Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-03 / 5. szám
a JSZÚ 9 «84. II. 3. 1 •* MNÄ F ejtsük meg a címünkbe foglalt rejtvényt. A róna a Csallóköz. Pontosabban 1978. április 18-a óta a SZSZK kormányrendeletében vízgazdálkodási védett területnek minősített nagyobb hányada. Ezt az összesen 1273 négyzetkilométert, a szlovák fővárostól egészen Szapig (Palkovicovo), a' Duna, onnét észak-keleti irányba a Szap-aszódi csatorna, majd észak-nyugati irányban a Kis-Duna, a Száraz patak, a Fekete víz és ismét a Kis-Duna határolja be. A „tenger“ csak részben találó fogalom. Az egyik oldalon a szóban forgó rónaság alatt feltérképezett ivóvízkészlet ugyanis a maga nemében tényleg tengernyi. A kavicságyazatba főleg a Dunából, részben a kisebb folyókból, illetve a csapadékból átszivárgó víztömeg rétegvastagsága 15—400 méter. Ennek a szüntelenül áramló éltető folyadéknak mennyisége becslés szerint tízmilliárd köbméter. Más, közérthetőbb szavakkal fogalmazva, ez a föld alatti természetes ivóvíztározó méreteivel nemcsak hazai, hanem közép-európai viszonylatban is egyedülálló. A kutatók egy évtizedes gondos tanulmányozás alapján úgy mondják, hogy ésszerű felhasználás mellett az ezredforduló utáni években a Csallóközből láthatnák el Szlovákia lakosságának jó egyharmadát, sőt Dél- Morvaország egy részét is. Egyesek szerint akár ötmillió lakost. A másik oldalon a „tenger“ fogalma azért nem egészen találó, mert amint az a már mondottakból kitűnik - ez a vízkészlet nem sós tengervíz, hanem kitűnő minőségű, tisztítás nélkül hasznosítható ivóvíz. Ilyen minőségű víz Szlovákia területének csupán tíz százalékág található. Nagyrészt éppen itt. S az ilyertVíz azért is kincs, mert a vezetékhálózatba juttatásának költségei összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak a folyami víz derítésével nyert ivóvíznél. Gondos számítások szerint a megtakarítás összege meghaladja a tizenegymilliárd koronát. Az ivóvízhiány okai Ne gondoljuk ám, hogy a költségmegtakarítás az elsőrendű, noha a jó gazdálkodás ezen a területen is elhanyagolhatatlan követelmény. Ennél is fontosabb azon változtatni, hogy a vízforrások feltárása és bekötésük a vezetékhálózatba, a viszonylag gyors ütem ellenére, nem tart lépést a növekvő szükséglettel. Az SZSZK kormányának tavalyi ezzel kapcsolatos jelentése néhány nyugtalanító tényre derített fényt. Főleg arra, hogy a folyamatos ellátáshoz másodpercenként hozzávetőleg 1,7 köbméter ivóvíz hiányzik. így van ez annak ellenére, hogy 1961-1980-ban, tehát két évtized leforgása alatt másodpercenként 3,3 köbméterről 18,6 köbméterre növeltük a rendelkezésre álló ivóvíz mennyiségét. Mi a hiány magyarázata? Több okról is beszélhetünk. Első a sorban az, hogy a hatalmas arányú lakásépítés és a városiasodás mögött lemaradt a vízmúvesítés. Ezt a feladatot az illetékes szervek elhanyagolták, másodrangúnak tekintették. Csak így fordulhatott elő, hogy például az ötödik és a hatodik ötéves tervidőszakban a nemzeti bizottságok által irányított egészségügyi-vízgazdálkodási területen hozzávetőleg 1,8 milliárd korona értékű beruházás kivitelezése elmaradt. Ugyanakkor nemcsak a lakások száma gyarapodott, hanem bekötésük a vízvezeték-hálózatra is alapvetően megváltozott. Míg 1960-ban a lakásoknak csupán 27,3 százaléka rendelkezett vezetékes vízzel, addig 1980- ban már teljes 80,9 százalékuk. További ok,- hogy ugyanebben az időszakban a nyilvános vízvezetékből felhasznált víz mennyisége 3,78-szeresére növekedett. Végül pedig a vízgazdálkodási szervek sem tettek meg minden tőlük telhetőt, hogy meggátolják az ivóvíz igen jelentős veszteségeit, illetve sokszor indokolatlan felhasználását ipari és mezőgazdasági célokra. A bajt pedig tetézte és tetézi, hogy a lakossági fogyasztás mértéke sem mondható ésszerűnek, magyarán mondva, itt is nagy a pazarlás. Mintha korlátlan mennyiségben dúskálhatnánk ivóvízben és mintha az államnak és így mindannyiunknak előteremtése nemhogy milliárdokba kerülne, hanem szinte egy fillérbe sem... Ezek a hibák nem maradtak és nem is maradhattak büntetlenek. Különösen tavalyelőtt ősszel és az elmúlt esztendőben az aszály lemeztelenítette a mulasztásokat és nem egy helyen komoly főfájást okozott. Az ivóvízellátásban sokhelyütt kellemetlen korlátozásokat kellett elviselni. Mindezt lényegében a már említett másodpercenkénti 1,7 köbméter ivóvízhiány miatt. Ugyanakkor a csallóközi vízkészlet egyes kutatómunkások szerint idővel másodpercenként akár húsz köbmétert is szolgáltathatna. Ezért kell úgy óvnunk, mint a szemünk fényét. Tesszük is ezt? Mi történt és mi nem Az elmúlt években több párt- és kormányhatározat, illetve rengeteg központi és alsóbb szintű rendelkezés, intézkedés született. Részben meg is valósult. Tavaly ősszel nagy figyelmet szentelt ennek a kérdésnek a Szlovák Nemzeti Tanács plénumülése. A helyzet felmérésére a képviselők egy csoportja ellátogatott , a dunaszerdahélyi járásba is. Ludmila Hefková képviselő a vitában ismertette azt, amit észleltek. Dióhéjban az alábbiakban foglalhatjuk össze megállapításaikat. Az egyik oldalon voltak bíztató lépések. Nevezetesen főleg az, hogy a bratislavai Slovnaft nemzeti vállalatban, amelynek kőolajszármazékai egy évtizeddel ezelőtt beszennyezték a csallóközi vízkészlet bizonyos hányadát - mindmáig nem meríthető ivóvíz a püspöki (Podunajské Biskupice) vízforrásokból -, jól működik az azóta kifejlesz- : tett olajfelszívó védelmi kútrendszer, az ún. hidraulikus függöny. Ez megakadályozta a további vízszennyezést, sőt, azt lényegében az üzem alatti területre lokalizálták. A helyzeten sokat javított a fővárosi víztisztító állomás mechanikai részének elkészülése és nemkülönben a járás mezőgazdasági üzemei gépesítő központjaiban az olajfelfogó berendezések fokozatos építése. Reménykeltő, hogy a Slovnaftban, valamint a Georgi Dimitrov Vegyiművekben és másutt is folyamatosan gyakorlati intézkedések történnek, hogy megvédjék ivóvízkészleteinket. A mérleg másik oldalának serpenyőjét viszont lenyomja, hogy néhány mezőgazdasági és élelmiszeripari üzem ebben a járásban (de a Bratislava-vidékiben is) még mindig veszélyezteti ezt a kincsünket. Kiváltképp a nagy állattenyésztő telepek. Probléma az is, hogy a járásban ugyan nagy gondot fordítanak a különféle tisztítóállomások, a megfelelően kiképzett silógödrök és trágyatárolók létesítésére, de a szigorúbbá vált mérce alkalmazásával ez is kevésnek bizonyul. Az igényeknek csak úgy tudnának megfelelni, ha az ilyen és az ehhez hasonló célokra a mezőgazdasági vállalatok körülbelül félmilliárd koronát fordíthatnának. Csakhogy ebben az ötéves tervidőszakban csupán 142,8 millió korona áll rendelkezésre. További nagy szennyező forrás a szerdahelyi cukorgyár. Tisztítóművének építését már többször elhalasztották és a tervek szerint csak 1985-ben kezdik meg a kivitelezést. A járási székhely tisztítóállomását ugyancsak az eredetileg tervezett határidőnél később, a 8. ötéves tervben kezdik meg építeni. Mindehhez még hozzájárul az a körülmény, hogy eléggé nehéz összehangolni a mezőgazdaság belterjes fejlesztésének velejáróját, a fokozott műtrágyázást és vegyszerezést a vízvédelmi követelményekkel. Egy szó mint száz, a felmérést végző képviselőcsoportnak az volt az összegezett véleménye, hogy amennyiben kiemelten védett vízgazdálkodási területről van szó, a felettes szerveknek is kiemelt figyelemmel kell kísérniük helyzete alakulását. ,,E segítség híján a járási szervek, valamint a termelő vállalatok képtelenek a problémákat úgy megoldani, hogy a lehető legrövidebb időn belül lényeges javulás következzen be. “ Minisztériumi vélemény Ezekkel a problémákkal kapcsolatban a napokban felkerestük az SZSZK Erdőgazdasági és Vízgazdálkodási Minisztériumát, amely egyebek között amolyan tárcaközi egyeztetője, „gondviselője“ a vízvédelmi tennivalók megvalósításának. Kiegészítő kérdéseinkre készségesen adott választ Kazimir Sárnik mérnök, főosztályvezető. • Milyen a már biztosan megállapított csallóközi vízkészlet bősége?- Másodpercenként 16 700 liter... • Ebből jelenleg mennyit hasznosítunk?-Lakossági szükségletre 2126 litert. Az ezredfordulóig nagyjából 7050 literrel számolunk. • Mit mondhatna ennek a víznek a minőségéről?- Nagyon jó. Teljesen megfelel az állami normának. Ivóvíz célokra a leginkább alkalmas az a hányada, amely a védett terület felső és középső, a Dunához simuló „A“ övezetében található. Vegyi összetételére a Csallóköz középső részében, a „B“ zónában és a Kis-Duna melletti „C“ zónában már kedvezőtlenül hatnak a másodlagos tényezők. Elsősorban a műtrágya fölös alkalmazása, helyenként az olajszennyezés is. A legalsó I „D" övezetben pedig ez a víz a szennyeződés miatt már nem használható ivóvízként. • Az olajszennyezésben milyen szerepe volt annak idején a Slovnaftnak?-Az olajszennyezett vízfelület 1973 márciusában 3,5 négyzetkilométer volt. Különféle műszaki intézkedésekkel ezt a felületet máig sikerült 1,45 négyzetkilométerre leszűkíteni. Ennek során a felszínre hoztak csaknem 74 millió liter fel nem oldódott kőolajszármazékot. • Viszont a kőolaj egy része nyilván feloldódott a felszín alatti víztömegben...- Ennek a szennyeződésnek rendszeres figyelemmel kísérése arról tanúskodik, hogy a feloldódott kőolajszármazékokban csak csekély változások következnek be. Ez annyit jelent, hogy egy részüket ugyan lebontják a különleges mikroorganizmusok, de ez nagyon lassú, évtizedekig tartó folyamat. • További veszélyek?- Egyes iparvállalatok szennyvize, de döntő fontossága van a Duna és a Kis- Duna vize minőségének is, hiszen a csallóközi vízkészletet főleg ez táplálja. így azután igen nagy a jelentősége annak, hogy a befejezéséhez közeledik a Slovnaft vállalatnak és a fővárosi kommunális víztisztító állomásnak az építése. Üzembe helyezésük nagymértékben csökkenti majd a két folyóból a talajszint alatti vízkészletekbe áramló szennyező anyagok mennyiségét. • Több minisztériumi sajtótájékoztatójukon elhangzott, hogy ezen a védett vízgazdálkodási területen jelenleg a legnagyobb potenciális szennyező a mező- gazdasági termelés. Mivel támaszthatná alá ezt az állítást?- Ezen a területen összesen 182 mezőgazdasági szennyező forrást tartunk számon. Gépesítő központokat, állattenyésztési telepeket stb., összesen negyvenhat mezőgazdasági vállalatban. Vannak köztük olyan farmok is, amelyeken több ezer sertést, illetve szarvasmarhát tenyésztenek. A víz minőségére kedvezőtlenül hatnak a különféle hulladéktelepek is, amelyeket esetenként a vízgazdálkodási szervek jóváhagyása nélkül, a hatályos kormányrendelettel ellentétben telepítik. • Az ellenőrző szervek valóban nem egy mezőgazdasági üzemben állapítanak meg olyan lazaságokat, illetve olyan technológiai megoldásokat, amelyek kedvezőtlenül hatnak az ivóvízkészletekre. Mégis, milyen tudományos megfigyelésre épül nézetük, hogy a vízszennyezésben főleg a mezőgazdaság a ,,ludas“?- A területi szennyezés jellemző mutatója a felszín alatti víz nitráttartalma. Ez a fő utánpótlást jelentő Duna-vízben literenként nem haladja meg a tíz milligrammot. Ezzel szemben a Csallóköz belseje felé ez a szint rohamosan emelkedik. Ez nyilvánvaló következménye a műtrágya helytelen alkalmazásának. A műtrágya nitrogéntartalmának 20-70 százaléka beleoldódik a talajszint alatti vízbe. Megállapították a növénytermelésben alkalmazott vegyszerek szennyező hatását is. A helyzeten kell és lehet is változtatni ( • Mindennek megvilágításában összehangolhatók a vízgazdálkodási igények a mezőgazdasági termelés intenzív növelésének követelményeivel?- Meggyőződésünk szerint igen. Ez reális dolog. Ezt bizonyítják az utóbbi évek megoldott tudományos-kutatási feladatai nemcsak a mi tárcánkban, hanem a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban és a Szlovák Tudományos Akadémiában is. Továbbá több tudományos értekezlet következtetései. Az eddigi tapasztalatok, a változó feltételek és az új feladatok alapján 1982-ben megrendezett konferencia, amelynek témája a Csallóköz vízkészleteivel kapcsolatban a mezőgazdasági termelés kérdése volt, kitűzte a probléma megoldásának fő irányát és módját. Csak az szükséges, hogy ezeket az ismereteket és következtetéseket teljes mértékben felhasználják, érvényesítsék a gyakorlatban és következetesen megtartsák. • Említhetne már gyakorlati sikereket, eredményeket is? I- A legjelentősebbek közé tartozik, hogy víztisztítók épülnek vagy épülni fognak a legnagyobb szennyező forrásoknál. Továbbá a Vízgazdálkodási Állami Alap nemcsak a Csallóközben, hanem Szlovákia-szerte olyan dotációs politikát folytat, amely hozzájárul a mezőgazdaI ság okozta ilyen alapvető jellegű problémák rendezéséhez. Tavalyelőtt például ilyen célokra .hetven mezőgazdasági üzem kapott 46,3 millió korona támogaÍ tást és hasonló volt ez az orientáció tavaly is. Lassan ugyan, de maguk a mezőgazdasági üzemek is megvalósítanak szennyeződést csökkentő beruházási és nem beruházási jellegű intézkedéseket. S végül, derűlátásra jogosít fel az is, hogy e problémákkal kapcsolatban kedvező szemléleti változás tapasztalható a felelős dolgozóknál, akik folyamatosan felismerik: a helyzeten kell és lehet is változtatni. GÁLY IVÁN (Könözsi felvétele)
