Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-06 / 1. szám
I SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1984. január 6. XVII. évfolyam l.szám Ára 1 korona A Kassai (Koéice) Nehézgépgyárban már december közepén teljesítették a Tatra 815 kiviteli tervét. E haszonjárművek legnagyobb átvevője a Szovjetunió, ahová az elmúlt munkabrigád aranyjelvényes tagjai a gépkocsik befejező szerelési munkáit végzik. P 14 alvázra szerelt felújított AM 369-es betonkeverő-szállító gépkocsik elmúlt évi évben 95-öt szállítottak. A felvételen Július Matis és Pataki Gyula, a szocialista (A ÓSTK felvétele) M int minden év elején, most is felmerül a megszokott kérdés, vajon mit hoz az új esztendő, milyen meglepetéseket tartogat egyéni és családi életünk, országunk és az egész világ számára., A kérdés feltevése megszokott, de mai tartalma tele van aggodalommal a békés életért, az emberiség további sorsáért, mert a nemzetközi politikai helyzet alakulása az elmúlt év utolsó hónapjaiban nem kevés okot szolgáltatott az ilyen aggodalmakra. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy nehéz napok elé nézünk ebben az új esztendőben, és éppen ezért van ma különösen nagy szükségünk a reális szemléletre, a világ dolgaiban való tisztánlátásra, hogy helyes következtetésekre építhessük a jövőbe vetett bizalmunkat, s láthassuk igyekezetünk értelmét, munkánk jelentőségét. Ezt egyébként is megköveteli napjaink egyik alapvető jellegzetessége, az egyéni és a kollektív törekvések, a kitűzött célok, a termelés és a gazdasági élet szoros összefüggése a világgazdaság fejlődésének és politikai helyzet alakulásának sokrétű problémáival, különösen a haladó erőknek a nemzetközi imperializmussal szemben folytatott történelmi harcával. Nagy segítségünkre vannak ebben a hírközlés korszerű eszközei, amelyek a szocialista közösség országaiban tényszerű, hamisítatlan tájékoztatást nyújtanak a világban zajló eseményekről. Közel kerülnek hozzánk az emberhez méltó életért, a dolgozók cseppnyi erejét is kiszipolyozó nagybirtokosrendszer és az azt védő katonai diktatúrák megszüntetéséért, az elviselhetetlen ínség és az analfabetizmus felszámolásáért küzdő latinamerikai népek, a salvadori rezsim áldozatai, a bátor chilei tüntetők, a hazájukat védő, szabadságukat és szociális vívmányaikat féltő nicaraguai polgárok, valamint az éhező, a világ segítségére váró tömegek Afrika és a többi kontinens fejlődőnek nevezett, de egyre szegényebb országaiban. Feltárulnak előttünk a kapitalizmus pénzügyi válságának valódi okai, a neokolonialista politika súlyos következményei, s mindez lehetővé teszi számunkra a világméretekben való gondolkozást, az összefüggések megértését, s helyünk, szerepünk helyes megítélését is a nemzetközi politikai és gazdasági erőviszonyok dinamikus mozgásában. Van azonban a hírközlő szerveknek egy másik tábora is, amely a legreakció- sabb imperialista körök szolgálatában áll, s a félrevezetés, az egyre átlátszóbb koholmányok és valótlan állítások szégyenletes eszközeivel próbál zavart kelteni az emberek fejében. Bárhogy is igyekeznek azonban, a tények csak tények maradnak, legyen szó akár a gr bi ICA • dai invázióról, akár a Libanonban zajló eseményekről, vagy az amerikai rakéták nyugat-európai telepítéséről, ami indokoltan váltja ki a józan gondolkozású, a békéért és az emberiség fennmaradásáért küzdő tömegek, munkások és értelmiségiek felháborodását. Az összefüggések nyilvánvalók. A kalandorpolitika hátterében világosan kirajzolódik a tőkés világgazdasági rendszer elmélyülő ellentmondásainak megoldhatatlansága. Az igazságos, új világgazdasági rend kialakulásának, s a szocialista eszmék terjedésének a folyamatát azonban „boszorkányüldözéssel“, rémképek festésével, bűnbakok keresésével és keresztes háborúk hirdetésével nem lehet sem lefékezni, sem visszájára fordítani. Az ilyen próbálkozások csak az atomháború katasztrófája felé sodorhatják az emberiséget. Ennek a felismerése szükségszerű etikai válsághoz vezet a nyugati világ reálisan gondolkodó politikusai körében, akik a józan észre és lelkiismeretükre hallgatva egyre bátrabban emelik fel a szavukat az értelmetlen, lázas fegyverkezés ellen, s a két társadalmi rendszerhez tartozó országok békés egymás mellett élése, gazdasági és kulturális kapcsolataik kiszélesítése mellett. Ezért az imperialista kardcsörtetés hangzavarában egyre többen tudatosítják azt is, hogy az emberiség súlyos gondjait, az éhezés megszüntetését, a következő nemzedékek energiaellátását és az egészséges környezet megőrzését csak a különböző társadalmi rendszerű országok kölcsönösen előnyös együttműködése alapján lehet megoldani. Ez ma már nemcsak óhaj, hanem számos gyakorlati példa is bizonyítja, hogy reális, járható út, az emberiség további fejlődésének egyetlen alternatívája. A nemzetközi feszültség állandó fokozódása ellenére egyre több jelenség és megnyilvánulás utal arra, hogy a józan ész végül is felülkerekedik, amit a mi részünkről, a szocialista közösség országai részéről elsősorban jó munkával, a népgazdasági tervek sikeres teljesítésével, a szocialista gazdasági integráció elmélyítésével, a nemzetközi munkamegosztás sokoldalú fejlesztésével kell elősegíteni, ami egyúttal méltó keretet jelent a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa megalapítása 35. évfordulójának megünnepléséhez. Ezt tartjuk szem előtt akkor is, amikor a béke biztosítása, s az utóbbi évtizedek folyamán kialakult katonai erőegyensúly fenntartása érdekében megfelelő ellenintézkedésekkel reagálunk a NATO-országoknak az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésére vonatkozó sajnálatos döntéseire. MAKRAI MIKLÓS
