Új Szó, 1984. december (37. évfolyam, 286-307. szám)

1984-12-14 / 296. szám, péntek

Vita az SZLKP Központi Bizottságának ülésén ÚJ SZÚ 5 1984. XII. 14. (Folytatás a 4. oldalról) vezeteiben az első szakaszban elvben tel­jesítették a feladatokat, illetve a nemzeti bizottságok által irányított termelési ágaza­tokban és a nem termelési szférában foko­zatosan megvalósítják őket. Több mint 360 ezer dolgozó munkafogyasztási normáját ellenőrizték és objektivizálták, és több mint 54 ezer dolgozó számára új normát hatá­roztak meg. 1981-1983 között legalább 15 százalékkal kellett csökkentenünk azoknak a dolgozóknak a számát, akik nem normák szerint dolgoztak. Ezt a feladatot teljesítet­tük, az elért csökkentés 19,6 százalékos. A bérezési formák között fokozatosan csökken az időbér részaránya, és nő a tel­jesítménybér aránya. Pozitív jelenség, hogy a prémiumok és teljesítményjutalmak odaítélésének mutatói egyre inkább a szer­vezetek minőségi feladataira valamint ezen feladatok teljesítése ellenőrzésének meg­szigorítására irányul. Fogyatékosság azonban, hogy továbbra sem érvényesítik következetesen az objek- tivizált teljesítménynormákat, nem veszik megfelelően figyelembe az új technika be­vezetése vagy a munkafolyamatok racio­nalizálása következtében a munkaigé­nyességben végbement változásokat. Gyakran nem magyarázzák megfelelően és helyesen a normák megszigorítását, s így a munkásoknak az a benyomása, hogy az új, szigorúbb normák szerint mun­kájuk olyan, mint a társadalomnak adott „ajándék“. Fel akarjuk hívni a figyelmet az olyan jelenségekre, amelyeket határozot­tan meg kell szüntetni, szakmai és politikai szempontból helyes érvekkel kell megindo­kolni a normákban végrehajtott jogos és kívánatos változtatásokat. Jelenleg már intenzív előkészületek foly­nak a bérrendszer gazdasági hatékonysá­ga növelése programja második szakaszá­nak megvalósítására. Új egységes szak- képzettségi katalógust adtunk ki a műsza­ki-gazdasági dolgozók számára amellyel 87 bér-rendelkezést pótoltunk. A munkás­szakmák katalógusában nem eszközölünk komolyabb változtatásokat. Az egyes tár­cákon belül megvalósított módosítások eredményeként azonban megváltozott az egyes munkástevékenységek besorolása a tarifa osztályokba és skálákba. Hangsúlyozni szeretném, hogy a bér­rendszer gazdasági hatékonysága növelé­se programjának további teljesítése meg­követeli az illetékesektől a felelősségteljes felkészülést. A kormány bérbizottsága a múlt héten három kérvényt tárgyalt meg, hogy már 1985. január 1-től megvalósít­hassák a program második szakaszát. A benyújtott első kérvények alapján leszö­gezhetjük, hogy csakis a következetes fel­készülés, a bérezési lehetőségek reális értékelése, az átlagbér növekedésének fel­mérése és a széles körű politikai szervező- munka teremti meg a feltételeket ahhoz, hogy áttérjünk a második szakaszra. Na­gyon jó, ha az előző évben a mozgó bérekből megfelelő tartalékot tudunk kiala­kítani. Ez a tartalék aztán átvezethető abba az évbe, amikor a szervezetben elkezdik a program második szakaszának érvénye­sítését. Nem számolhatunk azonban az előző év béralapjából maradt eszközökkel. A kérvények felülbírálásakor mindig figye­lembe vesszük az átlagbér és a munkater­melékenység feltételezett arányát. A program második szakaszának meg­valósítása elválaszthatatlanul összekap­csolódik az érdemek szerinti javadalmazás elveinek következetes érvényesítésével és a bérek egészséges differenciálásával. Az eddigi tapasztalatok szerint a differenciálás egyik lehetősége, a brigádszerű munka- szervezés és javadalmazás bevezetése. A jövő év elején kiadjuk az ehhez szüksé­ges alapelveket, amelyeket a szövetségi kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa is jóváhagyott. Ennek a mozga­lomnak az átgondolt fejlesztése, valamint a bérrendszer hatékonysága növelésére vonatkozó program feladatainak követke­zetes teljesítése hozzájárul azoknak a fela­datoknak a teljesítéséhez, amelyeket az állami terv a jövő évre és a következő évekre kitűz. A termelési és nem termelési szférában a tervezett teljesítmények elérése megkö­veteli, hogy jelentősen emeljük a munka- erő-gazdálkodás színvonalát, miközben egyre jobban kell kihasználnunk a szak- képzettséget. Ez azt feltételezi, hogy az új munkaerő-igényléseket egybehangoljuk a rendelkezésünkre álló forrásokkal a szakképzettség, a szakmai összetétel, valamint a területi elosztás szempontjából is. Erre irányulnak legfelsőbb párt- és kor­mányszerveink intézkedései, amelyeknek célja a szakképzett dolgozók elhelyezésé­nek és felhasználásának javítása. Az intéz­kedések eredményeinek már jövőre meg kell nyilvánulniuk. Az 1985. évi terv azzal számol, hogy a főiskolák csaknem 12 ezer végzett hallgatója, a középiskolák mintegy 21 ezer végzett diákja és a szaktanintéze­tek több mint 44 ezer végzett tanulója áll munkába. Ezek a források lehetővé teszik, hogy teljes mértékben kielégítsük az SZSZK gazdaságában a szakmunkás­szükségletet, nemcsak összességében, hanem az egyes ágazatok és kategóriák szerint is. A fiatalok felkészítésében, főleg az új oktatási törvénnyel kapcsolatban, arra irá­nyítjuk a nemzeti bizottságok és ágazatok figyelmét, hogy megkülönböztetetten tö­rődjenek azoknak a fiataloknak a felkészí­tésével, akik a tanulmányi eredményeket és az iskolalátogatást illetően lemaradnak. Az a távlati cél, hogy a fiatalok 62 százalékát a középfokú szakmunkásinté­zetekben készítsük fel az életre, teret te­remt a szakmunkások reprodukciójához. Meg kell gyorsítani az anyagi feltételek megteremtését e célok megvalósításához. Nem megfelelőek a feltételek főleg a gép­iparban, a kereskedelemben és a szolgál­tatásokban. Az elfogadott intézkedések el­lenére nem sikerült megoldanunk a problé­mákat a dolgozók stabilizálásában. A mun­kaerő nem kívánatos vándorlása ugyan csökkent, de még mindig aránytalanul nagy mértékű. így például 1983-ban az iparban az alkalmazottak 8,2 százaléka változtatta meg munkahelyét, ami azt je­lenti, hogy több mint 40 ezer munkás új munkahelyet választott, az építőiparban a munkások 12,5 százaléka, ami csaknem 18 ezer személyt jelent. Sok szervezet szinte „harcol“ a nemzeti bizottságok által megvalósított munkaerő-toborzásért. Az illetékes tárcákkal együttműködve intézke­déseket készítünk elő, amelyek jelentősen megerősítik a stabilizálás módszereit a munkaerő-toborzással szemben, amely végeredményében úgy is kevésbé haté­kony. ízben foglalkoztak a párt szervei csakúgy, mint a szövetségi kormány és az SZSZK kormánya. Továbbra is alapvető probléma az elektronikai alkatrészbázis hiányos ellá­tottsága, beleértve a komplettizáló eleme­ket, mégpedig a volument, a választékot, a minőséget és a megbízhatóságot tekint­ve egyaránt. Ez nagy nehézségeket okoz a számítótechnika, a beruházási egysé­gek, valamint a közszükségleti elektronika gyártmányai komplettizálásában. Rendkí­vül kedvezőtlen a helyzet főleg a Banská Bystrica-i Számítótechnikai Üzemben a kis számítógéprendszerek, a námestovói üzemben és az oravai Tesla üzemben a diszplejek gyártásában. Néhány alkat­rész hiánya miatt ez idén nem biztosított 80, a jövő évben pedig 165 kis számító- géprendszer gyártása. Ez megkívánja, hogy a tárca, a termelési-gazdasági egy­ségek és az illetékes termelő szervezetek hatásos intézkedéseket foganatosítsanak idehaza, és nagyobb kezdeményezést ta­núsítsanak a KGST-országokkal való nem­zetközi együttműködésben. Ez annál sür­getőbb fontosságú, mivel a CSSZSZK je­lenleg hazai szükségleteinknek csupán a 60 százalékát képes kielégíteni. A kutatási eredmények gyakorlati alkal­mazásának kedvezőtlen helyzete arra késztette a szövetségi kormányt és az SZSZK kormányát, hogy az illetékes mi­nisztereknek feladatul adják ismét megítél­ni az 1985-ben induló olyan termelés java­solt volumenjét, amely összefügg a műsza­ki fejlesztés állami tervfeladatai teljesítésé­vel s így elérni, esetleg túlteljesíteni a 7. öt­éves tervben feltételezett szintet. Ez megkívánja, hogy a tárcák, a termelési­gazdasági egységek és a vállalatok a párt­ós a szakszervezeti szervezetek cselekvő részvételével ennek a feladatnak a teljesí­tését biztosítsák már az állami tervfelada­tok kollektívákra és egyénekre történő le­bontása során, megteremtsék az ehhez szükséges anyagi és káderfeltételeket, s végül e feladatok teljesítését naponta ellenőrizzék és az irányítás illetékes szint­jein rendszeresen kiértékeljék. A műszaki fejlesztés eredményei fel- használásának számos fogyatékossága összefügg a beruházásokkal. A termelé­si alapok korszerűsítésében és re­konstrukciójában még nem következett be az igényelt fordulat. Továbbra is új beruházásokat szorgalmaznak, s ezekben a beruházásokban nagyobb mértékben nem növekszik a gépek hányada. Az SZSZK kormánya által irányított gazdaság­ban a jövő évben 1984-hez képest a be­ruházási volumen 3 százalékos csökkené­se mellett a gépek beruházási hányada 7,4 százalékkal csökken. Ez az egyik oldalon összefügg a saját erőforrások gyarapításá­val, másrészt azzal, hogy elégtelen mér­tékben támaszkodtak hitelekre, elsősorban devizában megtérülő hitelekre. A jövő évtől kezdve a műszaki fejlesztés feladataival kapcsolatos hitelek kamatlába előnyösebb lesz. Ez azonban megkívánja, hogy válla­lataink felelős dolgozói a hiteleket céltuda­tosabban és merészebben használják fel, s ezzel kapcsolatban az elkerülhetetlen kockázatot is vállalják. E célok elérésére olyan emberekre van szükségünk, akik vállalják a legigényesebb feladatokat is, tudásukat és képességüket latba vetik teljesítésükre, nem igazodnak csak a tárca- vagy a vállalati érdekekhez, hanem első helyre állítják a társadalmi szükségleteket. Ezt azért hangsúlyozzuk, mivel túlzott óvatosságnak vagyunk a tanúi a feladatok vállalásánál, sőt gyakran ügyeskedésnek a szállítói-megrendelői szerződések megkötésénél. Nemegyszer előfordul, hogy a felhasználó tárcák felelős dolgozói aláírják a műszaki fejlesztés álla­mi tervfeladatai teljesítésének vállalt ered­ményeit, beleértve a műszaki fejlesztés gyakorlati alkalmazásának határidőit is, de amikor sor kerül a kötelezettségek ellenőr­zésére, akkor rengeteg az arra vonatkozó magyarázat, hogy miért nem lehetett telje­síteni az elfogadott feladatot. Hasonló a helyzet a beruházások viszonylatában is. Ezért ki kell emelnünk az olyan tulajdonsá­gokkal rendelkező vezető dolgozókat, akik képesek az akadályok leküzdésére, a fel­adatok teljesítésének biztosítására széle­sebb társadalmi és nemzetközi összefüg­gésekben, akik képesek szembenézni az igazsággal s munkájuk eredményeit, ter­melési szakágazatuk, vállalatuk, vagy ága­zatuk színvonalát egybevetni az iparilag legfejlettebb országok színvonalával, s en­nek alapján képesek levonni a gyakorlati következtetéseket is. Nem csekély hiányosságok fordulnak elő továbbra is a beruházások viszonylatá­ban, elsősorban a létesítmények idejében történő üzembe helyezésében. Ez idén ugyan megtartják az állami terv kiemelt feladatai teljesítésének tervezett határidőit, de csak úgy, hogy tíz közül nyolc építkezé­sen az eredeti határidőt módosították. Ha­sonló a helyzet az 1985. évi terv vonatko­zásában is, aminek keretében 11 építke­zést kellene befejezni, de ezek közül az eredeti határidők szerint négynek már üze­melnie kellene. A tervdokumentációt kidolgozó intézmé­nyek tervszerű fejlesztésével olyan helyzet alakult ki, hogy hiányuk már nem gátolja a beruházásfejlesztést, mint a 6. ötéves tervidőszakban. Ezeket az intézményeket igy jóval nagyobb mértékben orientálhatjuk az előzetes tervdokumentáció kidolgozá­sára, arra, hogy szorosabb legyen kapcso­latuk a kutatással, több változatban dol­gozzák ki a megoldásokat, a tanulmányo­kat, a fejlesztési szándékokat. Ennek ellenére azonban az 1985. évi állami terv 25 kiemelt építkezése közül csak 17 számára készült el idejében a tervdokumentáció. Többnyire hosszú ideig'tartott az építkezési koncepció tisztá­zása, a technológiai berendezés kivitelező­inek megszervezése, a felvonulási terep felszabadítása és a tüzelőanyag biztosítá­sa. Az ok azonban nem ritkán a hosszadal­mas döntési folyamat. így például a bratisla­vai Slovnaft vállalatnál a krakkoló egysé­gek építése kérdésének hosszadalmas el­döntése következtében legalább másfél évvel csúszott a Hydrokrak üzem építésé­nek és hozzávetőleg egy évvel a parafinol- dó üzem építésének előkészítése. Egyes építkezéseken fékezően hat bizo­nyos technológiai berendezések tartós hiá­nya is. A mérő- és a szabályozó technika hiánya miatt nem valósíthatóak meg olyan akciók sem, amelyeket besoroltak a tüzelő­anyag és az energia fogyasztása ésszerűsí­tésének állami célprogramjába, s ezáltal a hőforrásokat és a fogyasztókat szabályo­zó berendezések nélkül adják használatba. Az ilyen és a további, gyakran elkerülhető fogyatékosságokat ki kell küszöbölni. A központi szerveknek gyorsabban kell dönteniük a beruházásokról, a központi és a közvetlen beruházóknak optimális időre le kell rövidíteniük a tervezést megelőző, valamint a tervezési előkészítést, gépipari tárcáinknak és vállalatainknak rugalma­sabban kell reagálniuk a beruházási köve­telményekre. A nemzetközi szocialista munkameg­osztásba történő beilleszkedésünkkel kap­csolatban jelenleg alapvető fontosságú az a munka, amely a tudományos-műszaki haladás 2000-ig szóló komplex program­ján, a KGST-országok sokoldalú együtt­működésének alapvető dokumentumán, továbbá a CSSZSZK és a Szovjetunió tudományos és műszaki hosszú távú együttműködése ezredfordulóig szóló fő irányain folyik. Ezek nagy jelentőségű do­kumentumok, s noha nagyrabecsüljük a velük kapcsolatban eddig kifejtett mun­kát, egyidejűleg hangsúlyozzuk, hogy az irányítás minden szintjén továbbra is első­rendű figyelmet kell fordítani ezekre a do­kumentumokra. A tárcáknak, a termelési­gazdasági egységeknek és a vállalatoknak még nagyobb aktivitást kell kifejteniük főleg a szakosításban, a kooperációban, a szer­ződéses együttműködésben, a közös mun­kahelyek létesítésében és az együttműkö­dés egyéb magasabb rendű formáinak ér­vényesítésében. Az együttműködés tárgyi kérdéseinek konkretizálása mellett az ille­tékes szerveknek idejében meg kell terem­teniük a szükséges törvényhozói, pénz­ügyi, ár- és egyéb feltételeket is. A tudomány és a technika eredményei­nek gyorsabb alkalmazása érdekében a CSKP KB 8. ülésének határozatai értel­mében több átfogó intézkedést foganatosí­tunk. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a célprogramszerü megközelítésnek a tu- dományos-műszaki haladás céljai megfo­galmazásában. Abból indulunk ki, hogy a hosszú távú komplex programoknak, az állami célprogramoknak, a tudományos­műszaki programoknak és az alapkutatás célterveinek kidolgozása fontos kiinduló­pontja az állami műszaki politika kimunká­lásának, amely kifjezésre jut az ötéves és a végrehajtási tervekben. A programok jelen­tőségének ilyen minősítésére feljogosít ben­nünket az a körülmény, hogy kidolgozá­sukból részt vállalnak mind az állami, vala­mint a gazdasági szervek és szervezetek, mind a kutatás, a főiskolák és a gyakorlat élenjáró szakembereinek széles frontja. Ezzel összefüggésben több intézkedést készítünk elő a tervezés, a pénzellátás, az árpolitika, valamint az új technika alkotói­nak és megvalósítóinak jutalmazása töké­letesítésére. Néhány ilyen intézkedés vi­szonylag széles körű kísérlet tárgya min­den ipari ágazatban, hogy ennek segítsé­gével a legtárgyilagosabban felmérhessük hatásukat. Olyan fontos intézkedések ezek, amelyek az irányító dolgozók kezé­ben eszközként lehetővé teszik az egész kutatási-megvalósítási folyamat résztvevő­inek jobb ösztönzését. Hangsúlyoznom kell azonban, mit sem érünk még a legjobb előírással sem, ha azt a felelős dolgozók elégtelenül használják ki, ha nincs elég merszük a javadalmazásban feladni az (Folytatás a 6. oldalon). VÁCLAV VAČOK elvtársnak, az SZLKP KB tagjának, az SZSZK kormánya alelnökének, a Szlovák Tudományos-Műszaki és Beruházásfejlesztési Bizottság elnökének felszólalása Az 1985. évi terv szerint az SZSZK-ban a műszaki fejlesztés 3,8 milliárd korona értékben, az egész ötéves tervidőszakban pedig 21 milliárd korona értékben növeli a termelést, ami a 6. ötéves tervidőszak­ban elért szintnek több mint a kétszerese. Az SZSZK kormánya által irányított gazda­ságban a magas műszaki-gazdasági szín­vonalat elérő gyártmányok hányada az 1984-re tervezett 15,5 százalékról 1985- ben 17,6 százalékra nő. Ezek az eredmények nem kis mértékben köszönhetőek azoknak az intézkedések­nek, amelyeket a tudomány és a technika gyorsabb gyakorlati alkalmazása érdeké­ben a CSKP KB 8. ülésének határozatai alapján foganatosítottunk. Noha egyelőre rövidebb távra szóló intézkedésekről van szó, értékes körülmény, hogy a tudomá­nyos-műszaki haladás felhasználásának követelményét mélyrehatóbban tudatosí­tották az újratermelési folyamat résztvevői. Továbbá az, hogy az egyes szervek és szervezetek kidolgozták a műszaki fejlesz­tés programjait és elképzeléseik vannak megvalósításuk módjáról. Ez nagyon fon­tos körülmény, amely kétségtelenül kedve­zően hat a további feladatok teljesítésére. Jóllehet, a tudományos-műszaki fejlő­dés érvényesítésének kedvezőek a ta­pasztalatai, még mindig előfordulnak olyan fogyatékosságok, amelyek csökkentik nép­gazdasági hatékonyságát. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy nem minden szerve­zetben fogtak hozzá azonos következetes­séggel a CSKP KB 8. ülése és az SZLKP KB ülése határozatainak konkretizálásá­hoz és a jóváhagyott intézkedések nem egyszer magukon viselik a formalizmus bélyegét. Az eltérő megközelítés ezért tör­vényszerűen megnyilvánult az 1985. évi műszaki fejlesztés tervének kidolgozásá­ban is. Noha a műszaki fejlesztés állami tervfeladatainak több mint 80 százalékát sikerült az állami célprogramok, valamint az állami tudományos-műszaki programok kérdéseinek megoldására orientálnunk, s a kutatási, valamint a termelési feladatok megvalósításának átlagos idejét három év­re leszorítanunk, továbbra is a leggyen­gébb pont a kutatás eredményeinek gya­korlati megvalósítása. Ennek következté­ben nem teszünk eleget a műszaki fejlesz­tés állami tervfeladataival kapcsolatos irányelvnek, amelyet magába foglal a 7. öt­éves terv. Ennek az irányelvnek szlováki­ai teljesítésében a jövő évi tervjavaslatban is hiány mutatkozik, mégpedig 1,3 milliárd korona értékben, túlnyomórészt - több mint 1 milliárd korona értékben - a gép- és az elektrotechnikai ipar vállalatainál. Kiemelten szeretnék foglalkozni az elektronika feladatai teljesítésének problé­máival. Ezekkel az utóbbi időben több

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom