Új Szó, 1984. december (37. évfolyam, 286-307. szám)

1984-12-24 / 304. szám, hétfő

ÚJ SZÚ 5 1984. XII. 24. Az országos asztalitenisz-bajnokság után Fiatalodás - kedvezőtlen előjelekkel Panský negyedik sikertelen kísérlete ★ Fiatalodás - és fiatalítás - nem mindig előnyös ★ Szlovákia lépéshátrányban December közepén Zvolenban rendezték meg Csehszlovákia or­szágos asztalitenisz-bajnokságát az egyéni számokban. A két évvel ezelőtt bevezetett új lebonyolítási rend szerint három fél nap alatt értek el a versenyzők öt számban a döntőkig. Ez a tény önmagában véve tanúsítja, hogy a bajnoki küz­delmek nem kis terhet rónak a résztvevőkre. Azokra, akik ez idén - átlag életkorukat tekintve - sokkal fiatalabbak, mint a koráb­bi bajnokságok főszereplői. A két­napos eseménysorozat legfőbb jellemzője az volt, hogy valameny- nyi számban nemcsak a fiatalítás­nak, hanem a fiatalodásnak is csalhatatlan jelei voltak tapasztal­hatók, amelyekről azonban egyér­telműen elmondható, hogy ezúttal nem kifejezetten az örvendetes kategóriába sorolhatók, mivel hogy az idősebb korosztályok tá­volmaradásával nem következett be színvonalemelkedés. Sőt, kife­jezetten visszaesés volt tapasztal­ható. Az ilyen jellegű nemzedék- váltást nem lehet egyértelműen jónak minősíteni, mert abban a továbblépés lehetősége csak évek múltán jelentkezhet. Tehát a december 15-én és 16- án lebonyolított országos egyéni asztalitenisz-bajnokság legfőbb jellemzője a fiatalodás volt, ezzel párhuzamosan következett az a tény is, hogy a férfi egyesben szinte szükségszerűen elkezdődik a Panský-idószak. Ugyanis az egykori junior Európa-bajnok ed­dig már négyszer szerepelt az or­szágos egyéni bajnokság férfi egyesének döntőjében, de a do­bogó legfelső fokára mind ez idáig nem sikerült felállnia. Korábban a hazai asztaliteniszsport olyan markáns egyéniségei gátolták meg ebben, mint Milan Orlowski, az 1974-es újvidéki Európa-baj- nok, vagy Josef Dvoŕáček, aki egy évvel korábban a szarajevói világbajnokságon a bronzéremig jutott. Azaz, ez a két játékos hatá­rozta meg két évtizeden keresztül a hazai férfi asztaliteniszsportot, ezúttal az látszott beigazolódni, hogy Panský, aki legutóbb az Eu­rópa 12-őn a második helyet is meg tudta szerezni, nem tud méltó örökösük lenni. Ugyanis Panský ötödik döntóbeli szereplését sem tudta aranyéremmel „megkoro­názni“, ezúttal a közvetlenül utána következő új nemzedék egyik fel­törekvő képviselője, Jirí Javűrek akadályozta meg ebben. Aligha vigasztalja Panskýt az a tény, hogy eddig kilenc országos egyéni bajnoki címéhez - amelyeket pá­rosban, illetve vegyes párosban szerzett - a tizediket és a tizene­gyediket is megszerezte. A férfipá­rosban ugyanis a mezőny legfiata­labb tagjával, a serdülő Európa- bajnok Grmannal nyert országos bajnoki címet, míg aranyérmes lett Hrachovávai is a vegyes páros­ban. Igaz, ez utóbbi.bajnoki címe tulajdonképpen törvényszerű is volt, hiszen a Panský - Hrachová duó nemcsak idehaza márka, ha­nem az európai élmezőnyben is. Évek óta ók ketten a Szuper Liga legsikeresebb vegyes párosát al­kotják és döntőt játszottak már az idei Európa-bajnokság on Moszk­vában is. Rövidesen még vissza kell tér­nünk a bajnokság bevezetőben ecsetelt legfőbb jellemzőjéhez, a fiatalodáshoz. Előfordulhat, hogy sok más sportágban öröm­mel venné a szakvezetés, ha ilyen mérvű lenne az élvonal átlag élet­korának csökkenése. Azonban ebben a sportágban az életkor korántsem annyira meghatározó tényező, mint például az úszásban vagy a tornában, éppen megfor­dítva. A tapasztalat gyakran töb­bet ér a zöld asztalnál, mint az ifjúi hév... Már pedig ez idén a bajnoki dobogón elsősorban fiatalok áll­tak. Grman mindössze 15 éves, Davídková, aki a női párosban szerzett egy „fél" aranyérmet egy évvel nálánál is fiatalabb, Javűrek pedig alig 21 esztendős. Grman tette meg kétségtelenül a legna­gyobb előrelépést és nemcsak az­zal, hogy közben az elmúlt egy év alatt nőtt vagy 15 centimétert. Több szakember szerint ő volt az egyik titkos esélyes. Talán ha ke­vesebb teher van a vállán, jobban szerepel az egyesben, hiszen a négy közé jutásért a Frýdek- Místek-i Cecava ellen csak öt- játszmás küzdelemben maradt alul. Már jeleztük, hogy a bajnok­ság újabb lebonyolítási rendszere sokkal igényesebb a korábbinál. Például Panský december 16-án vasárnap reggel 8.00 órától négy óra leforgása alatt nem kevesebb, mint hét nehéz mérkőzést vívott... Igaz, ő csak a döntőre fáradt el, de nem csoda, ha Grman már koráb­ban. Ók ketten ennek ellenére a párosban a mezőny fölé nőttek, abban a számban, ahol a két Bro­da betetőzte saját csalódássoro­zatát. Ugyanis különösen az egyesben nem szerepelt a vára­kozásnak megfelelően a két test­vér. M. Broda például még az első fokú csoportmérkőzések során szenvedett minden ellenfelétől eléggé egyértelmű vereséget. Amennyire csalódás volt a két Broda bajnoki szereplése, olyany- nyira biztosan szerezte meg az első számú hazai női éljátékos, Marié Hrachová hatodik bajnoki címét. A hatból ezúttal sorrendben ötödször állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. Bármennyi­re örvendetes lehet a szakvezetés szempontjából Hrachová egyenle­tes szereplése, mindenképpen el­gondolkoztató, hogy az alig 21 éves asztaliteniszezó a második legidősebb a női élmezőnyben és az ó példájával is érvelhetünk, amikor kétségbe vonjuk a hazai asztaliteniszsport élvonala meg­fiatalodásának helyességét. Nem lenne teljes a kép az 1984. évi országos asztalitenisz-bajnok­ságról, ha figyelmen kívül hagy­nánk a szlovákiai versenyzők sze­replését. Grmanról már szóltunk, de ő ez idén már nem szerepel szlovákiai egyesületben. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy a szlová­kiai asztaliteniszsport néhány ked­vező jeltől eltekintve tartós hullám­völgyben van. Néhány évvel ezelőtt ugyanis a sportág szlovákiai ve­zérkara úgy nyilatozott (megtette ezt lapunkban is!), hogy az akkori szinttől lejjebb már nem süllyedhet a színvonal. Ennek ellenére a mostani bajnokság konklúziója­ként is az az egyik markáns vo­nás, hogy nem történt semmine­mű előrelépés. Renáta Kasalová, aki csaknem két évvel ezelőtt már a világbajnokságon is szerepelt, azután, hogy Topoľčanytól átlé­pett a Lokomotíva Bratislavába, jelentősen nem fejlődött. Igaz, Ma- sarikovával a bronzéremig jutott a női párosban. Ez azonban nem könyvelhető el túlságosan nagy sikerként... A korábbi válogatott G. Navarová és a reményteljesen induló Kutišová korábbi eredmé­nyeinek sem tud közelébe érni. Ez pedig önmagáért beszél, és arról tanúskodik, hogy a szakmai mun­ka lényegesen elmarad attól, amit a töretlen fejlődés megkívánna, így feltételezhetően még évekig kell arra várni, hogy a hazai baj­nokságban a szlovákiai verseny­zők is számottevő szerephez jut­hassanak. Ennek pedig az egész hazai asztaliteniszsport kárát látja. MÉSZÁROS JÁNOS Hrachová (balról) annak ellenére, hogy már hatodik egyéni bajnoki címét szerezte, a fiatal generációhoz tartozik. Mellette Šilhánová, aki még mindig nem tartozna az idősebb kategóriába, azonban már felhagyott az aktív sportolással, s a bajnokság azt bizonyította, hogy 6 és társai hiányoznak. (Mészáros-felv.) Belépőjegyek a csehszlovák spartakiádra Nem egész hét hónappal a jövő évi országos spartakiád megkezdése előtt javában folyik a bemutatók gyakorlása. A fellépések iránt nagy az érdeklődés, így a jegyelővétellel kapcsolatos helyzetről érdeklődött a ČSTK tudósítója Franti­šek Molcarnál, a központi spartakiád-törzs anyagi és gazdasági bizottságának elnökénél. W Československa SPARTAKIÁDA 1961 • Mi a helyzet a jegyek előké­szítésével?- A jegyek már elkészültek, a kolíni nyomdaipari vállalat brou- movi üzeme gyártotta le őket. Az egyes lelátók szerint különböző színűek, ami megkönnyíti a nézők tájékozódását. A grafikai kivitel is sikerült s reméljük, hogy ez az apróság is szép emlék marad a spartakiádról. • Mikor kezdődik a jegyelő­vétel?- Már november elsejével el­kezdődött, s az érdeklődők saját maguk is megvásárolhatják, vagy megrendelhetik. Az elosztás két ágon történik, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség, valamint a spartakiád szervezésébe bekap­csolódó többi szervezet (Honvé­delmi Szövetség, SZKT, SZISZ, csehszlovák néphadsereg, oktatá-' si minisztérium) útján, valamint az utazási irodák (Čedok, Sportturist, Slovakoturist) révén. x • Milyen árban kaphatók a je­gyek?- A június 27 - 30 között sorra kerülő fő műsorra az állóhely 25 koronába, az ülőhely 70, 90 és 100 koronába kerül. A diákok és a katonák 10 koronát fizetnek. A bemutatót tíz nappal megelőző főpróbára egységesen 5 korona a belépti díj. • Milyenek az első tapaszta­latok az elővétellel? Mit taná­csolna a további érdeklő­dőknek?- A megrendelések javarésze június 29 - 30-ra, azaz szombatra és vasárnapra szól, méghozzá a nyugati lelátóra. Tudomásul kell venni, hogy a strahovi stadionban a nézők nagy része az állóhelyek­re fér el, mivel az ülőhelyek befo­gadóképessége csak 12 500. Ért­hető tehát, hogy nem elégíthetjük' ki az ülőhelyre szóló megrendelé­seket. • Mit mondana még végeze­tül az országos bemutatóval kapcsolatban a látogatóknak?- Gyerekeknek hat éves korig nem kell belépőjegy. A spartakiáda látogatóinak a 27 - 29-én sorra kerülő barátság estekre is kíná­lunk belépőjegyeket, ezeken a rendezvényeken tíz ország 16 tornászcsapata lép fel a Július Fučík Kultúra és Pihenő Parkban. A jegyek ára 10, 15, 20 és 25 korona. (ČSTK) A sikeres labdarúgócsapat (Gazdag-felv.) Az elődök nyomdokaiban Szepsiben (Moldava nad Bod- vou), a Bódva-parti kisvárosban nem az atlétika dominál, hanem a labdarúgás. Nem azért, mintha a helyi fiatalok hátat fordítaná­nak minden más sportágnak. Van a város sportegyesületének atléti­kai-, teke,-, asztalitenisz-, sakk-, röplabda- és turisztikai szakosztá­lya is, s aránylag azokban is rend­szeres munka folyik, ám a nép­szerűségi versenyben a labdarú­gásnak egyik sportág sem tud méltó ellenfele lenni. Persze, ez nem kimondottan csak szepsi je­lenség, illetve sajátosság. Ahhoz viszont nem fér kétség, hogy e sportág szepsi bölcsőjéből az elmúlt két-három évtizedben is számos tehetséges játékos került I. és II. ligás együttesekhez. Tóth Tibor sokáig volt erőssége a kas­sai (Košice) VSS „aranycsapatá­nak“, ugyanott játszott egy ideig Gacek László, később pedig Ta­más László, Kozmán Antal, Stefán Lajos és Turcsányi Lajos a prešovi Tatranban szerepeltek, Zsitnyár Lajos a kassai Lokomotívában. Igaz, ó nem tősgyökeres szepsi- a szomszédos Somodi (Drieno- vec) szülötte ám a labdarúgás ábécéjét ott tanulta, tizenéves ko­rában ugyanis a Bódva-parti vá­roska színeiben kergette a labdát. A szepsi nevelésű labdarúgók kö­zül jelenleg Tomko Zoltán és Zup- ko László játszik a Szlovák Nem­zeti Ligában. Az előbbi a ZŤS Košice játékosa, az utóbbi a Mi­chalovce kapusa. Akad edző is: Pecze Károly, a ZVL Žilina, a Slovan Bratislava, majd a DAC szakembere szintén Szepsiben kezdett valamikor. Ha már említettük a múltat, ak­kor hadd jegyezzük meg, hogy a felnőttek helyi labdarúgócsapata eddig a divízióig került a legtovább- a hatvanas évek elején. Az 1965/66-os bajnoki évben kiesett onnan, majd fokozatosan a kerü­leti bajnokság legalsóbb osztályá­ig süllyedt. Az elmúlt bajnoki év­ben még az említett osztály kas- sa-gömöri csoportjában küzdöttek a szepsiek. Edzőjük akkor Somodi Jenő volt. Ez év elején Tamás László, a VSS, majd a ZŤS Košice hát­védje vette át a csapat irányítását, a segédedző pedig Gyúrás Mihály lett. A minap velük beszélgettünk. Tamás László: - Szülővárosom labdarúgósportját akkor is figye­lemmel követtem, amikor Kassán játszottam. Szurkoltam a fiúknak, bosszantott, ha vereseget szen­vedtek és örültem, ha győztek. Körülbelül egy éve felkerestek a vezetők és arra kértek, hogy segítsek nekik, legyek a csapat edzője. Szívesen mondtam volna azonnal igent, de nem tettem, mert szerettem volna a ZŤS-ben maradni. Amikor aztán a kassai együttes szakvezetői nekünk, idő­sebbeknek (Tamás László 31 éves) tudtunkra adták, hogy fiata­lítani akarnak, elfogadtam az ott­honiak ajánlatát, s tavasszal meg­kezdtem a munkát. A ZŤS-tôl a nyáron vettem búcsút, viszont a játéktól még nem. Most edzője és egyben játékosa is vagyok a szepsi Jednotának. Gyúrás Mihály: - Negyvenkét éves vagyok, a közelmúltban hagytam abba az aktív sportolást. Évekig a helyi csapatban szere­peltem. Remélem, ebben a sze­repkörben sem okozok a szurko­lóknak csalódást. Tamás László: - Egységes, te­hetséges labdarúgókból álló gár­dát vettem át elődömtől. Játékfel­fogásán, játékstílusán nem sokat kellett változtatni, viszont az erőn­lét növelése igen sürgős és fontos feladatunk volt. Tervünket fokoza­tosan valóra váltjuk. Év közben négy játékosunk - Thán, Jakab, Blahovský és Krompašský - bevo­nult katonának, Lászlófi pedig Bu­zitára (Buzica) távozott. Helyükbe két labdarúgót igazoltunk, az aba- rai (Oborín) Szarvast és a Vyšné Opátske-i Pavelčákot, így jelenleg a következő a keret: (kapusok) Ongyík Gábor, Emil Hiščák; (hát­védek) Kiss Antal, Cirbus Igor, Bába János, Kispéri István, Bráz Tibor és jómagam; középpályá­sok) Szarvas Géza, Ľubomír Mol­nár, Fazekas László, Kocsis Lász­ló és Jozef Slinčák, (csatárok) Vla­dimír Pavelčák, Kusnyír István, Hromý József, Király László és Mikó Erik. Közöttük csak ketten vagyunk harminc éven felüliek. Ügyesek a fiúk, jól kezelik a labdát s közülük néhányan minden bi­zonnyal magasabb osztályban is megállnák a helyüket. Gyúrás Mihály: - Úgy érzem, a legfontosabb feltétel adott ah­hoz, hogy jó focit játsszunk. Igaz, a pálya gyepszónyege lehetne jobb is, ráférne egy kis felújítás, de ez legyen a legnagyobb bajunk... Saját tornatermünk nincs, de a he­lyi iskoláét igénybe vehetjük. Ugyanakkor jó az együttműködé­sünk a helyi termelőüzemekkel, főleg az állami gazdasággal. Ami pedig az utánpótlást illeti, ott is céltudatos munka folyik. Az ifjúsá­gi csapat Lindvai Jaroslav vezeté­sével most a kerületi I. osztályban szerepel, a sportegyesület diák­csapatával Rybár Tibor foglalko­zik, az alapiskolában pedig Gabri­el Siťťai az edzői. A játékosok közül Fazekas Lászlóval váltottunk szót. Dicsérte a csapatszellemet, az edzőnek és segédjének a munkamódszerét, igényességét, s nem titkolta, hogy szeretnének még fejlődni, a jelen­leginél még színvonalasabban, még eredményesebben játszani. A szepsiek az elmúlt bajnoki évben a kerületi bajnokság kas- sa-gömöri csoportjában elsők let­tek, s így ősztől egy osztállyal feljebb, a kerületi bajnokság nyu­gati csoportjában szerepelnek. S nem akárhogyan! Újonc létükre a táblázat élén telelnek és várják a folytatást. Igaz ugyan, hogy ugyanannyi pontot gyűjtöttek, mint a legnagyobb vetélytársnak tűnő IS Košice és a kassai Lokomotíva utánpótláscsapata, ám a gólará­nyuk jobb. Egy év alatt szép utat tettek meg. S hogy milyen lesz a folytatás? Azt senki sem tudja, viszont a terv ismert. Tamás László: - Most egy rövid ideig pihenünk, majd ismét mun­kához látunk. A téli alapozás idő­szakában hetente négy délutánt szeretnénk a salakpályán, a közeli erdei ösvényeken és a tornate­remben tölteni. Ha tavasszal is az élmezőnyben akarunk tanyázni - nekünk pedig az a célunk -, akkor állóképességünk fejlesztése az elsőrendű teendőnk. Ami pedig a játékosállományt illeti: nem ter­vezünk különösebb változtatáso­kat. Mindenesetre, ha a környéken rátalálunk egy-két alacsonyabb osztályban szereplő kiváló labda­rúgóra, közénk hívjuk őket. Nem vennénk zokon azt sem a szom­szédos községek labdarúgó-csa- patainak edzőitől, ha az ottani te­hetséges labdarúgókra felhívnák a figyelmünket... GAZDAG JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom