Új Szó, 1984. december (37. évfolyam, 286-307. szám)
1984-12-18 / 299. szám, kedd
ÚJ szú s 1984. XII. 18. Tettekben gazdag élet Emlékezés Antonín Zápotockýra, születésének 100. évfordulóján A lenini útmutatást követve Az 1920-as decemberi sztrájk előzményei és legfőbb tanulsága Forradalmi hagyományainknak részét képezik nemcsak a jelentős osztály- és társadalmi változások, hanem a munkásosztály és a többi dolgozó soraiból tényleges képviselőikké és vezéreikké vált személyiségek sokoldalú és helyet- tesíthetetlen tevékenysége is. A modern történetünkben tartósan beilleszkedő legjelentősebb személyiségek egyike Antonín Zápotocký, akinek születése századik évfordulójáról 1984. december 19-én emlékezünk meg. Becsületes forradalmár, internacionalista, a kommunista és a szakszervezeti mozgalom képviselője, olyan politikus és államférfi volt, aki egész életét a munkásosztály nemzeti és szociális igazságosságért vívott harcának szentelte. Politikai, szervező és ideológiai munkássága tartósan összefonódik a munkás-, a kommunista és a szakszervezeti mozgalom több mint fél évszázados történetével. Mégpedig az ezredfordulótól, amikor tizenhat évesen az elsó lépéseket tette meg a szociáldemokrata ifjúság körében. 1953-ban a Nemzetgyűlés megválasztotta - államfőnek, a Csehszlovák Köztársaság elnökének. A tőke, a fasizmus ellen, a nemzeti és a szociális felszabadulásért vívott ádáz harcok egész szakaszában csakúgy, mint élete legszebb szakaszában, a szocializmus alapjainak építése során, mindig a párt és a nép harcosainak első soraiban állt. Fáradhatatlanul küzdött a tőkés kizsákmányolás idején a nagyobb darab kenyérért, segítette megdönteni a régi korhadt rendszert és építeni az újat harcostársa, Klement Gott- wald oldalán. Minden történelmi szakaszban az volt a meggyőződése, hogy a dolgozó népnek, amelynek energiája különösképpen 1948 Győzelmes Februárja után bontakozott ki, nagyok a képességei. Gazdag élete krónikájának első sorai Zákolany községben íródtak, a kladnói bányavidéken. Apja, Ladislav, egyik úttörője volt nálunk a szocialista gondolkodásnak és társalapítója Csehországban a Csehszlovák Szociáldemokrata Pártnak. A kladnói bányászok és kohászok nehéz szociális életfeltételei, a munkásosztály képviselőinek gyakori zaklatása és a család befölyása is formálta a fiatal Antonín jellemvonásait. A munkásoktól kitartást, munkaszeretetet, türelmet, következetességet és olyan egyéb tulajdonságokat sajátított el, amelyek egész életében segítették politikai munkája gyakorlásában. Magatartásával megnyerte az egyéneket ós a tömegeket a forradalmi munkáspolitika támogatásának, a tőke elleni hosszú távú harcnak. Ezért magától érte- dődő, hogy már fiatal korában gyakran bízták meg fontos feladatokkal és tisztségekkel. Jóllehet, a szociáldemokrácia talaján fejlődött, elkerült számos, a korabeli munkáspártot jellemző visszás jelenséget. Egyike volt azoknak, akik hittek a munkásosztály forradalmi szerepében, képesek voltak továbbfejleszteni az oroszországi forradalmak hagyatékát, helyesen értelmezték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jellegét és világtörténeti jelentőségét. Az első világháborút követő időszak új fejezetet nyit meg Antonín Zápotocký fejlődésében. Ekkor már annyira fejlett és tapasztalt forradalmár, hogy Csehszlovákia létrejötte idején nem téveszti meg a szociáldemokrácia jobboldali képviselőinek álhazafiassága. A szociáldemokrácia XII. kongresszusán - ellentétben a szociáldemokraták félrevezetett többségének nézeteivel - védelmezi a független munkáspolitika alapelveit és hitelesen közvetíti az oroszországi forradalmi változások hagyatékát. Antonín Zápotocký tevékenységének ez a szakasza logikusan és törvényszerűen beletorkollt abba, hogy elkötelezetten részt vett Csehszlovákia Kommunista Pártja, az új, marxis- ta-leninista típusú párt megalapításában. Jellemző volt, hogy Antonín Zápotocký minden erejét és képességét Csehszlovákia Kommunista Pártja szolgálatába állította, amely az ő érdeméből is bevált vezére lett a soknemzetiségű csehszlovákiai munkásosztálynak és fontos része a Kommunista Internacioná- lénak. Forradalmi lelkesedéssel és az őt jellemző felelősségtudattal töltött be különféle tisztségeket, amelyekkel a párt bízta meg. A párt központi titkára, vezetőségének, titkárságának és politikai bizottságának volt a tagja. Ezekben a tisztségekben mindig arra törekedett, hogy a marxizmus-leninizmust alkotó módon alkalmazza a csehszlovákiai feltételekre. Szüntelenül népszerűsítette a csehszlovák-szovjet szövetséget, amelynek megteremtését az uralkodó burzsoázia a népakarattal ellentétben szüntelenül gátolta. Antonín Zápotocký életében és művében fontos fejezet a szak- szervezeti mozgalomban kifejtett tevékenysége. A párt sokoldalúan felhasználta a szakszervezeti munkában korábban szerzett tapasztalatait. Ezért megbízta azzal, hogy sokrétű politikai-szervező munkát fejtsen ki a szakszervezeti tagok Körében, főleg a Vörös Szakszervezetekben. Ebben a szakszervezetben megválasztották főtitkárnak és ezt a tisztséget egészen 1938-ig töltötte be. Mind a párt, mind a Vörös Szak- szervezetek munkájának kérdéseiben állandóan a leninizmus gondolatainak kincsestárából merített. Szüntelenül szem előtt tartotta V. I. Lenin gondolatait a szakszervezeti mozgalom szerepéről a munkásosztály forradalmi akcióiban, a tőke és a védelmezői elleni egységfont megteremtésében. A harmincas évek kezdete és a nagy mosti sztrájk tanúbizonysága volt az egységfront taktikája helyes alkalmazásának és Antonín Zápotocký erre való képességének. A fasizmus támadásba lendülé- se és a Csehszlovákiát közvetlenül fenyegető veszély új taktikát követelt a köztársaság védelmében. Antonín Zápotocký egyik élharcosa volt az egység- és a népfrontnak, és ezt az irányvonalat érvényesítette a szakszervezeti mozgalomban is. Nem rajta múlt, hogy nem sikerült egyesíteni a csehszlovák szakszervezeti mozgalmat annak az élvnek a jegyében, miszerint: egy munkásosztály- egy szakszervezeti szervezet. Antonín Zápotocký továbbra is párt- és szakszervezeti tisztségeket töltött be. Ebben nem gátolták meg sem az 1938. évi müncheni események, sem a CSKP, a Vörös Szakszervezetek és az egyéb haladó szervezetek tevékenységének betiltása. Illegalitásban dolgozott, s amikor a párt megbízásából külföldre kellett volna távoznia, a Gestapo letartóztatta. Hat kemény éven át sínylődött koncentrációs táborokban. Ez aláásta az egészségét, a fizikai erejét, de sohasem szűnt meg hinni a fasizmus fölötti győzelemben. A szovjet hadsereg, a szovjet nép és az SZKP iránti hálától eltelve tért vissza a felszabadult Csehszlovákiába annak tudatában, hogy milyen mérhetetlen áldozatokat hoztak és milyen hősiességet tanúsítottak hazánk német és hazai fasizmustól való megszabadítása során. Az új társadalmi-politikai körülmények lehetővé tették, hogy megkezdődjön a dolgozók érdekeinek megvalósítása, amiért Antonín Zápotocký egész életében harcolt. Korábbi munkájára építve szervezte a munkásosztály és a szakszervezetek lehető legnagyobb részvételét a háború sújtotta Csehszlovákia helyreállításában. Az egy üzem - egy szervezet alapelv jegyében lelkesen és derűlátóan síkraszállt az egységes szak- szervezetekért. Antonín Zápo- tockýnak, a Szakszervezetek Központi Tanácsa első elnökének a munkásosztály körében kifejtett politikai és szervező munkája meghozta gyümölcsét. A munkásosztály a CSKP vezetésével a nemzeti demokratikus forradalom meghatározó ereje lett. Ez a forradalom mindinkább átnőtt a szocialista forradalomba. A Csehszlovákia jövőjéért vívott bonyolult osztályharc 1948 februárjában tetőzött. Antonín Zápotocký kivette a részét Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom minden döntő fontosságú akciójából és intézkedéséből. A párt és a nép nagyra becsülte Antonín Zápotocký nagy érdemeit. A tapasztalt és bevált kommunista forradalmárt új feladatokkal bízták meg nemcsak a pártban és a szakszervezetekben, hanem a népi demokratikus állam irányításában is. A kormány alelnöke lett, majd miután Klement Gottwal- dot megválasztották köztársasági elnöknek, átvette a miniszterelnöki tisztséget. Serény munkássága az 1953-1957-es években teljesedett ki. A nép akaratából átvette a köztársasági elnök tisztségét, hogy folytatója legyen annak a műnek, amelynek megvalósításáért a korábbi nemzedékek tagjai törekedtek, harcoltak, és életüket is feláldozták. Rendkívül sokat tett a polgári köztársaságban, valamint a felszabadulást követően a Nemzetgyűlés képviselőjeként is. S nem feledkezhetünk meg publicisztikai, irodalmi tevékenységéről és tehetségéről sem, amelyet olyan művek fémjeleznek, amilyen a Vörös fények Kladno felett, Új harcosok sorakozója, Viharos esztendő. A dolgozó nép soraiból emelkedett ki és azt hűen szolgálta egészen 1957. november 13-án bekövetkezett haláláig. Dr. FRANTIŠEK MORAVICKÝ kandidátus A csehszlovák munkásmozgalom a forradalmi érlelödés legviharosabb időszakát az 1918-1920- as években élte át. Ez a legmarkánsabban a fiatal Csehszlovák Köztársaság szociális szempontból igazságos és a dolgozó nép számára valóban demokratikus állammá alakításáért folytatott hősi küzdelmekben, majd a Szlovák Tanácsköztársaság kivívásában, egyszersmind tragikus bukásában jutott kifejezésre. E forradalmi hullám legfőbb ösztönzője és hatóereje köztudottan a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a világ első szocialista államának létrejötte s a Kommunista Internacionálé volt. A Csehszlovák Szociáldemokrata Párt képtelennek bizonyult, mert objektív okokból felkészületlen volt ilyen történelmi fordulat végrehajtására. A párt szerepére, tevékenységére meghatározó módon a II. Internacionálé opportunista politikája nyomta rá bélyegét. Az ilyenképpen kialakult eszmei, politikai és szervezeti egyenetlenségek előbb belső viszályokhoz, a századfordulótól kezdve két évtized alatt a jobb- és a balszárny kialakulásához, végül pedig pártszakadáshoz s a szociáldemokrata párt önállósulásához vezettek. A szociáldemokrácia baloldali áramlatai szempontjából nagy jelentősége volt a Kommunista Internacionálé 1919 március elején megtartott alakuló kongresszusának. A kongresszus határozatai, de főleg Leninnek a polgári demokráciáról és a proletárdiktatúráról szóló tézisei Csehszlovákia munkásmozgalmában is jelentősen hozzájárultak a politikai differenciálódás folyamatának meggyorsulásához. A szociáldemokrata baloldal 1919. december 7-én összehívta első önálló konferenciáját. Programnyilatkozatot fogadott el, amelyben a proletárdiktatúra hatalomra juttatásáért vívott harc történelmi jelentőségét hangsúlyozta. A konferencia elutasította a II. Internacionálé politikáját és a Kommunista Internacionáléba történő belépés mellett szállt síkra. Egyben követelte a pártkongresszus a politikai irányvétel és a szociáldemokrácia eljárása valamennyi kérdésének eldöntését. Ezzel a párt átmeneti önnálló alakulataként a politikai küzdőtérre lépett a szociáldemokrata párt marxista baloldala. Mind a nemzetközi, mind a hazai munkásmozgalom további fejlődése szempontjából történelmi jelentőségű volt a Kommunista Internacionálé 1920 július végén és augusztus elején megtartott II. kongresszusa. A kongresszus Lenin javaslatára elfogadta a Kommunista Internacionáléba történő belépés 21 feltételét és gátat emelt annak útjába, hogy az opportunizmus, illetve a belőle eszmeileg és politikailag kifejlődött centrizmus behatoljon a nemzetközi proletariátus új szervezetének soraiba. Lenin a legfontosabb feladatként jelölte meg az egységes kommunista pártok megalakítását további országokban, s a forradalmi munkáspártok tevékenységének olyan irányítását, hogy felkészüljenek a forradalmi feladatok teljesítésére. A kongresszus tanácskozásán Antonín Zápotocký vezetésével részt vett a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt baloldalának küldöttsége is. A Kommunista Internacionálé II. kongresszusának tanácskozása idején a csehszlovák szociáldemokráciában a XIII. kongresszus előkészületei folytak. Ezekre a fejleményekre aggodalommal tekintettek nemcsak a jobboldali szociáldemokrácia vezetői, hanem a burzsoázia is. Masaryk köztársasági elnök szeptember közepén hivatalnokkormányt nevezett ki, amelynek elnöke Jan Černý, volt osztrák bürokrata lett. Ennek a kormánynak fő feladata a forradalmi mozgalom elnyomása volt. A hivatalnokkormány önmaga leplezte le az ún. ötök, öt cseh politikai párt (agrárpárt, néppárt, nemzeti demokrata párt, nemzeti szocialista párt és a szociáldemokrata , jobboldal) képviselői közös alkotmányellenes szervének tevékenységét. Gyakorlatilag ugyanis ők döntöttek az ország alapvető politikai kérdéseiben. Mindezek ellenére, s főleg a baloldal nyomására 1920. szeptember 25-e és 28-a között Prágában megtartották a csehszlovák szociáldemokrácia XIII. kongresszusát. Bohumír Šmeral a kongresszusi fő beszámolóban hangsúlyozta, hogy a szocialista forradalom előkészítésének elsőrendű feladata az osztályharc v folyamatában egyesíteni a munkásság többségét. A kongresszus elfogadta az akcióprogramot, amely kinyilvánította a munkásság proletárdiktatúráért vívott harcának szükségszerűségét. A kongresszus a csehszlovák munkásmozgalom új, forradalmi irányvételének érvényre jutásáról tanúskodott, s a marxista baloldal nagy győzelme volt. Az uralkodó burzsoázia elérkezettnek látta az időt a munkásosztállyal való döntő összecsapásra. A rendőrség 1920. december 9-én megszállta a baloldal székhelyét, a prágai Népházat. A munkások ellenállást tanúsítottak és védték tulajdonukat, a karhatalom túlereje azonban legyőzte őket s a Népházat a jobboldali vezetők kezébe juttatták. A baloldal vezetősége azonnal általános sztrájkot hirdetett, amely fokozatosan eltérjedt csaknem az egész köztársaság területén, több helyen pedig a hatalomért vívott harc jellegét öltötte. Mintegy egymillió ipari és mezőgazdasági munkás szüntette be a munkát. A kormány Prágában és más városokban rendkívüli állapotot hirdetett ki, hat városban pedig statáriumot léptetett életbe. A munkások ellen bevetette a katonaságot, sőt a Sokol, az Orol és a jobboldali Munkás Testnevelési Egyletek felfegyverzett alakulatait is. Most- ban, Oslavanyban, Vrábleban és Prágában belelövetett a munkásokba. A hatósági vérengzés során 13 munkás életét vesztette és sokan megsebesültek. Végül december 15-én a döntő fontosságú területeken letörték a sztrájkot, véglegesen azonban csak 17-én szűnt meg. Sor került a forradalmi bizottságok, a munkás- és üzemi tanácsok tagjainak tömeges letartóztatására is. Több mint 3000 munkást börtönbe vetettek. A decemberi események a munkásosztályt megszabadították illúzióitól. Az általános sztrájkban elszenvedett veresége kifejezésre juttatta, hogy a csehszlovák burzsoázia leküzdötte politikai uralmának kezdeti ingatagságát, megszilárdította osztályállamát és hűséges hatalmi apparátusát, amelyet a számára kedvező pillanatban nem habozott felhasználni a forradalmi munkásmozgalom ellen. A hatalmas sztrájkharc és kimenetele ugyanakkor leleplezte a jobboldali vezérek igazi arculatát, munkásáruló politikáját is, ami nagyban hozzájárult a marxista baloldalnak a reformizmustól való teljes elszakadásához. Legfőbb tanulságként pedig azt vonta le, hogy a burzsoáziával folytatott osztályharc csak akkor lehet sikeres és vezethet győzelemre, ha a proletariátust marxisr ta-leninista forradalmi párt vezeti majd. 1920 decemberétől egyenes út vezetett Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakuIdeáin MIKUS SÁNDOR
