Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)
1984-11-13 / 269. szám, kedd
Bohuslav Chňoupek elvtárs expozéja a Szövetségi Gyúlés kamaráinak 14. együttes ülésén (Folytatás az 1. oldalról) folyamat további országokra és földrészekre terjed ki, ,,a dolgok egyre bonyolultabban és gyorsabban fognak alakulni, a fejlődés üteme egyre rohamosabb lesz, és a fordulatok egyre bonyolultabbak lesznek“. Ez egyben alátámasztotta pártunk XVI. kongresszusának határozatait, amelyekben szó van arról, hogy a nyolcvanas évek nem lesznek egyszerűek, s legfontosabb feladatunk a béke megőrzése és a fejlett szocialista társadalom építése kedvező feltételeinek fenntartása lesz. amelyek a hadászati rakéták szerepét töltik be, s amelyeket nem véletlenül neveztek el Pershing- nek a századfordulón élt és elsősorban a harcot támadásként értelmező stratégaként ismert amerikai tábornokról. Nem nézhetjük tétlenül országaink fokozódó veszélyeztetését. Nem vagyunk naivak. Ezért nálunk- ugyanúgy, mint az NDK-ban- a szovjet kormánnyal megállapodva az új katonai-hadászati helyzetben megnövelt hatótávolságú hadműveleti-harcászati rakétarendszereket telepítettek. A szovjet rakétákat is közelebb vitték az Egyesült Államok területéhez. Tehát megfelelő idóelőny- nyel bejelentett védelmi intézkedésekre került sor. Az amerikai rakéták telepítésével a Nyugat azonban távolról sem érte el azt, amit várt. A Varsói Szerződés tagállamainak válasz- intézkedései fenntartották a meg- közelítóleges katonai egyensúlyt, sajnos magasabb, tehát veszélyesebb szinten. Eléggé közismert a Szovjetunió álláspontja azzal kapcsolatban, hogy komoly és becsületes párbeszédre törekszik az Egyesült Államokkal a egyenlőség és az azonos biztonság elvének tiszteletben tartása alapján. Elítéljük a revansista törekvéseket A politikai légkört azonban nemcsak az imperializmus katonai aktivitása zavarta meg, hanem az Egyesült Államok egyes vezetőinek több politikai megnyilatkozása is, amelyekben a jaltai és a potsdami értekezlet kapcsán megkérdőjelezték Európa háború utáni elrendezését, a jelenlegi status quót. „Nem ismerjük el Európa semmilyen törvényes felosztását“, hallhattuk tavaly. És az idei év elején újra: „az Egyesült Államok nem ismeri el Európa mesterséges felosztásának törvényességét“. Nézetünk szerint rövidlátás támadni azt, amin már negyven éve alapul az európai és a világbéke. És ez a negyven esztendő a jaltai és a potsdami egyezményt a nemzetközi jog alapjává tette. Ugyancsak láttuk, milyen hatást váltottak ki ezek a kijelentések a szomszédos nyugati országban azon csoportokra, amelyek nem törődtek bele a nácizmus vereségébe. Az eddiginél erősebben és gyakrabban hangzottak jelszavak „a német kérdés nyitottságáról“, s a német állam 1937. évi határok szerinti folyamatosságáról szóló „jogi“ konstrukcióval kezdték terjeszteni a német egyesülés céljait. Ezeknek a felhívásoknak, amelyek a NSZK teljes újrafelfegyver- zésének feltételei között hangzottak el, riasztaniuk kellett mindazokat, akiknek szívügyük az európai biztonság és béke. Joggal háborítanak fel bennünket a szudétané- met landsmannschaft Csehszlo- vákia-ellenes tevékenysége és a legutóbbi revansista gyűléseken elhangzott követeléseik. Ezért a nyugatnémet vezetőkkel folytatott tárgyalásokon teljes nyomatékkai rámutattunk ezekre a körülményekre, amelyek oly szöges ellentétben állnak a jaltai és a potsdami egyezménnyel, a Csehszlovákia és az NSZK kapcsolatait szabályozó 1973. évi szerződés szellemével és betűjével, az 1978. évi közös nyilatkozattal és a helsinki Záróokmánynyal. Biztosítottak bennünket arról, hogy a szövetségi kormány politikája hosszú távon a biztonságon és az együttműködésen alapul, minden szomszédra vonatkozik, tehát a megbízhatóság és a stabilitás elemet képezi, s a szövetségi kormány minden korlátozás és hátsó szándék nélkül betartja a Szovjetunióval, Lengyelországgal, Csehszlovákiával és az NDK- val kötött szerződéseket, az Európában valóban fennálló helyzetből indul ki, tiszteletben tartja minden európai állam területi integritását a mai határok között, nem támaszt területi igényeket senkivel szemben, s a jövőben sem szándékozik ezt megtenni, továbbá minden európai állam határát sérthetetlennek tekinti és fogja tekinteni. Figyelmeztettünk arra, hogy a gyakorlat ellentmond ennek az állásfoglalásnak. Hiszen ugyanazon kormány képviselői, amely erről biztosít bennünket, részt vesznek a szudétanémet landsmannschaft gyűlésein, amelyeken ilyen fenyegetések is elhangzanak: „Eljön az a nap, amikor a csehek már nem kerülhetik meg, hogy tárgyaljanak velünk hazánk jövőjéről, vagyis akkor, ha ismét Európa szabad részéhez akarnak tartozni“. Vagy: „Jogaink és erőnk tudatában... kitartóan ragaszkodni akarunk hazánkhoz, nemzetiségi csoportunk és nemzetünk egységéhez és sokrétűségéhez, jogi igényeinkhez és a felnövekvő nemzedék létérdekeihez, ahhoz az akaratunkhoz, hogy találkozzunk a keleti szomszéd nemzetekkel, ha készek elismerni és véget vetni a jogtalanságnak és a száműzetésnek“. Vagy ahogyan tegnapelőtt Bonnban elhangzott: „Hazánk az egész Németország. A szövetségi köztársaság nem az egész és végleges Németország. A német kérdés nyitott, nyitott marad és nyitottnak is kell maradnia továbbra is. Németország nagyobb az NSZK-nál. A német birodalom tovább létezik az 1937. évi határok között. Hazánk status quója a jogtalanság status quója. Meg kell ragadnunk a történelem kerekét.“ Meggyőződésünk, hogy az ilyen felhívásokat hirdető csoportok a nyugatnémet társadalmi szerkezetnek csak elhanyagolható töredékét képezik, s nincsenek befolyással a kormány hivatalos irányvonalára. Eljárásukat bagatellizálják, szentimentális megnyilvánulásnak, sőt folklórnak tüntetik fel. És a hivatalos személyek részvételét ezeken a gyűléseken „nevelő tevékenységnek“ minősítik, amely lehetővé teszi a kormány álláspontjának „kifejtését“ és az NSZK jószomszédi együttmükö- dés fejlesztésére tett törekvésének alátámasztását. Nyíltan megállapítjuk: az ilyen válaszok nem elégítenek ki bennünket. Nehezen hihetünk a hivatalos személyek „nevelő tevékenységében“, amikor egyikük a szudétanémet találkozó müncheni emelvényén az NSZK-nak „a jószomszédi együttmúködés fejlesztésére tett törekvéseit alátámasztva“ azt mondja, hogy a szudétanémet nemzetiségi csoport számára, amely az egész világ előtt magáének vallja eredeti hazáját, Európa nem ér véget a Cseh Erdőnél! Vagy amikor egy másik azt „magyarázza“, hogy az új kormány nem követi azt az irányzatot, hogy a német kérdést a szövetségi kormányra korlátozza anélkül, hogy a keleti területeket is bevonná. És a harmadik, amikor azzal az állítással „nevel“, hogy „a német kérdés nyitott“, és „feladatunk marad egy olyan európai békés helyzet megteremtése, amelyben a német nép szabad önrendelkezési jog alapján visszanyeri egységét“. Aligha lehet tehát azt állítani, hogy „a szövetségi köztársaságban semmilyen politikailag szervezett erőn vagy erőkön nem lehet felismerni azt, hogy valamilyen formában a revansizmus jegyeit viselik magukon“. Aligha beszélhetünk tehát folklórról és szentimentális megnyilvánulásokról. Hiszen már megvannak a tapasztalataink. És végezetül: ha a landsmann- schaftok csak elhanyagolható, be- folyástalan erők, akkor mire szolgál a hivatalos személyek demonstratív hangoskodása akcióikon? A múlt háború tapasztalatai szomorú tanulsággal szolgáltak. Ezért az egész háború utáni időszakban gondosan figyelemmel kísérjük a helyzetet és a politikát nyugati szomszédainknál. Ezért is tesszük fel a kérdést: milyen tulajdonképpen a bonni irányvonal? Az, amelyet hivatalosan tolmácsol, vagy az, amely a landsmannschaftok gyűléseinek szónoki emelvényeiről a hivatalos személyek szájából hangzik? És mennyire szavahihetőek ezek a biztosítgatások és az NS£K-beli revansizmus nemlétéről szóló magyarázatok? Jaltában és Potsdamban a Hit- ler-ellenes koalícióhoz tartozó hatalmak úgy döntöttek, hogy német földről többé sohasem szabad veszélyeztetni a szomszédos országokat. A németek eltávolítását Csehszlovákiából a győztes hatalmak írták alá. Ennek nemzetközi érvénye van. Államunk nyugati határai az ezeréves történelem folyamán alakultak ki. Az a terület, amelyet behatárolnak, népünké. Ez visszavonhatatlanul alátámasztott európai realitás a fasizmus vereségét követően. Eleve kudarcra van ítélve minden olyan kísérlet, amely ennek az állapotnak a felülvizsgálására irányul. Történelmi tapasztalataink joggal figyelmeztetnek bennünket arra, hogy az, aki az NSZK-ban sorsát a revansizmussal kapcsolja egybe, és kétségbe vonja a népek antifasiszta felszabadító harcában aratott nagy győzelem eredményeit, elszakadt a valóságtól, és veszélyes úton halad. Európa háború utáni határai sérthetetlenek. A megváltoztatásukra tett kísérlet háború előidézését jelenti. Minden ország hozzájárulhat a békés kapcsolatok megteremtéséhez Chňoupek elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az utóbbi két évben sikerült intenzíven megvalósítani e kongresszus irányvonalát, amely teljes mértékben alátámasztotta a testvéri SZKP XXVI. kongresszusának határozatait, amelyekben saját létérdekeink, szükségleteink és céljaink koncentrált kifejezését láttuk a nemzetközi kapcsolatok területén. Ennek a politikának az alapköveit a fasizmus elleni harcban aratott világtörténelmi jelentőségű győzelem tüzében, népünk nemzeti felszabadító harcának és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának feledhetetlen légkörében rakták le. Ezen események közelgő 40. évfordulójáról egész társadalmunk megemlékezik. Erőfeszítéseink fő irányát a CSKP KB ülésein és a szövetségi kormány 1981. június 30-án kiadott programnyilatkozatában kitűzött feladatok megvalósítása képezte és képezi. Minden területen, minden szinten, a nemzetközi szervezetekben, a kétoldalú kapcsolatokban egyaránt. Abból az axiómából kiindulva, hogy minden ország kormánya hozzájárulhat a normális, békés kapcsolatok megteremtéséhez, felhasználva a békés egymás mellett élés politikájának tartalékait, amelyeket eddig távolról sem merítettek ki. Nem azt akarjuk a másik féltől, hogy fogadja el meggyőződésünket. Valami mást kérünk tőle. Azt, hogy szabaduljon meg az elfogultságra épülő sztereotípiáktól. Tudatosítsa, hogy az atomkor ennek megfelelő politikai gondolkodást tesz szükségessé. Nem erőt, elrettentést, fölényt, hanem az erőről való lemondást, bizalmat, egyenlőséget és azonos biztonságot akarunk, mivel az atomháború után nem lenne vesztes és győztes. Ezért még sohasem volt ennyire sürgető a valódi nemzetközi együttműködés az égető nemzetközi problémák haladéktalan és átfogó megoldása érdekében. Ha feltesszük az alapvető kérdést: mit tettünk mi e fö feladat teljesítéséért - mondotta a továbbiakban Bohuslav Chňoupek teljes felelősséggel állapíthatjuk meg, hogy külpolitikai tevékenységünk mérlege az elmúlt két évben pozitív. Odaadóan segítette és segíti a háború, főleg a nukleáris háború elhárításáért vívott harcot. A békés egymás mellett élés lenini politikájának, ennek az egyedüli reális békés alternatívának az érvényesítésére törekedett és törekszik. Hozzájárult és hozzájárul a szocializmus nemzetközi tekintélyének további növekedéséhez, a testvéri országok szolidaritásához és kölcsönös támogatásához a szocialista internacionalizmusnak, a mai haladás e hatalmas erejének a szellemében. Hazánk egyúttal kezdeményezöen és aktívan a Varsói Szerződés szövetségi szervezetében tömörült szocialista országokkal együttműködve járt és jár el. A Varsói Szerződés már csaknem harminc éve a békének és a szocializmus védelmének megbízható és az idő próbáját kiállt védőpajzsa. Ezt az irányvonalat úgy valósítottuk meg, hogy legfelsőbb pártszerveink, a központi bizottság, elnöksége, a kormány, és személy szerint Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök állandó, mindennapos gondot fordított rá. Ennek során népünk kiváló munkasikereire támaszkodott. A nemzetközi élet minden szempontjához következetesen osztálypozíciókból viszonyult. E tevékenység eredménye az a tekintély és tisztelet, amelynek országunk világszerte joggal örvend. Keresett partner vagyunk. Az elmúlt időszakban számos jelentős nemzetközi találkozó megszervezésével és lebonyolításával bíztak meg bennünket. Vonatkozik ez elsősorban a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésére, amelynek a prágai Politikai Nyilatkozatban foglalt határozatai meghatározták közös eljárásunkat a további időszakra. Aztán megemlíthetjük a feledhetetlen béke-világtalálko- zót, valamint a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának és honvédelmi miniszteri tanácsának ülését. És az idén nyáron került sor a szocialista országok testvérpártjai nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó központi bizottsági titkárainak tanácskozására. Tovább fejlesztettük közös külpolitikai aktivitásunkat Moszkvában hét szocialista ország párt- és állami vezetőinek múlt évi találkozóján. És ugyanígy a KGST-tagországok idei legmagasabb szintű ülésének nyilatkozatában. Ebben a£ egész időszakban külpolitikánk alapvető orientációja a szocialista országokkal való szoros barátság és együttműködés volt. A Szovjetunió lenini külpolitikája és ereje, amely képes szembeszállni bármilyen fenyegetéssel - ugyanúgy, mint a múltban - számunkra olyan forrást jelentett, amelyből erős biztonságérzetet merítettünk. Ennek köszönhetően nem kell sötét színekben látnunk a jövőt, drámai módon pesz- szimizmusba esnünk, hanem jogos bizalommal tekinthetünk a következő időszak elébe, amely vitathatatlanul békét és haladást hoz. Amint azt Gustáv Husák elvtárs a CSKP XVI. kongresszusán kijelentette: a Szovjetunióval való szövetség számunkra nemcsak forradalmi örökség, hanem élő jelen, biztonság, amelyre minden tervünket és további fejlődésünk távlatait alapozzuk. Az imperializmus konfrontációs politikája A jelenlegi nemzetközi helyzetet továbbra is kiélezettnek és bizonytalannak tartjuk. Ennek oka az imperializmus legreakciósabb köreinek, elsősorban az Egyesült Államoknak a militarista irányvonala, az, hogy ezek a körök továbbra is a régi ütőkártyát veszik elő: a katonai erőt. A katonai fölény megszerzésére törekednek, eddig nem látott mértékben növelik a fegyverkezés ütemét és terjedelmét. Gyarapítják az atomfegyver-készleteket, és készülődnek a nukleáris konfliktusra, az emberiség elleni legnagyobb gaztettre. Fokozzák az ideológiai fel- forgatást és a iélektani hadviselést. Igyekeznek másokat diszkri- minálni, és szégyentelenül beavatkoznak más országok belügyeibe, sót közvetlen katonai intervenciókat kezdeményeznek. A terrorizmust az állami politika rangjára emelik. Korlátozzák a világ különböző részein levő államok nemzeti függetlenségét és szuverenitását. Destabilizálják az államközi kapcsolatokat. Megsértik a megkötött egyezményeket. Igyekeznek kitépni a békés egymás mellett élés gyökereit, megbontani az enyhülés folyamatát. Ezt a konfrontációs politikát a végtelenségig hangoztatott, a szovjet fenyegetésről és saját létérdekeik veszélyeztetéséről szóló elkoptatott klisékkel próbálják igazolni. A helyzetet rosszabbra fordította az új amerikai közepes hatótávolságú rakéták telepítése egyes nyugat-európai NATO-tagálla- mokban, ezen új nukleáris első csapásméró fegyverrendszereké, Támogatjuk a Szovjetunió javaslatait A jelenlegi veszélyes nemzetközi helyzetben nagy erőfeszítéseket teszünk a fegyverkezési verseny korlátozására és a leszerelésre. Elsőrendű figyelmet fordítunk az atomháborús veszély elhárításának feladataira. Ezek adják meg minden további globális probléma megoldásának kulcsát. Ezzel kapcsolatban elsősorban kiemeljük azon szovjet javaslatok messzemenő jelentőségét, amelyeket Konsztantyin Csernyenko elvtárs az atomfegyverekkel rendelkező államok közötti kapcsolatok normáit tartalmazó kódex kidolgozására terjesztett elő. Nagyra értékeljük hat ország állam- és kormányfőinek a nukleáris nagyhatalmakhoz intézett felhívását, amelynek lényege ugyanerre irányul. Támogatjuk a Szovjetunió arra tett erőfeszítéseit, hogy példamutatása alapján az atomfegyverekkel rendelkező nyugati országok kötelezzék magukat az atomfegyverek elsőként való bevetéséről történő lemondásra. A nukleáris fegyverkezés további minőségi és mennyiségi fokozásának megállítását célzó hatékony intézkedésnek tekintjük az atomfegyverzetek befagyasztását. Sík- raszállunk azért, hogy mielőbb dolgozzák ki az atomfegyver-kí- sérletek általános és teljes tilalmáról szóló szerződés konkrét szövegét. Jelentős szerepet tulajdonítunk az atomsorompó-rendszer megszilárdításának és erősítésének. Síkraszállunk azért, hogy általános érvényűvé tegyék az 1970. évi atomsorompó-egyez- ményt. Támogatjuk az atomfegyvermentes övezetek létrehozását a világ különböző részein, főleg Európában. Ezek alapvető álláspontjaink, és közös aktivitásunk fő irányai, amelyek alapján elérhető a befagyasztása és a korlátozása a nukleáris fegyvereknek, a legpusztítóbb fegyvereknek, amelyek ráadásul veszélyeztetik az emberiséget és a földi életet. Igényes és haladéktalan feladatnak tekintjük a világűr militari- zálásának megakadályozását. Meg kell előzni a „csillagok háborúját“, amíg erre van idő. Ezért energikusan támogatjuk azokat a szovjet javaslatokat, amelyek értelmében egyezményt kell kidolgozni és kötni a világűr militarizá- lásának elkerüléséről, ezen belül teljesen le kell mondani a műholdelhárító rendszerekről, kölcsönösen be kell fagyasztani az űrfegyverkísérleteket és telepítésüket, mihelyt megkezdődnek a szovjetamerikai megbeszélések, s minden államnak köteleznie kell magát arra, hogy a világűrt kizárólag békés célokra és az emberiség javára használja fel. (Folytatás a 3. oldalon) ÚJ SZÚ 2 1984. XI. 13.
