Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-13 / 269. szám, kedd

ÚJ szú 3 1984. XI. 13. Bohuslav Chňoupek elvtárs expozéja a Szövetségi Gyűlés kamaráinak 14. együttes ülésén (Folytatás a 2. oldalról) Rendszeresen nagy figyelmet fordítunk az európai biztonsággal, az azon folyamattal kapcsolatos kérdésekre, amely oly reménytkel- tően kezdődött az elmúlt évtized­ben. Helsinki szellemének tovább­fejlesztésére törekszünk, öröm­mel fogadtuk, hogy a múlt évben sikeresen befejeződött a Záróok­mányt aláírt államok madridi talál­kozója. A helsinki Záróokmány egyebek között célul tűzte ki, hogy aláírásának tizedik évfordulójáról a finn fővárosban megfelelő mó­don és szinten, az összes aláíró ország megállapodása alapján megemlékezzenek. A madridi ta­lálkozó legjelentősebb eredmé­nyének az európai biztonsági és leszerelési értekezletnek a svéd fővárosba történt összehívását te­kintjük. A többoldalú dialógusnak ez a fontos fóruma jelentősen hoz­zájárulhat a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételéhez, az enyhülési politika helyreállításá­hoz és katonai területre való kiter­jesztéséhez. A tárgyalások eddigi lefolyása azonban nem hozta meg a várt eredményeket. A többi szocialista országgal együtt támogatjuk azo­kat a katonai politikai intézkedése­ket, amelyek a prágai politikai nyi­latkozaton alapulnak, s amelyeket a tárgyalásokon a Szovjetunió ter­jesztett elő. A katonai műszaki jellegű intézkedéseket sem utasít­juk el. Különös fontosságot tulaj­donítunk annak, hogy megszüles­sen a katonai eró alkalmazásáról való lemondásról és a békés kap­csolatok fenntartásáról szóló szer­ződés. Ezért azt is javasoltuk, hogy többoldalú konzultációk kez­dődjenek erről a kérdésről. Az első három - úgy mondhat­nánk, „szondázó jellegű“ - fordu­ló után Stockholmban még nem jött létre reális alap az érdemi megbeszélése* megkezdéséhez. Ilyen alapnak tekintjük a kellő szervezési keretnek, munkacso­portoknak a létrehozását, amelyek biztosítanák, hogy az intenzitás azonos szintjén egyenjogú és pár­huzamos megbeszélések folyja­nak katonapolitikai és katonai tech­nikai intézkedésekről. Ha a most folyó 4. forduló e téren haladást hoz, készek vagyunk elbírálni min­den konstruktív javaslatot, amely megvalósítása valóban hozzájá­rulna az európai bizalom és biz­Aktívan részt veszünk Aktívan részt veszünk az ENSZ-nek, e legreprezentatívabb nemzetközi szervezetnek a mun­kájában. Megalakulásának közel­gő 40. évfordulója arra emlékeztet bennünket, hogy a nevében és alapokmányának szellemében el­fogadott és végrehajtott intézke­dések nagy többsége elősegítette a világbéke és a nemzetközi biz­tonság erősítését. A szocialista or­szágok elkötelezett hozzájárulása a békejavaslatok kidolgozásához, az egyenjogú nemzetközi együtt­múködés sokoldalú fejlesztéséhez világszerte pozitív visszhangra ta­lál. Odaadásunkat az ENSZ ügye iránt Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára idei csehszlovákiai látogatása során nagyra értékelte. Az ENSZ tevékenységén belül igyekszünk maximális támogatást szerezni kezdeményezéseinkhez, különösen a leszerelési célok elé­rése terén kifejtett nemzetközi együttműködésről szóló határo­zathoz, az ifjúság munkához való jogára vonatkozó határozathoz és más javaslatainkhoz. Ezt a tevékenységünket a mos­tani, 39. ülésszakon is kifejtjük, ahol egyúttal támogatjuk azt az új jelentős szovjet javaslatot, hogy napirendre kerüljön az olyan sür­gető és fontos kérdés, mint az állami szinten gyakorolt terroriz­mus politikájának és az államok minden olyan akciójának megtiltá­sa, amely más szuverén államok társadalmi rendszerének aláásá­sára irányul. Nagyra értékeljük az el nem tonság erősítéséhez. De nem olyanokat, amelyek célja a Varsói Szerződés tagállamai védelmi ké­pességének aláásása és egyolda­lú előnyök megszerzése. Az utóbbi években a genfi le­szerelési értekezleten sem sikerült egyetlen olyan szerződéses doku­mentumot sem kidolgozni, amely korlátozná a fegyverkezési ver­senyt. Nem jött létre olyan munka­szerv, amely elsődleges fontossá­gú kérdésekkel, az atomháború elhárításával, az atomfegyverke­zés kérdéskomplexumával és az úrfegyverkezési verseny korláto­zásával foglalkozna. Nem sikerült befejezni a vegyi fegyverek kifej­lesztésének, gyártásának, felhal­mozásának tilalmáról és e fegyve­rek elpusztításáról folytatott tár­gyalásokat sem, ahogyan erre a Szovjetunió javaslatot tett. Ezért a felelősség teljes mértékben a NATO-tagállamok destruktív ál­láspontját terheli, amelyek az utób­bi években nemcsak nem terjesz­tettek elő: nem is támogattak olyan konstruktív javaslatot, amely lehetővé teszi a jelenlegi stagná- ció megszüntetését. Ugyanúgy a Bécsben folyó kö- zép-európai csapat- és fegyver­zetcsökkentési tárgyalásokon sem történt előrehaladás a Nyugat hi­bájából. Pedig a szocialista orszá­gok 25 kompromisszumos, rész­ben globális, részben pedig rész­leges javaslatot terjesztették elő. Politikai jóakarattal haladást lehet Bécsben elérni. De nem tekinthet­jük e jóakarat megnyilvánulásának az idén áprilisban előterjesztett leg­utóbbi nyugati javaslatot. Nem­csak nem segíti elő az álláspontok kölcsönös ^közeledését - amire tavaly februári és júniusi kezde­ményezésünk irányult -, hanem még vissza is veti a tárgyalásokat. Amint látható, egyetlen leszere­lési tárgyalási fórumon sem sike­rült konkrét eredményeket elérni. És ez egyértelműen az amerikai kormány negativista álláspontjá­nak következménye. Washington­ban állítólagos békeszándékokról is hangzottak el nyilatkozatok. Most, a választásokat követően, amikor csökken a választási takti­kát aláfútő konjunkturalizmus láza, bebizonyosodik, hogy a régi és egyben új kormányzat békeszóla­mai összhangban állnak-e konkrét tetteivel a megérett nemzetközi problémák megoldása során. az ENSZ munkájában kötelezett országok mozgalmának tevékenységét. Pozitívan értékel­jük, hogy ez a mozgalom egyre inkább a nemzetközi kapcsolatok, a békéért és a leszerelésért, az imperializmus, a gyarmatosítás, az újgyarmatosítás, a fajüldözés, a faji megkülönböztetés, a kizsák­mányolás és mindennemű elnyo­más ellen, s a világ különböző részein meglevő konfliktusok igaz­ságos megoldásáért és a veszé­lyes feszültségi gócok megszünte­téséért vívott harc jelentős ténye­zőjeként lép vei. Szolidárisak vagyunk a 7. delhi csúcskonferencia határozataival. Támogatjuk az el nem kötelezett országokat a dekolonializálási fo­lyamat befejezéséért, az igaz­ságos és demokratikus alapokon nyugvó új nemzetközi gazdasági rend megteremtéséért, a kizsák­mányolás és a diszkriminálás, a gazdasági agresszió, az elnyo­más, az embargó és a szankciók minden elemének kizárásáért foly­tatott küzdelmükben. Hangsúlyozzuk a szoros össze­függést a globális problémák meg­oldása, ezen belül az éhezés és a betegségek megszüntetése, a vi­lágűr és a világtengerek békés fel- használása, a környezetvédelem, valamint a leszerelés között, amely lehetővé tenné a kellő esz­közök felszabadítását. Ezután Bohuslav Chňoupek a jelenkor égető problémáival fog­lalkozott, amelyek igazságos ren­dezést követelnek: a konfliktusok­kal és a világ feszültségi gócaival. lönalkuk jelentik, hanem kizárólag a problémák átfogó megoldása. Az ilyen megoldás útját a konst­ruktív szovjet javaslatok mutatják. Ezek a térség igazságos és tartós békéjének megteremtésére irá­nyulnak. Általánosan elismert el­vekből indulnak ki, mint abból, hogy Izraelnek ki kell vonulnia a megszállt arab területekről, ezen belül Kelet-Jeruzsálemből, meg kell adni a palesztin nép elidege­níthetetlen jogait, ezen belül a füg­getlen állam létrehozásához való jogot, s szavatolni kell a térség minden államának szuverenitását és biztonságát. Egyedüli esélye a sikerre annak a kollektív erőfe­szítésnek van, amelynek alapján nemzetközi értekezletet rendezné­nek a közel-keleti problémáról, minden érintett félnek, köztük a PFSZ-nek, a palesztin nép egyedüli törvényes képviselőjének a részvételével. Ezt a javaslatot fenntartás nélkül támogatjuk. Aggodalommal kísérjük az iraki-iráni konfliktus folytatódását, amely oly súlyosan bonyolítja a Perzsa-öböl térségének helyze­tét. Az imperialista államok ürügy­ként használják fel katonai jelenlé­tük erősítésére. Síkraszállunk a harcok gyors beszüntetéséért, a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezéséért mindkét nép érdekeinek figyelembe vételével. Nagyon veszélyes feszültség- góc Közép-Amerika és a karibi térség. Az Egyesült Államok ag­resszív akciói következtében és amiatt vált azzá, hogy az USA beavatkozott a térség országainak belügyeibe. Határozottan elítéltük a Grenada elleni agressziót, a Sal­vador belügyeibe való beavatko­zást, a szuverén Kuba fenyegeté­sét, a nicaraguai kikötők elaknásí­tását, az ezen békeszeretó ország ellen indított hadüzenet nélküli há­borút. Ezekben a Nicaragua szá­mára oly nehéz órákban, amikor fegyveres imperialista támadás közvetlen veszélye fenyeget, szi­lárdan Nicaragua oldalán állunk. Nagyra értékeljük a Contadora- csoporthoz tartozó latin-amerikai államoknak a közép-amerikai vál­ság politikai tanácskozások útján történő rendezésére tett erőfeszí­téseit. örömmel fogadjuk, hogy állandóan nó azoknak a száma, akik a jelenlegi labilis közép-ame- rikai helyzet gyökereit nem a ke­let-nyugati konfrontációban, ha­nem a szociális és a gazdasági egyenlőtlenségben, valamint a diktátori rendszerek külső támo­gatásában látják. Hiszen az elma­radottság és az igazságtalanság elleni jelenlegi emancipációs moz­galmakat léjnyegében azonos okokból és azonos zászló alatt bontakoztatják ki, amelyet már a múlt században Simon Bolivár, Jósé Santos Zelay, Francisco Mo- rázan és Jósé Marti, a nemzeti felszabadító harc vezetői a ma­gasba emeltek. Pedig ők nem vol­tak kommunisták. Es igazságos harcukat akkor vívták, amikor szo­cialista országok még nem lé­teztek. A feszültség Délkelet-Ázsiában is tovább tart. Ez főként az imperi­alizmus, a hegemonizmus és a helyi burzsoá-feudális reakció arra irányuló kísérletei miatt van így, hogy megbontsák az indokí­nai országok egységét, letérítsék őket a szocializmus felé vezető útról, meggátolják a térség haladó fejlődését, és konfrontációt provo­káljanak ki az indokínai országok és az ASEAN-államok között. Csak az indokínai államok konst­ruktív és megfontolt politikájának köszönhetően nem került sor itt új, nagyobb fegyveres konfliktusokra. Támogatjuk a múlt évi vientiane-i csúcskonferenciának, valamint Laosz, Kambodzsa és Vietnam külügyminiszterei idén tartott 9. konferenciájának javaslatait, ame­lyek a béke, a stabilitás és a jó­szomszédi kapcsolatok megte­remtésére irányulnak a térség­ben. További feszültséggóc Afrika déli része. Ennek okát egyértel­műen a dél-afrikai fajüldöző rend­szer politikájában látjuk. E rend­szer politikai offenzívájának átlát­szó céljai vannak: megpróbálja erősíteni a fajüldöző rendszert, ki­törni a nemzetközi elszigeteltség­ből, megállítani a nemzeti felsza­badító mozgalom győztes előre­nyomulását, destabilizálni a front­államok helyzetét és visszafordí­tani az antiimperialista fejlemé­nyeket a térségben. Mindez az imperializmus aktív támogatásá­val folyik, hogy érvényesüljenek önző globális érdekei. Szolidárisak vagyunk a dél-afri­kai hazafiak igazságos harcával. Támogatjuk a namíbiai népet, amely egyedüli törvényes képvi­selőjének, a SWAPO pártnak a vezetésével harcol függetlensé­géért. Síkraszállunk az erre vonat­kozó ENSZ-határozatoknak, főleg a Biztonsági Tanács 435. és 539. számú határozatának végrehajtá­sáért. A külügyminiszter ezután kétol­dalú kapcsolatainkkal foglalkozott. A szocialista internacionalizmus elvei alapján A konfliktusokat tárgyalásokkal kell rendezni Ez főként a Közel-Keletre vo­natkozik. Az Izrael és az imperia­lizmus agressziója következtében előállott krónikusan robbanékony helyzet katonai konfliktussal fe­nyeget. A válság minden veszé­lyes szempontja ellenére van kiút. A megoldást persze nem az Izrael és az Egyesült Államok által az arab országokra kényszerített kü­Ugyanúgy, mint a múltban, el­sőrendű figyelmet fordítottunk a Varsói Szerződés tagállamai egysége, tartós szövetsége, ba­rátsága és együttműködése to­vábbi sokoldalú szilárdításának. Ezt az összeforrottságot a né­pünk, szocialista jövője iránt érzett rendkívüli felelősség teljes tudatá­ban erősítettük. A szocialista inter­nacionalizmus bevált elveiből in­dultunk ki. Országaink vezetői rendszeres tárgyalásainak ered­ményei a testvéri marxista-leninis- ta pártok szüntelenül mélyülő egy­ségének és összeforrottságának kifejezőjévé váltak. Külpolitikánk alapköve volt, hogy céltudatosan törekedtünk a csehszlovák-szovjet kapcsola­tok fejlesztésére. Pártunk Központi Bizottsága kormányunk minden­napos gondoskodásának köszön­hetően e viszony tartalmát és ter­jedelmét, dinamikáját és szintjét illetően a legmagasabb -fokot érte el történetében. Országaink kap­csolatai megrendíthetetlenek. Alapvető jelentőségű eredményes fejlődésük szempontjából a CSKP és az SZKP, a két párt központi bizottságának rendszeresen egyeztetett munkája. Legfőkép­pen azonban legfelsőbb párt- és állami vezetőink, Gustáv Husák és Konsztantyin Csernyenko elvtár­sak tárgyalásainak eredményei. Rendkívül széles körű az együttműködés a törvényhozó testületek, a társadalmi szerveze­tek és a testvéri kapcsolatok vo­nalán. A gazdasági együttmúködés to­vábbi fokozása számára nagy je­lentőségű lesz a KGST-országok legfelsőbb szintű értekezletén el­fogadott határozatok következetes megvalósítása csakúgy, mint Ľu­bomír Štrougal, és Nyikolaj Tyi­honov elvtársaknak a két ország népgazdasági tervének egyezte­téséről folytatott tárgyalásainak eredményei. Az ezen a területen tapasztal­ható sikeres irányzat egyik bizo­nyítéka az állandóan növekvő köl­csönös kereskedelmi csere. Ta­valy rekordmagasságot - 11 milli­árd 150 millió rubelt - ért el. Ebben az ötéves tervidőszakban a felté­telezések szerint a kereskedelmi forgalom eléri az 50 milliárd rubelt, ami azt jelenti, hogy volumenét tekintve egyetlen év annyit fog kitenni, mint a hetvenes évek ele­jén egy egész ötéves tervidőszak. A kölcsönös kapcsolatok összefo­nódásáról tanúskodik a megállapo­dások széles köre politikai, katonai, gazdasági, kereskedelmi, tudomá- nyos-műszaki, jogi, konzuláris te­rületen stb. 166 kétoldalú megálla­podásról és szerződésről van szó, amelyeket államfői vagy kormány- szinten kötöttünk meg és több mint 60 minisztériumok közötti szerződésről. Széles körű az együttműködés a kultúra, az oktatás, a tudomány, az egészségügy és a sport terüle­tén. A kölcsönös megismerésnek, megértésének, nemzeti kultúráink kölcsönös gazdagításának ez pó­tolhatatlan eszköze. Külpolitikai téren a fő hangsúlyt közös fellépésünk szoros egyez­tetésére helyezzük. A rendszeres konzultációkat bevált eszközként alkalmazzuk. A kölcsönös együttmúködés ke­retei és magas szintje szövetsé- gesi kapcsolataink új, magasabb minőségi szintjét bizonyítja. Jog­gal vagyunk erre büszkék. Népünk legelemibb vágyait és érdekeit fe­jezik ki. A szocializmus építésé­ben ez döntő támaszunk. A Lengyel Népköztársasággal fenntartott kapcsolataink jellemző vonása folyamatos, mindkét fél számára hasznos, sokoldalú fejlő­désük. Ez elősegíti lengyel bará­tainknak a politikai, gazdasági és kulturális élet további stabilizálá­sára irányuló erőfeszítéseit. Élénken fejlődnek kapcsolata­ink a Német Demokratikus Köztár­sasággal, amelynek népe októ­berben ünnepelte az első német munkás-paraszt állam megalaku­lásának 35. évfordulóját. Arra tö­rekszünk, hogy a gazdasági és tudományos-műszaki együttmű­ködést a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció progresz- szív formáinak kihasználásával gazdagítsuk. Pozitívan értékeljük egyenlete­sen fejlődő együttműködésünket a Magyar Népköztársasággal. E kapcsolatok szüntelenül mélyül­nek, minőségük javul, s főleg gaz­dasági téren keressük az új, haté­kony formákat. A Bolgár Népköztársasággal fenntartott kapcsolatainkra hagyo­mányosan a sokoldalúság jellem­ző. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy együttes erőfeszítéssel sikerült elérni az együttműködés magas szintjét, mindenekelőtt a kooperáció és a szakosítás terü­letén. Elmélyültek kapcsolataink a Román Szocialista Köztársa­sággal. Párt- és állami vonalon kapcsolataink tovább fejlődnek. A figyelmet a gazdasági és tudo- mányos-műszaki együttműködés fejlesztésének fokozására for­dítjuk. A Varsói Szerződéshez tartozó szocialista országok nagy család­ja szövetségének, egységének és összeforrottságának szüntelen erősítése, a kölcsönös kapcsola­tok harmonikus fejlesztése és a külpolitikai kapcsolatok követke­zetes koordinálása jelenti elvi, in­ternacionalista politikánk elsőren­dű feladatát. Állandó figyelmet szentelünk a többi szocialista állammal fenn­tartott kapcsolatainknak. A Mongol Népköztársasággal fenntartott kapcsolataink eredmé­nyesen gazdagodnak és fejlőd­nek, főleg politikai téren. Nagyra becsüljük Mongólia aktivitását, amellyel az ázsiai béke és bizton­ság megszilárdítására törekszik. A Kubai Köztársasággal - a szocializmus eme legnyuga­tibb bástyájával, amely a közel­múltban első alkalommal látta vendégül a KGST kormányfői szintű ülésszakát - dinamikusan fejlődnek kölcsönös kapcsolata­ink, elsősorban gazdasági téren, az energetika és a kultúra terü­letén. A csehszlovák-jugoszláv kap­csolatok sokoldalú fejlesztése, ba­ráti együttműködésünk elmélyíté­se iránt kétoldalú az érdeklődés. Ezt megerősítette legfelsőbb álla­mi vezetőink év eleji találkozója. A testvéri Vietnami Szocialista Köztársasággal, a Kambodzsai Népköztársasággal és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság­gal fenntartott rendíthetetlen ba­rátságunk gyökerei mélyek. Kö­vetkezetesen erősítjük kapcsola­tainkat a szocialista internacionaliz­mus elve alapján, örömmel tölte­nek el bennünket azok a sikerek, amelyeket az indokínai országok népe ér el a szocialista építés útján. Teljes mértékben támogat­juk közös javaslataikat, amelyek arra irányulnak, hogy Délkelet-' Ázsia változzon a béke, a stabili­tás és az együttműködés térségé­vé. Egyre magasabb szintűek im­már hagyományos kapcsolataink a hősi Vietnammal. Itt fontos he­lyet kap a káderek nevelése. Szé­les körű együttműködésünk a Kambodzsai Népköztársaság­gal, főleg a tönkretett gazdaság helyreállítása során. Kitartunk amellett, hogy Kambodzsa helyét az ENSZ-ben - amelyet jogellene­sen foglalnak el a polpotisták - az (Folytatás a 7. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom