Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-07 / 264. szám, szerda

Az Októberi Forradalmat védték Vöröskatonák emlékeiből — .................................................... —f KOMMENTÁLJUK --------­■- IJIII _ 11 I ..II ........Illinium A cseh, szlovák és más nemze­tiségű proletárok részvétele 1917-1920-ban az Októberi For­radalom védelmében a forradalmi hagyományok dicső részét képezi. Tisztelet és megbecsülés illeti meg azokat, akik már akkor is internacionalista szellemben gon­dolkodtak és megértették: az orosz forradalom az ő ügyük is. Abban az időben ez nem volt könnyű. Az oroszországi fronto­kon az Osztrák-Magyar Monar­chia hadseregének 250 ezer cseh és szlovák katonája esett fogság­ba. Közülük több mint 50 ezren a csehszlovák légió tagjai lettek, amelyet a fiatal szovjet állam elleni ellenforradalmi támadásra hasz­náltak fel. A hadifoglyok és a csehszlovák légió tagjai közül azonban a legöntudatosabbak a Vörös Had­sereghez csatlakoztak, vagypedig a csehszlovák vörös alakulatok tagjai lettek. Több mint 11 ezer csehszlovák vöröskatona harcolt az Októberi Forradalom megvédé­séért, sőt egyesek közülük 1917- ben a Téli Palota elleni támadás­ban, és 1918. február 23-án a pszkovi csatában is részt vettek. Harcoltak Ukrajnában és Szibériában, a kámai folya­mi flottának 3000 csehszlo­vák tagja volt, parancsno­kuk pedig František Kap­lan. Sokan közülük pa­rancsnokok, vagy politikai biztosok lettek. Közismert, hogy Jaroslav Hašek, a ne­ves író a szamarai cseh­szlovák egység biztosa volt. čenék Hruška, a 2. nemzetközi ezred cseh­szlovák századának pa­rancsnoka lett, a második világháborúban pedig a Szovjetunióban megala­kult 1. csehszlovák harcko­csizó dandár tisztjeként harcolt, majd a háború után tábornok és a Honvédelmi Szövetség elnöke volt. Na­gyon sok csehszlovák vö­röskatona nevét sorolhat­nánk még fel. Az idő azon­ban könyörtelen, ma már nehéz vöröskatonákkal ta­lálkozni, illetve az élők kö­zött olyat találni, akiről ed­dig még nem írtak. Az emlí­tett 11 ezer vöröskatona közül ma már csak néhány tucat él. A páncélkocsi a havas uráli sztyeppén tört magának utat. A jellegzetes hosszú köpenyekbe öltözött vöröskatonák a jármű mö­gé bújva, egymást váltva lőttek az ellenségre. Hosszú út állt még előttük, Csapajev és harcostársai még nem győzték le Kolcsakékat. A fehérek heves tüzet nyitottak, ám Csapajevék nem ijedtek meg. A hóba vetődtek. Ott feküdt közöt­tük Jozef Kravjanský, levočai kő­műves, szakaszparancsnök is. A fagytól meggémberedett kezé­ben puskáját szorongatta, meg­fontoltan bánt a lőszerrel. 1918- ban több fogolytársával együtt lé­pett a Vörös Hadseregbe. Kravjanský társaival együtt Csapajev parancsára várt, arra, hogy kivont karddal támadásba vezesse katonáit. A híres, sok si­kert arató hadosztály végül nehéz harcok árán eljutott egészen az Uraiig, megtisztítva a környéket a fehérgárdistáktól. Jozej Krav­janský 1921. május elsején már otthon Levočában mondott beszé­det a szociáldemokrata baloldal nevében... Az Októberi Forradalom ese­ménydús napjaiban egy magas munkás döngette meg a börtön kapuját. „Nyissátok ki, engedjetek szabadon mindenkit“ - szólt hatá­rozottan. Ott álltak mögötte társai, a szormovszki és kurbatovszki gyárak munkásai. A kapu kinyílt, a kiszabadult bolsevikek forradal­mi dalokat énekelve özönlöttek az utcára. A munkások között menetelt Szabó László, a humennéi hadifo­goly is. 1918-ban belépett az Oroszországi Kommunista Pártba. Rajzolóként egy bútorgyárban he­lyezkedett el. Feleségül vette Zi- najda Rahmanovát, de röviddel az esküvő után felkereste a gyár igazgatóját és közölte vele, hogy a frontra megy. Humennéban több ízben is ta­lálkoztam Szabó Lászlóval, a Köz- társasági Érdemrend kitüntetettjé­vel. Sokat beszélt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, amely­nek vívmányait az első nemzetkö­zi lovashadosztály egyik parancs­nokaként védte. Zinajda a hadosz­tály vezérkarán dolgozott. 1919 volt. A Gyeszna folyón az acélhíd ketté nyílt a közeledő gő­zösök előtt. Azon az estén a folyón nem haladt gőzös, a híd két szár­nya mégis a magasba emelkedett. Osztyor város egyik partján az ellenforradalmárok tartózkodtak, a másikon, Kornyilovka falu köze­lében a vöröskatonák készültek a támadásra. Amikor leszállt az este, a vötöskatonák ágyúi tüzet nyitottak a másik partra. Gyenyiki- nék tűzzel válaszoltak, majd hirte­len elhallgattak a fegyverek, jól hallatszott a fehérek részeges éneklése. Talán úgy gondolták. A prágai Josef Hattana, egykori vöröska­tona az idén volt kilencvenéves (A szerző felvétele) nem kell a vörösöktől tartaniuk, hiszen a híd nincsen leengedve. Egyről azogban megfeledkeztek: a vöröskatonák nem voltak egye­dül. A Gyesznán horgonyzó hajók munkásai elfoglalták a híd gépi berendezését és az éjszaka leple alatt leengedték két szárnyát. A fehér katonák ezt talán észre sem vették... Hajnalban több száz lópata dü­börgése verte fel a csendet, a fo­lyó fölött golyók repültek és rövid időn belül Osztyor lakosai virággal köszönthették a vörös lovasokat. Az elsők között Szabó László ment keresztül a falu főutcáján, karjában hatalmas virágcsokrot szorongatott. Az első nemzetközi hadosztály Csernyigovban tartott pihenőt. A fegyvereket tisztogatták. Csen­des éneklésüket hirtelen lövések szakították félbe. A hadosztály pa­rancsnoka Szabó Lászlót bízta meg, hogy katonáival állapítsa meg, mi történt. Gyenyikinék támadták meg Csernyigovot. Nem volt elegendő idő ahhoz, hogy a vöröskatonák felkészítsék lovaikat. Ezért gyalo­gosan indítottak ellentámadást. Tekintetük bátorságot sugallt, ujja­ik szorosan kardjuk markolatára tapadtak. Ajkukon felcsendült az Internacionálé, magyarul énekel­tek, hiszen az első nemzetközi lovashadosztály harcosai többsé­gének ez volt az anyanyelve. Vol­tak, akik oroszul, kínaiul, vagy né­metül énekelték a proletárok him­nuszát. Az ellenségre nagy hatással volt a vöröskatonák bátorsága, az énekszó, de talán ä vörössapkás huszárok híre is. Voltak, akik titok­ban rokonszenveztek a szovjetek­kel. Tisztjük hiába fenyegette őket pisztolyával, nem nyitottak tüzet. Egymás után dobták el fegyverü­ket és futásnak eredtek. 1921 márciusa után Szabó László, a nemzetközi lovashad­osztály több kommunista tagjával együtt részt vett a kronstadti láza­dás leverésében, majd hazatért. 1921. május elsején a humennéi hivatalok jelentették, hogy az ün­nepségen a Szabó László által vezetett kommunistáké volt a szó. A burzsoá köztársaság éveiben polgármester-helyettes lett, majd a háború alatt az illegális SZLKP egyik vezető funkcionáriusa, a ke­let-szlovákiai partizánmozgalom egyik szervezője. 1943-ban Humennében a vas­úti felüljáró mellett álló kis ház szobájában Tiso fasisztái kegyet­lenül megverték, azt akarták, hogy elárulja, hol rejtőzködtek el a szö­kött szovjet foglyok. Zinocskát, Szabó László feleségét is megver­ték. Nem értek el semmit. Lábuk alatt, a titkos pincében Jemelja- nov, Andrusenko, Tyerentyin, Osznovin és Kudrjavcov szovjet foglyok készen álltak, hogy ha kell, megvédjék életüket. Miután elérkezett az ideje, a foglyok a Vihorlat erdőibe szök­tek. Alekszej Gavrilovics Jemelja- nov, a Vörös Hadsereg tisztje, Pu- gacsov fedőnévvel megszervezte, majd harcba vezette az ugyan­csak Pugacsovról elnevezett parti- záncsoportot. Ez a csoport később a Csapajev partizánhadtest része lett. Arról a Csapajevről nevezték el ezt az osztagot, aki a polgárhá­ború éveiben az Októberi Forrada­lom megvédéséért harcolt a cseh, szlovák, magyar és más nemzeti­ségű internacionalistákkal, vörös­katonákkal együtt. KAREL KROUPA Érveink: Akik tanulmányozták Lenin beszédeit, tudják jól, hogy az elméleti fejtegetéseit mindig érvekkel támasztotta alá. Beszé­deit példákkal, hasonlatokkal tűzdelte tele. Tudatos igyeke­zete volt, hogy mindig hasson az értelemre, ezért fontos szerepet szánt az érveknek. A jó pártoktató és előadó is igyekszik érvekkel és példák­kal szemléletesebbé tenni előadását. Nagy Ferenc, a po- zsonyeperjesi (Jahodná) alapiskola igazgatója, aki tapasztalt pártoktató, egyik alkalommal például arról beszélt, hogy minden pártoktatási év elején átnézi jegyzeteit, vázlatait, és az előadáskor használt érveket meg szokta újítani, mondva: az érveket az élet változásaihoz mérten kell kiválogatni. Helyes ez a módszer, mert a fejlődésnek olyan pontjain, amikor észrevesszük, hogy a mennyiségi változások minő­ségiekké váltak, az új minőségekhez kell igazodniuk az érveknek. Lenin az elméleti tételek igazolására, bizonyítá­sára használta a példákat, a hasonlatokat, az érveket. Magyarázatnak szánta azokat. A magyarázatokat pedig feltét­lenül jelen életünk fényeihez kell igazítani. A komáromi (Komámo) Politikai Nevelés Háza előadóinak csoportvezetője, Szántó István a pártoktatási év megnyitá­sára készülve ilyen megfontolás alapján ment el a járási mezőgazdasági igazgatóságra megérdeklódni, milyen új gépeket kapnak az idén a földművesszövetkezetek. Mondva: a pártoktatóknak szánt tájékoztatáshoz, az érvek megfogal­mazásához ezt is tudni kell. És külön hangsúlyozta, hogy azért, mert az érvek megfo­galmazásához nem elegendő a gépek számáról, egy-egy gép hozzávetőleges értékéről tudni, hanem azt is tudni kell, hogy milyenek ezek a gépek, alkalmazásuk, karbantartásuk milyen szakmai tudást követel meg. Indoklásként pedig arra hivat­kozott, hogy az olyan pártoktató, aki erről mit sem tud, okosan és jól nem érvelhet olyan hallgatók előtt, akik hamarosan kezelni fogják ezeket a gépeket. Az érveket tehát nem lehet spekulatív módon megfogal­mazni, kidolgozni. Ahhoz helyzet- és tényismeret szükséges, így is mondhatjuk: életismeret. Egyébként köztudomású, hogy ha nem is szédítő gyorsa­sággal, de szüntelenül változó, újuló az élet. Az is, hogy gyorsabban változik és újul, mint a nézetek, mint adudat, mint a jelenségeket megítélő dolgozók gondolkodásmódja, ítélete. Nyilvánvaló tehát, hogy a dolgozók ítéletére, tudatuk alakulására, nézetükre csak olyan kimunkált, kidolgozott, jól megfogalmazott érvekkel tudunk hatni, melyek alapját a vál­tozó élet valós tényei adják. HAJDÚ ANDRÁS Tervszerűen az üzemi étkeztetésben Tapasztalatok a Považská Bystrica-i járásból A lakosság táplálkozásának minősége meghatározó tényezője az életszínvonal alakulásának. Ezért fordított nagy figyelmet a CSKP XVI. kongresszusa is erre a kérdéskörre. Az üzemi étkeztetés elválaszthatat­lan része a dolgozókról való gondoskodásnak. Az utóbbi időszakban a figyelem homlokterébe került. A központi szervek, a szakszervezetek és a nemzeti bizottságok közös erőfeszítéssel próbálják elérni, hogy valamennyi műszakban meleg ételhez jussanak a dolgozók a munkahe­lyeken. Egyre többen A Považská Bystrica-i járásban a jnb és a járási szakszervezeti tanács közösen dolgozták ki az üzemi étkeztetés fejlesztési kon­cepcióját 1990-ig, illetve 2000-ig. Ez meghatározza valamennyi munkáltató feladatait, mit kell ten­niük az étkezők számának növelé­séért, hogyan kell átalakítaniuk, illetve korszerűsíteniük a meglevő létesítményeket vagy szükség szerint újat építeni. A Szlovák Nemzeti Tanács ke­reskedelmi, szolgáltatási és közle­kedési bizottságának néhány tag­ja a közelmúltban végzett felmé­rést az említett járásban, az ered­ményekről Karola Chlebová képvi­selő számolt be a bizottság ülésén:- A járásban 1982-ben a dolgo­zók 32,2 százaléka vette igénybe az üzemi étkeztetést, 1983-ban arányuk 43,1 százalékra, 1984 el­ső félévében pedig már 44,3 szá­zalékra emelkedett. A terv szerint 1986-ban 51 százalékos arányt kell elérniük. Vannak vállalatok, ahol már most is magasan túlszár­nyalják azt az arányt, de akadnak lemaradozók is. Azok a munkáltatók, melyek nem rendelkeznek saját konyhá­val, kihasználják a vendéglátóipari vállalat, illetve a Jednota fogyasz­tási szövetkezet szolgáltatásait. Az előbbi 66 szervezet 1869 dol­gozójának, az utóbbi pedig 26 munkahely 600 alkalmazottjának biztosít naponta meleg ételt. Ahol lehetőség van az étel kiosztására, ott helyben fogyaszthatják el a megrendelők. Központi konyha A jnb és a vendéglátóipari válla­lat arra törekszik, hogy a korszerű, nagy teljesítményű központi kony­hát egyre jobban kihasználják. El­sősorban az olyan vállalatok, me­lyeknek nincs saját konyhájuk, il­letve konyhájuk nem felel meg a követelményeknek. Természe­tesen a kereskedelmi szervezetek igényeinek is eleget akarnak tenni, főképp a félkész áruk és a kész­ételek kínálatát szeretnék tovább bővíteni. Idén az első félévben a központi konyhában 13 066 400 korona értékű ételt készítettek: az üzemi étkezdék, a kereskedelmi szervezetek és az iskolások ré­szére. A vállalatok közül a Dubnica nad Váhom-i Nehézgépgyár, a Vágmenti Gépgyár, a púchovi Makyta igényli a legtöbb ételt. A többi üzem elsősorban büféi számára rendel az ételekből, de érdeklődnek a hidegkonyhai ké­szítmények és a tésztafélék iránt is. Az utóbbi időben megnöveke­dett a kereslet a cukrászkészítmé­nyek iránt is.- Azt is megállapítottuk - mon­dotta Karola Chlebová -, hogy az itt készített ételek nagyobb hánya­da mélyhűtött és meglepő, hogy a košecai festékgyáron kívül a já­rásban nincs más megrendelő. A mélyhűtött ételeket és tízórai csomagokat a járáson kívül érté­kesítik. A legnagyobb megrendelő a szén és lignitbányák vállalat, a bratislavai Dimitrov vegyi kombi­nát és a topioľčanyi Állami Erdő- gazdaság. Az érdeklődés viszont tovább növekszik. Júliusban pél­dául a Vsetíni Vasmű és a vág­sellyei (Šaľa) Duslo is rendelt mélyhűtött ételeket. A jnb szakbizottsága különös figyelmet szentel a központi kony­hának. A lehető legrövidebb időn belül igyekeznek megoldani az alapanyagellátással, a csomago­lóanyag beszerzésével és egyéb dolgokkal kapcsolatos problémá­kat. Ezzel is hozzájárulnak ahhoz, hogy a kész és félkész ételek iránt állandóan növekszik az érdeklő­dés. Az utóbbiakból például idén kétszer annyit vásároltak, mint az előző évben. Választék és nehézségek Érdemes néhány pillantást vet­ni arra, mi minden készül a köz­ponti konyhában: 70 féle mélyhű­tött készétel, 80 féle hidegkonyhai készítmény, 50 félkészáru, 26 tésztaféleség, 40 féle cukrászter­mék és 60 fajta meleg étel. Na­ponta 3000 adag mélyhűtött kész­étel, 520 adag meleg étéi, 500 adag hús alapanyagú félkészáru, 3200 adag körítés, 450 tésztás félkészáru, 2700 kalács, 1300 sü­temény, 165 kilogramm saláta és 1550 darab különböző szendvics készül itt. A járásban az «gyes vállalatok és szervezetek is bővítik az üzemi étkeztetés lehetőségeit. A járási székhelyen a közösségi házban naponta ezer adag étellel többet főznek mint korábban. A Cseh­szlovák Autóközlekedési Vállalat púchovi részlegén ételkiadót léte­sítettek, a műszaki szolgáltató vál­lalat éttermet épített, a Járási Épí­tőipari Vállalat pedig bővítette konyhája kapacitását. Lednické Rovnéban új üzemi éttermet adtak át, melyben 324 szék van. A következő években további üzemi étkezdék létesülnek a já­rásban. A képviselők megelége­déssel állapították meg, hogy az egyes beruházók lényegében tel­jesítik az anyagi-műszaki alap fej­lesztésével kapcsolatos feladatai­kat, ám sajnos mégsem folyama­tosak a munkálatok, a tervek telje­sítése. Nagy problémákat okoz a már meglevő és a jelenleg épülő konyhák különböző gépeinek, be­rendezéseinek a beszerzése. Ezeknek többsége importcikk, hiá­nyukat viszont sokszor megerőlte­tő fizikai munkával kénytelenek pótolni a konyhai dolgozók. DEÁK TERÉZ ÚJ SZÚ 4 1984. XI. 7.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom