Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-12 / 242. szám, péntek

ÚJ szú 5 1984. X. 12. Célunk a termelés intenzitásának és hatékonyságának további fokozása (Folytatás a 4. oldalról) az energia hasznosításának a színvonalát az élelmiszeripar egész újratermelési folyamatában, főleg az elérhető tudományos és műszaki ismeretek és a haladó gyakorlati tapasztalatok jobb ki­használásával. Az SZSZK feltételei között a program igényességét az is fo­kozza, hogy a feltételezett demog­ráfiai fejlődéssel összefüggésben Szlovákiában gyorsabban fog csökkenni az egy lakosra jutó föld­terület. Olyan élelmiszerforrások­ról kell gondoskodnunk, hogy azokkal ki lehessen elégíteni a la­kosság létszámnövekedéséből kö­vetkező szükségleteket is, s hogy fokozatosan csökkenthessük az élelmiszerfogyasztásban fennálló különbségeket a CSSZK és az SZSZK között. Rugalmasabban kell megoldani egyes további problémákat is, amelyek Szlovákia sajátosságai­ból következnek. Elsősorban a Szlovákia talajföldrajzi és éghaj­lati feltételeiben megnyilvánuló különbségek technológiai és rend­szerbeli megoldásáról, továbbá egyes termőhelyek vízgazdálko­dási problémáinak rendezéséről, valamint a termelőeszközökkel, feldolgozási és raktározási kapa­citásokkal való ellátásban mutat­kozó jelentős különbségek felszá­molásáról van szó. Szlovákia fel­tételei között a hosszú távú prog­ram a mezőgazdasági és az élel­miszeripari termelés dinamiku­sabb fejlesztését irányozza elő, mint amilyent országos viszonylat­ban feltételezünk, ami természe­tesen az anyagi-műszaki alap fej­lesztésére is vonatkozik. A hosszú távú program alapját a növénytermesztés további inten­zív fejlesztése, s a termékekben keletkező veszteségek minimalizá­lása képezi. A növénytermesztés növekedési ütemét elsősorban az határozza meg, hogy milyen mér­tékben tudunk megbirkózni a talaj termőképességének a stagnálá­sával, sőt egyes területeken a csökkenésével is, mert a talaj és annak termőképessége olyan té­nyező, amely meghatározó szere­pet játszik a növénytermesztés növelésére fordított fajlagos költ­ségek alakulásában. A növénytermesztés stabil nö­velésében kitűzött igényes felada­tok teljesítése megköveteli, hogy következetesen hajtsuk végre a beruházási és a nem beruházási jellegű talajjavítási intézkedések egész komplexumát. A csapadékviszonyok sokéves fejlődéséből arra lehet következ­tetni, hogy Szlovákia feltételei kö­zött továbbra is kiemelt feladat lesz az öntözőrendszerek széle­sebb körű építése, valamint az elavult és az elhasználódott öntö­zőberendezések korszerűsítése. Ezt az a körülmény is kiemeli, hogy Szlovákia mezőgazdasági földalapjának 36 százalékán ki­egészítő öntözésre van szükség a hozamok stabilizálásához. A mezőgazdasági minisztérium, az Állami Meliorációs Igazgató­ság, valamint a Talajtani és Trá- gyázási Kutatóintézet részéről a vízgazdálkodással összefüggő lecsapolási munkákat úgy kell irá­nyítani, hogy az erre fordított tár­sadalmi eszközök minél hatéko­nyabban megtérüljenek, hogy az egyszerű megoldások kerüljenek előtérbe, s elejét vegyék a talaj fölösleges kiszárításának. A talaj vízgazdálkodására kidol­gozott tervek programszerű vég­rehajtása megköveteli, hogy az ér­dekelt irányítási szervek és szer­vezetek a mezőgazdasági vállala­tokkal együtt komplex intézkedé­seket dolgozzanak ki a nagy költ­séggel feljavított termőtalajok ha­tékonyabb kihasználására. Első­sorban megfelelőbb biológiai alap­anyagról kell gondoskodni, amely képes lesz hasznosítani az öntö­zéses gazdálkodás feltételeit. Ja­vítani kell továbbá az öntözőbe­rendezések kihasználásának a szervezését, az öntözési és a le­csapolási rendszerek karbantartá­sát, s megfelelőbb öntözóegysé- get kell kifejleszteni, főleg a kuko­rica részére. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, va­lamint az SZSZK Erdőgazdasági és Vízgazdálkodási Minisztériuma részéről megkülönböztetett figye­lemben kell részesíteni a Kelet­szlovákiai Alföld, az Ipoly völgye, Záhorie és a Dunai Vízmű építé­sével érintett területek hidromelio- rációs rendezésének komplex megoldását. A vízgazdálkodással összefüg­gő problémák megoldására nem­csak ezért kell fokozott figyelmet fordítani, hanem azért is, mert az elegendő mennyiségű használati és ivóvíz biztosítása egyúttal fon­tos politikai feladatot is jelent. Az SZLKP KB Elnöksége már több­ször is foglalkozott ezzel a kérdés­sel, s intézkedéseket hagyott jóvá az elegendő mennyiségű vízforrás biztosításának és ésszerű kihasz­nálásának komplex megoldására, valamint az elosztóhálózatban előforduló veszteségek és a gaz­daságtalan vízfogyasztás csök­kentésére. Sokkal gyorsabban kell tudatosítanunk az azonnali intéz­kedések szükségességét minden helyen, hogy képesek legyünk a víz jobb védelmére és hasznosí­tására, amely a további intenzív növekedés nélkülözhetetlen forrá­sát képezi nemcsak a mezőgaz­daságban, hanem az egész nép­gazdaságban is. A talaj termőképességének a javítása mellett a talajvéde­lemre is hasonló gondot kell for­dítanunk. A program főleg a szán­tóterület stabilizálásával számol. E cél elérése érdekében továbbra is aktívan kell viszonyulnunk a földalap védelméhez, s maximá­lis mértékben meg kell akadályoz­ni a szántóföld elvonását nem me­zőgazdasági jellegű célokra. A földalap csökkenését sem a je­lenlegi időszakban, sem a jövőben nem tudjuk pótolni a talaj termőké­pességét növelő intézkedésekkel. Ezért el kell mélyíteni és szilárdí­tani kell azokat a pozitív eredmé­nyeket, amelyeket az utóbbi évek­ben értünk el a földalap védel­mében. A gabonaprobléma sikeres megoldása szükségessé teszi, hogy a gabonafélék hektárhoza­mainak további növelése mellett az eddiginél kifejezőbb mértékben növeljük és javítsuk a tömegtakar­mányok termelését, s lényeges mértékben javuljon ezek haszno­sítása a szarvasmarha-tenyész­tésben. A külső és a belső gazdasági feltételek azt is megkövetelik, hogy tovább csökkentsük a függő­ségünket a takarmányfehérjék be­hozatalától. Ezt a problémát bizo­nyos mértékben a mezőgazdasá­gon belül is megoldhatjuk a hüve­lyesek és az olajnövények terme­lésének a növelésével. Az utóbbi három év átlagához viszonyítva a hüvelyesek termelésénél kéthar­madrésznyi, az olajnövényekénél pedig csaknem ötven százalékos növekedéssel számolunk. Az olaj­növényeknél tervbe vettük a nap­raforgó vetésterületének a kiszé­lesítését a nyugat-szlovákiai és a kelet-szlovákiai kerület megfele­lő agroökológiai feltételei között, miközben a repce vetésterületé­nek egy része a burgonyater­mesztési körzetbe kerül át. Alapvető fordulatot kell elér­nünk a cukorrépa-termesztés in­tenzifikálásában. Erre azért van szükség, hogy a répatermesztók jó minőségű biológiai alapanyag­gal, hatékony vegyszerekkel és komplex technológiai gépsorokkal rendelkezzenek a cukorrépa ter­mesztéséhez és betakarításához, s gondoskodjanak a termesztési fegyelem szilárdításáról, valamint a cukorveszteségek csökkentésé­ről is a cukorrépa feldolgozása folyamán. A burgonyatermesztésben a fő feladat a hektárhozamok növelé­se, valamint az étkezési és az ipari burgonya minőségének a javítása. A veszteségek csökkentése érde­kében meg kell oldani a raktáro­zás és a jobb hasznosítás kérdé­seit, mégpedig a gyümölcs- és zöldségforgalmazó kereskede­lemmel kapcsolatos kooperáció keretében is. Az ésszerű táplálkozás követel­ményeivel összhangban a gyü­mölcs- és a zöldségtermelés to­vábbi mennyiségi növelésével és minőségi javulásával számolunk. Ezt a feladatot elsősorban a nagy­üzemi gyümölcs- és zöldségter­mesztők betakarítási technikával, klimatizációs raktárakkal, valamint terméskezelő berendezésekkel való jobb ellátásával kell megolda­nunk, s le kell rövidítenünk a ter­melők és a fogyasztók közötti utat. Azzal számolunk, hogy a követke­ző ötéves tervidőszakokban is he­lyük lesz a kistermelőknek a gyü­mölcs- és zöldségfélék iránti piaci szükségletek kielégítésében. Azonban ezt a termelői tevé­kenységet is összhangba kell hoz­ni az össztársadalmi érdekekkel. A nagyüzemileg megmúvelhetet- len területek hasznosítása a kert­barátok és a kistermelők által he­lyes irányzat, de ez nem fejlődhet ösztönösen, néha a szocialista szektor rovására. A helyes irány­zatok érvényesítésében, valamint a különböző spekulációs törekvé­sekkel szemben folytatott harcban nagyobb elkötelezettségre van szükség a Kertbarátok és a Kis- állattenyésztók Szövetségében, a járási termelési igazgatóságo­kon, valamint az efsz-ekben és az állami gazdaságokban s főleg a nemzeti bizottságokban dolgozó funkcionáriusok részéről, beleért­ve az ellenőrzés hatékonyságá­nak az elmélyítését. / A növénytermesztés intenzív fejlesztésére vonatkozó célokban a hatékony technológiai rendsze­rek tömeges elterjesztéséből indu­lunk ki, feltételezve a kielégítő anyagi-műszaki ellátást, a vető­magvak és az ültetóanyagok foko­zott biológiai és termesztési érté­két, a tökéletesebb növényvédel­met és tápanyagellátást. Elvárjuk, hogy a Slovosivo és a Semex felelős dolgozói javítani fogják a vetómagszaporítókkal folytatott együttműködésüket, s elegendő javított minőségű vetőmag és ülte­tőanyag termeléséről gondos­kodnak. Az állattenyésztés fejlesztésé­nek stratégiai irányvonalát a saját takarmányalap ésszerű kihaszná­lásának a programja képezi. Ezért nagy súlyt helyezünk a termelés olyan szerkezetére, amely az SZSZK feltételei között biztosítani tudja az optimális szükségletek fe­dezését, s a gazdasági szempon­tokat is figyelembe veszi. A szarvasmarha-tenyésztés az állattenyésztés meghatározó ágazata Továbbra is a szarvasmarha­tenyésztés lesz az állattenyésztés hordozó ágazata, amely fontos szerepet játszik a talaj termőké­pességének a javításában, vala­mint a lakosság élelmiszer-ellátá­sának javításában, az állati erede­tű fehérjék növekvő fogyasztásá­nak a fedezésében. A hús és a tej termelésének a növelését a ter­melékenység növelésével, s a te­hénállomány intenzívebb újrater­melésével kell elérni. Az állomány bizonyos mértékű létszámnöveke­désével is számolunk, elsősorban azokban a körzetekben, ahol még mindig alacsony a szarvasmarha állománysűrűsége, s ahol nem használják ki eléggé a tömegta­karmányok termelésének reális le­hetőségeit. A sertéstenyésztést egyértel­műen a hústermelés intenzifikálá- sára és ésszerűsítésére irányítjuk, mégpedig az abraktakarmányok hazai forrásaiból létrehozott takar­mányalappal összhangban. A hib­ridizációs program hatékonyságá­nak tobábbi növeléséről van szó, amely a vágóérték és a takar­mánymegtérülés további javításá­ra irányul. A baromfitermelés az abrakta­karmányok állami juttatásaitól, s főleg a behozatalból származó takarmánykiegészítók mennyisé­gétől függ. Az SZSZK feltételi között külön­leges helyzete van a juhtenyész­tésnek. Az állattenyésztés más szakaszaihoz hasonlóan a juhte­nyésztésben is intézkedéseket kell tenni a termelés további inten- zifikálására, á bárányhús termelé­sének a növelésére az egész év folyamán, s az állatállomány maxi­mális termelékenységének az elé­résére. A juhtenyésztés fejleszté­sével mintegy 40 százalékkal fog növekedni a legfontosabb hazai természetes textilipari nyersanya­got képező gyapjú mennyisége, emellett főleg a juhhústermelés növekedése lesz a legjelentősebb, amely a jelenlegi szinthez viszo­nyítva körülbelül 90 százalékkal lesz nagyobb. Javítani kell a fel­dolgozóipar ellátását juhbórből és gereznából is, ami jelentős import- korlátozó intézkedésnek számít. A juhtenyésztés rendszeres és gyorsabb ütemű mennyiségi és minőségi fejlesztése érdekében többet kell tenni a műszaki ellátás területén is, a juhtenyésztókról va­ló szociális gondoskodásban, a szakemberképzés szakaszán, valamint a juhtenyésztés gazda­sági ösztönzésében. Az állati termékek termelésének egész évi egyenletes biztosítása, s ezzel összefüggésben az abrak­takarmányok fajlagos fogyasztá­sának az ésszerűsítése, főleg Szlovákia feltételei között, ha­laszthatatlanul megköveteli az ab­raktakarmányok és a tömegtakar­mányok tartalékolásával és kész­letezésével kapcsolatos problé­mák következetes megoldását. A mezőgazdasági dolgozóknak meg kell tanulniuk úgy gazdálkod­ni, hogy elégséges termelési tarta­lékaik legyenek az abraktakarmá­nyokból az új termés előtt, leg-, alább az egyhavi fogyasztás szintjén. A takarmányok termelési haté­konyságának növelésében fontos feladatok hárulnak a takarmány- keverékek gyártóira. Szükséges, hogy a takarmánykeverékeket gyártó üzemek a kívánt minőség­ben gondoskodjanak ezek stabil gyártásáról. Ehhez már most is elegendő kapacitással rendelke­zünk. A program a takarmánykie- gészítőkból, vagyis a bioadalékok­ból, az ásványi anyagokból és a gyógyszerekből való jobb ellá­tással számol. Ez kialakítja a felté­teleket a takarmánykeverékek ga­rantált hatékonyságának további elterjesztéséhez a mezőgazdasá­gi termelésben. Az intenzitás és a hatékonyság további növelésére irányuló törek­véseinkben jelentős szerepet kell vállalniuk a biológiai szolgáltatá­sokat nyújtó szervezeteknek, a törzstenyésztóknek és az állat­orvosoknak. Főleg a nemesítési, az újratermelési és a hibridizációs módszerek elmélyítéséről és töké­letesítéséről van szó az egyes tenyészállományok szintjén. El­várjuk, hogy az állatorvosi szolgál­tatás nemcsak az állatok egész­ségvédelmében fokozza a gon­doskodást és a felelősség közös vállalását, hanem az állatok ter­melékenységéért és az állati ere­detű élelmiszerek biológiai értéké­ért is osztozkodik a felelősség vál­lalásában. Elvtársak! A program a mezőgazdasági termelés mellett a nem mezőgaz­dasági jellegű tevékenység fej­lesztésével is számol. Az efsz-ek melléküzemági termelésének és az állami gazdaságok kiegészítő tevékenységének a mezőgazda­sági termelés fejlesztésére és gazdasági stabilizálására gyako­rolt kedvező hatása ma már általá­nosan elismert tény. A fejlődés azonban arra utal, hogy habár az efsz-ek melléküzem- ági termelése és az állami gaz­daságok kiegészítő tevékenysége a rendeltetésének megfelelő irányban bontakozik ki, azonban még nem felel meg teljes mérték­ben az adott követelményeknek és lehetőségeknek. Ezért az irányítási szerveknek nagyobb igyekezetet kell kifejteni­ük, hogy az egyes vállalatoknál, az efsz-ekben és az állami gazda­ságokban határozottabban és élénkebben hajtsák évgre a CSKP KB Elnökségének a melléküzem- ági termelés és az állami gazda­ságok kiegészítő tevékenysége fejlesztésére vonatkozó határoza­tából eredő feladatokat. Arról van szó, hogy gyorsabban és kezde­ményezőbben gondoskodjanak a mezőgazdasági termelési fel­adatok végrehajtásához szükséges speciális és kis sorozatszámban gyártott gépi berendezésekről és más anyagi jellegű szükségletek­ről, s hogy növekedjen e tevé­kenység részaránya a mezőgaz­dasági termékek piaci előkészí­tésében és jobb hasznosításában, s hogy növekedjen a lakossági szolgáltatások aránya is, főleg a falvakon és a távoli települése­ken. Emellett e tevékenységek gazdasági hatása is jelentős. Eb­ből a szempontból főleg a mező­gazdaság állami szektorában van szükség nagyobb aktivitásra. A melléküzemági termelés jelen­tőségét az eddiginél nagyobb mértékben kell értékelni a munka­idő és a munkaerő tenyészidón kívüli kihasználása, valamint a he­lyi források jobb hasznosítása szempontjából. Az illetékes kormány- és irányí­tási szervek -felelős dolgozóinak aktívabban kell hozzájárulniuk a nem mezőgazdasági jellegű te­vékenységek fejlesztési koncepció­jának kidolgozásához az efsz- ekben és az állami gazdaságok­ban. A CSKP KB Elnökségének a melléküzemági termelés fejlesz­tésére és hatékonyságának növe­lésére vonatkozó határozata értel­mében alkotóbban és nagyobb fe­lelősséggel kell megoldani e ter­melés programirányzataiban, anyagi és energetikai biztosításá­ban felmerülő problémákat, s gon­doskodni kell a hatékonyabb gaz­dasági ösztönzéséről is. Az ésszerű táplálkozás követelményeivel összhangban Elvtársak! A mai magas élelmiszer-fo­gyasztás új helyzetet teremt a pia­con. Néhány termékkel, főleg élel­miszeripari cikkel relatíve telített a piac. Mindenekelőtt a tej-, a kon­zerv- és zsíradékipar termékeiről, valamint az élelmiszeripar más ágazatainak termékeiről van szó. A fogyasztók egyre nagyobb igényeket támasztanak az élelmi- szer-kínálattal szemben, ami megköveteli, hogy sokkal rugal­masabban reagáljunk az igények­re, hogy jobban tájékoztassunk. Az élelmiszeriparnak a kínálat bő­vítése során fokozatosan az ész­szerű táplálkozás követelményei­nek megfelelően hatnia kell étke­zési szokásaink megváltoztatá­sára. Ez az élelmiszerpiac stabili­zálásának, ugyanakkor a lakosság vásárlóereje és a hazai piac áru­alapja közti aránytalanság meg­szüntetésének alapvető módja. Az élelmiszeriparnak jelentősége van gazdasági egyensúlyunk megszi­lárdításában, mivel az élelmiszer- ipari termékek, annak ellenére, hogy részarányuk a kereskedelmi forgalomban törvényszerűen csökken, távlatilag is jelentős részt képeznek. A kiegyensúlyozott, stabil élel­miszerpiac nemcsak a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari dolgozók munkájának eredménye, része van ebben a kereskedelemnek, az irányító szerveknek és a szolgál­tató szervezeteknek is. A kereske­delmi minisztériumnak és szerve­zeteinek az igényesebb körülmé­nyeknek megfelelően javítaniuk kell a piackutatást, rugalmasab­ban kell reagálniuk a keresletre és az egyes élelmiszeripari ágaza­tokkal folytatott együttmúködés ja­vításával a kívánt termékekkel kell gazdagítani a piacot. Az élelmiszeripar fejlesztésé­nek programjában nagy hangsúlyt helyezünk a mezőgazdasági ter­mékek komplex feldogozására és hasznosítására, főleg az olyan nyersanyagok esetében, ame­lyeknek hasznosítása nem éri el a kívánt színvonalat. Mindenek­előtt a tej és növényi fehérjék feldol­gozásáról, a gyümölcs és zöldség (Folytatás a 6. oldalon) 'Vľ*8«*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom