Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-12 / 242. szám, péntek

Célunk a termelés intenzitásának és hatékonyságának további fokozása (Folytatás a 3. oldalról) kívül az élelmiszerpiac igényeinek jó kielégítéséről beszélhetünk. Tovább kell mélyíteni a terme­lés és a kereskedelem együttmű­ködését, biztosítani a szállítói-, megrendelői szerződések kötele­ző jellegét, hogy ne forduljon elő, hogy az élelmiszeripari és mező­gazdasági termékek, amelyek iránt az emberek érdeklődnek, s amelyeket fedezni tudunk vagy raktárakban vannak, hiányozza­nak a kereskedelmi hálózatból. A kereskedelmi szervezetek ve­zető dolgozóinak fokozniuk kell aktivitásukat az élelmiszer-ellátás javítása érdekében. Az eladás kultúrájában, az alapvető kész élelmiszerek raktározásában, va­lamint a zöldség- és gyümölcsrak­tározásban az eddiginél többet kell tenniük a kereskedelem dol­gozóinak is. Nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk a kínálat javítá­sához, s ezzel együtt a táplálko­zás ésszerűsítéséhez, valamint a keresletben mutatkozó problé­mák megoldásához úgy, hogy sem a kereskedelmi hálózatban, sem pedig a nagyraktárakban ne keletkezzenek felesleges veszte­ségek. Elvtársak! A termelés egyenletes és szün­telen emelése megköveteli, hogy nagyobb mértékben gondoskod­junk a meghatározó intenzifiká­ciós tényezőkről. Ezek közé első­sorban a termőföldről, stabilizáció­járól, védelméről és a föld termő- képességének növeléséről való fokozott gondoskodás tartozik. Szlovákiában teljesítjük azt a feladatot, hogy a 7. ötéves terv­időszakban ne csökkentsük a szántóföld területét. Az elsó há­rom év alatt a föld beruházási termékenyítésével csaknem 2500 hektár szántóföldet nyertünk. Nagy összegeket fordítottunk a vízgazdálkodás módosítására. Több mint 49 ezer hektár terület öntözését biztosítottuk, és 23 ezer hektár terület számára készült el az öntözőberendezés. A meliorá­ciós építkezés terén reális feltéte­leink vannak ahhoz, hogy teljesít­sük a tervfeladatokat. Természe­tesen döntő fontosságú, hogy a Szövetségi Kohó- és Nehézgép­ipari Minisztérium vállalatai, vala­mint az Elektrotechnika-ipari Mi­nisztérium biztosítsa a nagy át­mérőjű öntözőcsövek és szivaty- tyúk tervezett szállítását, beleért­ve az elektrotechnikai berendezé­seket is. Még mindig bírálóan kell érté­kelni az öntözőberendezések ki­használását. A tavalyi szárazság idején, főleg a nyári hónapokban rendkívüli intézkedéseket kellett hozni a hibák kijavítására még pártvonalon is. Az öntözőberende­zések felhasználásával kapcsola­tos jobb, tudományosabb, szak­szerűbb és komplexebb megköze­lítés szemmel láthatóan hozzájá­rul a szárazság negatív következ­ményeinek semlegesítéséhez, fő­leg a takarmányok, a cukorrépa, a zöldség és más mezőgazdasági termékek terén, és hozzájárult a terméshozamok növeléséhez. Valamennyi érdekelt intéz­ménynek megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítania a föld beru­házási termékenyítésére, főleg annak gazdasági biztosítására és anyagi fedezésére. A CSKP KB 11. ülésén bírálóan elemezték a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szükségleteinek más ágazatok által való kielégíté­sét. A mezőgazdaság gépekkel való ellátásával kapcsolatos égető igények kielégítése szempontjából nagyra kell értékelnünk, hogy Szlovákiában a 7. ötéves tervidő­szak elsó három évében bővült és megszilárdult az anyagi-műszaki bázis. Növekedtek a traktor- és földmunkálógép-szállítmányok, s ugyanígy a vetógép-, valamint a takarmánybetakarítógép-szállít- mányok. Azonban még így sem sikerült teljes mértékben pótolni az eddigi gépeket a progresszív tech­nológiai rendszerekkel, számos alapvető növény termesztésében komplettizálni a technológiai gép­sorokat. A gépeket tekintve meg­oldatlan még a gabona-, a burgo­nya-, a zöldségföldek és gyümöl­csösök betakarítás utáni megmű­velése. Érzékenyen mutatkozik meg a mezőgazdasági vállalatok elég­telen felszereltsége tehergépko­csikkal. Még mindig traktorokat használnak a gépkocsiszállítás helyett. Ebben látjuk az üzem­anyag-megtakarítás egyik jelentős tartalékát. Továbbra is gyenge pont a nagy teljesítményű föld­megmunkáló gépek, az első meghajtású traktorok, a cukorrépa betakarításához szükséges jobb gépek, a hegyvidéki takarmány­termesztéshez és betakarításhoz szükséges gépek hiánya. Az állat- tenyésztésben nem kielégítő a juhtenyésztés egyesítése, s hiá­nyos az ellátás az ürülékek feldol­gozásához szükséges berendezé­sekből a nagyüzemi istállók mel­lett. Kevés eredménnyel járt az élel­miszeripari gépek és berendezé­sek szállításának biztosítása. Ez az ágazat az import-eszközök hiánya miatt állandóan a gépek és berendezések saját gyártására és a meglevő gépsorok rekonstrukci­ójára szorul. A mezőgazdaság szükségletei­nek kielégítésére kell törekedni a vagyiparban is. Annak ellenére, hogy az elmúlt három évben telje­sítette az ipari műtrágyák szállítá­sának tervét, még mindig problé­mák vannak e műtrágyák struktú­rájában. Még mindig alacsony a cseppfolyós műtrágyák részará­nya, alacsony a dúsítási foka, ami az alacsony színvonalú innováci­ós aktivitással függ össze. A vegyi védószerek szükségletét az ob­jektív szükségletek szerint csupán 70-80 százalékra fedezzük, pedig vegyiparunk részaránya gyártá­sukban jelentősebben nem emelkedett. Egészében véve sikerült követ­nünk a beruházások hatékonysá­gának fokozásával, valamint az intenzifikációs beruházásoknak mint előnyben részesített akciók­nak az érvényesítésével kapcso­latos irányvonalat. Pozitív ered­mények születtek főleg a mező- gazdasági beruházások terén, ahol csökkent a befejezetlen épít­kezések száma, és nagyobb mér­tékben tartják szem előtt a költ­ségvetést, valamint az átadási ha­táridőt. A mezőgazdasági vállala­tok saját pénzügyi forrásokból való beruházásainak terjedelme főleg a gazdaságilag erősebb szövetke­zeteknek és állami gazdaságok­nak tette lehetővé, hogy nagyobb mértékben túlteljesítsék a tervet a meglevő épületek rekonstrukció­ja, valamint a szénatárolók, a siló­lerakók, a trágyalerakók, a mezei utak és más intenzifikációs beru­házások építése terén. Ezen a te­rületen következetesebben kell megtartani a tervfegyelmet és mindenütt érvényesíteni a maxi­mális célszerűséget és a gazda­sági hatékonyságot. Jelentős lemaradás mutatkozik a tejipari, húsipari, baromfiipari, valamint malom- és pékipari épít­kezéseken, ahol az építési mun­kálatok kivitelezői az Építőipari Mi­nisztérium szervezetei. Szüksé­ges, hogy lényegesen emelkedjen az élelmiszeripari kapacitások építése előkészítésével és irányí­tásával kapcsolatos igényesség, szembe kell szállni azzal a gya­korlattal, miszerint félig előkészí­tett akciókat besoroljanak a terv­be, hiszen ez számos komoly problémát okoz. Az építőipar irá­nyító szerveinek igényesebb ál­lásfoglalása annál is inkább elen­gedhetetlenül szükséges, mert a jövőben még több élelmiszer- ipari kapacitás építésével és re­konstrukciójával számolnak, ugyanakkor szigorúbbá válnak gazdasági hatékonyságuk kritéri­Elvtársak! A XVI. pártkongresszus a 7. öt­éves tervidőszakot a hatékonyság és a minőség ötéves tervének ne­vezte. Ezért a gazdasági eredmé­nyeket is igényesen kell értékelni. Megállapíthatjuk, hogy a mező­gazdasági termelés növekedési dinamikájának a megújulása, va­lamint az irányítási rendszer töké­letesítésére hozott intézkedések, beleértve a gazdasági szabályo­zók rendezését és az önálló elszá­molási rendszer elemeinek széle­sebb körű érvényesítését a vállala­ton belüli irányításban, érezhetően visszatükröződnek az efsz-ek és az állami gazdaságok többségé­nél a gazdasági eredmények je­lentős javulásában és gazdasági helyzetük szilárdulásában. Azonban ezen a területen is vannak még gyenge pontok. Szá­mos vállalatnál hiányosan hasz­nálják ki a termőtalajt, nem tartják be a korszerű agrotechnika alap­elveit, nagy mennyiségi és minő­ségi veszteségek keletkeznek, fő­leg a növényi termékeknél, pazar­lóan használják fel a műtrágyákat, s néha a drága növényvédelmi vegyszereket is. Aránylag nagy termelési veszteségek keletkez­nek egyes állatállományoknál az alacsony fokú termelékenység kö- vetkezetében. Nem mindenhol bánnak kíméletesen a gépekkel, s egyes esetekben a munkaerővel sem gazdálkodnak elég hatéko­nyan. Ezek a fogyatékosságok főleg ott nyilvánulnak meg szembetűnő­en, ahol hiányzik a vezető dolgo­zók, s néha a pártbizottságok igé­nyes hozzáállása. Nem mindenhol oldották meg a lemaradó válla­latok káderproblémáit. Olyan ese­tek fordulnak elő, amikor túl sokáig várakoznak ezzel, vagy pedig el­hamarkodják a kiválasztást, s így gyakoriak a változások, ami lelas­sítja a problémák összefüggő megoldását. Egyes vállalatok és mezőgazdasági igazgatóságok vezető dolgozói úgy értelmezik a lemaradó vállalatoknak tanúsí­tandó megkülönböztetett figyel­met, hogy elsősorban az állami pénzforrásokra s egyéb előnyökre van igényük, s mintha megfeled­keznének a legfontosabbról - a fejlesztési források mozgósítá­sáról, elsősorban a termelésben és a gazdálkodásban rejlő saját tartalékok mozgósításáról, a tech­nológiai és a munkafegyelem energikusabb szilárdításáról, a kö­zös vagyonhoz való szocialista vi­szonyulás emélyítéséról, az em­berek aktivitásának és kezdemé­nyezésének a fejlesztéséről. A mezőgazdaság és az élelmi­szeripar fejlesztési eredményei­nek a javítása szorosan összefügg mind a pártszervek intenzívebb politikai-szevezó munkájával, mind pedig az egész tervszerű irányítási rendszerben alkalmazott módszerek és szabályozók töké­letesítésével az állami és gazda­sági szervek egész vonalán. A tervvel kapcsolatban például nem sikerült kellő mértékben fi­gyelembe venni az árváltozások kihatásait, továbbra is előfordul­nak olyan törekvések, amelyek a terv hiányos teljesítését próbál­ják igazolni, ami nemcsak külső okok következménye, hanem a tervezési és a szervezési munka alacsony színvonalából, valamint a megváltozott anyagellátási, érté­kesítési, ár- és egyéb gazdasági feltételekre való nem elég rugal­mas alkalmazkodásból is követ­kezik. A tervezési gyakorlatban, főleg a mezőgazdaság szakaszán nem elég határozottan érvényesül az a követelmény, hogy fokozódjon a vállalatok felelőssége és kezde­ményezése a tervezésben, s hogy növekedjen a felvásárló szerveze­tek felelőssége is a mezőgazda- sági és élelmiszeripari termékek iránti társadalmi igények kielégíté­séért. A mezőgazdasági igazgatósá­gok dolgozóinak egy része nem tud szabadulni a megszokott mód­szerektől, a direktív utasítások ere­jében bízik, s nem a feladatok teljesítésében előforduló tárgyi és gazdasági problémák megoldásá­ra törekszik. A gazdasági szabályozók ren­dezése pozitív hatást kezdett gya­korolni mind a termelés megfelelő irányú ösztönzésére, mind pedig az efsz-ek és az állami gazdasá­gok önálló elszámolású gazdálko­dásának szilárdítására. De nem mindenhol értették meg azonnal, hogy a termelés anyagi befekteté­seinek árnövekedése csak ott fog megtérülni a mezőgazdasági ter­mékek nagyobb felvásárlási árai­ból, az árutermelési prémiumokból és más gazdasági szabályozók­ból, ahol megfelelő mértékben nö­velik a termelés színvonalát, s ahol takarékosabban gazdálkod­nak az anyagi befektetésekkel. Észrevehetően megnyilvánul a bér- és a jutalomszabályozás­ban érvényesített változások ked­vező hatása, valamint a brigád- rendszerű munkabérezés és java­dalmazás elterjedése, főleg a gaz­dálkodás végső eredményeiben való érdekeltség szélesebb körű érvényesítése. Azonban számos szövetkezetben és állami gazda­ságban még nem sajátították el az új, hatékonyabb bérezési formákat, s továbbra is érvényesítik a nivellá­ló irányzatokat a javadalmazásban. Radikálisabban kell felszámolni a termelési mennyiségi szempon­tú értékelését is az elért eredmé­nyek felmérésénél. Már nemcsak arról van szó, hogy miből mennyit termelnek, milyen intenzitással, termelékenységgel stb., hanem arról is, hogy milyen költségekkel érik el ezt a termelést, milyen a termelés jövedelmezősége. Az ilyen jellegű gyenge ponto­kat és fogyatékosságokat főleg azért kell energikusabban felszá­molni, mert az irányítási rendszer tökéletesítését célzó további in­tézkedések következetesen az önálló elszámolás és az elért eredményekért viselt felelősség megszilárdítása irányában fognak hatni, miközben a termelési alap fejlesztése és a szociális progra­mok megvalósítása az eddiginél nagyobb mértékben fog függni a saját vállalati források létrehozá­sától. Az igényesebb hozzáállást, fő­leg a hatékonyság és a minőség biztosításában, már a jövő évi terv kidolgozása során is érvényesíteni kell. A mezőgazdasági termelést a várható idei szinthez viszonyítva körülbelül 1-1,5 százalékig terje­dő arányban kell növelni, a nö­vénytermesztés előirányzott növe­kedése azonban 2,6 százalékos, amit kizárólag a hektárhozamok növelésével kell elérni. A nagy hozamok alapfeltételeit ezekben a napokban teremtjük meg. Az időjárással összefüggő nehézsé­gekre, a munkák nagyfokú felhal­mozódására, valamint a tenyész- idó elhúzódására való, tekintettel rendkívüli figyelmet kell fordítani az előirányzott vetésterületek elő­készítésére minden növénynél, a talajmúvelés és a vetés jó minő­ségűi és idejében való elvégzésé­re, valamint a növényzet áttelelé- séről való komplex gondosko­dásra. Az állattenyésztést alapjában véve az idei szinten fogjuk tartani, miközben tovább kell szilárdítani az abraktakarmányok fogyasztási normáit a termelékenység további fokozásával, megállítva az állatok létszámának extenzív növelését. Az élelmiszeriparban a terme­lés döntő növekedési forrását szintén a nyersanyagok jobb hasznosításának kell képeznie, miközben fokozottabb mértékben kell törekedni az élelmiszeripar gazdasági eredményeinek a javí­tására. A 7. ötéves terv sikeres teljesí­tése nemcsak a piac élelmiszerek­kel való jelenlegi jó ellátásához teremti meg a feltételeket, hanem ahhoz is, hogy a jövőben még igényesebb célokat tűzzünk ki és valósítsunk meg a dolgozók ész­szerű táplálkozási szükségletei­nek biztosításában a fejlett szocia­lista társadalom építésének az ér­dekében. Az élelmiszer-önellátás fokozatos eléréséért Elvtársak! A népgazdaság fejlődésében és a mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexum intenzifikálásá- ban elért eredmények lehetővé tették, hogy elkezdjük a mezőgaz­daság és a nép élelmezését bizto­sító további ágazatok hosszú távú fejlesztési programjának a kidol­gozását, ami az ülésre előterjesz­tett tárgyalási alapanyagokban is szerepel. Ez nagyon fontos lépés az élelmiszerekből való önellátás fokozatos elérésére és a közélel­mezés ésszerűsítésére vonatkozó párthatározatok megvalósításá­ban, s egyúttal jelentős kiindulási alapot képez a CSKP XVII. kong­resszusa és az SZLKP kongresz- szusa irányvonalának formálásá­hoz a közélelmezés biztosításá­nak a területén. E program alapvető jelentősé­gét a nemzetközi politikai és gaz­dasági összefüggések szempont­jából is nagyra értékeljük. Az élel­miszerek beszerzése egyre bo­nyolultabb és igényesebb problé­ma, ami gyakran gazdasági és politikai zsarolással, nyomással függ össze, mert az élelmiszerek a legfontosabb stratégiai áruk kö­zé tartoznak. Ezeket belső lehető­ségeink és szükségleteink, vala­mint a fejlett szocialista társada­lom építésének a szakaszában ki­tűzött feladataink és céljaink szempontjából is nagyra be­csüljük. A jó minőségű élelmiszerek ele­gendő mennyisége és az emberek ebből kiinduló elégedettsége az életszínvonal fontos tartozékát ké­pezi, s rendkívül fontos tényező a munkához való hatékony viszo­nyulásban, az állapolgári aktivitás fejlesztésében és az egész társa­dalom általános harmonikus fejlő­désében. Politikai és szociális szempon­tokból különösen annak van nagy jelentősége, hogy az élelmisze­rekből való önellátás és a közélel­mezés ésszerűsítésének a felada­tát nem a fogyasztás korlátozásá­val kell elérnünk, hanem a terme­lés további hatékony intenzifikálá- sával és a nyersanyagok jobb hasznosításával. Ilyen célt csak a szocialista tár­sadalom tűzhet maga elé, ahol az élelmiszertermelés hajtóerejét nem a nyereséghajhászás képezi, hanem ahol az élelmiszerek a dol­gozók életszínvonalának növelé­sében az egyik legfontosabb for­rást képezik. Hangsúlyozni kell, hogy a hosz- szú távú program egészében véve kiegyensúlyozottan követi a köz­élelmezés további javításának és az élelmiszerekből való önellátás fokozásának az irányvonalát. A program reálisan határozza meg a közélelmezésben kitűzött célo­kat, s megfelelő mértékben veszi figyelembe gazdaságunk további fejlődésének igényesebb s bonyo­lultabb feltételeit. Az élelmiszerter­melés viszonylatában főleg a tü­zelőanyag- és az energiaellátás problémájáról, a műtrágyák gyár­tásához szükséges nyersanyagok és más intenzifikációs tényezők korlátozott mennyiségéről van szó, de figyelembe kell venni a légszennyeződés növekvő kiha­tásait is, s szigorúbb követelmé­nyeket kell támasztani a víz és az egész környezet védelmével szemben. Ugyanakkor a program az agrokomplexum ágazatait s an­nak egész tudományos-kutatási és ipari hátterét a reálisan elérhető biológiai és műszaki haladásra irányítja, ami az élelmiszerterme­lés mennyiségi és minőségi fej­lesztésének döntő forrása és té­nyezője. A mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexum fejlődése a prog­ram értelmében biztosítani fogja az élelmiszerek olyan mennyiségű és minőségű fogyasztását, amely megfelel az ésszerű táplálkozás követelményeinek, s összhang­ban van termelési és gazdasági lehetőségeinkkel. A program egyúttal feladatul adja az önellátás fokozását, s a passzív szaldó csökkentését a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékekkel folytatott külke­reskedelemben. Többek között Szlovákiában is számolunk a ma­láta és fokozatosan a komló és a cukor kivitelével is. A közélelmezés minőségi szín­vonalának emelése, s egyúttal az önellátás mértékének a növelése céljából a program a stratégiai irányvonal teljesítésének alapvető útját a mezőgazdasági termelés intenzifikálásában jelöli meg. Tovább kell fokozni a nyers- és az alapanyagok, a tüzelőanyagok és (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1984. X. 12.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom