Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-09 / 239. szám, kedd

Vita a CSKP Központi Bizottságának 11. ülésén MILOŠ JAKEŠ elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a KB titkárának felszólalása Pártunk központi bizottságának legutób­bi ülése óta számos jelentős eseményre került sor társadalmunk életében és a nemzetközi fejlődésben.,Ezek egyike volt a KGST-országok legmagasabb szintű gazdasági tanácskozása, amelyre 1984 június 12-től 14-ig került sor Moszkvában. A tanácskozáson a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság küldöttsége is részt vett, Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárá­nak, köztársasági elnöknek a vezetésével. A párt- és állami képviselők legmaga­sabb szintű találkozása rendkívül fontos eseménnyé vált a KGST-országok testvéri kommunista- és munkáspártjainak az éle­tében, s hozzájárult országaink egységé­nek és összeforrottságának szilárdításá­hoz. A tanácskozás eredményei jelentős mértékben segítik elő a békés együttműkö­dés fejlesztését és a világbéke védelmét. A Szovjetuniónak a tanácskozás összehí­vására vonatkozó javaslatát pártunk XVI. kongresszusán is támogattuk. Pártunk ak­tívan vett részt a tanácskozás előkészíté­sében, amely a testvérpártok központi bi­zottságai illetékes titkárainak, s a tagálla­mok állandó képviselőinek a szintjén csak­nem három évig tartott. Bonyolult folyamat­ról volt szó, amelyben tisztázni és egysé­gesíteni kellett a tagállamok gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésének további elmélyítésére és fejlődésük hosszú távú előrejelzésére vonatkozó nézeteket. Kiemelten kell értékelni azt a nagy munkát, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja fejtett ki a tanácskozás sikere érdekében. Pártunk központi bizottságának az elnök­sége és a szövetségi kormány rendszere­sen megtárgyalta az előkészítés menetét. Magát a tanácskozást nagy érdeklődés kísérte itthon és a baráti államokban, vala­mint az egész világon. Történelmi jelentő­ségét a sokoldalú és a kétoldalú gazdasági együttműködés fejlesztésében és szilárdí­tásában, s a szocialista közösség nemzet­közi szerepének erősítésében mindegyik küldöttség vezetője hangsúlyozta. Husák elvtárs a felszólalásában megemlítette, hogy ,,A tanácskozásra rendkívül fontos feladat hárul, felmérni közösségünk szoci- ális-gazdasági fejlődésének eredményeit, meghatározni a kölcsönös együttmüködés elmélyítésének az irányzatait a 80-as évekre és hosszabb távlatokban, s állást foglalni a komoly, időszerű nemzetközi kér­désekben." A gazdasági tanácskozás eredményeit és döntéseit pártunk központi bizottságá­nak elnöksége és a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság kormánya nagyra értékelte. Hangsúlyozta az elfogadott intézkedések nagy jelentőségét az együttműködés to­vábbi fejlesztésében a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa tagországaival, el­sősorban a Szovjetunióval, ami a cseh­szlovák népgazdaság intenzív fejlesztésé­nek nélkülözhetetlen feltétele. A tanácskozás felmérte a tagországok gazdasági és szociális fejlődésében elért eredményeket. Megállapította, hogy a gaz­dasági kérdésekről folytatott legutóbbi leg­magasabb szintű tanácskozás óta, amire 1969 áprilisában került sor Moszkvában, a szocialista közösség gazdasági alapja döntő mértékben megszilárdult. Megnöve­kedett gazdasági, tudományos-műszaki és védelmi potenciálja, s széles körű szociális programok valósultak meg. A gazdasági és tudományos-műszaki együttmüködés to­vábbi fejlesztésének közös stratégiáját a KGST-országok szocialista gazdasági in­tegrációjának fejlesztését, az együttműkö­dés tökéletesítését és további elmélyítését célzó Komplex Program foglalta össze, amelyet a tagországok 1971-ben fogadtak el Bukarestben. Amint azt a tanácskozáson hangsúlyozták, az elmúlt 15 év alatt két­szeresére nőtt a tagországok ipari termelé­se, míg az iparilag fejlett tőkés országok csak nem egészen egyharmadnyi mérték­ben növelték ipari termelésüket. A szocialista munkamegosztás fejlődése lehetővé tette a kölcsönös külkereskedelmi forgalom kifejező növekedését. Az elmúlt évben a tagországok közötti árucsere-for­galom körülbelül tizenötszöröse volt az 1970-ben elért szintnek. A KGST-országok erős gazdasági egységet képeznek, amely a világ ipari termelésének több mint a har­madrészét nyújtja. A világon senki sem tagadhatja azt a tényt, hogy a szocialista közösség a világ leggyorsabban fejlődő részévé vált. Az 1950-től 1983-ig terjedő időszakban a tagállamok nemzeti jövedel­me 8,6-szorosára, ipari termelése pedig 14-szeresére nőtt. A tagországok közös igyekezetével nagy ipari és energetikai komplexumok épültek, széles körű gyár­tásszakosítás bontakozott ki számos szak­ágazatban, sikeresen fejlődik a termelési és a tudományos-műszaki kooperáció. A kölcsönös szállítások növekedése lehe­tővé teszi, hogy a tagországok behozatali szükségleteik döntő többségét a tüzelő- és a nyersanyagok, a gépek és berendezé­sek, valamint a fogyasztási cikkek eseté­ben ezen az úton fedezzék. Az együttmüködés fejlesztésében a mi országunk részvétele is jelentős. A tagor­szágok körülbelül 72 százalékos arányban szerepelnek a csehszlovák külkereskedel­mi forgalomban. A csehszlovák gépipari kivitelben a gyártásszakosítás keretében termelt áru részaránya elérte a 41 száza­lékot. Azok a pozitív eredmények, amelyeket a tagországok a kedvezőtlen világpiaci fej­lődés, egy sor tőkés ország, főleg az Egye­sült Államok diszkriminációs politikája, s a kereskedelmi, hitelpolitikai, tudomá­nyos-műszaki és technológiai blokád elle­nére értek el, meggyőzően bizonyítják a szocialista közösség gazdaságának le­hetőségeit és erejét. A gazdasági tanácskozáson megfogal­mazták a legfontosabb feladatokat és célo­kat, s az ezeket tartalmazó dokumentumo­kat a tömegtájékoztató eszközökben nyil­vánosságra hozták. Közvetlenül a tanács­kozás után került sor a KGST 38. rendkívüli ülésszakára, amelyen megtárgyalták az el­fogadott ajánlások lebontására és végre­hajtására vonatkozó eljárást. Az elért ered­ményeket a testvérpártok központi bizott­ságainak titkárai rendszeres évi tanácsko­zásaikon fogják értékelni. A jelenlegi nemzeközi gazdasági és ka- tonai-politikai helyzet bonyolultsága és rendkívüli komolysága jogosan visszatük­röződött abban, hogy a tanácskozás nagy figyelmet szentelt a nemzetközi helyzet fejlődésének. Megmutatta a szocialista ál­lamok következetességét a nemzetközi békepolitika érvényesítésében és az impe­rializmus háborús fenyegetésével szem­ben folytatott harcban. A béke megőrzésé­ért és a nemzetközi gazdasági együttmű­ködésért című nyilatkozat magában foglal­ja azt a közös programot, amely a nemzet­közi gazdasági viszonyok normalizálására, s a fejlődésük útjában álló akadályok fel­számolására irányul. A tanácskozás támogatta a fejlődő or­szágok arra irányuló törekvését, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igaz­ságos alapon fejlődjenek, s fontos politikai feladatként hangsúlyozta, hogy a gazdasá­gi együttműködés stabil kapcsolatait kell kialakítani a szocialista irányzatú fejlődő országokkal. A tanácskozás kitűzte a tagországok gazdasági fejlődésének és együttműködé­sének stratégiai céljait az évszázad végéig, s meghatározta az elérésükhöz vezető konkrét feladatokat. Elsősorban a gazda­ságoknak az intenzív fejlesztés útjára való áttéréséről és hatékonyságuk növeléséről van szó, a társadalmi termelés szerkezeté­nek tökéletesítésével, a tudományos-mű- szaki potenciál fejlesztésével és kihaszná­lásával, s a rendelkezésre álló anyagi és munkaerőforrások ésszerű és gazdaságos kihasználásával. Ezen az alapon kell gon­doskodni a társadalmi termelés további növeléséről, ami a szocializmus anyagi­műszaki alapja szilárdításának és a nép életszínvonala emelésének döntő feltétele. A termékek műszaki színvonalának, megbízhatóságának, élettartamának és minőségének javításáról, a gyártmányfej­lesztés meggyorsításáról és a választék bővítéséről, valamint a termelési potenciál fejlesztéséről van szó, főleg a feldolgozó- ipari ágazatokban. Egyúttal ez az út vezet a fejlett tőkés országoktól való gazdasági és tudományos-műszaki függőség csök­kentéséhez is. Nagy jelentőségű az egyes tagországok, főleg a Kubai Köztársaság, a Mongol Nép- köztársaság és a Vietnami Szocialista Köz­társaság gazdasági fejlettségi színvonalá­nak fokozatos kiegyenlítése az európai tagállamok színvonalára, s ennek a folya­matnak a meggyorsítása. Ezek az alapvető stratégiai feladatok, amelyek a következő időszakban a tagállamok szociális és gaz­dasági fejlődésének objektív szükségleteit fejezik ki, teljesen összhangban vannak pártunk XVI. kongresszusának határozatai­val, s törvényszerűen megkövetelik, hogy további haladást érjünk el a szocialista gazdasági integráció elmélyítésében. Pár­tunk támogatja a tagországok együttműkö­désének további fejlesztését, amit Husák elvtárs így fejezett ki a felszólalásában: „Gazdaságii együttműködésünk fő útját a szocialista gazdasági integráció további fejlesztésének kell képeznie, nem lehetünk elégedettek az elért állapottal, sem a szük­ségletek, sem a fennálló lehetőségek szempontjából.“ Ilyen szempontokból kell viszonyulni a gazdasági tanácskozás eredményeihez. A kölcsönös együttmüködés további fej­lesztésének kulcsfontosságú feladata a tagállamok gazdasági politikájának átfo­gó koordinálása. A gazdasági politika koor­dinálásának minőségileg új tartalmát maga a tanácskozás határozta meg, amikor le­szögezte, hogy egyrészt a kölcsönös érde­keltség tárgyát képező, nagy jelentőségű gazdasági problémák megoldási módsze­reinek kollektív kidolgozásáról van szó, aminek különösen fontos szerepe van a tag­országok gazdasági fejlődésére és együttműködésére vonatkozó hosszú távú közös stratégiai célok meghatározásában, másrészt pedig a közvetlen együttműkö­dés elmélyítéséről a tudományos kutatás, a műszaki fejlesztés, az anyagi termelés és a beruházások területén. Ezzel jelentős lépést tettünk a gazda­ságpolitikai koordinációra való fokozatos áttérés irányában. Ennek fő eszközét to­vábbra is a népgazdasági tervek koordiná­lása fogja képezni, ami a tagországok nemzeti terveinek a kidolgozását is meg­alapozza. A sokoldalúan egyeztetett fő kér­dések közé főleg az olyan akciók tartoz­nak, amilyen például az atomerőművek építése, a nyersanyagok és az energiahor­dozók szállításának a biztosítása, gázve­zeték építése Szibériából a Szovjetunió nyugati határáig, a korszerű műanyagok kölcsönös szállítása, elektronikai alkatré-. szék gyártása, a szállítási problémák meg­oldása, valamint a gyártásszakosítás és a kooperáció a nagy teljesítményű gépek és berendezések gyártásában. Különösen fontos szerepe van a közös érdekű beruházások koordinálásának. Fő­leg az olyan beruházásokról van szó, ame­lyek döntő mértékben kihatnak a termelés szerkezetének és műszaki színvonalának javítására, a nyersanyag- és az energiater­melésre, valamint ezek gazdaságos hasz­nosítására, továbbá a kiviteli potenciál nö­velésére. Ebben az összefüggésben gon­doskodni kell róla, hogy a beruházási kon­cepciók kidolgozásánál mi is a szocialista gazdasági integráció lehetőségeiből és szükségleteiből induljunk ki. A tagországok további gazdasági és szociális fejlődésében elsőrendű jelentősé­ge van a tudományos-műszaki haladás­nak. A tanácskozás elhatározta, hogy ki kell dolgozni a tudományos-műszaki hala­dás komplex programját, ami kiindulási alapot fog képezni a következő tizenöt­húsz évre szóló közös tudományos-mű­szaki politika számára. A tanácskozás meghatározta a tudományos-műszaki együttműködés fő irányzatait, amelyek a legfontosabb területeken a műszaki és gazdasági színvonal emelésére szol­gálnak. Elsősorban a kevésbé anyag-, energia- és munkaigényes technológiai eljárások gyors ütemű bevezetéséről, valamint az automatizált termelési rendszerek kifej­lesztéséről van szó a mikroprocesszoros technika, a robotok és a rugalmas, auto­matizált gyártósorok alkalmazása alapján. A központi bizottság mai ülésén azokat az eredményeket értékeljük, amelyeket Csehszlovákiában a mezőgazdasági ter­melés és az élelmiszeripar fejlesztésében értünk el. A tanácskozás intézkedéseket fogadott el az együttműködésnek erre a je­lentős területére is. Továbbra is a figyelem előterében lesz az önellátás fokozásának a követelménye az élelmiszerek termelé­sében, s a mezőgazdasági termelés stabi­litásának és állandó növekedésének a biz­tosítása. A szocialista államok törekvése arra fog összpontosulni, hogy megfelelő feltételek legyenek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar anyagi-műszaki alapjának fejlesztéséhez. Elsősorban az olyan új gé­pek és termelési technológiák kifejleszté­séről és gyártásáról van szó, amelyek lehetővé teszik a veszteségek csökkenté­sét a mezőgazdasági termékek és az élel­miszerek termelésénél, továbbá a vegyipa­ri termelés fejlesztéséről a növényvédelmi vegyszerek és a műtrágyák saját gyártásá­nak a biztosítására. Ezzel fokozni fogjuk a függetlenségünket a nem szocialista or­szágokból származó jelenlegi behozataltól. A közös erővel megvalósítandó felada­tok közé tartozik a cukor és a citromfélék termelésének a fejlesztése Kubában, a ká- vé- és kaucsukültetvények létesítése Viet­namban, valamint a takarmányélesztők gyártásának biztosítása a Szovjetunióban. A gazdaságpolitikai koordinálás egyik hosszú távú célja a tagországok gazdasági mechanizmusainak a közelítése. E cél megvalósítása a tagországok belső gazda­sági mechanizmusaiban érvényesülő je­lenlegi különbségek szempontjából nagyon igényes feladat lesz. Megvalósítása során elsősorban azokon a területeken kell töre­kedni a közelítésre, amelyeknek döntő szerepük van a szocialista gazdasági in­tegráció további fejlesztésében. Ide tartoz­nak elsősorban az árképzés és a valutaár­folyamok kérdései. A tagországok feladatul kapták, hogy kialakítsák az együttműködés új formáinak fejlesztéséhez szükséges gazdasági és egyéb feltételeket, például közös vállalatok és más nemzetközi szer­vezetek létesítésével, elsősorban önálló elszámolási alapokon. Nagy tartalékaink vannak a közvetlen kapcsolatok fejlesztésében is az egyes ágazatok, szakágazatok és vállalatok szintjén. Az együttműködésnek ezeket a formáit nemcsak a központi irányítási szervek által kell elősegíteni, hanem a ter­melési-gazdasági egységek és a vállalatok részéről is nagyobb kezdeményezésre van szükség. A tanácskozás eredményeit ezen a területen is érvényesíteni kezdtük. A Szovjetunióval együtt egy tudományos­kutatási és termelési társulást létesítünk a robotok és manipulátorok fejlesztésére, gyártására és alkalmazására, melynek Prešovban lesz a központja. Nálunk is figyelmet kell fordítani azokra az intézke­désekre, amelyek a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció fejlesztésére, vala­mint a tagországok gazdasági szervezetei közötti stabil, hosszú távú kapcsolatok ki­alakítására vonatkoznak. Népgazdaságunk tervszerű irányítási rendszerében meg kell teremtenünk a feltételeket az együttműkö­dés említett formáinak támogatásához, aminek már a 8. ötéves tervidőszakra ter­vezett irányítási rendszerben is vissza kell tükröződnie. A legmagasabb szintű gazdasági ta­nácskozás irányvonalának megvalósításá­ban fontos szerepet kapnak a Szovjetunió és a többi tagország közötti gazdasági kapcsolatok. Ezek a kapcsolatok alapvető tényezőkként hatnak az egyes tagorszá­gok közötti együttműködés dinamikájának és formáinak alakulásában, s ezáltal gaz­dasági fejlődésük ütemének meghatározá­sában. Nagyra értékeljük a Szovjetunió hozzájárulását a tagországok szükségletei­nek fedezéséhez, amikor a tüzelőanyag­energetikai források szállításának 1985-ös szintjét a további időszakra is megtartja, s ezzel kedvező feltételeket teremt nyers­anyagellátásuk és tüzelőanyag-energetikai alapjuk biztosításához. Ez különösen érvé­nyes a mi gazdaságunkra, amely jelentős mértékben függ a nyersanyagok és az energiahordozók behozatalától. A Szovjetunióba irányuló csehszlovák szállítások külkereskedelmi forgalmunkban 44 százalékos arányt képviselnek. A kivitel teljes mennyiségéből 68 százalékot képez­nek a gépek és berendezések, s ezen belül 43,8 százalékos a Szovjetunióval kötött gyártásszakosítási és kooperációs szerző­dések keretében szállított gépek és beren­dezések aránya. A jövőben is aktívan veszünk részt a Szovjetunió magas műszaki színvonalú és jó minőségű gépekkel és berendezé­sekkel való ellátásában. Főleg azt szeret­ném hangsúlyozni, hogy magas műszaki színvonalról és kiváló minőségről van szó, ami az élelmiszerprogram biztosítására, valamint a szovjet könnyűipar műszaki re­konstrukciójára szállított berendezésekre is vonatkozik. Továbbra is részt veszünk a Szovjetunió­ból származó nyersanyag- és energia- szállítások biztosítására szolgáló közös akciók építésében, amilyen például a Krivoj Rog-i vasérckombinát, vagy az Orenburg és a Szovjetunió nyugati határa közötti gázvezeték építése. Ezzel már a 8. ötéves terv irányelvének előkészítésében, vala­mint a gazdasági és szociális fejlődés táv­lati előirányzatában is számolunk. A Csehszlovákia és a Szovjetunió közöt­ti együttműködés további elmélyítésében az ágazatok közötti árucsere lehetőségei­nek jelentős kimerülése mellett alapvető szerepe van az ágazatokon és szakágaza­tokon belüli kooperáció és szakosítás fej­lesztésének, főleg a gépiparban, amivel alá kell támasztani a gazdasági együttműkö­dés további dinamikus fejlődését. Ez az út vezet a nálunk gyártott választék csökken­téséhez is, a sorozatnagyság növeléséhez és ezzel a termelési hatékonyság javításá­hoz. Ezzel a szabványosítás, a standardi- zálás és a termelés egységesítésének a követelménye is összefügg. A Szovjetunióval való kölcsönös együtt­működés fejlesztésében az 1990-ig szóló hosszú távú gyártásszakosítási és koope­rációs programból indulunk ki, amit 1980 márciusában írtunk alá. Pártunk központi bizottságának elnöksége és a kormány értékelte e program teljesítésének a szín­vonalát, s intézkedéseket, kezdeményező javaslatokat fogadott el az ilyen jellegű (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll 1984. X. 9.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom