Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-06 / 237. szám, szombat

Szeptember 29-től október 5-ig Szombat: Washingtonban ismét találkozott Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter- Tízévi munka után, egy évvel a kijelölt határidő előtt teljes hosszában elkészült a BAM VasárnaD' Helyhatósági választásokat tartottak Észak-Rajna- Vesztfáliában, az NSZK legnagyobb tartományában- Súlyos zavargások voltak Észak-Egyiptomban az ártámogatási rendszer tervezett átszervezése miatt Hétfő: Blackpoolban megnyílt a brit Munkáspárt kongresz­szusa - Pekingben ünnepségeket rendeztek a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 35. évfordulóján Kedd: 237 nap után visszatért a Földre a Szojuz T-11 űrhajó rekorder legénysége - Konsztantyin Csernyenko a Jemeni NDK legfelsőbb vezetőjével, Ali Nasszer Mohammeddal folytatott tárgyalásokat Szerda: Managuában megerősítették, hogy a tervezett idő­pontban, november 4-én tartják meg az általános választásokat - A Vietnami külügyminiszter Tokió­ban ismét párbeszédre szólított fel az ASEAN-tagál- lamok és az indokínai országok között Csütörtök' Felsz°lalt az ENSZ-közgyűlés XXXIX. ülésszakán Bohuslav Chňoupek külügyminiszter, a csehszlovák küldöttség vezetője - A bécsi tárgyalássorozat ple­náris ülésén Ljubomír Sopov bolgár küldöttségveze- tö mondott beszédet Péntek: Konsztantyin Csernyenko beszédet mondott a népi ellenőrök országos tanácskozásán - A moszkvai Pravda közölte Erich Honecker cikkét az NDK meg­alakulásának 35. évfordulója alkalmából Egy hét a nagyvilágban Csehszlovák lobogó a duklai szorosban lett volna a fegyverzetkorlátozás­nak, akkor mi az oka annak, hogy 1984 vége ilyen kemény munká­ban találja ót, hogy ezt bizo­nyítsa?“ A moszkvai Pravda véleménye: ,,Az elnök patetikus békeszólamai éles ellentmondásban vannak kor­mányzata gyakorlati tetteivel.“ A nyugatnémet sajtó összefoglaló értékelése a találkozókról: „az amerikai-szovjet ellentétek meg­maradtak, de legalább már be­szélnek róluk. Vagyis: a kelet-nyu- gati helyzet változatlan. Vladimír Tyrek ezredes öröme és fájdalma Egy korabeli fényképet adok át Vladimir Tyrek tartalékos mérnök ezredesnek. A kép a duklai szo­rosban készült és egy csehszlo­vák zászlót ábrázol. Megkérde­zem, ez az a lobogó, amelyet ő készített? - Nem - válaszol az ezredes. - Ez nyilván az lesz, amelyet október 6-án a délutáni órákban tűztek ki és amelyet pa­rancsnokunk, Ludvík Svoboda megcsókolt.- Chmelík szakaszvezető októ­ber 6-ra virradó éjjel ébresztett fel bennünket. Elmondta, hogy a csehszlovák határ előtt állunk, az egyes zászlóaljak versenyez­nek, ki lépi át elsőként a határt, ki tűzi ki elsőként a zászlónkat. Mindjárt jelentkeztem, amikor megkérdezett bennünket, ki je­lentkezik felderítésre. Sokán kö­vettek engem. Csaknem az egész szakasz vállalkozott a veszélyes küldetésre. Chmelík sza- kaszvezetó ezu­tán megmutatta merre kell men­nünk: átmentek ezen a dombon, amely mögött or­szágút húzódik. A mögötte lévő erdő már Cseh­szlovákia. Ez­után átadott ne­künk egy nemze­ti zászlót. Pirkadatkor indultunk, útköz­ben csatlakozoti hozzánk Nebel- jak szakaszve- zető is. Hirtelen tüzet nyitottak ránk a németek. Senki sem sebe­sült meg, de a golyók ketté törték a zászló rúdját és maga a zászló is telje­sen szétszakadt. Tovább kúsz­tunk. Egyik tár­sunk észrevette, ■ hogy aknamező­re jutottunk. Ezen is szerencsésen keresztül jutottunk. Hajnalodott. Előttünk erdő volt. Lehajolva gyorsan a fák közé futot­tunk. Valaki megszólalt: Otthon vagyunk. Mi vagyunk az elsők. Csend lett. Volt, aki lefeküdt a földre, simogatta, megcsókolta. Én tudatosítottam, először állok annak az országnak a földjén, amelyet eddig csak az apám és nagyapám elbeszéléseiből is­mertem. Mit csináljunk most a széttépett zászlóval? Elővettünk egy régi, agyonolvasott újságot. A zsebem­ben találtam egy piros-kék ceru­zát. Lehasaltunk az országút mel­letti árokba és én egy csehszlovák zászlót csináltam az újságból. Néhány méterre az erdőtől, az országút mellett telefonpózna állt. Az újságból készült zászló hátuljá­ra valamennyien ráírtuk nevünket, majd egy kés segítségével az osz­lop egyik lemeze alá csúsztattuk zászlónkat. Könnyek szöktek a szemünkbe, összekötőt küld­tünk Bilej alhadnagyhoz, a század parancsnokához, jelentettük, hogy teljesítettük feladatunkat. Tovább kúsztunk, egészen Vyšný Komár- nik fölé. Nebeljak szakaszvezető már nem volt velünk. Életét a fa­siszták tüze oltotta ki. Vladimír Tyrek és harcostársai számára nagy élményt jelentett 1944. október 6-a, de ez a nap mégis csak egy volt a sok megpró­báltatással, szenvedéssel járó há­borús évek során. Vladimír Tyrek már sokkal korábban megkezdte a Vörös Hadsereg oldalán a sza­badságért folytatott harcot. Tizen­hét évesen a németországi kény­szermunka elől menekülve a belo­rusz partizánokhoz csatlakozott, majd tőlük a Szovjetunióban ala­kult csehszlovák egységhez ke­rült. Kijevben, Zsaskovnál, Bjela Cerkevnél már az egység tagja­ként harcolt. 1944. októberében az egységgel együtt küzdött az 534-es magaslati pontért, amely­ről Ludvík Svoboda ezt mondta: „Látszólag jelentéktelen volt. A Kárpátokban több tucat, sőt több száz ilyen magaslat van. Hadtes­tünk támadási vonalában azonban rendkívüli jelentősége volt. Itt dőlt el a további előrenyomulás lehető­sége. Az uralkodott az alatta hú­zódó völgyben és a Duklához ve­zető utak fölött, aki a magaslati pontot meghódította...“- Nehéz harcok voltak azok- mondotta Vladimír Tyrek.- A zászlóalj parancsnoksága mellett lőszeres ládák álltak. Visz- szavertük a fasisztákat s azonnal szétkapkodtuk a lószeres csoma­gokat, egyben 500 töltény volt. Ezeket az ingünkbe szórtuk és ismét üldözőbe vettük az ellen­séget. Ez még október 6-a előtt volt. A szovjet és csehszlovák egysé­geknek ezután sok további ma­gaslatot kellett meghódítaniuk, amelyeken az ellenség jól kiépítet­te védelmét. Milyen kár, hogy a parancsnokok árulása és habo­zása miatt nem sikerült bevetni a szlovák állam két hadosztályát és ezzel utat nyitni a 38. hadsereg és az első csehszlovák hadtest katonái előtt. A meglepetésszerű, gyors támadás helyett véres har­cok folytak, lépésről lépésre, az egyik magaslattól a másikig súlyos harcok árán sikerült csak előre­törni. Elérkezett december negyedike- Hattagú felderítő csoportunk a halál völgyén ment keresztül, ott ahol a Kapišovka folyó tör magá­nak utat. Körülöttünk szüntelenül golyók süvítettek. Hirtelen két el­lenséges tank tűnt fel. Tüzet nyi­tottak. Feküdj! - kiáltottam. Má­gam egy fa mögé ugrottam. Talá­lat érte a fát és a kezemet. A tü­dőm is megsebesült. Reggeltől estig az avarban feküdtem. Ami­kor egységeink támadásba lendül­tek, az egyik futó katona belém botlott, felnyögtem és így észre­vették, hogy élek. Kezem tele volt szilánkokkal, vérmérgezést kap­tam, ezért amputálni kellett. Tyrek ezredessel akkor talál­koztam utoljára, amikor a Duklán filmet forgatott a bratislavai televí­zió. Három dolgot örökre emléke­zetébe vésett, örömet, fájdalmat és hálát, örömet, mert azok közé tartozhatott, akik fegyverrel a ke­zükben harcoltak a Csehszlovák Köztársaság felszabadításáért, fáj­dalmat, mert sok barátja életét vesztette, és hálát a Szovjetunió és hadserege iránt, mert nélküle Vla­dimír Tyrek és társai sohasem tűzhették volna ki 1944. október 6-án Vyšný Komárnik fölött a cseh­szlovák zászlót. KAREL KROUPA Tyrek ezredes elesett bajtársai sírjánál (A szerző felvétele) Javaslatok A világszervezet közgyűlésén is sorozatos erőfeszítések történnek a nemzetközi helyzet javítására. A Szovjetunió a héten két fontos javaslattal járult hozzá ezekhez a törekvésekhez. Indítványozta a világűr-fegyverkezés radikális megakadályozását, s határozat- tervezetet nyújtott be az ENSZ- közgyűlés elé az állami terroriz­mus politikájának, valamint a szu­verén államok társadalmi-politikai rendszerének aláaknázására irá­nyuló akciók teljes eltiltásáról. A Szovjetunió különös jelentő­séget tulajdonít az űrfegyverkezés kérdésének. Úgy véli, a világszer­vezetnek szót kell emelnie, hogy mielőbb megbízhatóan ellenőriz­hető megállapodás szülessen. A szovjet javaslat szerint le kell zárni az űrfegyverkezés vala­mennyi csatornáját, meg kell sem­misíteni a meglevő eszközöket. Az államoknak ilyen célból kellene két- és sokoldalú egyezményeket kötni, olyanokat, amelyeket meg­bízhatóan lehet ellenőrizni. Ez elő­mozdítaná a nemzetközi együtt­működést is az űrkutatás terén, s lehetővé válna a kozmosz békés felhasználásával foglalkozó világ- szervezet megalakítása. A másik szovjet indítvány elő­terjesztését az tette szükségessé, hogy bizonyos államok - s a szá­muk szaporodik - mind gyakrab­ban folyamodnak katonai erőhöz és terrorista módszerekhez ex­panzív céljaik elérésére. Olyan ak­ciókat hajtanak végre, melyek szuverén államok társadalmi-poli­tikai rendszerének aláásására irá­nyulnak. A javaslat időszerűségét hangsúlyozandó elég, ha emlé­keztetünk a közép-amerikai hely­zetre, az elhúzódó közel-keleti válságra. Az ENSZ-közgyűlésen a szov­jet javaslatok előterjesztése után a felszólalók többsége - köztük a csehszlovák külügyminiszter, Bohuslav Chňoupek is - egyértel­műen támogatták a szovjet béke­kezdeményezéseket, a háborús veszély megfékezésére, a normá­lis nemzetközi kapcsolatok kiépí­tésére tett javaslatokat. Összeállította: GÖRFÖL ZSUZSA A magas szintű szovjet-ameri­kai találkozókat követően Reagan elnök, külügyminisztere és nem­zetbiztonsági tanácsadója egész nyilatkozatsorozatot . tartottak a megbeszélésekről. Egyöntetűen azt állították, hogy nincs szó válto­zásról az USA külpolitikájában, de Leonyid Kizim, Vlagyimir Szolovjov és Oleg Atykov űrhajósok október 2- án fejezték be 237 napos űrrepülésüket. (Telefoto: ČSTK) Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter Washingtonban a Fehér Ház­ban találkozott Ronald Reagan amerikai elnökkel. (Telefoto: ČSTK) Visszhang A héten még változatlanul a Gromiko-Reagan találkozó állt a nemzetközi közvélemény érdek­lődésének középpontjában. An­nak ellenére - amint azt a szovjet külügyminiszter a találkozó után a sajtónak adott nyilatkozatában leszögezte - „nincs jele annak, hogy az amerikai kormányzat kész volna realista álláspontot elfoglalni a háború és a béke súlyos kérdé­seinek lényegét illetően. E problé­mák kölcsönösen elfogadható megoldása nélkül nem képzelhető el pozitív változás sem a szovjet -amerikai kapcsolatokban, sem a nemzetközi helyzetben“. Nyilvánvaló az is, hogy a talál­kozót Reagan választási kampá­nya céljaira próbálta és próbálja kihasználni. A párbeszéd ténye azonban mit sem javít a feszült nemzetközi helyzeten - főleg ha az egyik fél távolról sem törekszik annak javítására. Az amerikai elnökkel való talál­kozója után szombaton Gromiko ismét találkozott Shultzcal. Egyes jelentések szerint megállapodtak: egy későbbi időpontban újabb kül­ügyminiszteri találkozóra kerül sor, de valószínűleg csak a no­vember 6-án esedékes amerikai elnökválasztás után. egy szuszra még azt is, sosem törekedtek katonai , fölényre a Szovjetunióval szemben, mindig is a béke megszilárdítása mellett kardoskodtak, s kezdettől fogva készek voltak a tárgyalásokra a Szovjetunióval. Ezek a nyilatkozatok homlok- egyenest ellentétesek a Reagan- kormány 44 hónapi működésével, de kijelentéseivel is. Ezeket a va­lóságnak ellentmondó, nagyon békülékeny hangvételű nyilatko­zatokat nem lehet másként felfog­ni, csakis a választási kampány finisében tett kapkodó próbálko­zásnak, hogy a héjákat galambok­ká maszkírozzák. Találóan je­gyezte meg a The New York Ti­mes kommentátora: ,,Ha Reagan kezdettől fogva elkötelezett híve ÚJ SZÚ 4 1984. X. 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom