Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)
1984-10-05 / 236. szám, péntek
A CSKP KB Elnökségének beszámolója a mezőgazdaság és az élelmiszeripar ÚJ SZÚ 5 1984. X. 5. időszerű feladatairól és hosszú távú fejlesztéséről (Folytatás a 4. oldalról) Alapvető intézkedéseket kell tenni a növénytermesztés minőségi színvonalának emelésére. A tu- dományos-kutatási alapnak, a ne- mesítőknek meg kell végre oldaniuk az olyan problémákat, amilyen például a sörárpa nagy fehérjetartalma, a takarmánygabonák nem kielégítő aminosav-tartalma, a cukorrépa alacsony cukortartalma, az étkezési burgonya nem kielégítő minősége stb. A növénytermesztési technológiai eljárásokat, valamint a vállalati és a személyi anyagi érdekeltség rendszerét következetesen alá kell vetni a minőségi követelményeknek. A növénytermesztés igényes céljait a beruházások szakaszán is alá kell támasztani. Feltételezésünk szerint ezért a mezőgazda- sági beruházásoknak mintegy 70 százalékát a növénytermesztés fejlesztésére kell fordítani. A kiemelt feladatok közé tartoznak a talajjavításra, a raktározási veszteségek csökkentésére, valamint a technikai és a speciális növények termelésének a növelésére fordított beruházások. Az állattenyésztés általános fejlesztési stratégiája abból az alapvető követelményből indul ki, hogy ésszerűen kihasználjunk minden rendelkezésre álló takarmányforrást. Ezen a szakaszon a növekedési ütem az állati termékek előirányzott fogyasztásától, valamint saját takarmányalapunk reális lehetőségeitől függ. Az egyes termelési irányzatok terjedelmét és intenzitását elsősorban az abrak- takarmány-fogyasztástól való függőség és az állati fehérjék előállításának hatékonysága határozza meg. Az állattenyésztés fő forrását a tömegtakarmányok és ezek termelési hatékonysága fogják képezni. Az élenjáró vállalatok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ezen a szakaszon még vannak tartalékaink. Fokozatosan el kellene érni, hogy a tömegtakarmányok egy tehéntől számítva a jelenlegi 6 liter helyett 7-8 liter tej termelését biztosítsák, s a hízómarhánál 350-400 grammos napi súlygyarapodást fedezzenek. A hústermelés növelését elsősorban a vágómarhákkal kell elérni. A tej- és a hústermelés általános növelését a termelékenység fokozására kell építeni. Az állatállomány'létszámnövekedésével csak korlátozott terjedelemben számolunk, mégpedig az alacsony állománysűrűségű körzetekben, s ott, ahol eddig nem használták ki a tömegtakarmányok termelésében rejlő lehetőségeket. Az abraktakarmányokat elsősorban a baromfi- és a sertéstenyésztésben kell kihasználni. Ezek termelésének magas fokú intenzitása a takarmánykeverékek fehérjeadalékainak és biológiai összetevőinek mennyiségétől függ, amit a fehérjék vonatkozásában minimálisan az utóbbi évek szintjén kell tartani. Ezért a legnagyobb következetességgel kell eljárni a fehérjeprogram céljainak megvalósításában, valamint az állattenyésztés biokemizálási programjának végrehajtásában, s állandóan javítani kell a takarmány- ipar munkájának a színvonalát. A sertéstenyésztésben továbbra is gondoskodni kell a hibridizációs program fokozatos végrehajtásáról, amely a leghatékonyabb tápanyagátalakítást biztosító hústípusú sertések termelésére irányul. A zsír- és a hús-zsírtípusú sertések termelését a piac igényeihez mérten kell szabályozni. Az állattenyésztés intenzitásának és hatékonyságának további növelésében nagyobb igyekezetet várunk el a biológiai szolgáltatásokat nyújtó szervezetektől. A törzstenyésztő szervezet tevékenységét a nemesítési, hibridizációs és újratermelési folyamatok irányítási formáinak elmélyítésére kell összpontosítani az állományok minden nagysági szintjén. Az állatorvosi igazgatóság az új jogi rendezéssel összhangban elmélyíti az állatok egészségéről való komplex gondoskodást, s közös felelősséget vállal az állati eredetű élelmiszerek egészségügyi szempontból kifogástalan minőségének és biológiai értékének biztosításáért. A mezőgazdasági termékek komplex értékesítése és kihasználása, valamint a belső élelmiszerpiac egyensúlyi helyzetének javítása nemcsak a mezőgazda- sági termelés arányos növekedését követeli meg, hanem szerkezetének további ésszerűsítését, valamint a termékek minőségi színvonalának a javítását is. Fel- Tételezésünk szerint a következő évtized közepére kifejezőbb mértékben kell felújítani az élelmiszerek jelenlegi választékát. Az új termékeket új technológiai eljárásokkal kell előállítani, fokozni kell a tartósságukat, szükség esetén gondoskodni kell a dúsításukról, valamint esztétikus csomagolásukról is. Egyes termelési szakágazatokban, például a húsiparban is, meg kell gyorsítani a nyersanyagforrások összetételében és a fogyasztói keresletben bekövetkező változásokra való reagálást. Az élelmiszeripari üzemeknek következetesen kell gondoskodniuk a gyártott élelmiszerek higiéniai és egészségügyi szempontból kifogástalan minőségéről. A raktározás és az árukezelés szempontjából hasonló feladatok hárulnak a kereskedelemre. Szigorúan figyelembe kell venni az idegen és a kontamináló anyagok előfordulására vonatkozó előírásokat, s ellenőrizni kell ezek megtartását. Ezen a területen aktívabban kell hatnia a mezőgazda- sági és élelmiszeripari termékek állami minőségvizsgáló felügyeletének is. Az élelmiszeripar műszaki és technológiai színvonalának alapvető javítása nélkül nem lehet hatékonyan kihasználni és értékesíteni a mezőgazdasági nyersanyagokat és az energiaforrásokat, s csak korlátozott mértékben lehet bővíteni a választékot. Az élelmiszeriparban is sokkal gyorsabban kellene hasznosítani az új tudományos felfedezéseket. A belkereskedelmi szükségletek és a külkereskedelmi követelmények jobb kielégítése jelentős mértékben függ a csomagolóanyagok minőségétől és a csomagolóanyagokkal való ellátás színvonalától. Kiemelten kell gondoskodni a tejipari termelés növeléséhez és a tejtermékek választékának bővítéséhez szükséges csomagolóanyagokról, főleg a tartós tej, a gyermek- és a csecsemőtápszerek forgalmazásához. Ehhez meg kell teremteni a szükséges feltételeket a csomagolóanyagokat és a csomagológépeket szállító vállalatoknál. A programban előirányozzuk az egyes élelmiszeripari szakágazatok fejlesztésének arányait, s ezek kölcsönös kapcsolatait. Nem kevésbé fontos azonban az is, hogy a szakágazati és vállalati vezetőségek milyen igyekezetet fejtenek ki ezek belső fejlesztése irányában. Amennyiben ma kifejező mértékű különbségeket tapasztalunk az egyes szakágazatok műszaki ellátottságában, úgy ezek vezetőinek is tudatosítaniuk kell tárgyi és erkölcsi felelősségüket ezért a nem kielégítő állapotért. Nem elégedhetnek meg csupán terjedelmes beruházásokra vonatkozó követelmények támasztásával, anélkül, hogy saját maguk is törekednének az esetleg kevésbé igényes intézkedések végrehajtására. A jelenlegi időszakban sokéves fogyatékosságok felszámolására készülünk az élelmiszeripar termelési-műszaki alapjának építésében, elsősorban a cukorgyárak és a mélyhűtőipar területén. Határozottabb haladást kell elérni az üdítőitalokat gyártó üzemek korszerűsítésében, hogy jobban ki lehessen elégíteni az alkoholmentes italok és a sör iránti növekvő fogyasztói keresletet. Az utóbbi években ugyanis a sörfogyasztás állandóan növekedett, s a 18 éven felüli személyek átlagos fogyasztása meghaladta az évi 211 litert, a termelési kapacitások már néhány éve gyakorlatilag nem növekedtek. Ezek túlterhelése miatt egyes esetekben romlott a sör minősége és tartóssága. Ezért folyamatban van e probléma komplex megoldásának az előkészítése. Beruházási szempontból azonban rendkívül igényes feladatról van szó. Az élelmiszerpiac állampolgáraink mindennapi ügyét képezi. Ebben nemcsak a mezőgazdasági és az élelmiszeripari dolgozók, hanem a kereskedelem munkája is visszatükröződik. A kereskedelem az utolsó és nagyon fontos láncszeme a termelők és a fogyasztók közötti kapcsolatoknak. Ez rendkívüli követelményeket támaszt aktivitásával és rugalmasságával szemben. Továbbra is javítani kell a piackutatást, rugalmasabban kell reagálni a lakosság szükségleteire, s a termelőktől olyan élelmiszeripari termékeket kell követelni, amelyek bővítik a piaci választékot, jó minőségű és rendszeres ellátást biztosítanak. A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS KEMIZÁLÁSA A FELADATOK TELJESÍTÉSÉNEK FONTOS FELTÉTELE Elvársak! A mezőgazdaság igényes feladatainak teljesítése jelentős mértékben függ a mezőgazdasági termelés kemizálásától. A műtrágyák a jövőben is döntő szerepet fognak játszani a terméshozamok növelésében és a talaj termőképességének a javításában. Ezért intenzíven kell keresni a műtrágyaellátás növeléséhez és a műtrágyák hatékonyabb kihasználásához vezető utakat, a környezetre gyakorolt káros hatások minimalizálása mellett. Feltételezéseink szerint 1995-ben az 1 ha mező- gazdasági területre juttatott műtrágyák mennyisége tiszta tápanyagban számítva eléri a 280 kg-ot. A trágyák célszerű kihasználása mellett ezt a szintet elégségesnek tartjuk az előirányzott célok eléréséhez. A tápanyagszükséglet további növekedését elsősorban jó minőségű szerves trágyákkal, s a pillangós virágú növények, főleg a herefélék nagyobb arányú éš intenzívebb termesztésével kell fedezni. A talaj termőképessége növelésének fontos problémája a talajsavanyúság állandó fokozódása, s ennek következtében a felhasznált trágyák hatékonyságának a csökkenése. Ezért fontos feladat, hogy intenzív meszezéssel megállítsuk a talaj vegyi hatásának további romlását. Elegendő mészkőforrással rendelkezünk, ezért növelni kell a mésztrágyák termelését és a mezőgazdasági üzemekbe irányuló szállítását. A műtrágyaszállítás szükséges mennyiségének a biztosítása, a műtrágyák választékának és minőségének a javítása érdekében, valamint a gyártás energiaigényességének a csökkentése céljából a vegyiparban sürgősen gondoskodni kell az elavult üzemegységek korszerűsítéséről. Ugyanilyen fontos az új kapacitások felépítése is az egyszerű és az összetett folyékony műtrágyák, a finoman őrölt, szemcsézett foszfátok, a mészkővel kevert ammóniumsa- létrom és a salétromsav gyártására. Az előirányzott beruházások főleg a 9. ötéves tervidőszakban fejtenek ki hatást a műtrágyák választékára. Ezért elvárjuk, hogy az ipari minisztériumok a tervező szervekkel együtt, a kidolgozott programmal összhangban meggyorsítják az egyes fontosabb beruházások kivitelezését, s már a 8. ötéves tervidőszakban lerövidítik az építkezések idejét. A növényvédelem színvonalának javításához elegendő vegyszerre van szükség. Ezek szállítása az utóbbi időben fokozódott ugyan, de a teljes szükségletet távolról sem sikerült még fedezni. Ugyanakkor a nem szocialista országokból származó behozatalra csaknem háromnegyed milliárd koronát fordítunk évente. Ebben a vonatkozásban jogos megjegyzések hangzottak el a mezőgazdasági dolgozók részéről az efsz- ek X. kongresszusa előtti vitában, amelyekben arra figyelmeztettek, hogy a növényvédelmi vegyszerek hiánya következtében évente jelentős termelési veszteségek fordulnak elő. Ezért ki kell szélesíteni a vegyszerek saját gyártását, s hatékonyabban kell fejleszteni az együttműködést a KGST-országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. A növényvédelmi szerekből való megfelelő ellátás biztosításához jelentős beruházásokra lesz szükség. Igényes feladatról van szó, amely az egész vegyipar szerkezeti átépítésével van összefüggésben. A jelenlegi időszakban a növényvédelmi ráfordítások hatékonysága a legmagasabb, de csak abban az esetben, ha valóban ésszerűen használják ki ezeket. A vegyszeres növényvédelem túl drága ahhoz, hogy az agrotechnikában és a termesztési technológiában előforduló fogyatékosságok kiegyenlítésére szolgáljon. Amellett, hogy a magas színvonalú kemizálás anyagi-műszaki alapjának létrehozására törekszünk, az is fontos, hogy következetesebben számoljuk fel az alkalmazás területén előforduló komoly fogyatékosságokat, amelyek csökkentik a műtrágyák és a növényvédelmi vegyszerek hatékonyságát, s fokozzák a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat. Ebben az irányban kifejezőbb szerepet kell játszania a tápanyagellátás és a növényvédelem valóban tudományos irányításának, az agrokémiai vállalatok jó minőségű munkájának, valamint a növényorvosi szolgálat ésszerű tevékenységének és szervezésének. A vegyszerek továbbra is jelentős intenzifikációs tényezőkként fognak érvényesülni az állattenyésztésben is, s hatással lesznek az új technológiai eljárások érvényesítésére, s az élelmiszeripari termékek választékának bővítésére. A BIOLÓGIAI MÓDSZEREK HATHATÓSABB ALKALMAZÁSÁÉRT Elvtársak, a vegyszerek élelmiszertermelésben való használatának megvan az ökológiailag elviselhető határa, ezért a tudósok, technikusok és a mezőgazdasági dolgozók figyelmét a biológiai módszerek szélesebb körű és hatékonyabb alkalmazására irányítjuk. E módszereket mindenekelőtt a föld termőképességének javításában kell majd kihasználni. A növénytermesztési kutatásban és a növénynemesítésben szükség van az élőszövet-tenyésztés és a génsebészet kihasználására. A gyakorlatban - néhány mezőgazdasági vállalat tapasztalataira támaszkodva - el kell terjeszteni az integrált növényvédelmi rendszert, amely lehetővé teszi a vegyi anyagok használatának csökkentését és a természeti források nagyobb mértékű hasznosítását. Az állattenyésztésben a gazdasági állatok szabályozott újratermelésének szélesebb körű alkalmazásáról, valamint a nagy termőképességű és ellenálló fajták célszerű szaporítására irányuló embrióátültetésről van szó. A minisztériumoknak következetesen kell irányítaniuk e módszerek gyakorlati alkalmazását. A nagyüzemi termelésben az állategészségügyi rendszereknek az eddiginél lényegesen jobban kell használniuk a biokészítményeket, melyek lehetővé teszik az állati termékek magas színvonalú minőségének megőrzését. A takarmánytermelésben a nagyobb termelőképességű mikroorganizmusok szélesebb körű alkalmazásának útjára kell rátérni a takarmányfehérjék és a biotényezők gyártásában. A felelős tervező és ágazati szerveknek munkájukkal kapcsolatban bizonyos következtetéseket kell levonniuk abból a bírálatból, amely a biokemizálási program teljesítésének a CSKP KB Elnöksége általi ellenőrzése alapján fogalmazódott meg. A biotechnológia fejlesztése jelentős lehetőségeket teremt a klasszikus élelmiszertermelés innoválására, mindenekelőtt a teljesen új technológiai irányzatok bevezetésére. A legnagyobb jelentősége az enzimek gyakorlati alkalmazásának van. Ezek a nagy hatékonyságú készítmények a termékek technológiai tulajdonságainak és használati értékének jelentős javulását eredményezik. A bio- logizálás lehetővé teszi a hulladékmentes feldolgozótechnológiák széles körű bevezetését. Új lehetőségek küszöbén állunk, melyeket a testvérországokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval együttműködve gyors ütemben ki kell aknáznunk. Ehhez meg kell teremteni a szükséges káder-, szervezési és anyagi feltételeket. JAVÍTANI KELL A MEZŐGAZDASÁG MŰSZAKI ELLÁTÁSÁT Elvtársak, a csehszlovák mezőgazdaság és élelmiszeripar teljesítőképességének növelése során pótolhatatlan szerepe van a gépek és gépi berendezések szállítása minőségének és komplex voltának. Ezért a CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány az utóbbi időben fontos határozatokat hozott a mezőgazdasági és élelmi- szeripari gépgyártás fejlesztésére. A mezőgazdasági közvélemény a magáévá tette a CSKP KB 10. ülésének határozatait és bíráló hangnemét a sokéves fogyatékosságok megoldásával kapcsolatban. Azokról a fogyatékosságokról van szó, amelyek a mezőgazdaság műszaki ellátásával függenek össze. Az efsz-ek X. kongresszusa előtti vitában nagyra értékelték a gépipari ágazatok hozzáállását ezekhez a kérdésekhez és az általános gépipari miniszternek a mezőgazdasági technika idejében és jó minőségben való leszállításával kapcsolatos problémák megoldására irányuló igyekezetét. Mindkét gépipari ágazat feladata olyan gépek és technológiai berendezések gyártása, amelyek műszaki paramétereikkel megfelelnek a világszínvonalnak, kielégítik a mezőgazdaság minőségi követelményeit és lehetővé teszik a külföldi piacokon való előnyös árucserét. Ehhez az olyan döntő fontosságú termelőknél, mint a brnói Agrozet termelési-gazdasági egység, a Martini Nehézgépipari Művek és a Csehszlovák Gépkocsigyárak, megfelelő anyagi-műszaki bázist kell teremteni. E bázis megerősítéséhez beruházásokra van szükség. Főleg a kis sorozatban gyártott gépekkel való ellátás biztosításában azonban jelentős feladatok hárulnak a mező- gazdaságra és néhány nem gépipari ágazatra is. Ezekben az ágazatokban is következetesen kell teljesíteniük a CSKP KB Elnökségének a mezőgazdasági gépgyártás fejlesztésével kapcsolatos koncepciójából eredő feladatokat. Másrészt az is tény, hogy a mezőgazdasági vállalatoknak nem csupán az új technika igénylésére (Folytatás a 6. oldalon)
