Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)
1984-10-05 / 236. szám, péntek
A CSKP KB Elnökségének beszámolója a mezőgazdaság és az élelmiszeripar időszerű feladatairól és hosszú távú fejlesztéséről A CSKP Központi Bizottságának 11. ülésén előterjesztette FRANTIŠEK PITRA, a CSKP KB titkára (A beszámoló első részét tegnapi számunkban közöltük.) Hosszú távú fejlődésünk alapvető iránya annak szükségéből következik, hogy emelnünk kell a közellátás minőségi színvonalát és ezzel egyidejűleg az önellátottság fokát. A párt XV. és XVI. kongresszusának határozataival, valamint a mezőgazdaság fejlesztése irányaival összhangban, amelyet a Központi Bizottság 1975-ben, 1979-ben és 1981-ben megtartott ülésein fogalmaztak meg, továbbra is alapvető stratégiai irányvonalunk a mezőgazda- sági termelés intenzifikálása. Ugyanakkor alapvető követelmény az élelmiszertermelés gazdasági hatékonyságának növelése. Csak így lehet gazdaságosabban felhasználni az élelmiszer fogyasztására fordított társadalmi eszközöket és saját erőforrásainkból biztosítani az újratermelés nagyobb mérvű pénzellátását. A mezőgazdaság intenzifikálá- sának folyamata csak úgy valósítható meg, ha cselekvően és céltudatosan fejlesztjük a tudományt és technikát és széleskörűen alkalmazzuk a termelésben. Ezért a program az egyes területekre vonatkozóan meghatározza a tu- dományos-kutatási bázis alapvető feladatait. A tudomány és a technika számára ez elsőrendű társadalmi megrendelés. A tudomá- nyos-kutatóbázis tevékenysége nem csekély mértékben hozzájárult a mezőgazdasági és az élelmezési ágazat eredményeihez. Példaként említhetjük meg a kutatómunkások és a nemesítók hozzájárulását a gabona, a hüvelyesek és az olajosmagvak termelési eredményéhez, a szarvasmarha és a sertésállomány génalapja javításához, számos termény megművelésének és betakarításának komplex gépesítéséhez. Az élelmiszeriparban pedig az importanyagok saját erőforrásokból történő helyettesítéséhez és egyes gépsorok kifejlesztéséhez. Ennek ellenére e bázis munkájának színvonala és eredményei nem felelnek meg až adott lehetőségeknek, valamint a tudományos-műszaki haladás szükségleteinek. Teljes mértékben vonatkozik rá az, amit a CSKP KB 8. ülésén mondtak a kutatás és a tudomány címére. Határozatainak megvalósításában csak rész- eredményeket értek el. Az erőket és az eszközöket nagyon lassan összpontosítják a kulcsfeladatok teljesítésére, amivel rövid időn belül jelentős eredmények érhetők el. A gyakorlatban egyelőre nem valósult meg az erők és az eszközök jelentősebb átcsoportosítása. Nem eléggé hatásos a tudományos-kutatási munkahelyek tevékenységének egyeztetése és kölcsönös munkamegosztásuk. Ez csakúgy vontakozik közvetlenül a nemzeti minisztériumok által irányított kutatómunkahelyekre, mint- még nagyobb mértékben- a szolgáltatások és a feldolgozó ipar egyes termelési-gazdasági egységeinek kutató- és fejlesztő tevékenységére. A minisztériumoknak és a termelési-gazdasági egységeknek a hosszú távú program céljainak megfelelően konkrétan és tárgyszerűen kell megfogalmazniuk a tudományos-kutatási és a fejlesztési bázissal szembeni követelményeiket. A mezőgazdasági gyakorlatunk által a tudományos-kutatási bázis elé kitűzött igényes feladatok teljesítése megkívánja e bázis irányításának jelentős tökéletesítését. Elvárjuk azt, hogy e tekintetben -elmélyíti munkásságát a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia. A tevékenység egyeztetésével, a tudomány és a technika tervére gyakorolt befolyással meg kell gátolni az erők további szétforgácsolását, törekedni kell a komplex tudományos-műszaki megoldásokra, az intézetek hatásos együttműködésével is, tekintet nélkül arra, hogy kinek vannak alárendelve. A tudomány és a technika irányítása alapvető eszközévé váljon az egységes terv, amely magába foglalja az egész mezőgazdasági-ipari komplexumot, beleértve kötődését az alapkutatáshoz és a főiskolákhoz. Amellett, hogy a tudományoskutató munkahelyek, felhasználva a világ tudományának rendelkezésre álló ismereteit, színvonalas megoldásokat munkálnak ki, döntő fontosságú ezeknek az ismereteknek tulajdonképpeni materiali- zálódása magában a mezőgazda- sági gyakorlatban. Ennek a hatásos megvalósulásnak a szorgalmazása és ehhez a nélkülözhetetlen káder- és tárgyi előfeltételek megteremtése a mezőgazdaságot irányító szerveknek, a minisztériumoknak, a mezőgazdasági igazgatóságoknak, valamint a mező- gazdasági és az élelmiszeripari üzemek vezetőinek alapvető feladata. A tudományos-kutatási bázis dolgozóitól elvárjuk, hogy tudományos érdeklődésük irányát alávetik a társadalmi követelményeknek s még cselekvőbben részt vesznek intézeteink munkája eredményeinek, illetve a világtudomány eredményeinek a mezőgazdasági gyakorlatban történő alkalmazásában. A tudomány és a technika vívmányainak gyorsabb felhasználására teljes mértékben fel kell használni a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság nagy tagállományát. A közellátás biztosításának egyik legfontosabb feladata stabilizálni az élelmiszertermelést. Ehhez nagy mértékben hozzá kell járulnia a készletek elkerülhetetlen biztosításának. A mezőgazdaságban elsősorban takarmánykészleteket kell teremteni, amelyek lehetővé teszik az évközi terméseredmények kilengéseinek áthidalását. A tömegtakarmányok esetében célszerű olyan készletet teremteni, amely megfelel az évi fogyasztás 10-20 százalékának. Az abraktakarmány esetében elsősorban el kell látnunk a mezőgazda- sági vállalatokat olyan üzemelési készletekkel, illetve a mezőgazdasági és a felvásárló üzemeket olyan takarmányalappal, amely évről évre a félév vége felé megfelel a takarmánykeverékek előállításához szükséges legalább 5 vagy 6 hetes mennyiségnek. Az ilyen készlet fedezni fogja a takarmányszükségletet akkor is, ha a betakarítás elhúzódik, és így létrejönnek a takarmánykeverékek összetétele állandósításának előfeltételei. Egyben feltétlenül szükséges létrehozni az abraktakarmány központi készleteit is. Ennek a készletnek fokozatosan el kell érnie hozzávetőleg az egymillió tonnát, hogy segítségével enyhítsük a szemes termények termelésében előforduló nagyobb kilengések következményeit. Szükséges, hogy a mezőgazdasági minisztériumok gyors ütemben kidolgozzák az ilyen központi készletek létrehozásának és felhasználásának rendszerét. Éppen ebben az esztendőben nem engedhetjük meg, hogy a nagyobb mennyiségben megtermelt gabonát felhasználják terven felüli állattenyésztési termelésre. Az élelmiszeriparban főleg nyersanyagból és félkészáruból célszerű tartalékokat teremteni. Ezeknek a készleteknek volumen- je és összetétele az egyes termények jellegének megfelelően differenciált lesz. Készletekkel kellene rendelkeznünk elsősorban jó minőségű sütődéi búzából, malátaárpából, cukorból, növényi olajokból, keményítőből stb. Nemcsak arról van szó, hogy stabilizáljuk a belpiaci élelmiszerszállítást, hanem arról is, hogy az élelmiszer, valamint az élelmiszeripari nyersanyag exportjánál és importjánál eredményesebben hasznosíthassuk a világpiaci áralakulást. A készletek biztosításának jelentőségét azonban nemcsak hangsúlyozni kell, hanem a 8. ötéves tervidőszaktól kezdve átfogó módon biztosítanunk is kell beruházásokkal, anyagi-műszaki ellátottsággal, valamint a tervszerű irányítás eszközeivel is. Az alapvető feladatok egyike megszüntetni a növekvő mező- gazdasági őstermelés, illetve a feldolgozó ipar ki nem elégítő termelési és raktározási kapacitása közti aránytalanságokat. A megfelelő nagyságú, magas műszaki és technológiai színvonalat elérő új feldolgozó kapacitások a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban a termelési folyamat zavartalanságának és hatékonyságának alapvető előfeltétele. Szándékaink megvalósítása megkívánja együttműködésünk további bővítését a KGST tagállamaival. Ennek, főleg a Szovjetunióval való együttműködésnek híján nem rendelkezhetnénk nagy mennyiségű energiával, műtrágyával, vegyi készítménnyel, technikával és egyéb eszközökkel. Az együttműködésnek és a munka- megosztásnak még számos kiaknázatlan lehetősége van a tudo- mányos-műszaki fejlődés meggyorsításában és a mezőgazdasági szükségletek kielégítésében, főleg azokon a területeken, amelyek alapvetően befolyásolhatják a mezőgazdaság intenzifikálását és meggyorsíthatják a nem szocialista országoktól való függőségünk mértékének csökkenését. Ennek útját nyitják meg egyebek között a KGST tagállamai közelmúltban legmagasabb szinten megtartott gazdasági tanácskozásának határozatai, amelyeket kezdeményezőbben és következetesebben kell gyakorlattá váltani. BIZTOSÍTANUNK KELL AZ ÖSSZES TERMELÉSI TÉNYEZŐ ÖSSZHANGJÁT Elvtársak, olyan időszak küszöbét léptük át, amelyben az intenzifikálás általános folyamata már nem valósítható meg a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés egyes szakaszain a részleges tökéletesítések útján. A termelési tényezők egyenetlensége és nem átfogó hatása, beleértve az emberek fel- készültségét is, a termelés rendszerében az anyagi-műszaki ellátás nem komplex és nem eléggé összefüggő jellege nagy mértékben gyöngíti arra irányuló törekvéseink eredményességét, hogy szüntelenül növeljük és gazdaságosabbá tegyük a mezőgazdasági termelést. Ezért fő feladatunk a mezőgazdasági üzemek szintjén és a szolgáltatásokban biztosítani az összes termelési tényező összhangját, egyidejűleg következetesebben teljesítve a feladatokat a mezőgazdasági-ipari komplexum más láncszemeiben is. E tekintetben a tervező, az irányító és a szervező munka minőségileg új szakaszának csak a kezdeténél tartunk. A mezőgazdasági termelésben és annak struktúrájában szavatolni kell az összhangot a föld, a növény- és az állattenyésztési termelés között. A következő időszakban is a növénytermelés és annak intenzifikálása lesz az alapja ellátásunk biztosításának és az önellátottság foka további növelésének. A növénytermelés fejlesztésének ütemét mind nagyobb mértékben a föld minősége, valamint a termények biológiailag kiegyensúlyozott, a talajviszonyoknak megfelelő struktúrája fogja meghatározni. összpontosított igyekezettel, a tudományos-műszaki haladás hasznosításával és elkerülhetetlen anyagi beruházásokkal cselekvőbben kell megszüntetnünk a föld termőképessége növekedése megtorpanásának tendenciáját, amely egyik fő oka a meg nem felelő hektárhozamoknak és a növénytermesztési növekményegységre eső aránytalanul magas költségeknek. Ezért feladatunk következesen megvalósítani a termőképességet növelő intézkedések komplexumát. A legfontosabbak közé tartozik a szerves trágya alkalmazása, a talajjavító meszezés, a rétek és a legelők újraművelése, a nehéz és a homokos talajok termővé tétele. Sürgető fontosságú, hogy a tudományos-kutatási bázis javaslataival összhangban megfelelő vetésforgóval teljes komolysággal védjük a földalapot az erózió hatásától, illetve a termesztett növények struktúrájának módosításával a szennyeződésektől. Ehhez hasonlóan fokozatosan megfontolt beruházásokat kell eszközölnünk a vízgazdasági rendszer módosítására. Elsősorban a legtermékenyebb területeken ki kell egészíteni a lecsapolási rendszereket. Intenziven folytatni kell a hegyaljai és a hegyvidéki területeken a talaj vízellátása kérdésének megoldását s vissza kell adni a mezőgazdasági termelés számára az ideiglenesen meg nem művelt földet ott, ahol ezzel nagyobb eredmény érhető el. Rekonstruálni és korszerűsíteni kell a lecsapoló rendszereket. Az irányító mezőgazdasági szervek az Állami Talajjavító Igazgatósággal karöltve következetesebben harcoljanak a társadalmi eszközök pazarlása ellen. Erre még mindig sor kerül a drenázscsövezési rendszer indokolatlanul nagy területeken történő alkalmazásával. Meg kell gyorsítani az öntözőberendezések építésének ütemét. A következő évtizedben több mint 220 ezer hektáron számolunk öntözéses gazdálkodással. Ezzel egyidóben azonban feltétlenül változtatni kell az öntözőberendezések ésszerűtlen felhasználásán, ki kell dolgozni az öntözött területeken való gazdálkodás kötelező normáit és azokat következetesen érvényesíteni kell. A növénytermesztésben továbbra is alapvető feladat a gabona és a fehérje termelési programjának teljesítése. A 6. ötéves tervidőszakban évente átlag 10 millió tonna gabonát takarítottunk be, a jelenlegi ötéves tervidőszaknak négy évében pedig évente átlag 10,7 millió tonnát. A nyolcvanas évek második felében azonban 11,1 millió tonna évi termésátlaggal számolunk. Ennek a termelési szintnek az elérése azonban megkívánja, hogy lényegében a jelenlegi szinten maradjon meg a gabo- naneműek vetésterülete, viszont bővüljön a szemes kukorica vetés- területe és tovább növekedjenek a hektárhozamok. Az élenjáró gabonatermelő üzemek és egész járások idei eredményei meggyőzően bizonyították ezzel kapcsolatos potenciális lehetőségeinket. A gabonaprogram megoldásával továbbra is szorosan összefügg a takarmánynövények termelésének a növelése, s főleg minőségük javítása. További kiemelt feladat a tömegtakarmányok termelési hatékonyságának a fokozása, amit mindenhol minél gyorsabban meg kell oldani. Ehhez javítani kell a takarmánynövények összetételét, intenzívebben kell kihasználni a réteket és a legelőket, alapvetően korlátozni a betakarítási és a tárolási veszteségeket, s javítani kell a tartósítás színvonalát. Mivel csökkenteni akarjuk a takarmányfehérjék behozatalától való függőségünket, a következő két ötéves tervidőszakban a szintetikus fehérjék gyártása mellett aktívabban kell növelnünk a hüvelyesek és az olajnövények termelését. Ezért ki kell szélesíteni e növények vetésterületét és növelni kell a hozamaikat. , Az eddigi intézkedések folytatásaként alapvető mértékben kert fokozni a kapásnövények termelési intenzitását, főleg a cukorrépa és a burgonya esetében. A cukorrépa vetésterületének stabilizálása mellett növelni kell e növény hektárhozamait és a cukortartalmát. Az ötéves tervidőszak elsó három éve alatt a mezőgazdasági termelők több mint 1,4 millió tonnával, vagyis 6,4 százalékkal maradtak el a cukorrépa-felvásárlás állami tervének teljesítésétől. Országos viszonylatban mielőbb el kellene érni a hektáronkénti mintegy öttonnás cukorkihozatali szintet. Ehhez jó minőségű biológiai alapanyagról kell gondoskodni, el kell látni a mezőgazdasági üzemeket a termelés és a betakarítás komplex gépesítési eszközeivel, s a jampoli-prostéjovi mozgalom alapelveinek a szellemében a cukortermelés egész folyamatában következetes technológiai fegyelmet kell érvényesíteni. Nagyra értékeljük azt a kezdeményezést, amelyet egyes mezőgazdasági vállalatok a cukoriparral, a gott- waldovi Agropodnik vállalattal, a gép- és traktorállomásokkal, a ČKD Praha és az Agrozet vállalattal, valamint más ipari vállalatokkal együttműködve a nem megfelelő betakarítási gépek átalakítása, valamint a betakarítógépek saját gyártása területén 'kifejtettek. A mezőgazdasági dolgozók azonban jogosan várják ebben az irányban a döntő megoldást a gépiparunktól. Alapvető intézkedésekre van szükség a cukorrépa raktározási veszteségeinek a csökkentése, valamint a cukorki- hozatal növelése irányában is. A burgonyánál különösen fontos kérdés a minőség javítása. A fogyasztók jogos megjegyzéseit nem lehet a végtelenségig figyelmen kívül hagyni. Elsősorban a helyzet okait kell határozottan feltárni és orvosolni, nem pedig a következményeket vizsgálni. Ehhez javítani kell a munkát a kutatás és a nemesítés területén, a növényvédelem, a betakarítás, valamint a betakarítás utáni kezelés és a raktározás szakaszán. Ebben a vonatkozásban teljes mértékben ki kell használni a Hav- ličkúv Brod-i mozgalom tapasztalatait. Kiemelt figyelmet kell fordítani a betakarított termés hatékony felhasználására is, főleg a rendkívüli hozamú években. Lényegesen nagyobb mértékben kell fejleszteni a burgonya féltermékké és késztermékekké való feldolgozását. Számos mezőgazdasági vállalat tapasztalata bizonyítja, hogy a feldolgozó üzemekkel és a kereskedelemmel együttműködve ezt a problémát is meg lehet oldani. Az ésszerű táplálkozás, elsősorban a hiánytalan vitaminellátás biztosítása szempontjából rendkívüli jelentősége van a gyümölcsös a zöldségtermelés fejlesztésének. Ezt elsősorban a termelési intenzitás növelésével, főleg a nagyobb termőképességű biológiai alapanyagok kihasználásával kell elérni. Fontosnak tartjuk azonban a nagyüzemi gyümölcs- és zöldségtermelés kiemelt ellátását is a szükséges gépesítési eszközökből, termékkezelő berendezésekből, s a beruházások területén előnyben kell részesíteni a klimati- zációs raktárak építését. A meny- nyiségi és minőségi veszteségek csökkentése, vagyis a fogyasztók érdekében rugalmasabbá kell tenni a gyümölcs- és a zöldségfélék felvásárlását, ezek forgalmazását, s le kell rövidíteni a termelőktől a fogyasztókhoz vezető utat. Továbbra is számolunk a kistermelők termékeivel, akik az önellátás erősítése mellett a piac gazdagításához is hozzájárulnak. A figyelmüket elsősorban az olyan munka- igényes gyümölcs- és zöldségfélék termelésére kell irányítani, amelyekből a nagyüzemi termelés nem tudja teljes mértékben fedezni a szükségletet. (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÓ 4 1984. X. 5. /
