Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)
1984-10-25 / 253. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 1984. X. 25. A mezőgazdasági termelés hatékonyságának fokozásával az élelmiszerprogram megvalósításáért Konsztantyin Csernyenko elvtárs beszéde az SZKP KB ülésén Elvtársak! Ma olyan kérdést vitatunk meg, amely közvetlenül összefügg az SZKP tevékenységének legfontosabb célkitűzésével - a szovjet emberek életszínvonalának állandó emelésével. Az élelmiszerkérdés megoldására irányuló jelentős kiegészítő intézkedésekről van szó, a mezőgazdasági termelés következetes in- tenzifikálása és a termőföldek meliorációja alapján. Mint ismeretes, a Központi Bizottság 1982 májusi ülésén közösen kidolgoztuk és jóváhagytuk a Szovjetunió élelmiszerprogramját. Azóta mindössze két év telt el, de már teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy ez termékeny időszak volt. 1983-ban országunk történelmének legmagasabb mezőgazdasági termelését értük el. Szélsőségesen kedvezőtlen időjárási feltételek közepette, amikor számos területet nagy aszály sújtott, a mező- gazdasági dolgozók az idén is hősiesen harcoltak azért, hogy az idei eredmény se legyen kisebb. Már ma elmondhatjuk, hogy az 1983-1984-es évek együttes mezőgazdasági termelése megközelítőleg 20 milliárd rubellel nagyobb értékű lesz, mint az ötéves terv első két évében. Különösen örvendetes változások körvonalazódnak az állattenyésztésben. Az átlagos évi tejtermelés 7,4 millió tonnával, a hústermelés 1,4 millió tonnával, a tojástermelés 4,6 milliárd darabbal növekedett. Jelentősen a zöldség- és gyümölcstermés is. Ez lehetővé tette egyes értékes termékek fogyasztási szintjének növelését, ami megmutatkozott a szovjet állampolgárok táplálkozási struktúrájának javulásában is. Röviden: a mezőgazdasági termelés vitathatatlan sikereket ért el. Nem említeni ezeket egyenlő lenne azok áldozatos és nem könnyű munkája értékelésének mellőzésével, akik a földeken és a farmokon dolgoznak. Feltétlenül értékelni kell a vidéki pártbizottságok, állami és gazdasági szervek szorgalmas szervező- és politikai munkáját. Meg kell említeni az ipari, az építőipari, a közlekedési munkakollektívák, az egész népgazdaság óriási hozzájárulását a mezőgazdaság fejlesztéséhez. Természetesen a továbbiakban is fokoznunk kell erőfeszítéseinket a mező- gazdasági termelés növelésére, és meg kell teremteni a szükséges feltételeket a mezőgazdasági-ipari komplexum valamennyi ágazata sikeres tevékenységéhez. A fejlesztés fő feladatai A továbbiakban is a gabonatermelés állandó növelése a kulcskérdés. Biztosítanunk kell növekedésének olyan ütemét, hogy a legközelebbi években teljes mértékben fedezni tudjuk országunk teljes szükségletét. A másik halaszthatatlan feladat az állattenyésztésben tapasztalt pozitív irányzatok megszilárdítása, minden szükségeset meg kell tenni fokozott fejlesztésére. Az állomány minőségének javításával és a takarmányalap megszilárdításával elsősorban a szarvasmarha-állomány termelékenységét kell növelni. Az állattenyésztés fejlesztésében a fő irányvonal a magasabb termelékenység elérése kell, hogy legyen, változatlan állatállomány mellett, a takarmány, a munka és az eszközök racionális kihasználásával. Vitathatatlan, hogy e kulcsfontosságú feladatok teljesítéséhez vezető egyedüli helyes út a mezőgazdasági termelés sokoldalú intenzifikálása és ipari alapokra való helyezése. Természetesen továbbra is növelni fogjuk a beruházásokat a mezőgazdaságban, ellátjuk technikával és más anyagi eszközökkel. A legfontosabb azonban, hogy ma és a jövőben is hatékonyan használják ki mindezeket a forrásokat, és azokra a területekre összpontosítsák őket, ahol a leggyorsabb és a legnagyobb hatást lehet elérni. Ez a hozzáállás már kézzelfogható eredményeket hozott az iparszerű baromfitenyésztésben, az állathizlalásban, a kukorica, a cukorrépa és más termények termesztésében. A KB Politikai Bizottsága a közelmúltban intézkedéseket hagyott jóvá az őszi és a tavaszi búza intenzív termelési módszereinek alkalmazására, minek eredményeként országunk további több millió tonna gabonához kell, hogy jusson. Ezen az úton kell-4 haladnunk a mezőgazdasági termelés valamennyi ágazatában. Intézkedések a vidék szociális átépítésére Elvtársak! Mindaz a pozitívum, amit a jelenlegi időszakban elértünk, és az is, ami vár ránk, számos tekintetben összefügg a vidék szociális átszervezésére hozott intézkedésekkel. A termelési sikerek alapját a párt az emberekről való gondoskodásban, a munkájukhoz és mindennapi életükhöz való megfelelő feltételek kialakításában és a kulturális élet további felvirágoztatásában látja. A Politikai Bizottság lankadatlan figyelmet szentel ezeknek a kérdéseknek, és így lesz ez a jövőben is. Ma teljes joggal kijelenthetjük, hogy a mezőgazdasági dolgozók életében alapvető változások vannak folyamatban, és a vidék arculata a jobb irányába változik. Az ötéves terv négy éve alatt 132 millió négyzetméter alapterületű lakást adnak át vidéken, ami több mint 10 millió ember lakáskörülményeinek javítását teszi lehetővé. Bővült az iskolák, a gyermekintézmények, az egészségügyi és kulturális objektumok építése, és javulnak a szolgáltatások. Évről évre nő a kolhoztagok és a szovhozok dolgozóinak reáljövedelme, s gyorsan növekszik az árueladás. Gondolkodjanak el, elvtársak, a következő számok felett: A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának adatai szerint ma minden 100 vidéki család közül 85-nek van televíziója, 87-nek rádiója, 73-nak hűtőszekrénye és kb. 60-nak mosógépe. Közel minden második vidéki családnak van személyautója vagy motorkerékpárja. Mindez jelentős sikerekről tanúskodik egyik programfeladatunk - a vidéki és a városi életszínvonal ki- egyenlítése - teljesítésében. Vagy vegyünk egy másik kérdést. A kisegítő magángazdaságok fejlesztéséről hozott ismert határozatok elfogadása után 1 millió 600 ezerrel növekedett az állampolgárok tulajdonát képező szarvasmarha-állomány száma, s ugyanígy a sertéseké is. Az emberek több juhot és baromfit tartanak, ami jelentős mértékben kiegészíti a kolhozokban és szovhozokban folyó állattenyésztést. Különösen hangsúlyozni szeretném, hogy az utóbbi években csökkenni kezdett a falusi lakosság városokba történő költözésének az üteme. Megmondom nyíltan, hogy már régóta vártunk erre. Az utóbbi három évben a lakosok vidékről történő elköltözése együttvéve 8 százalékkal csökkent. Az Oroszországi Föderációban 24 százalékkal csökkent, a nem fekete földű övezetekben pedig 30 százalékkal. Rendkívül fontos körülmény az is, hogy a vidéken élő családokban emelkedett a születések száma. A jelenlegi ötéves tervidőszakban ez a legszembetűnőbb az OSZSZSZK-ban, Ukrajnában, Belorussziában és a balti köztársaságokban, jóllehet az említett területeken továbbra is fennállnak bizonyos demográfiai problémák. A Szovjetunió viszonylatában 1983-ban a születési arányszám a vidéken az utóbbi két évtized legmagasabb szintjét érte el. Elvtársak, rövid beszédemben nem szándékszom kimerítően elemezni az élelmiszerprogram teljesítésének első eredményeit. Egyet azonban bizonysággal elmondhatunk: teljesítése folyik, és ezt a szovjet emberek saját szemükkel láthatják. Természetesen még messze vagyunk az önellátástól. A mezőgazdaságban a helyzet számos szakaszon továbbra is nehéz. Ennek az ágazatnak a termelése még mindig elmarad az ország növekvő szükségleteitől. Minden pozitív eredmény ellenére még mindig nem sikerült felszámolni a feszültséget számos helység lakosságának élelmiszerellátásában, elsősorban a húsellátásban. Ez nyugtalanítja a Központi Bizottságot is, és állandóan foglalkozik a kérdéssel. Új, hatékonyabb megoldásokat követelnek azok a problémák, amelyek a mezőgazdaságnak magasan fejlett gazdasági ágazattá való átalakítása során merülnek fel. Nem gondolok itt a hangsúlyok eltolására irányvonalainkban, hanem valóban újszerű, alkotó eljárások keresésére. Új megoldásokra van szükség A Központi Bizottság ezért most a széles körű meliorációra helyezi a hangsúlyt, ezt tekinti döntő tényezőnek a mezőgazdaság továbbfejlesztése és országunk élelmiszeralapja állandó növelése szempontjából. önök jól tudják, elvtársak, milyen nehéz feltételek között fejlesztjük mezőgazdasági termelésünket. Hiszen a termőföldek túlnyomó része kedvezőtlen természeti és klimatikus adottságú területeken fekszik, melyeket szárazság fenyeget. Hogy ebben a helyzetben stabil terméseket érjünk el, a minimumra kell korlátoznunk az időjárás szeszélyeinek befolyását a mezőgazdaságra. Ez nagy feladat, és a gabonatermesztők mindenkori álma. Teljesítésének módozatairól a szovjethatalom első éveiben már Vlagyimir lljics Lenin is elgondolkodott. Kezdeményezésére 1921-ben a Munka és Védelem Tanácsa határozatot hagyott jóvá a szárazság elleni harcról, amely megállapította, hogy mezőgaz-' daságunk elsőrendű feladatának kell tekinteni a szárazság elleni harcot. Ugyanabban az évben írt levelet Vlagyimir lljics a kaukázusi kommunistáknak. Ebben teljesen világosan és konkrétan kifejtette, hogy az öntözés nagyon is szükséges és képes a legnagyobb mértékben átalakítani és felvirágoztatni az országot, eltemetni a múltat és megszilárdítani a szocializmusra való áttérést. Ilyen lenini módon, okosan és előrelátóan tűzték ki akkor ezt a feladatot. Nem kell hangsúlyozni, hogy ma sem veszített aktualitásából, és ma is sürgető. Az embereket végre meg kell szabadítani a termés sorsáért való aggodalmaktól, és meg kell adni nekik az elemek felett aratott győzelem örömét. Ez kötelességünk, kötelezettségünk. Nyikolaj Alekszandrovics Tyihonov részletesen kifejti a talajjavítás tervét a 2000. évig, amelyet a Szovjetunió Minisztertanácsa dolgozott ki, és a KB Politikai Bizottsága hagyott jóvá. A döntések, amelyeket ma jóváhagyunk, vitathatatlanul új, jelentős szakaszt kezdenek a földek termőképességének növelésében. Viszonylag rövid idő alatt 50 százalékkal kell bővülnie az öntözött és lecsapolt földek területének, ami által a növénytermesztés kétszeres hozamokat ér el rajtuk. Országunknak így lehetősége nyílik arra, hogy a termés közel felerészben az időjárási ingadozásoktól függetlenül alakuljon. Ez, elvtársak, a legfontosabb. Nemcsak a kiterjedésről van szó, bár mint látják, ez is nagyon impozáns. A dolog lényege a munka minősége a talajjavítás terén. A mezőgazdasági termékek garantált, nagy területeken történő iparszerű termelésének kialakításával számolunk. Ezek a területek egyfajta gyárak lesznek gabona, takarmányok és zöldség termesztésére. Ehhez természetesen modern technikai - lényegében automatizált - rendszereket kell alkalmazni. A feljavított termőföldeken előnyben kell részesíteni a tudományosan megalapozott termelési módszereket, a legjobb fajtákat és hibrideket, a korszerű technológiát és a termés programozását. Korszerű technikai rendszereket kell alkalmazni* Őszintén szólva, azelőtt nem is álmodhattunk arról, hogy a vidéken teljesen új jellegű feladatokat tűzzünk ki és teljesítsünk. Ma megvannak ezek a lehetőségeink. Míg valamikor a gazdaságok nem teljes és ráadásul kis teljesítményű technikát kaptak, jelenleg a gépipar átáll a legkorszerűbb gépi egységek és rendszerek gyártására. Hatékony vegyi eszközöket fejlesztettek ki a növények védelmére, és ki nemesítették a növényfajták és hibridek intenzív típusait. Fokozódik a műtrágyagyártás. Mezőgazdaságunk ma képzett szakemberekkel és tapasztalt gyártásszervezőkkel rendelkezik. Főleg kerületi szinten szilárdulnak a mezőgazdasági-ipari egyesületek, mint a mezőgazdaság és az ipar integrálásának alapvető formái. Következetesen tökéletesítjük a gazdasági mechanizmust, és fejlődik a mezőgazdaságban a brigádjellegű munka. Mindezeket az új lehetőségeket most maximálisan ki kell használni. Elvtársak, a mezőgazdaság termelékenységének növelésére irányuló erőfeszítések megkövetelik az új viszonyulást a termőföldhöz, ami az egyik legértékesebb tőkénk. A már öntözött és lecsapolt földet még jobban kell értékelnünk. A gabonatermesztő szempontjából ez azt jelenti, hogy a feljavított termőföldnek meg kell adni minden szükségeset, az egész lelkünket, és így a föld gazdag termést ad. A talajjavítás jelentősége Abból kell kiindulnunk, hogy a talajjavítás gyakran szó szerint egész területek gazdaságáról, életképességéről dönt. Vegyük a szaratovi területet. Ezt az aszály olyan gyakran és olyan kegyetlenül sújtja, hogy a közelmúltban számos gazdaság takarmányhiánnyal küszködött. Guszev elvtárs azt mondja nekem, hogy amikor az emberek megszerezték a vizet, biztonságot is szereztek, látták a távlatokat, jobban kezdtek élni és jobban dolgozni. Most, amikor az öntözött terület nagysága elérte a félmillió hektárt, a terület megbízhatóan teljesíti az állattenyésztési termékek állami eladási tervét. Megoldódott a lakosság zöldségellátásának kérdése is. Az öntözés szó szerint újjáteremtett olyan mindig is terméketlen földet, mint a Nogaj-sztyeppe a Sztavropoli határvidéken. Az út a kommunizmushoz nevű kolhozban, amelyet Tyerescsenko elvtárs vezet, az öntözőrendszer kiépítése után az évelő takarmányok és a silónövények termelékenysége megsokszorozódott. A gabonahozamok megháromszorozódtak. Ilyen óriási lehetőségek rejlenek a talajjavításban! Elvtársak! A talajjavítás országos programjának teljesítése során nagyon fontos helyesen meghatározni a prioritásokat a beruházások és a termelés területén. Az új terv kiemelt hangsúlyt helyez a mezőgazdaság olyan kulcsfontosságú problémáinak megoldására, mint a gabona- és takarmánytermesztés növelése. Az is fontos, hogy befejeződik az öntözésre való átállás a zöldségtermesztésben is. Ami a probléma területi vonatkozásait illeti, teljesen jogosan irányítjuk át az öntözési munkák döntő hányadát az ország déli vidékeire. Ott jó a föld, megfele(Folytatás a 6. oldalon) (ČSTK) - Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, az SZKP KB keddi ülésén a következő beszédet mondta:
