Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-25 / 253. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1984. X. 25. Az SZKP Központi Bizottságának határozata AZ ÖNTÖZÉSES FÖLDMŰVELÉS GYORS ÜTEMŰ FEJLESZTÉSE (ČSTK) - Az SZKP Központi Bizottságának keddi ülésén, ame­lyen áttekintették az országos élelmiszeralap folyamatos növelését célzó öntözéses gazdálkodás és az öntözött földek hatékonyabb hasznosítása hosszú távú programját, a napirendi kérdésről hatá­rozatot fogadtak el. Nem csak Grenada A dokumentum emlékeztet rá, hogy agrárpolitikájában az SZKP megkülönböztetett figyelmet szen­tel az egyenletes, magas szintű mezőgazdasági termelés biztosí­tásának, s e cél elérése szem­pontjából igen fontos eszköznek tekinti a talajjavítást. 1966 óta a talajjavításnak alávetett terüle­tek nagysága 17 millió hektárról 33 millió hektárra nőtt a Szovjet­unióban. Erről a területről szárma­zik jelenleg a növénytermesztés termékeinek egyharmada. A határozat ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a végrehaj­tott intézkedések még mindig nem biztosítják a földművelés és az állattenyésztés egyenletesen ma­gas fejlődési ütemét. A mezőgaz­daságnak még mindig számottevő károkat okoznak az utóbbi évek­ben különösen gyakorivá vált szá­razságok. Ennek következtében (ČSTK) - A salvadori partizá­nok kedden Morazán tartomány­ban, Joateca város közelében le­lőtték a hadsereg egyik helikopte­rét. A helikopter 14 tagú személy­zete közül senki sem élte túl az esetet. Az utasok között volt a sal­vadori hadsereg vezérkarának négy fontos beosztású tagja is, köztük Domingo Monterosa ez­redes, az amerikai tanácsadók ál­tal kiképzett elitzászlóalj, az Atla- catl parancsnoka. Az ezredest a hazafias erők ellen folytatott harc „első számú emberének“ tartották. Hírügynökségek szerint Csehszlovák-brit külügyi konzultációk (ČSTK) - Londonban kedden és szerdán konzultációkat tartottak a CSSZSZK és Nagy-Britannia külügy­minisztériumának képviselői. A cseh­szlovák felet Jaromír Johanes külügy- miniszter-helyettes, a britet Malcolm Rifkind külügyi államminiszter képvi­selte. A felek eszmecserét folytattak a kapcsolatok továbbfejlesztésének le­hetőségeiről. Tüntetők fogadták Reagant (ČSTK) - Rendkívül hűvösen fogadták Ronald Reagan ameri­kai elnököt az Oregon állambeli Portland városában, korteskörút- jának újabb állomásán. A város lakói nagy tüntetéseket rendeztek, amelyen bírálták a Fe­hér Ház politikáját. Az amerikai sajtó megállapítja: a portlandi tün­tetés volt a legnagyobb Reagan- ellenes megmozdulás a mostani választási kampány kezdete óta. Reagant szintén nemtetszéssel fogadták a helyi egyetem diákjai. Az elnök beszédét több ízben megszakították. A rendőrség né­hány tüntetőt letartóztatott. Párizs Elutasították a kormány tervét (ČSTK) - A Creusot-Loire francia üzem alkalmazottainak többsége elutasította a kormánynak a szoci­ális intézkedésekre vonatkozó ter­vét. Ennek keretében 2 600 alkal­mazottat idő előtt küldtek volna nyugdíjba, vagy „átképzésen" vettek volna részt. A CGT szak- szervezeti központ által rendezett szavazáson az üzem alkalmazot­tainak 77 százaléka vett részt. A dolgozók tehát amellett dön­töttek, folytatják harcukat a legna­gyobb francia gépipari vállalat egységének megőrzéséért. Treu- sot városában és környékén a kor­mány által támogatott intézkedé­sek több ezerrel emelnék a mun­kanélküliek számát. jelentősen ingadozik a mezőgaz­dasági termelés mennyisége, s ez feszültségeket okoz a lakosság ellátásában, kihat az egész gaz­daság helyzetére. A talajjavítási munkák - jelenlegi fejlettségi szintjük mellett - nem tudják teljes mértékben ellensúlyozni az or­szág sok területén tapasztalható kedvezőtlen időjárás következmé­nyeit. Haladéktalan intézkedéseket kell tenni a vizgazdasági építkezé­sek további tökéletesítésére és az ezzel kapcsolatos munkálatok mi­nőségének javítására. A vízgaz­dálkodási és talajjavítási miniszté­rium, a mezőgazdasági minisztéri­um, a zöldség és gyümölcster­mesztési minisztérium, továbbá számos agráripari egyesülés las­san, kellő egyeztetés és megfelelő határozottság nélkül oldja meg az öntözéses gazdálkodás további ez a veszteség a salvadori fegyve­res erők számára komoly követ­kezményekkel járhat. A salvadori rezsim arra töre­kedve, hogy gyöngítse a felszaba­dító mozgalom pozícióit, magas jutalmat helyezett kilátásba mind­azoknak, akik bármiféle informáci­ót adnak a partizánok aktivitásá­ról. Például egy fegyverraktár vagy egy partizánadó leleplezésé­ért több mint 2 ezer dollárt ígér­nek, ami salvadori viszonyok közt óriási összeg. (ČSTK) - A brit konzervatív kor­mány taktikát változtatott és apró engedményekkel igyekszik elejét venni a bányai előmunkások és technikusok sztrájkjának, amely jelentős mértékben támogatná a már több mint 7 hónapja tartó bányászsztrájkot. A mintegy 16 ezer elómunkást és technikust tömörítő szakszer­vezeti szövetség, a NACODS csü­törtökre ugyanis sztrájkot hirdetett, mivel az állami szénhivatal szün­telenül arra kényszerítette őket, hogy lépjék át a bányász-sztrájk­(ČSTK) - Az ENSZ-közgyűlés dekolonizációs bizottságában el­hangzott felszólalásában Jaros­lav César, Csehszlovákia állandó ENSZ-missziójának vezetője fel­hívta a figyelmet arra, hogy a gyarmattartó hatalmak változat­lanul több gyarmati területen kato­nai egységeket állomásoztatnak és hadi objektumokat tartanak fenn. Ez szöges ellentétben áll az Alapokmánnyal, valamint a gyar­mati sorban lévő országok és né­pek ügyében elfogadott független­ségi nyilatkozattal. Mindenekelőtt a Dél-afrikai Köztársaság bázisai­ról és a Namíbiát megszállva tartó egységeiről, az USA mikronéziai, Puerto Rico-i, valamint a Guam és Diego Garcia szigetén lévő tá­maszpontjairól, nem utolsó sorban pedig a Malvin-szigeteken lévő brit katonai létesítményekről, illet­ve a Szent Ilona szigetén található brit bázisról van szó. A csehszlovák delegátus rámu­tatott arra, hogy az említett tá­maszpontok fenntartása elsősor­ban az imperializmus hegemonis- ta stratégiai céljainak a megvaló­sítását szolgálja. Olyan hatékony intézkedéseket sürgetett, amelyek az említett katonai jelenlét felszá­molásához, valamint a még függő viszonyban lévő területeken fenn­tartott bázisok azonnali és feltétlen megszüntetéséhez vezetnének. A gazdasági és pénzügyi bizott­ságban szintén csehszlovák fel­fejlesztésének sok alapvető kér­dését, s megelégszik csupán a mennyiségi mutatókkal. Ezért olyan új, nagyszabású intézkedé­sekre van szükség, amelyek elő­segíthetik, hogy egyenletesebbé váljon a mezőgazdasági termelés, szakadatlanul növekedjen a gabo­nafélék, a takarmány- és más nö­vények és állati termékek hozama. Ennek érdekében a Központi Bizottság jóváhagyta a talajjaví­tásra és a feljavított talajú terüle­tek jobb kihasználására vonatkozó hosszú távú, a 2000-ik évig szóló, az ülésen Nyikoláj Tyihonov által ismertetett programot. Ez többek között előirányozza az öntözéses földművelés gyors ütemű fejlesz­tését az Eszak-Kaukázusban, a Volga alsó folyása mentén, Uk­rajnában és Moldáviában azzal a céllal, hogy kialakuljon egy ha­talmas, garantált mezőgazdasági terméshozamot biztosító terület. A program értelmében tovább folytatják az öntözőrendszerek építését Kazahsztánban, a közép­ázsiai és a Kaukázuson-túli köz­társaságokban. Átfogó talajjavitási munkálatokat végeznek az Orosz- országi Föderáció nem feketeföl- dű területein, Szibériában, a Tá­vol-Keleten, Ukrajna, Belorusszia és a balti köztársaságok erdóvidé- kein. A határozat a mezőgazdasá­gi termelés növelése érdekében előirányoz több széles körű kemi- zálási intézkedést is. Felhívja a fi­gyelmet a mezőgazdasági célú beruházások hatékonyabb meg­valósítására, a kivitelezési határ­idők számottevő csökkentésére. Nagy hangsúlyt helyez az élelmi­szer-termelés növelését szolgáló tudományos kutatások hatéko­nyabbá tételére, a mezőgazdaság gépellátottságának javítására. őrségek vonalát. A sztrájkokok kö­zött szerepel az is, hogy a hivatal nem akar megegyezni a bányá­szokkal. A NACODS-sztrájk gya­korlatilag a nottinghami bányavi­déken még működő bányák ter­melésének a leállításához vezet­ne. Az igazgatóság ezért bele­egyezett, hogy felújítsák a tárgya­lásokat a bányászszakszervezet­tel, s leváltották a tárgyalásokon a hivatal részéről résztvevő kül­döttség vezetőjét, aki a sajtóban durva kirohanásokat intézett a bá­nyászok és vezetőik ellen. szólalás hangzott el. EvženZápo- tocký rámutatott arra, hogy a fej­lődő országok iparosításához megfelelő nemzetközi légkörre és együttműködésre van szükség. A fiatal független államok fejlődé­sét akadályozza a tőkés országok arra irányuló törekvése, hogy a harmadik világ államai szélesre tárják az ajtókat a magántőke beá­ramlása előtt. A továbbiakban rá­mutatott a világban tapasztalható élelmiszerprobléma súlyosságára, ezzel összefüggésben hangsú­lyozta, hogy a nyomor és az alul­tápláltság problémájának megol­dása nem csupán élelmiszerse­gély kérdése, hanem a fejlesztési folyamathoz való hozzáállásé. Rá­mutatott arra, hogy a fegyverkezé­si kiadások csökkentése hozzájá­rulna az élelmiszerkérdés megol­dásához is. Az ENSZ politikai és biztonsági bizottságában a leszerelési kérdé­sekről folyó vitában Pham Ngac vietnami delegátus emlékeztetett arra, hogy a nukleáris fegyverek Szovjetunió által javasolt befa­gyasztása nemzetközi méretek­ben nagy visszhangot keltett. Az Egyesült Államok viszont folytatja a meglévő stratégiai egyensúly felboritását célzó terveinek a meg­valósítását, illetve elsócsapásmé- rö nukleáris fegyvereinek gyártá­sát, sőt a világűrre is ki akarja terjeszteni a fegyverkezést. E gy éve, hogy az Egyesült Államok történelmének egyik „legnagyobb katonai sike­rét" érte el: a legerősebb tőkés hatalom 2 ezer tengerészgyalogo­sa (néhány Amerika-barát karibi állam inkább operettbe illő, 300 fős kontingensének kíséretében) az egyik legapróbb országot ro­hanta le. A grenadai invázió meg­rázta, de egyáltalán nem lepte meg a világot. Az amerikai inter­venció veszélye ugyanis Damok­lész kardjaként ott függött a nem sokkal több, mint 100 ezer grena­dai fölött a forradalom győzelme utáni elsó naptól kezdve. Szálka volt az USA szemében Grenada, ahol az Új Jewel Mozga­lom fiatal forradalmárai 1979-ben megdöntötték Eric Gairy sötét dik­tatúráját. ígéretes fejlődésnek in­dult az ország. Maurice Bishop kormányzása idején pl. a munka­nélküliséget 49 százalékról sike­rült 10 százalékra csökkenteni, a szociális biztosítás a forradalom egyik legnagyobb vívmánya volt, kórházak, iskolák, lakások épül­tek gyors ütemben, az alfabetizá- ciós program keretében tízezrek tanultak meg írni és olvasni. Az Egyesült Államok haragját azon­ban elsősorban nem ezek a refor­mok hívták ki, hanem sokkal in­kább az, hogy a fiatal forradalmi vezetés nem volt hajlandó elfo­gadni a nézetet, miszerint a karibi térség az Egyesült Államok „hátsó udvara“. Ronald Reagan amerikai elnök rögtön hivatalba lépése után nyílt gyűlölettel viseltetett a grenadai forradalom iránt. Azok, akik a Fe­hér Házban az amerikai kormány politikáját határozzák meg, a ki­csiny Grenadát az Egyesült Álla­mok nyílt ellenségének minősítet­ték, sót azt akarták elhitetni, hogy a szigetország „az USA biztonsá­gát fenyegeti". Washingtoni szemmel nézve, persze, a forra­dalmi Grenada a maga módján valóban fenyegetést jelentett. Ez azonban csupán abban rejlett, hogy Bishop miniszterelnök kor­mánya úgy döntött, a maga vá­lasztott úton, a független gazdasá­gi és szociális fejlődés útján fog haladni, s el nem kötelezett politi­kát kíván megvalósítani. A mikor az amerikai titkosszol­gálat több éven át sikerte­len kísérleteket tett arra, hogy kü­lönböző terrorcselekményekkel és felforgató akciókkal megdöntse a Bishop-kormányt, s miután Gre­nada gazdasági blokádja sem ve­zetett eredményre, a Fehér Ház a már jól bevált eszközhöz - a ka­tonai agresszióhoz nyúlt. Amikor végleg eldöntötte Washington, hogy inváziót hajt végre Grenada ellen, már csak a megfelelő ürügy­re várt. A főváros közelében épülő repülőtér erre nem volt alkalmas, ám sajnálatos módon épp a gre­nadai forradalmi vezetés szolgál­tatott ürügyet, ill. alkalmat a part­raszállásra. Tavaly októberben Grenadában bonyolult belső hely­zet alakult ki, amelyben a szemé­lyes és csoportérdekek előtérbe kerülése nyomán többek között zavar keletkezett a kormányzó párt és a tömegek viszonyában. A tragikus események Maurice Bishop halálához vezettek. A ha­talmat Hudson Austin tábornok vezetésével a forradalmi katonai tanács vette át. Az Egyesült Államok tehát a belső ingatag helyzetet használ­ta ki az invázióhoz: ez egyben tanulság a térség forradalmi erői számára: a kitűzött célokat kizáró­lag szoros egysénhpn érhetik el. A partraszállás után már min­den simán ment, a megszálló ha­tóságok a forradalmi kormány hí­veivel töltötték meg a börtönöket és koncentrációs táborokat, majd fokozatosan lerombolták a grena­dai nép forradalmi vívmányait, szélsőségesen megtorló rendszert vezettek be, amelyet szisztemati­kus lélektani háború kísért (ennek célja mindannak a lejáratása volt, amit a grenadai nép számára s Bishop-kormány tett). Egy évvel az invázió után Gre­nada gazdasága a csőd szélén áll, a börtönök még mindig tele van­nak, amerikai helikopterek kerin­genek a sziget fölött, a városok utcáin rendórjárőrök, különleges katonai egységek cirkálnak. Most bíróság elé akarják állítani a hala­dó rendszer volt vezetőit, hogy ezzel is igazolják: az agresszió jogos volt. A grenadai invázió és a szi­getország megszállása persze a Reagan-kormány számá­ra nem volt semmilyen véletlen, vagy elszigetelt akció. Csupán egyetlen láncszemét alkotja a fel­szabadító és forradalmi mozgal­mak elnyomására irányuló reakci­ós külpolitikának. Ugyanakkor fi­gyelmeztetés is a nicaraguai san­dinista kormány és a salvadori hazafias erők, valamint a térség más országai, nem utolsósorban a szocialista Kuba számára. A grenadai példa is azt támasztja alá, nincs az a lépés és eszköz, amelytől Washington visszariadna. Egyébként túl sok a párhuzam az egy évvel ezelőtti ós a je­lenleg Nicaragua körül kialakult helyzet között. Ismertek Washing­ton azon törekvései, hogy aláak­názza a közép-amerikai békés rendezést, hogy ne tárgyalások útján oldja meg a konfliktusokat. Sokkal inkább előnyben részesíti a katonai megoldást, bár tagadja (akárcsak Grenada esetében), hogy invázióra készül Nicaragua ellen. Ugyancsak kifogásolja, hogy Managua mellett korszerű repülőtér épül, s ebben a maga számára rendkívüli veszélyt lát (a Bishop-kormány által építtetett re­pülőtér Grenadán viszont amerikai katonai bázissá változott). Wa­shington törekvéseit igen találóan jellemezte a Newsweek legutóbbi száma, amikor arra a kérdésre, vajon miért igyekszik olyan szor­galmasan a Reagan-kormány ki­térni a sandinistákkal folytatott ko­moly tárgyalások elől, azt vála­szolta: azért, mert kezdettől fogva az volt a célja, hogy végezzen a nicaraguai forradalmi rendszer­rel; ilyen hozzáállás mellett kizárt minden kompromisszumra tett kí­sérlet sikere... R onald Reagan most Grena- dára készül, hogy elhitesse a világgal, az apró szigetország­ban minden a legnagyobb rend­ben van, s hogy emlékeztessen egy évvel ezelőtti „huszáros lépé­sére“, s így is új propagandaele­mekkel erősítse saját választási kampányát. Mert nem kétséges, hogy hiszi is: a grenadai invázió olyan „hőstett“ volt, amely hozzá­járult „a kommunizmus terjedésé­nek megakadályozásához“. Rea­gan tehát ünnepelni megy Grena- dára. Sajátos kifigurázása ez min­den erkölcsi és nemzetközi jogi normának, PAPUCSEK GERGELY Salvador: a partizánok lelőttek egy helikoptert Érzékeny veszteség érte a rezsimet LONDON A Thatcher-kabinet taktikázik Csehszlovák felszólalások az ENSZ-ben Fel kell számolni a gyarmattartó hatalmak támaszpontjait Intervenciós egységek röviddel a bevetés előtt. A kép egy évvel ezelőtt készült (Telefoto ČSTK)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom