Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-23 / 251. szám, kedd

ÚJ szó 3 1984. X. 23. Reagan-Mondale tévépárbaj Középpontban az USA külpolitikája (ČSTK) - Vasárnap este ült ismét kamerák elé a két elnökje­lölt, Ronald Reagan hivatalban lévő republikánus párti elnök és demokrata párti ellenfele, Walter Mondale. Az országos tévéháló­zat által közvetített szócsatára Cansas Cityben került sor. Egyik elnök-aspiráns sem állt elő a vitá­ban azonban új gondolattal vagy konstruktív javaslattal. A központban ezúttal az Egye­sült Államok külpolitikájával összefüggő kérdések álltak, de sem Reagan, sem Mondale nem tett olyan arra utaló kijelentést, hogy hozzá kívánnának járulni az amerikai kormányzat agresszív po­litikája következtében feszültté vált nemzetközi helyzet javításához. Ronald Reagan szokásához hí­ven dicsérte kormányzatának poli­tikáját. Arra szólította fel a szava­zókat, hogy voksaikkal tegyék le­hetővé számára ,,a négy évvel ezelőtt kitűzött program befejezé­sét“. Ismét síkra szállt a katonai­lag erős Egyesült Államok mellett. Fegyverkezési terveit úgy indokol­ta, hogy azok „szükségesek a bé­ke fenntartása és a leszerelésre való áttérés“ céljából. Mondale élesen bírálta Reagan űrfegyver­kezési terveit, és más újfajta tö­A PAP jelentése (ČSTK) - A PAP lengyel hírügynök­ség jelentése szerint ismeretlen tette­sek október 19-én Torun közelében elrabolták Jerzy Popieluszko lelkészt. A gyors intézkedések ellenére sem sikerült mind ez ideig hollétét megálla­pítani. A biztonsági erők tovább folytat­ják az intenzív kutatást. Annak ellenére, hogy az emberrab­lás indítékairól még mit sem tudni, az egykori „Szolidaritás“ vezetői Popie­luszko elrablását egy államellenes kampányra akarják kihasználni. A len­gyel püspöki kar is igyekezett sürgősen kijelenteni, hogy „az emberrablást poli­tikai indítékok motiválják“. megpusztító fegyverek tervezett gyártását. Azonban ó is elvben jóváhagyta az új fegyverprogra­mok többségét, s hangsúlyozta, hogy „a katonailag erős Amerika“ mellett száll síkra. Hozzáfűzte, hogy véleménye szerint az USA- nak tárgyalnia kellene a Szovjet­unióval „kölcsönösen ellenőrizhe­tő“ leszerelési lépésekről. Reagant ellenfele azzal vádolta, hogy nem képes „az államügyei­nek az irányítására“. Bírálta a je­lenlegi kormányzatot amiatt, hogy nem hajlandó tárgyalni a Szovjet­unióval a fegyverzetkorlátozásról, majd visszautasította a Fehér Ház közép-amerikai politikáját. Érintet­te a közel-keleti helyzetet is, s úgy vélte, hogy a térségből „az Egye­sült Államok szégyenletes módon kényszerült távozásra“. Irak-lrán Heves harcok (ČSTK) - Az iraki-iráni fronton a hét végén folytatódtak a heves harcok. Egy iráni katonai közle­mény szerint az iráni hadsereg az utóbbi két nap során az ellenfél öt ellentámadását verte vissza; ezek célja az volt, hogy a front középső szakaszán visszaszerezzék azo­kat a magaslatokat, melyeket Irán az elmúlt héten szerdán foglalt el. Teherán szerint a harcokban az iraki hadsereg 1100 katonát vesz­tett. irak bejelentette, hogy légiereje csak vasárnap 123 harci repülést hajtott végre, s hogy csütörtök óta a harcokban több mint 2 ezer iráni katona veszett el. Vasárnap visz- szaverték az iráni egységek part­raszállási kísérletét a front déli szárnyán, Baszra térségében, mi­közben számos iráni katonát fog­lyul ejtettek. Ortega: Washington túl messze ment (ČSTK) - A Reagan-kormány- zat nem riad vissza a véres terror­tól sem annak érdekében, hogy Nicaraguában imperialista elnyo­mó és kizsákmányoló módszere­ket alkalmazó rezsimet juttasson hatalomra. A Fehér Ház ez irányú törekvései azonban az ország né­pének határozott ellenállásába üt­köznek, amely kész a forradalmi vívmányok megvédésére, hang­súlyozta Daniel Ortega legfelsőbb nicaraguai vezető egy managuai parasztgyűlésen elhangzott be­szédében. Ortega élesen elítélte Washing­tont amiatt, hogy sokoldalú támo­gatást nyújt az ellenforradalmá­roknak. Figyelmeztetett arra, hogy a Fehér Ház túl messze ment a sandinista forradalom elfojtását célzó szándékaiban, s konkrét példaként említette az ellenforra­dalmi zsoldosokat terrorista akci­ókra ösztönző és oktató, a CIA által kiadott brosúrát. A Reagan-kormányzat minden eszközzel el akarja csitítani annak a politikai botránynak a hullámve­réseit, amely azt követően indult meg, hogy kiderült: a CIA említett kézikönyve alapján tevékenyked­nek a nicaraguai ellenforradalmá­rok. Robert McFarlane nemzetbiz­tonsági főtanácsadó cáfolta, hogy a CIA-nak és kormányának köze lenne az említett kiadványhoz. A Newsweek hírmagazin viszont arra figyelmeztetett, hogy magas beosztású kormánytisztviselők már tavaly egy ilyen brosúra kidol­gozásának a szükségességéről tárgyaltak. A lap azt is tudni véli, hogy 1983 augusztusában Jeane Kirkpatrick, az USA állandó ENSZ-képviselője, William Ca­sey CIA-igazgató és a hadügymi­nisztérium illetékes képviselői részletesen megvitatták a kézi­könyv kiadásának lehetőségeit. Újabb részletek a CIA-gép salvadori incidenséről (ČSTK) - A Radio Venceremos, a salvadori forradalmi erők rádió­adója vasárnap közölte, hogy a San Salvador-i amerikai követ­ségen dolgozták ki az ország kele­ti részében indított partizánellenes offenzíva tervét, melynek során a Farabundo Marti Nemzeti Fel­szabadítási Front (FMLN) fegyve­resei lelőtték a CIA repülőgébét. A Morazan tartományban végre­hajtott hadművelet célja az volt, hogy felszámolják a Radio Vence­remos partizánadót. Az akcióban részt vettek a CIA különleges ügy­nökei, s ők adták a repülőgépeket is a terv végrehajtásához. Ugyancsak a partizánok rádió­adója közölte, hogy csütörtökön, október 18-án James Steel és David Blizzard amerikai ezrede­sek vezetésével 20 amerikai gyártmányú helikopter San Fer- nandóba szállította a kormánycsa­patok 7 zászlóalját. A hadművelet leleplezése céljából A-37-es re­pülőgépek köteléke bombázta a település környékét. Az FMLN légvédelmi egységeinek azonban sikerült megakadályozniuk az ak­Állami kiadásban... A politikai gyilkosság, me­rénylet, nem újkeletű jelenség. Gyakran magányos emberek, pszichopaták keverték a mér­get, emeltek tőrt vagy húzták meg a ravaszt (bosszúvágyból, gyűlöletből, beteges feltűnési vagy becsvágyból stb.) Még gyakrabban azonban szerve­zett összeesküvők álltak a hát­térben, s minden esetben a ha­talom megtartása, megragadá­sa vagy legalább megingatása volt a céljuk. A középkorban különösen a Borgiák fejlesztették szinte művészi fokra a méregkeve- rést, de a gyilkosság, mint a politikai gyakorlat eszköze ma sem ritkaság. Hogy a mé­regnél maradjunk: jó egy éve az USA managuai nagykövet­ségének néhány munkatársa a CIA megbízásából egy üveg lassan öló mérget tartalmazó borral akarta meggyilkolni Mi­guel d'Escotót, a nicaraguai kormány lelkészből lett külügy­miniszterét. Az amerikai titkosszolgála­tok arzenáljában tehát egyálta­lán nem szokatlan eszköz a vezető politikusok fizikai megsemmisítése. A gyilkossá­gokat vagy maguk a CIA em­berei hajtják végre, vagy má­sokkal végeztetik el, de hogy ez utóbbi esetben is biztos le­gyen az eredmény, pontos instrukciókra van szükség, amelyeket - mondjuk - egy kézikönyvben lehet összefog­lalni. Nos, egy ilyen kézikönyv került napvilágra, amely 44 ol­dalon - amellett, hogy részle­tesen taglalja, hogyan kell di- verzáns akciókat végrehajtani - receptet ad arra is, hogyan lehet eltenni láb alól a sandi­nista vezetőket. Ha nem segí­tenek a gazdasági szankci­ók és a katonai akciók, a belső stabilitást megingathatja né­hány jól irányzott lövés - vél­hetik Washingtonban a nicara­guai ellenforradalmárok szá­mára készült kézikönyv tanú­sága szerint. Jó tehát bármifé­le eszköz ahhoz, hogy meg­akadályozzák a sandinista rendszer okozta ,, fertőzés“ el­terjedését a környező orszá­gokban. A kézikönyv esete persze rendkívül kínos Washington számára néhány héttel a vá­lasztások előtt. Végleg szerte­foszlott még a látszata is an­nak, hogy az USA kormánya nem avatkozik be Nicaragua belügyeibe. A CIA ugyanis nem valamiféle magánvállal­kozás, hanem az Egyesült Ál­lamok hivatalos állami szerve. Tehát a kézikönyv sem magán, hanem állami kiadásban jelent meg... (pap-) ció végrehajtását, s a kormány­csapatokat szállító helikopterek kénytelenek voltak a hondurasi határ közelében leszállni. A hadművelet területe felett ál­landóan egy kétmotoros repülő­gép cirkált, melynek fedélzetén a CIA négy ügynöke volt, és az a helikopter, amelyet James Steel ezredes, a Salvadorban állomáso­zó amerikai katonai tanácsadók főnöke vezetett. Amikor Joateca falu felett szállt el a CIA-ügynökö- ket szállító repülőgép, a forradalmi erők tüzérségének sikerült azt el­találnia. A megsérült repülőgép el­hagyta a térséget, majd a Guaza- pa hegynél lezuhant. A Radio Venceremos szerint a múlt hét péntekétől vasárnapig a partizánok a Duarte-rezsim 50 katonáját tették harcképtelenné és lelőttek 3 repülőgépet. Gregorio Rosa Chavez, San Salvador püspöke vasárnap fel­szólította a békeszerető salvadori- akat, hogy november 21-én ve­gyenek részt abban a békemenet­ben, amely áthalad az egész or­szágon és San Miguel városban fejeződik majd be.- CIPRUS ■ ■ ■ - --------------­Va lami mégis történik M ég minjdig óriásiak az ellen­tétek, de már nem egé­szen biztos, hogy áthidalhatatla- nok. Ciprusi megfigyelők szólnak ilyen fura óvatossággal, amikor összegezik a ciprusi görög és tö­rök közösség közti tárgyalások újabb fordulójának esélyeit. Sza­vaik ugyan csak az indokolt mér­tékben tartalmaznak optimizmust, ugyanis bizakodásra jó tíz év óta nem is lehetett még ilyen okot sem találni. 1974-ben a görög katonai junta sugalmazására kirobbantott kétbalkezes puccskísérlet és a nyomában bekövetkezett török invázió forgatta fel a sziget életét, rombolta le a független, el nem kötelezett politikát folytató Ciprusi Köztársaság gazdasági és politi­kai rendjét. A fő ellentétek Athén és Ankara között feszülnek. Ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy a NATO két testvér-ellenségének viszálya annyira meghatározza Ciprus - népe, kormánya, politiká­ja - sorsát, hogy maguk a ciprusi­ak szinte nem is tehetnek érte semmit. így az ENSZ által szorgal­mazott, a világszervezet égisze alatt folydogáló ciprusi közösség­közi tárgyalások eseményeire nem nagyon figyeltek. A görög és török ciprióták közösségének mostani tárgyalásai bár nagyon szerényen, de talán közelítenek egy olyan kibontakozáshoz, amely Athén és Ankara viszonyának ri­degsége miatt egyébként aligha lenne valószínűsíthető. Túl sok e megbeszéléseken sem történt, annyi azonban mégis, hogy a felek kimondatlanul is megegyeztek bizonyos alapelvek­ben. Az egyik az, hogy nem lehet szó az elvetélt puccsot és a meg­torlásként indított török inváziót megelőző állapotok visszaállításá­ról. Immár elkerülhetetlennek lát­szik a föderáció vagy a konföderá­ció valamilyen formájának megte­remtése, vagyis a régi látszategy­ség nem áll helyre - még látszóla­gosan sem. De az egyetértés csak eddig tart a tárgyalófelek között. A konföderáció formája, tartalma, lényege tekintetében már meg­oszlanak a vélemények. A görög közösség és a törvényes kor­mányzat olyan autonómiát adna a török közösség számára, amely nem érintené a külügyeket, a pénz­ügyeket, az ország rendszerét, és semmilyen formában nem táp­lálná a szeparatizmust. A Rauf Denktas vezette török közösség álláspontja homlok- egyenest ellenkezik ezzel. A törö­kök pillanatnyilag teljes elkülönü­lést kívánnak: még a külképvisele­teket is felparcelláznák egy sajá­tos modell szerint. Azt akarják, hogy a szövetségi állam görögök vezette nagykövetségei mellett mindenütt szervezzenek a nagy- követséggel egyenrangú, török irányítás alatt álló főkonzulátust. Az új ciprusi alkotmánynak el kel­lene ismernie azt is, hogy a török közösségnek speciális kapcsolatai vannak Törökországgal - mint ,, anyaországgal ‘ A cipurusi görögök pillanatnyi­lag nagyobb hangsúlyt helyeznek az állami egységre. Az egyes or­szágrészek kormányai csak a kö­zösségek belső ügyeiért felelné­nek, a közös ügyekért a központi kormány viselné a felelősséget. A parlament férőhelyei a lakosság etnikai megoszlását tükröző szám­arányok szerint oszlanának meg. Az államfő görög lenne, he- lyettese~pedig török. A görög és a török ciprióták álláspontjának összevetése azt tanúsítja, hogy a ciprusi görögök szeretnének minél többet meg­őrizni a régi viszonyokból, a törökök pedig maximalista követeléseikkel akarják megértetni partnereikkel: az Ankarától felbíztatott török nép­közösség nem hajlandó visszatér­ni az 1974 előtti viszonyokhoz. A görög és a török álláspont között van az ENSZ főtitkárának tervezete. Ez megpróbál gátat vet­ni a török szeparatizmusnak, de oly modort, hogy a közösségek kölcsönös engedményekkel szelí­dítenék meg egymás túlzott ambí­cióit. Pérez de Cuellar is úgy osz­taná fel a szigetet a törökök és görögök között, hogy a török nép­csoport számarányánál nagyobb arányban gyakoroljon ellenőrzést a sziget északi felén. A főtitkár kétkamarás parlamentet javasol, s a két közösségnek egyenlő ará­nyú mandátumot biztosító felső- háznak vétójoga lenne az alsóház döntéseivel szemben. Pérez de Cuellar az elnöki rendszerű Cipru­son felváltva görög, illetve török politikusnak adná az állam- és a kormányfői posztot. A tárgyalásokon a főtitkár el­gondolásai mellett - sőt azokat megelőzően- - a görög és a török közösség pozícióira irányul a fi­gyelem. A ciprióták vezetőinek ál­láspontjai között pedig manapság koránt sincs olyan nagy különbség, mint egy évtizeddel ezelőtt vagy akár csak egy éve is. Az ENSZ gyámkodása alatt folyó eszme­cserék során legalább ennyit tisz­tázni lehetett. Azonban ma sem látszik valószínűnek, hogy a kö­zösségek képesek lesznek csu­pán egymás közt elintézni vitá­jukat. C iprus sorsa nem csupán a közösségek közti konflik­tus terméke. A sziget világpolitikai- lag rendkívül érzékeny övezetben emelkedik ki a tengerből, ennek megfelelően a válság továbbra sem mentesíthető a térség válsá­gaitól. Ciprus sorsának formálásá­ban megkülönböztetetten negatív szerepet tölt be a NATO és az Egyesült Államok. A Nyugat leg­fontosabb katonai és politikai té­nyezői továbbra is elvetik azt a szovjet javaslatot, amely egy új, megbízható nemzetközi garancia- rendszer megteremtésével közelí­tene a végső megoldás felé. Moszkva indítványai szerint ezt egy - minden érdekelt fél közremű­ködésével, a vezető nagyhatal­mak részvételével összehívott - nemzetközi konferencián terem­tenék meg. KRAJCZÁR IMRE Magasra csapnak a Flick-botrány hullámai Lambsdorff után Barzel? • „Módosítani kell a kancellárról alkotott képet“ (ČSTK) - A Dér Spiegel ham­burgi hetilap legújabb számában közölte, hogy a nyugatnémet Flick konszern titkos fizetési listáin sze­repelt a CDU-CSU-FDP jobboldali kormánykoalíció gyakorlatilag egész jelenlegi vezető gárdája. A lap konkrét és alátámasztott esetekkel bizonyítja, hogy a túl­nyomórészt fegyvereket gyártó konszerntől százezres „ajándéko­kat“ fogadtak el a kormányzó koa­líciós pártok elnökei is - Helmut Kohl kancellár, Hans-Dietrich Genscher aJkancellár és külügy­miniszter, Franz Jozef Strauss, a CSU elnöke, a bajor tartományi kormány elnöke, sőt még Richard von Weizsäcker, az NSZK jelen­legi államfője is. A lap ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a konszern volt menedzsere, * von Brauchitsch által gondosan feljegyzett adatok „lenyűgöző képet festenek a bon­ni köztársaság belső életéről“. Az ügyletek célja nemcsak az volt, hogy a konszern megrendelése­ket, szubvenciókat és jogtalan adókedvezményeket szerezzen, hanem az is, hogy közvetlenül befolyásolja a politikai fejleménye­ket. A lap szerint Flicknek része volt abban, hogy 1973-ban a par­lamentben változás történt a CDU- -CSU parlamenti csoportjának élén, amikor is annak elnöke, Rai­ner Barzel helyett Helmut Kohl lett. Barzel sem járt azonban rosz- szul, „tanácsadóként“ 1,7 millió márka „elégtételt“ kapott a Flick konszerntől, majd végül a Bun­destag elnöke lett. Most, hogy ez kitudódott, Ottó Lambsdorff gaz­dasági miniszter közelmúltban tör­tént lemondása után veszélybe került a kormánykoalíció egy má­sik prominens tagjának, Rainer Barzelnek a helyzete is. A Süddeutsche Zeitung mün­cheni napilap pénteki számában arról ír, hogy Barzel magával ránt­ja elkerülhetetlennek látszó buká­sa esetén pártja, a CDU csúcsán álló olyan politikusokat is, akikről eddig fel sem tételezték, hogy kö­zük lenne a nagy pénzügyi machi­nációkhoz. Ezek közül az egyik Kohl kancellár. Mindeddig úgy tar­tották, annak köszönheti a legfel­sőbb kormányhivatal megszerzé­sét, hogy vidékről „tisztán“ jött Bonnba. Most, hogy lehetőség nyílt mélyebben betekinteni a Flick konszern aktáiba és ezzel együtt a CDU belső életébe, bizonyos korrektúrákat kell végrehajtani a kancellárról alkotott képen is - ír­ja a lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom