Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)

1984-09-01 / 207. szám, szombat

Hűen a választott úthoz ÚJ SZÓ 5 1984. IX. 1. írta: Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK elnöke A fasizmus fölötti győzelemnek és a második világháború befeje­zésének 40. évfordulója korunk­ban a békéért és a haladásért folyó harcban a világ haladó és demokratikus erői gyarapodásá­nak és tanulságainak kútforrása. A csehszlovák nép e napokban megemlékezik 1944 történelmi augusztusáról, amikor kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés és megnyitotta nemzeti felszabadító harcunk tetózésének korszakát. Ezt a harcot győzelemmel koro­názta a Cseh Nép Májusi Felkelé­se, amely összefonódott Cseh­szlovákia felszabadítása befeje­zésével a szovjet hadsereg 1945 májusi dicső prágai hadművelete által. A Szlovák Nemzeti Felkelés egyike volt a legnagyobb fegyve­res antifasiszta fellépéseknek a hitleristák által megszállt Euró­pában. Kitörése, lefolyása s ered­ményei mélyreható forradalmi vál­tozásokat indítottak el hazánkban, amelyek szervesen összefüggtek a népek vállvetett harcával, ame­lyet a fasizmus legyőzéséért foly­tattak. Ennek az ádáz küzdelem­nek legnagyobb terhe a derék szovjet népre hárult, amely a Nagy Honvédő Háborúban tanúsított hősiességével döntő módon hoz­zájárult a végső győzelemhez és az emberi civilizáció megmenté­séhez. Ez a történelmi igazság . mélyen beidegződött az emberi­ség tudatába, és nem cáfolhatja meg a szovjetellenes propagan­dának semmiféle hamis állítása. A második világháborúban dön­tő fordulatot idéztek elő a szovjet hadsereg világtörténelmi jelentő­ségű győzelmei, főleg Sztálin­grádnál és a kurszki ívben. Hatal­mas csapásai nyomán 1944-ben összeomlófélben volt Európa ná­ci uralma. A közeledő felszabadu­lás kilátása buzdítóan hatott a csehszlovák nép harcára is, amely sohasem törődött bele a náci igába. A teret hódító nemzeti felszaba­dító harcban mindinkább a figye­lem homlokterébe kerültek az ál­lam háború utáni jellegének és rendezésének kérdései. A tőkés Csehszlovákiával kapcsolatos ál­datlan tapasztalatok, valamint az uralkodó burzsoázia képtelensége megoldani nemzeteink kérdéseit, a néptömegeket ahhoz a meggyő­ződéshez vezették, hogy az állami függetlenség megújításának kö­tődnie kell az új, igazságos szoci­ális, gazdasági és nemzetiségi vi­szonyok megteremtéséhez és az ország új külpolitikai irányvételé­hez. Növekvő támogatásra talál­tak a népi demokráciának és a Szovjetunióval való szövetség­nek gondolatai. A kommunisták programja és politikája, derekas- sága és áldozatkészsége az ellen­állási mozgalomban erőforrás lett a kommunista párt tekintélye mér­hetetlen növekedésének. A kom­munista párt a nemzeti felszabadí­tó harc vezető politikai erejévé kezdett válni. Fokozatosan alap­vető változások következtek be nemzeteink politikai vezetésében és élükre a forradalmi élcsapata által vezetett munkásosztály állt. A szovjet hadsereg győzelmes előrenyomulása és az aktív antifa­siszta harc fellendülése ahhoz ve­zetett, hogy Szlovákiában beért a forradalmi helyzet. Ezekből a té­nyekből kiindulva Szlovákia Kom­munista Pártja 1943 nyarán létre­jött V. illegális vezetősége döntést hozott az össznemzeti antifasiszta Felkelés előkészítéséről. Megva­lósulása szempontjából alapvető fontosságú volt, hogy sikerült ki­építeni az egységes, erős és cse­lekvőképes illegális pártszerveze­tet, megteremteni az ellenállás össznemzeti szervét, a Szlovák Nemzeti Tanácsot, kidolgozni programját s ezen az alapon egyesíteni minden hazafias erőt, létrehozni a forradalmi nemzeti bi­zottságok hálózatát, kibontakoz­tatni a széles körű partizánmoz­galmat s a Felkelésben való rész­vételre megnyerni a szlovák had­sereg nagyobb hányadát is. A szlovák nép forradalmi fellépé­sének előkészítése abból indult ki, hogy szervesen összefügg a szovjet hadsereg felszabadító küldetésével. A Szlovák Nemzeti Felkelés célja Szlo­vákiában a náci ura­lom eszközének, a gyűlölt klerikális fasiszta rendszer­nek a megídöntése, a Csehszlovák Köz­társaság megújítá­sa, a csehek és a szlovákok szociá­lis és nemzetiségi szempontból igaz­ságos népi állama­ként való építése volt, amely külpoliti­kájába elsősorban a Szovjetunió iránti szilárd szövetségre orientálódik. A nép nemzeti és szociális vágyainak, valamint érdekeinek egysé­gét kifejező prog­ram céljai erőforrá­sává váltak a sza­badságért és az igazságos holnapért vívott elszánt harcnak. A Felkelés, amely 1944. augusztus 29-én tört ki, forradalmi módon felszámolta a klerikális fa­siszta állam fasiszta és kollabo- ráns szervezeteit, valamint intéz­ményeit. Szlovákia egy-harmadán összefüggő szabad felkelési terü­let jött létre, amelyen a harcoló nép képviselőjeként minden hatal­mat a Szlovák Nemzeti Tanács vett át. Lefektették az új hatalmi­politikai rendszer alapjait. Ennek magvát a forradalmi nemzeti bi­zottságok képezték. Hazánkban a nemzeti demokratikus forrada­lom kezdetét jelentették a megva­lósuló mélyreható politikai, szociá­lis és gazdasági változások. A nép Felkelése szétzúzta a szlovák burzsoázia reakciós kle­rikális fasiszta és nacionalista rendszerét és egyértelműen kiállt a Csehszlovák Köztársaság mel­lett. A nép forradalmi fellépésével ezzel egyidejűleg határozottan szembehelyezkedett a cseh bur­zsoázia hitelét vesztett nemzetisé­gi politikájával, amelynek kereté­ben a csehszlovakizmus koncep­ciója tagadtá a szlovák nemzet szuverenitását. Ennek alapvető volt a jelentősége abból a szem­pontból, hogy a megújult államban az egyenlőség és az egyenjogú­ság elvei szerint rendezzék a cse­hek és a szlovákok viszonyát. En­nek a viszonynak a rendezése később - összhangban a Szlovák Nemzeti Felkelés forradalmi ha­gyatékával - a CSSZSZK szövet­ségi rendezésébe torkollt. A Felkelés mozgató ereje a kommunista párt volt, amely a forradalmi hatalomban döntő módon részesedő legbefolyáso­sabb politikai erővé vált. Fáradha­tatlan szervezője volt a felkelési terület védelmének, kezdeménye­zője a forradalmi változásoknak, a tömegek kezdeményezésének és nevelésének. Miután a marxiz­mus-leninizmus elvei alapján egyesült a szociáldemokráciával, létrejött a munkásosztály politikai egysége, majd az egységes szak- szervezetek megalakulásával szakszervezeti egysége is. Ez ké­sőbb jelentős hatással volt a há­ború utáni helyzete további szilár- dulásának folyamatára is. A felkelési hadsereg 60 ezer katonája és 20 ezer partizán, az egész nép áldozatos támogatásá­val két hónapon át derekasan ellen­állt a Felkelés elfojtására jelentős erőket összpontosító náci csapa­tok túlsúlyának. A Felkelés, a he­gyekbe történt visszaszorítását követően, partizánháborúval foly­tatódott. Internacionalista jellege kifejezésre jutott abban is, hogy harcában részt vettek a cseh nem­zetnek, a Szovjetunió nemzetei­nek tagjai és más országok antifa­sisztái is. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején megvalósított forradalmi politikai és szociális változások fo­kozatosan megvalósultak a szov­jet hadsereg által felszabadított további csehszlovák területeken is. Jelentős hatással voltak a CSKP moszkvai vezetősége, a londoni csehszlovák emigráció, valamint a Szlovák Nemzeti Ta­nács képviselői tanácskozásainak lefolyására és eredményeire. Ezek a tanácskozások Moszkvá­ban 1945 tavaszán folytak Cseh­szlovákia háború utáni rendezésé­nek Kassai Kormányprogramjáról, valamint a csehek és szlovákok Nemzeti Frontja első hazai kormá­nyának összetételéről. Erőteljesen hatottak a nemzeti demokratikus forradalom további lefolyására, az 1945 utáni politikai fejleményekre, majd 1948 februárjában a hatalom kérdése nép javára történő végle­ges eldöntésére is. Klement Gottwald a Szlovák Nemzeti Felkelés 5. évfordulója ünnepségein ezt mondotta jelen­tőségéről: „A Szlovák Nemzeti Felkelés legnagyobb vívmányá­nak azt a tényt tekintem, hogy új köztársaságunk van, mely az egyenjogú csehek és szlovákok, a dolgozó nép állama, hogy olyan köztársaságunk van, amelyben a dolgozó nép tartja kezében az országnak és a nemzetnek a sor­sát, megingathatatlan szövetségi kötelékben a hatalmas Szovjet­unióval“. A nemzetközi imperializmus nem hajlandó beletörődni a máso­dik világháború eredményei alap­ján bekövetkezett haladó változá­sokba. A kommunizmus elleni „keresztes hadjáratát“ áthatja az osztálybosszú szelleme, az a tö­rekvés, hogy lefékezze és a visz- szájára fordítsa a történelmi fejlő­dést, visszahódítsa elveszített had­állásait. Ennek az irányvételnek a része az, hogy a második világ­háború befejezésének 40. évfor­dulójával visszaélve, meghamisít­ja a népek által a negyvenes évek­ben a szabadságért, a népi de­mokráciáért és a szocializmusért vívott forradalmi harc lefolyását és eredményeit. A Szlovák Nemzeti Felkelés, a náci front hátországá­ban végbement tömeges méretű forradalmi antifasiszta népi fellé­pés meggyőzően tanúskodik róla, hogy törvényszerűen ebbe a forra­dalmi folyamatba torkollt az egész korábbi történelmi fejlődés, ez va­lósította meg a néptömegek vá­gyait, amelyek kivívták jogukat dönteni saját sorsukról, országuk tényleges s uraivá és gazdáivá válni. Népünk nemzeti felszabadító harcának nagy támasza volt az 1943 decemberében megkötött csehszlovák-szovjet szövetségi szerződés. A Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi érdemeinek egyike, hogy jelentősen hozzájá­rult Csehszlovákia új, haladó kül­politikai irányvételének érvényesí­téséhez. A Szovjetunió óriási poli­tikai és erkölcsi segítségben, kato­nai és anyagi támogatásban ré­szesítette a Szlovák Nemzeti Fel­kelést. A tömeges partizánmozga­lom fellendülése szempontjából nagy jelentősége volt a tapasztalt szovjet partizánok részvételének. A szovjet hadsereg a Felkelés megsegítésére megindította a kár­pát-duklai hadműveletet, a máso­dik világháború egyik legnagyobb és legnehezebb hegyvidéki had­műveletét, amely kezdete lett Csehszlovákia felszabadításának. Az ádáz duklai harcokban a szov­jet csapatok oldalán, L. Svoboda parancsnoksága alatt részt vett az első csehszlovák hadtest is. A vállvetett harcban közösen kion­tott vér megpecsételte a megbont­hatatlan csehszlovák-szovjet ba­rátságot. Nemzeteink nehéz próbatétele­ken mentek át a nemzeti szabad­ságért és az állami függetlensé­gért folyó harcban. A nyugati ha­talmak müncheni árulásából - ak­koriban csak a Szovjetunió szállt síkra Csehszlovákia védelmében -, a náci megszállás tragikus ta­pasztalataiból levonták azt a kö­vetkeztetést, hogy az ország sza­bad, haladó fejlődésének, az ál­lam függetlenségének az imperia­lizmus fenyegetéseivel és nyomá­sával szemben egyetlen megbíz­ható külpolitikai záloga szövetségi kapcsolatunk a Szovjetunióval. Az elmúlt negyven esztendő teljes mértékben megerősítette ennek a történelmi igazságnak a helyes­ségét és tartós érvényét. Szövetségünk a Szovjetunióval, a CSKP és az SZKP egysége, testvéri kapcsolatai, szilárd szoli­daritása ma és a jövőben is rendít­hetetlen alapja kommunista pár­tunk, Nemzeti Frontunk, államunk és Csehszlovákia népe külpolitikai orientációjának. Mindenoldalú együttműködésünk elmélyítésével tartósan szilárdítjuk szövetségi kapcsolatainkat, amelyek a mar­xizmus-leninizmus és a szocialis­ta internacionalizmus alapelveire épülnek. Napjainkban a nemzeti felsza­badító harc alapvető hagyatéká­nak tekintjük küzdelmünket a béke megőrzéséért, az imperializmus agresszív szándékai megvalósítá­sának meggátolásáért. Nyugta­lansággal tölt el bennünket, hogy Nyugat-Németországban felélén­külnek a revansizmus veszélyes megnyilvánulásai, a második vi­lágháború és a háború utáni ren­dezés eredményei kétségbevoná­sának törekvései. Ezek az ered­mények Európában a béke és a biztonság megőrzésének sért­hetetlen előfeltételei. Nem feled­kezhetünk meg azokról az áldoza­tokról, amelyeket a fasizmus fölötti győzelem követelt meg, s nem feledkezhetünk meg e győzelem tanulságairól sem. Ezeknek leg­fontosabbika arra törekedni, hogy megelőzzük és meggátoljuk a há­borús világkonfliktus kitörését, küzdjünk a háború, főleg a nukleá­ris háború veszélye ellen. Európa a békés élet negyven esztendejét a szocialista közösség létének és növekvő erejének, a Szovjetunió és további szocialista országok békés törekvéseinek és külpoliti­kájának köszönheti. Szemtől szemben az imperializ­mus növekvő agresszivitásával mind fontosabbá válik a szocialis­ta közösség országai egységé­nek, szolidaritásának és együtt­működésének, a Varsói Szerző­dés keretében védelmi képessé­güknek szilárdítása, a gazdasági integráció folyamatának elmélyíté­se, a KGST-országok gazdasági kérdésekkel kapcsolatban nemrég megtartott legmagasabb szintű ta­nácskozása határozatainak meg­valósítása. A szocialista országok konst­ruktív törekvése, hogy egyenjogú becsületes tárgyalások útján old­ják meg az időszerű nemzetközi problémákat és arra, hogy akció­egységet teremtsenek minden olyan erővel, amely a békét, a de­mokráciát, a haladást és a politikai realizmust pártolja, megalapozza annak perspektíváját, hogy fordu­latot érünk el a világ veszélyes fejlődésében és sikerül visszatér­nünk a békés egymás mellett élés politikájához. A Szlovák Nemzeti Felkelés óta eltelt negyven esztendő nagy pró­báknak tette ki népünk nemzeti felszabadító harcának eszménye­it. Ezek az eszmények teljes mér­tékben igazolták erejüket és élet- képességüket. A győzelmes nem­zeti demokratikus forradalom ha­gyatékának megvalósítása és továbbfejlesztése a szocialista or­szágépítés művében lehetővé tette a csehszlovák nép létfontos­ságú kérdéseinek sikeres megol­dását, biztosította számára a bol­dog, megelégedett és békés je­lent és a reményekre feljogosító jövőt. A csehszlovák nép nemzeti fel­szabadító harca tetózésének és hazánk szovjet hadsereg általi fel­szabadításának 40. évfordulója számunkra alkalom a nép társa­dalmi és munkaaktivitásának mozgósítására, a 7. ötéves terv­időszak feladatai teljesítését és túlteljesítését célzó, széles alapo­kon nyugvó kötelezettségvállalási mozgalom kibontakoztatására, a CSKP XVI. kongresszusa prog­ramjának megvalósítására és ha­zánkban további sikerek elérésére a fejlett szocialista társadalom építésének folyamatában. Nyomatékos hangsúlyt helye­zünk arra, hogy főleg a fiatal nem­zedékeknek adjuk át a nemzeti felszabadító harc hagyományait, megvilágítsuk az általunk követett út összefüggéseit, nagyságát és célját, azt, hogy milyen erőforrá­sokból és mennyi áldozattal jött létre szocialista mánk, s hogyan kell továbbfejlesztenünk a nemzeti felszabadító harcnak, a szocialista országépítésnek dicső hagya­tékát. A szocialista építés gyakorlatá­ban következetesen megvalósul­nak azok a vágyak, amelyek nem­zeteinket vezérelték a szabadsá­gért és a szebb életért folytatott harcban. Az elért eredmények jog­gal táplálják meggyózósésünket, hogy eddigi utunkon további sike­reket érünk el népünk, a szocializ­mus, a béke és a haladás ügye javára. ^ (Megjelent a moszkvai Pravda 1984. augusztus 28-i számában) rliuMssv'i

Next

/
Oldalképek
Tartalom