Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)
1984-09-01 / 207. szám, szombat
■ ■ Egy hét a nagyvilágban KIS _ NYELVŐR Sz ólásokat - pontosan Nem győzzük eleget hangsúlyozni, hogy a szólások kötött nyelvi egységek; olyan állandósult szókapcsolatok, amelyeknek jelentését nem az őket alkotó szavak jelentése adja, hanem az egész kapcsolatnak külön jelentése, átvitt értelme alakult ki. Megváltoztatásuk tehát a legtöbb esetben konkréttá teszi az értelmüket, zavarossá, értelmetlenné a közlésünket. A toliforgatók szívesen használnak szólásokat, mert ezekkel szemléletesebbé teszik stílusukat, világosabbá közlésüket. Természetesen csak akkor, ha az elfogadott formában alkalmazzák őket. Nem úgy, mint az a szerző, aki ezt írta le: „Sok jó ember egy zsákban is elfér.“ Kétségtelen, sok szólásunkban megtaláljuk a zsák szót, de ebben már csak azért sem fordulhat elő, mert egy kissé rosszalló értelmet adna neki. Azok a szólások ugyanis, amelyek az embert a zsák belsejével hozzák kapcsolatba, mind ilyen értelműek. „Zsákba bújtat valakit“: erőszakosan bánik vele; „Olyan sötét van, mint egy zsákban“: nagyon sötét van; „Zsákban van“ vagy „Most van zsákban“: bajba keveredett; stb. Szerzőnk pedig éppen pozitív tulajdonság szemléltetésére használja itt a szólást: a jó emberek önzetlenségét, egymás iránti megértésüket akarja vele kifejezni (szorosan ülnek a kocsiban, hogy mindnyájan beférjenek). A zsák szó tehát semmiképpen sem alkalmas erre. A szólás eredeti alakja ez: „Sok jó ember kis helyen is elfér.“ Az a szerző sem járt szerencsésebben, aki annak a kifejezésére, hogy bizonyos emberek szeretik a kis bajt felnagyítani, ezt írta le: „Azok mindjárt félreütik a harangot. “ Ütni - de természetesen nem félreütni -, sőt verni a vasat lehet akkor, amikor valaki minden igyekezetével azon van, hogy elérje a célját, a harangot azonban csak félreverni lehet, félreütni nem. Tehát a szólás elfogadott alakját használva így kellett volna leírni a mondatot: „Azok mindjárt félreverik a harangot.“ „A vendégszeretet megnyilvánulását illik szívesen fogadni, még ha az nincs is az ember ínyére, mint ahogy például most az enyémre sem volt“ - olvastam egy kéziratban. Ebben a mondatban szintén nem a megfelelő formában fordul elő a szólás, illetve nem a megszokott nyelvtani szerkezetbe állította a szerző, de itt a hibát nehezebb felfedezni, mint az eddigiekben. Az első előfordulásában, ebben: a vendégszeretet megnyilvánulása nincs az ember ínyére“ - talán fel sem figyeltünk rá, de a másodikban: „mint ahogy például most az enyémre sem volt“ - már gyanakodni kezdünk, hogy nincs valami rendben a szólás használata körül. Igen, mert a szövegben ilyen szerkezetben találjuk a szólást: nincs valami valakinek az ínyére, vagyis a személyre utaló szó birtokos jelzői szerepben áll. Birtokos jelzős szerkezetet helyettesít ez a birtokos névmás is: mint ahogy most az enyémre - azaz az én ínyemre - sem volt. Márpedig a nincs ínyére szólás mellett részeshatározóval nevezzük meg azt, akinek nincs ínyére valami. Vagyis a szólást helyesen ilyen szerkezetbe kell állítani: valami nincs ínyére valakinek, vagy valakinek nincs ínyére valami. így lett volna tehát helyes a mondat: „A vendégszeretet megnyilvánulását illik szívesen fogadni, még ha nincs is ínyére az embernek, mint ahogy például most nekem sem volt.“ Hasonló baklövést követett el ugyanez a szerző ebben a mondatban is: ...... vendéglátóm igazán jókedvében volt, és az én ke dvemben is járni akart...“ Itt talán már hamarabb felfedezzük a hibát, mint az előbbi mondatban, ugyanis a szólásnak ez a torz formája: „... az én kedvemben is járni akart“ - bizony nem átvitt, hanem konkrét értelművé teszi közlésünket. Vagyis arra gondolunk, hogy valaki valóban járni akart valaki kedvében. A bajt itt is az okozta, hogy birtokos jelzőt használt szerzőnk a kedvében jár szólás mellett a részeshatározó helyett. Nem helyes tehát ez a szerkesztési forma: valaki kedvében jár, vagyis az ó kedvében jár, hanem ez a megszokott: kedvében jár valakinek, azaz: kedvében jár neki. A mondat tehát így hangzik helyesen: ...... ve ndéglátóm igazán jókedvében volt, és nekem is kedvemben akart járni. JAKAB ISTVÁN Guba a gubához... Születése napján azt kívánjuk a kisgyereknek, hogy nőjön nagyra. S bár a nagy szóval nem annyira a centiméterrel mérhető nagyságra, magasságra utalunk, sokkal inkább a felnőtt kor elérésére célzunk, azért a legtöbb ember termetre sem akar kicsi maradni. Csakhogy a magasságra utaló kifejezések sem mindig hízelgők. Ha például azt halljuk egy fiúról, hogy hórihorgas vagy langaléta, akkor mindjárt tudjuk, hogy egy kicsit magasabb a kelleténél, hosszabbra nyúlt a többinél. Ugyanígy az is, akit tréfásan, illetőleg gúnyosan égimeszelőnek titulálunk. A tréfás nyakigláb kifejezés ezzel szemben aránytalanságot érzékeltet. Magas szavunk más szinonimáival akkor élünk, ha a magassághoz még egyéb tulajdonságok is járulnak valakiben. így a választékos sudár szót olyankor alkalmazzuk, amikor a magasság valakiben egyenes tartással, illetőleg karcsúsággal párosul. A termetes, megtermett, sőt jól megtermett kifejezéssel vagy a kissé népies ízű derék szóval meg főképpen erős testalkatúak vagy a már a kissé testes javakorabeliek esetében utalunk a magasságra. Ugyanakkor a nyurga és a nyúlánk szót főleg fiatalokra alkalmazzuk. A választékos daliás szó az arányos termetű magas férfiak jelzőjéül kínálkozik. De érdekes, a deli szót már az arányos termetű magas nőkre, hölgyekre is vonatkoztathatjuk. Aki azonban - argó kifejezést használva - csajnak mondja a lányt, az ezt a régies hangulatú, irodalmi ízű deli szót legföljebb akkor használja jelzőül, ha a stílustörés jelenségét akarja szemléltetni. Mert a csajhoz - ha nem akarjuk egyszerűen magasnak nevezni - inkább a colos illik, nemcsak fiúban, hanem jelzőként is. Guba gubához, suba subához a szavak világában is! RUZSICZKY ÉVA Augusztus 25-töl 31-ig Szombat: Moszkvában nyilvánosságra hozták Konsztantyin Csernyenkónak az angliai Manchester polgármesteréhez intézett levelét - Asszad szfriai elnök Líbia után Algériában kezdett tárgyalásokat Vasárnap: A* arab országok miniszteri bizottsága befejezte tanácskozását az iraki-iráni konfliktus megoldásának lehetőségeiről — Indiában kormányellenes sztrájkhullám söpört végig az Andhra Prades-i események ürügyén Hétfő: Nicaraguában lelőttek egy Honduras felól behatoló amerikai gyártmányú katonai repülőgépet - Ve- szelin Gyuranovics, a jugoszláv államelnökség elnöke és indira Gandhi indiai miniszterelnök az el nem kötelezettek mozgalmának időszerű kérdéseiről tárgyalt Delhiben Kedd’ Izraeli vadászgépek egy palesztin tábort bombáztak a libanoni Bekaa-völgyben - Dél-Afrikában megtartották a látszatválasztások újabb fordulóját Szerda: * Biztonsági Tanács összeült, hogy megvizsgálja az izraeli megszálló hatóságok dél-libanoni tevékenysége miatti bejrúti panaszt Csütörtök: Háromszor elhalasztott start után elindult elsó útjára a Discovery amerikai űrrepülőgép - Bolgár -máltai csúcstalálkozóra került sor Várnában Péntek: Marokkóban népszavazáson, Líbiában parlamenti ülésen döntöttek arról, államszövetséget alakítson-e a két ország - Háromhetes tárgyalások után Izraelben megegyezés született az új koalíciós kormányról Atommentes övezetek Az atommentes övezetek létrehozása az átfogó nemzetközi helyzet javítása, a leszerelés előmozdítása szempontjából az egyik legfontosabb kérdés. Nos, az elmúlt héten ezzel kapcsolatban történt néhány esemény. Vegyük először Konsztantyin Csernyenko levelét, amelyet az angliai Manchester polgármesteréhez írt. Az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke ebben kifejtette a Szovjetuniónak a nukleáris fegyverektől mentes övezetek létrehozásával kapcsolatos álláspontját, hangsúlyozva, az ilyen zónák létesítése fontos területe a biztonság megszilárdításáért folyó harcnak. Csernyenko azt is leszögezte, hogy a szocialista országok határozottan síkraszállnak az atommentes övezetek kialakításáért többek között Észak-Európában és a Balkánon (itt már történtek is bizonyos pozitív lépések), továbbá Közép-Európában és a világ más térségeiben is. A Szovjetunió a maga részéről azzal járult hozzá e törekvések megvalósításához, hogy pl. egyoldalúan vállalta, nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert, nem veti be azt azon államok ellen, amelyek lemondanak az atomfegyverek gyártásáról és megszerzéséről, s nem tartanak ilyen fegyvert területükön. Történetesen ugyanezen a héten egy távoli, de nem kevésbé fontos térségben is erről a témáról volt szó. Tuvalu szigetén 14 dél- csendes-óceáni állam (köztük Új- Zéland és Ausztrália) képviselői tanácskoztak a térség nukleáris fegyverektől mentes övezetté nyilvánításáról. A konferencia egyetértett abban, hogy szerződést kell kötni arról, a térség államai nem szereznek be atomfegyvereket és nem folytatnak ezekkel kísérleteket. De az elsó, legfontosabb lépésben - a nukleáris fegyvereket hordozó amerikai hadihajók kitiltásában - nem sikerült megegyezni. Ismeretes, az új-zélandi munkáspárti kormány ennek a szorgalmazója, ám a washingtoni érdekeket jobban kiszolgáló Ausztrália nyomására a térség államaira hagyták: saját maguk döntsék el, been- gedik-e kikötőikbe az amerikai hajókat, vagy sem. Végeredményben tehát a dél-csendes-óceáni országok hiába mondanak le az atomfegyver beszerzéséről és -kísérletekről (ha egyáltalán megállapodás születik erről), ha továbbra is ott maradnak az amerikai nukleáris eszközök. Márpedig az USA a nagyrészt tőle függő országoktól könnyen kikényszerítheti az engedélyt, s Új-Zélandnak már értésére is adta „rosszallását“. Az Indiai-óceán ugyancsak neuralgikus pontja világunknak, de itt is történnek erőfeszítések a térség békeövezetté nyilvánítására. Az erről szóló megállapodás kidolgozására hivatott nemzetközi konfe1 renciát előkészítő ENSZ-bizottság a héten szintén ülést tartott, s ezen többen rámutattak: a nyugati országok, élükön az USA-val elbagatellizálják a kérdést és részletproblémákra, vagy éppen túl általános szempontokra koncentrálnak. A helyzet itt is az, hogy Washington nem kíván lemondani bázisainak egész rendszeréről, s így a békeövezet létrehozásának legfőbb akadályát jelenti. Túl a holtponton? Libanonban egész héten élénk tárgyalások folytak a pártok között, hogy megoldást találjanak a jelenlegi holtpont megszüntetésére, a stabilizálás folyamatának elmélyítésére. Bár a bal- és jobboldal fegyveresei között szórványosan több összecsapásra is sor került Bejrútban (ezeknek a hadsereg erélyes fellépése véget vetett), elsősorban a szópárbaj volt heves közöttük. A kölcsönös vádaskodások ellenére azonban a párbeszéd folytatódott. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy Valid Dzsumblatt, a Haladó Szocialista Párt elnöke és Nabih Berri, a síita Amal mozgalom vezetője a jobboldal vádaskodásaival szemben nem a kormány munkájának bojkottálására törekedett, hanem a továbblépés érdekében a kompromisszumokat keresi. A baloldali muzulmán erők e két vezető alakja ezért vett részt a kabinet szerdai ülésén, ami az elmúlt napok fontos eredménye, ugyanis - mint megfigyelők rámutatnak - korábban a feszültségnek ezen a fokán a szembenálló felek a fegyvereket részesítették előnyben. Pierre Gemajel, a Libanoni Fa- langista Párt megalakítója és elnöke (az államfő apja) szerdai halálával kapcsolatban Bejrútban felvetődött, vajon módosul-e a keresztény jobboldal politikája. Ez mindenesetre kívánatos lenne a libanoni helyzet stabilizálása, a nemzeti megbékélés elmélyítése szempontjából. Az Izrael által megszállt Dél- Libanon problémáinak megoldása további fontos feladata a bejrúti kormánynak. A Biztonsági Tanács' szerdán kezdte meg a vitát a Ka- rami-kabinet kérésére a déli országrészben uralkodó helyzetről. A felszólalók az izraeli csapatok azonnali kivonását szorgalmazták. A libanoni ENSZ-képviselő a világszervezettől határozott lépéseket követelt a dél-libanoni lakosság elleni megtorlások megakadályozása érdekében is. A dél-libanoni ellenállás eközben fokozódik, a hazafias erők több robbantásos akciót hajtottak végre. Izrael válaszul katonai tevékenységét terjesztette ki, növelte a letartóztatások számát, s további olyan intézkedéseket vezetett be, amelyek azt bizonyítják: Dél-Libanon tartós megszállására, sőt annektálására készül. -v A Bekaa-völgy egyik palesztin tábora ellen intézett keddi izraeli, súlyos áldozatokat követelő légitámadás azt bizonyítja, Tel Aviv - Izrael biztonsága szavatolásának ürügyén - minden eszközzel igyekszik megakadályozni a libanoni rendezést, s - amint azt Samir kormányfő |<ijelentette - „nem nézi karba tett kézzel a palesztin mozgalom újjászerveződését“. Azt állította, Libanon bázisul szolgál az Izrael, valamint a Dél-Libanonban levő megszálló csapatok elleni támadásokhoz. Összeállította: PAPUCSEK GERGELY Kedden a Dél-afrikai Köztársaság több nagyvárosában az apart- heid-rendszer elleni tüntetések, valamint a karhatalom kemény fellépései kísérték a látszatválasztások újabb fordulóját. Ezúttal az indiai származásúak járultak az urnákhoz, hogy megválasszák 45 képviselőjüket az új parlamentbe. A szavazást azonban - akárcsak az előző fordulót, amelyben a félvérek voksoltak - ezúttal is a tömeges távolmaradás jellemezte (a részvételi arány 14 százalék volt csupán). A választási színjáték teljes kudarcának oka, hogy a rezsim a két kisebbségnek csak tanácsadói szerepet szán, mindenféle döntési jog nélkül. Arról nem is szólva, hogy a túlnyomó többségben levő fekete bőrű lakosság ezután sem juthat szóhoz. Képünkön: a Johannesburg melletti Lenasia városkában a rendőrség tüntetőket tartóztat le. (Telefoto - ČSTK) ÚJLŠZÓ 4 1984. IX. 1.
