Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)
1984-09-29 / 231. szám, szombat
A Szovjetunió kész együttműködni mindazokkal, akik hozzájárulnak a feszültség csökkentéséhez, a bizalom légkörének kialakításához (Folytatás a 3. oldalról) Nukleáris századunkban olyan politikai gondolkodásmódra van szükség, amely összhangban van e század realitásaival. És ott, ahol még mindig az ,,erő“, „megfélemlítés“, „fölény“ kategóriák vannak többségben, ezeket olyan fogalmaknak kell felváltaniuk, mint az erő alkalmazásáról való lemondás, a bizalom, az egyenlőség, valamint a biztonsági érdekek kölcsönös tiszteletben tartása. A kapcsolatok normái A nukleáris hatalmak közötti kapcsolatokban elvi fontosságú lenne, ha megtartanának bizonyos normákat, amelyeket Konsztantyin Csernyenko fogalmazott meg márciusi beszédében. E normák előirányozzák, hogy az atomhatalmak:- külpolitikájuk legfontosabb céljának tartsák az atomháború elhárítását;- akadályozzák meg az atomháborús veszéllyel fenyegető helyzetek létrejöttét, és abban az esetben, ha ilyen veszély bekövetkezne, tartsanak sürgős konzultációkat a nukleáris pusztítás megakadályozása céljából;- mondjanak le az atomháborús propagandáról, annak minden változatáról, tehát a globális és a korlátozott atomháborúról is;- mondjanak le az atomfegyver elsőkénti bevetéséről;- semmilyen körülmények között se vessenek be nukleáris fegyvereket atomfegyverrel nem rendelkező országok ellen, amelyek területükön nem tárolnak ilyen eszközöket;- tartsák tiszteletben az eddigi atomfegyvermentes övezetek státuszát, és támogassák új ilyen zónák létrehozását a világ különböző térségeiben;- semmilyen formában se engedélyezzék az atomfegyverek elterjedését;- senkinek ne adják tovább ezeket a fegyvereket, illetve ne ruházzák át másra a felettük gyakorolt ellenőrzést;- ne telepítsenek ilyen eszközöket azon államok területére, ahol eddig nincsenek;- ne terjesszék ki a lázas nukleáris fegyverkezést új területekre, beleértve a világűrt is;- lépésről lépésre törekedjenek az egyenlő biztonság elve alapján a nukleáris fegyverzet csökkentésére, egészen valamennyi fajtájának teljes megsemmisítéséig. Országunk bármikor kész megállapodást kötni más nukleáris hatalmakkal arról, hogy közösen elismerjük ezeket a normákat, és kötelező érvényúekké nyilvánítjuk őket. Ez összehangban lenne azokkal a törekvésekkel, amelyek célja az atomkonfliktus keletkezése veszélyének a csökkentése. Tekintettel a rendkívüli időszerűségre, hangsúlyozni kell, a lázas fegyverkezés leállításával és az űrfegyverkezés kérdésével összefüggő problémák fontosságát, mivel a kozmoszt háborús hídfőállássá akarják változtatni. Mindnyájan tudjuk, hogy ki törekszik erre. Ha idejében nem akadályozzuk ezt meg, akkor a lázas fegyverkezés világűrre való kiterjesztése visszafordíthatatlan folyamattá válik. A békés világűr megórzésé- se érdekében hatékony intézkedésekre van szükség. A békés világűrért A mi országunk az ENSZ-köz- gyűlés tavalyi időszakában is egyetértést kiváltó arra vonatkozó indítványt terjesztett elő, hogy jöjjön létre megállapodás az erő világűrben történő alkalmazásáról való lemondásról, illetve az erőnek a világűrből földi célpontok elleni alkalmazásáról való lemondásról. A Szovjetunió egyoldalú moratóriumot hirdetett ki múholdromboló fegyverek kozmoszba való elhelyezésére mindaddig, amíg ugyanígy jár el az Egyesült Államok és további országok. Új, fontos kezdeményezést jelentett az az új indítványunk, hogy kezdődjenek szovjet-amerikai tárgyalások a világűr militarizálásának megakadályozása céljából. Abból indulunk ki, hogy a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, mint a kozmosz meghódításában élenjáró nagyhatalmaknak - mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy megőrizzék a békés világűrt és mindenekelőtt, hogy megfelelő alapok jöjjenek létre olyan sokoldalú megállapodás eléréséhez, amely elősegítené az említett feladat teljesítését. Teljes mértékben az amerikai felet terheli a felelősség a tárgyalások elmaradásáért. Washington nem kívánja a megállapodást. Kérdezzék meg bármelyik embert az utcán az Egyesült Államok avagy a Szovjetunió akármelyik városában, vagy bármely más országban, úgy véli-e, hogy ott, a Föld atmoszféráján túl, több száz kilométernyi magasságban szükséges-e atomfegyverek elhelyezése és a világűr háborús előkészületek hídfőállásává változtatása, avagy azt óhajtja-e, hogy ezt ne engedélyezzék. Erre a kérdésre érthetően csakis egyetlen válasz létezik: ezt nem szabad megengedni. Felszólítjuk az Egyesült Államok kormányzatát: tudatosítsa, hogy a világűr militarizálása az egész emberiséget, tehát magát az amerikai népet is fenyegeti. Azt a reményünket fejezzük ki, hogy az Amerikai Egyesült Államok lemond azon akcióiról, amelyek visszafordíthatatlanná tennék a világűrnek a katonai versengés területévé történő változtatása folyamatát és bízunk abban, hogy hajlandók tárgyalásokra megállapodás elérése céljából. A Szovjetunió továbbra is amellett száll síkra, hogy mielőbb megkezdődjenek ezek a tárgyalások. A közgyűlés jó ügyet szolgálna, ha erélyesen és egységesen kinyilvánítaná, hogy nem kerülhet sor a világűr militarizálására, és a kozmikus térséget csak az emberiség javára szabad felhasználni, nem pedig arra, hogy a Földön pusztulást és halált okozzon. A Szovjetunió attól vezérelve, hogy sokoldalúan elősegítse ezt, javasolja, hogy a közgyűlés napirendjére fontos és sürgős pontként sorolják be a világűr kizárólagos békés, az emberi- ség'javát szolgáló célokra történő felhasználásának kérdését. Mindenekelőtt arról vön szó, hogy haladéktalanul és egyszer s mindenkorra tiltsák be az erő alkalmazását a világűrben, illetve a kozmoszból földi célpontok ellen, akárcsak a Földről kozmikus objektumok ellen. Más szavakkal: meg kell állapodnunk a támadó űrfegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről, indítsák azokat bármilyen típusú kilövőállásról, és amelyek kozmikus objektumok ellen irányulnak. Ez elsősorban mindazokra az országokra vonatkozna, amelyek nagy kozmikus potenciállal rendelkeznek. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének határozottan síkra kell szállnia kétoldalú és sokoldalú alapon egyáránt megbízhatóan ellenőrizhető megállapodások elérése érdekében. Elengedhetetlenül meg kell nyitni az utat ahhoz, hogy az országok konstruktív célok elérése érdekében egyesítsék törekvéseiket, ami a jövőben elvezethetne a kozmosz kizárólag békés célú felhasználását szem előtt tartó világszervezet létrehozásához. Az itt jelenlevők között valószínűleg több szemtanúja volt annak, hogy 1982-ben a Szovjetunió ünnepélyesen bejelentette: egyoldalú kötelezettséget vállal, miszerint lemond az atomfegyver elsőkénti bevetéséről. E rendkívül fontos döntés meghozatala egyáltalán nem volt egyszerű. Országunk változatlanul arra szólítja fel a többi atomhatalmat, amelyek még ezt nem tették meg, hogy vállaljanak hasonló kötelezettséget. Ez valóban konkrét, történelmi fontosságú lépés lenne a nemzetközi bizalom megteremtésében is. És vajon nem járulna-e hozzá a kölcsönös aggodalom eloszlatásához a szocialista országok azon javaslatának a megvalósítása, amely indítványozza, hogy a Varsói Szerződés és az Északatlanti Szervezet tagállamai szerződésben mondjanak le a katonai erő alkalmazásáról? Csakis üdvözölni lehetne, ha ilyen kötelezettséget vállalnának más országok is függetlenül attól, hogy tagjai-e katonai tömörüléseknek, semlegesek avagy el nem kötelezettek-e, miszerint lemondanak az atomfegyverek és a hagyományos fegyverek egymás elleni elsőkénti alkalmazásáról, más szóval az erő alkalmazásáról. A békefórumok problémái és távlatai További hasonlóan fontos kezdeményezéseinkkel együtt az említetteket előterjesztettük a stockholmi konferencián is. Előterjesztettük őket más intézkedésekkel együtt, amelyek a bizalom erősítését szolgálják katonai téren. A NA- TO-országok képviselői azonban gyakorlatilag obstrukciós álláspontra helyezkedtek e javaslatokkal kapcsolatosan. Az úgynevezett katonai műszaki intézkedések ürügyén terjesztik elő a rosszul álcázott felderítő tevékenységre vonatkozó programjukat. Az általunk szorgalmazott intézkedések természetesen nem érintenék az Egyesült Államok területének egyetlen darabját sem, tehát azét az országét, amely a NATO-tömb katonai mechanizmusának a fő bázisa. A konferencián tárgyaló partnereink körében józan hangok is hallatszanak, jóllehet ezeket eddig túlharsogta a kölcsönösen elfogadható megállapodásokat ellenzők kara. Mi a stockholmi konferencia eredményes befejezésére törekszünk, amely azonban csak abban az esetben biztosítható, ha az értekezlet valamennyi résztvevője felhagy az egyoldalú előnyök elérésére irányuló kísérletekkel. Ugyanez mondható el a középeurópai fegyverzet és haderők kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások kilátásairól is. A terméketlen „létszámvita,“ amelyet a nyugati résztvevők erőltetnek, oda vezetett, hogy a bécsi tárgyalások már régóta holtponton vannak. A NATO-országok kitérnek a létfontosságú kérdések tárgyilagos megvitatása elől, mindenekelőtt a fegyverzetcsökkentés kérdésére vonatkozik ez, jóllehet másként nem lehet reálisan megszilárdítani az európai földrész biztonságát és stabilitását. A bécsi tárgyalásokon sem volna szabad teret engedni különféle politikai manővereknek, amelyeket előszeretettel alkalmaznak a mi tárgyaló partnereink. Mintegy két évvel ezelőtt a Szovjetunió a genfi leszerelési konferencia elé terjesztette megvitatás céljából a vegyi fegyverek betiltását célzó konvenció fő irányelveire vonatkozó javaslattervezetet. Ez a tervezet jól kiegyensúlyozott alapot jelent megállapodás eléréséhez. Ennek egyes pontjait a későbbiek folyamán pontosították és kiegészítették, figyelembe véve a többi résztvevő fél álláspontját is. Nem valamennyien kívánják e tárgyalások sikerét. Valakinek inkább jobban megfelelne azok kudarca. A színlelt érdekeltséggel egyes államok nyilván leplezni akarják a vegyi fegyverek állományának növelésére irányuló terveiket. Az ilyen taktikát határozottan el kell ítélni. Meg kell gyorsítani a vegyi fegyverek betiltását és megsemmisítését célzó nemzetközi konvenció kidolgozását. Az ENSZ ehhez nagymértékben hozzájárulhatna. Később nem könnyebb, hanem egyre nehezebb lesz ennek a problémának a megoldása. A mi országunk kinyilvánítja: kész részt venni sokoldalú tárgyalásokon a tengeri katonai tevékenység és a haditengerészeti fegyverzetek korlátozásáról, továbbá a tengereken és az óceánokon a bizalmat erősítő intézkedések kibővítéséről folyó sokoldalú tárgyalásokon, mindenekelőtt olyan térségekre vonatkozóan, amelyeken forgalmas tengeri utak vezetnek keresztül, illetve ahol a legvalószínűbb a válsághelyzetek kialakulása. Nem árt figyelmeztetni arra, hogy már indítványoztunk megállapodást megfelelő intézkedésekről, beleértve az Indiai, az Atlanti-, avagy a Csendesóceánt, a Földközi-tengert, illetve a Perzsa-öbölt. Meg nem engedhető halasztást szenved az Indiai-óceánról szóló nemzetközi konferencia összehívása. Az USA és néhány szövetségese nem akarja figyelembe venni a part menti országok akaratát, amelyek békés vizeket követelnek az Indiai-óceánban, fölötte pedig tiszta égboltot. A Szovjetunió továbbra is aktívan sikra- száll amellett, hogy ezt az óceánt a béke övezetévé változtassák, ami jelentős állomás lenne a világóceánok és -tengerek militarizálása elleni harcban. A lázas fegyverkezés még akkor is komoly károkat okoz az embereknek, amikor a fegyverek hallgatnak. Egyre nagyobb szellemi és anyagi értékeket nyel, el, nem engedi meg az éhezés, a betegségek, az új energiaforrások keresése és a környezetvédelem globális problémáinak megoldását. Ezeket a feladatokat nem lehet megoldani sem deklaratív nyilatkozatokkal, sem a más országoknak nyújtott segítség olyan feltételekhez kötésére irányuló kísérletekkel, hogy fogadják el a társadalmi és gazdasági fejlődés bizonyos modelljét. Másra van szükség - felhagyni a kizsákmányolás valamennyi formájával, a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatoknak mint a politikai nyomás eszközeinek a kihasználásával, s a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat igazságos, demokratikus alapokon kell átépíteni. Következetesen síkraszállunk a lázas fegyverkezés korlátozására és a leszerelésre irányuló reális intézkedések megvalósításáért, ami szoros összefüggésben van a gazdasági és szociális fejlődés problémáinak megoldásával, s ez irányban az egyik távlati lehetőségnek tartjuk a katonai költség- vetések százalékos vagy abszolút csökkentését. A Szovjetunió a Varsói Szerződés többi államával együtt javaslatot terjesztett elő a NATO-orszá- goknak a katonai kiadások emeléséről való kölcsönös lemondásról, illetve a későbbi csökkentésről szóló tárgyalások megkezdésére. Véleményünk szerint nincs akadálya annak, hogy a javasolt intézkedések megvalósításában olyan államok is részt vegyenek, amelyek nem tartoznak a két katonai-politi- kai tömörüléshez. A NATO azonban mindeddig nem adott választ erre a javaslatra, és ez nem véletlen. Ha ma a legkorszerűbb technikai eszközök segítségével egy olyan fényképfelvételt lehetne készíteni, amely megmutatná bolygónkon az USA és szövetségesei katonai előkészületeinek terjedelmét, olyan panoráma tárulna elénk, amely minden gondolkodó embert megdöbbentene. A képen rakétákból álló kerítést lehetne látni, hadászati bombázó repülőgépeket, a tengereken és óceánokon hadihajók egész seregeit, az egész világon szétszórt katonai támaszpontok százait: rendkívül sok felhalmozott fegyverfajtát. Száz békejavaslat... Mondhatnánk, hogy mi, a Szovjetunió ugyancsak rendelkezünk fegyverekkel a földön, a levegőben, a vízen és a víz alatt. A válaszunk - igen, vannak ilyen fegyvereink, de nem a mi akaratunkból. A háború utáni történelem objektív tényei cáfolhatatlanul megerősítik, hogy nem a Szovjetunió, nem a szocializmus, hanem a másik fél volt a kezdeményezője a lázas fegyverkezésnek és valamennyi új fordulónak ebben a fegyverkezésben. Országunk kénytelen volt megtenni a válaszintézkedéseket, és ezt éppen hogy válaszként tette, s csak olyan mértékben, ahogy azt saját biztonságának, valamint barátai és szövetségesei biztonságának érdekei megkövetelték. A Szovjetunió sohasem törekedett, és nem törekszik erőfölényre, síkraszáll a katonai egyensúly megőrzéséért, mégpedig a lehető legalacsonyabb szinten. Csak az ENSZ szónoki emelvényéről legkevesebb száz konstruktív javaslatot terjesztettünk elő. Az egész világ előtt ismert, hogy a Szovjetunió állt elő a legradikálisabb javaslattal - az általános és teljes leszerelésre, s ugyanakkor az általános és teljes ellenőrzésre vonatkozó indítvánnyal. S hány meg hány szovjet javaslat látott napvilágot a lázas fegyverkezés egyes irányainak korlátozására! Javasoltuk és javasoljuk, állapodjunk meg a nukleáris fegyverekkel folyó kísérletek teljes betiltásában és valamennyi új tömeg- pusztítófegyver-fajta és -rendszer kifejlesztésének és gyártásának betiltásában. A Szovjetunió változatlanul törekszik a hagyományos fegyverek és fegyveres erők csökkentésére, s ezért javasolta a probléma megoldását mind globális, mind regionális alapon. ' A világ üdvözölte azokat a szovjet kezdeményezéseket, amelyek jelentős nemíetközi szerződések és megállapodások alapjává váltak, gondolunk itt például az atomcsendegyezményre, a nukleáris fegyverek légköri, kozmikus térségbeli és víz alatti kísérleteinek betiltására, a tömegpusztító fegyvereknek a tengerek és óceánok fenekén való elhelyezése tilalmára, a bakteriológiai fegyverek betiltására stb. Ezek a dokumentumok ma is teljesítik küldetésüket. A jóakarat jeleként egész sor egyoldalú kötelezettséget vállaltunk magunkra, kezdve az atomfegyver elsőkénti alkalmazásáról való lemondással egészen a közép-európai fegyveres erőink és fegyverzetünk korlátozására irányuló gyakorlati lépésekig. A Szovjetunió, amely konstruktív indítványokat tett, pozitívan viszonyul más országok javaslataihoz is. Támogatjuk az atommenetes és békeövezetek kialakításának gondolatát a világ különböző térségeiben. Pozitív választ adtunk Argentína, Görögország, India, Mexikó, Tanzánia és Svédország nemrég tett kezdeményezésére, amely felszólította az összes atombatalmat, hogy hagyják abba nukleáris fegyverzetük növelését, és kezdjék meg e fegyverek készleteinek csökkentését. A NATO nem hajlandó a problémák rendezésére Valamennyi javaslatunk tehát olyan kezdeményezés, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére és az államok közötti békés együttműködés fejlesztésére irányul. De javasoljunk bármit, hozzunk fel bármilyen érveket, ellenfeleink válasza: „Nekünk ez nem felel meg.“ Megesküsznek rá, hogy a lázas fegyverkezés megállításának hívei, de csak a fegyverek korszerűsítése alapján, tökéletesítésük és felhalmozásuk alapján. Abszurd ez? Igen, abszurd, ám ez politikájuk alapja. Arról biztosítanak bennünket, hogy a világban kialakult feszültség csökkentésének hívei, de csak a mind újabb katonai támaszpontok építése, a háborús előkészületek fokozása, a világűr militarizálása, az amerikai nukleáris fegyverek új fajtáinak európai elhelyezése alapján. Mi szükséges ahhoz, hogy az éhínség és a betegségek ne szedjenek több millió emberáldozatot? A NATO- országok logikája szerint úgy tűnik, hogy ehhez az kell: minél több eszközt és erőforrást lökjünk bele a fegyvergyártás feneketlen gépezetébe. (Folytatás az 5. oldalon) / ÚJ SZÚ 4 1984. IX. 29.
