Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)
1984-09-29 / 231. szám, szombat
ÚJ szú 5 1984. IX. 29. A Szovjetunió kész együttműködni mindazokkal, akik hozzájárulnak a feszültség csökkentéséhez, a bizalom légkörének kialakításához (Folytatás a 4. oldalról) Ebből tehát az következik, hogy a béke biztosításához egyedül a háborús előkészületek útja vezet Ez visszájára fordított logika, a militarizmus logikája. Minden államnak világosan kell látnia, miért nem oldódnak meg napjaink legfontosabb és legégetőbb problémái. Mindenekelőtt a nukleáris fegyverekről és a lázas fegyverkezésről van szó. Azért nem oldódnak meg ezek a problémák, mert a NATO-államok nem akarják. Ezt a politikát Washington ösztönzi. Szilárdan összekapcsolta külpolitikai terveit a nukleáris fegyverek, valamint a tömegpusztító fegyverek további fajtáinak felhalmozásával. A megállapodáshoz vezető úton áthatolhatatlan gátat emelt. Még az elemi illemszabályokat sem veszik figyelembe azokban az esetekben, amikor a két nagyhatalom - a Szovjetunió és az USA - képviselői összeülnek, hogy valamit megvitassanak. Mindaz, amit az amerikai fél mond, azt a célt szolgálja, hogy egyoldalú előnyökre tegyen szert az USA. Az ügy tehát kezdettől fogva kudarcra van ítélve. Olvassák el azokat a programdokumentumokat, amelyek az amerikai kormány jövőre vonatkozó politikáját magyarázzák. Ezeket a dokumentumokat a világuralmi ambíciók, a Szovjetunióval és más békeszerető államokkal szembeni ellenségeskedés szelleme hatja át, az USA-nak a világban betöltendő vezető szerepre irányuló törekvéseit ünnepük, a fegyvereket és az erőszakot dicsőítik. Ugyanakkor napjaink valamennyi sürgető problémájának megoldását illetően megteremtik a kiút nélküli helyzet alapjait. Meggyőződésünk, hogy valamennyi állam, tekintet nélkül társadalmi berendezkedésére, tekintet nélkül arra, kicsi-e vagy nagy, megérti: ez az irányvonal a világban kialakult feszültség további növekedésének, a nukleáris katasztrófa veszélyes növekedésének az irányvonala. A szovjet küldöttséget felhatalmazták arra, hogy ezen a magas fórumon kinyilatkoztassa: a Szovjetunió politikája ugyanolyan, mint eddig volt, a békére, a leszerelésre, a nukleáris fegyverek korlátozására s későbbi felszámolására és jelenkorunk más égető problémáinak megoldására irányul. Szembe kell nézni az igazsággal. A világpolitika két irányvonala közötti szakadék épp az USA jelenlegi politikájának következtében szélesedett és mélyült ki a korábbiaknál nagyobb mértékben, s a megállapodáshoz vezető utak valófában el vannak zárva. Ma sok ember aggodalommal kérdezi: vajon minden elveszett-e, és vajon csak az marad-e hátra, hogy beismerjük, a nemzetközi kapcsolatokban sötét éjszaka állt be? A nemzetközi helyzetre vonatkozó ilyen véleményt nem fogadjuk el. Világnézetünktől idegen a reménytelenség érzése. A háborúhoz vezető utat leküzdhetetlen akadályokkal kell elzárni. Véget kell vetni a fegyverek felhalmozásának a világban. A háború elhárítása érthetően nehéz feladat. A fegyvergyártás nagy lendülettel folyik. Azok a befolyásos erők, amelyek mindenek fölé helyezik világuralmi érdekeiket, nem akarják leállítani. A példákért nem kell messzire menni. Elég, ha csak körülnézünk: ezek •az erők nem veszik figyelembe a nemzetközi jog és az erkölcs alapvető normáit, rablótámadást hajtottak végre az apró Grenada ellen, amelynek volt annyi bátorsága, hogy védje szuverenitását. Megszállták ezt az országot, és megfosztották függetlenségétől. Súlyos válsággócok Nem válogatnak az eszközökben, amikor Salvador belügyeibe avatkoznak be. Nem sajnálnak semmit, csak hogy segítsék védenceik rendszerét, azokét, akik véres bűncselekményeket követnek el a salvadori néppel szemben. Valódi blokád - katonai, politikai és gazdasági blokád - alatt van Nicaragua, amely népe nemzeti szabadságát, függetlenségét és demokratikus vívmányait védi, és hősi ellenállást tanúsít abban a hadüzenet nélküli háborúban, amelyet ellene Washington folytat. Ezek az erők még mindig nem tudnak megbékélni a szocialista Kuba létével. Olyan fenyegetések hangzanak el Kuba címére, hogy hagyjon fel irányvonalával, amelyhez szavaiban és tetteiben egyaránt hú. A közép-amerikai helyzetet, amely veszélyes feszültségek forrása, békés eszközökkel, a térség országainak belügyeibe való amerikai beavatkozás feltétel nélküli megszüntetése alapján kell megoldani. Az ilyen rendezésre lehetőséget nyújt Nicaragua és Kuba konstruktív álláspontja, valamint a Contadora-csoport államainak kezdeményező javaslatai. A Szovjetunió támogatja a probléma politikai rendezésére irányuló erőfeszítéseket. A Közel-Keleten is láthatjuk, mit hoz a nemzeteknek és országoknak az imperialista politika. Még emlékezetünkben élnek a barbár akciók Libanonban, amelyre erőszakkal akarták rákényszeríteni až Izraellel való kapituláns szerződést. A tények azonban azt bizonyítják, hogy az USA-nak az Izraellel való „stratégiai együttműködésére“ támaszkodó tervei nem számolnak a tartós béke megteremtésével ebben a térségben. A Szovjetunió a közelmúltban terjesztette elő a közel-keleti rendezés alapelveinek javaslatát. Ez az indítvány jól ismert, és nagy visszhangra talált. Felszólítjuk a konfliktusban részt vevő valamennyi felet, hogy józanul vegyék figyelembe egymás törvényes jogait és érdekeit, s az összes többi államot, hogy járuljanak hozzá az igazságos közel-keleti rendezésre irányuló erőfeszítésekhez. A szuverén és el nem kötelezett Afganisztán ellen folytatódnak a provokatív intrikák. Az afgán nép ellenségei nem adják fel a reményt, hogy sikerül ót visszataszítaniuk a középkorba. Ezért fegyveres intervenciót szerveznek külföldről. Meg lehet oldani, e probléma külpolitikai vonatkozását? Igen, van erre lehetőség. Ehhez arra van szükség, hogy szűnjön meg a kormányellenes zsoldosok és diverzánsok bandáinak szervezése, felfegyverzése és Afganisztánba küldése, arra van szükség, Yiogy szűnjön meg a beavatkozás Afganisztán belügyeibe. Nincsenek kétségek afelől, hogy Afganisztán azon az úton halad és fog haladni, amelyen elindult, a füg- getlnenség, a szabadság, a társadalmi haladás, a béke és az el nem kötelezettség útján. Külső erők politkája bonyolítja a délkelet-ázsiai helyzetet. Nem szűnnek meg a Vietnam, Laosz és Kambodzsa elleni provokációk. Az említett országok ellen akarják uszítani szomszédjaikat - az ASEAN szövetség államait. Építőnek tartjuk a három indokínai ország kezdeményezését arra vonatkozóan, hogy Délkelet-Ázsia váljék a béke, a jószomszédság és az együttműködés övezetévé, s ugyanígy értékeljük azokat az erőfeszítéseit, amelyek a térség államai közötti politikai párbeszéd felvételére irányulnak. A szovjet vezetés már nemegyszer kifejtette álláspontját a Kínai Népköztársasággal való viszony kérdésében. Ez az álláspont jól ismert. A Szovjetunió normális jószomszédi kapcsolatokra törekszik a két nagy állam között. Kísérletek történnek a Koreaifélszigeten kialakult helyzet normalizálásának megakadályozására, ami növeli a feszültséget a Távol-Keleten. A Szovjetunió szolidáris a koreai népnek azzal a küzdelmével, amelynek célja az idegen csapatok kivonása Dél-Kore- ából, s az ország békés, bármiféle külső beavatkozás nélküli egyesítése. A koreai kérdés megoldásához pozitív alapot jelentenek a KNDK javaslatai. Majdhogy hivatalosan is az USA „történelmi szövetségesének“ nyilvánították a pretorai fajüldöző rendszert, amely az ENSZ- határozatai ellenére Namíbiát a lehető legtovább gyarmati uralma alatt akarja tartani, egyebek között kimondottan intervenciós akciókkal fenyegeti Angola és más szomszédos afrikai államok függetlenségét. Ez a rezsim nem követhetné el a jogtalanságokat, ha bizonyos országok nem tartanák fölötte védőszárnyukat. Nem kétséges azonban, hogy a namíbiai nép elnyeri szabadságát és függetlenségét. A Dél-afrikai Köztársaságnak és védelmezőinek gyarmatosító politikája a mai világban történelmileg túlhaladott anomália. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika gazdaságilag kevéssé fejlett országait szó szerint kirabolják az iparilag fejlett tőkés államok. A Szovjetunió, akárcsak a többi szocialista ország, lehetőségeihez mérten továbbra is segíteni fogja a fiatal független államokat nemzetgazdaságuk fejlesztésére irányuló erőfeszítéseikben. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokat úgy kell átépíteni, hogy a világ valamennyi országa a gazdasági és társadalmi haladás útján fejlődhessen. A világ az utóbbi időben mind gyakrabban találkozik az USA politikájának olyan veszélyes megnyilvánulásaival, mint az igény a büntetlenségre és az az érzés, hogy neki mindent szabad. Kétségek nélkül kész törvényesnek nyilvánítani bármilyen bűnös eszközt és módszert, ha általuk el lehet érni az óhajtott célt. Az USA a nemzetközi ügyekben úgy akar viselkedni, ahogy az neki tetszik. És így megvasalt katonacsizmával tapos idegen országokra. Felszámolni az állami terrorizmus politikáját Véleményünk szerint a helyzet megérett arra, hogy a legkomolyabb figyelmet szenteljük annak: néhány állam, amely a katonai erőfölény megszerzésére törekszik, és a nemzetközi kapcsolatokban a terrorizmus politikáját valósítja meg, más országok társadalmi és politikai rendszerének aláásására irányuló akciókat hajt végre. Rendkívül hosszú azoknak a különleges dokumentumoknak, határozatoknak és különböző előírásoknak a sora, amelyeket az államok aláírásukkal erősítettek meg, és amelyek kizárják egyik országnak a másik ország belügyeibe való beavatkozását. Az ENSZ-nek sincs joga ehhez a beavatkozáshoz. Nézzük meg a világszervezet alapokmányának 2. cikkelyét. Vajon nem erről van benne szó? És mégis valamennyiünk szeme láttára durván megsértik ezt a nemzetközi törvényt. Eközben azok, akik megsértik, azt állítják, hogy ezt egyszerűen azért teszik, mert nem tetszik nekik ennek vagy annak az államnak a társadalmi rendszere. Ez az államok közötti békés kapcsolatok, a kölcsönös bizalom aláásásához, a háborús veszély növekedéséhez vezet. Ez a politika és ezek az akciók a nemzetközi normák lábbal tiprá- sát jelentik. Nem lehet ókét megtűrni, véget kell nekik vetni. Meggyőződésük szerint az ENSZ ebben az esetben is felemelheti szavát a nemzetközi törvényesség tiszteletben tartásának támogatására. A Szovjetunió ezért mint fontos és sürgető kérdést megvitatásra az ENSZ-közgyülés elé terjeszti az állami szintű terrorizmus politikája és az államok minden olyan akciója kizárásának kérdését, amely más szuverén államok társadalmi és politikai rendszerének aláásására irányul. Javasoljuk, hogy az ENSZ határozottan ítélje el az állami terrorizmust, mint a más országokkal és nemzetekkel szembeni eljárás módszere politikáját és gyakorlatát. Fel kell hagyni minden olyan akcióval, amelynek célja szuverén államok társadalmi rendszerének erőszakos megváltoztatása vagy aláásása, törvényes kormányai destabilizálása és megdöntése. Ugyancsak szükséges, hogy semmiféle ürüggyel ne kerüljön sor olyan katonai akciókra, amelyek ezt a célt szolgálják, s állítsák le mindazokat az akciókat, amelyek már folyamatban vannak. Valamennyi államnak tiszteletben kell tartania a nemzeteknek azt a vitathatatlan jogát, hogy önállóan dönthessenek saját sorsukról, s politikailag és más területen önállóan fejlődhessenek. Javaslatunk a Szovjetunió elvi állásfoglalásából ered. Elfogadása sok tekintetben hozzájárulna a nemzetközi konfliktusok elhárításához és felszámolásához, az agresszió és a háború útjába állított erkölcsi-politikai gátak megerősítéséhez. Szovjet-amerikai kapcsolatok Sok igazság van abban az állításban, hogy a nemzetközi helyzet közvetlenül függ attól, miként alakul a szovjet-amerikai viszony. Országunk ma, akárcsak korábban, az USA-val való normális kapcsolatok fenntartásáért száll síkra. Még nem is olyan régen ezek a kapcsolatok, bár ingadozásokkal, lényegében így alakultak. A második világháború idején ezek szövetségesi kapcsolatok voltak. Ez a viszony Washington hibájából az utóbbi években megromlott. Az USA ugyanis nem sajnálta a fáradságot, hogy meghiúsítsa mindazt a jót, amit közösen kialakítottunk, hogy aláássa a korábban nyert bizalmat. S még jó, hogy nem dicsekszenek azzal, mennyire mindegy nekik, milyen híre van az amerikai félnek mint partnernek a nemzetközi kapcsolatokban. Nincs azonban mivel dicsekedniük. A történelem nem azzal a nappal kezdődik, amikor az USA-ban ez vagy az a kormány hatalomra jut. A szovjet-amerikai kapcsolatok legkiválóbb fejezete marad az az időszak, amikor a két hatalom egyesítette erőit, hogy legyőzze a fasizmust. Azoknak viszont, akik jelenleg határozzák meg az USA politikáját, nem keveset kell még tenniük azért, hogy szavaikat vagy kötelezettségvállalásaikat bizalommal lehessen fogadni. Nem lehet jelentősége semmiféle olyan kísérletnek, amely arra irányul, hogy a forma optikai megváltoztatásaival helyettesítse a politika lényegét: a militarizmus- tól a béke biztosítását célzó irányvonalhoz való visszatérés szükségességét. Olyan ez, mint az üres edény. Ha az USA az amerikai -szovjet kapcsolatokban valóban jóindulatot akar tanúsítani, és a békére akar törekedni, az megköveteli az ilyen fordulat elhatározását. Csak ennek lehet politikai súlya. A Szovjetunió úgy véli, hogy a konkrét tettek, nem pedig a szavak vezethetnek az USA-hoz való viszonyunkban tapasztalható helyzet normalizálásához. A Szovjetunió ezért mindent megtesz. Minden amerikainak, minden amerikai családnak tudnia kell, hogy a Szovjetunió békét és csak békét akar az USA-val. A nyugat-európaj országokkal normális és több esetben jó és gyümölcsöző viszonyt tartunk fenn. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, néhányan közülük megengedték, hogy területükön új amerikai nukleáris rakétákat, - el- sőcsapásmérő fegyvereket - helyezzenek el. A revansizmus veszélyei Nem szabad szemet hunyni afelett sem, hogy néhol mindmáig nem adták fel a reményt Európa háború utáni realitásainak módosítására. Ezt a revansista hangulatot az utóbbi időben olyan nyilatkozatok élesztik, amelyekben kísérletet tesžnek azon kötelezettségek megkérdőjelezésére, amelyeket az antifasiszta koalíció résztvevői vállaltak magukra. Nem tanácsolnánk, hogy bárki is engedjen ennek a veszélyes hangulatnak, s józanságra szólítunk föl. Senkinek sem szabad visszafordítania azt, ami nemcsak a nemzetközi jog normájává vált, hanem ami - a legutóbbi világháborúban is - számtalan áldozat révén született meg. A békéért és a béke ellen fellépő erők közötti küzdelemben szövetségeseinknek tartjuk Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országait, amelyek az el nem kötelezett államok többségét alkotják, amely mozgalom jelenkorunk befolyásos ereje. A Szovjetunió a jövőben is minden tőle telhetőt meg kíván tenni azért, hogy elmélyítse és fejlessze baráti kapcsolatait ezekkel az országokkal. Tisztelt küldöttek! Szilárd meggyőződésünk szerint a nemzetközi helyzet alakulásának jelenlegi veszélyes tendenciáját meg lehet változtatni, meg lehet akadályozni a lázas fegyverkezést és leszálló spirálra kényszeríteni, csökkenteni lehet, majd teljesen fel lehet számolni a háborús veszélyt. Ehhez arra van szükség, hogy az államok, legyen szó nukleáris vagy nem nukleáris, nagy vagy kicsi országokról, tekintet nélkül társadalmi rendszerükre egyesítsék erőfeszítéseiket. „A Szovjetunió teljes mértékben együtt fog működni mindazokkal az államokkal, amelyek készek gyakorlati tettekkel hozzájárulni a nemzetközi feszültség csökkentéséhez és a bizalom légkörének a kialakításához a világban“ - hangsúlyozta Konsztantyin Csernyenko. „Más szóval azokkal, amelyek tényleg nem a háború előkészítésére, hanem a béke alapjainak megszilárdítására fognak törekedni“. Az emberiség jövőjéért valamennyi ország közösen viseli a felelősséget. A nemzetek joggal elvárják, hogy az ENSZ egész tevékenységét ennek a felelősségnek a szelleme hassa át. (Alcímek: Új Szó) Ján Marko felszólalása az IPU ülésén (ČSTK) - Genfben tegnap folytatódott az Interparlamentáris Unió ülése, amelyen felszólalt Ján Marko, a csehszlovák küldöttség vezetője, a Szövetségi Gyűlés első alelnöke. Hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia a parlamentek és kormányok legfontosabb feladatának az atomháború kitörése és általában a háborús veszély elhárítására irányuló erőfeszítéseket tartja. Állást foglalt a fegyverkezési hajsza megállítása és a béke mellett. Államunk külpolitikájának tartós célja a béke megőrzése. Az erőn alapuló politikának, amelyet a Nyugat folytat, és amely a katonai fölény megszerzésére irányuló kockázatos törekvéssel függ össze, nincs és nem is lehet jövője. Ján Marko emlékeztetett arra, hogy a Nyugat-európai Unió ez év júniusában megszüntette az utolsó korlátozást, amely az NSZK- nak megtiltotta stratégiai repülőgépek és rakéták gyártását. Tehát újabb „pótfegyverkezésröl“ van szó. Ehhez járul az a tény, hogy a militarista és revansista erők kétségbe vonják a nácizmus vereségére irányuló szerződések és megállapodások komplexumát, Európa stabil fejlődésének, a jószomszédi kapcsolatoknak és az együttműködésnek a biztosítását. Elutasítjuk a militarizmust és a re- vansizmust. Ez igen veszélyes játék, amely eleve kudarcra van ítélve - hangsúlyozta Ján Marko.
