Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)

1984-09-22 / 225. szám, szombat

ÚJ szú 5 1984. IX. 22. Elmélet és politika dialektikus egysége KONSZTANTYIN CSERNYENKO ÚJ KÖNYVE české Ubchavyban a kis vízerőmű által termelt energiát használják a fűrésztelep üzemeltetésére. Nemrég felújították a már 12 éve nem használt turbinát. A beruházás három éven belül térül meg. A képen: Jirí Bezdíček a vízadagolást ellenőrzi. (Petr Josek felvétele - ČTK) Új és sajátos módon Milyen az őszi idény az agitációs központban? A Moszkvai Politikai Müvek Könyvkiadója Egységben a nép és a párt címmel kiadta Konsz­tantyin Usztyinovícs Cser­nyenko összegyűjtött beszé­deit és cikkeit. Az ebben közre­adott müvek felölelik az 1976-tól 1984 áprilisáig tartó időszakot. A könyv a szerző beszédével kezdődik, amelyet Egységben a nép és a párt címmel 1984. március 2-án a Moszkva kujbisevi váfasztókerületének választóival való találkozásán mondott el. A párt mint a társadalom vezető ereje, mint a szovjet nép politikai és eszmei élcsapata; a párt egy­sége a munkásosztállyal, a kol­hozparasztsággal a népi értelmi­séggel - ez a téma a kötet vezér-* motívuma, s ez határozta meg a könyv címét is. Ezt a témát elemzi a kötet legtöbb írása, közü­lük több pedig teljesen a téma kifejtésére összpontosít, mint pél­dául az SZKP KB az SZKP új szerkesztésű programja előkészí­tésére alakult bizottságának 1984. április 25-én tartott ülésén elmon­dott beszéd. Ezt a művet teljes joggal lehet a legkiemelkedőbb marxista müvek közé sorolni. Tar­talmazza a párt legfontosabb esz­mei-elméleti és politikai dokumen­tuma előkészítésének alapelveit, amely dokumentum a fejlett szo­cializmus teljes körű tökéletesíté­sére irányul. A kommunisták végső célja a kommunista társadalom, az ön­igazítás társadalma. A dialektika pedig abban nyilvánul meg, hogy a cél felé való közeledés folyamán a vezető társadalmi erő, a kom­munista párt szerepe nem csök­ken, hanem ellenkezőleg, növek­szik. A párt szerepének erősödése és a szocialista demokrácia elmé­lyülése egységes és törvényszerű folyamatot képeznek. Ez első pil­lantásra ellentmondásnak tűnhet, valójában azonban nincs semmi­féle ellentmondás. A könyv feltárja a pártnak a tár­sadalom életében játszott szerepe növekedésének okait. Ezek egyi­ke, hogy egyre több a nép és a párt által megoldandó feladat, s ezek egyre bonyolultabbak, ezért a politikai és szervezeti irá­nyítás új, magasabb szintjét igénylik. A másik tényező az, hogy a dolgozók újabb és újabb milliói­nak növekszik a politikai aktivitá­sa. Tapasztalt és átgondolt erőre van ahhoz szükség, hogy ezt az aktivitást a társadalmi haladás irá­nyába fordítsuk. Ez az erő a lenini párt. A szerző felhívja az olvasók figyelmét a kérdés olyan vonatko­zására is, mint a társadalmi szer­vezetek - a szakszervezetek, a Komszomol, az alkotói szövet­ségek stb. - szerepének erősödé­se, ami ugyancsak alátámasztja a szervezetek egyre szakszerűbb politikai irányításának szükséges­ségét. És végül, a fejlett szocializ­musban az SZKP szerepe növelé­sének kivételesen fontos tényező­je a marxista-leninista elmélet nö­vekvő jelentősége, amely elméle­tet kollektíván fejleszti a lenini párt. Több oldalon elemzi a könyv az elmélet szerepét a párt egész át­alakító tevékenységében. A szerző kijelenti, hogy joggal tartjuk az utóbbi időszak marxista-leninista gondolkodása kiemelkedő ered­ményeinek azokat a határozatokat és következtetéseket, amelyeket az SZKP XXIV-XXVI. kongresz- szusainak anyagai és a KB plénu- mainak határozatai tartalmaznak. Ezen eredmények között az első helyen áll a fejlett szocializmus koncepciója, amely lehetővé tette a párt számára saját stratégiai vonalának meghatározását a gaz­daság, a társadalmi fejlődés, a po­litikai rendszer területén, a társa­dalom szellemi életében. Kivételesen fontos szerepe van a párt által nemrég kiadott ponto­sításnak arról az átmeneti helyzet­ről, amelyben jelenleg társadal­munk található. Konsztantyin Csernyenko azt írja: „Társadal­munk belépett a fejlett szocializ­mus történelmileg hosszú idősza­kába, ennek teljes körű tökéletesí­tése a mi stratégiai feladatunk.“ És a továbbiakban megvilágítja, hogy ennek az időszaknak az ele­jén vagyunk, amikor megértek a mélyreható minőségi változások a termelőerőkben, és a termelési viszonyok, az egész társadalmi felépítmény ennek megfelelő tö­kéletesítése. A szerző kijelöli e feladatok megoldásának útjait. Fontos bizto­sítani a népgazdaság minden ágának gyors és folyamatos meg­újítását a tudomány és a technika legújabb eredményeinek alapján. Ez egyike a legalapvetőbb felada­toknak, Enélkül a társadalom elő­rehaladása teljességgel elképzel­hetetlen. Ha vesszük például a gazdaság területét, állítja a könyv, a dolgok­nak az utóbbi időben észlelhető javulását egyelőre nagyrészt a tar­talékok felhasználásával sikerült elérni, amelyek úgymond, a felszí­nen találhatók! Belekezdtünk a rend megszilárdításába, a szer­vezettség, a fegyelem megerősí­tésébe. Es ez azonnal érzékelhető gazdasági eredményekhez veze­tett. De szükséges tovább lépni a népgazdaságban végrehajtott mélyreható minőségi változások felé. Ezért éppen e követelmé­nyek, mindenekelőtt a társadalmi termelés intenzifikálásának jegyé­ben telik el a következő, a tizen­kettedik ötéves tervidőszak. Az SZKP KB rendkívüli plénumán, 1984. februárjában Konsztantyin Csernyenko a következőket mondta: „Az új ötéves tervidő­szaknak mindenekelőtt a terme­lésben végbemenő mélyreható minőségi változások kezdetévé, a népgazdaságunk minden ágá­nak intenzifikálásában történő döntő áttörés ötéves tervidősza­kává kell válnia. A korszerű anya­gi-műszaki bázis és az irányítás rendszere új, magasabb minősé­get kell, hogy elérjen. “ A nagy hatékonyságú gazda­ság létrehozása nem öncél, ha­nem a népjólét növelésének esz­köze. „A dolgozók széles tömegei életkörülményeinek következetes javítása - ez a kommunista párt fő irányvonala, és ezt semmi sem tudja megingatni“ - jelentette ki Konsztantyin Csernyenko a Sarló és Kalapács Fémkohászati Üzem munkásai előtt mondott beszédé­ben. Ezt kopkrét tények is alá- támsztják. Csupán a 70-es évek kezdete óta az egy főre eső reáljö­vedelem több mint a másfélszere­sére nőtt. Manapság négy év alatt a Szovjetunióban több lakás épül, mint amennyi az egész háború utáni időszakban épült. A nemzet­közi helyzet kiéleződése, amelyet az imperializmus agresszív készü­lődése okozott, megkövetelte a védelmi kiadások növelését, ez azonban nem vezetett az SZKP XXVI. kongresszusa és a KB ezt követő plénumai által kijelölt szo­ciális programok csökkentéséhez. A könyv egyik legfontosabb té­mája a párt- és az állami vezetés lenini stílusa. Ennek a fogalomnak az elemei a következők: tudomá­nyos, komplex, realista hozzáállás a kommunista építés, minden kér­désének a megoldásához; az el­mélet és a gyakorlat, a szó és a tett, a döntések és a végrehajtá­suk egysége; a kollektív vezetés, a párton belüli demokrácia,, a kriti­ka és az önkritika fejlesztése, rendszeres és hatékony ellen­őrzés. Konsztantyin Csernyenko külö­nös figyelmet fordít a párt és a tö­megek szoros kapcsolatainak megerősítésére, a kommunisták­nak arra a képességére, hogy meggyőzzék és maguk után ve­zessék az emberekét, aktívan tá­mogassák a kezdeményezéseket. Az ideológiai munka napjaink- ben egyre inkább a párt életének előterébe kerül. „Pártunk abból indul ki - írja a szerző hogy az új ember kialakítása nem csupán a legfontosabb feladata, hanem egyúttal nélkülözhetetlen feltétele is a kommunista építésnek.“ Megmutatja az okokat, amelyek az eszmei-politkai munka minősé­ge és hatékonysága növelésének szükségességét diktálják a fejlett szocializmus feltételei között. Megváltoznak az emberek mun­kájának és életének társadalmi­gazdasági feltételei, újabb és újabb nemzedékek érkeznek el az érettség fokára. A jelenlegi feltételek között a párt ideológiai munkájának jelle­gére érezhető hatást gyakorol a kiéleződött nemzetközi helyzet, a két ideológia globális harca. Re­alizmus, igazságosság, rátermett­ség, eredményeink megfelelő be­mutatása, az embereket aggasztó kérdések alapos elemzése, mind megújuló gondolkodás, a világos kifejezésmód - ezekre irányítja a szerző a párt propagandistáinak, munkatársainak, az ideológiai front harcosainak a figyelmét. A kötetben jelentős helyet foglal el a Szovjetunió bel- és külpoliti­kája egységének bemutatása, a nemzetközi politika problémái, az SZKP és a szovjet állam, a szo­cialista világrendszer, a béke min­den hívének harca a nukleáris ra­kétakonfliktus növekvő veszélye ellen. A szerző meggyőződéses híve annak, hogy bármilyen vitás nemzetközi kérdést csak tárgyaló- asztal mellett, erő alkalmazása nélkül lehet és kell megoldani. Eh­hez a különböző társadalmi rend­szerű államok jószándékára van szükség. Az utóbbi időben azzal össze­függésben, hogy az Egyesült Álla­mok több nyugat-európai ország területén elhelyezte elsócsapás- mérő rakétáit, a nemzetközi hely­zet bonyolultabbá vált. Ennek elle­nére a Szovjetunió és annak veze­tői hisznek az értelem erejében, abban, hogy az atomháborút meg kell és meg lehet akadályozni. Rendkívül nagy jelentőséggel bírnak a termonukleáris háború veszélye csökkentésének és az államok közötti bizalom növelésé­nek szempontjából a nukleáris ha­talmak közötti, természetesen, mindenekelőtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcso­latok azon normái, amelyeket a szerző a választói előtt mondott. 1984. március 2-i beszédében fo­galmazott meg. Meggyőződése szerint ezeknek az alábbiakat kell tartalmazniuk:- Le kell mondani a nukleáris háború minden változatának pro­pagandájáról, legyen az a globális vagy a korlátozott.- Kötelezettséget kell vállalni arra, hogy elsőként nem alkalmaz­nak atomfegyvert.- Semmilyen körülmények kö­zött nem szabad atomfegyvert al­kalmazni atomfegyverrel nem ren­delkező országok ellen, amelyek területén ilyen fegyverek nem ta­lálhatók. Tiszteletben kell tartani a már létező atomfegyvermentes övezetek státuszát és támogatni kell az új atomfegyvermentes öve­zetek létrehozását a világ külön­böző térségeiben.- Lépésről lépésre, az egyenlő biztonság elvének alapján el kell érni az atomfegyverek számának csökkentését, egészen minden lé­tező formájuk teljes likvidálásáig. A Szovjetunió - emeli ki Konsz­tantyin Csernyenko - ezeket az elveket politikája alapjává tette, és kész bármikor megegyezni a többi nukleáris hatalommal ilyen jellegű normák együttes elismeréséről és azok kötelező érvénnyel történő felruházásáról. Miközben békés kezdeménye­zésekkel jelentkezik a Szovjet­unió, nem hagyhatja figyelmen kí­vül az agresszió megnövekedett veszélyét sem a nemzetközi impe­rializmus harcias körei felől, és kénytelen erősíteni védelmi ké­pességét. „Aggódásunk a szocia­lista haza biztonságáért érthető minden egészségesen gondolko­dó ember számára. Egyetlen szovjet családban sem fog soha elmúlni azoknak a veszteségek­nek a fájdalma, amelyeket az elő­ző háború okozott. Országunk húszmillió emberéletet áldozott függetlenségéért, az emberi civili­záció megmentéséért a fasiszta barbárok általi leigázás veszélyé­től“ - fejti ki a kötet egyik írása. Konsztantyin Usztyinovícs Csernyenko könyvének megjele­nése jelentős esemény az SZKP és az egész szovjet társadalom eszmei életében. Jelentősége túl­nő a Szovjetunió határain, mivel a könyv az igazságot tartalmazza az országról, a szovjet kommunis­ták politikájáról, a szocializmusról és a békéről. (Fáklya) Felsőpatonyban (Horná Potôň) a művelődési ház igazgatója, Ba- lódi Viola a 22 tagú falusi pártalap­szervezet elnöke, aki természetes feladatként magára vállalta az agi­tációs központ tevékenységének irányítását is. A hnb képviselői mellé, a választókörzetekbe be­osztott agitátorokat mindig felké­szíti a szóbeli agitációra, de fon­tosnak és hatékonynak tartja a más jellegű, agitációs akciók, programok megszervezését is.-Ami persze nagyobb felké­szültséget, több munkát igényel- magyarázza -, amiben csak azokra az agitátorokra számítha­tok, akik jártasak a szervezésben éppúgy, mint a népművelésben, az ismeretterjesztésben, a tömeg­politikai munkában. Sajnos, keve­sen vagyunk ilyenek... Többen is lehetnének igaz, de sokat jelent, hogy munkatársak az ilyen akciók szervezésében és rendezésében Anda Lajos, a mű­velődési ház dolgozója, Kucz- mann Zsuzsa könyvtáros, Lelkes Mária tanítónő, a pionírok csapat­vezetője, és azok, akiket ők tobo­roznak maguk mellé.- Kevesen vagyunk - ismétli -, de mindig lépünk egyet-egyet, hogy mindig új és sajátos módon rendezett akciókkal agitálhassunk. Két évvel ezelőtt meglepetés­ként hatott Az ősz gyertyái címú, diafónikus műsoruk, mellyel díjat is nyertek, első helyezést a kerület agitációs központjainak verse­nyén.- Most, az őszi idényben - közli- két diafónikus műsorunk kerül a közönség elé, a harmadik bemu­tatására pedig felkészülünk. Egyik műsoruk a Hitvallás című, melynek témája a gyermekek és a béke. A községben, helyben már bemutatták, de az érdeklődésre való tekintettel ismét levetítik, majd a kapott meghívások szerint a szomszédos községekben is. Másik műsoruk csak 15 perces, témája a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom. Bemutatására a csehszlovák-szovjet barátsági hónapban kerül sor, és mivel tech­nikai kivitelezése hasonló a nyá­ron vetített Aratási híradó című műsorhoz, folyamatosan ismétlő­dő, kétórás, non stop jellegű vetí­téssel kerül majd a közönség elé. Harmadik műsoruk témája a kör­nyezetvédelem. A felvételeket, a ri­portokat a községhez tartozó Kis-Duna menti településeken ké­szítették, most szerkesztik össze egységes, másfél órás műsorba.- Új témájú és sajátosan rende­zett lesz mindegyik beszélgetés- folytatja -, mind a két sorozat­ban, melyek már hagyományosak nálunk, de nehogy unalmasakká váljanak, különös gondot fordítunk a tartalmi változatosságra, érde­kességre. Leglátványosabb a „Beszélge­tések a szamovár mellett“ soro­zat, mert a beszélgetés mindenko­ri témája szerint népviseletbe, vagy divatújdonságokat, praktikus munkaruhákat bemutató viseletbe öltöznek a közreműködők és a rendezők. A másik sorozat, melynek rendezésére a könyvtár­ban szokott sor kerülni, azért lát­ványos, mert sohasem marad el a témához kapcsolódó, fiatalokat, pionírokat érdeklő film-, és diave­títés.- A többi rendezvény - magya­rázza -, akár vendégszereplésre érkező szovjet népművészeti együttes fellépéséről van szó, akár a község amatőr fotósainak kiállításáról, vagy a népdalosok estjéről, olyan téma a hangosan­beszélő műsorát szerkesztő agitá­toroknak, ami feltétlenül érdekes. Feltétlenül, mert tudják, ha jól szerkesztett a műsor, sokan meg­hallgatják. Elsősorban azokat a műsoro­kat, adásokat tartja jól szerkesz- tettnek, melyekben közreműködők is szerepelnek, szavalatok, dalok, párbeszédek előadásával. Ta­pasztalata szerint a pionírok csa­patvezetője ügyesen, hozzáértés­sel készíti fel minden esetben a közreműködőket, amit ó, mint pártelnök agitációs tevékenység­nek minősít.- Okkal, mert hiszen mindig va­lamilyen politikai cél érdekében agitálunk - érvel. - Itt fogjuk a mi községünkben, a művelődési ház­ban megrendezni a SZISZ járási bizottságával közösen az ifjú me­zőgazdasági dolgozók napját. Ez csak részben szakmai rendez­vény, mert hiszen nyilvánvaló a politikai szerepe. Nem hagyhat­juk figyelmen kívül, sőt, nagyon is fontos, hogy már most, az előké­szítés idején agitációs tevékeny­séggel, a mi, sajátos módunkon érdeklődést keltve, érvelve, ma­gyarázva, vagyis agitálással te­gyük sikeressé a rendezvény poli­tikai rendeltetésének teljesítését. Nem részletezi tovább. El­mondta rövid, tömör tájékoztatá­sát az agitációs központ program­járól. Különben sem kérném bő­vebb magyarázatra, mert tudom, hogy sietős a dolga: hamarosan közvetíteni kezdi a hangosanbe­szélő legújabb, agitációs műsorát, mely a mostani, őszi idényben már a harmadik. Ugyanis, nem tegnap, nem teg­napelőtt kezdődött az agitációs központ őszi idénye, a programját pedig már a nyáron megtervezték. Idejében, s jól. HAJDÚ ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom