Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)

1984-09-22 / 225. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Szeptember 15-töl 21-ig Szombat: Kamal Hasszan Ali egyiptomi miniszterelnök a par­lamentben nyilatkozatot olvasott fel arról, hogy országa rendezni akarja a többi arab országhoz fűződő viszonyát Vasárnap: Karéi Hoffmannak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZKT elnökének vezetésével csehszlovák szak- szervezeti küldöttség utazott Varsóba • A japán ellenzéki pártok élesen bírálták a Nakaszone-kor- mány militarista törekvéseit, főleg az USA-val foly­tatott katonai együttműködést Hétfő: Párizs és Tripoli közölte: Líbia és Franciaország megállapodott, hogy mindkét fél kivonja csapatait Csádból • Grisa Filipov bolgár miniszterelnök az NDK-ba utazott Kedd: Megnyílt az ENSZ-közgyúlés XXXIX. ülésszaka • Konsztantyin Csernyenko átadta a Lenin-rendet Harilaosz Florakisznak, a Görög KP KB főtitkárá­nak 70. születésnapja alkalmából. Szerda: Moszkvában megnyílt a KGST végrehajtó bizottsá­gának 111. ülése • A Szovjetunió Minisztertanácsa a jövő évi állami költségvetésről, a gazdasági és szociális fejlesztési tervről tárgyalt Csütörtök Az amnesztia-rendelet végrehajtásáról tanácsko­zott a lengyel parlament • Súlyos merényletet követtek el Bejrútban az amerikai nagykövetség épülete ellen Péntek: Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt KB főtitkára Indiába utazott ' Elvárások, remények A nemzetek kölcsönös függő­sége, egymásrautaltsága egyre növekszik, ez azt jelenti, hogy napjaink válságai, feszültségei ki­vétel nélkül az összes országot fenyegetik. Következésképp a ba­jok orvoslása is az egész nemzet­közi közösség ügye, főleg akkor, ha az emberiség történelmében olyan példa nélküli globális ve­széllyel kell szembenézni, mint amilyen a nukleáris háború lehető­sége. Szeptember végéhez köze­ledve, az ENSZ-közgyúlés ülés­szakának megnyitásakor mindig fölcsillan némi remény: hátha si­kerül előrelépni a sorsdöntő kér­désekben. Hasonló szellemben fogalmaz­ta meg a szovjet vezetés elvárá­sait, s egyben céljait - összhang­ban a világ összes békeszerető népeinek vágyaival - a moszkvai Pravda e hét elején közölt szer­kesztőségi cikke, amely az ENSZ- közgyúlés kedden megnyílt XXXIX. ülésszakának napirendjén szereplő kérdésekkel, illetve a vi­lágszervezetre háruló feladatokkal foglalkozott. A 158 tagállam diplomatái ta­nácskozásának napirendjén 140 téma szerepel, ezek jó része azon javaslatok alapján született, ame­lyeket a Szovjetunió és a szocia­lista közösség többi országai, va­lamint más békeszeretó államok már a korábbi években is előter­jesztettek. Ez is érzékelteti: évek, évtizedek óta húzódó és halmozó­dó problémákról van szó elsősor­ban. Itt tartjuk szükségesnek idéz­ni Paul Lusakának, a mostani ülésszak elnökének gondolatát, miszerint az ENSZ megalapításá­nak közelgő 40. évfordulója alkal­mat nyújt arra, hogy ismét hang­súlyozzuk a változatlan igazságot: egyes. államok■ obstrukciós politi­kája .ellenére a világnak szüksége van az Egyesült Nemzetek Szer­vezetére. ; A legtöbb, összesen harminc »napirendi pont foglalkozik a hábo­rús veszély elhárításával és a le­szereléssel kapcsolatos kérdé­sekkel. Az említett Pravda-cikk le­szögezi: éppen az e témákkal kapcsolatos hozzáállásban ismer­hető fel a határvonal a realizmus, a felelősségtudatra épülő politika, valamint az imperialista erőknek, mindenekelőtt az USA-nak a kato­nai fölény megszerzésére törekvő kalandorpolitikája között. Ezért is indítványozta a Szovjetunió: a Közgyűlés dolgozzon ki ajánlá­sokat, amelyek arra ösztönöznék az atomhatalmakat, hogy kapcso­lataikban tartsanak be bizonyos magatartási normákat az atom­konfliktus elhárítása érdekében. A Szovjetunió már hat évvel eze­lőtt is síkraszállt azért, hogy dol­gozzák ki az államok közötti békés kapcsolatok kódexét. Ez irányba tett konkrét lépés lenne, ha a többi atomhatalom is követné Moszkva példáját és szintén kijelentené, hogy nem veti be elsőként a nuk­leáris fegyvert. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy elsősorban Wa­shingtonnak, a világ legnagyobb imperialista atomhatalmának a magatartása döntő ebben a kér­désben. A sajnálatos valóság pe­dig az, hogy Makó sokkal köze­lebb van Jeruzsálemhez, mint a jelenlegi amerikai kormányzat irányvonala a bizalomerősítő és leszerelési szándékokhoz. Melyek azok a legfontosabb gondok, amelyeknek megoldása a szocialista országok, a fejlődő és el nem kötelezett államok több­sége valamint a józan nyugati kor­mányok véleménye szerint nem tűr halasztást? A leszerelési problémáknál ma­radva mindenekelőtt fontos lenne, ha az atomfegyverek befagyasz­tására vonatkozó korábbi javasla­tok gyakorlati intézkedések formá­jában öltenének testet. Nemrégi­ben Argentína, Görögország, In­dia, Mexikó, Tanzánia és Svédor­szág állam- és kormányfői is ezt sürgették felhívásukban. Az Egye­sült Államok és szövetségesei azonban nem hajlandók erre. Ugyancsak a lázas fegyverkezés megakadályozását szolgálná a nukleáris fegyverkísérletek be­szüntetése, a neutronfegyver gyártásának betiltása. A világűr békés célokra történő hasznosítá­sának gondolata már évtizedekkel ezelőtt megfogalmazódott az ENSZ talaján. A korábbi, a XXXVIII. ülésszakon is született ilyen értelmű határozat, amely el­len csak az USA lépett fel. A világ­űr militarizálásának megakadá­lyozására vonatkozó legutóbbi szovjet javaslatok ismertek épp­úgy, fnint az ezekkel kapcsolatos elutasító amerikai magatartás is..- Nem szükséges külön magyaráz­ni, hogy az ENSZ Alapokmányá­ban megfogalmazott elvekkel me­lyik fél álláspontja helyezkedik szembe. Még néhány további, a leszere­léssel összefüggő probléma cím­szavakban: a vegyi fegyverek gyártásának és telepítésének be­tiltása: a válsághelyzetek és konf­liktusok békés úton, politikai esz­közökkel történő rendezése - min­den érintett fél érdekeinek a tiszte­letben tartásával; az állami politika szintjére emelt terrorizmus felszá- molása; az erőszakról való lemon- dás az államközi kapcsolatokban és így tovább. Ismét garmadával lehetne sorolni az utóbbi évek eseményeiből merített példákat arról, hogy Washington jelenlegi vezetői a lemondás helyett éppen- hogy fokozzák az erőszakot kül­politikai céljaik - a világuralom megszerzése a szocializmus és minden haladó mozgalom felszá­molásával - elérése érdekében. Gondoljunk csak a robbanásve­szélyes közel-keleti helyzetre, amelynek megoldására a Szovjet­unió a közelmúltban konstruktív javaslatot terjesztett elő, s ez az arab államokon kívül számos más országban is kedvező fogadtatás­ra talált. Latin-Amerikában az USA ugyancsak lábbal tipor min­den nemzetközi jogi és erkölcsi normát. Más feszültséggócok problé­máit is megvitatják a mostani ülésszakon. Ilyen pl. az iraki-iráni háború, a ciprusi kérdés, a dél- kelet- és nyugat-ázsiai helyzet normalizálása. Dél-Afrikában a faj­üldöző politikát, az emberiség­nek ezt a szégyenfoltját szintén a washingtoni magatartás miatt nem sikerült mindmáig felszá­molni. A világszervezet tagországai­nak többsége tudatosítja azt is, hogy minden nemzetközi problé­ma - a gazdasági és szociális fejlődésben, a nemzetközi gazda­sági és kereskedelmi kapcsolatok­ban, továbbá az élelmezési és népesedési gondok stb. - megol­dásának kulcsa a háborús veszély és a katonai kiadások csökken­tése. A találkozó Amióta a múlt hét elején beje­lentették, hogy az ENSZ-közgyú- lésen részt vevő Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter felkeresi (szeptember 28-án) Ronald Rea­gan elnököt, az eseménnyel kap­csolatos találgatások a nyugati la­pok címoldalára kerültek. Egyes nyugati sajtókörök úgy értékelik a hírt, hogy a Szovjetunió ismét kézzelfoghatóan bizonyítja párbe­szédkészségét. A szovjet diplomácia vezetője New York-i utazásait korábban többször kihasználta arra, hogy felkeresse a Fehér Ház vezetőjét is. Erre azonban utoljára öt évvel ezelőtt került sor, a mostani ameri­kai elnök kormányzásának négy éve alatt ugyanis lehetetlenné tett mindennemű párbeszédet a veze­tő szovjet politikusokkal. Sót, az amerikai kormány tavaly szeptem­berben még azt is megakadályoz­ta, hogy Gromiko részt vegyen a korábbi ülésszak megnyitásán. Mindezeket figyelembe véve* a nyugati hírmagyarázók már azt is nagy eredménynek tartják, hogy a találkozó megvalósul. Több len­ne ebben az igazság, ha Ronald Reagan nem állna választási had­járatának kellős közepén-só most minden politikai lépést ennek rendel alá. Az eddigi hírek alapján nem lehet kétséges, hogy e találkozó tényét is személyes sikerként igyekszik majd feltüntet­ni a választói előtt. De az sem feltételezhető, hogy ezzel Moszk­vában ne számoltak volna. Tehát az, hogy Gromiko elfogadta Rea­gan meghívását, igazolja: a Szov­jetunió valóban hajlandó mindent megtenni a szovjet-amerikai vi­szony javításáért. Másrészt vi­szont visszautasítja azt, hogy a tervbe vett találkozót bármilyen módon kapcsolatba hozzák az amerikai választási színjáté­kokkal. Egy-egy találkozó értékét min­denekelőtt az eredmények adják meg. Amint Sztanyiszlav Menysi- kov, az SZKP KB amerikai kérdé­sekkel foglalkozó tanácsadója az ABC amerikai tévétársaságnak nyilatkozta: a találkozó eredmé­nye attól függ, milyen „csomag­gal“ érkezik az amerikai fél a megbeszélésre. Ha jó dolgok vannak benne, akkor az eredmény hasznos lehet mindkét fél számá­ra. Ha azonban ugyanazt tartal­mazza, mint az elmúlt néhány év­ben tapasztalható vol£, akkor a ta­lálkozó csak egy lesz a sok közül. Andrej Gromiko, aki szerdán David Rockefeller amerikai üzle­temberrel folytatott megbeszélést, kijelentette: az USA a felelős azért, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok veszélyesen feszültté váltak. A Szovjetunió mindig sür­gette a viszony rendezését, a be­csületes és komoly tárgyalásokat annak érdekében, hogy megszün­tessék a fegyverkezési hajszát és az egyenlőség és egyenlő bizton­ság elve alapján csökkentsék a fegyverkészleteket. Összeállította: MALINÁK ISTVÁN m ____________________________ NY ELVŐR „Orvgazda“ és,, középf ültő-gyu lladás“ Néha a szótévesztésnek különös fajtájával találkozhatunk még sajtónkban is. Nem két hasonló hangzású és esetleg rokon jelentésű ismert szó közül választja a szövegbe nem illőt a tollforgató, hanem egy ismert helyett egy alakilag, hozzá hasonlót használ fel, amely azonban a magyar köznyelvben mint szó nem létezik. Nincs társadalmilag elfogadott, meghatározott jelentése, csak mint tévedésből létrehozott szóalak él, így is tartjuk nyilván, s óvunk mindenkit a használatától. Csakhogy a nyelvi-nyelvhelyességi kérdésekben járatlanabb egyének nemigen tudják ezeket megkülönböztetni a helyes alakú párjuktól, s néha éppen a helytelen alakot vélik a felhasználandó szó helyes alakjának. így járt az a szerző is, aki arról számolt be egyik lapunkban, hogy kézre került egy betöróbanda; a betörők közül tizenketten vizsgálati fogságban vannak, s a rendőrség 40 házkutatást tartott a feltételezett orvgazdáknál. Majd így zárja a cikkét: „A bíróság előtt nemcsak a betörőknek, hanem az orvgazdáknak, az üzérkedőknek is felelniük kell majd.“ A szövegbe az orgazda illenék. Ez azt a személyt jelöli, aki olyan dolgot szerez meg, amelyről tudja, hogy bűncselekmény - lopás, rablás, sikkasztás, zsarolás - útján jutott az eladó birtokába. Többen bizonytalanok a szó helyes alakjában. Vannak, akik a testrészt jelentő orr szóval hozzák kapcsolatba, s leírják két r-rel. Mások - mint szerzőnk is - az orv- előtagot vélik felfedezni benne. A testrészt jelentő orr szónak semmi köze az orgazda or-( előtagjához, az orv szóval kapcsolatban azonban már nem állíthatjuk ezt. A régi, talán ótörök eredetű or volt a szó régebbi alakja nyelvünkben, később került hozzá a v, s alakult ki az orv forma is. Az or és az orv egyaránt a tolvajt jelentette. Az or-ral a ,lop‘ jelentésű oroz igében találkozunk, s néhány összetett szó előtagjaként fordul elő. Például ezekben: orgazda (jelentését már említettük), orgyilkos (lopva, orvul támadó gyilkos). Az orv alak önálló szóként is él; jelentése: alattomos, tettét alattomban elkövető. Beszélünk olykor orv kezekről, orv halálról stb. Ezt a szót találjuk előtagként a következő összetett szavakban is: orvhalász, orvvadász, orvhallgató, orvlövész stb. Jelentését ezekben is megőrizte az orv szó: azt a halászt, vadászt, rádióhall­gatót vagy lövészt jelölik ezek a szavak, aki engedély nélkül halászik, vadászik, hallgat rádiót, illetve lesből ló valakire. Noha jelentésében ma is közel áll egymáshoz az or- meg az orv, mégsem cserélhetjük fel őket tetszés szerint. Már csak azért sem, mert az egyes szavak a megszokott előtaggal állandósultak. Tehát a halász, vadász, hallgató, lövész az orv- előtagot, a gazda, gyilkos az or- előtagot kapja. Még mostohábban bánunk néha egy másik szóval, egy beteg­ségnévvel. Szintén egyik lapunkban találkoztam vele a nemkívá­natos formájában. Egy autógyári munkásról volt szó a cikkben, akit azért nem vettek fel repülőtiszti főiskolára, mert „gyermekko­rában középfültő-gyulladása volt“. Ilyen betegség: középfültó- gyulladás - nincs. Van középfülgyulladás, és van fültőmirigy- gyulladás. Az elsó a fül dobüregének a gyulladásos betegsége, a második a fül alatt levő nyálmirigynek a gyulladása. (A fültó ugyanis a fülnek a fülkagyló alatti része.) A középtültő-gyulladás tehát az anatómiában járatlanok által alkotott betegségnév. Rendszerint a középfülgyulladás szó helyett használják, termé­szetesen helytelenül. JAKAB ISTVÁN Mi mindent „érünk el“? Az eredményiéi kezdve az előmenetelig sok mindent Ez rendjén is volna: ami elérhető, érjük el! Ám az utóbbi időben a helyes magyar nyelvhasználatra is érzékeny újságolvasó fölfi­gyelhetett arra, hogy a kelleténél többet érünk el. A dosiahnuť szlovák ige vonzatait egyre-másra fordítjuk szó szerint magyarra. Az így alkotott szókapcsolatok sok esetben dagályosak, s a leg­többször idegen hangzásúak. Ebben a mondatban díszpéldányát találjuk az ilyen igei alaptagú szókapcsolatnak: „Azóta azonban a katonai vegyi technológia jelentős előrehaladást ért el." Ez fordításszövegból való, a következő azonban eredeti fogal­mazásból: „Csak így érhet el előrehaladást a természetvé­delem.“ E mondatokban fejlődött, illetve fejlődhet jelentésben áll az idézett idegen mintájú, dagályos kapcsolat. Ha súlyos vétségnek nem tekintjük is, jobb egyetlen igével megnevezni a fogalmat: a katonai vegyi technológia jelentősen előrehaladt (fejlődött)“ illetve „Csak így haladhat előre (fejlődhet) a természetvédelem“. Az idegen szemléletet tükröző pongyolaság súlyosabb esete vonja magára figyelmünket ebben a mondatban: „További növe­kedést ért el a kommunista és a munkásmozgalom a tőkés országokban is.“ Valószínűleg nevetést váltana ki vagy nagyképűségnek tűnne föl, ha mindennapi beszédünkben „a gyermek nagyot vagy sokat nőtt“ helyett olyanokat mondanánk, hogy „a gyermek nagy növekedést ért el“. Nehéz rá magyarázatot találni, miért tartjuk az ilyet jónak, kifejezőbbnek, ha a közönségnek írunk. A szerkezet magyartalanságát még csak fokozza a növekedésnek a munkás- mozgalomra vonatkoztatása. Tömörebb és magyarosabb fogal­mazásban: „Tovább erősödött a kommunista és munkásmozga­lom a tőkés országokban is.“ Egy művelődéspolitikai beszámoló fordítója például ezt írja: „...a kongresszus után dinamikus pozitív fejlődést ért el a cseh és a szlovák kultúra...“ Ugyanezt egyszerűen, sallangmentesen így fogalmazhatnánk meg: a kongresszus után dinamikusan fejlődött a cseh és a szlovák kultúra...“ Végül még egy példa a nyelvhasználatunkra oly jellemző szerkezetre: a mezőgazdasági vállalatok irányító dolgozóitól megköveteli, hogy mindennapi nevelő és szervező munkájukban lényeges javulást érjenek el. “ Tömörebb és magyarabb fogalma­zásban: „...a mezőgazdasági vállalatok irányítóitól megköveteli, hogy mindennapi nevelő és szervező munkájukat lényegesen faVltSak MORVA Y GÁBOR ÚJ STÚ 4 1984. IX. 22.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom