Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)

1984-08-04 / 183. szám, szombat

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA SZOMBAT 1984. augusztus 4. XXXVII. évfolyam 183. szám Ára 50 fillér íratlan törvény Mi már csak ilyenek vagyunk. Életünk ünnepein, hétköznap­jain egyaránt sok szó esik a munkáról; az ember céltudatos, alkotó, teremtő tevékenységéről. Sorainkban - ha elvétve is - persze akadnak olyanok, akik ezen bizony fennakadnak; alkalomadtán az orrunk alá dörzsölik: egyébről sem tudtok beszélni, mint a munkáról. Hadd ne adjam párját a csipkelődő szónak! Mert tudunk mi másról is beszélni, és beszélünk is. Viszont a munka életünk szerves része, a só, a levegő, amely nélkülözhetetlen. Ezért van velünk hétköznapjainkon, ünnepein­ken egyaránt. A munka ad tartalmat az életnek. Nem restelljük mi bevallani azt sem, hogy népünk zöme, szine-java - ha illik ezt a kifejezést használni - a munka gondolatával kel és tér nyugovóra. Ha szabad személyes véleményt mondanom, szeret­ném szerényen megjegyezni: én inkább azokon csodálkozom, akik számára szálka, ha munkáról esik szó, akik nehezen tudják, vagy - elvétve ilyenek is akadnak - végképp nem tudják megérteni életünk munkaközpontúságát. A töke embernyomorító igája alól felszabadult dolgozó szá­mára a munka már nem csupán a megélhetés forrása, nem szükséges rossz, hanem öröm, az alkotókészség kibontakozta­tásának lehetősége, az emberré válás országútja. Valahogy így nézünk mi a munkára. Talán még annyit, hogy a tisztességes munkásember előtt még a múltban is becsülete volt. A tüntető tömeg munkát, kenyeret követelt. A legnagyobb istencsapásnak számított a munkanélküliség. A munka tisztelete tehát már nem új keletű, még annak ellenére sem, hogy a múltban a munka gyümölcsének nagy részét olyan emberek sajátították ki, akik­nek a keze nem volt kérges. A munka becsületét illetően azonban mégis óriási, szinte összehasonlíthatatlan a különbség a múlt és a jelen között. A dolgozó ember ma nem csupán egyszerűen csak végrehajtója a megszabott feladatoknak, hanem döntő többségük arra törekszik, hogy többet adjon, mint amennyit elvárnak tőle. Miért teszik? Miért adják százezrek, sőt milliók szavukat, hogy ezt vagy amazt a feladatot határidő előtt teljesítik, hogy több acélt öntenek, vagy hogy nagyobb hektár­hozamok elérésére kényszerítik a földet? A válasz nagyon is kézenfekvő: mert a mindennapi életből megtanulták, ha az ország asztalán több a hús, a kenyér, a ruhának való, nekik is több jut belőle. Nem régen olvastam valahol, hogy a nyolcvankettes évben az ország dolgozó népének közel kilencven százaléka kapcsoló­dott be a szocialista versengésbe, a felajánlási és az újítómozga­lomba. Egyéni munkafelajánlásokat négymilliónyian tettek. Folytathatnánk a csoportos vagy az egész üzemre, vállalatra szóló elkötelezett szóadással. Nem milliókat, de milliárdokat hozott ez a lendületes nekirugaszkodás az államháztartásnak. Mi azonban most ne is annyira a milliókat vagy a milliárdokat nézzük, hanem próbáljuk tudatosítani, hogy a munkához való cselekvő viszony micsoda erkölcsi, gazdasági erőt jelent. De hogy szavamat ne felejtsem: nekünk a számok mögött látnunk kell azokat az embereket, akik tényleg a munkával fekszenek és ébrednek, akik becsületbeli kötelességüknek tekintik, hogy többet adjanak, mint amennyit kérnek, elvárnak tőlük. És ilyen emberek az ország minden részében jelen vannak. Sőregen (Šurice) is, ahol annak idején ugyancsak nehezen ment a szomszédot a szomszédtól elválasztó barázdák eltüntetése. Aztán mégiscsak lett szövetkezet, méghozzá nem is akármilyen. A fiák és unokák az apák, nagyapák tétovázását országraszóló eredményekkel feledtették. A Kunya Zoltánok, a Szókovács Jánosok, a Nagy Gyulák, a Homolya Istvánok nemcsak derekas munkát végeznek, hanem példaképként is szolgálnak. Valamennyien szocialista munkabrigád tagjai, olyan emberek, akik már más szemmel tekintenek az életre, mint apáik, nagyapáik - másképpen viszonyulnak a munkához, ôk mondták ki az idén is elsőként, hogy többet tesznek az ország asztalára, mint amennyit vártak tőlük. Az ö példájukat követték még kétszázhatvanan közel félmillió koronát érő többletmunka ígérésére. És ma már azt számolgatják, mennyi még a tartozás, mikor jelenthetik, hogy az adott szó testet öltött. És vajon miről beszélgetnek ezek az emberek, ha néhanapján leülnek egy pohár sör mellé? Sok mindenről, de a munka sem marad a presszón vagy a művelődési házon kívül. Ott van közöttük, jóllehet ók talán már nem is tudatosítják. Számukra a munka a levegőt - a tegnapot, a mát, a holnapot -, az értelmes, tartalmas életet jelenti. Talán akadnak még, akik ezt nem tudják megérteni. Nem ők tehetnek róla. Számukra az élet értelme a munka. íratlan törvényük a vállalás, a szómegtartás. SZARKA ISTVÁN A 28. nemzetközi Rysy-túra Kegyelettel adóztak Lenin emlékének A CSKP KB, a szövetségi kormány és a Csehszlovák Nemzeti Front KB küldöttségét Jindrich Poledník vezette (ČSTK) - A 28. nemzetközi Rysy-túra több mint 1900 résztve­vőjének első csoportja tegnap a kora reggeli órákban elindult, hogy megmássza a 2499 méter magas csúcsot, s ezzel kegyelet­tel adózzon Lenin emlékének. A csehszlovákiai és a külföldi fia­talokkal együtt röviddel 9 óra előtt elérte a csúcsot a CSKP KB, a szövetségi kormány és a Cseh­szlovák Nemzeti Front KB küldött­sége Jindrich Poledníknak, a CSKP KB titkárának vezetésé­vel. Velük együtt Vagyim Sztye- panov, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja is megtette az igényes utat. A csoport megkoszorúzta Lenin emlékművét, majd Jaroslav Je- nerál, a SZISZ KB elnöke mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a csehszlovák ifjúság és más or­szágok fiataljai már 28-adszor fe­jezik ki ily módon tiszteletüket Búcsúlátogatás (ČSTK) - Stanislav Svoboda külügyminiszer-helyettes tegnap Prágában búcsú látogatáson fo­gadta Nedungottu Philip Ale­xandert, az Indiai Köztársaság csehszlovákiai nagykövetét. Mind­ketten nagyra értékelték a cseh- szlovák-indiai kapcsolatok fejlő­dését s kifejezték, hogy mindkét fél érdeke a kapcsolatok további kiszélesítése és elmélyítése. a NOSZF vezetőjének emléke iránt. A túrával kifejezik azt az eltökélt szándékukat, hogy aktívan hozzájárulnak szocialista hazájuk további fejlesztéséhez és a világ haladó erőinek a Szovjetunió ve­zetésével a békéért s az atomhá­ború ellen vívott harcához. František Sádek altábornagy, az Antifasiszta Harcosok Cseh­szlovákiai Szövetsége Föderális Központi Bizottságának ügyveze­tő alelnöke, a hazafias és interna­cionalista tettek nemzetközi stafé­tája központi törzskarának elnöke ezután gratulált mindazoknak, akik feljutottak a csúcsra, s ezzel lezárták a nemzetközi staféta első szakaszát. (Folytatás a 2. oldalon) Üdvözlő távirat (ČSTK) - Gustáv Husák köz- társasági elnök táviratban fejezte ki jókívánságait Thomas Sankar századosnak, a Felső-voltai Nem­zeti Forradalmi Tanács elnökének, államfőnek az ország nemzeti ün­nepe alkalmából. Kambodzsa Győzelem az éhség felett (ČSTK) - A Kambodzsai Népi Köztársaság a szociális és gazda­sági fejlődés terén azt könyvelheti el az egyik legnagyobb sikernek, hogy győzelmet arattak az éhség felett, amely kezdetben továbbra is szedte áldozatait azok közül, akik túlélték a Pol Pot-rezsim nép­irtását - jelentette ki Chea Sim, a kambodzsai nemzetgyűlés elnö­ke a moszkvai Pravda tudósítójá­nak adott interjújában. A továb­biakban elmondotta, hogy 1983- ban több mint 2 millió tonna rizst arattak le. 1979-ben a rizs vetés- területe 700 ezer hektár volt, a múlt évben pedig már ennek a háromszorosa. A rizstermelés mellett tovább növelik a cukornád- a juta-, a gyapot- és kaucsukül- tetvényeket is. A kambodzsai fal­vakban eddig már többezer úgy­nevezett önsegélyező munkabri­gád alakult. Jó gazdasági eredményeket mutathatnak fel a halászok is, akik 1983-ban 74 ezer tonna halat ad­tak a piacra. Számos ipari üzem felújította termelését, ez leginkább a textiliparban érezhető, és sikerül egyre több élelmiszeripari gyárat is beindítani. A politikus rámutatott arra, hogy bár lépten-nyomon le­het találkozni Kambodzsában a gazdasági stabilizáció jeleivel, még mindig rengeteg a tennivaló. Igényes feladat vár a mezőgazda­ságra: a rizs vetésterületét 2,5 millió hektárra kell növelni. KELET-SZLOVÁKIA Szervezetten folyik a munka A kerület déli járásai néhány napon belül célba érnek • Szép termésre van kilátás (Tudósítónktól) - Ha Kelet- Szlovákiában az elkövetkező na­pokban olyan ütemben folyna az aratás, mint mondjuk e hét elején vagy e hét derekán, akkor augusz­tus közepére magtárba kerülne a termés. Ez azonban lehetetlen, mert a magasabban fekvő vidéke­ken még nem érett kasza alá a ga - bona, ugyanakkor pedig az olyan helyi záporokkal is számolni kell, amilyenek csütörtökön szinte az egész kerületben megáztatták a mezőt, s néhány órára álljt pa­rancsoltak az aratóknak és velük együtt a szalmabegyűjtóknek is. Az apró kényszerpihenők elle­nére jól haladnak a terménybe­gyűjtési munkák - a kombájnok, a terménytisztító gépsorok, a szal­mabálázók, a kazalrakó gépek és a többi műszaki berendezés hatal­mas serege különösebb gondok, műszaki üzemzavarok nélkül vég­zik a reájuk háruló feladatot. A kerületben tegnap estig a ga­bonafélék vetésterületének közel egyharmadáról került fedél alá az idei termés. Az aratással a micha- lovcei járás áll a legjobban, ott ugyanis a kalászosok háromne­gyedét már begyűjtötték, s néhány ottani mezőgazdasági üzemben már megfonták az aratási koszorút is. A tőketerebesi (Trebišov) járás­ban szintén szervezetten dolgoz­nak, s ott is jóval túl vannak már az aratás felén. Sőt a Csicseri (Čiča- (Folytatás a 2. oldalon) Színes sátrak lakói (Tudósítónktól) - Alig pir- kadt még, amikor tegnap a sá ­tortábor megélénkült. Villám­gyors felkészülés után a háti­zsákos fiatalok buszokba száll­tak, s a poprádi tóhoz mentek, mert onnan indultak a Rysy majd két és fél ezer méter magas csúcsára. A színes sátrak otthon ma­radt lakói ébredéskor aggoda­lommal kémlelték az eget, va­jon 1940 társuk milyen időjárá­si viszonyok között jut fel a csúcsra? A Tátra ismerői esőt jósoltak, a nap azonban fittyet hányva az előrejelzések­nek szokatlanul perzselt, ilyen melegre nem igen emlékeznek errefelé. Az otthon maradtak sem unatkoztak tegnap: pihentek, napoztak, dolgosak. Majdnem egész nap folyt a próba az esti fellépésre a szabadtéri színpa­don. Unatkozni igazán nem le­het itt: komoly és tréfás vetél­kedők tarkítják a programot. A kitartóbbak versenyt futottak, a bátrabbak a ctHnjv&o^ciua i igyekeztek bizonyítani ráter­mettségüket. Nagy derültség kísérte azok produkcióit, akik vállalkoztak rá, hogy a leg­messzebbre dobják a nem is könnyű fahasábot. A véletlen műve volt-e vagy sem, de a lá­nyok dobása mindig jobban si­került. A gyengébb nem képvi­selői egy cseppet sem gyen­gébbek, éppúgy részt vállalnak a munkából is: tegnap is, ma is 500-500 brigádos végez kör­nyezetvédelmi szempontból felbecsülhetetlen értékű mun­kát: ,,takarítják“ a Tátrát. Este a manifesztáció után amatőr együttesek adtak színvonalas műsort. A 28. Rysy-túra ma is folyta­tódik: a résztvevők másik cso­portja indult a csúcsra. A teg­napihoz hasonló programok között válogat az ország 5000 fiatalja, s akik már ötödször, hatodszor jöttek el a találkozó­ra, állítják, hogy ilyen jó még sose volt, s hogy jövőre ismét eljönnek. -köp­VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A Bratislavai Elektrotechnikai Vállalat dolgozói az első félévben csak­nem 8 százalékkal túlteljesítették a transzformátorállomások szovjet kivitelének tervét. Ezzel egyúttal megvalósítják a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségüket. Megígér­ték, hogy a Szovjetunióba irányuló kivitel egész évi tervét december 12- ig teljesítik. A képen: Anežka Vršková, az egyik szocialista munkabrigád tagja transzformátort tekercsel. (Vlastimír Andor felvétele - ČSTK)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom