Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)

1984-08-03 / 182. szám, péntek

*4 SZÓ 3 1984. VIII. 3. KREFELDI FELHÍVÁS Állítsák le az amerikai elsöcsapásmérő fegyverek telepítését az NSZK-ban! (ČSTK) - A nyugatnémet kre­feldi békemozgalom nyilatkozata á közelgő hirosimai évforduló kap­csán ismét felszólította az NSZK kormányát, hogy a lakosság .nagy részének kívánságával összhang­ban állítsák meg az új amerikai támadófegyverek telepítését, s térjenek vissza a telepítés előtti állapothoz. Az Unsere Zeitben, a Német Kommunista Párt lapjában megjelentetett dokumen­tum egyértelműen elítéli a világűr militarizálásának minden formáját, s felszólít a tömegpusztító fegyve­rek általános és teljes betiltására. ,,A második világháború Európa számára az utolsó háború volt, hi­szen ha valaki most elindítaná a háborús mechanizmust, az a nemzetek ' legyilkolását, az egész emberi civilizáció megsem­misülését eredményezné.“ Harmadik forduló a nicaraguai-amerikai tárgyalásokon (ČSTK) - Nicaraguában szerdán megkezdődött és három hónapon át, november 4-ig tart a választási karfipány. A választási kampányban hét politikai párt vesz részt: a Sandinis­ta Nemzeti Felszabaditási Front (FSLN), a Keresztény Szociális Nép­párt (PPSC), a Nicaraguai Szocialista Párt (PSN), a Független Liberális Párt (PLI), a Nicaraguai Demokratikus Kon­zervatív Párt (PCD), a Népi Akció Mar- xista-Leninista Mozgalom (MAPML) és a Nicaraguai Kommunista Párt (PCN). Ezek a pártok július 25-ig beje­gyezték jelöltjeiket. A mexikói Manzanillóban tegnapra virradóan befejeződött a nicaraguai -amerikai tárgyalások harmadik for­dulója a két ország közti kapcsolatok­ról és a közép-amerikai helyzetről. A nicaraguai küldöttséget Victor Hugo Tinoco külügyminiszter-helyettes, az amerikait Harry Shlaudeman, Reagan elnök közép-amerikai külünmegbízott- ja vezette. A tárgyalások eredményei­ről egyelőre nem tettek közzé jelentést. D ürenben és egész NSZK- szerte felháborodást és til­takozást váltott ki az a tény, hogy Linich-Glimbach község térségé­ben az év végéig megkezdik a NATO föld alatti parancsnoki állásainak építését. Ide akarják ugyanis áthelyezni a holland Maastrichből a NATO második harcászati légi hadseregének és az Észak fedőnevű hadseregcso­Drága és veszélyes bunker portnak a parancsnokságát. A je­lentések szerint a titkos, hatszin­tes parancsnoki bunker 150 millió márkába fog kerülni. Amerikai, brit, belga, holland és más tisztek innen irányítják az elképzelések szerint a nukleáris konfliktust. Az üggyel kapcsolatban a bé­kemozgalom képviselői Észak- Rajna-Vesztfália kormányához in­tézett levelükben hangsúlyozták, hogy egy ellencsapás esetén egy ilyen központ létezése a tér­ségben az egész terület megsem­misülését jelentené. Herbert Ed­munds, a helyi polgármester nyíl­tan beismerte, hogy a titkos tervről a NATO döntött, s a helyi szervek­nek semmi lehetőségük sem volt a beavatkozásra. (ČSTK) Barbár izraeli támadás palesztin menekülttábor ellen Asszad nyilatkozata a szovjet javaslatokról és a közel-keleti rendezés lehetőségeiről (ČSTK) - Izraeli helikopterek szerda este barbár támadást hajtottak végre a Tripoli kikötőtől kb. 10 km-re északkeletre fekvő Nahr Al-Barid palesztin menekülttábor ellen. Néhány órával később a helikopterek újabb támadást hajtottak végre a 14 ezer lakosú menekülttábor ellen. Ezzel egyidőben az izraeli haditengerészet gyorsnaszádjairól nehéz golyószórókkal is lőtték a tábort. A támadások emberéleteket is követel­tek, nagyon sokan megsebesültek. Az elmúlt hat hónap során az izraeli légierő összesen 13 táma­dást hajtott végre különböző liba­noni célpontok ellen. Tel Aviv a tengeren is végrehajtott egy ka­lóztámadást, melynek során több libanoni hajót erőszakkal izraeli kikötőbe kényszerített. A szerdai támadásnak az ad különös jelentőséget, hogy a par­lamenti választásokat követő poli­tikai alkudozások időszakában ke­rült rá sor. Ez az akció is meg­erősítette, hogy a cionista körök agresszív politikája változatlan marad, bármely párt is kerül kormányzásra. Hafez Asszad szíriai államfő nyilatkozatot adott a Le Monde francia napilapnak. Kijelentette, hogy országa tartós, általános és igazságos békére törekszik a Kö­zel-Keleten az ide vágó ENSZ- határozatok alapján. Rámutatott arra, hogy a válsághelyzet megol­dását ebben a térségben az izraeli cionizmus és az Egyesült Államok akadályozza, amely minden lehe­tő eszközzel támogatja Tel Aviv agresszív politikáját. A szíriai államfő magasra ér­tékelte a szovjet javaslatokat a közel-keleti válság megoldá­sára. Hangsúlyozza, hogy a Szov­jetunió konstruktív szerepet játszik a közel-keleti ügyekben, kiáll a térség békéje mellett, és ellenzi az izraeli agressziót és az arab területek megszállását. Asszad megerősítette, hogy Szíria to­vábbra is sokoldalúan segíteni fogja Libanont teljes függetlensé­ge és szuverenitása biztosítására irányuló erőfeszítéseiben. Ugyan­csak hangsúlyozta, hogy Szíria mindig is támogatta és támogatni fogja a palesztin ellenállási moz­galmat. A Palesztin Kommunista Párt is üdvözölte a Szovjetunió új ren­dezési javaslatát. A párt úgy véli, hogy ez a javaslat tartalmazza a válság igazságos megoldása és a térség valamennyi nemzete bé­kéjének és biztonságának garan­tálása eléréséhez szükséges lé­péseket. A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériu­ma külön nyilatkozatot adott ki a szovjet javaslatokkal összefüg­gésben, amelyeket a közel-keleti válság átfogó és igazságos rende­zése egészséges alapjának mi­nősít. A dokumentum hangsúlyoz­za: ezek a javaslatok is bizonyít­ják, hogy a Szovjetunió követke­zetesen támogatja az arab né­pek igazságos harcát. Mélyülő akcióegység (ČSTK) - A salvadori dolgozók újabb jelentős sikert értek el akció­egységük elmélyítése terén. A kővet­kező napokban több mint 50 ezer dol­gozó létrehozza az állami alkalmazot­tak egyeztető bizottságát abból a cél­ból, hogy szorgalmazza az élet- és munkafeltételek javítását, elsősorban a bérek emelését, az alapvető termé­kek árának csökkentését és ellenőr­zését. A magánszektor dolgozói más jelen­tős szakszervezeti szövetségekkel és központokkal együtt már létrehozták a Salvadori Egységes Szakszervezeti Mozgalmat. (MUSYGES). események margójára? Dolláragresszió Hetek óta rekordokat dönt a dollár árfolyama a nemzetközi valutapiacon. Korábban „lélekta­ninak“ tartott árfolyamokat hág át sorozatban. így például tegnap Párizsban, már 8,95 francia fran­kot is megadtak egy amerikai zöld­hasú bankóért, s a majnafrankfurti börzén szinte már csak órák kér­dése, mikor lépi át a három már­kás határt a dollár kurzusa. A dollár tehát 10-15 éve fennál­ló „rekordokat“ dönt meg, s e té­nyek ismeretében azt mondhat­nánk, hogy tulajdonképpen élet­erős, izmos, egészséges ez a valu­ta. Az kétségtelen, hogy a dollár már hosszabb ideje minden ko­rábbinál szilárdabban ül a nyugati pénzügyi világ trónján. Pénzpiaci szakértők szerint azonban ez a szédületes dollárkarrier mester­kélt, erőltetett, s a jelenlegi magas árfolyam egyáltalán nem az ame­rikai valuta tényleges erejét tükrö­zi. A dollárra tehát nem lehet csu­pán a rekordokat döngető, egyre feljebb kúszó árfolyama szem­pontjából tekinteni, mivel ha így tesszük, görbetükrön keresztül szemléljük az amerikai valutát. Szakemberek véleménye meg­egyezik abban, hogy a dollár mos­tani árfolyama reális értékénél leg­alább 20 százalékkal magasabb, ami mindenképpen szándékos és az amerikai kormányzat önző pénzügyi politikájának a következ­ménye. A negyedik éve hatalmon levő Reagan-kormányzat kezdettől fogva az erős dollárra építette pénzügyi politikáját, közben mit sem törődve a nyugat-európai partnerek érdekeivel. Köztudott; minden dollárárfolyam-emelés az­zal jár, hogy a nyugat-európai or­szágok többet fizetnek az impor­tált árukért, mivel a behozatalt amerikai valutában fedezik. Fran­ciaország például az olajszámlát is dollárban egyenlíti ki, s ezért került sor a héten sokak számára nagyon meglepőnek tűnő párizsi lépésre. A francia kormány idén immár másodszor emelte a benzin árát, jóllehet az utóbbi hetekben az olajpiaci túlkínálat miatt csök­kent az energiahordozó ára. Ezt a váratlan lépést is a frank dollár­hoz viszonyított gyengülése tette szükségessé. Sokan felteszik a kérdést, mikor is kezdődött el a dollár most tetőző karrierje? A Carter-érában gyen­gélkedett a dollár, s ez főként azzal függött össze, hogy a hetve­nes évek végén 20 százalék köze­lében mozgott az infláció. A de­mokratákat követő Reagan-féle republikánus vezetés drasztikus pénzpolitikát vezetett be, könyör­telen takarékossági intézkedése­ket hozott-, kíméletlenül csökken­tette a szociális kiadásokat, és csak a katonai költségvetést ke­zelte tabuként. Mindenáron a szé­les néptömegek életszínvonalá­nak rovására akart rendet terem­teni a szétzilált pénzpiacon. A szi­gor egyedül a Pentagon csillagá­szati összegeket elérő kiadásaira nem terjedt ki, s ennek köszönhe­tő, hogy az Egyesült Államok a költségvetési deficit vonatkozá­sában is évről évre rekordokat dönt“. A katonai kiadásokat is hi­telből fedezik, s elsősorban ez az oka annak, hogy az idei mérleghi­ány már a 200 milliárd dollár köze­lében várható. (Tavaly 195, 1982- ben pedig 110 milliárd dolláros volt a hiány.) A kormány ily módon a legnagyobb hitelfelvevők közé tartozik, s az ellenzéki politikusok leggyakrabban épp ezt a deficites gazdálkodást vetik az elnök sze­mére. Teljesen jogosan, mivel Re­agan négy évvel ezelőtti kortesbe­szédeiben még kiegyensúlyozott költségvetést igért. A kormányzat - mint a nagy­bankok adósa - szempontjából nem éppen kedvezőek az egyre magasabb kamatlábak, amelyek 13 százalék közelében mozognak, hiszen magasabb összeget kell törlesztenie. Ezért többször került sor nézeteltérésre a Fehér Ház és a szövetségi jegybank között amiatt, hogy meddig ésszerű a ka­matokat emelni. A Federal Reser­ve Board szempontjából kétségte­lenül a minél magasabb kamat­szint az előnyös, a jelek szerint azonban a kormányzat is megtűri a magas kamatot, hiszen az töme­gével vonzza az Egyesült Álla­mokba a beruházásokhoz annyira szükséges külföldön levő dolláro­kat. A kormányzat nyilván úgy számol, hogy amit elveszt a réven, tehát amennyivel többet fizet visz- sza a bankoknak, azt megnyeri a vámon, vagyis azon, hogy a dol­lár árfolyama szüntelenül emelke­dik a többi nyugat-európai valutá­hoz viszonyítva, ám ez nem segít a költségvetési deficiten. Nyugat-európai bankszakem­berek a kérlelhetetlen amerikai pénzügyi politika kapcsán valósá­gos dolláragresszióról beszélnek, amelyet kifejezetten időzítettnek tartanak tekintettel az amerikai vá­lasztások közeledtére. Ezért biz­tosra vehető, hogy Reaganék őszig ujjukat sem mozdítják meg, jóllehet a dollárárfolyam felfelé ívelése legszorosabb nyugat-eu­rópai szövetségeseik alapvető gazdasági érdekeit károsítja. P. VONYIK ERZSÉBET A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke Az NSZK megkerüli a dolgok lényegét (ČSTK) - A moszkvai Prav­da tegnapi számában Hazug út címmel szerkesztőségi cikket közöl, amelyben töb­bek között megállapítja: A Pravda július 27-i számában Az amerikai rakéták árnyékában címmel megjelent cikk (az Új Szó ugyanezen a napon ismertette) nagy visszhangot váltott ki az eu­rópai országok politikai köreiben és közvéleményében. Különösen viharosan reagáltak rá Bonnban. Bármennyire furcsa, de tény, hogy a nyugatnémet fővárosban el­hangzott hivatalos megnyilatkozá­sokban megkerülik a cikk által érintett kérdések lényegét. így pél­dául Helmut Kohl kancellár rádió­interjújában kijelentette, hogy „Moszkva kampánya a nyugatné­met revansizmus ellen“ csak tisz­tán propagandaakció, amelynek célja, hogy aláássa az NSZK nem­zetközi helyzetét. Hozzáfűzte, hogy ó nem lát az országban re­vansista jelenségeket, és így őt „ez az egész kampány nem fog­lalkoztatja“. A cikkben ezzel szemben éppen a revansizmus olyan súlyos és érzékelhető meg­nyilvánulásairól van szó, amelyek teljes joggal váltják ki a nemzetkö­zi közvélemény nyugtalanságát - beleértve a józanul gondolkodó nyugatnémet politikai köröket is. Azok a bonni képviselők, akik fenntartás nélkül támogatják az USA-nak a Szovjetunió és a többi szocialista ország elleni konfron- tációs politikáját, akik Európában a lázas fegyverkezés úttörői, min­den eddiginél nagyobb mértékben törekednek a munkások és föld­művesek nemet államának alá­ásására. E politika revansista jelle­gét az ,,össznémet érdekek“ han­goztatásával akarják leplezni. Ezzel kapcsolatban ismét hivat­kozni kell Erich Honeckernek, az NDK képviselőjének szavaira, me­lyek szerint a szocialista NDK-t és a kapitalista NSZK-t éppúgy nem lehet összekapcsolni, mint a tüzet és a vizet. Alois Mertes, az NSZK külügyi államminisztere kijelentet­te, hogy Moszkva „meg akarja törni Németország akaratát az ön- rendelkezésre, a szabadság kö­rülményei között“. A két német állam nevében beszélt tehát, fi­gyelmen kívül hagyva a politikai realitásokat, és szembe helyez­kedve a nemzetközi joggal. A Raj­na partján most eljött a Német Demokratikus Köztársasággal szemben megfogalmazott követe- lődzések korszaka. A követelőd- zés nagymértékben arra a szá­mításra épül, hogy az NDK-val fenntartott gazdasági kapcsolato­kat a belügyekbe való beavatko­zásra, a szocialista rendszer alap­jainak fokozatos aláásására hasz-. nálják fel. Konkrét ösztönzést adott ehhez a napokban a nyugat­német Deutsche Bank és az NDK Külkereskedelmi Bankja közötti hi­telszerződés. A DPA hírügynök­ség azt közölte, hogy az NSZK kormányának beleegyezése a hi­telnyújtásba egy egész sor politi­kai követeléshez kapcsolódik. Állí­tólag ilyen például az NDK-ba és Nyugat-Berlinbe látogató nyugat­német turisták számának a növe­lése, az NDK-ba küldött sajtó­termékek forgalmazásának a libe­ralizálódása és így tovább. Mindez egyáltalán nem hasonlít a humá­nus célokat követő kapcsolatbőví­tésre, ahogy azt az NSZK-ban hangoztatják. Nyilvánvaló, hogy a politikai és ideológiai hatás új útjainak kereséséről van inkább szó. A mértéket nem ismerő nyugat­német sajtóban már nyíltan cik­keztek az említett hitelnyújtással kapcsolatban ,,politikai kamatok­ról“, amit állítólag az NDK-nak kell fizetnie, ha bővíteni akarja kap­csolatait az NSZK-val. Azok a bonni politikusok, akik enged­ményeket szeretnének az NDK ré­széről, egyáltalán nem hajlandók elfogadni az NDK-t, mint szuverén államot és az ebből fakadó törvé­nyes követeléseket, vagyis elis­merni az NDK-állampolgárságot valamint az NDK és NSZK közötti határ nemzetközi jogi jellegét, el­utasítják az állandó képviseletek nagykövetségekké való átalakítá­sát, a Salzgitterben székelő úgy­nevezett nyilvántartási hivatal fel­számolását, amely törvénytelenül kisajátította az NDK állampolgárai és szervei tevékenysége feletti fel­ügyelet jogát és még több más egyéb jogot. Helmut Kohl nyíltan kijelentette: „Az alapvető kérdé­sekben nem lehet sokat tenni“. Jellemző, hogy az NDK-ra összpontosuló nyomást Bonnban a két német állam valamilyen külö­nös küldetésével próbálják ma­gyarázni, s ez a küldetés az újabb lázas fegyverkezési forduló okozta károk korlátozásával van állítólag kapcsolatban. Farizeus logika ez! Az NSZK, az Egyesült Államok és más NATO-szövetségesei adtak ösztönzést az új fegyverkezési fordulónak az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésével, ami­vel egyébként súlyos csapást mértek mind az enyhülési folya­matra, mind a kelet-nyugati kap­csolatokra, s most pedig „a károk korlátozásának“ ürügyén próbál­ják megvalósítani régi revansista terveiket. Ez természetesen csak tovább bonyolíthatja az európai helyzetet. Az NSZK tömegkom­munikációs eszközei ezekben a napokban nacionalista eufóriát terjesztenek, mégpedig magának a kancellárnak az ösztönzésére. Hiszen éppen ő jelentette ki, hogy Európa nem ismerheti meg az igazi békét mindaddig, amíg meg nem valósul a „német újraegyesü­lés“. Azok, akik ilyen szavakat hir­detnek, úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a szocialista rend­szer szétbomlasztása az NDK- ban nem a békéhez, és természe­tesen nem a feszültség enyhülé­séhez vezetne, hanem éppen for­dítva. Méginkább olyan körülmé­nyek között, amikor az Európában kialakult határok megkérdőjelezé­sére irányuló próbálkozásokkal párhuzamosan az NSZK növeli fegyverzetét. A közvélemény megnyugtatására Bonn azt állítja, hogy semmilyen „lehűlésre“ nem kell számítani sem Európában, sem az NDK és az NSZK kapcso­lataiban. Mintha szemet lehetne hunyni az amerikai Pershingek fö­lött, amelyek a szocialista orszá­gokra irányulnak, s mintha nem léteznének a válaszintézkedések, amelyeket a Varsói Szerződés or­szágai tettek! A lap említett cikkére való rea­gálásokban nem egy olyan kije­lentés volt tapasztalható, hogy az NSZK támogatni kívánja a kölcsö­nösen előnyös jószomszédi kap­csolatokat a szocialista országok­kal. A szocialista országok szintén ilyen kapcsolatokra törekednek, a békés egymás mellett élésre alapozva. Ezzel az irányvonallal azonban teljesen ellentétesek az NSZK azon kísérletei, hogy be­avatkozzon keleti szomszédainak beiügyeibe, revansista igényeket támasszon és soviniszta alapokon próbálja meg a kapcsolatépítést az NDK-val. Az ilyen politika ellen­tétes mind az NSZK, mind az európai béke érdekeivel - szöge­zi le a Pravda.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom