Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-14 / 165. szám, szombat

ÚJ szú 3 1984. VII. 14. ........................ SALVADOR----------------------­Eg yhavi „demokrácia“ mérlege A DEMOKRATA PÁRT ELNÖKJELÖLÓ KONVENCIÓJA ELÉ Mondale és a „meglepetések“ (ČSTK) - Jósé Napoleon Du­arte salvadori elnök kormányzásá­nak első hónapjában a szélsőjobb­oldali halálbrigádok több mint 130 polgári személyt gyilkoltak meg, és egyelőre nem lehet felbe­csülni azok számát, akik letartóz­tatásuk után nyomtalanul eltűntek. A fentieket a salvadori egyházi vezetők nyilatkozata állapítja meg. Ennek ellenére hírügynökségi jelentések szerint az amerikai kül­ügyminisztérium olyan jelentést küldött a Kongresszusnak, amely­ben megállapítja, hogy az elmúlt hónapokban javult a helyzet az emberi jogok területén. Alan Romberg, a Fehér Ház szóvivőjé­nek helyettese kijelentette, ,,a sal­(ČSTK) - A Nicaragua hondu­rasi határának közelében fekvő egyik község ellen a csütörtök reg­geli órákban a CIA zsoldjában álló 200 ellenforradalmár intézett tá­madást. A managuai nemzetvé­delmi minisztérium közlése szerint a falu miszkito indián lakói több órán át sikeresen álltak ellen a tá­madásnak. Az egyenlőtlen harc­ban a helyi fegyveresek mégis visszavonulásra kényszerítették a behatolókat. A somozistáknak azonban sikerült a falu lakói közül túszokat ejteniük. Tomás Borge belügyminiszter a Barricada című managuai lap­nak adott nyilatkozatában meg­erősítette, hogy az amerikai impe­rializmus agressziójára való tekin­Kohl befejezte mexikói látogatását (ČSTK- Helmut Kohl nyugat­német kancellár tegnap befejezte mexikói látogatását. A Miguel de la Madrid mexikói elnökkel lezaj­lott eszmecseréi után tartott sajtó- értekezletén Kohl helyeselte a kö- zép-amerikai térség országaival szemben követett washingtoni ag­resszív militarista irányvonalat. A latin-amerikai földrész legeladó- sodottabb országai közé tartozó Mexikónak gazdasági segítséget Ígért annak fejében, ha Mexikó feloldja a külföldi társaságok ottani tevékenységét korlátozó előírá­sokat. Veszélyes választási manőver (ČSTK) - Az izraeli kormány szóvivője közölte, hogy Izrael a jö­vő héten újabb nyolc militarizált település építését kezdi meg a Jordán folyó megszállt nyugati partján levő területeken és a Gázai-övezetben. Az 1967 óta izraeli megszállás alatt levő arab területeken már eddig mintegy 200 félkatonai tele­pülést építettek. Az újabbak építé­sével az izraeli kormány a szélső­séges jobboldali cionista erők tá­mogatását akarja megszerezni a közelgő választásokra. Betiltották a szikhek tiltakozó meneteit (ČSTK) - Az indiai kormány betiltotta az amritsari Aranytemp­lom környékén tervezett tiltakozó meneteket. A szikh vallási kisebb­ség politikai pártja, az Akaii dal ugyanis közölte, hogy hétfőtől a szikhek kegyhelyéhez tiltakozó meneteket szervez azzal a céllal, hogy kikényszeritse az indiai had­sereg katonáinak távozását a templomból. Indira Gandhi kormányfő beje­lentette, a katonák csak azt köve­tően hagyják el az Aranytemplo­mot, hogy végleg befejezik a szikh szélsőséges erők által felhalmo­zott fegyverek és robbanóanyagok elszállítását. vadori kormány haladást ért el a gyülekezési szabadság érvé­nyesítését, a halálbrigádok tevé­kenységének korlátozását illető­en“. A külügyminisztériumi jelen­tés nyilvánvaló célja, hogy meg­könnyítse az újabb katonai segé­lyek folyósítását Salvadornak. Du­arte elnök egyébként ugyancsak támogatást fog kérni az NSZK- ban, Franciaországban és Belgi­umban, ahová vasárnap indul út­nak. Az államfő csütörtöki sajtóér­tekezletén reményét fejezte ki, hogy Salvador 17,5 millió dollár „gazdasági segélyt“ kapazNSZK- tól. Duarte különben ismét elutasí­totta az előzetes feltételek nélküli tárgyalásokat a felszabadító erőkkel. tét nélkül a sandinista front és a kormány kész folytatni a dolgozó nép érdekeit szolgáló haladó vál­tozásokat. A sandinista forrada­lom győzelme óta eltelt öt eszten­dő eredményeit méltatva hangsú­lyozta, régen elmúltak azok az idők, amikor az USA határozhatta meg Nicaragua külpolitikáját. Ma­nagua a kapcsolatok fejlesztésére törekszik valamennyi állammal, békepolitikát valósit meg, és szoli­dáris a függetlenségért harcoló nemzetekkel. (ČSTK) - A Bolíviai Kommunista Párt lapja, az Unita részleteket közöl a nemrég történt sikertelen államcsínykísérlet hátteréről. A lap leszögezi, hogy a puccskísérlet mögött az amerikai titkosszolgála­tot, a CIA-t kell keresni. A belügy­minisztérium vizsgálatának eddigi eredményeiből kitűnik, hogy Siles Zuazo államfő elrablása volt a jel a hadsereg reakciós beállítottságú erői számára (főleg a Cochabam- bában szolgálatot teljesítő tisztek­ről van szó), hogy államcsínyt hajtsanak végre. Az előkészítő szakaszban aktívan részt vett Barrientos tábornok, volt elnök fasiszta pártja is. A sikeres puccs (ČSTK) - Annak ellenére, hogy Bejrútban fokozatosan normalizá­lódik a helyzet, az ország északi részén változatlan hevességű összecsapások folynak a szem­ben álló csoportok között. A leg­utóbbi jelentések szerint 12 sze­mély életét vesztette, csaknem 40-en megsebesültek a Szolimán Frangié egykori elnök milíciái és a Szíriái Néppárt tagjai között Zghorta és Kúra térségében lezaj­lott összecsapásokban. Bejrútban továbbra is nyugalom Kiutasítás (ČSTK) - Az illetékes szovjet ható­ságok július 6-án Hmelnyickij város repülőterén őrizetbe vették Kurijama Takasit, a japán Kokusai Koeki cég szakemberét, aki adatok gyűjtésével foglalkozott a Szovjetunió védelmi ob­jektumairól. A TASZSZ a hirt közölve megállapítja, hogy Kurijama több alka­lommal tett szolgálati utat a Szov­jetunióban, s védelmi létesítmé­nyeket, ipari üzemeket, hidakat, repü­lőgépeket és a külföldi kémszolgálato­kat érdeklő egyéb objektumokat fény­képezett. Letartóztatása pillanatában olyan bizonyítékokat találtak nála, amelyek törvényellenes tevékenységét bizonyították. A szovjet törvények sze­rint a japán állampolgárt kémtevékeny­ség miatt bíróság elé kellene állítani. A jószomszédi kapcsolatok fejlesztése érdekében és a jóakarat megnyilvánu­lásaként a szovjet kormány Kurijamát csupán kiutasította az országból. Az esettel kapcsolatban a szovjet külügy­minisztérium tiltakozását fejezte ki Ja­pán moszkvai nagykövetségén. Az SZKP KB PB ülése (ČSTK) - Az SZKP KB Politikai Bizottsága megtárgyalta Nyikolaj Tyihonov szovjet kormányfő és Ľubomír Štrougal csehszlovák miniszterelnök hétfői eszmecseré­jének eredményeit. A politikai bizottság rámutatott arra, hogy az integrációs kapcso­latok elmélyítését célzó megálla­podások megteremtik a szovjet -csehszlovák baráti együttműkö­dés további kiszélesítésének a fel­tételeit. Kolumbia Tűzszüneti megállapodás (ČSTK) - A kolumbiai kormány csütörtök este hivatalosan közölte, tűzszüneti megállapodást kötött két további partizánszervezettel, az Április 19 Mozgalommal (M-19) és a Népi Felszabadító Hadsereg­gel (EPL). A megállapodás értel­mében az említett partizánszerve­zetek működési területükön meg­szüntetik a harci tevékenységet, a kormány viszont megkezdi szo­ciális és gazdasági programjainak teljesítését. A megállapodás a Be- tancur-kormány azon igyekezeté­nek eredménye, hogy az állam és az ellenzéki erők egy része között politikai úton rendezze a fegyve­res konfliktust. A legnagyobb par­tizánszervezettel, a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erőkkel (FARC) idén májusban már kötött hasonló megállapodást. esetén chilei vagy paraguayi min­tára véres diktátorrezsimet vezet­tek volna be. Az említett párttal szoros kapcsolatokat tartott fenn Rolando Saravia ezredes, a puccs fő szervezője. A puccsisták véres leszámolás­ra készültek a Bolíviai Kommunis­ta Párt és más haladó szervezetek aktivistáival. E célból már külön kommandókat is szerveztek. Meg­hiúsult tervük szerint később vá­lasztási komédiát tartottak volna, s ezt a reakciós Nemzeti Demok­ratikus Akció párt vezére, Hugo Banzer tábornok, egykori elnök nyerte volna meg. van. A nemzetközi repülőtér és a kikötő normálisan működik, és tovább javul a lakosság ellátása. A stabilizációs folyamatot az iz­raeli megszállók provokatív akci­ókkal próbálják megzavarni. A Be- kaa-völgy nyugati részében harci készültségbe helyezték az ott állo­másozó izraeli egységeket. A tér­ségben levő szíriai egységek állá­saihoz irányítottak 120 páncélo­zott járművet és mintegy 150 szál­lító autót. Brit-nigériai ellentétek (ČSTK) - Nagy-Britannia csütörtö­kön kiutasított az országból két nigériai diplomatát. Erre azt követően került sor, hogy a lagoszi kormány elutasította London az irányú kérelmét, hogy a dip­lomatákat mentelmi jogukra való tekin­tet nélkül a brit rendőrség kihallgassa azzal kapcsolatban, hogy néhány nap­pal ezelőtt megkísérelték Omaru Dik- ko volt nigériai miniszter elrablását. A nigériai kormány ugyancsak kiuta­sított az országból két brit diplomatát. A lagoszi televízió jelentése egyebek között megállapította, hogy Nagy-Bri­tannia Dikko álcázott elrablása után, amelyet nyugati titkosszolgálatok és Izrael szervezett meg, rágalomkam­pányt indított a jelenlegi nigériai kor­mány ellen, és kísérletet tett az ország beiügyeibe való beavatkozásra. Ezek­nek az akcióknak a keretében utasítot­ták ki a két nigériai diplomatát is Nagy- Britanniából. „Minden maratón egyszer vé­get ér. Ez a célszalag és én va­gyok a győztes“ - nyilatkozta ma­gabiztosan Walter Mondale június 5-én késő este, amikor lezárult az előválasztások három hónapon át tartó sorozata. Kijelentése elége­dettséget sejtetett, ám bizonyára maga sem így képzelte az elővá­lasztások lefolyását a maratón be­indulása előtt. Igaz ugyan, hogy ő szerezte meg a legtöbb elektor támogatását (összesen 1882-ét), míg párton belüli két legnagyobb ellenfele, Gary Hart 1226, Jesse Jackson pedig 374, a pártkonven­ción részt vevő delegátus támoga­tását nyerte el. A számszerű eredmények azt jelzik, hogy valószínűleg Mondale lesz az, akit a demokraták Reagan ellenében indítanak a párt színei­nek képviselésében a novemberi elnökválasztáson, bár a demokra­ták elnökjelöltségének elnyerésé­hez legalább 1967 elektor támo­gatását kell megszerezni. Sem Mondale, sem pedig a de­mokraták vezérkara nem elége­dett az előválasztások lefolyásá­val. Az év elején az előválasztáso­kat megelőzően -kidolgozott pártstratégia arra épült, hogy Mondale ellenfél nélkül biztosan fut be a célba, s egyetlen párton belüli komoly riválisa sem akad. Nos, nem így történt, hiszen a „papírforma“ már az első elővá­lasztásokon felborult. Gary Hart negyvenkét éves coloradói szená­tor kezdeti, majd a legnépesebb és iparilag fejlett szövetségi álla­mokban, Ohióban, Indianában, Kaliforniában aratott későbbi győ­zelmei teljesen felborították a de­mokraták választási stratégiáját, amely Mondale fölényes győzel­mére épült. A demokrata versen­gés beindulásakor még nyolc poli­tikus nevezett be a párt elnökje­löltségének elnyeréséért folyó küzdelembe, számuk később ötre szűkült, majd végül hárman, Mon­dale, Hart és Jackson maradtak versenyben. Felmerül a kérdés, hogy miért éppen Mondale nyerte el a legtöbb delegátus támogatását, de ugyan­akkor jóval szorosabb küzdelem­ben került az élre, mint amilyenre eredetileg számított. A válasz erre a kérdésre eléggé kézenfekvő: hármuk közül neki van a legtöbb tapasztalata a nagypolitikában (Carte idején volt már alelnök is), másrészt az ó választási számlá­ján gyűlt össze a legtöbb pénz (s a pénz köztudottan az amerikai kampányban mindig fontos, sőt döntő fontosságú szerepet ját­szik), harmadsorban pedig a szak- szervezetek kezdettől fogva az ő oldalán álltak, s ez is kulcsfon­tosságú körülmény. A vártnál gyengébb szereplésére viszont az a magyarázat, hogy neve túlságo­san egybekapcsolódik a Carter- korszak külpolitikai kudarcaival, s erre a közvélemény még nagyon jól emlékszik. Az amerikai sajtó legalább any- nyit foglalkozott Hart és Jackson szinte üstökösszerű feltűnésével, mint Walter Mondale gyengélke­désével. „A meglepetés neve Hart“ - így emlegették sorozatos előválasztási győzelmei után a co­loradói szenátort. Kétségtelenül ő volt az, aki a néger lelkésszel együtt új szint, más hangnemet vitt a demokraták választási küzdelmébe. Mindket­ten ráéreztek arra, hogy az ameri­kai társadalom döntő többsége változásokat óhajt a kül- és belpo­litikában egyaránt, kivéve a kor­mányzattal szorosan egybefűződő nagytőkés érdekcsoportokat. „Új gondolatokat csak új embe­rek hozhatnak“ - ez volt Hart fő választási jelszava, amellyel a nyugat-európai zöldek fellépé­séhez hasonlóan főleg a fiatalokat nyerte meg magának. Az amerikai közvélemény rokonszenvesnek találta a fegyverkezési hajsza leál­lítását, a szovjet-amerikai viszony javítását, az űrfegyverkezés elhá­rítását sürgető kijelentéseit. Neki viszont éppen az a gyengéje, ami Mondale erőssége: híján van a politikai tapasztalatoknak, hi­szen mindössze 9 éve képviseli Colorado államot a szenátusban, s így nevének a washingtoni nagy- politikában nincs túlságosan nagy „árfolyama”. Jó szereplésével most a Hart név kétségtelenül fel­értékelődött, de ő mindenképpen nem 1984, hanem az elkövetkező évek embere, „önből nagyszerű elnök lesz - de nem az idén“, mondta neki O’Neill, a demokraták képviselőházi frakciójának vezető­je, s alighanem igaza van abban, hogy Hartnak politikailag még ,,be kell érnie“. Jackson néger tiszteletes okoz­ta a másik meglepetést, aki szor­galmasan gyűjtötte a voksokat, s olyan sikert ért el, amilyet koráb­ban egyetlen néger politikus sem. A legszegényebb rétegek érdekei­nek szószólójaként indult a de­mokraták elnökjelöltségéért folyó küzdelemben, s ezzel a fellépésé­vel olyan tömegesen mozgósította a választásokon való részvételre a színes bőrű lakosságot, ami­lyenre korábban még nem volt példa. Ök hárman vannak még tehát „talpon“, s készülnek a párt hét­főn San Franciscóban kezdődő négynapos elnökjelőló konvenció­jára. Mondale már aielnökjelöltet is választott Geraldine Ferraronak, a képviselőház tagjának a szemé­lyében. Sokan arra számítottak, hogy Hartot veszi maga mellé, aki két héttel ezelőtt Kennedy szená­tor közvetítésével nyélbe ütött ta­lálkozójuk után tett nyilatkozatá­ban hajlandónak mutatkozott erre. Hart azt már korábban kijelentette, hogy a konvención nem tesz olyat, ami ártana a párt egységének és Jackson is úgy nyilatkozott, hogy ő sem. A demokrata táborban világo­san látják, hogy az ellentétek fél- retevése és az egység helyreállí­tása az alapfeltétele annak, hogy jelöltjük legalább ősszel minimális eséllyel állhasson ki Ronald Rea­gan ellenfeleként. Bárki is legyen a konvenció döntése nyomán Reagan demok­rata riválisa, nem vitás - s ezt a sokéves tapasztalatok is alátá­masztják - mást mond és tesz most a kampányban, mint amit később elnökként tenne. Ezt leg­ékesebben éppen a jelenlegi elnök, Reagan esete példázza.-pve­Mondale és „választottja“ Nicaragua Ellenforradalmi támadás a hondurasi határ közelében A sikertelen bolíviai puccs hátteréről A bolíviai KP lapjának leleplező írása Izraeli provokációk a Bekaa-völgyben Bejrútban nyugalom van

Next

/
Oldalképek
Tartalom