Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-14 / 165. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Július 7-töl 13-ig Szonhbat: Buenos Airesben befejeződött a dél-amerikai kommu­nista pártok vezetőinek tanácskozása a térség problé­máiról • Shultz amerikai külügyminiszter hongkongi látogatásával megkezdte kéthetes távol-keleti körútját Vasárnap: Az olasz kormányfő Berlinben, a magyar külügymi­niszter Madridban kezdett tárgyalásokat • Kohl nyu­gatnémet kancellár Mexikóvárosba érkezett Hétfő: A Kremlben csehszlovák-szovjet kormányfői eszme­cserékre került sor • Rövid látogatásra Moszkvába érkezett Babrak Karmai legfelsőbb afgán vezető • Megnyitották a bejrúti repülőteret és a zöldvonalon levő átkelőhelyeket Kedd: Genfben találkozóra került sor Jasszer Arafat és az ENSZ főtitkára között • Kuba cáfolta azokat a wa­shingtoni híreszteléseket, hogy országa területén MÍG típusú harci gépek vannak, amelyeket Nicaraguába továbbít Szerda: Prágában megkezdődött a szocialista országok nem­zetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó KB-titká- rainak tanácskozása • Daniel Ortega nicaraguai veze­tő amerikai törvényhozók előtt ismét párbeszédet java­solt az USA-nak • Az OPEC újabb fél évre befagyasztot­ta az olajárat Csütörtök: A csehszlovák külügyminiszter megkezdte bonni tár­gyalásait • Wörner nyugatnémet hadügyminiszter a Pentagonban tárgyalt Péntek: Konsztantyin Csernyenko fogadta a hivatalos szovjet­unióbeli látogatáson tartózkodó ENSZ-főtitkárt. £ _________ A hét elején rövid moszkvai munkalátogatást tett Ľubomír Štrougal csehszlovák kormányfő. A mindössze egynapos látogatás idején a cseh­szlovák miniszterelnök vendéglátójával, Nyikolaj Tyihonov szovjet kormány­fővel szívélyes baráti légkörű találkozón megvitatta a kétoldalú együttműkö­dés fejlesztésével és a gazdasági integráció elmélyítésével összefüggő gyakorlati kérdéseket. Mindkét részről nagy jelentőséget tulajdonítottak a KGST legutóbbi moszkvai gazdasági csúcsértekezletén született határoza­toknak, amelyek célja a nemzetközi szocialista munkamegosztás lehetősé­geinek jobb kihasználása, a tagországok gazdasági együttműködésének az elmélyítése. Időszerű nemzetközi kérdésekről szólva mindkét részről han­goztatták, hogy a jelenlegi bonyolult világhelyzetben a szocialista országok egysége és összeforrottsága szavatolja a közösség tagállamai államhatárai­nak a biztonságát és sérthetetlenségét. Ľubomír Štrougal Moszkvában elhangzott pohárköszöntőjében arra figyelmeztetett: az amerikai kormány és NATO-szövetségesei tévesen vélik úgy, hogy megbonthatják a kialakult katonai egyensúlyt. A felek a tárgyalásokon megállapodtak abban, hogy tovább bővítik a két testvéri ország sokoldalú kapcsolatait. Képünkön Ľubomír Štrougal és Nyikolaj Tyihonov aláírja a tárgyalások eredményeit rögzítő jegyzőkönyvet. Washington és az űrfegyverkezés A Fehér Házban a héten több nyilatkozat hangzott el az űrfegy­verkezés megakadályozására tett szovjet tárgyalási indítvány kap­csán, A reagálások azt jelzik, hogy a kormányon levő republikánusok - élükön az újraválasztására ké­szülő Reagan elnökkel - most, alig öt hónappal a választások előtt nem vállalhatják art a kocká­zatot, amelyet a szovjet javaslat kategorikus elutasítása jelentene. Erre a megállapításra jutott a moszkvai Pravda szemleírója, aki a lap hasábjain rámutatott: ,,A világ kiemelkedő jelentőségű lé­pésként értékelte azt a szovjet kezdeményezést, hogy szeptem­berben Bécsben kezdődjenek tár­gyalások az űrfegyverkezés elhá­rításáról. Washingtonból azonban mindeddig nem érkezett erre re­ménykeltő válasz. “ Azt már a The Washington Post és a The New York Times írta, hogy hivatalos moszkvai közlés szerint az USA- tól a szovjet javaslattal kapcsola­tos álláspont egyértelmű megha­tározását várják, s ez kényes helyzetbe hozta Washingtont. Amikor ugyanis az említett válasz­tási megfontolásból elfogadták a szeptemberi bécsi találkozó gondolatát, a kormányzaton belül heves viták folytak a hivatalos ál­láspontról. Ez a vita á mai napig sem zárult le, az Egyesült Államok még jelenleg sincs abban a hely­zetben, hogy egyértelmű nyilatko­zatot tegyen. Reagan elnök min­denesetre - hogy kétség ne férjen ,,béketörekvéseihez“ - elrendelte: az illetékes szervek készüljenek fel a műholdromboló fegyverekről esetleg sorra kerülő megbeszélé­sekre, s egyben a hadászati és közepes hatótávolságú rakéták ügyében folytatott tárgyalások fel­újítására is. Mint ismeretes, szov­jet részről többször is közölték, hogy a kétféle eszmecserét nem lehet egybekötni. Moszkva azt is egyértelműen kifejtette: az európai nukleáris eszközökről megszakadt tárgyalások folytatása kizárólag akkor lehetséges, ha leállítják az amerikai rakéták nyugat-európai telepítését, s a már felszerelteket eltávolítják. A két tárgyalás össze­kapcsolására irányuló amerikai tö­rekvés azt jelzi, hogy Washington ezzel eleve meg akarja hiúsítani az űrfegyverkezés megakadályo­zását célzó tárgyalást, hogy aztán a Szovjetuniót „tegye felelőssé“ annak elmaradásáért vagy kudar­cáért. Egy fehérházi nyilatkozat sze­rint a kormányzat azt sem helyesli, hogy a tárgyalás kezdetétől a felek mondjanak ki moratóriumot az űr- fegyverkisérletekre és ilyen fegy­verek telepítésére. Egy kormány­szóvivő szerint ez „nem segítené elő a megállapodás létrejöttét“. Ilyen körülmények között csak pro­pagandacélokat szolgáló frázis­nak tűnik Larry Speakes fehérházi szóvivő kijelentése, hogy „ott le­szünk szeptemberben Bécsben, készen a tárgyalásra.“ Moszkva és Kairó kapcsolatfelvétele A hírügynökségek a héten nagy terjedelemben foglalkoztak azzal a napokban létrejött megállapo­dással, miszerint a Szovjetunió és Egyiptom nagyköveti szinten újból képviseletet nyit Kairóban, illetve Moszkvában. A két ország diplomáciai kap­csolatai 1981 -ben szakadtak meg, amikor még Anvar Szadat elnök­sége idején a kairói kormány kü­lönféle vádaskodásokkal kiutasí­tott az országból több szovjet dip­lomatát. A két ország 1943 óta tart fenn diplomáciai kapcsolatokat. A kétoldalú együttműködés a het­venes évek elején érte el csúcs­pontját. Ekkor, 1971-ben írták alá a két ország barátsági és együtt­működési szerződését. Szadat el­nök a későbbi években meghirdet­te az ún. „nyitott kapuk" politikáját és ettől kezdve országát egyre erősebb politikai és gazdasági szálak fűzték a Nyugathoz, ezzel párhuzamosan lazult a Moszkvá­hoz fűződő kötelék. Szadat e nyi­tásával egyidőben több szovjetel­lenes nyilatkozatot tett. A hetve­nes évek második felében Moszk­va és Kairó viszonya tovább rom­lott, amelyet az tetézett, hogy Sza­dat 1976-ban felmondta a barát­sági szerződést. Röviddel ezután került sor az egyiptomi elnök jeru- zsálemi útjára, majd az ország érdekeit eláruló Camp David-i kü- lönalku megkötésére. Az aláirt különmegállapodás ártott az egyiptomi nép érdekeinek és hát­ráltatta a Szovjetunió által is támo­gatott haladó arab törekvéseket, amelyek az izraeli agresszió és Tel Aviv, valamint az imperialista körök agresszív politikája ellen irá­nyultak. A diplomáciai viszony helyreál­lítását közlő szombati hír nem ha­tott a meglepetés erejével, mivel már tavaly szóba került ez. Teljes bizonyossággal nem tudni, mi okozta a késedelmet, de kairói sajtókörök szerint az USA külön­böző lépésekkel hátráltatta a vi­szony helyreállítását. Sajtójelenté­sek szerint az egyiptomi, illetve a szovjet diplomaták augusztus elején foglalják el ismét állomás­helyüket. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET Szerda óta hivatalos moszkvai látogatá­son tartózkodik Javi- er-Perez de Cuellar az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtit­kára. Szovjetunióbeli tartózkodásának má­sodik napján elláto­gatott a KGST moszk­vai székházába, ahol Vjacseszlav Szicsov, a szervezet titkára tá­jékoztatta vendégét a KGST-országok együttműködéséről. Felvételünkön Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Miniszter- tanács első elnökhe­lyettese, küiügymi- nisztef fogadja a vi­lágszervezet főtit­kárát. (Telefoto: ČSTK) kis : NYELVŐR^ Nem csupán helyesírás! Az s, és, meg, vagy kötőszó előtti vessző kitevése, illetőleg elhagyása sokszor okoz fejtörést az író, írogató embereknek. Pedig erről egyértelműen, határozottan intézkedik helyesírási szabályzatunk: az s, és, meg, vagy elé csak akkor kell vesszőt tenni, ha összetett mondatok tagmondatait kapcsolja össze. Például: „Leveles dohányát a béres leveszi / A gerendáról, és a küszöbre teszi, / Megvágja nagyjábul, / S a csizmaszárábul (Pipát húz ki, rá tölt, és lomhán szipákol“ (Petőfi). Ha viszont halmozott mondatrészek között állnak ezek a kötőszók, nem teszünk eléjük vesszőt: „Huszonkét földlökés rázta meg Pisa és Livorno környékét“; „Élj Párizsban vagy Szatymazon, - /mire a béredet kikapnád, / a tőkéseké a haszon“ (József Attila). A páros vagy kötőszó második tagja elé azonban akkor is vesszőt teszünk, ha azonos mondatrészeket kapcsol össze: „Elindulunk vagy ma, vagy holnap." Igaz, nem mindig olyan könnyű a dolgunk, mint az előbbi mondatok esetében. Sokszor kérdezik például, hogy az Éva megállt, és behívta típusú mondatokban a kötőszó utáni rész vajon önálló mondatnak tekinthető-e. Az és elé irt vessző jelzi válaszunkat: igen, példamondatunk összetett. Az és kötőszóval összekapcsolt közös alanyú tagmondatok egyikében - a második tagmondatban - az állítmánynak olyan bővítménye (tárgya) van, amely az elsőből hiányzik. Pontosabban: amilyen bővítménye az elsőnek nem is lehet, hiszen az első tagmondat állítmánya tárgyatlan ige. „Elő“ kérdés, azaz: valóban elhangzott kérdés a következő is. összetett mondatnak tekinthető-e az alábbi mondat: ,,A fóprog- ram első címe kerül az utasításszámlálóba és az ehhez tartozó utasítás az utasításregiszterbe. “ Be kell vallanom, a mondat elolvastán először nem is jutott eszembe az a kérdés, hogy kell-e vessző az és elé. Az első reakcióm a tiltakozás volt. Tiltakozás a rosszul felépített, felemás, sántító mondat ellen, amely „úgy rossz, ahogy van“. De hát mi is a baj ezzel a mondattal? Legfőképpen az, hogy tagmondatait a kapcsolatos melléren­delt mondatok módjára rakosgatták egymás mellé, és kötötték össze az ilyen típusú mondatok jellegzetes és kötőszavával. Pedig tartalmuk némiképp szemben áll egymással (igaz, hogy nem zárják ki, s nem is korlátozzák egymás érvényét). Az említett tartalom kifejezésére olyan ellentétes mellérendelt mondatot kellett volna alkotni, amelyben a szemben álló tagokat a legkevésbé éles ellentétet jelző kötőszó, a pedig vagy a meg kapcsolja egymáshoz. Természetesen gondolva arra, hogy az említett kötőszók helye a második tagmondat kiemelt, szembeál­lított mondatrésze után van. Az elmondottak értelmében tehát a következőképpen segíthetünk a szerencsétlenül felépített mon­daton: A főprogram első címe az utasításszámlálóba kerül, az ehhez kapcsolódó utasítás pedig (vagy: meg) az utasításregisz­terbe. Az átalakított mondatot olvasva senkinek sincs kétsége többé a vessző szükségessége felől, hiszen a szembeállított tagok önállósága nyilvánvaló. Az imént idézetthez hasonló mondatok sokaságát tapasztalva úgy tetszik, hogy az efféle szakcikkek írói csupán az írásformá­nak, az írásjelek használatának stb. tulajdonítanak fontosságot, a helyes szöveg- és mondatszerkesztésre azonban már jóval kevésbé ügyelnek. Pedig ha a mondat felépítése helyes, akkor leírásával is kevesebb a gond. . T. Urban Ilona Baj van a titulusokkal? A címek, titulusok és rangok helyes használata nem lényeges része életünknek, eltévesztésük vagy elhagyásuk nem jár negatív következményekkel. írásban és szóban is elvárható helyes hasz­nálatuk, főképpen a tömegtájékoztatási eszközökben és a nyilvá­nosság előtt. Hadd idézzünk néhány rossz példát sajtónkból a jobbítás szándékával. Nemrég olvashattuk, hogy: „L. I., a jogtudományok doktora négyévi szabadságvesztésre ítéltetett... dr. L. önkritikát gyako­rolt...“ A cikk szövegéből és a telefonkönyvből is megállapítható, hogy L. I. elitéit nem volt a „tudományok doktora“; tehát a tudományos kutatók becsületén nem esett csorba. JUDr. L. I. jogi doktor, tehát doktori (egyetemi) fokozatot szerzett, nem tudományos (akadémiai) fokozatot. Hasonlóan:,,... a matematikai tanszék vezetője L. B. docens, a természettudományok doktora, a tudományok kandidátusa is segített“. Valójában L. B. természettudományi doktor (RNDr), nem a természettudományok doktora (DrSc); igaz, hogy docens (Doc.) és a tudományok kandidátusa (CSc.). Az orvosok, állator­vosok a főiskola, egyetem befejezésekor doktori címet kapnak. A jogászok, pedagógusok stb. a vizsgák letétele és a disszertáció megvédése után megszerezhetik a doktori címet, míg a mérnöki címmel rendelkezők nálunk nem. Az említettek mindnyájan a dok­tori címnél magasabb tudományos fokozatot szerezhetnek meg 3-5 év alatt, ha tudományos kutatást végeznek, vizsgákat tesz­nek, és megvédik kandidátusi disszertációjukat, elnyerhetik a tudományok kandidátusa fokozatot (CSc.). További 10-20 éves nagyon eredményes kutatás után megszerezhető a tudományok doktora (DrSc.) fokozat is. A vázoltakból sejthető, hogy az egyén nem lehet a tudományok kandidátusa és doktora is. Megemlíthetjük, hogy a szlovák nyelvben a címeket - mint a mérnök, docens, professzor - a név elé írjuk rövidítve, a kandidátusi és tudományok doktora fokozatot a név után szintén rövidítve: pl: Prof. Ing. Ján Čierný, DrSc. vagy Doc. MUDr. Ján Bielý, CSc. A magyar nyelvben az egyetemi doktori (Dr. dr.) címet vagy a név elé, vagy a név után írjuk. A név után mindig kis kezdőbetűvel, a név elé naggyal is, kicsivel kerülhet, attól függően, a mondat élén áll-e (Dr.), vagy a mondat belsejében (dr.). A kandidátusi vagy az akadémiai doktori cím mindig a név után kerül rövidítés nélkül. Ugyanígy a docensi vagy egyetemi tanári cím. Például: Dr. Nagy János, a nyelvtudományok doktora, egyetemi tanár. Csuka Gyula ÚJ SZIL, 4 1984. VII. 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom