Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-05 / 157. szám, csütörtök

á j szú 5 1984. VII. 5. A gazdaságpolitika koordinálása - az együttműködés minőségileg új formája Fiatalítás és cselekvőképesség A TAGJELÖLTEK FELADATAI A kommunista párt alapszervezetei állandó feladatainak egyike tagságuk fiatalítása. Ennek eredményességétől nem kis mértékben függ a szervezet akcióképessége, céljainak megvalósítása. A tag­ság fiatalítását az alapszervezetek terv szerint végzik. Mindez elmondható a Tešedíkovói Egységes Földművesszövet­kezet pártalapszervezetének munkájáról is. A pártbizottság igen nagy gondot fordít a fiatalság megnyerésére, jóllehet a szervezet átlagéletkora nem haladja meg a 40 évet, aminek az a magyarázata, hogy nyugdíjas tagjai nincsenek. Azok a falusi szervezetbe tartoz­nak. 1980-ban választották külön a falusi szervezetet és az efsz alapszervezetét. / évi körülbelül 36 százalékkal szemben 1983-ban 44 százalékot tett ki. A 7. ötéves tervidőszak eddigi időszakában tehát előreléptünk a nemzetközi szocialista munka- megosztásba való bekapcsoló­dásban, s ezzel együtt előrelép­tünk a szerkezeti változásokban, meggyorsítottuk a tudományos- műszaki fejlesztést, csökkentettük a konvertibilis valutában fizetendő adósságunk mértékét. Mindez főleg tavaly több kedve­ző gazdasági eredmény elérésé­hez vezetett, kedvezőbbekhez, mint azt eredetileg vártuk. Ez le­hetővé tette számunkra egyúttal azt is, hogy az 1984. évi állami tervet progresszívebbé tegyük, vagyis hogy kitűzzük a nemzeti jövedelem legkevesebb három százalékos növekedési üteme elérésére irányuló feladatot. Gazdasági fejlődésünk azon­ban érthetően, nem probléma- mentes. A CSKP KB 10. ülésének határozata hangsúlyozza, hogy az intenzív fejlesztés útjára való átté­rés nagyobb hatékonyságot, a műszaki-gazdasági színvonal emelését és a termelés minőségé­nek javítását követeli meg. E szándékok megvalósítása nem mehet végbe további szerkezeti változások, az irányítás tökélete­sítése és a nemzetközi szocialista munkamegosztásban való széle­sebb körű részvételünk nélkül. Ezért vagyunk olyannyira érdekel­tek abban, hogy a KGST-tagor­szágok legfelsőbb szintű gazda­sági tanácskozásának alapelveit és határozatait a lehető leggyor­sabban konkrét intézkedésekre bontsák le, s hogy következetesen végrehajtsák azokat. Nemcsak a Tanács szerveiben való aktív munkánkról és a vállalt kötelezettségek végrehajtásának biztosításáról van szó. A KGST- országok hosszú távra szóló kö­zös gazdasági stratégiájának vég­rehajtása kikényszeríti, hogy a 8. ötéves terv és gazdasági, vala­mint szociális fejlesztésünk 1986-1995-ös időszakra szóló alapvető fő irányainak előkészíté­se keretében lehetőségeinkkel összhangban tisztázzuk gazdasá­gunknak a szocialista integráció­ban való részvétele optimális szerkezetét. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy nagyon konkré­tan és a szükséges kezdeménye­zéssel közelítsünk a KGST-orszá­gok 1986-1990-es évekre szóló népgazdasági terveinek koordiná­lásához, a távlati tervek koordiná­lásához, valamint a kétoldalú együttműködés megvitatásához. Fokozott figyelmet kell fordíta­nunk az irányítás kérdéseire is, és nemcsak saját belső szükséglete­inkből eredően. Érdekünk, hogy a csehszlovák népgazdaság-irá- nyítás rendszerének tökéletesíté­se összhangban haladjon az együttműködés nemzetközi gépe­zete javítására irányuló intézkedé­sekkel, s hogy eközben vegyük figyelembe a nemzeti gazdasági mechanizmusok alapvető szerke­zetei közelítésének szükségessé­gét is. Irányítási rendszerünknek az eddiginél hatékonyabban elő kellene segítenie az integrációs légkört, a gazdasági vezetők és a munkakollektívák integrációs méretekben való gondolkodását. A KGST-tagországok legfel­sőbb szintű képviselői figyelmé­nek központjában állt Moszkvában a jelenlegi politikai-gazdasági helyzet is. „A béke megőrzése és a nemzetközi gazdasági együtt­működés“ deklaráció egyértelmű­en rámutat, hogy a tanácskozás résztvevői miként értékelik boly­gónk fő problémáit, miben látják a nemzetközi feszültség kiélező­désének okait, a béke biztosításá­hoz és a nemzetközi kapcsolatok javulásához vezető utat. Az összes kontinens népei szá­mára reális veszélyt jelent az im­perializmus, mindenekelőtt az amerikai imperializmus agresszi­vitása, amely egyebek között a fegyverkezés fokozódásában, a szocialista államok fölötti katonai fölény elérésére irányuló igye­kezetben, a világ különbö­ző területein megnyilvánu­ló konfliktus- és válsághelyze­tek előidézésében mutatkozik meg. Az imperialista államok kato­napolitikai céljaik elérése érdeké­ben visszaélnek a nemzetközi ke­reskedelemmel és a gazdasági együttműködéssel is. A moszkvai tanácskozás ezeket a fondorlatokat egyértelműen elí­télte. Egyebek között hangsúlyoz­ta, hogy az imperialista államok magatartása nehezíti és gátolja az olyan világméretű kérdések meg­oldását, mint az élelmiszerproblé­ma, a tüzelőanyagokkal és nyers­anyag-erőforrásokkal való éssze­rű gazdálkodás kérdése, a világűr, és a óceánok békés célú kihasz­nálása, valamint a környezet meg­óvásának problémája. A tanácskozáson ismét és egyértelműen hangsúlyozták, hogy az imperialisták agresszív törekvéseivel szemben a szocia­lista országok koordinált politikája, a béke és együttműködés politiká­ja áll, amely pozitív eredményeket szül, és egyre több szövetségest szerez a háború elleni mozgalom­ban, az el nem kötelezett orszá­gok mozgalmában és a kapitalista országok haladó erőinél, mivel megfelel a népek létérdekeinek. Közös tapasztalataink bizonyít­ják, hogy az imperialista erők elől nem hátrálhatunk meg. Ez indo­kolja, hogy a béke megőrzésének feltétele nem csupán a szocialista országok politikai egysége és sú­lya, hanem gazdasági ereje és védelmi képességének erősítése is. Ezen országok gazdasági sike­rei, az egység és a kölcsönös együttműködés szilárdítása jelen­tősen erősítik a világ békés fejlő­dését. Az államaink között a szo­cialista internacionalizmus alap­elveinek érvényesítése és a többi országgal megvalósított egyenjo­gú és kölcsönösen előnyös kap­csolatok új típusú nemzetközi kap­csolatokat teremtettek, melyek kü­lönösen vonzóak a fejlődő orszá­gok számára. Testvérállamaink így hatékonyan hozzájárulnak az igazságos és demokratikus ala­pon megvalósuló nemzetközi kap­csolatok átalakításához, melyet egyre több ország követel. Az a tény, hogy a KGST-tagor­szágok tovább akarják mélyíteni és hatékonyabbá akarják tenni kölcsönös együttműködésüket, nem változtat abbeli érdekeltségü­kön és akaratukon, hogy a többi országgal az egyenlőség elve, a kölcsönös előnyök és a bel­ügyekbe való be nem avatkozás elve alapján ápoljanak gazdasági kapcsolatokat, mégpedig függet­lenül társadalmi rendszerüktől és államszervezetüktől. Továbbra is bővítik kölcsönösen előnyös együttműködésüket a fejlődő or­szágokkal azzal a céllal, hogy szi­lárdítsák az imperialista közpon­toktól való gazdasági függetlensé­güket, és készek a kölcsönösen előnyös kereskedelmi-gazdasági és tudományos-műszaki kapcso­latok fejlesztésére az élenjáró ka­pitalista államokkal is. Miért volt erre szükség? - ér­deklődöm Magyar Jánostól, a szö­vetkezet 55 tagú pártalapszerve­zetének elnökétől, aki annak ide­jén a közös szervezetnek is elnö­ke volt.- Olyan nagy mértékben bővült a közös szervezetünk, hogy már igen nehéz volt a mindennapi kap­csolatot tartani az emberekkel- magyarázza. - Százhúsz ren­des, és 70 regisztrált tagunk volt. Még 1980-ban kidolgozta a pártbizottság a tagfelvétel öt év­re szóló tervét is. Eszerint minden esztendőben három fiatalnak kell előlegezniük a bizalmat.- Három év már eltelt, s eddig pontosan az előirányzatnak meg­felelően vettük fel a tagjelölteket*- mondja elégedetten a szervezet elnöke. - Sőt, ez idén már két fiatalt vettünk fel a jelöltek sorába. A harmadikat pedig most készítjük fel. Mindig az előző évben választ­juk ki azokat a fiatalokat, akiket a következő évben felveszünk je­löltnek. A legutóbb kiválasztott fia­tal nő. A többi kilenc jelöltünk, illetve mostanában felvett fiatal ta­gunk mind férfi. Sajnos a nők megnyerése a pártmunkára ná­lunk nem könnyű feladat. Főleg családi okokra hivatkoznak, de azt is nyíltan meg kell mondanunk, hogy az ateista nevelés terén még sok a tennivalónk. Leginkább az állattenyésztésben dolgozó nőket (fejönóket, a libatenyésztésben dolgozókat) kellene felvennünk tagjaink sorába. Ezeken a helye­ken elég kevés fiatal dolgozik. A tagjelöltek ajánlói általában a tapasztaltabb kommunisták. Az ajánlók munkáját megkönnyíti az a tény, hogy a pártbizottságnak (mivel nem sok a tagjelölt) alapos áttekintése van a fiatalok munká­járól, aktivitásáról, s közvetlen kapcsolatot tud velük tartani. Az ajánlók egyike minden évben legalább egy esetben maga a SZISZ-szervezet. Akiket a párt- bizottság eddig kiválasztott tagje­löltnek, mind be is váltak. Csupán egyetlen esetben nem vették fel végül a kiválasztott fiatalt a jelöltek sorába, de akkor is a lakóhely megváltozása volt az oka.- Feladatot minden tagjelölt kap?- Igen, - válaszolja Magyar Já­nos méghozzá általában kettőt. Az egyik politikai jellegű, a másik pedig gazdasági. Az utóbbi esz­tendőben a jelöltek egyik feladata a SZISZ-szervezet megalakulásá­val volt kapcsolatban, illetve a fia­taloknak az ifjúsági szervezetbe való megnyerésével. Szövetkeze­tünkben ugyanis eddig csak önálló csoportja volt a falusi SZISZ-szer- vezetnek, de most már szervezete is lett. Elnöke a kommunista Ba­lázs Ernő. Ifjúsági szervezetünk­ben 11 fiatal párttag, illetve tagje­lölt van.- Milyenek a tagjelöltek gazda­sági jellegű konkrét feladatai?- Ha vezető dolgozó az illető tagjelölt, akkor szervezési felada­tot kap, ha meg munkás, akkor főleg a munkabrigádban rá váró feladatot. Ha kell, szocialista mun­kabrigád létrehozásában segít. Ezen a téren bizony még vannak tartalékaink. Például brigádot kel­lene létrehoznunk a fejőknél, a traktorosoknál és a kertészet­ben. Eddig négy brigádunk alakult: kettő a baromfitenyésztésben, egy-egy pedig az építkezésben és a műhelyben dolgozók kollektí­váiból. Legutóbb Balázs István techni­kusnak, a gabonaszárító vezetőjé­nek és Keszegh László gépjavító­nak előlegezték a bizalmat. A párt­elnök szerint mindkettőjüket ér­dekli a tömegpolitikai munka, fel­szólalnak a SZISZ-gyűléseken. Szükség esetén munkaidőn kívül is hajlandók dolgozni. Igaz, ez a megállapítás nemcsak rájuk vo­natkozik, hanem a szocialista munkabrigád mindegyik tagjára. Mindketten ugyanabba a brigád­ba, a gépesítők kollektívájába tar­toznak. Munkájukat példásan vég­zik, a javítóműhelyben mindig rend van. Amikor nincs gabona­szárítás, Balázs István is a javító­műhelyben dolgozik. A fiatalok tudják, hogy a tagje­löltek sorába a legjobbak közül is a legjobbak kerülhetnek, s ezt nagy elismerésnek tartják. Nem egy esetben a fiatalok maguk je­lentkeznek, hogy szeretnének a tagság sorába kerülni. Ilyenkor a pártbizottság mérlegeli, hogy rá­szolgált-e az illető a bizalomra. A taggyűléseken a jelöltek megismerkednek a szervezetre váró feladatokkal. Idővel a tanács- jozás vitáiba is bekapcsolódnak. Elmondják véleményüket például a munkavédelemről, a termelési terv teljesítéséről. A jelöltek egy részének a pártelnök szerint na­gyobb érdeklődést kellene tanusí- iania politikai ismeretei növelésé­ben. Pártoktatásra helyben járnak a tagjelöltek, de a jelöltségi idő alatt részt vesznek galántai járási pártbizottság politikai nevelés há­za által szervezett kétszer három­napos tanfolyamon is. A pártalapszervezet bizottsága rendszeresen, negyedévenként foglalkozik a tagfelvétel kérdésé­vel, a taggyűlés pedig félévenként. Amikor a pártbizottság a tagfelvé­telről tárgyal, tanácskozására meghívja a pártcsoportvezetőket, és a SZISZ-vezetőség képviselő­jét is. Erre azért van szükség, mert a tagjelöltek kiválasztásában fi­gyelembe veszi a pártcsoportok és a SZISZ javaslatát is. A pártbi­zottságnak az a célja, hogy való­ban azoknak a fiataloknak előle­gezzék a bizalmat, akik arra mun­kájukkal és magatartásukkal a legjobban rászolgáltak, s így a szervezet a helyes tagfelvétellel is növelje cselekvőképességét. FOLÖP IMRE Erdő és társadalom Szocialista társadalmunk igyekszik az er­dőket minél sokoldalúbban, a lehetőleg az egész társadalom számára érezhető módon hasznosítani. Az erdőgazdálkodás célja nap­jainkban már nem csupán a szükséges mennyiségű faanyag kitermelése, hanem az erdők közjóléti, az egész társadalom szem­pontjából fontos, közvetlen, vagy közvetett hatásainak érvényesítése is. Amikor az er­dők közjóléti, vagyis társadalmi jelentőségét vizsgáljuk, elsősorban vízgazdálkodási, ég­hajlati, egészségügyi, környezet- és tájvé­delmi, esztétikai, kulturális, idegenforgalmi szerepét emeljük ki. A teljesség és a tárgyilagosság kedvéért azonban le kell szögeznünk, hogy a fa napja­inkban is a legfontosabb nyersanyagok közé tartozik. Ez abból is kitűnik, hogy évi termelé­si értéke világviszonylatban meghaladja a 40 milliárd dollárt. Sok jelentős iparág, az áru­forgalom, valamint a kulturális élet egyre több fát és faipari terméket igényel. Reális becslések szerint a világ iparifa-fogyasztása az évszázad végéig megkétszereződik, amit az erdőgazdaságnak feltétlenül ki kell elégí­tenie. Ugyanakkor az erdők társadalmi hatá­sának értékelése, pénzbeli kifejezése ma még számos vonatkozásban nehézségekbe ütközik. Az illetékes kutatók beható vizsgála­tainak eredményei azonban azt mutatják, hogy ez a hatás a legtöbb esetben sokszoro­san felülmúlja a faanyag termeléséből szár­mazó hasznot. A nagymértékű iparosodás, városiasodás és egyéb tényezők következ­tében ugyanis az erdők sokoldalú igénybe­vétele és hasznosítása, s így társadalmi jelentősége világviszonylatban is állandóan fokozódik. így ma már kevés olyan országa van a világnak, ahol az erdők hasznosítása csak a fakitermelésre korlátozódna. Ez a fo­lyamat természetszerűleg hazánkban is megindult és tovább folytatódik, s így az erdők társadalmi szerepének növekedésével a jövőben feltétlenül számolnunk kell. Az erdő vízgazdálkodási jelentősége ko­runkban azért is fontos, mivel a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság vízigénye állandó­an fokozódik. Ezért minden olyan lehetősé­get, amely a vízgazdálkodás helyzetén javít­hat, a legmesszebbmenóen ki kell használni. Az erdők ilyen vonatkozásban egyrészt nö­velik a harmatból a ködből származó csapa­dék mennyiségét, másrészt pedig az erdótalaj segítségével mintegy tárolják a gazdaságilag hasznosítható vízkészletet. így nem megleó, hogy mig erdős területen az évi csapadék- mennyiségnek csaknem 75 százaléka nép­gazdaságig hasznosítható, addig a kopár vidékeken ez az arány csupán 50 százalé­kos. Ugyanakkor a felszíni vízlefolyás mér­séklésével az erdő védelmet nyújt az erózió által okozott talajpusztulás ellen. Természe­tesen a társadalom számára nem közömbös az sem, hogy az erdők vízgazdálkodási és talajvédelmi hatását megfelelő erdőművelési eljárások alkalmazásával fokozni is lehet. Az erdőknek az éghajlatra kifejtett hatásá­nál figyelembe kell vennünk, hogy a kopár területekhez viszonyítva az erdőkben sajátos mikroklíma alakul ki. Az erdő ugyanis egy­részt mérsékli a szélsőséges hőmérsékletet, másrészt pedig növeli a levegő relatív pára- tartalmát. Igen nagy gyakorlati jelentősége van az erdők széltöró hatásának is, ami sok esetben a mezőgazdasági terméseredmé­nyek növelésében nyilvánul meg. Az erdők, erdősávok ilyen irányú pozitív kihasználásá­nak szép példáját szolgáltatta a Szovjeutnió, ahol az erdősávok célszerű telepítésével eddig is jelentősen sikerült a mezőgazdasági terméseredményeket növelni. A kutatók azt is megállapították, hogy az emberi szervezet egy bizonyos határon túl már képtelen a megváltozott körülmények­hez alkalmazkodni, s így kimerül, majd pedig felmondja a szolgálatot. Bizonyított tény, hogy például az idegrendszeri bántalmak zöme, a szív és az érrendszer megbetege­dései és sok más betegség a természetelle­nes, egészségtelen életmód számlájára ír­ható. Ezzel szemben az erdő tiszta levegőjé­vel, gazdag növény- és állatvilágával testi és szellemi felfrissülést, gyógyulást nyújt az arra rászorulóknak. Bizonyosra vehető, hogy az egészségügyi, valamint a társadalombiz­tosítási kiadások csökkentése lehetővé válik, ha az erdőt, mint gyógytényezőt fokozottabb mértékben alkalmazzuk dolgozóink egész­ségének megvédésénél. Az erdők természeti, táj- és környezetvé­delmi, esztétikai, idegenforgalmi, kulturális és egyéb jelentősége ma már nem szorul bővebb magyarázatra. Ezzel kapcsolatban elég, ha megemlítjük azt a szomorú tényt, hogy az ésszerűtlen erdőgazdálkodás követ­keztében mostanáig földünkön igen sok em­lős- és madárfaj végleg kipusztult, s továb­biak vannak kipusztulóban. A természet- és tájvédelem terén igen nagy feladat hárul az oktatásügyre is. Segítségével nagyon sokat tehetünk annak érdekében, hogy az ifjúság­gal megszerettessük a természetet és az erdőket. A természetet és az erdőt őrizni, megvédeni nemcsak a hivatásos szakem­berek, hanem az egész társadalom ügye és kötelessége. KOHÁN ISTVÁN (Folytatás a 4. oldalról) külkereskedelmi forgalmunkban való részesedése, amely az 1980.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom