Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-02 / 154. szám, hétfő

Van kinek átadni a stafétabotot A teherautók tartályába kerül a szecskázott takarmánykeverék (A szerző felvétele) Előrelátóan, beosztva JÓ MINŐSÉGBEN TAKARÍTJÁK BE A TAKARMÁNYT Az utóbbi években gyakran találkoztunk. Mindig tiszti egyenruhát vi­selt, így tehát meglepett, hogy amikor a közel­múltban összefutottunk, civil öl­tönyt viselt. Azt gondoltam, a vé­letlen dolga ez, s nem is akartam szóvátenni, de Emil Smrek ezre­des, a Honvédelmi Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának munkatársa mosolyogva megje­gyezte:- A múlt évben nyugdíjaztak, tartalékos tiszt vagyok, de tovább dolgozom. Harmincnégy éven át viseltem a tiszti egyenruhát, bi­zony nehéz volt a civilt megszokni. Tizenhét éves volt, amikor kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés. Két évvel azelőtt fejezte be tanulmá­nyait a polgári iskolában. Amikor Jozef bátyja augusztus végén tar­talékos katonákból megszervezte az önkéntes szakaszt, ő is közéjük állt. Hiába kérlelte édesanyja, hogy maradjon odahaza, nem bír­ja még el a fegyvert. A bátyja mellé szegődött.- Az első napokban megtanítot­tak a fegyverrel bánni, kézigráná­tot dobni, aztán reggeltől estig fe­dezéket ástunk szülőfalum, De­dinky határában. Ha jól emlék­szem szeptember 10-ig különö­sebb esemény nem történt - mondta. - Másnap, amikor átes­tem a tűzkeresztségen néhány fa­sisztát lefegyvereztünk. Másodszor akkor vett részt harcban, amikor a havranovi völgyből támadtak a németek. A maroknyi csapat nem tudta ma­gát sokáig tartani a túlerővel szemben, visszavonultak a Szlo­vák Érchegységbe. Ekkor harcos­társai azt javasolták, menjen haza, túl fiatal még a megpróbáltatások­hoz. Erről hallani sem akart, csak akkor állt kötélnek, amikor azt mondták, hogy felderítést kell majd végeznie az ellenség hátá­ban. Az öt Smrek fiú közül rajta kívül még hárman harcoltak a par­tizánok között, ezért is akarták a társai kímélni, de Emilt kemény fából faragták. Alighogy hazaért, néhány társával megkereste a tü­zérségi tüzelőállást s az ott talált fegyvert, lőszert az erdőben rejtet­ték el. A későbbi időkben jól jött a partizánoknak. A továbbiakban sok ilyen rejtekhelyet szervezett, üzenetet vitt a szomszéd köz­ségekbe.- Egy alkalommal fáért mentem Aki Nagymagyar (Zlaté Klasy) községbe látogat, mindjárt észre­veszi a főutcán elhelyezett propa- gációs táblákat, s így tudomást szerez a falu életének jelentősebb mozzanatairól. Az AGROPROG- RES nemzeti vállalat helyi üzemé­ben, a Béke Efsz irodaházában is megtalálja a legjobb dolgozók arc- képcsarnokát, a szocialista mun­kabrigádok életét és munkáját be­mutató propagációs táblákat. A helyi pártszervezet, mely az idén ünnepli megalapításának 60. évfordulóját, különösen nagy gon­dot fordít a személtető agitáció alkalmazására. Legjelentősebb ezen a téren a történelmi emlékszoba, melynek gazdag anyaga bemutatja a köz­ség párt- és munkásmozgalmi tör­ténetét, a falu fejlődését, az efsz és a többi üzem munkáját. „Aki a múltat nem ismeri, nem értheti meg a jelent, nem értheti meg a jövő célját" hirdeti az emlékszo­ba falára elhelyezett jelmondat. A községben 1924 januárjában alakult meg a pártszervezet Zsigó Mihály, Zsigó Mihályné, Csaszny Sándor és Szimet Lajos kezdemé­nyezésére. Ezt követően a kom­munisták több megmozdulást, sztrájkot és népgyűlést szervez­tek. A csendőrség rendszeresen és brutálisan szétoszlatta a részt­vevőket, de az 1925-ben, az újvá­sári birtokon szervezett sztrájk si­kerrel végződött: a munkaadó fel­emelte a földmunkások bérét. Stei­az erdőbe - emlékezik. - Egy orosz partizánlánnyal találkoztam, aki fáradt, éhes volt, s csapattestét kereste. A kertek alatt hazavittem, s egy hétig nálunk maradt. Amikor erőre kapott, elkísértem a legkö­zelebbi partizánegységhez. Jól is­mertem až erdőt, ügyesen kikerül­tem a német őrséget, a járőrt. Ahogy közeledett a front, úgy lettek idegesebbek a fasiszták. A polgári lakosságot erődítés épí­tésére hajtották. Emil is köztük volt. Éjszakára sem engedték ha­za, a dobšinai iskolában aludtak.- Az egészben az volt a legbor­zasztóbb, hogy az egyik nap a vá­rosháza előtt végig kellett néznünk Adier Károlynak, a Petőfi partizán­egység parancsnokának a kivég­zését. Napokig ott lógott a holttes­(A szerző felvétele) te. Ahogy elhaladtunk mellette, mindig a három testvéremre gon­doltam, no meg arra, hogy bosszút kell állnunk - mondja keserűen. Alighogy 1945. január 21-én felszabadult a településük, helyre­állították a közeli vasútvonalat, máris jelentkezett a Szovjetunió­ban megalakult csehszlovák kato­nai egységbe. Levočába, a tarta- lékzászlóaljba került, de ahogy vé­get ért a háború, leszerelték. Oda­haza felvették a pártba. A főváros­ba ment dolgozni, segíteni az újjá­építésben. Aztán 1948 őszén be­hívták tényleges katonai szolgá­latra. Az altiszti iskola elvégzése után a századnál a politikai nevelő munkával bízták meg.- Feletteseim gyakran mondo­gatták, hogy szükség van rám a formálódó néphadseregben - emlékszik vissza. - A körülmé­nyek láttán igazat adtam nekik, maradtam. Elvégeztem a Josef Haken Katonai Politikai Iskolát, s utána a keleti katonai körzet ner Gábor és Major István elvtár­sak gyakran meglátogatták a párt- szervezetet, s ezek a látogatások fokozták a pártmunka hatékony­ságát. A kommunisták hűségesen és eredményesen terjesztették a pártsajtó kiadványait. A MUN­KÁS lapszámaiból vasárnapon­ként ötven példányt is eladtak. Zsigó Mihály ellen - mert kommu­nista volt, nem kapott munkát - 1928-ban felforgató tevékeny­ség vádjával eljárást indítottak, majd bebörtönözték. Az üldözés ellenére a húszas évek végén már 100 tagja volt a pártszervezetnek. A Horthy-rendszer fehér terror­ja idején a kommunisták nehéz megpróbáltatásokat éltek át, de a pártszervezet nem szüntette be tevékenységét. A felszabadulás után Zsigó Mi­hályné részt vett a CSKP történel­mi jelentőségű IX. kongresszusán. Férje és Bagyura Ferenc hozzá­kezdtek az egységes földműves- szövetkezet megalapításához. Igyekezetükben segítségükre volt a csenkei (Cenkovce) Méry Vince, az egykori vöröskatona, akinek a fényképe szintén megtalálható az emlékszobában. így volt, s ami ezután követke­zett, már napjaink történelme: az efsz a kezdeti problémák után csakhamar túljutott a nehézsége­ken, a járás jól gazdálkodó föld­politikai csoportfőnökségén, majd a košicei hadosztálynál teljesítet­tem szolgálatot. Igyekvő, szorgalmas, köteles­ségtudó tisztnek ismerték társai és fölöttesei. Minden feladatot időre, pontosan teljesített. S ahogy fejlő­dött, erősödött a néphadsereg, úgy fejlődött a tisztikar is. Emil Smrek is újra az iskolapadba ke­rült, elvégezte a Klement Gottwald Katonai Politikai Főiskolát. Amint kézhez kapta a diplomát az egyik ejtőernyős dandárhoz osztották be. Hogy mit jelentett ez? Újabb tanulást, három hónapos kemény kiképzést. Meg kellett tanulnia az ejtőernyős ugrást, a csapattest harci módszereit. Harminchárom éves volt már ekkor, de sikeresen vette az akadályokat. Nyolc évet' szolgált az említett fegyvernem­nél. Aztán újra költözközdtek, újabb beosztást kapott. Dolgozott a Pedagógiai Kutató Intézetben, majd 1973-ban jelenlegi munka­helyére került.- A testvérek közül ketten szol­gáltunk a néphadseregben hivatá­sos tisztként, František pedig a nemzetbiztonsági testületben - mondja nem kis büszkeséggel, majd örömtől ragyogó arccal foly­tatja. - A fiam is a néphadsereg­ben szolgál, vadászpilóta. Van te­hát kinek átadni a stafétabotot.- Az idén ifiég hat hónapig dol­gozom, de ha ez letelik, mint akti­vista tovább tevékenykedem. Úgy érzem, hogy segíthetek a honvé­delmi nevelésben, hogy szükség van még a munkámra. Nem tud­nék odahaza tétlenül ülni. Második megbízatási időszakban vagyok a polgári bizottság tagja, de ott főleg csak este akad tennivaló. Kedvtelése felől érdeklődöm. Tudom, hogy beosztása mellett lektorként is tevékenykedett és te­vékenykedik a mai napig.- Évekig a repülómodellezés- nek hódoltam, a fiammal együtt, aki a modellezés mellett szerette meg a repülést. Ha időm engedi, majd az unokámmal folytatom. Egyébként sok időt töltök el a kert­ben, a természetben. Számos szövetségi és katonai kitüntetés jelzi életútjának mér­földköveit. Az SZNF 30. évforduló­ja emlékérme mellé a közelmúlt­ban kapta meg a Szocializmusért végzett áldozatkész munkáért ki­tüntetést. Tizenhét éves fejjel vett fegy­vert a kezébe, s azt képletesen mondva, azóta sem tette le, jólle­het ma már nyugdíjas, tartalékos ezredes. NÉMETH JÁNOS müvesszövetkezetei közé került, a hajdani vályogházak helyére korszerű földszintes és emeletes házak épültek. Ami pedig a szemléltető agitációra vonatkozó: hatásosan segíti, hogy a pártszervezet veze­tésével, a lakosok a községfej­lesztésben szorgalmas munkával megvalósítják a Nemzeti Front vá­lasztási programtervét. SVINGER ISTVÁN Szemet gyönyörködtető festői táj tárul elém. Kelet felé haladva balról szép, déli fekvésű szőlő­dombok zárják a látóhatárt. A kör­nyék lakói ezeken termelik a ribiz- lit, az epret, a cseresznyét és más gyümölcsöt is. Pihenésnek számít ilyen környezetben a munka. A buja lombú fákkal szegélyezett út jobb oldalán a már megszelídült Ipoly látszik. Ki hinné, hogy pár héttel ezelőtt még szilajul tört rá a rétekre, szántóföldekre. Átázta­tott víztócsákkal tarkított talaj árul­kodik az ár pusztításáról. A fejlő­désben visszamaradt cukorrépát emberek százai - az árvíz miatt- csak késve egyelik, kapálják, mert egy részét újra kellett vetni. Ezt a rakoncátlan, évente sok kárt okozó folyót még mindig nem si­került teljesen megzabolázni. Az emberek megszokták szeszélyeit. Úgy küzdenek a termésért, ahogy lehet. Éjjel, nappal, s ha kell, ün­nepnapokon is dolgoznak, hogy pótolják a lemaradást. Most is ezt teszik. Emberek és gépek dolgoz­nak a határban. A cukorrépatáblá­kat elhagyva takarmányt szállító járművek után haladunk. Oldalaik­ra nagy betűkkel írták, hogy a Szlovákgyarmati (Slovenské Ďarmoty) Állami Gazdasághoz tartoznak. Áthaladva Harasztin (Hrastince), Leszenyén (Lesenice) jobbra fordulva érkezünk a takar- mánybetakarítókhoz. Utunkat pár percig szép tehéncsorda állja. Ra­gyog a szőrük, meglátszik rajtuk a jó gondozás, és az is, hogy megfelelően takarmányozzák őket.- Úgy látom, jó termelékenysé­gű teheneket tartanak ebben a gazdaságban - jegyzem meg Macko Sándornak, a gazdaság szlovákgyarmati részlege vezető­jének. Valószínű, nincsenek takar­mányellátási gondjaik.- Előrelátóan, beosztva gazdál­kodunk a takarmánnyal. Még ta­valyi szénánk is van a szérűben- válaszolja. - Minden lehetőséget kihasználunk takarmánytermelés­re. Amíg lehet, a teheneket legel­tetjük. A háromszáz tehén a 80 hektáros öntözött területen bő le­gelőt talál. A tömegtakarmányunk olyan jó minőségű, hogy kevés abrak felhasználásával tudunk sok tejet termelni. Az eladási tervet jóval túlteljesítjük. Gépek szecskázzák a 28-32 százalékos nedvességtartalomra fonnyasztott tavaszi keveréket, amelyből az időjárás alakulásától függően lisztet vagy szenázst ké­szítenek. Most szilázsolják, mert szép, napos az idő. Majdán Lász­ló, Cseri József, Balázs István megállás nélkül halad a szecská­zógépekkel. A részlegvezető és Michal Slezák agrármérnök bele- belemarkol az illatozó takarmány­ba. Becslésük szerint legalább 17 tonnát takarítanak be belőle hek­táronként. Pedig csak március elején vetették. És mégis ilyen bő termést ad. Elmagyarázzák még, hogy a második kaszálás után hagyják megerősödni, mert ezt a területet is legelőnek szánták. Intenzív füvet vetettek a keveré­kek közé, ami áttelelve már korán legeltethető lesz. így, előrelátóan gazdálkodnak a takarmánnyal, mi­közben figyelembe veszik az ég­hajlati és talajviszonyokat is. A nyolc teherautó állandóan szállítja a szecskázott takarmányt. Újra a nyomukba eredünk. A kő­vári (Koláry) gazdaság udvarára fordulnak be. A tágas, kibetono­zott silógödörbe öntik terhüket, és új szállítmányért hajtanak. Babol- csai István egy tartálykocsival, Ke­resztes Zoltán pedig bulldózerrel tömíti a takarmányt, hogy minél kevesebb levegő maradjon közte. Nem állhatnak meg, mert újabb teherautók jönnek. Okolenszky Lajosnak, a mázsamesternek is ugyancsak sok a dolga. Pontosan be kell jegyeznie, melyik teherau­tó, mennyi takarmányt hozott. Kő­rös János hajt a mérlegre. A má­zsamester bekönyveli, hogy a szállítmány súlya 3,4 tonna volt. Amikor egy kicsit fellélegezhet, el­mondja:- így van ez hetek óta. Se sza­bad szombat, se vasárnap. Még jó, hogy bírják ezek a gyerekek. Rék Pált, Pölhös Józsefet, Pe­tényi Józsefet, Cseri Imrét, Hege­dűs Józsefet említi. Azt szeretnék, ha az esős időjárás ellenére is gyorsan és minél jobb minőség­ben kerülne a takarmány a tároló­helyekre. Szívügyük, hogyan ala­kul a termés, milyen lesz a gazdál­kodás végeredménye. Mert nem akármilyen gazdaság ez. A múlt évben 13 millió korona tiszta hasz­nuk volt. Amikor újra a fákkal szegélye­zett úton haladok, jó érzéssel gon­dolok ezekre az emberekre. Éven­te négyszer-ötször kilép medréből az Ipoly, meg a dombokról lezúdu­ló víz is jelentős területeket önt el, elhordva földet és növényt egy­aránt. Mégis sikeresen megküz- denek az elemekkel. Igaz, többet verejtékeznek, mint más vidéke­ken, de hát az Ipoly menti embe­rek már ilyenek. Ha a termésről van szó, akkor önfeláldozóan dol­goznak. Küszködve hódítják el a természettől, ami nekik jár. Kelet felől már terhes felhők tornyosodnak, s hamarosan zápor zúdul a földre. A takarmányt azonban már betakarították, tehát nem tehet kárt benne. Csak a nö­vényápolást végző emberek fut­nak a közeli fák és házak felé védelmet keresve. Egy ideig pi­henniük kell, mert átázott a föld, de holnap újra kezdik; a termésért mindennap keményen meg kell dolgozniuk. BALLA JÓZSEF Több mint 130 fiú tanul szakmát a Vimperki (dél-csehországi kerület) Erdőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben. A három és fél éves szakokon a fiúk a fémek gépi és kézi megmunkálását, a kézi famegmunkálást, valamint a motorfűrészek, gépkocsik és más gépek karbantartását sajátítják el. A képen: a harmadikos szakmun­kástanulók fa kivágás közben. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK) HATÁSOS MÓDON A szemléltető agitáció alkalmazásáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom