Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)
1984-07-25 / 174. szám, szerda
ÚJ szú 3 1984. VII. 25. Újabb szovjet indítvány a világűr militarizálásának megakadályozására (ČSTK) - A Szovjetunió újabb indítványt tett az Egyesült Államoknak, pontosítva a világűr militarizálásának megakadályozására vonatkozó tárgyalásokról előterjesztett korábbi javaslatát - közölte a Moszkvában akkreditált külföldi újságírókkal Vlagyimir Lomejko, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztálya vezetőjének első helyettese. Mint Lomejko elmondotta, a washingtoni külügyminisztériumban szombaton ismertetett javaslatában a Szovjetunió arra szólította fel az Egyesült Államokat, hogy hozzanak nyilvánosságra közös közleményt, amelyben egyértelműen leszögeznék: készek megkezdeni azokat a tárgyalásokat, amelyek célja a világűr militarizálásának megakadályozásáról szóló megállapodás kidolgozása és Izrael Dél-Libanon teljes elszigetelésére törekszik Karami kormányfő Szíriába és Szaúd-Arábiába készül (ČSTK) - A libanoni fővárosban folytatódnak a politikai konzultációk az ország hegyvidékes területei biztonságának szavatolására a nemzeti egységkormány által kidolgozott tervek keretében. Rasid Karami miniszterelnök közölte, a terv végrehajtását egy héten belül megkezdhetik. A hivatalos tűzszüneti megfigyelők ellenőrzést hajtottak végre a Bejrútban egymással szemben álló felek által leadott nehézfegyverek raktáraiban. Dbaja városkában, ahol az ún. izraeli összekötő iroda működött, a libanoni hadsereg megkezdte azoknak a berendezéseknek a leszerelését, amelyeket az izraeliek kémadatok továbbítására használtak. Tel Aviv a múlt hét végén azzal fenyegetőzött, hogy az összekötő iroda bezárása esetén megszakítja a Dél-Libanon és az ország többi része közötti összeköttetést. Hírügynökségi jelentések szerint a megszállt déli országrész már negyedik napja van elvágva más területektől. A megszállók bezárták az Avali folyó mentén kiépített átkelőhelyeket, a városokban és falvakban megerősített izraeli járőrök cirkálnak. A libanoni hazafiak a szigorított biztonsági intézkedések ellenére, támadást intéztek a Szidon-Dzsazin útvonalon a megszállók állásai ellen. Két izraeli katonát öltek meg. Karami miniszterelnök a bejrúti sajtó jelentései szerint a héten Szíriába és Szaud-Arábiába látogat, hogy a libanoni helyzet további normalizálásáról tárgyaljon. Az észak-libanoni Tripoliban az egymással szemben álló erők között tegnapra virradó éjszaka újabb heves összecsapások robbantak ki. Egy ember meghalt, hatan megsebesültek. Damaszkuszban befejezte 16. ülésszakát az Arab Liga egyeztető bizottsága. Az ülésről kiadott záró- dokumentum rámutat az arab államok egységes fellépésének jelentőségére. KÖZÖS PIAC A külügyminiszterek értekezlete is zsákutcába jutott (ČSTK) - A Közös Piac tíz tagállamának külügyminiszterei Brüsszelben tegnap eredménytelenül fejezték be kétnapos tanácskozásukat. A miniszterek nem voltak képesek megállapodni annak módjaiban, miképp lehetne csökkenteni a közösség jelentős költségvetési hiányát. A pénzügyminisztereket bízták meg azzal, hogy a nyári szünet után, szeptemberben foglalkozzanak a problémával. A tanácskozás már az első napon zsákutcába jutott, mivel nem sikerült meggyőzni Nagy-Britanni- át arról, hogy az idén növelje pénzügyi hozzájárulását a közös kasszába. Genscher nyugatnémet külügyminiszter azzal vádolta Londont, hogy gátolja a megállapodást, mert pénzügyi előnyökre akar szert tenni. Amennyiben ugyanis az idei fizetéseket a jövő évre halasztják, Nagy-Britannia sokat nyer, mivel a nemrég tartott közös piaci csúcsértekezleten kötött megállapodás értelmében 1985-től csökkentik a brit hozzájárulást a közös költségvetéshez. Genscher egyébként kétségbevonta, hogy a pénzügyminisztereknek sikerül megállapodást elérniük, ha Nagy-Britannia kitart álláspontja mellett. Reagan-Duarte találkozó (ČSTK) - Jósé Napoelon Duarte salvadori elnök, aki vasárnap óta tartózkodik az Egyesült Államokban hétfőn megbeszélést folytatott Ronald Reagan elnökkel. Duarte beszámolt öt nyugateurópai országot érintő múlt heti kőrútjának eredményéről. A két elnök nem utolsósorban a Salvadornak szánt amerikai fegyver- szállítások növeléséről is tárgyalt. Duarte azt követően találkozott a képviselőház néhány tagjával, s ugyancsak a salvadori rezsimnek nyújtott pénzügyi és katonai támogatásról folytatott velük megbeszélést. Nem véletlen, hogy a salvadori elnök épp akkor érkezett Washingtonba, amikor Reagan újabb diplomáciai offenzívát hirdetett azzal a céllal, hogy megnyerje a Kongresszust közép-amerikai politikájának támogatásához. A törvényhozás ugyanis csupán nem egész 62 millió dollár katonai pótsegélyt hagyott jóvá a kormány által követelt 168 millió helyett Salvador számára. megkötése. A közleményben a két ország egyértelműen leszögezné azt is, hogy hajlandó teljes mértékben lemondani a műholdelhárító rendszerekről és beleegyezését adná ahhoz, hogy a tárgyalások megkezdésének napjától kölcsönösen moratóriumot hirdetnek a kozmikus fegyverek kísérleteire és telepítésére. A szovjet diplomata leszögezte, hogy a Szovjetunió új pontosító indítványára azért volt szükség, mert Washington szándékosan félremagyarázza a világűr militarizálásának elhárítása érdekében tett szovjet javaslatot, önkényesen értelmezi a javasolt tárgyalások témakörét. Lomejko leszögezte, hogy az új szovjet kezdeményezés washingtoni fogadtatása megmutatja: hajlandó-e az Egyesült Államok elfogadni a tárgyalások megkezdésére tett szovjet javaslatot, vagy tovább kívánja folytatni e kérdéssel kapcsolatos félrevezető propagandamanővereit. Argentin-amerikai külügyminiszteri tárgyalások (ČSTK) - Dante Caputo argentin külügyminiszter hivatalos washingtoni látogatása során megbeszélést folytatott amerikai kollégájával, George Shultz-cal. Szorgalmazta egyebek között, hogy az USA vegye figyelembe a latinamerikai országok külföldi eladósodottságából eredő problémák megoldására irányuló „alkotó és merész törekvéseket“. Caputo rámutatott, hogy a latin-amerikai országok adósságainak problémája minőségileg más szinten van, mint 10 évvel ezelőtt, s ezért a megoldás nem képzelhető el hagyományos módszerekkel. Az argentin külügyminiszter ugyanerről a kérdésről tárgyalt a Nemzetközi Valuta Alap vezetőivel. Mint ismeretes, Argentína az elmúlt hónapban határozottan elutasította azokat a feltételeket, amelyeket ez a pénzügyi szervezet támasztott a „segélyekért“ cserébe. Ezekről a tárgyalásokról nem hoztak nyilvánosságra semmit. Caputo újságírók előtt tett nyilatkozatából azonban kitűnik, hogy Washingtonban süket fülekre talált. Különleges bíróságok Pandzsábban (ČSTK) - Pandzsáb észak-indiai szövetségi államot, amelyben a közelmúltban súlyos összecsapásokra került sor a szikh szélsőségesek és a hadsereg között, az indiai kormány ,,terrorizmus által sújtott területnek“ nyilvánította. E döntés hat hónapra érvényes, s keretében Pandzsábban három különleges bíróságot hoztak létre, amelyek lehetővé teszik a szeparatista csoportok tagjai ellen folytatott eljárások meggyorsítását. A kormány Így kihasználta a Gjani Zail Szingh államfő által 10 nappal ezelőtt ráruházott széles jogköröket. Június eleje óta, amikor a fegyveres erők megostromolták az Arany Templomot, a szikhek kegyhelyét, mintegy 5 ezer gyanús személyt vettek őrizetbe Pandzsábban. Háromezret közülük már szabadon engedtek. Cl väamajtôiról KRASZNAJA ZVEZDA Ausztria semlegessége A Krásznaja Zvezda tegnapi számában a következőket írja: A Reagan kormány az utóbbi időben agresszív, kalandor politikájának szférájába igyekszik bevonni néhány semleges országot is. Ez a törekvés különösen Ausztria esetében nyilvánul meg. A Fehér Ház ingerülten fogadta az Osztrák Szocialista Párt és az Osztrák Szabadságpárt koalíciójának hatalomralépését 1983-ban, s főként elkötelezettségét a tartós semleges politika mellett. Különösen az a tény keltett elégedetlenséget, hogy az osztrák kormány elítélte az Egyesült Államok kö- zép-amerikai politikáját, bírálta a világűr militarizálására irányuló amerikai terveket, valamint az is, hogy Ausztria bővíti kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. A Krasznaja Zvezda megjegyzi: Washington az óhajtaná, hogy az osztrák kormány a Fehéz Ház utasításai szerint folytasson külpolitikát. Ezért összpontosított nyomást gyakorol Bécsre. Csupán az idei év első felében Ausztriába látogatott Villiam Clark, az Egyesült Államok belügyminisztere, Donald Regan amerikai pénzügyminiszter, Jeane Kirkpatrick, az Egyesült Államok állandó ENSZ- képviselője és a washingtoni kormány más jelentős személyiségei. Tekintet nélkül arra, hogy a látogatások többsége magánjellegű volt, az amerikai látogatók találkozásokat szorgalmaztak az osztrák vezetőkkel. A háború utáni fejlődés tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy az 1955. évi államszerződés alapelvei, amelyek kimondják a független és demokratikus Ausztria létrehozását és a tartós semlegesség politikája, amely mellett ugyanabban az évben az osztrák parlament döntött, olyan alapot szolgáltatnak, amelyen az ország sikeresen védelmezheti nemzeti érdekeit és jelentős szerepet játszhat a közép-európai stabilitás és béke támogatása során - hangsúlyozza a Krasznaja Zvezda. KOMMENTÁRUNK „Válás“ francia módra N agyon aggaszt, mi fog lejátszódni a következő választásokon, s már előre sejtem eredményeit, amit a baloldal történelmi vereségeként fognak emlegetni, mert ahhoz sodródunk...“ . Már nem ismerem ki magam a dolgokban. Az a benyomásom, a hallgatás mellett döntöttünk, csak hogy megtartsuk helyünket a kormányban. Megérteném ezt, ha a helyzet javulna, sajnos azonban, nem így van.“ A fenti idézetek a Francia Kommunista Párt lapjának vasárnapi kiadásából, a Humanité Diman- che-nak még egy februári számából valók. Olvasói levelek részletei, s kiérződik belőlük a már fél évvel ezelőtt sem alaptalan aggodalom a baloldali kormányzat, s ezen belül a kommunista párt jövője iránt. Georges Marchais, az FKP főtitkára személyesen válaszolt a lapban ezekre a levelekre, ami már önmagában is jelezte, hogy rendkívül fontos, elvi kérdésekről van szó. Marchais akkor leszögezte, a párt tudatában van annak, hogy a meghozott intézkedések nem tették lehetővé valamennyi probléma megoldását, s ezt a jobboldal a maga javára akarja kamatoztatni. Ilyen helyzetben számunkra elképzelhetetlen - írta hogy fontolóra vegyük a kormányból való távozást, mivel ezzel a jobboldalt elégítenénk ki, s ez a lépés nem felelne meg annak, amit népünk 1981-ben kívánt. Nos, az FKP múlt heti döntése ellentmondani látszik a fél évvel ezelőtti állásfoglalásnak. Kommunista miniszterek ugyanis már nincsenek a francia kormányban, tehát mégiscsak erősebben hatottak azok a körülmények, amelyek kikényszerítették a „válást“ (bár maguk a kommunista vezetők nyilatkoztak úgy, hogy nem szabad dramatizálni a helyzetet, nincs szó szakításról, s a KP továbbra is támogatni fogja a kormány valamennyi pozitív lépését). Hosszú azoknak az okoknak a listája, amelyek ahhoz vezettek, hogy a kommunisták nem vállalhattak további kormányzati felelősséget. De nézzük, hogyan is alakult a helyzet a baloldal 1981-es történelmi győzelme óta eltelt években! A baloldal áttörő sikerét mind a parlamenti, mind az elnökválasztáson elsősorban a szavazóknak a változás iránti igénye alapozta meg, továbbá az, hogy a Szocialista Párt és az FKP, valamint más kisebb baloldali pártok egységesen léptek fel, s olyan programal álltak elő, amely a lakosság széles rétegei számára rendkívül vonzó volt. Hiszen ki szavazna a vásárlóerő és a fogyasztás fellendítése, a gyors ütemű gazdasági növekedés, a munkanélküliség csökkentése, az élet- színvonal javítása ellen? A szocialisták és a kommunisták között ugyan számos bel- és főleg külpolitikai kérdésben ellentétek, nézeteltérések álltak fenn, ám a kormányzati szintű együttműködést a gazdasági célokban való egyetértés lehetővé tette. Az új kormány nagy lendülettel hozzá is fogott elképzelései megvalósításához (emelték többek között a legalacsonyabb béreket, sor került számos nagyvállalat, a bankok államosítására, a dolgozók nagyobb beleszólási jogot kaptak munkahelyi ügyeikbe, s ugyancsak kedvező visszhangra találtak a köz- igazgatási reformok). Ezt a baloldali kormányzás első szakaszának tarthatjuk, amely nagyjából egy évig tartott. De már ekkor éreztette hatását, hogy a tőke tömegesen menekült ki az országból, s a világgazdasági körülmények súlyos kihatásai tovább nehezítették a kormány helyzetét. Áttörő sikerekre tehát semmiképp sem lehetett számítani, de még csak részleges eredményekre sem, ugyanis a következő szakasz már kikényszerítette a szigorú intézkedéseket. A fő cél ekkor az infláció visszaszorítása, a veszteséges nagyvállalatok rentabilitásának helyreállítása, a fizetési mérleghiány csökkentése volt. Csakhogy egyiket sem sikerült megvalósítani, sőt a munkanélküliség ekkor kezdett ismét növekedni, s az állástalanok száma már 1982-ben elérte a 2,2 milliót. A kormány mégis nagy érvágásra szánta el magát, amikor idén tavasszal elhatározta az ipar korszerűsítését. Ez a program az állami támogatások jelentős csökkentésével számol, ami a termelés korlátozását, s törvényszerűen újabb elbocsátásokat eredményez. Az 1983 elejétől számítható harmadik szakaszban a „nadrág- szíj-meghúzó“ politika már a szociális területet is érintette. Az árak emelkedése, tehát a vásárlóerő csökkenése, a közben rekordmagasságúra nőtt munkanélküliség (2 millió 325 ezer), az életszínvonal érezhető romlása jogos elégedetlenséget váltott ki a dolgozók, a szakszervezetek körében, s egyre mélyítette az ellentéteket a kormányon belül is. Az áprilisi lotharingiai sztrájkok és tüntetések már előrevetítették a mostani kormányváltást. Az FKP azt tartja a „szenvedés okának" (a L’Hu- manité szavai ezek), hogy a kormány nem volt eléggé határozott a jobboldali és a tőkések támadásával szemben. A jobboldal persze a maga javára igyekezett kihasználni a kormány népszerűtlen intézkedéseit, s meg kell mondani: nem minden siker nélkül. Már a tavalyi helyhatósági választásokon számos községi tanácsot hódított el a szocialistáktól és a kommunistáktól, s a júniusi közöspiaci parlamenti választások egyértelműen jelezték: azok a szavazórétegek, amelyek 1981-ben hatalomra juttatták a baloldalt, csalódtak, s fokozatosan elfordulnak tőle. A jobboldali pártok - élükön a Chirac vezette RPR-rel - eddigi kampányuk fokozásához jó alkalomnak tekintik a mostani kormányváltást. Odáig mentek el, hogy a parlament feloszlatását, új választások kiírását követelik, s bár ez az államfő kizárólagos joga, hangulatkeltésre mégis alkalmas lehet. Chiracék már természetesen az 1986-ban esedékes nemzetgyűlési választásokra gondolnak, s minden rendelkezésükre álló eszközzel a baloldal lejárátására törekszenek (így pl. a parlamentben is különböző obst- rukciókkal akadályozzák számos törvény jóváhagyását). T artani lehet tőle, a jobboldal támadásaival szemben Mitterrand elnök és a kormány úgy igyekszik majd védekezni, hogy kisebb támadási felületet hagyva, tulajdonképpen a jobboldal szája íze szerinti politika felé fog közelíteni. Ez persze további eltávolodást jelent az 1981 -es programtól, s nyilván újabb elégedetlenséget vált ki a baloldali szavazótáboron belül, (gy felvetődhet a kérdés, vajon meddig támogathatja a kommunista párt „csendesen“ az új Fabius-kormányt, nem lesz-e kénytelen adott esetben megvonni tőle a bizalmat? A Francia Kommunista Párt azért távozott a kormányból, mert az új miniszterelnök nem szavatolta az új gazdaságpolitikához szükséges feltételeket. A Szocialista Párt mind jobboldalibb reformista koncepcióját követve eddig sem vette túlságosan figyelembe a kommunisták véleményét (itt a már említett belpolitikai kérdések mellett megemlíthetjük Franciaország külpolitikai lépéseit is, így pl. a csadi és a libanoni szerepvállalást, a NATO-hoz való fokozottabb kötődést, a fegyverkezési programokat), s a jövőben még kevésbé lesz megkötve a keze. A helyzet tehát nem egyszerű, s a kommunista párt számára ez méginkább érvényes. Ezekután várhatóan további aggódó leveleket kap majd a L’Humanité szerkesztősége. PAPUCSEK GERGELY ílíftW
