Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-01 / 128. szám, péntek
Jozef Lenárt elvtárs beszéde (Folytatás az 5. oldalról) alakítására és a szocialista életmód elmélyítésére, arra törekszünk, hogy megteremtsük a feltételeket az ember anyagi és szellemi felemelkedéséhez, nemzeteink és nemzetiségeink békés építő- munkájához. A kitűzött célok elérésének, az életszínvonal megtartásának és javításának, valamint a társadalom előrehaladásának meghatározó feltétele a gazdaság intenzifi- kálásával, a munka hatékonyságának növelésével és minőségének javításával kapcsolatban kitűzött stratégiai feladat következetes teljesítése. örülünk annak, hogy e kulcsfeladat megvalósítása terén főleg az elmúlt évben több pozitív eredmény született. A gyakorlat tehát egyértelműen alátámasztja, hogy a kitűzött irányvonal helyes, s e téren képesek vagyunk haladást elérni. Egyúttal azonban tudatosítjuk, hogy az eddig elért eredmények nem felelnek meg szükségleteinknek és lehetőségeinknek. Ezzel kapcsolatban ismételten hangsúlyozni kell, hogy bennünket Szlovákiában aggasztania kell annak, hogy eddig kicsi az első osztályú és műszakilag progresszív termékek részaránya. Kategorikus korparancs, hogy ezen a helyzeten gyorsan javítsunk, és - amint erre az SZLKP legutóbbi kongresszusa felhívott bennünket- megsokszorozzuk a minőségi és műszakilag progresszív termékek arányát. Ez, tisztelt barátaim, a szó szoros értelmében nemzeti feladat, további haladásunk feltétele. Ezért e téren mindenütt szigorú kritériumokat kell érvényesítenünk, fokoznunk kell az igényességet, és fel kell számolnunk a hanyagságot, sót gyakran felelőtlenséget. Meggyőződésünk, hogy az ifjúságnak nagy felelősséget kell vállalnia a minőség lényeges javításáért és a hatékonyság növeléséért. Ez létérdeke, mert jobban akar élni, nagyobb mértékben akarja kielégíteni érdeklődését és szükségleteit, felkészült erre műveltségével és képzettségével. S azért is, mert éppen az ifjúságra hárul az a történelmi szerep, hogy a társadalmat magasabb fejlettségi szintre emelje. Igen, elvtársak, kívánatos, hogy öntudatosan, céltudatosan és odaadással töltsék be ezt a szerepet. A jó minőségért és a hatékonyságért vívott harcban, csak a látszólag hétköznapi, mindennapi feladatok teljesítésével- a gyárban a tervezésben a konstruktőri irodában, a tudomány területén és minden egyéb munkahelyen - láthatjuk, teremthetjük meg és hozhatjuk közelebb a jövőt. Ehhez persze meg kell küzdeni a tehetetlenséggel, és le kell küzdeni a gondolkodásban és a cselekvésben megnyilvánuló konzervativizmust, állandóan művelődni kell, utat kell törni az új, haladó dolgok irányában, meg kell változtatni a világot és önmagunkat. Bizonyára nem könnyű ez, hiszen a haladó mindig harcolni kénytelen a régivel, az elavulttal. És minden fiatal nemzedék, amely jelentős és nagy célokat tudott kitűzni, mindig úttörő, merész és bátor volt. Arra akarjuk önöket kérni, hogy ilyen szemszögből tekintsék a minőségért és a hatékonyságért vívott harcot, hogy ezt a küzdelmet a leghazafiasabb, a legforradalmibb feladatnak, a jelenkor valóban korszerű feladatának, olyannak tekintsék, amely méltó a felkelés harcosainak és a szocializmus építésének örökségére. Az az út, amely e stratégiai és a mai fiatal nemzedék számára történelmi, forradalmi feladat teljesítéséhez vezet, a tudományos műszaki fejlesztés eredményeinek gyors gyakorlati alkalmazása. Hiszünk abban, hogy a fiatalok lendülete, energiája, tudása és képességei szerves kapcsolatban az idősebbek tapasztalataival, tudásával és megfontoltságával olyan erő, amely meggyorsítja előrehaladásunkat a tudományban és a technikában. Képességeik meggyőző bizonyítéka az a 120 SZISZ-védnök- ség, amelyet a robotok kifejlesztésében, gyártásában és alkalmazásában vállaltak, valamint a termelés robotizálására alkalmas további 150 munkahely felkutatása. Ez ifjúságunk helyes, rugalmas és méltó válasza a kommunista párt felhívására. Nagyra értékeljük ezeket az érdemes erőfeszítéseket. Továbbra is sokoldalúan támogatni fogjuk őket, mert ez stratégiai feladat az automatizálásnak és a gyártási eljárások átalakításának az útján, fokozatosan megszünteti a megerőltető fizikai munkát, s az embert a futószalag vagy a gép afféle tartozékából a gyártási folyamat alkotó szervezőjévé és irányító tényezőjévé változtatja. Helyes, hogy a robotizálást fontos lépésnek tekintik. Ezzel párhuzamosan az ifjúság tömeges mozgalmának tovább kell fejlődnie; a fiataloknak védnökséget kell vállalniuk a mikroelektronika dinamikus fejlődése fölött, s törekedniük kell gyors alkalmazására minden népgazdasági ágazatban. Nagyra értékeljük, hogy ezzel a problémával már ma számos fiatal tudós, főiskolás, s több ifjúsági kollektíva intenzíven foglalkozik. Helyes, hogy erre a kérdésre figyelmet fordítanak az ifjúsági és gyermekfolyóiratok, főleg a Smena és az Elektron. Tekintettel a tudomány és a technika gyors fejlesztésének szükségleteire, még mindig nem elegendő az, ami eddig e téren történt. Még mindig sok a fehér folt és az adósság a reszortok, üzemek, intézmények, iskolák, az ifjúsági, valamint más társadalmi és érdekképviseleti szervezetek részéről. Nagy nyomatékkai hangsúlyozni akarom: a tudomány és a technika jelenlegi fejlődése feltétlenül megköveteli, hogy valóban széles teret nyissanak, és új lehetőségeket teremtsenek a fiatal nemzedék önmegvalósításához. De a fiatal munkásoktól, földművesektől, technikusoktól, konstruktőröktől, tervezőktől, feltalálóktól és újítóktól is kezdeményezést várunk, megköveteljük, hogy rendszeresen és fáradhatatlanul keressék a tudományos és a műszaki vívmányok alkalmazásának új, eredeti módjait, és így igényt teremtsenek, egészséges „éhséget“ tudósaink új eredményei iránt. Másrészt pedig nagyobb mértékben kell felhasználni a mérnökök és a munkások együttmúködésének tapasztalatait és eredményeit a tudomány és a technika fejlesztésének új ösztönzéseiként. Tudatosítani kell továbbá, hogy a fiatal munkások és földművesek minőségi és hatékony munkájától, szakmai hozzáértésétől és tapasztalataitól nagymértékben függ a termelés rekonstruálásához és korszerűsítéséhez, valamint a tudományos és a műszaki eredmények gyorsabb alkalmazásához szükséges erőforrások és feltételek megteremtése munkahelyeiken. így maguk vesznek részt a monoton, nehéz fizikai munka megszüntetésében, és megnyitják a gyártási folyamat automatizálásának és robotizálásának útját. Azoknak a fiataloknak, akik így akarnak dolgozni, és a haladást akarják elősegíteni, állandóan bő- víteniük kell tudásukat, el kell mélyíteniük szakmai és politikai látókörüket, hasonlatot alkalmazva mélyen bele kell merülniük a forradalmi gyakorlatba. A tudományosműszaki forradalom vívmányainak elsajátítása tehát alapos tudást s egyben újító hozzáállást és mély felelősségérzetet követel meg. Amikor a fiatalok képzésével és nevelésével kapcsolatban ezekről az igényekről beszélünk, hangsúlyozni szeretnénk, hogy e téren az oktatásnak meghatározó szerepet kell vállalnia. Le kell küzdeni az eddigi akadályokat, és keresni kell az útját annak, hogy az oktatónevelő folyamatot hatékonyan egybekapcsoljuk a termelési gyakorlat feladataival és szükségleteivel. Ezzel kapcsolatban gyökeresen meg kell változtatni a reszortok, az üzemek, a nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek és az intézmények magatartását, s az iskolák és az üzemek anyagi alapját az elméleti ismeretek gyakorlati ellenőrzésére kell átállítani. Meg kell szüntetni a passzivitást, amelynek tanúi lehetünk, és nagyobb kezdeményezést kell tanúsítani például a kísérleti laboratóriumok, műhelyek s a fiatal technikusok állomásai létesítése során, amelyekben a tanulók és a diákok fejleszthetik alkotó képességeiket, s új műszereket és berendezéseket konstruálhatnak. Az elavult rendeleteknek és előírá- soKnak, a „tárcasovinizmusnak“, a bátorság hiányának és a kényelemszeretetnek az új szükségletek korában nincs helyük. Abból a tényből kiindulva, hogy az olyan új progresszív eljárások es szakterületek mint az atom- energetika, a kibernetika, a mikroelektronika, a genetika vagy a biotechnológia úgyszólván egyidősek Elvtársak! Amikor kiemeljük a fiatalok érdeklődését a tudomány és a technika iránt, ezzel még nem merítjük ki jelenlegi profiljukról alkotott elképzelésünket. Éppen a tudomá- nyos-műszaki forradalom vívmányainak a fejlett szocializmussal való egybekapcsolása követeli meg a fiatalnak mint harmonikus személynek formálását. Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy e formálás meghatározó tényezője mindig a munka volt és ma is az. Sohasem volt és lesz könnyű megtanulni fegyelmezetten dolgozni, öntudatos és lelkes viszonyt kialakítani a munkához. Az ember azonban nem ismer nemesebb életérzést annál, amelyet a szorgalmas és lelkiismeretes munka és sikeres eredménye vált ki. A jó munka, a minőségi termék az embernek és a többi emberhez •való viszonyának legtalálóbb, legpontosabb tükörképe. Egyúttal tökéletesíteni és nemesíteni kell a fiatalok viszonyát kortársaikhoz, munkatársaikhoz és a többi emberhez, arra kell törekedni, hogy az elvtársiasság, a megértés, a kölcsönös segítőkészség, a kollektív gondolkodás, érzés és cselekvés hassa át őket. És főleg ilyen humanizmusnak kellene jellemeznie a fiatalok viszonyát az idősebb nemzedékekhez. Mindabból, amit elmondtunk, világos, hogy ez nem az idősebbek előtti formális hajbókolás, hanem természetes tisztelet és megbecsülés, amely a nemzedékek együvé tartozásából, annak tudatából adódik, hogy ók hozták létre azt a müvet, amelyre a fiatalok építenek és amelyet továbbfejlesztenek. Ezenkívül az is cél, hogy a fiatalok lelkes hazafiak és internacionalisták legyenek, s ezt a társadalom iránti viszonyukban is kifejezzék. Arra kell törekedni, hogy jellem-szilárdak, becsületesek, őszinték legyenek, hogy tudjanak küzdeni a jó ügyért, hogy ezt az ügyet sikerre tudják vinni, hogy legyen önkritikájuk és igényesek legyenek önmagukkal szemben. Ez pedig elsősorban a kor kritériumainak megfelelő cselekedeteket feltételez, amelyek az előbbieket igazolják. Nagyon fontos, hogy a fiataloknak ezeket a tulajdonságait céltudatosan fejlesszük a családban, az iskolában, a munkakollektívában, a pionírszervezetben és a Szocialista Ifjúsági Szöveta fiatal nemzedékkel, meggyőződésünk, hogy éppen e nemzedék tudja még szervesebben egybekapcsolni a tudományos-műszaki forradalmat a szocializmus előnyeivel. Ez nagy esély a fiatalok számára. De az irányítás minden szintjén, minden területén energi- kusabban és rugalmasabban kell eljárni, hogy a fiatalok ezzel a lehetőséggel minél gyümölcsözőbben élhessenek. És a fiataloktól nagy érdeklődést és kezdeményezést várunk el, mert tőlük is függ - amint mondani szokás vajon nem késünk-e le az autóbuszról, vajon megnyerjük-e az idővel vívott harcot ezen a fronton. ségben, valamint a közvélemény segítségével. S egyidejűleg szükséges, hogy e téren ők is tökéletesítsék önmagukat. Nem feledkeztünk meg, és nem is feledkezünk meg arról, hogy a Felkelésben milyen fontos szerepet játszott a harcosok erkölcsi meggyőződése, milyen elszántsággal voltak képesek bonyolult helyzetek megoldására és a többszörös túlerőben levő ellenféllel való szembenállásra. Emlékezünk arra, hogy az öntudatosság, a fegyelmezettség, a lelkesedés és a közös ügy iránti odaadás döntő szerepet játszott az első ötéves tervek nagy ipari létesítményeinek a sikeres felépítésében. Tudjuk úgyszintén, hogy milyen pótolhatatlan szerepet töltött be a mezőgazdaság szövetkezetesítése során élharcosainak elkötelezettsége, céltudatossága, türelme és kitartása. Igen, tisztelt barátaim, ezek az ifjú emberek azért voltak képesek nagy tettekre, mert lobogott bennük a Felkelés lángja, mert tetteiket áthatotta a forradalmi akarat és elszántság. És kérdezzük csak meg - vajon ma nincs-e szükség hasonlóképpen öntudatosságra, alkotó kedvre és lelkesedésre, amely összefonódik a tudományos módszerek alkalmazásával, a nagyfokú elkötelezettséggel, fegyelemmel és pontossággal annak érdekében, hogy képesek legyünk a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására, a számítástechnika hatékonyabb és alkotóbb kihasználására, a robotok bátrabb tervezésére és alkalmazására, hogy gyorsabban lépjünk előre kis és nagy ügyekben egyaránt? Igen, az ilyen tulajdonságokra minden lépésnél olyan szükség van, mint életünkben a sóra! Meggyőződésünk, hogy az életnek és a munkának az ilyen értelmű felfogása ifjúságunk túlnyomó többségéhez közel áll, és hogy a lehető legtöbbet akarja tenni szocialista hazája javára. Azonban még sok mindent kell tennünk annak érdekében, hogy minden fiatal korunk követelményeinek szintjén cselekedjen, hogy ne elégedjen meg az átlagossal, hogy ne legyen közömbös Arra való tekintettel beszélünk erről, hogy a fiatalok körében találkozunk olyan negatív jelenségekkel is, mint a munkához és a tanuFelmerül a kérdés: kitűzhetünk ilyen célokat? Ki kell tűznünk őket, mert nincs más választásunk, és kitűzhetjük őket, mert a Szovjetunió és a többi szocialista ország tudományos életének és termelésének óriási potenciáljával való integrációra és kooperációra támaszkodva módunkban áll a progresszív irányzat javára eldönteni az osztályharcot, amely magához ragadta a fejlődés történelmi kezdeményezését s amelyhez a Felkeléssel csatlakoztunk, s amelyet véglegesen és egyszer s mindenkorra a Februári Győzelemmel szilárdítottunk meg. láshoz való rossz viszony, az önzés, a lopás és más társadalomellenes cselekedetek. Magától értetődően ez nemcsak az ifjúságot érinti. Köztudott például, hogy az utóbbi időben az illetékes szervek rafinált bűnszövetkezeteket lepleztek le, amelyek valutákkal üzérkedtek, az állam tulajdonát képező dízelolajjal magánüzletet próbáltak kötni, értékes fémeket és művészeti tárgyakat csempésztek, állami lakásokkal üzérkedtek és így tovább. Aggasztanak bennünket természetesen ezek és a hasonló visz- szásságok - például a kereskedelemben, ahol nem kevés esettel találkozunk, amikor a vásárlókat nyílt vagy burkolt formában megrövidítik, a gyermekek ételadagjának cinikus meglopása az iskolai étkezdékben, korrupciós és megvesztegetési esetek azzal a céllal, hogy valaki jogtalan előnyökhöz jusson és így tovább. Az ilyen jelenségek annál inkább szembeötlőbbek, mert a fejlett szocialista társadalom építése során szöges ellentétben állnak a szervezettség, a fegyelem és az erkölcs magasabb követelményeivel. A múltban örökölt csökevé- nyekkel van itt dolgunk, azokkal az ellentétekkel, amelyek a társadalom fejlődésének kísérőjelenségei, s ugyanakkor az osztályellenfél ideológiai diverziójával és lélektani hadviselésével is, amely olyan társadalomellenes cselekményekben, mint a közvagyon meglopása, az élősködés, a csalás keres „szövetségeseket“. Hangsúlyozni szeretném, hogy az illetékes szervek a párt irányvonalával összhangban és a szocialista törvényesség szellemében fokozzák a törvényesség, a rend és a fegyelem megtartásáért vívott küzdelmet, és szigorúan járnak el azokkal szemben, akik a törvényekkel és a megfelelő normákkal ellentétben cselekszenek. Ez azonban nem elegendő. Közös ügyünk kell, hogy legyen, hogy az említett jelenségekkel sehol se békéljenek meg, hogy mindenütt ilyen légkör alakuljon ki, hogy minden kollektívában a társadalmi tulajdon védelmére törekedjenek. Azt a meggyőzédésünket fejezzük ki, hogy a fiatalok, az ifjúsági szervezetek jelentős mértékben hozzájárulnak ehhez! A marxista-leninista világnézet elsajátításának jelentősége Amikor az emberek közötti új típusú kapcsolatokról, az ifjú ember új erkölcsi profiljáról beszélünk, magától értetődően nem csupán valamiféle aszkétizmusra gondolunk. Éppen ellenkezőleg - a szocializmus a teljes, örömteli, egészséges és nemes életfeltételeknek a megteremtésére, az emberek anyagi és szellemi szükségleteinek egyre jobb kielégítésére törekszik. Egészen más dolog azonban leküzdeni mindazt, ami életünket deformálja. Leginkább a fetisizmus torzítja el, a vagyonimádat, a tárgyak szükségtelen felhalmozása, amelyek ahelyett, hogy bennünket szolgálnának, kielégítenék szükségleteinket, személyiségünket fejlesztenék, uralkodnak az emberen, és tönkreteszik őt. Határozottan elítéljük az élet értelmének ilyen jellegű felfogását. Népünknek a nemzeti és szociális szabadságért, a szocializmus felépítéséért vívott harca, a múlt, de a jelen is arra tanított és tanít bennünket, hogy milyen létfontosságú az aktív életfelfogás, a forradalmi gondolkodás és az emberek cselekedete szempontjából a mar- xista-leninista világnézet. Ennek az egyedüli tudományos világnézetnek az elsajátítása mindenki számára - s a fiatalok számára különösképpen - semmivel sem pótolható szellemi gazdagodást jelent, mivel mint módszer és útmutatás lehetővé teszi a tájékozódást a társadalmi fejlődés bonyolult kérdéseiben, felvértezi őt arra, hogy a forradalmi változások aktív részese legyen. A marxista-leninista világnézet alapjainak ismerete nélkül napjaink fiatalja nem tud helyesen tájékozódni, bizonytalan, nem lehet szabad és társadalmilag hasznos egyén. Az említett cáfolhatatlan igazság leszögezésekor saját tapasztalatainkból is kiindulunk, abból a felismerésből, hogy amint már hangsúlyoztuk, a leninizmus vértezte fel pártunkat, hogy egységbe tömörítse a népet a felkelésre és alapvető változtatások végrehajtására a felszabadulás után. És ezek mindenekelőtt korunk objektív szükségletei, feladatai, amelyeket ma és holnap oldunk meg, amelyek e tanítás elsajátítására és az életben való alkalmazására ösztönöznek. (Folytatás a 7. oldalon) Szükség van a fiatalnak mint harmonikus személynek formálására ÚJ SZÓ 6 1984. VI. 1.
