Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-01 / 128. szám, péntek

Jozef Lenárt elvtárs beszéde ÚJ szü .5 1984. VI. 1. (Folytatás az 1. oldalról) megindulással térünk meg újra meg újra vissza a kérdéshez: mi volt a Szlovák Nemzeti Felkelés, mire irányult, melyek voltak alap­vető céljai. A Felkelés céljait röviden így fejezhetjük ki: népünk szembe­szállt a német fasizmussal és ha­zai klerikálfasiszta támogatóival. Határozottan küzdött a csehek és a szlovákok közös államának helyreállításáért, az új Csehszlo­vákiáért, amelynek az egyenjogú nemzetek és nemzetiségek hazá­jának kellett lennie, és amelyben a dolgozó népnek kellett betölte­nie az irányító és a gazda szere­pét. Olyan Csehszlovákiáért vívott igazságos harcot, amely az embe­riség haladó erőinek szerves ré­szévé vált, és a Szovjetunióval szilárd szövetségben külpolitikai­lag is egyszer s mindenkorra biz­tos helyet szerzett magának. Mindezeknek az elveknek és követelményeknek mély értelmük és erős politikai-erkölcsi töltésük volt, amely a harcosok tízezreit lelkesítette. Kifejezte a kor sürgető szükségleteit, egyszersmind törté­nelmi tapasztalatot, azon korábbi küzdelmek tanulságait, amelyeket a munkásosztály és a többi dolgo­zó számos nemzedéke, nemzete­ink legjobb fiai vívtak a nemzeti és szociális szabadságért. És ugyanúgy, mint a Felkelés értelme, számunkra és a követke­ző nemzedékek számára tisztelet és megbecsülés tárgya marad az a mód is, ahogyan négy évtizede a nép megkezdte az ellenállást. Felkelésünk nem volt ösztönös, sem elszigetelt, nem az elkesere­dés kirobbanása volt. öntudatos és szervezett cselekedet volt. A hazafiak ezrei és ezrei nem azért fogtak fegyvert, hogy csak nyomatékot adjanak követeléseik­nek, hanem azért, hogy akaratuk­kal eltökéltségükkel meg is való­sítsák a felszabadított területeken ezeket a követeléseket. Olyan eszme volt ez, amely anyagi erővé vált, és megkezdte a történelem folyamatának irányítását. A Szlovák Nemzeti Felkelésben a nép önmaga kezdett dönteni sorsáról. Történelmének öntuda­tos szubjektumává vált. Lerázta azoknak az ideológiáknak a bilin­cseit, amelyek addig megkötötték kezét, és megnehezítették lépése­it. Elutasította a klerikálfasizmus ideológiáját, amely a dolgozót szenvedő tárggyá alacsonyította le, s egyúttal megszabadult a ki­csiség, elnyomottság és keserű­ség évtizedeken át erősített érzé­sétől is, amely a kizsákmányoló rendszerek öröksége volt. Joggal mondjuk, hogy a mun­kásosztály, a parasztság, a haza­fias értelmiség számára a felkelés az élet nagy iskolájává és próbájá­vá vált. Ezért mint forradalmi csele­kedet nemzeti és demokratikus forradalmunk kezdetét, a Cseh­szlovákiában végbement alapvető . hatalmi-politikai változások kiin­dulópontját jelenti. Politikai céljai­val, de mindenekelőtt kiharcolt és rögzített eredményeivel új fejeze­tet nyitott nemzeteink életében. A kommunista párt állt a nemzeti felszabadító harc élén A Felkelés mindenekelőtt azért teljesíthette ezt a feladatot, mert ösztönzője és vezető ereje a kom­munista párt volt. Igen, a kommu­nista párt ezen össznépi fegyve­res küzdelem szíve-lelke lett. A kommunistáktól eredtek azok a meghatározó ösztönzések, amelyek döntő befolyást gyakorol­tak a vezető állami szervekben, az üzemekben és a községekben, a nemzeti bizottságokban, a parti­záncsapatokban. Pártunk a mun­kásosztály pártjaként meghatáro­zó erőt képviselt, amely a fő belső záloga volt annak, hogy a felkelés után a régi kizsákmányoló rend­szer nem tér vissza. Ha elgondolkodunk, hogyan volt képes a kommunista párt elő­készíteni, megszervezni és irányí­tani ezt a forradalmi lépést, ismé­telten tudatosítjuk, mennyire sors­döntő jelentősége volt leninizálá- sának, forradalmi összeforrottsá- gának és megedzésének, amely­ben meghatározott szerepe volt a CSKP V. kongresszusának, a gottwaldi vezetőség élre kerülé­sének. Tudatosítjuk, hogy a lenini taní­tásnak, az imperializmus és a pro­letárforradalmak korszaka marxiz­musának az elsajátítása nélkül pártunk .nem tudta volna leküzdeni a múlt opportunista örökségét és a munkásosztály történelmi szere­pének szektásan leszűkített kon­cepcióját. És ez volt az a tanítás, amely lehetővé tette a párt számá­ra, hogy megtalálja a forradalmi eljárást, érvényesítse azt a straté­gia és a taktika területén, és való­ban a munkásosztály és a többi dolgozók igazi élcsapatává váljon. Éppen ezért a kommunista párt képes volt a proletárok és a falusi szegénység által a kenyérért, a munkáért, a földért, a szabadsá­gért vívott nagy osztályharcok élé­re állni. Ezért amikor a fasiszta Németország Csehszlovákia létét veszélyeztette, pártunk a hazafias erőket egységes és népi frontba tömörítette a demokrácia védel­mére a köztársaság megmentésé­re. És ezért nemzeteink legnehe­zebb perceiben a náci rabság ide­jén egyetlen szervezett politikai erőként emelte fel a nemzeti és demokratikus szabadságjogok zászlaját, és élére állt népünk nemzeti felszabadító harcának. Csehszlovákia Kommunista Pártja, a párt moszkvai vezetősé­ge lenini jellegének bizonyítéka az antifasiszta harc népi koncepciója volt, amely a nemzeti és demokra­tikus forradalmat, Csehszlovákia új politikai, szociális és nemzetisé­gi alapokon történő helyreállítását célozta a Szovjetunióval való külpolitikai szövetség alapján. E program teljesítésének útja arra irányult, hogy a legszélesebb nép­rétegek aktívan részt vegyenek a megszállók elleni harcban, és szilárduljon a nácizmussal szem­beni ellenállás szelleme. És az antifasiszta harcnak ezt a koncepcióját a szlovákiai kom­munisták ezrei alkotó módon, fá­radhatatlanul és szívósan, az aka­dályok, a rendkívüli nehézségek ellenére nagy áldozatvállalással érvényesítették. Nagy szerencse volt, hogy eb­ben a bonyolult időszakban a kommunista pártnak leninizmus- sal felvértezett és a nép iránt oda­adó káderei voltak, hogy itt volt a gottwaldi vezetés által formált nemzedék, amely kiállta az osztály­összecsapások könyörtelen pró­báit, s a győzelemből és a vere­ségből tanulva az új feltételek kö­zött a harc első soraiba tudott állni. Meghozták gyümölcsüket az üldö­zések és a megalázások keserű , iskolájának évei,. amelyeket a kommunistáknak át kellett élni­ük, s azok az erőfeszítések, ame­lyekkel formálták, edzették és szervezték a pártot. Sok elvtárs elesett, sokan sínylődtek a börtö­nökben és a koncentrációs tábo­rokban. Azok, akik túlélték, elfog­lalták elődjeik harci posztjait és még fáradhatatlanabbul dolgoz­tak, ahogyan ezt kommunista kö­telességük, az őket a párthoz, osztályukhoz, leigázott nemzetük­höz fűző bensőséges viszony pa­rancsolta. Emlékezünk arra, hogy az SZLKP négy illegális vezetősé­ge - amelyek fokozatosan létre­hozták a párt illegális hálózatát, és kibontakoztatták a harcot a kleri­kálfasizmus ellen - vált az üldözés áldozatává. Az SZLKP 5. illegális központi vezetőségére - amelyet Šmidke, Husák és Novomeský elvtársak képeztek - hárult az a történelmi szerep, hogy közvet­lenül előkészítse a fegyveres nemzeti felkelést. A felgyülemlett tapasztalatokból tanulva és a lenini tanítást valóban mesterien alkalmazva ez a veze­tőség nagy körültekintéssel és fe­lelősséggel járt el. Minden erejét a párt aktivizálására, a párttagok­nak és a többi hazafinak a fegyve­res felkelésre való felkészítésére, a partizáncsoportok szervezésére, a hazafias gondolkodású tisztek és katonák megnyerésére össz­pontosította. Ez a forradalmi akti­vitás, a pártvezetóség csodálatra méltó szerteágazó tevékenysége, a kommunisták tiszta politikai paj­zsa, a fasizmussal szembeni en­gesztelhetetlensége, merész for­radalmi programja és tántorítha­tatlan hite a Szovjetunió felszaba­dítói küldetésében, valamint be­csületességük és jellemük vissz­hangra talált a fiatal nemzedék körében. A fiatalok erősítették ' a párt sorait, és a felkelés hazafias erőit képezték. Emlékezünk arra, hogyan zajlottak le ezek a folya­matok minden községben, gyár­ban, városkában, minden népré- tegben és a hadseregben. És en­gedjék meg, hogy kijelentsük: egyikünk sem, akik akkor fiatalok voltunk, felejtette el azokat a szá­munkra közeli és kedves elvtársa­kat, akik a pártba, a partizáncsa­patba vezettek bennünket, bizal­mukat fejezték ki azzal, hogy párt­feladatokkal bíztak meg bennün­ket, azokat, akikkel vállvetve küz­döttünk az illegalitásban és a fel­kelés tüzében. ® Az SZLKP 5. illegális központi vezetősóge politikai tulajdonságai­nak és hozzáértésének s a nem­zeti felszabadító harc általa kidol­gozott programja helyességének meggyőző bizonyítéka volt az a tény, hogy e program számára meg tudta nyerni és egyesíteni tudta mindazon demokratikus erő­ket, amelyek készek voltak küzde­ni a fasiszta Németország és kleri­kálfasiszta kiszolgálói ellen. En­nek megnyilvánulása volt az 1943. évi karácsonyi egyezmény, amely a Szlovák Nemzeti Tanács, az antifasiszta ellenállási mozgalom vezetésével foglalkozó egységes nemzeti szerv megalakításának politikai platformja lett. Ez a jelen­tős politikai dokumentum elutasí­totta a kívülről jövő felszabadítás kivárásának burzsoá koncepció­it, és kitűzte a nemzeti fegyveres fellépésre való felkészülést. így aztán a párt céltudatos munkájá­nak, annak az irányvonalnak kö­szönhetően, amelyet a kommunis­ták a központban, az egyes terüle­teken és helyeken érvényesítettek és valósítottak meg, létrejött és egyre inkább aktivizálódott a szé­les nemzeti front. Ennek köszön­hetően a Szlovák Nemzeti Felke­lés a nép valóban tömeges nem­zeti fegyveres harcává válhatott. A Szlovák Nemzeti Felkelés si­kerének egyik fontos tényezője a munkásosztály és a forradalmi nép egysége, a nemzedékek szo­ros kapcsolata, főleg az idősebb nemzedékek tapasztalatainak és a fiatal korosztályok lendületének egybekapcsolása volt. Mindez ha­tott arra a forradalmi fellendülésre, amellyel a nép megdöntötte a kle­rikálfasiszta rendszert, és megte­remtette a népi demokratikus rendszer alapjait, az új Csehszlo­vákia igazi előképét. Amikor népünk antifasiszta har­cáról, a Szlovák Nemzeti Felke­lésről beszélünk, mélyen tudato­sítjuk és átérezzük, hogy prog­ramjával és céljaival, előkészíté­sével, lezajlásával is eredményei­vel lényegénél fogva és elválaszt­hatatlanul összefüggött a Szovjet­unióval. A szovjet hadsereg, amely a fasiszta csapatokat Moszkva alatt, Sztálingrádnál és Kurszknál legyőzte, hősi küzdel­me volt elsősorban az, amely re­ményt adott nemzeteinknek sza­badságuk visszaszerzésére, és ehhez megteremtette az alapvető nemzetközi feltételeket. Ebből merítettünk ösztönzést és lelkese­dést az aktív antifasiszta harchoz. Népünk fegyveres küzdelmének kibontakoztatásához elkerülhetet­lenül szükség volt a szovjet parti- zánszervezók és csapatok segít­ségére, a szovjet fegyver- és élel­miszer-szállítmányokra és a cseh­szlovák ejtőernyős dandárnak a Szovjetunióból történt áthelye­zésére. És sohasem feledjük, hogy a szovjet vezetőség a CSKP moszkvai gottwaldi vezetőségé­nek és a Szlovák Nemzeti Ta­nácsnak kérésére - bár ez kato­nailag rendkívül bonyolult volt - megindította a duklai hadműve­letet, úgy döntött, hogy támadást intéz az ellenség által erősen vé­dett Kárpátokon keresztül, csak azért, hogy segítsen Szlovákia fel­kelő népének, mert szívén viselte nemzeteink sorsát és jövőjét. Igen, elvtársak a Felkelés feled­hetetlen napjaiban, a frontokon és a hátországban, a duklai hágónál hazánk felszabadítása során be- tetózódött mindaz, amit felismer­tünk a müncheni árulás keserű napjaiban, amiért küzdöttünk a megszállás éveiben és az ellen­állási mozgalomban, kikristályo­sodott az a tántoríthatatlan meg­győződésünk, hogycsakállamunk- nak a Szovjetunióval való barát­sága, szövetsége biztosítja nem­zeti szabadságunkat és állami függetlenségünket. Csak a Szov­jetunió segítségének köszönhető­en tudott népünk fegyveres harc­ban fellépni a fasizmus ellen, és a duklai hadműveletnek köszön­hetően tudott küzdeni és ellenállni a náci túlerővel szemben, tudta folytatni a partizánháborút a szov­jet hadsereg megérkezéséig. Megemlékezve a Szlovák Nem­zeti Felkelés történelemformáló szerepéről, a lehető legforróbban köszönteni akarjuk a Felkelés minden résztvevőjét, a partizáno­kat és a felkelő katonákat, az ille­gális pártmunkásokat, a nemzeti bizottságok tagjait, minden haza­fit, akik segítettek a harcban. Tisz­teletünket fejezzük ki az SZLKP V. illegális vezetősége iránt, amely forradalmi bátorsággal és körülte­kintéssel vezette a népet erre a hősi harcra. Megemlékezéssel, tisztelettel és köszönettel tarto­zunk a szovjet katonák, szovjet testvéreink és harcostársaink hő­siességének és becsületességé­nek, a szovjet népnek, amely megmentette nemzeteinket a pusztulástól, és meghozta nekik a szabadságot. Népünk a CSKP vezetésével országát a dolgozók igazi otthonává változtatta Elvtársak! A Szlovák Nemzeti Felkelés óta eltelt négy évtizedből kiindulva mély meggyőződéssel állapíthat­juk meg, hogy a szenvedések, az áldozatvállalások és az erőfeszí­tések nem voltak hiábavalóak. Történelmünk leggazdagabb ter­mését, a szabadságot és a jobb életet hozták meg nemzeteinknek és nemzetiségeinknek, világos és tartós perspektívát biztosítottak. Igen, nem feledjük, hogy a szovjet katonák véréből, a szlovák, a cseh hazafiaknak és sok más nemzet és nemzetiség fiainak áldozatvál­lalásából született meg az új szo­cialista Csehszlovákia s ezen be­lül a korszerű fejlett Szlovákia. Népünk a CSKP vezetésével országát a dolgozók igazi otthoná­vá változtatta. Új termelési és tár­sadalmi viszonyokat hoztunk létre, amelyek lehetővé tették a termelő­erők rohamos és sokoldalú fejlő­dését. A nemzeti jövedelem Cseh­szlovákiában 1937-hez képest a hatszorosára növekedett, az ipari termelés a 13,5-szeresére nőtt, a mezőgazdasági termelés megkétszereződött. Új köztársa­ságunk a gyakorlatban váltja való­ra az előző nemzedékek szociális igazság, valódi egyenlőség és egyenjogúság, az emberhez méltó élet utáni vágyait. A szocializmus építésének leg­jelentősebb sikerei közé hazánk­ban az tartozik, hogy a Felkelés örökségének szellemében, a leni­ni eszmék alapján megoldottuk a nemzetiségi kérdést, megterem­tettük a politikai és a gazdasági feltételeket a csehek és a szlová­kok egyenjogú viszonyához a köl­csönös segítség és testvéri együttműködés, a proletár interna­cionalizmus elvei alapján. Szlová­kia történelmileg rövid idő alatt szocialista államunk fejlett részé­vé vált. Büszkén állapítjuk meg, hogy a szlovákiai ipari termelés a háború előtti szint 51 -szeresére emelkedett, és ma az ipar öt nap alatt annyit termel, mint az egész 1937-es évben. Ugyanebben az időszakban a mezőgazdasági ter­melés a 2,3-szeresére növeke­dett, miközben megsokszorozód­tak a hektárhozamok, és az állat- tenyésztés terjedelme több mint a háromszorosára növekedett. Ez természetesen nem önmagától jött, hanem a termelőeszközök társadalmi tulajdona alapján szük­ségszerű és lehetséges volt terv­szerűen fejleszteni a termelőerő­ket, s az egységes csehszlovák gazdaság szükségleteinek meg­felelően iparosítani kellett Szlová­kiát. És a mezőgazdaság mai eredményei a falu szocialista át­alakításán, a nagyüzemi termelés­nek a parasztság önkéntes szö­vetkezésére támaszkodó fejlesz­tésén alapulnak. Köztudott, hogy a múlthoz ké­pest mennyire gyors ütemben emelkedett a nemzet műveltsége és kultúrája, s jött létre a figyelem­reméltó tudományos kutatási alap. Negyven éve alig háromezer em­bert foglalkoztatott, ma már több mint 54 ezret. Az életszínvonal területén be­következett mélyreható változá­sokról tanúskodik az a tény, hogy a lakosság négyötöde a felszaba­dulás óta épült lakásokban él. A kizsákmányoló rendszerek ide­jén a múlt század vége és 1945 között a világ minden részében a szlovák nemzet csaknem egy- harmada ment munkát keresni, Szlovákia népessége a felszaba­dulás óta ezzel szemben csaknem a felével gyarapodott. Megelégedéssel nyugtázzuk, nogy a mai Sziovakia egyre na­gyobb mértékben hozzájárul az egységes csehszlovák gazdaság és az egész társadalom fejlődésé­hez. Míg Szlovákia 1937-ben Csehszlovákia ipari termeléséhez 7 százalékkal járult hozzá, ma ez a részarány 30 százalék, a mező- gazdaságban pedig 17 százalék­ról egyharmadára nőtt. Amikor ezekről a forradalmi szlovákiai változásokról beszé­lünk, tudatosítjuk, hogy azoknak köszönhetők, akik vállalták a ki- zsákmányolók, a fasizmus elleni harc terhét, azoknak, akik velük együtt céltudatosan, áldozatkész­séggel és lelkes munkával lerak­ták a szocializmus alapjait, vala­mint azoknak a fiatal nemzedé­keknek, amelyek a szocialista tár­sadalomban nőttek fel, értek meg és nőnek fel ma. Az említett kor­osztályok között bizonyosan vol­tak és vannak sajátos különbsé­gek, amelyek a kor feladataiból és a társadalmi fejlettség fokából adódnak. De a fő és a meghatáro­zó az, hogy mindezeket a nemze­dékeket egybekapcsolja és egye­síti a közös cél, a közös munka, valamint a leghaladóbb, a szociá­lis szempontból igazságos társa­dalom építésének eredménye. Ebben az egységben valósul meg a felkelés nagy öröksége, s ez erőnknek, előrehaladásunknak forrása, tartóoszlopa. Tisztelettel és köszönettel adózunk mindazon nemzedékeknek, amelyek energi­ájukkal, tapasztalataikkal, lendüle­tükkel és alkotó erejükkel felépí­tették a közös művet. A Felkelés örökségét ma a fejlett szocialista társadalom építése során valósítjuk meg Elvtársak! A Szlovák Nemzeti Felkelés fe­ledhetetlen örökségét ma a fejlett szocialista társadalom építése so­rán valósítjuk meg. A XVI. párt­kongresszus irányvonalának szel­lemében a termelőerők fejleszté­sének magasabb fokára, a még fejlettebb társadalmi viszonyok ki­(Folytatás a-6. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom