Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-01 / 128. szám, péntek

Friss kedvvel, eredetin Az ifjúsági kisszínpadok és müvészeti-ag itációs együttesek XV. fesztiváljáról KOMMENTÁLJUK Hagyományosan, az idén is Poprádban rendezték meg a fesz­tivált. A SZISZ KB, a Szakszerve­zetek Szlovákiai Tanácsa és a Népművelési Intézet közösen. A fesztivál három napig tartott, a vendégszereplésre érkezett, prágai „Paraple“ műsorán kívül 12 együttes fellépésére került sor és a rendezők, művészeti vezetők szakmai megbeszélést, szeminá­riumot is tartottak. A fesztivál ven­dégeként pedig neves színművé­szek, Zdenka Studenková, Ľubo Roman és Július Pántik, nemzeti művész is találkoztak, beszélget­tek a szereplőkkel, a közönséggel. A fesztivál idei programjáról a bemutatott műsorok alapján jog­gal elmondható: agitációs jellege hangsúlyozottabb volt, mint a ko­rábbi években. Friss kedvvel, ere­detien hozták színre az együtte­sek az élet apróságainak tűnő, ám sokakat foglalkoztató kérdéseket, problémákat, helyzeteket, hogy gondolkodásra, helyes ítéletalko­tásra késztessék a közönséget. Az együttesek műsora, a fesztivál programja ennek érdekében min­den látványos közvetítő elemet magába olvasztott: a mozgást, a táncot, a diavetítést, a kórust, a mimikát és gesztusokat, a ver­set, a prózát és a zenét, melyeket az együttesek a maguk módján, sajátosan alkalmaztak, de ugyan­akkor politikailag elkötelezetten. A legsikeresebb a kremnicai gimnazisták alapította, Alagsori Színház elnevezésű együttes be­mutatója volt. Szemétdomb című műsorukban oly módon foglalkoz­tak a közélet hibáival, fonákságai­val, hogy megnevettették, szóra­koztatták a közönséget, ám sza­vakkal ki nem fejezhető tartalom közvetítésére vállalkozva rá is döbbentették: rajtuk, csak rajtuk múlik, hogy mikor, mi kerül a közé­let szemétdombjára. Műsoruk más volt, mint a hagyományos politikai kabaré vagy pantomim, bár egyes jelenetek ez utóbbihoz hasonlítot­tak leginkább. Ez az együttes kapta meg a SZISZ KB nagydíját, és az együttes két tagja, Roman Vykysalý, Anton Brčka, szinte azonos számú közönségszavazat alapján kapta meg a legjobb alakí­tásért járó díjat. Említésre méltó, hogy műsorukat a fesztiválon a 85. alkalommal mutatták be, s a szövegíró, Jan Fakla szerint a műsor nem több, mint életünk mai visszáságairól szóló bohózat. A bratislavai Komenský Egye­tem Matematika-Fizika Tanszéké­nek diákjai, akik együttesüknek a PEGASNÍK nevet adták, de mű­ködésük jellegére hivatkozva kö­vetkezetesen ragaszkodtak a mű- vészeti-agitációs együttes minősí­téséhez, „Jelentős haladás“ cím­mel mutatták be műsorukat. Há­rom szerző szövegéből egységes egészbe ötvözött műsoruk olyan jelenetek sorozata volt, melyek szólamok nélkül fogalmazták meg napjaink ifjúsága, mások számára is a követendő politikai állásfogla­lást. ók kapták meg a Szakszer­vezetek Szlovákiai Tanácsa nagy­díját. A harmadik nagydíjat, melyet a Népművelési Intézet ajánlott fel, mondanivalót - a fasizmus elítélé­sét, a háború iránti gyűlöletet - in­kább mozgásformákkal, baletthez hasonló tánccal fejezték ki. Sajnos nem eléggé és nem mindig egyér­telműen, amire fel is hívta a figyel­met a zsűri az eredmény kihirdeté­sekor. Nem kétséges viszont, hogy a három együttes közül a bratisla­vai volt a legsikeresebb. Az együt­tes művészeti vezetője, a színész­rendező Michalídes házaspár jól érvényesítette a győri balett moz- gásmúvészetéből ismert formákat. Ennek ellenére eróltetettnek hatott A főiskolások PEGASNÍK múvészeti-agitációs együttese fellépésének egyik jelenete A szerző felvétele ugyancsak múvészeti-agitációs együttesnek, a Nová Dubnica-i MINIMUM elnevezésű együttes­nek ítélte a bíráló bizottság. „A világ teremtésének hét napja“ cí­mű műsorban nagy szerepet ka­pott a humor, a szatíra, de előadás közben, főleg a vége felé, indokol­tan érezhette a közönség: saját hibáin nevet. A poprádi gimnazisták és va­gongyári fiatalok múvészeti-agitá- ciós együttese pedig azért aratott általános közönségsikert, mert a „Tesnina" címú műsorban a ha­sonló nevű, tátraalji községben élő, egykori partizánok visszaem­lékezéseit hangszalagról, vetített diaképekről felidézve tárgyalta a napjaink ifjúságát okkal foglal­koztató kérdést: Ki a hős ma? A rendező, Vlado Benko, teljesít­ményét egyénileg, külön díjjal ju­talmazta a zsűri. Rendkívül hatásos volt, főleg a közönség számára a Stúdió 77 (Spišská Nová Ves), a bratislavai Úsmev, valamint a Salamander (Liptovský Mikuláš) együttesek fellépése. Műsorában mind a há­rom együttes Čapek prózájára építette a szöveget, de a lényeges a humor, ami persze érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy a tánc­művészet amúgy is szegény hu­morban. Egyébként meglepetésnek szá­mított mind a három együttes fel­lépése, a mozgásmúvészet jelent­kezése a fesztivál programjában. A szakmai megbeszélésen, a sze­mináriumon főleg azt vitatták a résztvevők, hogy miként, milyen módon alkalmazható a mozgás­művészet agitatív hatása, mikor érvényesül, s mikor nem. HAJDÚ ANDRÁS Nagy vívmányunk A szakszervezeti üdültetés a kommunista párt, a szocia­lista állam és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom által megvalósított szociálpolitika szerves része. A szocializmus nagy vívmánya ez, hiszen a szó legszorosabb értelmében tömegek élnek e vívmány nyújtotta lehetőséggel. Évente közel négymillió dolgozó vesz részt szakszervezeti üdülésen. A legtöbben, 2 700 000-en a vállalati, üzemi üdültetési formát veszik igénybe. A legnépszerűbb a központilag szervezett szakszervezeti üdülés. Csupán az elmúlt évben 578 407 dolgozó, illetve családtagjaik kaptak szakszervezeti üdülőbe beutalót - köztük minden hetedik külföldre. A szakszerveze­tek jelentős szerepet töltenek be a gyermekek nyári szünidei üdültetésének megszervezésében. Az FSZM 1710 pionírtábo­rában közel kétszázezer a férőhelyek száma. Tavaly 491 ezer gyermek töltötte ezekben a táborokban szünideje egy részét - huszonnégyezerrel több, mint az előző évben. Szakszervezeti és társadalmi forrásokból, főként a kulturá­lis és szociális alapokból évente több mint 2,3 milliárd koronát fordítanak a dolgozók szervezett üdültetésére. A szakszervezeti tagok, amint ismeretes, az üdülési kiadások kisebb részét fizetik. A hetedik ötéves terv szakszervezeti üdülési létesítmények építésére nyolcszáz millió koronát irányoz elő. Hazánk legvonzóbb helyein, a Magas- és az Alacsony-Tátrában, az Óriáshegységben, a Šumavában és ismert fürdőhelyeken épülnek új, korszerű szakszervezeti üdülők. A Szakszervezetek Központi Tanácsa, együtt az üzemi bizottságokkal a gyermek- és ifjúsági üdültetési bázis további kiszélesítését tervezi. A fiatal nemzedék üdültetési lehetőségeinek megteremtése mellett a szakszervezetek tevékenyen hozzájárulnak ifjúságunk kollektív szellemben történő neveléséhez is. A negyvenedik idényébe érkezett szakszervezeti üdültetés ''rendszere tökéletesítésének vannak még tartalékai is. A gyorsabb, áttekinthetőbb beutalóelosztást a jövőben kor­szerű számítógépek végzik majd. Közismert, hogy a vállalati üdülök - számuk közel tízezer - nagy része csak a nyári hónapokban üzemeltethető. Az illetékes szakszervezeti szer­vek felmérése szerint a vállalati üdülök korszerűsítésével (fűtés, étkeztetési lehetőségek megteremtése stb.) több ezer férőhely állhatna egész éven át az üdülővendégek, a tanulóif­júság rendelkezésére. A kormány és az SZKT arra ösztönzi a vállalatokat, hogy ezentúl egész éven át üzemeltethető üdülőlétesítményeket építsenek. A szakszervezeti üdültetés rohamos fejlődése elválasztha­tatlan dolgozóink alkotó munkájától. Hiszen a társadalomépí­tés, az új értékek létrehozása az alapja a növekvő anyagi, szociális és kulturális igények szélesebb körű kielégítésé­nek. SOMOGYI MÁTYÁS ORVOSI TANÁCSADÓ A pardubicei Plynostav vállalat dolgozói a nyugat-csehországi kerület­ben most fejezik be a gáztávvezeték 4. ágának építését. A Rozvadovnál kezdődő szakaszon eddig több mint 96 kilométer hosszúságban hegesztették össze a csövezetet. A déli szakaszt a jövő év szeptembe­rében fejezik be, a keleti szakasz átadását 1987-re tervezik. A képen: Ludvík Goga lángvágóval dolgozik. (Jiŕí Vlach felvétele - CTK) Az alvás az ember napirendjé­nek egyik fontos része. Elenged­hetetlen életszükséglet, amely a szervezet pihenését szolgálja. Annak ellenére, hogy a tudósok az utóbbi évtizedekben intenzíven foglalkoznak az alvás problémájá­val, mind a mai napig nem tudtak fényt deríteni több élettani folya­matra, amelyek hiányát egyelőre csak feltevésekkel helyettesítik. Az agyban elektromos hullá­mok keletkeznek, amelyek mű­szerek segítségvei rögzíthetők. Ez a kivizsgálási módszer nagy lé­pést jelentett az alvás egyes sza­kaszainak tanulmányozásában. Bebizonyosodott, hogy az alvás egyáltalán nem jelenti az agymű­ködés kikapcsolását, vagyis al­váskor is dolgozik az agyunk, csak éppen más formában mint ébren­létkor. Mi is történik tehát az alváshoz való készülődéstől az ébredésig? A legtöbb ember a szokásainak megfelelően készül az alváshoz. Ide tartozik az esti séta, mosako­dás, vetkőzés, szellőztetés, ágya­zás stb. A készülődés minden egyes szakasza már abban a tu­datban történik, hogy aludni fo­gunk. Ha a megszokott cselekvés­sor valami miatt megbomlik (ide­gen környezet), akkor az elalvás is nehezebb, az alvás is nyugtala­nabb lesz. Ha jól akarunk aludni, teremtsük meg a nyugodt alvás feltételeit! Ezek a következők:- a hálószoba a lakás csönde­sebb részén legyen- lehetőleg minden nap ugyanab­ban az órában térjünk nyugo­vóra- gondoskodjunk megfelelő elsö- títésről- a monoton hangok segítik az elalvást- a hőmérséklet 15-17 C° között a legmegfelelőbb- ne tartsunk erős illatú virágokat a hálószobában Az alvásról- nyáron teljesen nyitott, télen fé­lig nyitott ablaknál aludjunk- lefekvés előtt jót tesz egy kis séta, meleg fürdő és valamilyen könnyű olvasmány- a fekhely legyen inkább kemé­nyebb mint túlzottan puha- használjunk könnyű takarót (a nagy dunnák nehezítik a test hószabályozását s ezáltal az alvást is)- öltözzünk át mindig könnyű, nem szoros hálóingbe, pizsa­mába. Lefekvés után következik az elalvás szakasza. Fokozatosan el­lazulnak az izmok, és ezzel együtt gondolataink is rendezetleneb­bekké válnak. Hozzásegíthetjük magunkat a gyorsabb elalváshoz, ha egyes izmainkat tudatosan la­zítjuk el. Napi problémáinkat ne lefekvés után próbáljuk megolda­ni, mert ez aktív agytevékenység­gel jár együtt. Normális körülmé­nyek között azonban lassan bekö­vetkezik a tapintás és a helyzetér­zékelés megszűnése. Az elalvás során egyes embe­reknél ún. színes képek jelennek meg. Ezek még nem álmok, ha­nem csak a képzeletből felmerülő színes emlékek. Ezt a szakaszt is aktívan segíthetjük úgy, hogy igyekszünk gondolatainkat vala­milyen nyugodt, kellemes, színes emlékre terelni. Az elalvás utolsó szakasza a hallás fokozatos kikapcsolásával jár. Az alvás szakaszában végzett műszeres megfigyelések alapján az alvás két különböző fázisát is­merjük. Az egyik a mély alvás fázisa, a másik az álomfázis. A mély alvás fázisa kb. 70 percig tart, ami után következik a kb. 20 perces álomfázis. Az egész ciklus tehát kb. 90 percig tart (egyénen­ként változó), ami egy alvás alatt legtöbbször ötször ismétlődik meg. A mély alvásra jellemző a lassú, rendszeres légzés és pulzus, a vérnyomás csökkenése és a ha­rántcsíkolt izomzat részleges eler­nyedése. Ebben a fázisban nem álmodik az ember. Ilyenkor bonyo­lult biokémiai folyamatok játszód­nak le a szervezetben, amelyek újraépítik az elhasználódott fehér­jéket, nukleinsavakat. Természe­tes tehát, hogy a mély alvás fázisa a nehéz testi munka után meg­hosszabbodik. Az álomfázisban a harántcsíkolt izomzat már teljesen elernyed. Jellemző továbbá a szemgolyók gyors mozgása, amit a szemhéjak mögött is jól megfigyelhetünk. Ilyenkor álmodik az ember. Az álomfázis a szellemi képességek újjáépülését valamint az emlék­nyomok bevésődését segíti. Min­den ember álmodik. Az álomlátás az agyból felmerülő képek és ese­mények logikátlan halmaza. Éb­renlétkor, amikor elmeséljük álma­inkat az agy már logikusan műkö­dik, kiszűri a fölösleges álomképe­ket, tehát úgy tűnik, hogy ugyan­azt álmodtuk amit elmesélünk. Az alvás végén egyre inkább halmozódnak az álomfázisok. Legtöbbet a reggeli órákban álmo­dunk. Az agyba érzékszerveinken keresztül egyre több információ érkezik a külvilágból. Az alvás fe­lületesebb lesz, míg végül kinyitjuk a szemünket. Itt kell szólni arról, hogy mennyit is aludjon az ember. Legnagyobb alvásigénye a cse­csemőnek van, ami a gyermekkor folyamán fokozatosan csökken. A felnőttnek kb. nyolc órára van szüksége, de ez függ a kortól, évszaktól és a munkabeosztástól is. Mindenki saját maga tudja, hogy mennyi alvásra van szüksé­ge. Az az alvás elegendő, amely­ből az ember kipihenten, frissen és jókedvvel ébred. A kialvatlan ember ideges, in­gerült, türelmetlen, veszekedős, sokat téved, csökken a figyelme és a teljesítőképessége, romlik az alkalmazkodóképessége. Végül, de nem utolsósorban egy nagyon fontos tanács: az al­vászavarokban, álmatlanságban szenvedő ember altatót mindig csak orvos tanácsára, előírására szedjen! RÁCZ GÁBOR ÚJ SZÓ 4 1984. VI. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom