Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-01 / 128. szám, péntek

ÚJ szú 3 1984. VI. 1. Az ifjúság szemléletének formálása a szocialista társadalom érdeke Közlemény a testvérpártok KB-titkárainak szófiai tanácskozásáról (ČSTK) - Május 29-30-án Szófiában tanácskoztak a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak pártszervezési kérdé­sekkel foglalkozó központi bizottsági titkárai. A tanácskozáson részt vett: a Bolgár Kommunista Párt részé­ről Georgi Atanaszov, a PB pót­tagja, a KB titkára; Csehszlovákia Kommunista Pártja részéről Miku­láš Beňo, a KB titkára; a Kubai Kommunista Párt részéről Jósé Ramón Machado Ventura, a PB tagja, a KB titkára; a Laoszi Népi Forradalmi Párt részéről Khanta Duangtongla, a KB tagja; a Len­gyel Egyesült Munkáspárt részéről Wlodzimierz Mokryszczak, a PB póttagja, a KB titkára és Walde- mar Swirgon, a KB titkára; a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt ré­széről Németh Károly, a PB tag­ja, a KB titkára; a Mongol Népi Forradalmi Párt részéről Ceren- dasin Namszraj, a KB titkára; a Német Szocialista Egységpárt részéről Horst Dohlus, a PB tag­ja, a KB titkára; a Román Kommu­nista Párt részéről Ion Radu, a PVB póttagja, a KB titkára; a Szovjetunió Kommunista Pártja részéről Jegor Ligacsov, a KB titkára; a Vietnami Kommunista Párt részéről Le Quang Dao, a KB titkára. A tanácskozáson részt vettek a testvérpártok központi bizottsá­gainak osztályvezetői és osztály- vezető-helyettesei, valamint Jurij Szkljarov, a Béke és Szocializ­mus folyóirat főszerkesztője. A tanácskozás részvevői véle­mény- és tapasztalatcserét foly­tattak az ifjúsági szervezetek párt­irányításáról, az ifjúság helyzeté­ről és a körében végzett időszerű munka kérdéseiről. A testvérpártok - ahogy ez a felszólalásokban elhangzott - a társadalomban betöltött vezető szerepüknek megfelelően az ifjú­ság nevelését, a szocialista épí­tésbe való bevonását egyik alap­vető feladatuknak tartják. Nagyra értékelték az ifjúság és az ifjúsági szövetségek részvételét a szocia­lizmus építésében, a társadalmi vívmányok védelmében. A testvéri országokban a társadalmi viszo­nyok hatására munkaszerető, tár­sadalmilag aktív, a szocializmus ügye iránt elkötelezett ifjú nemze­dék növekedik. Egyetértettek ab­ban, hogy csak a szocializmus teszi lehetővé az ifjúság alapvető érdekeinek érvényesítését, anyagi és szellemi szükségleteinek kielé­gítését. A szocializmus nyújt a fia­taloknak lehetőséget ahhoz, hogy elfoglalják méltó helyüket a társa­dalomban, s teremti meg számukra személyiségük fejlődésének, alko­tóerejük és képességeik kibonta­koztatásának feltételeit. A tanácskozás rámutatott, hogy a szocialista építómunka feltételei bonyolultabbá váltak, a feladatok és a követelmények növekedtek. Feszültebbé vált a nemzetközi helyzet, a két társadalmi rendszer küzdelme kiéleződött. Ezért egyre nagyobb jelentőségű az ifjúság eszmei-politikai, erkölcsi és mun­kára való nevelése, aktivitásának fokozása, az emberiség és a szo­cializmus jelenéért és jövőjéért vi­selt felelősségének erősítése. Hangsúlyozta annak szükséges­ségét, hogy következetesen for­málni kell a fiatal nemzedék osztályöntudatát, kommunista meggyőződését és erkölcsi felfo­gását, erősíteni a szocialista esz­Brandt a hatékony leszerelési lépésekért (ČSTK) - Willy Brandt nyugatné­met exkancellár, az SPD elnöke a Bul­letin of Atomic Scientists amerikai fo­lyóiratban megjelent cikkében síkra- szállt a lázas fegyverkezés politikájá­nak megszüntetéséért. Brandt hangsúlyozta, hogy a megál­lapodáshoz vezető első fontos lépés az új atomfegyverek kísérleteinek, gyártásának és telepítésének befa­gyasztása lenne. A szerződés megtar­tásának ellenőrzéséről nem kellene hosszasan tárgyalni, mert ez megvaló­sulhatna a meglévő technikai berende­zések segítségével is. Az ilyen szerző­dés az exkancellár szerint lehetővé tenné a nukleáris arzenálok fokozatos csökkentésének a megkezdését. mék igazságába vetett hitét. Az ifjúságot a munkásosztály, a dol­gozó nép forradalmi hagyomá­nyai, a szocialista hazafiság és az internacionalizmus alapján, a bur­zsoá ideológia elutasítása szelle­mében kell nevelni. A testvérpártok állandó felada­tuknak tekintik az ifjúság politikai képzettségének fejlesztését, egy­re szélesebb körű bevonását a gazdasági és társadalmi felada­tok megoldásába, az állami és társadalmi élet irányításába. A szocializmus ügyének előbbre vitele érdekében arra töreksze­nek, hogy a felnövekvő nemzedé­kek iskolázottsága, általános mű­veltsége és szakmai képzettsége növekedjen, s a társadalom életé­ben cselekvően vegyenek részt. A tanácskozáson képviselt kommunista és munkáspártok fontosnak tartják, hogy továbbfej­lődjön az ifjúsági szövetségek te­vékenysége, erősödjön befolyá­suk a fiatalok valamennyi rétegére és korcsoportjára, javuljon kezde­ményezőkészségük, és növeked­jen felelősségük az ifjú nemzedék neveléséért. Ennek elengedhetet­len feltétele az ifjúsági szövetsé­gek eszmei, politikai és szervezeti erősítése, aktivitásuk és öntevé­kenységük fejlesztése. Fontos, hogy a munka tartalma, formái és módszerei megfeleljenek az ifjú­ság sokrétű érdekeinek és igénye­inek, világos eszmei, politikai és erkölcsi értékeket tükrözzenek, és hatékonyan hozzájáruljanak az if­júság kezdeményező- és alkotó- készségének kibontakoztatásá­hoz, fegyelmének és szervezett­ségének fokozásához. Jelentős fi­gyelmet kaptak az ifjúság szabadi­dejének ésszerű kihasználásával kapcsolatos kérdések. A tanácskozás részvevői hang­súlyozták, hogy a pártirányítás az ifjúsági szövetségek erőforrása és sikeres tevékenységének záloga. Szükségesnek tartják, hogy erő­södjön a párt befolyása az ifjúsági szervezetek életére és munkájára, növekedjen az ott dolgozó pártak­tivisták, valamint a pártalapszer­vezetek szerepe. Aláhúzták a kommunisták személyes példa- mutatásának jelentőségét. Rámu­tattak arra is, hogy a szocializmust építők új nemzedékeinek formálá­sát az egész társadalom ügyének tekintik. Nagy szerepe van a csa­ládnak, az iskolának, a munkahe­lyi közösségnek. Kiemelték az ál­lami, a gazdasági szervek és a társadalmi szervezetek tevé­kenysége összehangolásának fontosságát az ifjúság nevelé­sében. Elismeréssel szóltak arról, hogy az ifjúsági szövetségek számotte­vően hozzájárulnak a testvéri né­pek közötti sokoldalú együttműkö­dés, a barátság fejlesztéséhez és elmélyítéséhez. A tanácskozás részvevői kifejezték készségüket, hogy elősegítik a szocialista kö­zösség országainak fiataljai közöt­ti kapcsolatok további bővítését és gazdagítását. Kiemelték az ifjúsá­gi szövetségek tevékenységének jelentőségét az ifjúság internacio­nalista szolidaritásának erősítésé­ben az imperializmus és a reakció ellen, a termonukleáris háború ve­szélyének elhárításáért, a leszere­lésért, a béke megőrzéséért és tartóssá tételéért, a nemzeti füg­getlenségért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért folytatott harcban. A felszólalások megmutatták, hogy az ifjúsággal minden baráti országban a szocialista építés konkrét feltételeinek figyelembe­vételével foglalkoznak. Ugyanak­kor hangsúlyozták, hogy az ifjúság kommunista nevelésének felada­tait csak a marxizmus-leninizmus alkotó alkalmazásával, a szocia­lizmus társadalomfejlődésének menetében lehet sikeresen meg­oldani. A tanácskozás részvevői ki­emelték annak szükségességét, hogy a moszkvai XII. VIT széles körű háborúellenes és antiimperi- alista találíkozó legyen. A szófiai tanácskozás szívé­lyes, baráti légkörben, az egység és az egyetértés szellemében zaj­lott le. Szófiából tegnap elutazott a CSKP Központi Bizottságának küldöttsége, amely Mikuláš Be­ňo, a CSKP KB titkára vezetésé­vel részt vett a szocialista orszá­gok kommunista és munkáspártjai pártszervezési kérdésekkel foglal­kozó KB-titkárainak tanácskozá­sán. A csehszlovák delegációt a repülőtéren Georgi Atanaszov, a Bolgár KP KB Politikai Bizottsá­gának póttagja, a KB titkára és más képviselők búcsúztatták. Je­len volt Jaroslav Hejna, hazánk szófiai nagykövete is. események margójáralí A vasárnapi egyiptomi parla­menti választások hoztak is meg nem is változást, okoztak is meg nem is meglepetést. Hoszni Mubarak elnök kormányzó Nem­zeti Demokrata Pártja a 448 man­dátum közül 391-et szerzett meg, amivel túltett az optimista előrejel­zéseken is. A fennmaradó 57 mandátum a jobboldali Új Vafd Párté lett. A szintén jobboldali Szocialista Liberális Párt, továbbá a kormánypárttól balra álló Nem­Csak óvatosan! zeti Haladó Párt és a Szocialista Munkapárt nem jutott be a tör­vényhozásba, egyik sem kapta meg az országos szavazatok 8 százalékát. Márpedig ez az a küszöb, amelyet a módosított választási törvény meghatároz a mandátum megszerzéséhez. És éppen ez a meglepetés, amelyet a választási eredmények okoztak: a néhai Szadat elnök által létreho­zott, a politikai frontvonal jobbol­dalán álló NDP-nek - jobboldali ellenzéke lesz. Hogy ez mit is jelent, mit is jelenthet, azt csak akkor érthetjük meg, ha tüzete­sebben utánanézünk az egyes pártok programjának. Új színt, pozitív elemeket éppen a parlamentből kimaradt Nemzeti Haladó Párt és a hozzá közel álló programmal induló Szocialista Munkapárt vihetett volna. A balol­dal konkrét intézkedéseket java­solt az ország égető társadalmi­gazdasági problémáinak megol­dására, elsősorban az oly sok és súlyos kárt okozó „nyitott kapuk“ szadati politikájának beszünteté­sét követelte, továbbá a társadal­mi és politikai élet következetes demokratizálását. Külpolitikai programja erősen antiimperialista jellegű: egyértelműen elutasítja az USA militarista kalandorpolitikáját, a szoros egyiptomi-amerikai kap­csolatokat és a Camp David-i megállapodásokat. A Nemzeti Ha­ladó Párt szerint Egyiptom tényle­ges nemzeti érdekei azt követelik, hogy fokozza együttműködését a szocialista országokkal, az arab államokkal, az el nem kötelezettek mozgalmával. Az Új Vafd - melynek élén Fuad Szirageddin volt királyi belügymi­niszter áll - programjában a fen­tebb vázolt célkitűzések szöges ellentétét vonultatta fel. Ez volt az egyetlen párt, amely az 1952-es, Nasszer vezette forradalom még megőrzött vívmányainak felszá­molására szólítja fel a nagybur­zsoázia, a földbirtokosok, a pénz­mágnások soraiból kikerülő híveit. Úgy véli, hogy a „nyitott kapuk“ nem eléggé tágasak. Az Új Vafd külpolitikai célkitűzéseit óvatos megfogalmazásban tálalja, de így sem tudja leplezni egyértelmű vonzódását a Nyugat, főleg az USA felé. A párt annyira jobbra ment, hogy a választásokra koalí­cióba lépett a Muzulmán Testvé­rek szélsőséges mozgalmával. Kérdéses azonban, hogy a pilla­natnyi erősséget hozó partnerség nem okoz-e majd a jövőben túl sok gondot. A kormánypárt, amelyhek el­söprő győzelme várható volt, programjával az előbbi kettő kö­zött áll. Csak óvatosan! - nyilván­valóan ez Mubarak mottója. A párt ugyanaz, de programja már sok­mindenben eltér a szadati idők politikájától. Már szó sem esik a nasszerista forradalom „kiigazí­tásáról“, ellenben a „nyitott kapu­kon“ találtak igazítanivalót. Az NDP hangsúlyozza az állami szektor jelentőségét és a tervsze­rű gazdálkodás feltétlen szüksé­gességét. Camp David-ről és az USA-val való „különleges“ kap­csolatokról nem esett említés a választási kampány során. Az elnök és pártja szemmel láthatóan igyekezett elkerülni az egyértelmű állásfoglalást. Mubarak nem mondhat nemet a különbékére, mivel az amerikaiak annyira „ott vannak“ Egyiptomban, hogy ez kész öngyilkosság lenne. Ha hatá­rozott és egyértelmű igent mond, mandátumokat veszít, azokra pe­dig nagy szüksége van az 1986- ban esedékes elnökválasztáshoz, hogy megszerezze a szükséges kétharmados többséget. Érdemes rámutatni, hogy a forradalom óta egyetlen kormánynak sem volt ilyen erős parlamenti ellenzéke, mint most Mubaraknak az 57 mundátumos Új Vafd. A választási kampány is bi­zonyította; Mubarak nem az a politikus, aki a határozott lépések híve. Inkább az óvatos araszolást választja, s ez a takti­kája - úgy tűnik - egyelőre sikerrel jár, kis lépésekkel fokozatosan el­táncol a szadatizmustól. Most már nem „öröklött“, hanem saját több­sége van a parlamentben. Mit kezd vele, hogyan tud majd élni ezzel az előnnyel - azt csak talál­gatni lehet. De: csak óvatosan! GÖRFÖL ZSUZSA 1 Zajon ki ne szeretne gyerekfotókat né­V zegetni? Van, aki bevallja, van aki nem, de igazat szólva mindannyiunknak fel­üdülést jelent pufók, életvidám gyerkőcöket látni. Igen, mi ilyen kacagós-gondtalan em­berpalántákat ábrázoló fényképekhez szok­tunk hozzá. „Iránban terepszinú egyenruhába öltözte­tik az óvodás korú csöppségeket“ - olvas­tam a hadban álló országról íródott egyik riportban. Felvételt erről ugyan nem közöl­tek, de magam elé tudom képzelni az ilyen játszónadrágban csetló-botló apróságokat, akik épp most talán nem is játszanak, hanem a nagyobbacskák most,,barátkoznak“ a gáz­álarccal, az iskolásokat pedig talán a légiri­adó esetén szükséges teendőkre oktatják. Nem csoda, hiszen pár mérfölddel arrébb légvédelmi rakéták, aknák robbannak. ,,Meg­szokták már a gyerekek a csatazajt, csak a háború kezdetén, a négy évvel ezelőtti napokban sikoltottak velótrázóan minden robbanásnál, ma esetleg reflexszerűen összerezzennek“ - állt az említett riportban. h Megszokták? Aligha, csupán életük ré­IVl sze, sorsuk meghatározója lett az értelmetlen határháború. Ók még nem tudják megfogalmazni, hogy más életre érdeme­sek, s lényegében ellopták tőlük gyermekko­rukat. S hányán vannak még kívülük ilyen helyzetben azok, akik lényegében a háborúk és a válságok legnagyobb vesztesei? Százezerszámra találhatók Afrikában, Latin- Amerikában, Délkelet-Ázsiában, a Közel- Keleten, sőt még a fejlett nyugati országok­ban is. Valóságos segélykiáltást tett közzé a na­pokban az ENSZ szakosított gyermekszer­vezete, az UNICEF 12 országban végzett tanulmány alapján: ,,Az iparosodott orszá­gokban levő recesszió legsúlyosabb követ­kezményei gyakran megsokszorozódva éreztetik hatásukat a legszegényebb orszá­gokban, amelyekben a legkiszolgáltatottab­bak és a legsúlyosabban érintettek épp a gyerekek. “ A világban jelenleg 15 helyi válsággóc létezik, s felmérések igazolják, hogy az itt élő gyerekek mind gyakrabban születnek elégte­len súllyal és mérettel, olyan fogyatékossá­Vétlen vesztesek Bejrúti gyerekek „háborúsdit“ játszanak. A „játék“ azonban napjaink Libanonjában sajnos valóság... gokkal, amelyek később testi és szellemi zavarokkal jelentkezhetnek. A háborúk mellett a gazdasági válság következményei sújtják léginkább az ifjú nemzedéket. A válság miatt szorult anyagi helyzetbe került családok megélhetésének biztosításához a gyerekeknek is hozzá kell járulniuk. A fejlődő országok zömében és a nyugati országok nyomorszint alatt tengő­dő családjaiban már 8-10 éves gyerekek arra kényszerülnek, hogy két kezük munká­jából tartsák fenn magukat. A munkaadók előszeretettel foglalkoztatnak gyerekeket, hi­szen így olcsóbban jutnak munkaerőhöz. Égbekiáltó adat, hogy a Nemzetközi Munka­ügyi szervezet, az ILO, 150 tagja közül csak 26 ország ratifikálta azt a szerződést, amely tiltja 15 éven aluli gyermekek foglalkoztatá­sát. Számos országban ugyan törvény írja elő ezt, a munkáltatók a nyereségvágytól űzve mégis megszegik ezeket. Például csak Bajorországban tavaly 344 ezer olyan esetre derült fény, hogy gyermekmunkaerőt alkal­maztak. H áborúk, válságok - nagyon is össze­függő jelenségek, s közös vonásuk az is, hogy vétlen vesztesei a gyerekek. A mai gyermeknapon lehet-e másabb óha­junk annál, hogy a hírügynökségek a romok­ban heverő Bejrút kihalt utcáin ácsorgó szo­morú szemű gyerekeket, vagy vizet cipelő, görnyedt hátú haiti kisfiúk képei helyett ne­vetéstől kicsattanó gyerekfotókat továbbítsa­nak. Ennek megvalósulása azonban csak háborúktól, válságoktól mentes világban le­hetséges. Olyanban, amelyért a szocialista közösség száll síkra a mostani nemzedékek és az eljövendő generációk érdekében. P. VONYIK ERZSÉBET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom