Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-26 / 149. szám, kedd
Kétszáz éve - megszakítás nélkül Zeneoktatás Kelet-Szlovákia székhelyén- ÚJ FILMEK Itália bukása (jugoszláv) Az elmúlt hetekben Kassa (Košice) zenei életében több figyelemre méltó esemény zajlott le. A Zenei Tavasz és a nemzetközi, orgonafesztivál hangversenyein kívül élménytadóak voltak azok a rendezvények is, amelyeket a zeneoktatás megkezdésének 200 éves évfordulója alkalmából rendeztek. Itt mindenekelőtt a kassai Konzervatórium egykori növendékeire és a kassai zeneiskolák tanáraira gondolunk, akik hangversenyeiken - más egyéb mellett - a hajdan Kassán élő és alkotó zeneszerzők eddig ismeretlen müveit is megszólaltatták. Mindezt pedig azért fontos kiemelni, mert ezek a hangversenyek is igazolták, hogy ideje lenne már hozzálátni Kassa zenei múltjának feldolgozásához, annál is inkább, mert a városi levéltárban - és más helyeken - olyan elfeledett és még ismeretlen dokumentumok (levelek, kották stb.) porosodnak, amelyek minden bizonynyal gazdagíthatnák múltismeretünket, hozzájárulhatnának zene- történetünk vitás kérdéseinek tisztázásához is. A jubileumi rendezvénysorozat alkalmából tartott sajtóértekezleten örömmel vettük tudomásul, hogy Mária Potemrová zenetörténész, a kassai Konzervatórium tanárnője személyében már akadt is egy vállalkozó, aki a hatalmas anyag áttanulmányozását elkezdte, s egy nagyobb dolgozatot már rövidesen közre is bocsát. A jubileum kapcsán itt mi csupán annyit jegyeznénk meg, hogy a zeneoktatásnak Kassán már 200 évvel ezelőtt is voltak hagyományai, jóllehet az oktatás természetesen nem annyira intézményesített keretek között folyt, mint az 1777-es Ratió Educationis érvénybe léptetése után, amikor a magyarországi közoktatás új alapokra való helyezése következtében 1784-ben Kassán is megnyitották a zeneiskolát. A kassai zeneiskola első igazgatója a németet is jól bíró cseh származású Matéj Lechký lett. Ebben az időszakban orgonistaA bratislavai Mirbach-palotában rendezték meg Svätopluk Sulek kiállítását Prága és az emberek címmel. A művész 1921-ben született a husziták városában, Táborban. Középiskoláit Kassán (Košice), majd Prágában végezte; 1947-1950 között a Montmarte „akadémiáját“ látogatta; Fernand Léger párizsi műtermében dolgozott. 1950-1951-ben már itthon folytatja elméleti tanulmányait, a prágai Képzőművészeti Főiskolán. Ahogy írja önvallomásában, bebolyongta Európa, India, Afrika gyönyörű városait, látta tengereiket, hegyeiket, a sivatag sárga ként, énekkarok vezetőjeként, katonai fúvószenekarok dirigenseként különben több jól képzett cseh zenész is megfordult Kassán. Mária Potemrová eddigi kutatásaira támaszkodva František Xavér Zombot tartja Kassa egykori zenei élete egyik legfigyelemreméltóbb zenészegyéniségének. Zomb a városi művészegylet tagjaként sokat fáradozott a magasabb szintű zenekultúra meghonosításáért. A zeneiskolában való elfoglaltságán túl ó vezette a város előkelőségeinél tartott házi koncerteket is, ahol Beethoven, Haydn, Mozart legújabb műveit játszották. Zomb, mint zeneszerző is figyelemre méltó. Mária Potemrová a városi levéltárban több szerzeményét is megtalálta. Zomb ezenfelül zeneelmélettel, zenekritikával is foglalkozott. írásai a hétszázas évek végén, a nyolcszázas évek elején a legjobb bécsi és lipcsei lapokban jelentek meg. Zomb emlékét egyébként Kassa kegyelettel őrzi. 1979-ben, születésének 200. évfordulója alkalmából a Kovács utcai gimnázium falán - ahol az első kassai zeneiskola állott - emléktáblát helyeztek el. Potemrová kutatásai azt igazolják, hogy a kassai zeneoktatásban az 1862-tól 1882-ig Kassán tartózkodó Anton Huskának is igen nagy érdemei voltak. Míg korábban elsősorban csak a tanulók interpretáló képességének fejlesztésére helyeztek súlyt, Huska rendkívül fontosnak tartotta a zeneelmélet, a zenei formák, a harmónia, a zenetörténet oktatását is. Hogy kiváló zenei ismeretek birtokában ízig-vérig jó pedagógus is volt, azt az is igazolja, hogy rendkívül jó tantervet állított össze, s a tanulókat gazdag segédanyaggal látta el. Jóllehet, e két kiemelt személyiségen kívül még sokan mások is érdemdús munkát végeztek. Beösz Mihály, Jozef Janig, Wiedermann Mathias, Jozef Ker- ner, Kövér Dezső, Paulus Ákos, Drumár László tevékenységéről is fejezeteket lehetne írni és a sor még tovább folytatható egészen korunk kiváló zenepedagógusaiig. Már maga az a tény, hogy Kassán homokját. Élte Párizs múvészne- gyedének életét, majd mindennek búcsút mondva visszajött a száz- tornyú városba, hogy Prága rejtett és látható szépségei ábrázolásának szentelje tehetségét és tudását. Rövidebb megszakításokkal harminc éve festi Prágát, de még ezek után is megköveti a várost, hogy szépségének csak töredékét sikerült megörökítenie. Festette a várost elképzelt és valódi létrák magasából, a Károly- híd alól, a várat keletről, északról. Vászonra vitte a vasútállomás szürke-feketéjét és kékesfehérjét. Mámorosán járta az utcákat, bámulva a gesztenyefák fehér gyera zeneoktatás 200 éven át megszakítás nélkül folyt - ez középeurópai viszonylatban is egyedülállónak számít, amire méltán büszkék lehetünk. A folyamatosság pedig továbbra is biztosított. 1959 óta Kassán - jó nevű - konzervatórium is működik. A konzervatórium 90 szaktantermében - 22 zenei tanszakon - jelenleg 300 diák folytat zenei tanulmányokat. A konzervatóriumnak két hangversenyterme is van. Az egyikben stúdió-felvételek is készíthetők. E zenei tanintézmény fennállásának negyedszázada alatt igen sok kiváló zenepedagógust, előadóművészt és zeneszerzőt nevelt. Kortárs zeneszerzőink közül itt tanult Jozef Podprocký, Peter Breiner. Az előbbi egyik kórusművét, az A bolo...-1 az énekkarok országos fesztiválján a Csermely Kórus mutatta be elsőként. De megemlíthétjük Stanislav Zamborskýt, Peter Toperczert, a Szlovák Filharmónia ismert szólistáit, Vladimír Rusó orgonamű- vészt, a legfiatalabbak közül Máté Péter zongoraművészt. És persze a Kassai Vonósnégyesről is szólnunk kell, amelynek művészetét a világ sok országában megszerették. Említést érdemel, hogy Kassán ez idő tájt a konzervatóriumon kívül három alsóbb szintű zeneiskola is működik, melyek szintén jó szolgálatot tesznek a zenét szerető és értő fiatalok nevelésében. Ezeknek az iskoláknak tulajdonképpen csak egy bajuk van, mégpedig az, hogy már- már túlzsúfoltak. Úgy érezzük, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy vajon a 230 ezer lakosú Kassán elegendő-e ez a 3 zeneiskola? Szerintünk aligha. Ráadásul mindhárom zeneiskola a régi városközpontban van, s bizony nem vet valami jó fényt a tervezőkre, hogy a 15-30 ezer fős új kassai lakótelepeken megfeledkeztek a zeneiskolákról. Ezt a mulasztást minél előbb pótolni kellene, annál is inkább, mert ma már a 3-5 ezer lakosú községek is rendelkeznek zeneiskolával... SZASZÁK GYÖRGY tyáit a sárga tavaszban, csodálta a nyár égövörösét, bóklászott az okker őszben és a tél ezüst csöndjében. Hallgatta az emberek, fák, járművek zaját, de utcán találta őt a háztetőkön foszforeszkáló hold is. Festette a turistacsalogató nevezetességeket éppúgy, mint az eldugott bérházak belső udvarait. Embereket nagyon ritkán vitt vászonra, de embereket érzünk mindenhol, humánumot a szögletes formák alatt. A kiállított képek Sulek munkásságának kereszt- metszetét adják, főleg az utolsó tíz évből válogatva. Mintha a természeti jelenségek, töltésének is csak Prágában csapódnának le, sugallja a tárlat. A művész alkotói lokálpatriotizmusa tulajdonképpen egyben az eszme és a múzsa is, nemcsak az alkotás tárgya. Formaábrázolására a leegyszerűsítés jellemző, azonban a kompozíción belül ügyel a részletek pontos visz- szaadására is. Színválasztásában merész; színalkalmazásában a szürke élénk, vagy türkizkékké változik,# a fehér lilává vagy narancssárgává. HORVÁTH MÁRTA A jugoszláv partizánfilmek színvonalasabb vonulatába tartozik az Itália bukása. Lordan Zafranovič alkotása a partizánharcok krónikája egy, az olaszoktól megszállt dalmáciai sziget lakói életének és megpróbáltatásainak a tükrében. Hűséges és igaz krónikája, amely arra törekszik, hogy a maga teljességében ábrázolja azokat az esztendőket, amelyek Jugoszlávia 1941-es megszállásától a fasizmus bukásáig terjednek. Zafranovič filmje nemcsak egy kis faluban, hanem egy családon belül is megmutatja azt a megosztottságot (a megszálló hadseregek, a szerbiai bábkormány, a felfegyverzett usztasák, csetnikek stb. jelenléte és tevékenysége), amely az akkori Jugoszláviát jellemezte. A falu lakóit egyaránt látjuk az olaszokkal barátkozó fasiszta földesúrnak hajbókolónak a megszállás idején és féktelennek, elvadulnak „Itália bukása“, az olasz csapatok kivonulása után. A festői szépségű tengerparti halászfalu második világháborús kálváriájáról szóló film középponti alakja Davorin, a dalmát partizán, akit Daniel Olbrychski lengyel színész alakít fáradt eleganciával. Davorin minden erejét a megszálló olasz fasiszták elleni harcra összpontosítja. Kíméletlenül leszámol legjobb barátjával és ppAlberto Sordi, a népszerű olasz színész egyre gyakrabban kirándul a szerzői filmek világába. Nem elégszik meg a színészi játékkal, forgatókönyvírásra és rendezésre is vállalkozik. Most látható filmjének címe nyelvtörő szójátéknak tűnik: Tudom, hogy tudod, hogy tudom. . A népszerű „Albertino“ munkája, amelynek főszerepét ő maga és Monica Vitti játssza, jól megcsinált átlagkomédia, kellemes esti szórakozást, kikapcsolódást nyújtó. Vitti és Sordi kitűnő színész, most is remekül komédiázik. Maga a forgató- könyv és a rendezés rutinos tucatmunka csupán, amely egy jó ötletre épül: egy magánnyomozó megbízást kap egy bankártól, hogy figyelje kikapós feleségét. A nem túl eszes fiatalember több heti hiábavaló fáradozás, fénykép-, magnó- és filmfelvétel után rájön, hogy nem a megfelelő személyt követte. A tévedésből megfigyelt hölgy Monica Vitti, aki a filmben a bankszakmában szerény állást betöltő Alberto Sordi felesége, s egy tizennak árulással vádolt szerelmesével is, ám a történetben jómaga is drámai konfliktus elé kerül: szerelmes lesz a kollaboráns földbirtokos kacér leányába. S a partizánparancsnok büntetése sem marad el: saját öccse ítéli őt halálra. Ennyi a vázlatos cselekmény, mely nincs híján a fordulatoknak, a véres naturalizmusnak, A nagy műgonddal és mesterségbeli tudással készült film hibája éppen ez a naturalizmus, amelyből kevesebb több és hitelesebb lett volna. Nem mintha kétségbe vonnánk ezeket a kegyetlenkedéseket, de a véres valóság költői átlé- nyegitése meggyőzőbb és erőteljesebb lett volna. És maga a történet is helyenként túlromantizált; a háborút hősiesen végigharcoló partizánparancsnok halálra ítélését, mert a sziget védelmét nem szervezte meg kellően, regényes túlzásnak érezzük. Mirko Kováč forgatókönyvi ró és Lordan Zafranovič rendező filmdrámája az erószak-kavalkádtól eltekintve valósághű alkotás, mely mentes minden eszményítéstől; éppen az emberi hibák, torzulások, gyengeségek, sőt tragédiák teszik emberszabásúvá magát a partizánmozgalmat, de nem kérdőjelezik meg történelmi igazságát és nagyságát. hat éves leány anyjá. A férj, a legátlagosabb olasz kispolgár, vakon hisz a család eszméjében, felesége hűségében, leánya ártatlanságában. Amikor a detektív felajánlja neki, hogy vásárolja meg a tévedésből készített titkos felvételeket, nagy meglepetések érik... Ezt az ötletet a rendező-Sordi azonban nem győzi mindvégig szusszal, valóban szellemes és életszerű cselekménybonyolítással. Alberto Sordi, komédiájában a nevetés, bolondozás közben felvillannak a mai olasz társadalom gondjai is: a férfigög, a kábítószer, a családok széthullása. -ymSvatopluk Sulek: Prágai háztetők Az ezerarcú Prága Svätopluk Sulek kiállítása Daniel Olbrychski és Ena Begovióová a jugoszláv film főszerepében Tudom, hogy tudod, hogy tudom (olasz) Alberto Sordi és Monica Vitti az olasz komédia egyik jelenetében ÚJ SZÚ 4 1984. VI. 26.
