Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-21 / 145. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 1984. VI. 21. A CSSZSZK 1983. évi állami zárszámadásáról A múlt évi költségvetés eredményei elősegítették a hetedik ötéves tervidőszakra kitűzött célok elérését Leopold Lér szövetségi pénzügyminiszter előadói beszéde a Népi Kamara és a Nemzetek Kamarája együttes ülésén A pénzügyi politika 1983-ban a pénzeszközképzés dinamikájának meggyorsítására törekedett, a termelési tényezők hatékonyabb kihasználására, a gazdaságosság szilárdítására és a különféle gazdálkodási területek tartalékainak felhasználására támaszkodva. Ezzel megteremtettük az egyik legfontosabb feltételt a gazdaság és az életszínvonal továbbfejlesztéséhez. Eközben gondoskodtunk az egész költségvetési rendszer bevételeinek és kiadásainak egyensúlyáról, ami hozzájárult gazdaságunk pénzügyi egyensúlyának erősítéséhez; ez a hetedik ötéves tervidőszakban a pénzügyi politika egyik alapvető feladata. A költségvetési gazdálkodást sikerült egyensúlyban tartani, bár számos külső és belső hatás következtében a pénzügyek alakulása eltért a bevételek és a kiadások tervezett szerkezetétől. A pozitív hatások közé tartozik az, hogy a gazdálkodó szervezetek túlteljesítették nyereségtervüket, ami kedvezően nyilvánult meg az állami költségvetésbe való nyereségelvonás tervének túlteljesítésében. Ugyancsak fontos szerepük volt a nemzeti bizottságok kiegészítő erőforrásainak, amelyekkel a lakosság javát szolgáló költségvetési kiadásokat finanszírozták, főként az oktatás, az egészségügy, a környezetvédelem és a szolgáltatások területén. Ezzel szemben a költségvetési forrásokban kedvezőtlenül hatott a forgalmi adó tervének teljesítésében öfekövetkezett lemaradás s a kiviteli és a behozatali árak arányainak romlása. Nem kívánatos hatása volt annak, hogy nem teljesítették a kiadások tervét a beruházások költségvetésének szférájában, valamint a tudomány és a technika fejlesztésére fordított kiadásokét. Ezért a költségvetési gazdálkodás kedvező eredményeinek mérlegelése során figyelembe kell venni, hogy nemcsak pozitív tényezők érvényesültek, hanem a tervhez képest negatív eltérésekre is sor került. Egészében véve azonban a múlt évi költség- vetés eredményeit úgy értékeljük, hogy elősegítették a hetedik ötéves tervidőszakra kitűzött célok elérését. Az állami költségvetések összbevétele a múlt évben 324,1 milliárd korona volt, vagyis a tervezettnél 2,8 százalékkal több. A költségvetési kiadások összege elérte a 323,9 milliárd koronát, s 2,7 százalékkal haladta meg a tervezett szintet. Egészében véve tehát a költségvetés egyensúlyban maradt. Költségvetési rendszerünkben továbbra is érvényesült a csehszlovák államszövetség költség- vetésének integráló és koordináló szerepe. Az állami költségvetés bevételei 171,7 milliárd koronát tettek ki, és a három állami költségvetés 61,9 százalékát képezték. A csehszlovák államszövetség kiadásai 56,7 milliárd koronát tettek ki, ami a három állami költségvetés 20,5 százaléka. A két köztársasági költségvetés dotációja 115 milliárd korona volt. A nemzeti bizottságok költség- vetési bevételei 1983-ban elérték a 110,4 milliárd koronát, vagyis 5,6 százalékkal meghaladták a tervezett szintet, kiadásaik pedig a 110,3 milliárd koronát. A Z akcióra a választási programokban kitűzött feladatok teljesítése során a nemzeti bizottságok 3,2 milliárd koronát fordítottak, s a beruházá- sos forma keretében létrehozott érték meghaladta a 3,8 milliárd koronát. Ily módon 860 bölcsődei, 13 091 óvodai, 4052 alapiskolai, 2345 iskolai étkezdei férőhelyet létesítettek, s átadtak 670 kilométer vízvezetéket és 159 kilométer csatornát. A belső pénzügyi erőforrások képzésének dinamikáját főként a belső gazdálkodásból származó nyereség határozta meg, amely a korábbi évhez képest 13 százalékkal nőtt. A kedvező nyereségképzési eredmények szempontjából meghatározó volt az anyagi költségek csökkenése és a népgazdaság dinamikájának helyreállítása. Ehhez jelentősen hozzájárultak a párt- és az állami szervek által a fűtőanyag és az energia- hordozók megtakarítására tett intézkedések. A belső gazdálkodásból származó nyereség növekedéséhez az önköltségek csökkenése háromnegyed részben járult hozzá. Ez jóval több mint a-hatodik ötéves tervidőszakban elért arány, amely 50 százalék volt. A hetedik ötéves tervidőszak első éveihez képest azonban meg kell állapítani, hogy az önköltségek csökkentése visz- szaeső irányzatot mutat, ami gyorsan mozgósítható tartalékok kimerülésével függ össze, és egyúttal kifejezi a hatékonyság és a nyereség olyan növelésének szükségességét, amelyben nagyobb szerepet játszik a tudomány és a technika, a beruházások és a külgazdasági kapcsolatok tartalékainak felhasználása. Az önköltségek egészét a korábbi évhez képest 0,82 százalékkal sikerült csökkenteni; ennek értéke 8,7 millió korona. Az önköltségek és a nyereség kedvező alakulásának köszönhetően a múlt évi eredmények a rentabilitás mutatóit tekintve is kedvezőbbek voltak a tervezettnél. A rentabilitás aránya 10,4 százalékos volt, 0,59 ponttal nagyobb az előirányzathoz képest, a termelőalapok rentabilitása 5,4 százalékot tett ki. Az önköltségek és a nyereség alakulását a belső gazdálkodás keretében nagyon is pozitívan értékelhetjük, de nem így fest a helyzet a külső gazdálkodásban, vagyis abban az eredményben, amely a külkereskedelemből adódik társadalmunk számára. A múlt évben tovább folytatódott a behozatali és a kiviteli árak cserearányának számunkra kedvezőtlen alakulása, amely a nyereségek növekedésének jelentős részét felemésztette. Tavaly a tudomány és a technika fejlesztésére nem beruházási kiadásként 17 milliárd koronát fordítottunk, ebből 7,2 milliárd koronát az állami költségvetésből. Törekednünk kell arra, hogy ezek az eszközök minél jobban visszatérüljenek. Az irányító munkában jelentős mértékben az ex- tenzív formák dominálnak, a kutatási és a fejlesztési feladatok kapacitása még mindig nagy számú feladat közt oszlik meg. Az irányítás jelenlegi rendszere nem gyakorol hatékony nyomást a gyártmányfejlesztésre és a gyártási programok innovációjára, nem segíti elő a minőség javítását, valamint a termelés és a kivitel hatékonyságának megfelelő növelését. Ezért nagyobb gonddal folytatni kell a termelés szerkezetének átalakítását és rugalmasabban kell alkalmazkodni a világpiac és a belső szükségletek jelenlegi igényeihez. Tevékenységük eredményeinek értékelése során nem maradhatunk meg a mai és a hazai mércéknél, hanem figyelembe kell venni a nemzetközi kritériumokat. A műszaki haladás vívmányainak gyakorlati felhasználása, a termelés és a technológia korszerűsítése, jelentős mértékben függ a beruházásoktól, főleg azoktól, amelyek rövid időn belül a leghatékonyabbak. A múlt évben a beruházások és kivitelezésük terjedelme 2,6 százalékkal nőtt. A korábbi csökkenést követően tehát újra növekedés következett be, bár a terv további csökkenést irányzott elő. A beruházók gyakran sok energiát fordítanak arra, hogy kiharcolják beruházásaikat. Ugyanezzel az energiával inkább azért küzdhetnének, hogy előző beruházásaik elérjék a tervezett műszaki és gazdasági mutatókat. A népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő intézkedésekkel összhangban növekedett a termelési-gazdasági egységek saját erőforrásaiból finanszírozott beruházások részaránya, mégpedig az 1980. évi 45,7 százalékról 57,2 százalékra. Jelentős kihasználatlan tartalékok vannak a készletekkel való gazdálkodásban. Állományuk a múlt év végén elérte a 372 milliárd koronát, s 2,8 százalékkal nagyobb volt mint az év elején. A kormány nagy gondot fordít a készletek alakulására, és az elmúlt időszakban számos intézkedést hozott jobb hasznosításukra. Tavaly ezeknek az intézkedéseknek a hatása főként az iparban és az építőiparban kezdett megmutatkozni. A készletforgó a múlt évben két nappal meggyorsult, de a kitűzött feladatot nem teljesítették. Tavaly nem sikerült teljesíteni a forgalmi adó tervét - amely az állami költségvetés legnagyobb bevételi forrása -, a lemaradás 1,8 milliárd korona volt. Ez a tény annak ellenére bekövetkezett, hogy a belpiaci áruszállítások tervét túlszárnyalták. Az adó szempontjából tehát a szállítások szerkezete a tervezettnél kedvezőtlenebb volt. Ez arra is utal, hogy meg kell szigorítani az árellenőrzést, mindenekelőtt szembe kell szállni az új termékek nagykereskedelmi árainak emelésére tett törekvésekkel. Egészében véve elmondhatjuk, hogy gazdaságunk alkalmazkodása az új és egyre változó feltételekhez, nagy igényeket támaszt az irányítás minden láncszemével szemben. Elsőrendű feladat marad, hogy fellendítsék azokat a munkahelyeket, amelyeken még nem sikerült teljes mértékben és hatékonyan felhasználni a gazdasági potenciált. A jelenlegi ötéves tervidőszak harmadik éve eredményeinek mérlegelését egybekapcsoljuk annak értékelésével, hogyan hatottak az elmúlt három évben a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő intézkedések. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy alapelvei összhangban állnak a gazdaság intenzifiká- lásának követelményével. Megvalósításuk eredményeként fokozatosan megváltozik az emberek hozzáállása a feladatok teljesítéséhez. Nem érvényesítik azonban következesen mindenütt az új intézkedéseket, nem élnek mindenütt a komplex intézkedések nyújtotta lehetőségekkel. A gazdasági szervezetek eddig nem kényszerültek arra, hogy alkalmazzák a hatékonyság olyan tényezőit, mint a tudományos-műszaki fejlesztést, az álló alapok jobb kihasználását, a hatékonyabb beruházásokat és a külkereskedelem hatékonyságának növelését. Ezeken a területeken csak részleges javulást tapasztalhatunk. Ezért kísérletileg bevezettük az irányítás néhány új formáját. Az exportképesség növelése érdekében új gazdasági és szervezési kapcsolatot létesítünk a termelés és a külkereskedelem között. A beruházási alap létesítése hozzájárul a hatékonyabb beruházásokhoz. Néhány intézkedés a ku- tatás-termelés-alkalmazás ciklus meggyorsítását célozza, illetve növeli a bérrendszer hatékonyságát. Az irányítás fontos eszköze a gazdálkodó szervezetek tevékenységének elemzése, az elért eredmények értékelése. Megállapíthatjuk, hogy a vállalatoknak mintegy négy ötödé valamennyi feladatát teljesítette. A feladataikat nem teljesítő vállalatok egyötödében intézkedéseket hoztak a munka javítása érdekében. A hatékonyság növelésére kifejtett törekvésünkben fontos szerepe van a gazdaságosság fokozásának. Fokozatosan teljesítjük az ezen a területen kitűzött feladatokat. A pénzügyi ellenőrző szervek több mint 800 szervezetben ellenőrizték teljesítésüket. Leszögezhetjük, hogy a szolgálati utak, az útiköltségek és a pro- pagáció területén sikerült gazdaságosabban felhasználni a rendelkezésünkre álló összegeket. Ez azonban nem jelenti, hogy a rossz gazdálkodás minden okát kiküszöböltük. A kormány ezért az idén is és a 8. ötéves terv időszakára is a gazdaságosság további fokozását, illetve a költségek csökkentését irányozza elő. Továbbra is jelentős tartalékaink vannak a tüzelőanyag, az energia, az alapanyagok és az emberi munka ésszerű kihasználásában. Ezért, nyitott szemmel kell járnunk, fel kell figyelnünk a pazarlás, a rendetlenség minden megnyilvánulására. Ez semmi esetre sem népszerű feladat. Következetesen érvényesíteni kell azonban a társadalmi érdekeket, még akkor is, ha részben ellentétbe kerülünk a vállalatok, illetve az egyének érdekeivel. Az ellenőrzések során többször találkozhatunk a feladatok formális teljesítésével, illetve a rossz gazdáikodás eseteivel. Miért csak a pénzügyi és ellenőrző szervek mutatnak rá az ilyen esetekre? Sokkal kezdeményezőbb szerepet kell betölteniük a belső ellenőrző szerveknek, az irányító szerveknek. Felelősségteljesebben kell gazdálkodnunk a közös vagyonnal. Tavaly az év végén az állami és szövetkezeti szervezetekben az állóalapok és a készletek értéke elérte a kétbillió 270 milliárd koronát. Tavaly ez az érték 95 milliárd koronával nőtt. Gazdaságpolitikánk állandó feladata ennek a vagyonnak a következetes megvédése. Eredményeink alapján sikerült jobban kielégítenünk a lakosság anyagi és kulturális szükségleteit. A CSKP XVI. kongresszusának legfontosabb előirányzatát - az elért életszínvonal és a szociális biztonság megőrzését és javítását - tavaly is teljesítettük. A személyi fogyasztás 1982-höz viszonyítva két százalékkal nőtt, a társadalmi fogyasztás 3,2 százalékkal. A lakosság pénzbevétele 1982- höz viszonyítva 3,1 százalékkal volt nagyobb, s értéke elérte a 393,5 milliárd koronát. Az átlagos bér 1,9 százalékkal nőtt, 2 789 korona volt. A lakosság pénzkiadása 11,2 milliárd koronával volt nagyobb, összesen 377,4 milliárd korona volt. A lakossági betétállomány 16,1 milliárd koronával nőtt. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítanunk, hogy a kiskereskedelmi forgalom általában pozitív fejlődése ellenére a hazai piacon továbbra is problémák merülnek fel, főleg az ipari cikkek kínálatában, nem sikerül megszüntetni a hiánycikkeket, meggyorsítani az innovációs folyamatot, csökkenteni az árukészletet. Az életszínvonal növekedésének és a környezet javításának jelentős tényezője a szolgáltatásokra fordított kiadások, amelyeket az állami költségvetésből és a nemzeti bizottságok költségvetéseiből fedezünk. Ide tartoznak a szociális és kulturális politika, főleg az oktatásügy, az egészségügy, a szociális biztosítás, kultúra, a testnevelés, sport és a komplex lakásépítés kiadásai. A társadalmi szolgáltatások kiadásainak túlnyomó részét a nemzeti bizottságok fedezik, melyek kezdeményezően saját pénzforrásaikat is felhasználják a nem termelési szféra szükségleteinek kielégítésére. A társadalmi szolgáltatások nem beruházás jellegű kiadásainak összege 1983-ban 147,8 milliárd korona volt, ami 2,9 százalékos növekedést jelent 1982-höz viszonyítva. Szociális ellátásra 80,8 milliárd koronát fordítottunk, ami 3,7 százalékkal több mint az előző évben. 1983-ban 3 millió 922 ezer nyugdíjat folyósítottunk. Az öregségi nyugdíj átlagos összege 1282 korona volt. összesen 26 milliárd koronát fordítottunk a betegbiztosításra, a táppénzekre kifizetett összeg, a munkaképtelenség növekvő aránya miatt 6,6 százalékkal nőtt. A születések számának csökkenése következtében csak kis mértékben nőtt a családi pótlékra fordított összeg és a többi népességpolitikai kiadás. 1983-ban összesen 17,5 milliárd koronát fordítottunk erre a célra. A gyermekes családoknak nyújtott társadalmi segítség értéke, beleszámítva a további segélyeket és a különböző kedvezményeket, 36,6 milliárd korona volt. Az oktatásügyben a nem beruházás jellegű kiadások értéke 24,6 milliárd korona volt, ami 2,6 százalékkal több, mint 1982-ben. Javulnak az oktatás anyagi feltételei és fokozatosan megvalósítjuk az oktatási-nevelési rendszer tökéletesítését. Az egészségügyi kiadások összege elérte a 22,9 milliárd koronát, ami 4,2 százalékkal több, mint 1982-ben. Ez a növekedés tükrözi az egészségügyi ellátás javítását feltételező anyagi-mű- szaki alap kiépítésére kifejtett törekvésünket. A közegészségügyi szolgálat figyelme a környezetvédelemre, a munkahelyi körülmények javítására és a járványos betegségek megfékezésére irányul. Tovább javult a gyermekorvosi, a nőgyógyászati és fogorvosi ellátás. Új kórházrészlegeket adtak át. A betegségek diagnosztizálásának javítása szempontjából nagy jelentősége volt a közös vizsgálati és gyógyító részlegek hálózata kiépítésének. 1983-ban a gyógyszerekre és az egészség- ügyi alapanyagokra 6,2 milliárd koronát fordítottunk, ami 5,8 százalékkal több mint az előző évben. A kultúrára tavaly 4,7 milliárd koronát fordítottunk, vagyis 3,4 százalékkal többet mint 1982-ben. Ezt az összeget a kulturális létesítmények üzemeltetésére és fejlesztésére a művészegyüttesekre stb. használták fel. A CSSZK- ban 570 millió korona, az SZSZK- ban 264 millió korona jutott a műemlékek karbantartására és védelmére. Az állami költségvetésből jelentős összeget fordítunk a lakásépítésre, és a lakásgazdálkodásra - tavaly összesen 23,8 milliárd koronát. Az előirányzott összeget 1,4 százalékkal túlléptük. A lakásépítésre 12,5 milliárd koronát, a szövetkezeti lakásépítéshez való hozzájárulásra 4,3 milliárd koronát, az egyéni lakásépítésre 0,8 milliárd koronát, a lakásgazdálkodási vállalatok veszteségének megtérítésére 4,6 milliárd koronát fordítottunk. Több mint 95 ezer lakás épült, ebből 35 ezer lakás a munkaerő-stabilizálást segíti elő. Egyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk a környezetvédelem kérdéseire, mindenekelőtt a levegőszennyezést megakadályozó, a vizek tisztaságát védő létesítmények építésére. El kell érni, hogy az irányító szervek minden szinten saját ügyüknek tekintsék a környezetvédelmet.
