Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-21 / 145. szám, csütörtök

Koreográfiák - tiszta forrásból AZ ORSZÁGOS NÉPMŰVÉSZETI FESZTIVÁL UTÁN A Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójának a jegyében zajlott le június elején a csehszlovákiai magyar dolgozók XXIX. országos népmű­vészeti fesztiválja. Immár 1957 óta a zselizi (Želiezovce) Schubert-park a legjobb csehszlovákiai magyar tánccsoportoknak és együtteseknek a találkozóhelye. Élénken emlékszem még az elsőkre, akik akkor ropták a táncot, fiatalos lendületükre a táncban és a szakmai vitákban. Azóta eltelt néhány évtized, s ma már az ő gyermekeik vették át a hagyomá­nyok ápolását. Sok fiatalt ismerek, akiknek a szülei ott voltak a mozga­lom születésénél. Hatan a fakultatív tantárgyakról Ezek a gondolatok jutották eszembe a magyar nemzetiségi táncegyüttesek központi versenye előtt. Megpróbáltam felidézni a 20-25 évvel korábbi fesztiválok hangulatát, műsorát, táncait, ze­néjét, és számot vetni magamban a mozgalom fejlődéséről. Néptáncmozgalmunk a felsza­badulás utáni években kezdett ki­bontakozni. Nőtt, terebélyesedett az évtizedek során, néha szilár­dabban támaszkodott a hagyo­mány gyökereire, néha el-elsza- kadt tőle. Közben eltelt harminc év, kisebb-nagyobb sikerekkel, itt- ott kudarcokkal is, tétova próbál­kozásokkal és határozott hitvallás­sal a népi hagyomány mellett. So­kak előtt már akkor világos volt, hogy a néptáncmozgalom a ha­gyományőrzés egyik formája, s nemcsak a hajdani paraszti kul­túra továbbéltetése miatt fontos, hanem népművelésünk egyik je­lentős közösségteremtő eszköze is. Az országos népművészeti fesztivál első napján, pénteken, Léván (Levice) került sor a magyar nemzetiségi felnőtt néptáncegyüt­tesek és csoportok központi ver­senyére. A kétfordulós versenybe jelentkezett tizenhárom együttes, illetve csoport közül, a válogató bizottság tízet tartott érdemesnek a központi versenyre. A meghívot­tak közül a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes nem tudott részt venni a versenyen. Mind a kilenc együttes nagyon becsületesen készült a versenyre, s tudásának legjavát adta. írá­sunkban nem térhetünk ki részle­tesen minden együttes műsorának A középiskolás diákok matema­tikai olimpiájának idei országos döntőjére - melynek színhelye Čáslav, a Jan Žižka hamvait őrző csehországi városka volt - Balázs György, a Kassai (Košice) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium ne­gyedik osztályos tanulója nyugod­tan utazott. Nem izgult, nem kör­nyékezte lámpaláz. Az utóbbi né­hány évben a rendszeres számo­lás mellett ugyanis a versenyzést is megszokta - s úgy veszi, mint a kedvenc szórakozásának tartott olvasást, természet- járást, vagy az úszást, a zenehall­gatást, esetleg a ke­rékpározást. A hosszú, több órás utazásra talált magának elfoglalt­ságot. Előszedte a könyvet. Ha oly­kor-olykor pihentette a szemét, a vonat ablakán át a zöldülő természetet figyelte. A hegyes-völgyes vidéket a kassai családi házuknak is helyet adó kies Csermely-völggyel próbálta összehasonlítani, a sík terepet pe­dig leginkább a nagyszülők „édenjével“: hol a nagytárkányi (Veľké Trakany) Tisza-parttal, hol a bódvavendégi (Nová Bodva) rét­tel,-mezővel. A tájat szemlélve a tavalyi or­szágos döntő emlékezetesebb pil­lanatai is fel-felidéződtek benne. Hogy örült az akkori nyolcadik helynek..., s milyen kévésén, szinte az ezrelékek töredékén mú­lott, hogy nem sikerült bejutnia abba az országos válogatottba, amely néhány hónappal később értékelésére, azonban néhány po­zitív jelenséget feltétlenül meg kell említenünk. A legtöbb együttes előadásá­ban érezhető volt, hogy náluk a tánc már nemcsak színpadi pro­dukció, hanem olyan ízes, termé­szetes megnyilvánulás, amely mintha már a sajátjuk, táncos anyanyelvűk volna. A zenekíséret is sokat fejlődött az utóbbi évek­ben. A legtöbb együttesben a ze­ne már szerves része a táncnak. A zenekíséret egyenrangúvá vált a tánccal, s a legtöbb csoportnál már nem kell a csoportvezetőnek a prímás mögött állnia, hogy emlé­keztesse, hányszor kell még ismé­telnie a dallamot. A paraszti ha­gyomány felhasználása is köz­ponti helyre került, csaknem min­den együttes műsorában. Ugyan­akkor az utóbbi időben el-elmara- dozik az együtteseknél a hagyo­mányok felkutatása és gyűjtése. A bíráló bizottság talán ezért is, nem osztotta ki a legeredménye­sebb néprajzi feltáró munkáért já­ró díjat. Az együttesek zenekarai több esetben nagyon ötletes és zeneileg is jó megoldásokat talál­tak a kíséretekben és a közjáté­kokban egyaránt. (Pl. a komáromi (Komárno) Hajós furulya- és cite- raszáma, vagy az utolsó tánc cite- rakísérete. Ugyancsak bővelke­dett zenei invenciókban a kassai (Košice) Új Nemzedék játékos ze­nei közjátéka.) Minden hasonló verseny, se­regszemle felveti a kérdést: ho­gyan tovább? Kiktől és hoqyan tanulni? A hagyományőrző népi tánc­csoportok már csaknem teljesen a párizsi nemzetközi erőpróbán képviselte hazánk színeit. Az, hogy esetleg nyelvi nehéz­ségei is lehetnek, nem merült fel benne. Miért is merült volna, hi­szen eddig ilyen gondja nem volt. Mindig megértette magát a vizs­gázókkal és a vizsgáztatókkal. El­végre a 2x2 - akár ilyen, akár olyan nyelven szoroz az ember - leírva mindig 4. Amikor utazás közben, majd pedig Čáslav utcáit, nevezetessé­geit nézegetve a másnapi ver­érzése. Nem, mert a számok és képletek rengetegében, valamint a geometria „sűrűjében“ eléggé otthonosan és magabiztosan mozog. Ez utóbbiról a matematikai olimpia idei döntőjében is tanúbi­zonyságot tett. Az ország külön­böző tájairól érkezett diákok nyolcvan fős mezőnyében dereka­san küzdött és a prágai Wilhelm Pieck Gimnáziumba járó Jirí Wit- zanyval holtversenyben - vagyis megszűntek. Még néhány éve a Tavaszi szél népdalverseny me­zőnyében láthattuk az utolsókat. Lassan elfogy az a nemzedék, amely még klasszikus értékekkel képviselte a hajdani paraszti kultú­ra zenei és tánchagyományát, mind a színpadon, mind pedig a saját falujában. A táncok gyűjté­se során felfedezett kitűnő tánco­sok vagy meghaltak, vagy erejük fogytán színpadi szerepeltetésük már nem nyújthat teljes esztétikai élményt. A népi hagyományok el­tűnése a falu életéből, törvénysze­rű jelenség. A hajdáni íratlan, a fa­luközösség szigorú törvényeitől szabályozott szokásrendszer már csak az idősebbek emlékezetében él. A falu átalakulásának, a hagyo­mányos faluközösségek felbomlá­sának folyamata már több évtize­de elindult. Tudtuk mi már ezt rég. Megpróbáltuk menteni, ami ment­hető, gyűjteni és rögzíteni a ha­gyományt, továbbadni a tánccso­portoknak és együtteseknek. Azonban hosszú éveken keresztül egy súlyos hibában leiedzett a mozgalom. A koreográfusok és tánccsoport-vezetök a legtöbb esetben csak színpadi produkció­kat tanítottak, ahelyett, hogy a tán­cos anyanyelv megtanításán fára­doztak volna. Évtizedeknek kellett eltelniük, amíg a mai hagyomány- ápoló együttesek vezetői rájöt­tek: meg kell ismerniük a falu ha­gyományait, amíg elevenek, amíg eredeti esztétikumuk sértetlen. A megismerésnek a népművészet minden ágára - szokás, viselet, zene, tánc, népköltészet - egyfor­mán ki kell terjedniük. A táncokat a megfelelő ismeretek birtokában újra meg kell tanítani, az anya­nyelvi kultúra gyarapításának el­sődleges céljával. Ha a táncosok már a maguk kedvére is tudnak táncolni, úgy, mint az ekeli (Oko- ličná na Ostrove) Summások, ak­kor nem lesz gond jó koreográfiá­kat alkotni. ÁG TIBOR azonos pontszámmal - az első helyen végzett. Mi tagadás, reménykedett a jó szereplésben. Persze, egy ilyen versenyen senki sem lehet holt­biztos a dolgában, hiszen bár­mennyire is négy a kétszer kettő, a számolásban senki sem téved­hetetlen, mint ahogy elvétve a négylábú ló is megbotlik, meg aztán az országos döntő résztve­vői között nincsenek gyenge ma­tematikusok, gyenge ellenfelek. Hazafelé jövet némileg izgatot- tabb volt. Mint a sportoló, aki világ- versenyen eredményhirdetéskor a győzelmi dobogó legmagasabb fokán állva a nemzet himnuszának hallatára szívét a torkában érzi dobogni/ valami hasonló hangulat fogta el őt is, amikor az egykori és jelenlegi tanáraira, valamint a Kuzmány utcai iskolára gondolt, az iskolán belül pedig a 4. A osz­tályra is - amelyből a diákok 86 százaléka készül főiskolára -, vagy az a matematikai szakkör jutott az eszébe, amely a kassai Šafárik Egyetemen működik és a város tucatnyi tehetséges középiskolása látogatja, köztük őmaga is. Otthon - a család, az iskola, az érettségi vizsgára és a főiskolai felvételire készülő diáktársak, va­lamint az ismerősök - boldogan fogadták. Érthetően, hiszen ha va­laki a győzelmi emelvény legma­gasabb fokán áll, az a szurkolói­nak is óriási öröm... Balázs György feltehetően még igen sokszor utazza végig az or­szágot. Legközelebb e hónap vé­gén. Most a fővárosba megy, a nemzetközi matematikai olimpi­ára. Közben majd megnézi a Ká­roly Egyetemet, mely ősztől a má­sodik otthona lesz. Felvételi vizs­ga nélkül jut be oda... GAZDAG JÓZSEF Gimnáziumainkban néhány év­vel ezelőtt vezették be a szaktan- tárgyak fakultatív oktatását azzal a céllal, hogy ezáltal a gimnáziumi oktatás politechnikai jellege még jobban kidomborodjék és az érett­ségizők számára lehetővé váljék a könnyebb elhelyezkedés. Ipoly­ságon (Šahy), a magyar tanítási nyelvű gimnáziumban az idén már másodízben érettségiztek a diá­kok ezekből a fakultatív tantár­gyakból. Közülük kértünk meg né­hányat, mondják el, miként véle­kednek ezekről a tantárgyakról. Bolgár Gyöngyi: - Osztályunk huszonkilenc tanulója közül hu­szonötén érettségiztek szaktan- tárgyakból. Tízen - köztük én is - a mezőgazdasági termelés, tí­zen az üzemgazdaság és öten a gépészet alapjaiból tettek érettsé­gi vizsgát. Ez azt jelenti, hogy e három tantárgy valamelyikéből szakképesítést szereztünk. Én na­gyon megkedveltem a mezőgaz­dasági termelés alapjait, részt vet­tem e tantárgyból rendezett tanul­mányi versenyen is, és a szőlőter­mesztésről készített szakdolgoza­tommal meg is nyertem a ver­senyt. Tanulmányaimat egész­ségügyi szakközépiskolában sze­retném folytatni, jó érzés azonban tudni, hogy ha nem jutok be ebbe az iskolába, elhelyezkedhetek va­lamelyik mezőgazdasági üzem­ben. Túri Adrienn: - Én szintén a mezőgazdasági termelés alapjai­ból tettem érettségit, mivel engem régóta igen érdekel a mezőgazda­ság. Két esztendő alatt sok érde­keset megtanultunk a szocialista mezőgazdaságról, a mezőgazda­sági üzemek munkájának szerve­zéséről, irányításáról, ökonómiá­járól. Szívesen jártunk termelési gyakorlatokra a környező földmű­vesszövetkezetekbe, elsősorban az ipolysági, a tompái (Tupá) és az ipolybalogi (Balog nad Ipľom) szövetkezetbe. Ezt a tantárgyat szlovák nyelven tanultuk és ennek most hasznát fogom venni, ugyan­is a nyitrai (Nitra) Agrártudományi Főiskolára jelentkeztem. Pompos Ede: — Megvallom őszintén, én némi kételkedéssel fogadtam a fakultatív tantárgyak bevezetését, de most már el­mondhatom, hogy kellemesen csalódtam. Mérnök-tanáraink: Laczkó Lászlóné, Löwy János és Valusz Gyula nagy hozzáértéssel és türelemmel vezettek be ben­nünket az új tantárgyak „rejtelmei­be“. Jómagam a gépészet alapjait tanultam, mivel gyermekkorom óta kedvelem a gépeket, szenvedé­lyes motoros vagyok, gépkocsit és motorkerékpárt vezetek, érthető tehát, hogy továbbtanulásra a kassai (Košice) Műszaki Főisko­la gépészmérnöki karára jelent­keztem. Remélem, hogy a gimná­ziumban szerzett ilyen irányú is­mereteim nagy segítségemre lesznek a főiskolán is. Lányi Adrienn: - Én szintén gé­pészmérnöki karra jelentkeztem, Bratislavába. Egyesek £zt fur- csállották, mondván, mit keres egy lány a gépészmérnöki karon. Pe­dig szerintem ma már ez termé­szetes jelenség. Iskoláink poli­technikai jellege azt is eredmé­nyezte, hogy a lányok közül is egyre többen érdeklődnek a mű­szaki pályák iránt. Én már régeb­ben érdeklődöm a technika iránt, s a gépészet alapjai nevű fakulta­tív tantárgy ezt az érdeklődést tel­jesen egyértelművé tette bennem. Szlovák nyelven tanultuk ezt a tantárgyat, de tanáraink törődtek azzal is, hogy a szakterminológiát anyanyelvűnkön is elsajátítsuk, így mind magyar, mind szlovák szakkönyvekból tanulhatunk majd. Sztyahula Ildikó: - Én az üzem­gazdaság alapjait tanultam, így el­sajátítottam a gépírást, az ügyvi­telt, megismerkedtünk a számítás- technika alapjával és az informá­ció-feldolgozással. Bízom benne, hogy ismereteimet jól érvényesít­hetem majd a bratislavai Közgaz­daságtudományi Főiskolán, aho­vá jelentkeztem. Uhrin Erika: - Osztályunkból a diákok nyolcvan százaléka je­lentkezett különféle egyetemekre és főiskolákra. Lesz köztük peda­gógus, aki most a mezőgazdasági termelés alapjait tanulta, geoló­gus, aki a gépészet alapjaival is­merkedett meg és sokan mások, akik munkájukban talán nem fog­ják felhasználni a most szerzett szakismereteket, de ezek hozzá­járulnak szellemi látókörünk, álta­lános műveltségünk, tehát sok­oldalúságunk szélesítéséhez. Én magam egyébként nagyon jól hasznosíthatom majd azokat az ismereteket, melyeket az üzem­gazdaság alapjaiból elsajátítot­tam, tanulmányaimat ugyanis a bratislavai Közgazdaságtudo­mányi Főiskolán szeretném foly­tatni. SÁGI TÓTH TIBOR Harminc mondat az ördöghöz, aki a bratislavai Nemzeti Színházban táncol No, te ördög, jól kitoltál ve­lem! ígérgettél, hitegettél, szép szavakkal jöttél, aztán két órán át az orromnál fogva vezettél. Halkan, bizalmasan súgtad meg, hogy kilenc évvel ezelőtt a jugoszláviai Mariborban ak­kora siekered volt, hogy te let­tél a poklok koronázatlan kirá­lya, és én készpénznek vettem minden szavadat. Eszembe sem jutott kételkedni benne, hogy szülőatyád, Henrik Neu­bauer, a ljublanai koreográfus másodszor is képes lesz életet lehelni beléd Nos, csalódtam benned! Csalódtam, mert illuzióromboló minden mozdulatod. Nem hi- hetem el, hogy onnét jöttél, ahol mágikus erővel, fondorla­tos észjárással ruházzák fel a bentlakókat. Mintha meg sem fordultál volna a pokol tornácán! Nem akartam hinni a szememnek: ilyen sápadt ar­cú, beteges mozgású, magá­nak való ördögöt sosem láttam még. Hamisnak tűnt fel az összes mozdulatod. Úgy jártál- keltél előttem, mintha a vég­napjaidat élted volna. Még a tekinteted sem tetszett! És az a kaland, amibe belekevered­tél. .. Jó, igazad van, valójában nem is te tehetsz róla, én még­is rajtad nevetek. Hát mit gon­dolsz, ki hitte el neked, hogy majd éppen te fogod megron­tani Mirko és Jelka, a fiatal szerelmesek kapcsolatát? En már akkor sejtettem, ftogy félre akarsz vezetni, amikor eló- másztál a kútból. Ó, ha láttad volna magadat! Olyan esetle­nül mozogtál Fran Lhotka ze­néjére, mint egy Marionett-bá­bu. Legyintettem; azt mond­tam, ez még csak a második kép, s a nyolcadikig talán min­den jóra fordulhat. De hiába öltöztél be vasárnapi kupecnak- az ördögi fordulat, amire olyan nagyon vártam, akkor sem következett be. Felesle­gesen ijesztgetted a falubelie­ket, hiába akartad elbűvölni őket, talán csak a gyerekek vettek komolyan. így aztán nem is csoda, ha az ifjú legény, akit az inasodnak akartál tudni, kicsúszott a kezeidből; hogyan is tarthattad volna magad mel­lett, mikor azt sem tudtad, mi a célod vele. Csalódtam benned! Kér órát fecséreltem el miattad. Gyön­ge vigasz, tudom: én most mégis azzal nyugtatom maga­mat, hogy a táncosok még ná­lam is rosszabbul jártak veled. Libor Vaculík és Vojtek Miklós felváltva bújnak a bőrödbe- nagyon szeretnék hinni ne­kik, de nem megy; nem és nem. Oda a jó híred! Hogy Mirko is Jelka sorsa sem ka­vart fel? Az ördög a faluban végül is rólad szól. De így? SZABÓ G. LÁSZLÓ JX 2x2 mindig 4- avagy dióhéjban egy országos bajnokról Balázs György senyre gondolt, vagy a példákkal bíbelődött, soha nem fogta el a bi­zonytalanság, a tanácstalanság ÚJ SZÚ 4 6 1984. VI. 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom