Új Szó, 1984. május (37. évfolyam, 103-127. szám)

1984-05-05 / 106. szám, szombat

ÚJ szú 5 1984. V. 5. Földművesek a jubileumok tiszteletére A gazdaságosabb termelést és a munka minőségének javítását célzó vállalások A szocialista munkaverseny a mezőgazda­ságban is új len­dületet kapott. A galántai (Ga­lanta) járás föld­művesei tizenhat üzemi, 231 kol­lektív és 4500 egyéni kötelezett­ségvállalással köszöntik a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. és a mező­gazdasági termelés szocialista átépítésének 35. évfordulóját, va­lamint az egységes földműves- szövetkezetek X. országos kong­resszusát. Jozef Brezina, a Szö­vetkezeti Földművesek Szövetsé­ge járási bizottságának munkatár­sa mindenekelőtt a verseny ösz­tönző erejét és tartalmi újszerűsé­gét emelte ki.- A munkaverseny tartalmilag is igazodik napjaink gazdasági köve­telményeihez. A korábbiaktól elté­rően a vállalások már nem egyol­dalúan a bruttó termelési értékek túlteljesítését célozzák, hanem a gazdaságosabb termelésre és a munka minőségének javítására ösztönöznek. A tervezettnél úgy igyekeznek a nagyobb bevétel elérésére, hogy növelik a nyere­ség arányát. Például azzal, hogy az üzem az árpa lehető legna­gyobb hányadát sörárpaként ad­hassa el, vagy hogy a tej első osztályú legyen. Például az 1982- es 83-as évben az első osztályba sorolható tej részaránya járási méretben átlagosan húsz száza­lékkal nőtt. Ugyancsak lényeges jellemzője a vállalásoknak a taka­rékosabb termelésre való törek­vés, vagyis a ráfordítási költségek csökkentése. Ebben az esetben nemcsak azt vállalják, hogy ol­csóbban fognak termelni, hanem azt is meghatározzák, hogy milyen pótalkatrészeket újítanak fel és gyártanak majd, illetve a tudomá­nyos elemzések eredményeinek hasznosításával hol s mennyivel alkalmaznak kevesebb műtrágyát, növényvédő szert stb. A munkaverseny népgazdasági jelentőségét a versenyzők száma is meghatározza. Ezt tudatosítva a járási bizottság arra törekszik, hogy a lehető legtöbb dolgozó kapcsolódjon be a munkaverseny­be, és a vállalások túlnyomó több­sége a kollektívákra épüljön.- A jubileumi munkaverseny szervezésében és tömegjellegé­nek növelésében következetesen igazodunk a kerületi pártbizottság kezdeményezéséhez. Ezzel össz­hangban a dolgozók közel har­minc százaléka versenyez a szo­cialista munkabrigádokban, és több mint hetven munkahelyi kol­lektíva vállalt kötelezettséget, hogy példásan teljesíti a napi fel­adatokat. A munkaverseny jelentőségét még nem mindenütt értelmezik helyesen. Amíg például a vágsely- lyei (Šala) földművesszövetkezet­ben tizenhárom szocialista mun­kabrigád, illetve címért versenyző kollektíva van, vagy a sókszelőcei- ben (Selice) hét szocialista mun­kabrigád versenyez, (s ezek közül négy kollektíva tagjai már az ezüstjelvényt is elnyerték), addig vannak olyan földművesszövetke­zetek is, ahol ezeket az eredmé­nyeket még csak meg sem közelí­tik. A felsőszeli (Horné Saliby) vagy a deáki (Diakovce) szövetke­zetben mindössze egy-két szocia­lista munkabrigád van, de a szenckirályfai (Králová pri Sen- ci), vagy a hidaskürti (Mostová) földművesszövetkezetek kollektí­vái is tevékenyebbek lehetnének. Hasonló a helyzet a komplex racio­nalizációs brigádokkal. Jelenleg három, az ábrahámi, a šoporňai és a vágfarkasdi (Vlčany) földmü- vesszövetkezetben összesen öt tevékenykedik, holott a CSKP KB 8. ülésén elfogadott határozatból eredő járási feladat szerint vala­mennyi földművesszövetkezetben legalább egy ilyen brigádot kellene alakítani. Itt említjük meg az élen­járó tizenkilenc efsz és három álla­mi gazdaság múlt évi felhívását is, amely szerint nemcsak az ötéves tervfeladatok példás teljesítésére kötelezték magukat, hanem arra is, hogy a kieséseket minimálisra csökkentik. A galántai járásban eddig tizenkét mezőgazdasági üzem csatlakozott e felhíváshoz. Az efsz-ek vezetőségével, a szövetség helyi tisztségviselői­vel és természetesen a pártbizott­ságok tagjaival szorosan együtt­működve bizonyára sikerül még több dolgozót bevonni a munka­versenybe, illetve a szocialista munkabrigádokba. így a vállalá­sok értéke az évről-évre növekedő feladatok ellenére sem fog csök­kenni. A szervezési útmutatás és • irányítás mellett anyagilag is ösz­tönözzük a földmüvesszövetkeze- teket. Egyrészt járási versenyek és pénzjutalmak kiírásával, más­részt pedig úgy, hogy a munkaver­senyeket közösen szervezzük a kerületi és a szlovákiai szervek­kel. így több üzemünk mindig ott lehet a legjobbak között, sőt lehe­tőségük nyílik a kerületi, a minisz­tériumi és a szövetségi díjak el­nyerésére is. EGRI FERENC Sí A z elmúlt napokban piros /» nyakkendős fiúk, lá­nyok csoportjait láttuk a fővá­rosban. Vidám kacagásuk egy percre megállásra késztette a járókelőket. Jó érzés nézni a szépen öltöztetett, egészsé­ges gyerekeket. Tudni, látni, hogy gondtalan az életük, hogy élvezik ifjú éveiket. Mert ma bőven van lehetőség arra, hogy ki-ki hajlama, adottságai Szerint kibontakoztathassa mindazt, amihez kedve van, és Emlékezem... a pionírszakkörökben gyakran megtalálják az életre szóló hi­vatást is. Állok, és nézem a virgonc gyerekeket. Régi emlék jut az eszembe. Az ,,enyémekre" gondolok. A gömörpanyiti (Ge­merská Panica) első pionírok­ra, akiknek 35 esztendővel ezelőtt mint tanítójuk én kötöt­tem a nyakukba a piros nyak­kendőt. Az én úttörőim később ta­nultak meg önfeledten kacag­ni... Az enyémek közül többek szívében még túl frissek voltak a háború okozta sebek. Még mindig hazavárták az ezerszer elsiratott odaveszett édesapát, rokont, hiányát lépten-nyomon érezték. Az „enyémek“ szívében még gyakran fel-fel lobbant a háborús félelem. Egy félel­metes kor szülöttei voltak, akik előbb ismerték meg a szo­rongást és rettegést, mint az örömöt és kacagást. Babák és falovak helyett a sötét, nyirkos pincékben kukoricacsutka volt a játékuk... A mi pionírjelöltjeink papírt, rongyot, vasat és gyógynö­vényt gyűjtöttek, hogy minden­kinek új ruhája, cipője legyen a pioníravatásra... A mieink bátortalanabbak, félszegebbek és szerényebbek voltak, mint a mai gyerekek... Az első úttörők szülei akkor ismerkedtek az új világgal. Ki bátrabban, ki félénken lépett élőre bízva abban, hogy a gyermekeik már egy jobb világban nőnek fel... Harmincöt esztendő!... A mi első pionírjaink megtalálták a helyüket az életben. A gö- mörpanyitiaknak saját autójuk, házuk van, és némelyiknek már deresedik a haja. Sokukról nem tudok. Szülőfalujuktól messze elszólította őket a munka, család, hivatás. Nem tudom, hol él az éles eszű, szőke Barczi Laci, a két szelíd lelkű Novák kislány, a szorgal­mas Sípkai Imre, a virgonc Pá­linkás Sanyi, az igyekvő Zsóri Aranka és az éneklő kis ,,pa- csirtánk", Csík Irénke, akire oly büszkék voltunk. Rátok gondolok most ezekben a na­pokban; Dobos Klárira, Gyur- kovics Etelkára és a többi lány­ra, fiúra, akikkel olyan felejthe­tetlenül szép órákat töltöttem évtizedekkel ezelőtt. q^l eta Történelmünk fordulópontja Emlékezés a cseh nép 1945-ös májusi antifasiszta és nemzeti felkelésének 39. évfordulójára 1945 tavasza minden tekintet­ben rendkívüli és felejthetetlen. Európa népeinek meghozta az áhított szabadságot és békét. Azóta újabb és újabb generációk azoknak az eszméknek a valóra váltására törekszenek, amelyek szorosan összefüggnek 1945 ta­vaszával, a béke, a szabadság, a szociális igazságosság és a ha­ladás eszméivel. Az atomháború veszélyének elhárításáért folyta­tott küzdelemben nemcsak a szo­cialista rendszerű országok népei, hanem az egész haladó emberi­ség - most éppen úgy, mint 39 évvel ezelőtt - reményeikkel a Szovjetunió felé fordulnak. Ko­runk legfőbb politikai törekvései és küzdelmei ezen a ponton kapcso­lódnak a legszorosabban 1945 ta­vaszához. A csehszlovák határokhoz már 1944 nyarától kezdve egyre köze­lebb került a front. Kitörj Szlovák Nemzeti Felkelés, amefy a máso­dik világháború idején Európában a néptömegek leghatalmasabb anfífasíszta fellépésének egyike volt, s amelyet a kár- pát-duklai hadmű­velet követett. Sú­lyos harcok s vérál­dozatok árán 1944. október 6-án a fel­szabadító szovjet csapatokoldalán a Szovjetunió terüle­tén megalakult csehszlovák hadtest is hazai földre lépett. Ezek a hírek óriási lelkesedést váltottak ki a még fasiszta megszállás alatt állt területeken, s erősí­tették az antifasiszta tömegek harci szel­lemét. Napról napra érkeztek a hírek az újabb és újabb váro­sok és falvak felsza­badításáról. Kassát (Košice) és Prešo- vot, amelyeket már 1945 januárjában felszabadított a szovjet hadsereg, a városok szakadat­lan sora követte. A felszabadulás akkor már más irányból is közeledett. A 4. Ukrán Front alakulatai Ostrava bevételé­ért küzdöttek, április elején pedig egész Szlovákia felszabadult, be­leértve Bratislavát is. A szovjet csapatok végrehajtották a bratisla- vai-bmói hadműveletet, "és április 26-án felszabadult Brno is. Köz­ben Kassán megalakult a Cseh és Szlovák Nemzeti Front első, ideig­lenes kormánya, s kihirdették a nemzeti és demokratikus forra­dalom programját, a Kassai Kor­mányprogramot. Mindez a nácik által még megszállt területeken a csehszlovák nép nemzeti felsza­badító küzdelmének aktivizálódá­sához vezetett, amelyben a meg­határozó tényező a szovjet hadse­regnek, a népek felszabadítójának heroikus harca és diadalmas elő­renyomulása volt. Mindenütt gyor­san növekedett a kommunisták és a munkásosztály befolyása és te­kintélye. Eközben a döntő fontosságú hadiesemények a végkifejlethez közeledtek, Berlin eleste már csak napok kérdése volt. Az ország belsejében gyorsan követték egy­mást a forradalmi események, amelyek a felkelés kirobbanásá­hoz vezettek. 1945. május 1-én, a munkások és a dolgozók hagyo­mányos ünnepén számos város­ban tüntetőleg kitűzték a cseh­szlovák és a vörös zászlókat. Kladnóban a fontos üzemek sztrájkba léptek, s ez a forradalmi megmozdulás nagy területekre terjedt ki. A cseh nép májusi felkelése a helyi felkelések láncolataként kezdődött. Május elsején spontán módon kitört a felkelés Prerovban Egy nappal később Nymburk, Po- débrady és más városok is csatla­koztak. Egyidejűleg a megszállt cseh területeken úgyszólván min­denütt felélénkült a partizántevé­kenység. 1945 áprilisában 95 par­tizáncsoport és egység harcolt. A partizánegységek jelentős része a kommunisták irányítása alatt állt. Létrejöttek a szervezett ellenállás helyi központjai, amelyek jelentős mértékben elősegítették a felkelés kitörését. Az illegális nemzeti bi­zottságok, az üzemekben pedig az üzemi bizottságok egész háló­zata működött, amelyek mind be­kapcsolódtak a felkelés előkészí­tésébe és szervezésébe. Számos helyen általános sztrájkba lépett a munkásság. Pelhŕimovban, Tá­borban, Jindrichúv Hradecban a felkelés előkészítését a Prágáért elnevezésű partizáncsoport irá­nyította. Kladnóban a felkelés élén a kohászok és a bányászok álltak. Május 4-én elfoglalták a Gestapo épületét és kiszabadították a poli­tikai foglyokat. A kladnói példát azonnal követték a Králov Dvúr-i, a lounyi, a kralupyi, a berouni, a slanýi és a rakovníki munkások. Mindenütt a nemzeti bizottságok vették kezükbe a hatalmat. Prágában a nácik mindenáron meg akarták tartani pozíciójukat. Amikor május 4-én a felkelés elő­jelei mutatkoztak, a CSKP IV. ille­gális Központi Bizottsága és a párt prágai kerületi vezetősége meg­kezdte a tanácskozást a felkelés előkészítéséről. Arra a következ­tetésre jutottak, hogy Prágában sem a külső, sem a belső feltéte­lek nem kedveznek a felkeléshez, így május 7-re halasztották a prá­gai nép fegyveres fellépését. Má­jus 5-én azonban a prágai és a Prága környéki üzemek küldött­ségeinek konferenciáján olyan ha­tározat született, hogy a fegyveres felkelést nem lehet tovább halo­gatni. A prágai rádió segítséget kért, mert a támadó nácik megpró­bálták elfoglalni a rádió épületét. Prága egy pillanat alatt harctérré, az egész cseh medence forrongó katlanná változott. Kirobbant a né­met megszállókkal és kiszolgáló­ikkal szemben felgyülemlett gyűlö­let és a nép forradalmi energiája. A felkelők, akiknek az élén minde­nütt kommunisták álltak, estére el­foglalták a stratégiai fontosságú épületeket. Még aznap este meg­jelentek az első barikádok, s éj­szaka további 1600-at építettek. Több mint százezren vonultak ki az utcára. A 30 ezer harcosnak rendkívül kevés volt a fegyvere. A felkelés megváltoztatta a fő­város eseményeinek korábbi ala­kulását. A prágai felkelés súlyosan veszélyeztette a nácik terveit. A cseh területeken összpontosult a középső, több mint egymilliós náci hadseregcsoport, Schörner marsall vezetésével. Ez összesen mintegy 62 teljes harckészültség­ben álló hadosztályt jelentett. Azonkívül Csehországban és Morvaországban a náci biztonsági szervek 90 ezer főnyi csapattestét is összevonták. Mindez olyan óriá­si erőt képviselt, amely világossá tette: saját erőből nem győzhet a felkelés. Május 6-án megkezdődött Be- nešov és Milovice térségéből az SS-egységek előrenyomulása Prága irányába. A főváros néhány külső negyedében visszaszorítot­ták a felkelőket. Egyidejűleg meg­kezdték a támadást azok a náci egységek is, amelyek a felkelés kirobbanása után a városban re­kedtek. A következő napon a ná­cik fokozták támadásaikat. Min­denáron igyekeztek elfojtani a fel­kelést és biztosítani a középső német hadseregcsoport átvonulá­sát Prágán. Különösképpen nehéz volt a május 8-ra virradó éjszaka, ami­kor a nácik fokozatosan behatol­tak a város központjába. Súlyos harcok folytak az Óváros téren is. Ebben a helyzetben kiéleződött a forradalmi és a polgári reakciós politikai erők nyílt ellentéte, amely különösen az ún. német fegyverle­tételről folytatott tárgyalásokon mutatkozott meg. Végül is a reak­ciós megalkuvó elemek aláírták a megállapodást, miszerint a fel­kelőknek szabad utat kellett bizto­sítaniuk a náci csapatok elvonulá­sához. A dokumentumot május 8- án 16 óra tájban írták alá, tehát azután, hogy a német hadsereg képviselői május 7-re virradó éj­szaka Reimsben, 8-án pedig Ber­linben parafálták a Németország fegyverletételéről szóló okmányo­kat. A 8-án megkötött szerződés­sel rendkívül veszélyes helyzet alakult ki Prágában. Nem lehetett tudni ugyanis, hogy a még mindig felfegyverzett, visszavonuló fa­siszta csapatok nem rendeznek-e a városban még egy nagy mé­szárlást. Az események alakulását ekkor egy új, döntő tényező befolyásol­ta. A szovjet hadsereg meggyorsí­totta a május 7-re tervezett prágai hadműveletet. Már május 6-án reggel - a cseh nép felkelésének támogatására és a harcoló Prága felszabadítására - megkezdte az utolsó nagy hadműveletét. A Ko- nyev marsall parancsnoksága alatt harcoló 1. ukrán front egysé­gei május 8-án Lounyig jutottak. 1945. május 9-én, hajnali három órakor a Vörös Hadsereg egysé­gei északról behatoltak Prágába. A nap folyamán a többi szovjet egység is elérte a fővárost. Május 9-e, és 11 -e között befejeződött Csehország megtisztítása a náci csapatoktól, s ezzel Európában végérvényesen befejeződött a második világháború. A cseh nép májusi antifasiszta felkelése nemzeti felszabadító harcának betetőzését jelentette, amelyet a CSKP vezette munkás- osztály - vállvetve más hazafias és demokratikus erőkkel - a köz­társaság új alapokon való felújítá­sáért vívott. A\szovjet hadsereg segítsége nélkül azonban nem győzhetett volna a felkelés, s né­pünk nem nyerhette volna el tény­leges szabadságát és független­ségét. 1945. május 9-e történelmi mérföldkő, amellyel a csehszlovák nép - a csehek, a szlovákok és a hazánkban élő nemzetiségek - közös történelmének új szaka­szát nyitotta meg: Dr. FRANTIŠEK OUŔEDNÍK kandidátus A prágai repülőtéren Rybalko tábornok fogadta Fierlingert, a kassai kormány elnökét és helyettesét, Klement Gottwaldot (Archív-felvétel)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom