Új Szó, 1984. május (37. évfolyam, 103-127. szám)

1984-05-31 / 127. szám, csütörtök

VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG KOMMENTÁLJUK - — - — — Egy cipőben __ A nyugatnémet és brit sztrájkakciók háttere Immár harmadik hónapja tart a brit bányák kétharmadára kiterjedő bányászsztrájk, a nyugat­német fémipari dolgozók munkabeszüntetési ak­ciója is már harmadik hetébe lépett. Részleteit tekintve természetesen vannak árnyalati eltéré­sek az illető kormányok korszerűsítési tervei, illetve a munkások követelései között, lényegileg azonban itt is, ott is ugyanaz a munkáltatók és az alkalmazottak közötti konfliktus oka. A tőkés kor­mányok általában korszerűsítési programok be­vezetésében vélik megtalálni a válságból kivezető utat, s ezeket tüzzel-vassal keresztül akarják vin­ni. Még azon az áron is, hogy a racionalizáció - ami korszerűtlen üzemek bezárását, illetve ke­vesebb munkáskezet igénylő új technológiák be­vezetését jelenti - tömeges elbocsátásokkal jár, tehát tovább szaporítja a munkanélküliek amúgy is népes táborát. A dolgozókat képviselő szak- szervezeteknek van saját receptjük a munkanél­küliség leküzdésére, de a munkaadók ezt katego­rikusan elutasítják. Az alábbiakban rávilágítunk a nyugatnémet és a brit sztrájkharcok összefüg­géseire. „N em fogjuk aláírni a saját halálos ítéletünket“ - ezzel a kurta mondattal utasítot­ta el a sztrájkoló nyugatnémet fém­ipari dolgozók szakszervezeté­nek, a 2,5 millió tagot tömörítő IG Metallnak a követeléseit a fém- és gépipari munkáltatók szövetségé­nek elnöke. Hogy mit értett „halá­los ítélet“ alatt? A vasasszakszer­vezet azon követelésének a telje­sítését, hogy az ágazatban az ed­digi negyven óráról harmincötre csökkentsék a munkaidőt. Mint is­meretes, a fémipariak szakszerve­zete azt indítványozta a tőkés munkáltatóknak, hogy átmeneti időre szállítsa le a munkaidőt, mi­vel ha a dolgozók rövidített mun­kaidőben dolgoznának, lehetőség nyílna a jelenleg munkanélküli kol­légáik foglalkoztatására is. Az IG Metali és tagjai a munkanélküliség elleni harc legfőbb eszközének te­kintik a rövidebb munkaidőt, amo­lyan kényszermegoldásnak, hi­szen a normális az lenne, ha a kormány új munkahelyeket léte­sítene, de erre úgymond nincs pénz. A fémipari szakszervezet azzal érvel, hogy a munkaidő min­den egyórányi csökkentése 650 ezer új munkahelyet hoz létre, a harmincöt órás munkahét beve­zetése három éven belül legalább 1,4 millió új munkaalkalmat nyújt­hat, tehát csaknem egymillióra le­hetne mérsékelni a munkanélküli­ek mostani két és félmilliós tá­borát. A szakszervezet a rövidített munkaidővel párhuzamosan a bé­rek változatlan szinten tartását is követeli, s ez az, amiről a munkál­tatók hallani sem akarnak. Ók ért­hetően nyereségközpontú szem­lélettel közelítenek a kérdéshez: azzal érvelnek, hogy a 35 órás munkahétnél változatlan fizetések mellett az órabérek 14,3 százalék­kal nőnének, tehát az összköltsé­gek csaknem tíz százalékkal len­nének nagyobbak, végső soron pedig csökkenne a nyugatnémet áruk versenyképessége. A múlt héten Kohl kancellár is hallatta szavát az ügyben, s mint várható volt, helytelennek nevez­te a fémipariak követeléseit. A sztrájk kezdete óta a bonni kor­mány nyilvánvalóan a munkáltató­kat támogatja. Miután három hete Baden-Württemberg tartomány üzemeiben mintegy hatvanezer munkás sztrájkba lépett, a mun­kaadók másnap további 65 ezret kizártak a munkából, akik sem bért, sem pedig munkanélküli se­Svájc 133 NSZK Japán ■■ Franciaország | Nagy Britannia | 15484 ■.7097 Olaszország USA A sztrájkok miatt kiesett munka­napok száma néhány fejlett tő­kés országban 1976-1981 (ezer nap). Forrás: ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) gélyt nem kapnak. A kizárt munká­sok számára a szakszervezet kö­teles ún. sztrájkpénzt folyósítani. A tőkések lépésének a célja vilá­gos: a szakszervezet anyagi meg­gyengítése. A sztrájk nyomán a fém- és vasiparhoz szorosan kötődő cégek egymás után álltak le alapanyag- illetve alkatrészhi­ány miatt, ez történt a Volkswa­gen, a Daimler-Benz és a BMW gépkocsigyár üzemeiben is. A le­állított üzemek dolgozói sem bért, sem munkanélküli segélyt, sem sztrájkpénzt nem kapnak. A se­gélyt köztudottan nem a cég, ha­nem korlátozott ideig a szövetségi munkaügyi hivatal folyósítja, s ez a bonni kormányhivatal most úgy döntött, hogy nem részesíti mun­kanélküli segélyben a leállásra kényszerült üzemek dolgozóit, mert azok nem „szokásos“ mó­don vesztették el állásukat. A kor­INNEN — ONNAN Gázkitermelés Afganisztánban Afganisztán két legnagyobb gázlelőhelyén, Dzsarkudhukban és Hagzsigugerdhakban a múlt évben 2360 millió köbméter föld­gázt termeltek ki. A két vállalat dolgozói szocialista munkaver- senyszerződést írtak alá. Arra vál­lalkoztak, hogy meggyorsítják a gáznak, ennek a népgazdaság számára nagyon fontos nyers­anyag kitermelésének az ütemét. A kormány megkülönböztetett gondot fordít a gázlelőhelyek dol­gozóira. (Azija i Afrika) Komplett berendezések Mint az Ekonomicseszkaja Ga- zeta a nemrég közölt cikkében megállapítja: a Szovjetunió tavaly 3,2 milliárd rubel összegben ex­portált komplett berendezéseket, s jelenleg 67 országban 764 ipari, mezőgazdasági és egyéb beruhá­zás folyik szovjet berendezések, illetve műszaki segítség felhasz­nálásával. A beruházásokat lebo­nyolító országok általában az im­portált berendezésekkel gyártott termékekkel fizetik ki a szállítások ellenértékét. Tavaly az ilyen jelle­gű tételek összege 4,8 milliárd rubelt tett ki, a teljes szovjet beho­zatal mintegy 8 százalékát. A komplett berendezések legje­lentősebb vásárlói a szocialista or­szágok, amelyek a jelenlegi öt­éves tervidőszak első három évé­ben 11 milliárd rubel összegű árut szállítottak a Szovjetuniónak az onnan vásárolt beruházási java­kért és műszaki közreműködésért. Jelenleg alapvetően szovjet szállí­tások és technológia alapján épül­nek például atomerőmüvek Bulgá­riában, Csehszlovákiában, Kubá­ban, Lengyelországban, Magyar- országon és az NDK-ban. Sok­oldalú és földrajzilag is széles körű a fejlődő országokba irányuló komplett berendezés export is Ezekbe az országokba a Szovjet­unió ugyancsak elsősorban ener­getikai és nehézipari berendezé­seket szállít, illetve ilyen beruhá­zások végrehajtásában vesz részt. (f) Növekvő olajfogyasztás A Nemzetközi Energia Ügynök­ség (IEA) adatai szerint az elmúlt év második felében - négy évig tartó folyamatos csökkenés után - ismét növekedésnek indult az OPEC-országok együttes olajfo­gyasztása, s az emelkedés az idei első negyedévben is tovább tar­tott: 2,4 százalékkal haladta meg a tavalyi év azonos időszakát. Az összesített adaton belül azonban számottevőek az egyes ország­csoportok közötti eltérések. Nyu- gat-Európában például 4,8 száza­lékos csökkenés mutatkozott, az észak-amerikai kontinensen vi­szont 6,5 százalékos növeke­dés. (f) mány ezzel is a munkáltatók mal­mára akarja hajtani a vizet, hiszen ezeket a pénz nélkül maradt állás­talanokat szembe próbálja fordíta­ni azokkal, akik a szakszerveze­tektől kapnak támogatást. A fémipariak sztrájkjához szoli­daritásból számos más ágazat munkásai is csatlakoztak, s ennek következtében jelenleg csaknem 250-300 ezerre tehető a sztrájk­akcióban résztvevők száma. Mindenképpen viharos hetek elé néz az NSZK, mert a sztrájk több hétig is elhúzódhat. A kancellár azt nyilatkozta: szeretné, ha elül­nének a gazdasági viharfelhők. Az igazi viharral fenyegető felhőt nem is a mostani sztrájk, hanem az azt kiváltó ok: az egyre tömegesebb munkanélküliség jelenti. A I agy-Britanniában a nyu­#V gatnémet fémipariakénál jóval régebben, jelenleg már har­madik hónapja sztrájkol a bányá­szok nagyobbik része. A szén- szállítások egyre érezhetőbb ki­maradásának légkörében „ünne­pelhette“ tehát Margaret Thatcher a napokban hatalomra jutásának ötödik évfordulóját. A sztrájk csu­pán egy kis mozaikkockája annak az országos méretű elégedetlen­ségnek, amellyel a fizetésből élők követik a kormány népellenes gazdaságpolitikáját. Ezt igazolja egy napokban megtartott közvéle­ménykutatás is; a megkérdezettek egy százaléka vélte csak úgy, hogy a konzervatív kormány sike­resen küzd a szegénység felszá­molásáért. A bányászsztrájknak gyakran tragikus mozzanatai is vannak, a karhatalmi erők a kormány uta­sítására nemegyszer durván be­avatkoztak a tárnák előtt felügye­letet tartó sztrájkőrségek ellen. A bányászok tiltakozó akcióját itt kissé más okok indították el, mint az NSZK-ban. A Thatcher-kor- mány ugyanis ellentmondást nem túróén kijelentette: egy pennyt sem kíván költeni a veszteséggel termelő szénbányák fenntartásá­ra, s ezeket egymás után bezárja, a nyereséget hozókat pedig foko­zatosan magánkézbe adja. A so­rozatos bányabezárások követ­keztében több tízezer bányász vá­lik egyik napról a másikra állásta­lanná, s tovább duzzasztja a 3,1 milliós munkanélküli sereget. Nem csoda, hogy azok a bányászok, akiknek Damoklész kardjaként függ a fejük felett a munkanélküli­ség veszélye, erélyes tiltakozó ak­ciót kezdtek a kormány bányabe­zárási terveinek a visszavonása érdekében. A „vaslady“ azonban becenevéhez híven egy jottányit sem hajlandó engedni, s elutasí­totta a kompromisszum lehetősé­gét, sót nem is volt hajlandó erről tárgyalásokba bocsátkozni az Or­szágos Szénhivatal vezetőivel. A kormány egyelőre azt hajtogat­ja, az ország széntartalékai fél évre elegendőek, és nyugodtan pihen a babérjain, abban remény­kedve, hogy egy másik fontos energiahordozóból, a kőolajból bőségesen hoznak felszínre az északi-tengeri olajkutakból, s eb­ből még exportra is futja. Való igaz viszont, hogy néhány acélgyárban és hőerőműben - melyek szenet használnak - üzemelési fennaka­dások mutatkoznak. Habár a kormány egyelőre igyekszik félvállról venni a sztráj­kot, nem biztos, hogy annak elhú­zódása esetén továbbra is így te­het. Intő példaként ott van ugyanis a tíz évvel ezelőtti eset: akkor a munkáspárti kormány bukásá­hoz vezetett a bányászok sztrájk­Ía " P. VONYIK ERZSÉBET Az új évfolyamra gondolva Az elmúlt napokban a pártalapszervezeti és a magasabb fokú alakulatokban is megtartották az utolsó előadásokat, szeminári­umi és záróbeszélgetéseket, s ezzel lezárult a pártoktatás 1983/84-es évfolyama. Tegyük azonnal hozzá, hogy csak a hallgatóknak. A pártoktatás felelős irányítói, az alakulatok vezetői és az oktatók számára még nem ért véget a munka. Rájuk az évnek egy új, nagyon felelősségteljes szakasza vár. Értékelniük kell az idei pártművelődést, mégpedig sokolda­lúan, hogy a tapasztalatok és tanulságok jó alapul szolgálja­nak a következő oktatási év tartalmi és módszertani megújí­tásához. Nem sablonos és nem rutinszerű munka ez, még .akkor sem, ha évről évre megismétlődő feladat. Ahhoz, hogy a pártoktatás valamennyi előadását s főleg szemináriumi beszélgetéseit eleven, alkotó vitaszellem hassa át, számos alapelvet, aktivizáló formát és módszert kell figyelembe venni s megtartani. A legfontosabbak között említhetjük a differenciált beosztást, az elmélet és a gyakorlat szoros egységét és az időszerűséget. Mindez lehetővé teszi a gazda­ságpolitikai kérdések tanulmányozását és egyben a munka­helyi feladatok s problémák megvitatását is. Alkalmat ad arra, hogy a hallgatók részletesebben tájékozódhassanak az egyes bel- és külpolitikai kérdésekben, hiszen az ezek iránti érdeklődés a nemzetközi helyzet, főleg az amerikai rakéták európai telepítése miatt az utóbbi időben jelentős mértékben megnövekedett. Korántsem teljes a lista, azoknak a kérdéseknek a köre, amelyeket az elkövetkező napokban a pártbizottsági ülése­ken, pártgyűléseken, a pártcsoportok és a pártoktatók tanácskozásán a pártoktatással kapcsolatosan mérlegre kell tenni. Nem kerülheti el a figyelmet és az elemzést az előadók és a propagandisták munkája, a módszertani és didaktikai kérdések, köztük a szemléletesség elvének a betartása sem. A szemléltető oktatási eszközök, a táblák, grafikonok, képek, magnetofon, dia- és írásvetítő használata ugyanis az a terü­let, ahol a pártoktatás hatékonyabbá tételéért a legtöbbet lehet és kell tenni. A párt politikájának megfelelően járnak el, akik önkritikus igényességgel elemzik a lezárult pártoktatási évet. Az egyes alapszervezetekben tett látogatások tapasztalatai pozitívak. A galántai (Galanta) Május 9-e Egységes Földmüvesszövet- kezetben és a gabčíkovói Csehszlovák-Szovjet Barátság Állami Gazdaságban is egyaránt komplex módon, sokolda­lúan elemzik, értékelik a pártoktatást. A tematikus és idő­rendi tervek betartása, a szervezési kérdések és a részvétel mellett az oktatás igényesebb oldalait is mérlegre teszik. Nem kerüli el figyelmüket az oktatás gyakorlati értéke sem, s ebben elsősorban az a mérce, hogy a hallgatók az előadást követő vitákon és szemináriumi beszélgetéseken eljutottak-e a saját problémák és nehézségek megoldását célzó javasla­tokig, s mindez fokozta-e az egyéni kezdeményezéseket. Aktívabbak voltak-e a párttagok, az egyes tanácskozásokon és gyűléseken hányán szólaltak fel, hogyan alakult a munka­verseny, szélesedett a szocialista brigádmozgalom, s meny­nyiben volt eredményes az újítók tevékenysége. Ilyen, sőt még szélesebb körben hat ösztönzően a jól szervezett pártoktatás, s mindennek még hatékonyabb érvé­nyesülését célozza a CSKP KB Titkárságának ez év február­jában hozott határozata a pártoktatás hatékonysága fokozá­sának tapasztalatairól. Az ebben rögzített feladatok igénye­sek, de teljesíthetők. Feltéve, hogy mindenütt, valamennyi alapszervezetben valóban sokoldalúan, következetesen és önkritikusan értékelik a pártoktatást és a tanulságokból a jövőre nézve levonják a tapasztalatokat. EGRI FERENC A Nilrai Járási Higiéniai Állomás mikrobiológiai osztályának 44 tagú szocia­lista munkabrigádja a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója tiszteletére egyebek közt felajánlotta, hogy rövid időn belül hat új laboratóriumi eljárás alkalmazását kezdi meg, amelyek lényegesen javítják és meggyorsítják a munkát. A múlt évben 11 új vizsgálati módszer alkalmazását kezdték meg. A képen: dr. Zuzana Janečková, a szocialista munkabrigád vezetője (balol­dalt) és dr. Mária Kušniarová ivóvizmintát vizsgál (Amand Absolon felvétele - ČSTK) ÚJ szó*­4 1984. V. 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom