Új Szó, 1984. május (37. évfolyam, 103-127. szám)

1984-05-18 / 116. szám, péntek

ÚJ szú 5 1984. V. 18. i\ Emlékeztetve nevelnek A Gabčíkovói Állami Gazdaság emlékszobájáról, pártbizottságának hagyományápolásáról Vendégek voltunk - vendégeink voltak A község mindig jelentős szere­pet játszott a társadalmi haladá­sért folytatott küzdelemben, de vé­gül, a felszabadulás után megva­lósult, amiért lakosai a kommunis­ták, a forradalmár elődök vezeté­sével oly állhatatosan és kitartóan küzdöttek. A dicső, forradalmi múlt tárgyi emlékeit a Gabčíkovói Álla­mi Gazdaság emlékszobájában őrzik. Aki belelapoz az itt elhelye­zett emlékkönyvbe, láthatja: a gyűjtésért 1973. május 30-án a járási pártbizottság írásban fe­jezte ki elismerését. Aki pedig tü­relmes vizsgálódással körülnéz az emlékszobában, megbizonyosod­hat az elődök küzdelmének törté­néseiről. A dicső forradalmi múlt tényei egyszeriben ismeretté válnak. Varga Sándor, a község szülötte, három évig (1918-1921) harcolt a szovjét Vörös Hadsereg katoná­jaként, meg is kapta a Vörös Csil­lag Érdemrend kitüntetést. Mi­után pedig megalakult a CSKP helyi szervezete, a kommunisták vezet­te tüntetések, mezőgazdasági sztrájkok jelentették a forradalmi harcot. Erre emlékeztet-egyebek közt - az egykori plakát, melynek felirata: „Major István azt üzeni...“ A pártszervezet hivatalos műkö­désének betiltásakor az 1938. ok­tóber 10-én készített jegyzőkönyv pedig azt tanúsítja, hogy koránt­sem ösztönös, hanem tudatos volt a forradalmi harc. Feljegyezték: kitől, milyen mennyiségű marxista irodalmat koboztak el. Fenes And­rás neve mellett ez áll: 13,6 kg súlyút. Az 1942-ben írott csendőr­ségi jelentés pedig azt bizonyítja, hogy a hivatalos betiltás után is folytatták a harcot, hiszen az „Egy zsák lisztet se Hitlernek!“ akció szervezőiként kerültek bíróság elé: BartaI József, Tóth István, Alsódy Sándor, Árvái Irén, Nagy József meg sokan mások. Szocialista jelenünk megbecsü­lésének érzése egyre erősödik bennünk, ahogy azokat a fényké­peket nézzük, melyek bizonyítják: a felszabadulás után forradalmi változásra került sor a községben. Hét pár lóval, öt pár igavonóval, két traktorral kezdte a gazdálko­dást az 1948-ban szervezett itteni állami gazdaság. És a múlthoz mért előrelépés nagyságát fontol­gatjuk, amikor szemügyre vesszük a felnagyított, kivilágított, színes diafelvételeket, amelyek szemlél­tetik, hitelesítik a feliratos közlést: a községben 1965 és 1983 között 259 új házat, 25 új lakást építettek. Azután a falon látható bekere­tezett oklevélre pillantunk, s elis­meréssel állapítjuk meg: ez az állami gazdaság 1973. augusztus 31 -én jogosan részesült abban az elismerésben, amelyet a Munka Érdemrenddel való kitüntetése je­lent. És folytatjuk a szemlélődést a gazdaság dolgozóinak munkájá­ról, életéről készített riportképek megtekintésével, majd a kitünte­tett, élenjáró dolgozók arcképeit vesszük szemügyre. Ilyen az emlékszoba, melynek gyűjteTfcényét néhány hónappal így is lehet! A napokban egy sokszorosított levelet kézbesített számomra a posta, melyben a feladó, a Lo­sonci (Lučenec) Gázművek arról értesített - s nyilván fogyasztótár­saimat is hogy a távolsági gáz­vezetéken folyó karbantartó mun­kák miatt egy májusi hétvégén néhány órara szünetel majd a földgázszolgáltatás. Egyúttal ké­rik a fogyasztók szíves elnézését, megértését... Mi tagadás, meglepett kissé az előzékeny hangvételű értesítő, mert az illetékesek nem igen ké­nyeztettek el bennünket, pedig a különböző szolgáltatások aka­dozását már-már megszokhattuk. Félreértés ne essék, mi fogyasz­tók ezúttal sem lelkendeztünk a fontos szolgáltatás szünetelteté­se miatt, ám a gázmüvek eljárása elejét vette a sok zúgolódásnak, zsörtölódésnek. Pedig, ha jól bele gondolunk, nem is tettek többet kötelességüknél. -h. a.­ezelött Fekete Zoltán pártelnök kezdeményezésére, Kopócs Tibor képzőművész közreműködésével ízlésesen, szakszerűen elrendez­tek. S megtekintése után egyetér­téssel nyugtázzuk a pártelnök ma­gyarázatát:- Ilyen, mert pártbizottságunk, gazdaságunk kommunistái úgy vélik, hogy mozgalmi múltunk, for­radalmár elődeink küzdelmeinek feltárása fontos hozzájárulás múlt­beli értékeink megismeréséhez, szocialista jelenünk megbecsülé­séhez, a jövő távlatainak megérté­séhez és nevelési céljaink megva­lósításához. Természetesen, a pártbizottság s a község lakosságát képviselő helyi nemzeti bizottság a felelős­séget, az anyagi gondokat kölcsö­nösen megosztva az ilyen célú hagyományápolás érdekében nemcsak emlékszobát létesített, hanem mást is tett. Hamarosan megjelentetik a község történeté­ről szóló százoldalas kiadványt, melynek összeállításával már évek óta foglalkozik egy munka- csoport. Presinszky Lajos, a Du­naszerdahelyi (Dunajská Streda) Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem igazgatója, Gróf Árpád, a hnb elnöke, Fekete Zoltán, az állami gazdaság pártbizottságá­nak elnöke irányította a munka- csoport tevékenységét. Szél cibálja a falu utcáin járó emberek ruháját. Lesodorja a fák megfagyott virágainak szirmait. A határban elszomorító képet mu­tat a 60 hektáros barackos. Nagy László, a csallóközaranyosi (Zlat- ná na Ostrove) Csehszlovák Nép­hadsereg Efsz elnöke úgy becsli, hogy az április végi 5 fokos hideg elvitte a termés 95 százalékát. Lelassította a lucerna és más nö­vények fejlődését is. Panaszkodik az idei tavaszi időjárásra, amely sok gondot, nehézséget okoz a szövetkezetnek is. Arca gondterhelt, mégis arról beszél, hogyan teremtik meg a bő termés feltételeit, hogy legalább úgy zárják az évet, mint tavaly, amikor 15 millió korona volt a tisz­ta haszon. A szélsőséges időjárás ellenére is bizakodnak. Gondoz­zák, tápanyaggal látják el az őszi­eket. A határjárás után megállapí­tották, hogy a búza kétharmada elég sűrű, és jól fejlődik. Több mint 200 hektárba árpát vetettek, mert ritka volt. Ily módon biztosítják, hogy meglegyen a szemesek ter­vezett hozama. A hideg tehát lényegesen lelas­sította a növények fejlődését, s így később kezdhetik etetni a zöldta­karmányt az állatokkal. Számítot­tak rá, hogy a 30 hektár perkót korábban kaszálhatják. Sajnos, az időjárás viszontagságai miatt és mivel nem volt megfelelő növény- védószerük, ki kellett szántaniuk. Nincs más megoldás, helyére ku­- Ez a kiadvány - közli a pártel­nök - helytörténeti kiadvány ugyan, de az eszmei nevelés ügyét szolgálva kapcsolódik a ha­gyományápoláshoz. Ugyanis ma már szinte elképzelhetetlen a helytörténet művelése a község mozgalmi múltjának feltárása és megismerése nélkül. Ugyancsak a pártbizottság kez­deményezésére s vele együttmü- ködve tűzte ki célul programjában a CSEMADOK helyi szervezeté­nek vezetősége a tájház létesíté­sét. Már megvásárolták az 1103- as számú, erre a célra megfelelő régi, nádfedeles házat. Javítják, ahogy népiesen mondják: kutyáz- zák a háztetőt, gyűjtik a berende­zési tárgyakat, a régi munkaesz­közöket.- És ezzel egyidejűleg arról is gondoskodunk - magyarázza hogy a tájház ne csak a régiségek tárháza legyen, hanem az eszmei, a politikai nevelés, a szemléltető agitáció ügyét is szolgálja. Ennek a feladatnak a teljesíté­sére Bodó Pál, a pártbizottság alelnöke kapott megbízatást, vala­mint Cziprus Zoltán, Fekete Alf- rédné, Margita Nemčeková, Csör­gő Boriska mérnök és Jozef Ol- šavský mérnök, akik egy-egy párt- alapszervezetet képviselve tagjai a szemléltető agitációt szervező és irányító bizottságnak.- Sokoldalú tevékenységük egyik újabb ténye - folytatja a pártelnök hogy összegyűjtötték a felszabadulás óta készített fény­képeket, úgynevezett dia-tékát lé­tesítettek. Most foglalkoznak az anyag témák szerinti csoportosítá­sával, mert a vetítésekhez előre megszerkesztett műsorokat készí­tenek. A község most épülő művelő­dési házában az állami gazdaság emlékszobája melletti helyiségben fogják a kellő átalakítást követően a különféle ünnepségek, találko­zók és rendezvények alkalmával bemutatni ezeket a műsorokat.-A hagyományápolást a jövő érdekében hasznosítva teljesítjük a ma élő nemzedék megtisztelő kötelességét - fejezi be tájékozta­tását a pártelnök, s hangsúlyozza: - így, hogy emlékeztetve neve­lünk. Amihez az emlékszobába láto­gató, szerény tanúként hozzá te­hetem: az elődök dicső tetteihez méltó módon. HAJDÚ ANDRÁS koricát vetnek. Ilyen tehát a tava­szi határkép. Egyes táblákon fol­tos a hidegtől a tavaszi árpa, a ha­tár dísze viszont az őszi repce. Kilencven hektáron termesztik. Hasonlót nem látni a komáromi (Komárno) járásban. Nagyüzemi módszerek, gyorsa­ság - ez jellemző a gazdálkodásra ebben a szövetkezetben. Korsze­rű gépekkel dolgoznak, a szó szo­ros értelmében éjjel-nappal. Az IKR technológiai rendszerhez tar­tozó Cyclo 400-as vetőgéppel 100 hektár kukoricát vetnek el két mű­szakban. Idén Molnár János és Kovács János dolgozik éjszakai műszakban. A traktorosok jobban kihasználják a gép teljesítőképes­ségét az éjszakai csendben, mint nappal. A monitor pontosan kifeje­zi, megfelelő irányban halad-e a gép, a fotocella pedig sípoló jelzéseket ad, ha nem hull egyen­letesen a földbe a mag. Ilyen gép­pel lehet dolgozni. Persze, a nap­palosok - Csepregi József és Mol­nár József - is igyekeznek nap­közben. Teljesítményük valamivel kisebb, mert a karbantartást is nappal kell elvégezni. A négy trak­toros egy géppel a tavaszi idény­ben ezer hektár kukoricát vet el. Szervezetten, gyorsan folyik a munka ebben a csallóközi szö­vetkezetben, ahol még minden év­ben megküzdöttek az időjárás vi­szontagságaival és kedvezőre alakították a termelési és pénzügyi mérleget. BALLA JÓZSEF-Tessek jól figyelni! A három­fajta dohány mindegyikéből egy- egy levelet összecsavarunk és egy negyedik fajtába csomagoljuk. Az egyik végét növényi ragasztó­val megragasztjuk, majd egy kis géppel a megfelelő hosszúságúra vágjuk, és már kész is a szivar. Ugye milyen egyszerű? Próbálják meg önök is - hívta ki „párbajra“ a látogatókat néhány hete egy néger szivarkészítő. Ismerős a helyzetkép? Azok számára, akik meglátogatták a fo­gyasztási cikkek XV. brnói nem­zetközi vásárát a Z pavilonba is eljutottak, bizonyára sokat mond. Itt, a Považská Bystrica-i Gördülő­csapágy-gyár szomszédságában kínálta kerámia vázáit, tálait és korsóit, valamint cédrusfából fara­gott tárgyait Amerika szocialista országa - Kuba. S ide vonzotta a látogatók sokaságát egyik külke­reskedelmi vállalatuk, a Cubata- baco bemutatója, amelynek standja előtt nem akármilyen lát­ványosságban lehetett részük a látogatóknak. Egy néger szivar­készítő mindenki szeme láttára készítette különböző fajta szárított dohánylevélből a híres kubai szi­vart. Mi tagadás, volt kinek bemu­tatnia kézügyességét, és azt, hogy hogyan csavarják ezt a dohányter­méket. Ez persze nem is csoda, hiszen a kiállítók közül senki más nem szolgált ilyen érdekességgel. Egy kis történelem KuHában a dohány a cukornád után a második legfontosabb me­zőgazdasági termék. Egyidős az országgal, amelyek Kolumbusz 1492-ben fedezett fel. Európába Jean Nicot hozta be, aki a „Nicoti- ana Tabacumot“ Medici Katalin­nak ajándékozta. Azt mondanom sem kell, hogy a Kubai Köztársa­ságban a dohány termesztéséhez minden feltétel adott, kiváltképpen Oriente, Camaguey, Las Villas, Habana és Pinar del Rio tartomá­nyokban kedvezőek a természeti viszonyok. Viszont hiábavaló len­ne mindez, ha nem lenne, aki ezt kihasználja. Csakhogy a szivarké­szítésnek Kubában gazdag ha­gyománya van, a mesterség szin­te apáról fiúra száll. S bizony a szi­varkészítőket nem akármilyen megbecsülésben részesítik. 1864- től például a dohánygyárakban fel­olvasókat foglalkoztattak, s még manapság is ők olvassák Wells, Gorkij, Dickens műveit a munká­soknak, miközben azok kézzel csavarják a szivarokat. Jóllehet 1492 óta sokat változott a világ, mégis úgy tűnik, mintha ezt a szakmát kicsit mostohán kezelte volna a sors, hiszen a gépi terme­lés a többi ágazattal összehason­lítva aránylag kis mértékben ka­pott erőre. De hát a kézzel csavart szivarnak nincs mása, mondják a kubaiak. Raktározni is tudni kell A Cubatabaco külkereskedelmi vállalat, amely ezeket az illatos szivarokat szállítja, tulajdonkép­pen nemcsak azért jött a tavaszi vásárra, hogy dohánytermékeit kí­nálja, hanem - és elsősorban -, hogy megtanítsa az eladókat és a vásárlókat arra, hogyan őrizhető meg sokáig a kubai szivar minősé­ge. Ez az őshazában nem gond, de Európában, ahol teljesen más az éghajlat, már nem egyszerű dolog. A kubai szivar ugyanis semmilyen más termékkel együtt nem raktározható, óvni kell a nap­fénytől és a hidegtől, sőt a levegő páratartalmára is ügyelni kell. El­lenkező esetben a szivar kiszárad és elveszíti illatát. A szivarkészítők szerint a dohánytermékek raktáro­zása nem valami bonyolult feladat, de megfelelő raktárakra és foko­zott figyelemre mindenképpen szükség van. Az utóbbiból ugyan nálunk nincs hiány, a szivar raktá­rozására alkalmas helyiségből vi­szont egyelőre kevés van. Ez per­sze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gondos tárolás alapszabá­lyait nem kell elsajátítanunk. S a helyes raktározásból nemcsak nekünk, hanem még közel 80 or­szágnak kell vizsgáznia, ahová a Cubatabaco nem kevesebb, mint 125 millió darab szivart szállít évente. A kapitalista országok kö­zül elsősorban Spanyolország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc vásárol belőle a legtöbbet. A szocialista országok közül a Szovjetunió, Csehszlovákia, Bul­gária és az NDK a legnagyobb kereskedelmi partner. Az említett országok természetesen nemcsak különféle szivarokat, hanem textil­ipari termékeket, gépipari fo­gyasztási cikkeket, sportszereket, kávéfőzőket, déligyümölcsöt és nyersanyagokat is vásárolnak Ku­bából. Ezekből az árukból a tava­szi vásáron szintén bő volt a vá­laszték. A fogyasztási cikkek brnói nem­zetközi vására, amelyen Kuba 1976 óta vesz részt, mindig jó alkalom országaink együttműkö­désének bővítésére. A Cubatex, a Consumimport, a Contex, a Cu­batabaco, a Cubaindustria és a többi kubai külkereskedelmi vál­lalattal az idén is mindkét ország számára előnyös kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésére és új ismeretek szerzésére töreked­tünk. S hogy az igyekezetet siker koronázza-e, az már nemcsak a külkereskedelmi vállalatok mun­kajától függ. koVÄCSEDIT Fagyhullám után is bizakodóak A gabčíkovói emlékszobában. Balról jobbra: Fekete Zoltán pártelnök, Brezovský Árpád, a 2-es számú pártalapszervezet elnöke A szerző felvétele A libereci Légtechnikai Vállalat konstruktőrei és technológusai nagy gondot fordítanak termékeik használati értékének növelésére, műszaki színvonaluk emelésére és megbízhatóságuk fokozására. Ennek a törekvésnek az eredményességét bizonyítja az, hogy termékeik 33 százaléka magas műszaki színvonalú. A ZHA és a ZHB típusú légkondicionáló berendezések a legkorszerűbbek közé tar­toznak, teljesítményük a korábbi típusokénál 30 százalékkal nagyobb, ezenkívül csökkent a zajszintjük és növekedett élettarta­muk. A képen: a Vilém Bergman vezette szerelőcsoport a ZHB típusú berendezéseket szereli. (Petr Matička felvétele - ČTK)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom