Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)
1984-04-09 / 85. szám, hétfő
I KÉT KISLEMEZ A Népművelési Intézet jó szakmai-módszertani tevékenységének köszönhetően az utóbbi években felemelkedóben van a szlovák amatőr színjátszás. Erről tanúskodnak az országos seregszemléken és a jelentős nemzetközi fesztiválokon elért nagyszerű sikerek. De ez csak egyik mutatója a fellendülésnek; fontosabb a másik, az, hogy egészében emelkedett az amatőr színházi kifejezés színvonala, a dramaturgiai és a rendezői munkában erősödött a kezdeményező szellem, nagyobb az önállóság és a vállalkozókedv. A minőség már nem csak néhány városi amatőr együttes jellemzője, hanem az évekig elmaradott falusi színjátszásban is egyre inkább uralkodóvá válik. Sót, a legjobbak között ott van néhány, kis faluban működő együttes. Például a dubo- véi, a turanyi, a častai, a hubovái, nem beszélve az olyan rendkívüli jelenségről, amilyen a zeleneči ifjúsági Z-színház, amelynek tízéves tevékenysége egyik csúcsfejezete amatőr színházi mozgalmunknak egyáltalán, és jelentősége túlnő hazánk határain. Mindennek látni kell a hátterét is. A gyarapodás egyik legfőbb forrása, ösztönzője az idestova másfélszáz éves amatőr színjátszásunk gazdag tapasztalatanyagának tudatos szintézise, az átgondolt módszertani segítség és azoknak az amatőr művészeti fesztiváloknak és versenyeknek a rendszere, amelyek 1969-től az amatőr művészeti tevékenység módszertani irányításának a legjelentősebb fórumaivá váltak. A csoportok fejlettség szerinti kategorizálása, a vezetésükért vállalt felelősség az igényes, érzékeny és hozzáértő bíráló bizottságok, a színikritika, mely az amatőr mozgalomnak figyelmet szentel, fiatal hivatásos művészek együttműködése ezekkel az alkotó kisközösségekkel, az együttesek fiatalítása és más körülmények - mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a szlovák amatőr színjátszás ma egységes és jelentős kulturális cselekvést jelent. Az amatőr színház mindenkor kapcsolatban volt a társadalom életével. A szocialista építés feltételei között ez a jellemző vonása még inkább felerősödött és a mai amatőr színház egészében véve társadalmilag elkötelezett színház, amely a programjával és előadásmódjával egyaránt a társadalom és a kor aktuális kérdéseiről igyekszik vallani. Nyomatékos gesztussal szól és hat közönségére. Az amatőr színház talán ezért is nem szűkölködik nézőben. Érdekes és felfigyeltető jelenség ez, ha meggondoljuk, hogy milyen konkurenciát jelent számára a televízió, a film, a hivatásos színház és más, főként szórakozási, formák. Ez a gyarapodás, legalábbis az elért minőség stabilizálódása az amatőr művészeti tevékenység valamennyi formájára és műfajára kiterjed. Csak a bábjátszás nem tart eléggé lépést a fejlődéssel, ami a hivatásos bábszínházi tevékenység lemaradásának és a repertoár hiányosságainak a következménye is. Az amatőr színjátszás már régen megszüntette függőségét a professzionáris mintáktól és céltudatosan törekszik arra, hogy saját hangján szóljon, önálló repertoárt alakítson ki. Olyan együttesek ezek, amelyek többek között figyelemre méltó módon fejlesztették a mozgásszínház típusát; az amatőrök bebizonyították, hogy egy komédia műsorra tűzése, illetve előadása nem csak „jövedelmező“ és szórakoztató eseményt lehet, hanem fontos célokat is sugallhat. A hazai klasszikus drámairodalomban tett kirándulások néhány esetben megismételhetetlen eredményeket hoztak a dramaturgiában és a rendezésben. A gyermekszínház eltért attól, hogy a felnőtt, a „nagy“ színházat utánozza, a természetes, felszabadult gyermeki kifejezésmód fejlesztésének az útját járja immár, teret adva a fantáziának, a játékosságnak. A dramatikus játékra nevelés, (amelyben jelentős sikereket értek el többek között a művészeti alapiskolákban) és a dramatikus játék alapelvei a hangsúlyt az alkotásra helyezik a teremtő folyamatban, amelyet érzékenyen irányítanak a pedagógusok-ren- dezók, a végső színpadi megformálásig. Ma már elmondhatjuk, hogy ez a gyermekekkel végzett foglalkozás meghozta első gyümölcseit olyan vonatkozásban is, hogy egész sor tehetség nevelődött fel és került felnőtt- és ifjúsági együttesekbe, (mi több művészeti főiskolára és hivatásos színházba). De itt is mutatkozik bizonyos hiány megfelelő szövegkönyvekben; elsősorban a mai gyerekek, a pionírszervezet életéből merítő művek hiányoznak. A helyzetet részben enyhíti az „önkiszolgálás“, vagyis hogy ezek a gyermekközösségek maguk hoznak létre előadásra alkalmas szövegváltozatokat. A kisszínpadi együttesek, egy hosszabb válságos időszak után, újra lendületben vannak; főként a szerzői színház típusát fejlesztik tovább. Emellett azonban meg kell küzdeniük a műhelyeikben keletkezett szövegkönyvek elbírálásával és jóváhagyásával járó problé- f mákkal. A nemzeti bizottságoknak, melyeknek a színházi törvény szerint kötelességük a jóváhagyás, nincs erejük arra, hogy valamennyi azzal kapcsolatos munkával megbirkózzanak, és nincs a Szlovák Irodalmi Ügynökségnek sem. A kérdéssel foglalkoztak az amatőr művészeti tevékenységről rendezett szlovákiai konferenciák is, ennek ellenére az a mai napig megoldatlan. Nagy kár, hogy így van, mert éppen a kisszínpadok művelik és fejlesztik az olyan műfajt pódiumaikon, mint a szatíra. Tegyük ehhez hozzá, hogy a legjobb csoportok ambíciói már nem csak az úgynevezett kommunális humor felé irányulnak, hanem igényesebb feladatokra is vállalkoznak: foglalkoznak súlyosabb témákkal, köztük a háború és béke kérdésével, napjaink emberének erkölcsével stb. 1982 végén 1223 aktív szlovák színjátszó csoport működött Szlovákiában, továbbá 592 gyermekszínházi együttes, 324 bábegyüttes és 606 kisszínpad, összesen - beleértve a vers- és prózamondókat is - mintegy 20 ezer taggal. Ezek a számok tavaly sem változtak lényegesen. Ebből is látható, hogy az amatőr színházi tevékenység eléggé széles körű és intenzív; arányosan folyik városon és falun, művelik felnőttek, ifjak és gyerekek, különböző szervezetek és intézmények keretében is. De nem lehet elhallgatni néhány figyelmeztető jelzést sem. Egyre növekvő problémaként jelentkezik, hogy nincs elegendő vezető- rendező, elsősorban a gyermekegyüttesek számára. A tanítóknak, sok más elfoglaltságuk mellett, gyakran nincs idejük, és ilyen irányú tevékenységük nem talál megértésre a felettes szerveknél. A takarékossági intézkedésekből következően (villanyáram, fűtés, üzemanyag) megtörténik, hogy a színjátszó csoportok előtt bezárulnak a művelődési házak és más létesítmények kapui, vagyis azok a termek, ahol addig dolgoztak. Korlátozva vannak az utazások, a vendégszereplések, amelyek lehetővé tették, hogy egy-egy műsort többször és több helyütt is előadjanak, mindannyiszor kihasználva művelődéspolitikai jelentését is. Az amatőr művészeti versenyek és fesztiválok periodizálásában bekövetkezett változások azt idézték elő, hogy csökken a munka intenzitása, és jogos a félelem, hogy gyengül a módszertani segítség hatékonysága és alacsonyabbá válnak a kritériumok. Akárhogy is van, a verseny, a fesztivál, a konfrontálási lehetőség, a sikerélmény - ez mind komoly ösztönzője az amatőr művészeti munkának. Semmi nem helyettesítheti azt, amikor közvetlenül mérettetik meg egy alkotás, amikor élő kapcsolatban lehetünk az igényes és hozzáértő zsűrivel. Különösen így van ez, ha meggondoljuk, hogy a járási népművelési központok inkább ritkábban, mint rendszeresen dolgoznak együtt hozzáértő, egyben áldozatkész munkatársakkal. Ez elsősorban azokban a járásokban mutatkozik meg, ahol nincs hivatásos színházi „háttér“ és a szakmai segítséget mind nehezebben tudják megszervezni az amatőrök számára. A jelenlegi viszonyokat tekintve, az amatőr együttesek száma és terület szerinti megoszlásuk elegendőnek tetszik. De arra kell gondolni, hogy a működő együttesek ne lazítsanak és tovább gyarapítsák eddig elért sikereiket. A CSEMADOK rimaszombati (Rimavská Sobota) járási bizottsága nemrégiben plenáris ülésen értékelte az elmúlt évi tevékenységet és az alapszervezetek évzáró taggyűléseit. Pál Gyula, a járási bizottság titkára beszámolójában megelégedéssel állapította meg, hogy erősödött a szervezeti bázis: az elmúlt évben 350 új taggal gyarapodtak; Királyon (Kráľ) pedig a 80. alapszervezet alakult meg. Az alapszervezetek számát tekintve a járás országos viszonylatban is az elsők között van. Ezek a szervezetek döntő többségükben aprófalvakban és nem túl nagy létszámmal működnek, de működnek. Az utóbbi években megerősödött a klubmozgalom. A rimaszombati Tompa Mihály Klub mellett sikeres tevékenységet fejt ki a Šafári kovói Palóc Klub, s ígéretes próbálkozások vannak Nagybalogon (Veľký Blh) és Je- senskében is. Nem ilyen egyértelmű a fejlődés az amatőr művészeti mozgalomban. Visszaesés tapasztalható a színjátszásban - tavaly mindA Magyar Televízió tavalyi szilveszteri gálaestjének műsorában örömmel láttuk és élvezettel hallgattuk Sass Sylviát, a világhírű magyar operaénekesnőt, aki az utóbbi években szinte csak napokat tölt hazájában, az év nagy részében a világ operaszínpadjain áll közönség elé, s bűvöli el a zeneértőket gyöngyörű hangjával, tehetségével, s nem utolsósorban attraktív külsejével. A szilveszteri gálaesten Sass Sylvia meglepte rajongóit: ezúttal a popmuzsika területére tett váratlan „kirándulást“ és - amint azt tőle minden műfajban megszoktuk - kirobbanó sikerrel adta elő a Gibb-fivérek Barbra Streisand révén világhírűvé vált dalát, a „Woman is Love“-ot természetesen magyarul (Szerelmes asszony) G. Dénes György és Bradányi Iván kitűnő szövegével. A popzene kedvelőinek és Sass Sylvia rajongóinak nem kis örömére röviddel a tévépremier után a népszerű Favorit kislemezek sorozatban a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kiadta ezt a melodikus dalt az operaénekesnő előadásában. A lemez másik oldalán Roberto Ferri-Muschi Sara Quel, Che Sara című dalát énekli Sass Sylvia - olasz nyelven. A másik remek kislemez a Pepita-sorozatban jelent meg és a tavalyi Tessék választani! könnyűzenei vetélkedő két sikerszámát tartalmazza. Az egyik dal előadója Soltész Rezső, több magyarorössze nyolc bemutató volt, s ez bizony nagyon kevés. A felszólalók rávilágítottak az okokra. A falvakban és a városokban még mindig nincs megfelelő számban kulturális létesítmény, s ahol vannak művelődési házak, a téli hónapokban azokban sem adottak a feltételek az üzemeltetéshez. Emellett természetesen szubjektív okai is vannak a pangásnak. A kisszínpadi mozgalom területén is - még a járási fesztivált sem tudták megrendezni az érdektelenség miatt. A kórus- és táncmozgalomban már valamivel kedvezőbb a helyzet, biztató, hogy az utánpótlással olyan szakavatott pedagógusok foglalkoznak, mint Lévay Tibor és Tóbisz Ferenc. Ami a hagyomány ápolást illeti, több szép példa is akad, egyebek között népművészeti szobákat hoztak létre Hideg- kúton (Studená), Várgedén (Ho- dejov) és Nagybalogon. A tanácskozáson többen szorgalmazták, hogy szorosabb kapcsolatot kell kialakítani a szomszédos járásokkal, az ott működő kulturális csoportokkal és előadókkal, kölcsönös műsorcserékkel elősegítendő a fellendülést, -h. aszági és külföldi könnyűzenei fesztivál győztese, hazájában 1983-ban „az év pop-énekese“. Soltész Rezső Wolf Péter és S. Nagy István Vár/7című dalát adja elő, mely olyan jellegű, hogy szinte valamennyi korosztály tetszésére számot tarthat. A fülbemászó, melodikus dallam, a szellemes szöveg Soltész Rezső előadásában egyetlen pillanatra sem teszi kétségessé, hogy a szám méltán vált a tavalyi Tessék választani! könnyűzenei vetélkedő egyik legnépszerűbb dalává. A lemez másik oldalán Máté Péter- S. Nagy István Régi út című dalát hallhatjuk Máté Péter színvonalas előadásában. SÁGI TÓTH TIBOR Emléke eleven Jegyzet az Erdélyi János Napokról Szülővárosában ezúttal nem neveztek el róla utcát, nem nyitottak ereklyéit őrző emlékszobát, nem adtak ki életét és munkásságát ismertető füzetet, szobrot sem állítottak a tiszteletére. A helyiek, szellemi örökségének hűséges vállalói és gondviselői ezt részben már korábban megtették. Nagykaposon (Veľké Kapušany) az Erdélyi János Napoknak ezúttal az „é/ő hagyomány“ felvonultatása volt a céljuk - énekkel, tánccal, szép szóval, tudományos szintű előadásokkal, író-olvasó találkozókkal és a város fejlődését elemző kerekasztal-be- szélgetéssel. A hétgyermekes jobbágycsaládból indult európai látókörű néprajztudós, irodalmár, esztéta és filozófus születésének 170. évfordulóján aligha emlékezhetett volna meg méltóbban róla a szülőföld, mint a helyi néprajzi gyűjtemény kiállításával, a Komócsa néptáncegyüttes, a pedagógus-énekkar, a sárospataki és a helybeli diák-versmondók fellépésiével, az alapiskolások Lúdas Matyi- bemutatójával. Ezenkívül volt még színvonalas irodalmi vetélkedő Erdélyi János életéről és munkásságáról; előadások unokáitól, Erdélyi Zsuzsannától és Erdélyi Ilonától, Mészáros Andrástól, a Szlovák Tudományos Akadémia tagjától Megjegyzéssorozatok Erdélyi filozófiájához címmel. Dobai Béla sárospataki tanár Erdélyi pedagógiai, népdalgyújtói, irodalmi és közéleti tevékenysé- i géról beszélt. A „széljárta ungi róna“ szülöttjének a szobrához szép virágcsokrot helyeztek el a nagykaposiak ezzel a rendezvénysorozattal. GAZDAG JÓZSEF SZILVA JÓZSEF: Nyárasdi utcarészlet (tusrajz) Sikerek és gondok az amatör színjátszásban ALENA ŠTEFKOVÁ Az eredmények mellett... ÚJ szú 4 1984. IV. 9. Bodrogközi táj (Molnár János felvétele)
