Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)

1984-04-09 / 85. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1984. IV. 9. Szombaton kezdődik a pingpong-marat on Rajtláz a Moszkva-parton Szombaton a szovjet főváros Luzsnyiki sportkomplexumának kiscsar- nokában adnak randevút egymásnak az öreg kontinens legjobb asztali- teniszezői, ezúttal immár tizennegyedszer. Az EB színhelyén a legutóbbi olimpiai játékok ideje alatt a férfiak és nők röplabdatornáját bonyolították le. A csarnok nézőterén mintegy 9000 néző figyelheti az eseményeket, amelyek ezúttal tizenhat asztalon zajlanak majd. Szükség esetén a nézőtér további 1100 férőhellyel bővíthető, és erre alighanem szükség lesz, mivel Moszkvában az asztalitenisz versenyeket általában telt ház előtt bonyolítják le. így volt ez az első moszkvai EB-n is. VÁRAKOZÁS. Két évvel ez­előtt négy érmet várt a sportág hazai vezérkara a Budapesten in­dult csehszlovák együttestől, ak­kor azonban Hrachováék csaló­dást okoztak. A várakozás ugyan­is úgy szólt, hogy nói csapatver­senyben csak az éremszerzés nem lesz csalódás, minden más eredmény igen. Nos, Budapesten a csehszlovák női csapat a dobo­gó közelébe se tudott jutni. Rá­adásul az első számú csehszlovák asztaliteniszezónőnek, Hracho- vának ezúttal méltó társa sem akadt a csapatversenyre, így az lenne a meglepetés, ha mégis do­bogóra kerülne az együttes. A fér­fiak csapatküzdelmeiben két éve az Orlowski, Panský, Dvoŕáček trió a fináléban is érdekelt volt, ezúttal arra kisebbek az esélyei. Hrachovától viszont mindenkép­pen dobogó körüli helyezést vár a szakvezetés, hiszen ranglistael- sóként érkezik a szovjet főváros­ba. Panskýval kitűnő vegyes pá­rost alkotnak, így elsősorban Hra- chovával vannak kapcsolatban a szakvezetés érmes elvárásai. Kérdés, Vriesekooppal mire lesz­nek képesek a női párosban. LEGEK. Pontosabban „leg“- ek. Az majd csak a helyszínen derül ki, hogy tulajdonképpen eb­be a kategóriába hányféle érde­kesség kerül majd az április 22-én véget érő pingpongmaraton vé­gén. Egynéhányat azonban már jóelóre idesorolhatunk. Azt min­denképpen, hogy az EB legala­csonyabb résztvevője a nyugatné­met csapatban asztalhoz lépő Ur­sula Kamizuru lesz, aki 145 cm magas, pontosabban alacsony... Vagyis nemcsak a neve japán, hanem a termete is. Igaz, a nevét úgy kapta, hogy megkérték... Egy bizonyos Ursula Hirschmüllert egy bizonyos Kamizuru. így igaz, hogy a szinte már veteránnak számító hölgy Japánban asztaliteniszezik, de az EB-ken és a VB-ken egykori hazája színeiben. Két éve meg­szolgálta az útiköltséget, hiszen ezüstérmes lett a nyugatnémet csapat. Ilyen eredményért aligha­nem Moszkvából is szívesen kifi­zetné a nyugatnémet szakvezetés Kamizuru útiköltségét. Az is biz­tos, hogy a legmagasabb verseny­ző ezúttal is a jugoszláv Zorán Kalinics lesz. A 26 éves szabad­kai születésű játékos a kosárlab­dázók között sem számítana „kis­fiúnak“, hiszen 195 centijéhez 86 kiló testsúly párosul. Annak elle­nére, hogy nem túlságosan szíve­sen nyilatkozik, Moszkvában is alighanem sok újságíró kér majd tőle interjút, már csak azért is, mert rendszerint tolmács nélkül teheti, öt nyelven beszél - köztük magyarul is. Budapesten Surbek- kal megnyerte a férfipáros ara­nyát, tavaly Tokióban pedig a VB- ét is. Aligha van olyan szám, amelyben annyira biztos esélyes lenne, mint éppen a férfipárosban. Az is valószínű, hogy az EB legfia­talabb résztvevője a magyar Bá- torfi Csilla lesz. Annak ellenére, hogy még csak serdülőkorú, már három éve Topoľčanyban felhívta magára a nemzetközi asztalite­nisz-élet jószemú szakértőinek fi­gyelmét. Igaz, akkor - még alig 11 évesen - ugyan nem fért be az Európa-bajnoki címet szerzett magyar serdülő leánycsapatba, vi­szont a juniorok között (!) eljutott a legjobb tizenhat közé. Azóta egyenletesen fejlődik, serdülő EB- érmek jelzik emelkedő ívű pálya­futását, tavaly pedig már a magyar felnőtt válogatottban is bemutat­kozott. SIKERLISTA. Az eddig lebo­nyolított tizenhárom EB sikerlistá­jának élén két olyan versenyző áll, akik már régen nem szerepelnek asztalitenisz-versenyek rajtlistá­ján, mégsem fenyegeti őket az a veszély, hogy leszorítják őket eme képzeletbeli dobogó legfelső fokáról. Tíz aranyérmével a szov­jet Zoja Rudnova és a svéd Kjell Johansson vezeti a legjobbak lis­táját, a legtöbb egyéni győzelmet viszont Kóczián Éva érte el. Ö há­romszor volt Európa-bajnok egyé­niben, viszont összesen hat ara­nyérmet szerzett. Első egyéni győzelmét ő is Budapesten érte el, akárcsak Bérezik Zoltán, akinek szintén hat EB-aranyérme van. Őket viszont befoghatják, hiszen még további két aktív asztaliteni­szező nyert eddig hat Európa- bajnokságot: Magos Judit és Stellán Bengtsson. Eme sikerlis­tának élmezőnyében mindössze egyetlen csehszlovák játékos ne­vét találhatjuk, Milan Órlowskiét, aki háromszor állhatott a dobogó tetején. Egy EB-címet egyéniben szerzett - 1974-ben Újvidéken, majd nyert párosban Gergely Gá­borral és vegyes párosban Ilona Voštová-Uhlíkovával. A csapat­aranyérem hiányzik tarsolyából, bár Budapesten szinte karnyújtás­nyira volt tőle. KI LEHET AZ EB SZTÁRJA? Ha végignézzük az eddigi 13 EB történetét, szinte mindegyiken akadt olyan versenyző, aki több számban is a dobogón végzett. Legutóbb Budapesten például a holland Betti ne Vriesekoop, aki miután a vegyes párosban meg­szerezte a hollandok első EB-ara- nyát, aranyérmes lett a nói egyes­ben is, a női párosban pedig ezüst­érmet szerzett úgy, hogy a döntő­re sérülés miatt ki sm állhatott. Ezekben a számokban ezúttal is megvan minden esélye, hogy megismételje a két évvel ezelőtti bravúrt, csakhogy Valentyina Po­pova négy évvel ezelőtt három számban is diadalmaskodott, és ezúttal berni sikerének megismét­lésére készül. Erre leginkább a nói csapatversenyben, és persze az egyesben van esélye. A vegyes párosban megfelelő partnert oda­haza nehezen találnak számára, és négy évvel ezelőtti bajnoktársa, Narine Antonyan már jó ideje nincs formában. A férfiaknál vala­melyik svéd fiatal számíthat arra, hogy számos junior EB-siker után a felnőttek között is bekövetkezik számára a „frontáttörés". Habár jelenleg nincs olyan női játékos Svédországban, akivel a vegyes párosban is biztos sikerre számít­hatna a kétségtelenül Európa leg­jobbjának számító svéd férfiacsa- pat valamelyik tagja. Nagy várakozással tekinte­nek a szakemberek a Moszkva- parti randevú elé, hiszen két évvel ezelőtt nemzedékváltásról beszéltek, amelynek be kellett volna következnie Európa asz­taliteniszsportjában. Eme vára­kozások azonban az elmúlt két év során csak részben követ­keztek be, mégha az idei Európa 12 dobogóján az európai „új hullám“ képviselői álltak is. Mindenképpen ez a legnagyobb érdeklődéssel várt kérdés, amelyre a választ két héten be­lül megkapják. MÉSZÁROS JÁNOS Változatos sportélet Nő a hosszútávfutók száma • Van utánpótlás a labdajátékokban Szína (Seňa) a sportéletben első­sorban a nemzetközi Békemaratonról nevezetes. A Kassáról (Košice) induló futók ebben a 2400 lakosú Hernád menti községben érnek a táv feléhez, a hangulatos cigányzene, valamint lel­kes buzdítás közepette itt fordulnak vissza Kelet-Szlovákia legnagyobb vá­rosának irányába. Ennek a rangos futóversenynek a szinaiak nemcsak kívülálló szemlélői, de az utóbbi időben aktív részvevői is. Tavaly például a Maratón nevet viselő helyi sportegyesületből öten (Ficzere Bertalan, Farkas Gábor, Buhla Pál, Sándor János és Juhász Tibor) in­dultak a versenyben, s közülük a Kassa- vidéki járásban jelenleg a legeredmé­nyesebb hosszútávfutónak számító Fi­czere Bertalan az 1203 fős mezőnyben 2:45:08 órás idővel a 98.-ként ért célba. Bármennyire is népszerű Szinán a maratoni futás, a labdarúgást eddig nem tudta kiütni a „nyeregből“. A fiata­lok közül ennek a sportágnak hódolnak itt a legtöbben - ki kisebb, ki nagyobb sikerrel. A felnőttek labdarúgócsapata- amelyik a múltban szebb eredmé­nyeket ért el, mint az utóbbi években- jelenleg a járási bajnokság nyugati csoportjának listavezetője, s úgy tűnik, Kacsenyák László edző vezetésével megpróbál magasabb osztályba kerül­ni, ugyanakkor pedig a mostaninál még színvonalasabban, még szebben fur- ballozni. Szinte biztosra vehető, hogy ez a tervük megvalósul. Ha nem az idén, akkor a közeljövőben hiszen már most is igen ígéretes eredmények van­nak az utánpótlás nevelésében. Az ifjúsági labdarúgók a kerületi bajnok­ság I. osztályának kassai-gömöri cso­portjában a középmezőnyhöz tartoz­nak, s a legfiatalabbak is ügyesen ker­getik a bőrt. Az alapiskola és a Maratón sport­A szinai (Seňa) fordulónál minden évben lelkes közön­ség köszönti a Békemaraton részvevőit (ČSTK-felvétel) egyesület a gyermekek körében a labda­rúgás mellett a kosárlabdázás népsze­rűsítésében éri el a legjobb eredmé­nyeket. A helyi lányok csapata már évek óta a kerület élvonalába tartozik, s azon kívül néhány volt helyi tanuló (például az I. ligás kassai Lokomotívá­ban játszó Szitás nővérek) már élvonal­beli játékossá fejlődött. Ugyancsak hazai környezetben is­merkedett meg a kézilabdasport forté­lyaival Kresák István is, az I. ligás kassai VSŽ kiváló kapusa. így fest tehát Szí­na jelenlegi sporté­lete. Hogy milyen lesz a közeljövő­ben, arra Karaffa István, a száztagú helyi sportegyesü­let elnöke így vála­szolt:- Nincsenek nagy terveink, meg aztán nem is igen lehetnek, hiszen ennél sokkal többre nemigen futna sem az erőnkből, sem a pénzünkből. Még így is az a szeren­csénk, hogy a helyi egységes föidmú- vesszövetkezettel jó az együttműkö­désünk - hol mi se­gítünk neki, hol a szövetkezet ne­künk. Jelenleg a sportpálya új, kor­szerű öltözőjének építésével vagyunk elfoglalva, ugyanakkor pedig az anyagi­lag talán kevésbé igényes sakk- és asztalitenisz-szakosztály megalapítá­sán fáradozunk, s szeretnénk a sparta- kiádmozgalomba is bekapcsolódni. GAZDAG JÓZSEF Bocsánatos bűn?: Öl, butít - és kiéget (Ismerek egy nagyon tehetséges futballistát, brazilosan cse­lez, gyors és gólerős, zsebkendőnyi területen senki sem tudja nála látványosabban megjátszani a labdát. Kezdőse­bessége csodálatos, nagyszerűen lát a pályán. Az én focis­tám azonban már nem a régi. Barátságot kötött a pohárral. Amiben nem víz van. Neki és hasonló cipőben járó társainak, vezetőknek, edzőknek ajánlom hosszúra sikeredett írásom néhány rövid részletét...) Azt mondják, a sportolás önma­gában is nevel. így igaz! Bizony­gatni sem nagyon kell, hogy a sportági szabályok elfogadása, a küzdelem hevében történő be­tartása, a fegyelmező ítéletek tu­domásul vétele nagyfokú önura­lomra és tudatosságra oktat, a versenyzés közben oly nagyje­lentőségű kritikus pillanatok meg­ragadása pedig az összpontosítás rendkívül érdekes képességét fej­leszti. Ha arra gondolunk, hogy a sportoló az esetek túlnyomó többségében közösségben készül és később annak képviseletében, vagy éppen egy csapat tagjaként lép porondra, akkor már nyilván­való: a sportolás jelentékenyen hozzájárul az emberi kapcsolato­kat alapvetően meghatározó kö­zösségi érzés erősítéséhez, átté­telesen pedig a társadalmi tudat fejlesztéséhez is. A sport nevelő hatása vitathatatlan, s ennek nem mond ellent az sem, hogy, sajnos, akadnak rosszul nevelt sportolók, hogy sportolói közösségekben lábra kapnak a jellemet nem építő, hanem torzító szokások is. A sport nevelő hatásának teljes értékű ki­bontakozását mindig és mindenütt veszélyeztetik kisebb-nagyobb út­vesztők, amelyeket különböző emberi gyengeségek állítanak az egészséges folyamat útjába. D e elég a többszörösen összetett „okító“ monda­tokból - állítom az olvasóval. Tér­jünk konkrétabb vizekre. Az út­vesztők közül első helyen kell em­lítenünk az italt. Nemrégen nem­zetközi sikereket aratott élsporto­lónkat a bíróság elítélte alkoholos állapotban elkövetett gázolása mi­att. Más esetekről is tudunk, ame­lyek nem jutottak el ilyen szélső­séges határokig, csak kisebb-na­gyobb botrányokban, fegyelmi ha­tározatokban, a csapatokból való kihagyásban mutatkoztak. Azt is előre kell bocsátani: ha sportmoz­galmunk egészét, vagy élsportoló­ink számát vesszük figyelembe, akkor elenyészően csekély ezek­nek a eseteknek a száma. Mégis nagy figyelmet érdemelnek, mert élesen rávilágítanak egy helytelen szemléletre. A tudományos kutatók, az orvo­sok egyértelműen kimondják: az alkohol - még csekély mennyiség­ben is - árt a sportolók felkészíté­sének és sikeres versenyzésének. A közlekedésbiztonság érdekében végzett vizsgálatok és kutatások kimutatták, hogy már 10-15 gramm szesz is hozzájárul az agy­beli gátlások csökkentéséhez és a kísérleti személyek - bár az adott jelre gyorsabban reagáltak, mint egyébként - a kapott felada­tot nagy százalékban tévesztették el. Az sem kétséges ma már, hogy a sportolók számára az alkohol viszonylag kismértékű, de rend­szeres és alkalmi, s nagyobb mér­tékű fogyasztása szinte egyfor­mán ártalmas. Szovjet és amerikai orvosok párhuzamosan bizonyították: szeszfogyasztás következménye­ként a kísérleti alanyok minden egyes esetben úgynevezett mik- roszkópikus agyvérzésen estek át, s mivel szervezetünk képtelen új agysejteket termelni, a szeszfo­gyasztás miatt helyrehozhatatlan károsodás következik be. Azt is tudjuk ma már, hogy a szeszes italok hatására éppen azokban a tulajdonságokban mutatkozik először a gyengülés, amelyek a sportban döntő fontosságúak. Ittas gépkocsivezetőknél mutatták ki: teljesen bizonytalanná vált he­lyes és arányos térbeli látásuk, távolságbecsülésük, helyzetfelis­merésük, reagálóképességük pe­dig az alkoholfelszívódást követő órákban meghökkentően lelassult. A növekvő alkoholellenes pro­paganda eredményeként ma már általában elfogadják hazánkban az emberek, hogy a szeszfo­gyasztás veszélyes és ártalmas, mégis a konkrét esetekben bocsá­natos bűnnek tartják. Sajnos, ez a vélemény sok esetben jelentke­zik a sportéletben is. A szurkolók ma még termé­szetesnek találják: ha köz­vetlen kapcsolatba kerülnek egy nevesebb sportolóval, akkor meg­hívják egy pohár sörre, egy fröccs- re, vagy konyakra. Sőt, horribile dictu, még az sem ritkaság, hogy a szigorú gazdasági tilalmak elle­nére szeszes ital kerül bankettek, évzáró vacsorák, társas összejö­vetelek alkalmával a sportközös­ségek asztalára. Ritka az olyan sportoló ma már, aki az ital kedvé­ért iszik, de elég sok még mindig az olyan, aki a társaság, a bará­tok, s nemegyszer az alkalom kedvéért fogyaszt szeszt. A sport­pályákról kitiltották a szeszes ita­lok árusítását, ám a szurkolók kö­zül sokan beviszik a bort vagy a pálinkát a zsebükben. Nem gon­dolnak arra, hogy ezzel ártanak a sportnak, akadályozzák a szesz­mentes sportélet kialakulását. Hogy mennyire a bocsánatos vétkek közé tartozik ma még a szeszes italok fogyasztása a sportemberek körében is, azt leghívebben az edzők, a szakve­zetők példája mutatja. Nincs ugyan hivatalos statisztika róla, de becslések szerint az edzők leg­alább 50 százaléka, az egyesületi és szakosztályi vezetőknek pedig közel 70 százaléka szokott alko­holos italt inni. Képzeljük el, mi­lyen meggyőződéssel és hatással tudnak ezek az emberek alkoholti­lalmat állítani a sportolók, a labda­rúgók elé? Vagy gondoljunk aria, hogy milyen hatással van a fiatal sportolókra, ha vezetőik, edzőik szorgalmazzák: ne igyanak, de lépten-nyomon rajtacsípik őket (mármint a vezetőket), hogy élnek az alkohol nyújtotta örömökkel(?). Egyáltalán ezzel a kérdéssel kapcsolatban előtérbe kerül a ne­velők, a szervezők, a sikeres spor­tolók, a'labdarúgók példamutatá­sának fontossága. A sportegye­sületekbe bekerülő fiatalok tiszte­lettel és várakozással tekintenek oktatóikra, a tapasztaltabb, náluk kiforrottabb, nagyobb tudású spor­tolókra. Tanulni akarnak tőlük, át­veszik technikájukat, utánozzák stílusukat, figyelnek minden sza­vukra, minden mozgulatukra. Elta­nulják tőlük sok esetben a rosszat is, mert kritikátlanul szemlélik még tevékenységüket. A nevelésben talán a példa- mutatásnak van a legna­gyobb ereje, s ez jelenti egyben a nevelők mérhetetlenül nagy fele­lősségét is. A sportoló nagyfokú érettségére van szükség ahhoz, hogy megértse: neki akkor sem szabad szeszes italt fogyasztania, ha példaképei, a menők, a veze­tők nem vetik meg az alkoholt. Ha valahol, akkor a sportszer­vezetekben nagyon egyértelmű alkoholellenes propagandára van szükség és még az alkalmi italo­zást sem szabad elnézni. Senki­nek sem, de a sportolónak különö­sen nem bocsánatos bűn a szesz­fogyasztás, mert teljesítményében előbb vagy utóbb feltétlenül jelent­keznek hátrányai. A szeszt éppen úgy kell tekinteni, mint a doppingot és fogyasztását egyértelműleg til­tani kell a sportolóknak. Azt is számításba kell azonban venni: társadalmunkban az alkoholizmus elleni küzdelem nehezebb, bonyo­lultabb, mint a dopping elleni, mert a szeszfogyasztás tekintetében a sporton kívül is nagyon sok ha­tás ér minden versenyzőt, futbal­listát. Ezért kell nagy figyelmet fordítani a fiatalok meggyőzésére, s lehetetlenné tenni számukra az olyan alkalmakat, ahol az italozást bocsánatos bűnnek tekintik. Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt - hirdeti a frázissá koptatott mondás. Ehhez bátran hozzáte­hetjük: a sportolók esetében még a korai kiégéshez és az ered­ménytelenséghez is vezet. (T.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom