Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)

1984-04-02 / 79. szám, hétfő

A cseh könyv EGY REPREZENTATÍV KIÁLLÍTÁSRÓL „Misa“ külföldre indul A múlt esztendőben újabb ké­pes gyermek-folyóirat látott napvi­lágot a Szovjetunióban, a Misa. Elsősorban a külföldi gyerekek számára készült. A Szovjetunió című, ugyancsak külföldieknek szóló folyóiratnak már korábban is voltak sikeres gyermekoldalai. Ezért a szerkesz­tőség elhatározta, hogy külön fo­lyóiratot indít a gyerekeknek. Misa egy fiúnév, s egyben a kis- mackó beceneve, amelyik a 80-as moszkvai olimpia idején a világ minden táján belopta magát a gyerekek szívébe. A kisfiú és a medvebocs jóbarátok. Ók veze­tik a kis olvasókat számról számra. Misa azon fáradozik, hogy kö­zelebb hozza a gyerekeket a fel­nőtt élethez, megtanítsa őket az emberekkel való kapcsolatterem­tésre. Misa nemcsak szórakoztat, ta­nulni is lehet belőle. Tudományos­technikai rovatai szélesítik a gye­rekek látókörét, gazdagítják tudá­sukat. Ezek az anyagok könnyen érthetőek, népszerű stílusban tá­jékoztatnak, illetve azokról a hét­köznapi tárgyakról mesélnek, amelyek eredetét, történetét a gyerekek nem ismerik, jóllehet naponta használják őket. Mise hat nyelven jelenik meg, oroszul, angolul, spanyolul, ola­szul, németül és franciául, tehát segítségére lehet a nyelveket ta­nuló kisiskolásoknak is. MIHAIL SPAGIN A könyvhónap eseményeinek sorában majdnem az utolsó, de jelentőségében a Könyvszemle ‘84 kiállítással egyenrangú az a bemutató, amely a bratislavai Művészetek Házában látható. Sok szempontból az újdonság erejével hat, hiszen bár a szocialista cseh könyvkultúra a szlovákiai mellett él, fejlődik, e retrospektív jellegű kiállítás először nyújt betekintést a kiadói törekvések és a nemzeti irodalom mai áramlataiba. A cseh könyv címmel megrende­zett visszatekintő, a kiadói műhe­lyeket különálló egységekben be­mutató könyvtárlat egy nép szelle­miségét, irodalmárai, tudósai alko­tásain keresztül, teremtő erejét is láttatja. Az idézetek közül, amelyek az egyes kiadói és tematikus egysé­geket nemcsak képzőművészeti- leg tagolják, Zdenék Nejedlý gon­dolatát emelhetjük ki: „Mi a kultú­rában is sokat adhatunk a világ­nak. De ez nem sikerülhet, ha a nemzetit tagadjuk." Az egyete­mes értéket képviselő alkotások egymás mellé helyezése ébreszti rá az embert arra, mit is köszönhet az európai kultúra a cseh íróknak, költőknek. Legismertebbjeiken kí­vül, az egy-egy művészeti ágban kiemelkedőt alkotott képzőművé­szek, színházi emberek, zené­szek, tudósok munkásságát is közvetítik ezek a könyvet. Ugyan­így áttekinthetőek a társadalomtu­dományok, a természettudomá­nyok és a politika legújabb ered­ményei is. Ezzel együtt azonban Prágából messzire is ellátnak. A világirodalom, s benne a baráti szocialista országok irodalmaiból válogató fordítások a cseh könyv­kiadás nyitottságát is bizonyítják. Aligha lehet teljes képet adni mindarról, ami ezen a könyvbe­mutatón megismerhető. Kissé el­szomorító az a felismerés, hogy bár közös hazában élünk, sok könyvről csupán a sajtóbeli recen­ziókból, kritikákból szerezhetünk tudomást, mivel a két országrész között mind a mai napig rugalmat­lanul közvetít a könyvkereskede­lem. Egy-egy ilyen reprezentatív bemutatón tűnik fel leginkább, ki Hatszáz helyett ezer Az idén 50 ezer példányban jelenik meg annak a könyvnek a 2. kiadása, amelyben felsorolták a Szovjetunió ritka állatait és nö­vényeit. A katalógusban felsorolt valamennyi növény- és állatfajta különleges védelmet élvez, pusz­tításuk mindenütt tilos. A második kiadás az elsőnél jóval több növény- és állatfajtát sorol fel, hatszáz helyett ezret. Ez azzal magyarázható, hogy - mint a Szovjetunióban folyó kutatások bizonyították - védelem alá kellett helyezni számos rovart, rovarfaj­tát, halat, gilisztát és számos nö­vényt. ­A könyv rendszeres megjelené­se (az első kiadás 1978-ban jelent meg) alapvető feladatán kívül egy másik, nem kevésbé fontos prob­lémát is megold. Az állampolgárok ökológiai nevelésére, a lakosság ökológiai kultúrájára gondolunk. A Szovjetunióban e feladattal nemcsak az állami hatóságok, de a társadalmi szervek is foglalkoz­nak, amelyek közül a legnagyobb tömegeket a természetvédelmi társaságok mozgósítják. Elég, ha megemlítjük például, hogy az Or­szágos Természetvédelmi társa­ságnak az OSZFSZK-ban több mint 35 millió tagja van. (Fáklya) VILÁGKÖNYVTÁR • A publicisztikai regény átme­netet képez a tényirodalom és a szépirodalom között, s talán ép­pen ezért örvend nagy népszerű­ségének az olvasók körében. Az elmúlt évtizedben bekövetkezett műfaji kiteljesedését több nemrég megjelent alkotás is jelzi. A Lityeraturnaja gazeta főszer­kesztőjének, Alekszandr Csu- kovszkijnak a moszkvai Znamja irodalmi folyóiratban új publiciszti­kai regényéből jelentek meg rész­letek. A Bejezetlen arckép című alkotásban az Egyesült Államok egykori elnökének, F. D. Roose- veltnek az alakját rajzolja meg. Amint arról a szerző a regény bevezetőjében ír, a könyvnek nem feladata, hogy Roosevelt életéről, politikai tevékenységéről szóljon, így elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatát ismerteti. A re­gény második részét még az idén közli az említett folyóirat. A TASZSZ szemleírója, Daniil Kraminov, aki a második világhá­ború kitörése előtt Csehszlovákiá­ban és Skandináviában dolgozott tudósítóként, s így élte át a szö­vetségesek Nyugat-európai invá­zióját is, Az éjszaka kezdete című új könyvében közvetlenül a hábo­rú előtt a nyugaton tevékenykedő szovjet diplomaták erőfeszítései­ről írt. • Roger Vadim, az ismert fran­cia filmrendező Éhező angyal cí­mű Franciaországban megjelent novellájával, amelynek cselekmé­nye 1944 után, az ország felsza­badítását követő hónapokban ját­szódik, a francia bestseller-listák élére került. • Európa-szerte nagy figyel­met keltett Ismail Kadar albán író A holt hadsereg tábornoka című regénye, a filmesek érdeklődésére számot tartott. A regény témáját az az expedíció adta, amelyet egy olasz tábornok szervezett Albániá­ba, hogy a hazafiak ellen vívott harcban elesett olasz katonák holttestét exhumáltassa. A regény megfilmesítésére több haladó olasz filmes is vállalkozott volna, köztük Francesco Rosi és Elio Petri. Végül is Luciano Tavolini operatőr kapta meg a rendezés jogát, s filmjében a főszerepet Marcello Mastroianni játssza. Az antifasiszta eszmeiségü film kísé­rőzenéjét Gustav Mahler alkotása­iból válogatták. hol, mit és mikor szalasztott el megvásárolni, mert egy-egy kije­lölt szlovákiai könyvesboltban a cseh könyv hiánycikké lett, oly­kor csak pult alól szerezhető be. Minden nemzeti könyvkultúrának vannak olyan törekvései, amelyek olykor függetlenül a több nyelvre lefordított irodalmi alkotások tö­megétől, egyes olvasói rétegek ér­deklődésére mindig számot tart­hatnak. Pl.: a legtöbb esetben szinte csak az eredeti cseh nyel­ven hozzáférhetők V-W (Vosko- vec-Werich) korabeli rögtönzései­nek szövegei az egykori cseh avantgarde színházban (Osvobo- zené divadlo). Vagy ott van IV. Ká­roly cseh király életművét kép- zömüvészetileg is gyönyörű külső­ben közreadó album. Hogy a fris­siben megjelent, s nyomban több tízezer példányszámban elkelt mai szerzők műveiről ne is szóljak. A fentiek igazolásaként elegendő, ha a kiállításról egyenesen a kö­zeli cseh könyvesboltba megyünk, ahol már-már szemetbántó a vá­laszték szegényessége, egy-egy prágai könyvesbolthoz képest. Külön kell szólni az itt bemuta­tott gyermekkönyvekről. A prágai Albatros Gyermek és ifjúsági Ki­adó mellett más gyermekkönyvek­kel foglalkozó kiadói műhelyek is bemutatkoznak. Ezeknek a teljes skáláját végignézve megfogalma­zódott bennem a kérdés: Nem kellene-e a Madách Kiadónak job­ban odafigyelnie arra, hogy mi tör­ténik a cseh gyermekirodalom­ban? így talán nemcsak a jól be­vált Rumcájszt és a kis vakondo­kot „fedezhetnék" fel, de olykor a biztos siker és gazdálkodási mérleg (ez sem mellékes!) javítá­sával együtt, a megismertetésre is vállalkoznának, kevésbé hagyat­kozva a televízió esti meséi terem­tette „konjunktúrára“. Jirásek, Neruda, Čapek, Hašek, Wolker, Nezval, Nejedlý, Holan, Hrabal, Skála, Hrubín, Páral és a többiek, akiknek Európában ne­vük van. Nem kevés az ő olvasóik száma, de sokan vannak azok is, akik a fentebb felsorolt írókkal, költőkkel együtt a cseh kultúra más értékeinek létrehozóit is be­csülik, szeretik. A cseh könyv című kiállítás sok tekintetben rendhagyó. Méretei, témaköreinek gazdagsága, a ki­adói műhelyek bemutatása, a kö­zös szellemiség, társadalom és haza könyvkultúrában, irodalom­ban, tudományosságban is tükrö­ződő értékei jelzik, hogy az ilyen bemutatókat rendszeresebbé kel­lene tenni. (d-n) Egy regény centenáriumára R. I. Stevenson: A kincses sziget Ilyen centenáriumokról ritkán szokás megemlékezni. Nincs ben­ne semmi izgató, nem dúltak körü­lötte fékevesztett viták; minden köznapi, szinte feljegyzésre sem méltó volt, mégis nemzedékek tu­datába ivódott bele. Bűbájos me- séje-története mind a fiatalok, mind a felnőttek figyelmét egy­aránt lekötötte, egzotikum és nosztalgia lengte be; rohanó, el- gépiesedett világunkban ilyen csodák, események aligha történ­hetnek. Például egy orvos, praxi­sát feladva - ráadásul maga he­lyett egyenértékű képesített egyént szerez - barátaival együtt egy lakatlan szigetre megy, hogy megszerezze a hírhedett kalóz, Flint kapitány örökségét... Ugye, azonnal ráismernek A kincses szi­getre, a hősiesség és a helytállás, merészség és agyafúrtság regé­nyére, ahol élet és halál a véletle­neken múlik. Jim Hawkins, a zse-v niális hajósinas az almáshordóban véletlenül hallgatja ki a féllábú ka­lóz, John Silver viszontagságos históriáját, miközben páni félelem lesz rajta úrrá. Pisztolya ugyan egy pillanattal később sül el, mint tapasztaltabb kalóz-ellenfele ké­sének ritkaságszámba menően el­tévesztett dobása, végül is győze­delmeskedik fölötte. Valójában azonban tulajdon­képpen nem haragszunk Silverre sem, pedig tudjuk róla, milyen ve­lejéig romlott ember, vagyis Ste­venson elsősorban szórakoztatni akar, semmint gyűlöletet ébresz­teni. Mintha még abban a legmeg- átalkodottabb akasztófáravalóban is némi emberi értékeket fedezett volna fel... Páratlan feszültség, egymást kergető fordulatok jellemzik ezt az izgalmas regényt, a kalandos-ro­mantikus irodalom klasszikus al­kotását, pedig Stevenson nem is kimondottan írói igénnyel fogott bele a történetbe, inkább csak fia unszolására. Véleményem szerint idősebb korban is bátran pótolhatjuk a le­maradást, mert A kincses sziget mindenkor izgalommal és egyfor­mán fiatalos lelkesedéssel tölthet el bennünket. Nagyban leköti az ember figyelmét, gondolkodásra késztet, s talán nem hat frázisként, ha leszögezzük: harcol a sztereo­típia ellen is. Bár gyermekkori olvasmány-re­pertoáromban sem A kincses szi­get, sem pedig a Robinson Crusoe nem szerepelt, voksomat felnőtt­ként inkább az előbbire adnám frissessége, cselekményessége miatt. A kincses sziget elképeszt és izgalomba hoz; ezzel szemben Defoe főként „az ember“ életének újrakezdését ábrázolja, aki egye­dül harcol a természet erőivel. Az önmaga létéért küzdő ember tisz­teletreméltó csatája meghozza az áhított eredményt, meghat és in­dulatokat kavar, felcsillantja a pszichológiai momentumokat is. Rober Louis Stevenson rejté­lyekben és mindenfajta izgalmak­ban bővelkedő, mindamellett lé­lektani elemzésekben is gazdag kalandregényt írt. Száz év múltán ‘alán nem szerénytelenség el­mondani: A kincses szigetet szinte a világ valamennyi nyelvére lefor­dították. KÖBÖLKÚTI JÓZSEF Bábalelte babona ,.Minden városban, minden fa­luban, sőt minden házban az egész világon külön-külön babona vagyon“ - írja a derék Bornemi­sza Péter Semptén, ..Pünkösd táj­ba", az 1578. esztendőben, majd szinte vég nélkül sorolja elő a sok megtörtént“ boszorkányságát ..ez megfertéztetett világnak". Úgy látszik, hiába volt Kálmán ki­rály csaknem négy évszázaddal korábbi intése - ..boszorkányok pedig nincsenek“ a boszor­kányságban való hit egész száza­dunkig fenntartotta magát a nép körében. A néprajzosok legna­gyobb örömére persze, hiszen a belőle kisarjadó történetecskék (hiedelemmondák) elemzésével a távoli idők ködébe vesző múlt körvonalai is kibonthatóak. Nem csoda hát, ha szinte a néprajztu­domány kialakulásának kezdetei­től egyik kedvenc témája lett folk- loristáinknak a néphitkutatás. Gondoljunk csak Ipolyi Arnold. Ka­tona Lajos, Róheim Géza. a Szendrey-fivérek, Diószegi Vil­mos. Dömötör Tekla, Ujváry Zol­tán vagy a fiatalabbak közül Pócs Éva és Hoppál Mihály munkássá­gára! A sor persze még folytatható volna, s a felsoroltak közé illene Luby Margit neve is. aki ugyan nem volt hivatásos néprajzkutató, kis munkája, a Bábalelte babona mégis egyik legidézettebb müve lett a néphittel foglalkozó tanulmá­nyoknak. A szamosháti Tunyog. Matolcs, Szatmárcseke és Nyír­meggyes népi hitvilágát (Dömötör Tekla szavaival) „hűvös tárgyila­gossággal. de mégis szeretettel, a tanárnő fölényével, de ugyanak­kor nevelő szándékával“ bemuta­tó karcsú kötet először 1936-ban látott napvilágot. Azóta könyvritka­ságnak számított, s éppen ezért örülhetett a szűkebb szakma és a nagyközönség egyaránt, amikor az elmúlt esztendőben a budapes­ti Helikon Kiadó jóvoltából ismét megjelenhetett. Dömötör Tekla ír­ta hozzá az inkább személyes hangú, mint (újra) értékelő elő­szót. Ez utóbbira persze nem is igen volt szükség, hiszen Luby Margit szűkszavú, ám jórészt időt­állónak bizonyult megállapításai, szolid értelmezése mellett inkább idős beszélgetőpartnereit („adat­közlőit“) juttatja szóhoz. így anya­gának aprólékosabb értelmezése a kutatók későbbi feladata lett és - lesz! Azt hiszem, most már illene (leg­alább az efféle recenziókra jel­lemző tartalomjegyzék-ismertetés erejéig) elősorolni, hogy mi min­denről van szó a könyvben. Mai szóhasználattal élve. Luby Margit elsősorban a magyar népi hitvilág természetfeletti erővel fel­ruházott alakjait (boszorkány, tu­dós kocsis, táltos) és a hozzájuk kapcsolható hiedelemtörténeteket (szerelmi varázslás, rontás, kincs­keresés) mutatja be. Csupán egy fejezetben foglalkozik természet- feletti - mitikus - lénnyel, a li- dérccel. A bevezetőbe némi csodálkozó hangszínt kevertem, amikor Bor­nemissza Pétert hoztam föl példá­nak a boszorkányhit szívós utó­életével kapcsolatban. Nos, Luby Margit könyvének élő valóságként előadott történeteit olvasva cso­dálkozásunk csak fokozódik. Egész addig, amíg el nem olvas­suk Dömötör Tekla alábbi sorait, amelyek egy hatvanas évekbeli szamosháti gyűjtőút élményeit rögzítik: ..Valahogy a babonára fordult a szó. Házigazdám megve­tően mondta: nem foglalkozunk mi ilyen ostobasággal. De amit most mondok el, az igaz, az velem tör­tént! S ezzel elindult a történetek véghetetlen áradta megrontott te­hénről, amely véres tejet adott, boszorkányokról és gyógyításról, kincsásásról és más egyebekről, amelyeket mint 'igaz történeteket' mondott el. hiszen ővele vagy sa­ját családjával történtek“ Az azó­ta elmúlt két évtizedben - folytatja az előszó írója - alaposan meg­változott a világ, s a mai fiatalok már nem is ismerik e varázscse­lekményeket..." Ami persze nem is olyan nagy baj, hiszen ..bolond, aki kap a babonán", ám mégis érdemes ,,törődni vele. érdemes lejegyezni, mert maga az élő szó­beli történelem". LISZKA JÓZSEF ÚJ SZÚ 4 _ 1984. IV. 2. Erdős Pál (Románia) népballada-illusztrációja, amely a romániai grafika és könyvillusztráció Bratislavában rendezett kiállításán volt látható

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom