Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)

1984-04-02 / 79. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1984. IV. 2. Novembertől teljes kapacitással Évkezdés - decemberi teljesítménnyel • Faátvétel - papíron • A nyers- anyag-megtakarítás mérlege: plusz 6 millió korona • A tervteljesítés a hi­teltörlesztés záloga Üzemszemlére készültem, az igazgatói irodánál mégsem jutot­tam tovább. Alkalom pedig akadt volna, csak éppen a téma tartott vissza. František Stopka, a ru- žomberoki Észak-szlovákiai Cel­lulóz és Papírgyár üzemigazgatója dolgozószobájában féltve őrzött, ritka gyűjteményt mutat. Sorban veszi elő az egyes darabokat, s mindegyikhez némi magyaráza­tot fűz. Ha nem látnám, el sem merném hinni, hogy ilyen is léte­zik. Mert nem a gyár termékvá­lasztékának mintapéldányaival ál­lok szemben, hanem mindazokkal a fölösleges tárgyakkal, amelyek a próbaüzem során az új cellulóz­gyári kapacitás berendezéseibe kerültek. Mondanom sem kell: leg­többször az emberi hanyagság és felelőtlenség révén. És mindig a fa alapanyaggal. Hol a vagonokból, hol pedig a fahulladék szállítóitól. De minden esetben kellemetlen perceket vagy órákat szerezve az üzemelés irányítóinak. Hallgatva az igazgató szavait, egyre-másra tornyosulnak bennem a kérdések, amelyeket főként időszerűségük helyez előtérbe.- Kivitelezése idején ezt a nagyberuházást példaképül állí­tották az építők elé. Vajon az üze­melő kapacitást is megilleti ez a szerepkör?- Válasz gyanánt eredménye­inket, tapasztalatainkat összegez­ném. A szulfátcellulózgyár próba- üzemelésének megkezdése, vagy­is 1981 ősze óta a termelés növekvő tendenciát mutat. Tavaly, az év elején a kapacitás még csak 75-76 százalékos teljesítménnyel üzemelt, az esztendő végére azonban teljesen megváltozott a helyzet. November közepétől ugyanis üzemünk teljes kapacitás­sal termel. Az elmúlt évben időn­ként már elértük ezt a szintet, vagyis az átlagos napi 600 tonna cellulóz előállítását, de sajnos csak nagyon rövid időre. Két év alatt volt néhány olyan időszak, amikor teljes mértékben felszínre kerültek az építés fogyatékossá­gai, a pótalkatrészhiány. Szeren­csére csak jelentéktelen mérték­ben mutatkoztak a számunkra korszerű termelési technológia el­sajátításának gondja. A próba­üzem első két évében különös fi­gyelemmel kísértük a gépi-tech­nológiai berendezés karbantartá­sát. A termelésben dolgozók a technológiai-gépkezelői gondo­kat elvárásainknak megfelelően rendre felszámolták, a karbantar­tók viszont csak fokozatosan- üzemkiesés vagy a technológiai rendszer meghi­básodása idején- ismerkedhettek meg a berende­zések funkciójá­val. így némi idő­hátrányban dol­goztak. A terme­lés fellendülésé­ben leggyakrab­ban a szükséges pótalkatrészek hiánya fékezett bennünket. Nem kis gondot oko­zott az energeti­kai rendszer és az üzemegység­re való rákap­csolása. Az épí­tésből visszama­radt és a karban­tartásban felme­rülő nehézségek fokozatos felszá­molásával lépés­ről lépésre nö­veltük a teljesít­ményt. Szinte a tizenkettedik órá­ban - 1983 decemberében - értük el az előírt paramétereket, és így teljesítettük az állami bank feltéte­leit. A decemberi tervteljesítés szintjét az 1984-es esztendő első hónapjaiban is megtartottuk.- Mostanában, ha a fafeldolgo­zó ipar illetékeseinél érdeklődöm, előbb vagy utóbb szóba kerül a legfontosabb alapanyag, a fa kérdése is. önöknél ez miként jelentkezik?- A szulfátcellulózgyár vállala­tunknál az új cellulóz és papírkom­binát első szakaszaként épült. A technológia és a gépi-technoló­giai berendezések kiválasztásakor mindkét alapvető faféleség - tűle­velűek és lomblevelűek - anyagá­nak komplex felhasználásából in­dultak ki. Jelenlegi eredményeink igazolják, hogy ez a választás he­lyesnek bizonyult. A felszerelt gépi technológiai berendezés jól dol­gozza a fát, miközben csúcsszín­vonalú minőségi paramétereket érünk el. Ma üzemünkben hétféle lomble­velű és kétféle tűlevelű fából ké­szül a szulfátcel­lulóz. Kissé ké­nyesebb téma az I tonna cellulóz előállításához szükséges fafel­használási nor­ma teljesítése. A beruházás megvalósítói ugyanis adósok maradtak egy alapvető gond- a tömeg sze­rinti faátvétel- megoldásával. A vasúti vagonok mérésére olyan mérlegeket sze­reltek fel, ame­lyek nem felel­nek meg erre a célra. Nem marad más választásunk, minthogy az érvényes szerződések alapján szinte ellenőrizhetetlenül vesszük át naponta a 150-190 vagon fát. És csakis a kísérőlevélen feltünte­tett számok helyességében bízha­tunk. Nem véletlen tehát, hogy túllépjük az egységnyi termék alapanyag-szükségletének terve­zett szintjét. Pedig ez a kérdés megoldható lenne. Bízom abban, hogy a szállítókkal sikerül rendez­nünk közös gondjainkat, legalább­is addig, míg az iparvágányon fel nem szerelik a szükséges mérle­get. Más képet mutat a további, többnyire vegyi alapanyagok fo­gyasztása, Kedvezően alakult pél­dául a nyersanyagmegtakarítás tavalyi mérlege, melynek többlete II millió koronát tesz ki. S ha ebből leszámítjuk a fafogyasztási norma túllépéséből keletkezett öt­millió koronás veszteséget, akkor is még 6 millió korona többletet könyvelhetünk el. Ilyen összegek hallatán felvetődik a kérdés: nem túl nagyok-e a fogyasztási normá­ink? Ez nincs így. Megegyeznek ugyanis Kanada, az USA, a skan­sult meg: hitelben, amit fokozato­san cellulózzal fizetünk vissza. Egyelőre mennyire eredményes a hiteltörleszés?- Elsősorban arra kell odafi­gyelnünk, hogy rendre elérjük a cellulóz szerződésben rögzített minőségi paramétereit, és évente 80 ezer tonnát exportáljunk ebből a termékből. Büszkék vagyunk ar­A falerakat egy része - madártávlatból (Gyökeres György felvételei) dináv államok és a Szovjetunió élvonalbeli cellulózgyárainak ha­sonló követelményeivel. És ezen a szinten vagyunk mi is, ami a technológia elsajátítására és a szakemberek jó felkészültségé­re vall. A vezető gazdasági dolgo­zók, a technológusok és a meste­rek naponta elemzik és összege­zik az egyes fogyasztási értéke­ket, így mindig áttekintésünk van ezekről az eredményekről.- A beruházás hazai viszonyok között szokatlan formában való­Naponta 150-190 vagon fa érkezik a gyár terüle­tére- A cellulóz- és papíriparnak több mint százéves hagyománya van Ružomberokban. Egy ilyen hatalmas kombinát felépítése megalapozottnak bizonyult: mun­kaerőt köt le, kihasználja erdeink fakészletét, a közlekedési hálóza­tot és a vízforrásokat. És éppen ez utóbbi szempont miatt választot­tak egy olyan korszerű technológi­át, amely összekapcsolja a gyárat a városi víztisztító-állomással. A hulladékvíz így az előkészítés után csak a tisztítóállomáson ke­resztül kerülhet a Vágba. A külön­féle gázkeverékeket a fakéreggel együtt energiafejlesztő kazánok­ban égetjük el. Korszerű berende­zésekkel fogjuk vissza a szennye­ző gázokat is. Igaz viszont, hogy időnként a környéken kellemetlen bűz csapja meg az emberek orrát. Ezt legtöbbször a gépi-technoló­giai berendezés meghibásodása, vagy az égetőkazánok üzemzava­ra okozza. De ez egyre ritkábban fordul elő. És az sem mellékes, hogy a régi berendezések üzeme­lésekor jóval nagyobb mértékű volt a levegő szennyeződése, mint jelenleg, amikor a cellulózgyár két és félszerte többet termel. Az üzemigazgató válaszaiban többnyire a pozitívumok és a biza­kodó hangulat van túlsúlyban. Ami viszont nem jelenti azt, hogy a gondokat mellőzik a gyárban. Tudnak róluk, s amint csak tehetik, felszámolják valamennyit. J. MÉSZÁROS KÁROLY A gyermekekért és a nőkért A Szlovákiai Nőszövetségben az elmúlt években a legfontosabb feladatok közé tartozott a munkahelyeken megszüntetett alapszerveze­tek helyett a lakóhelyeken aktivizálni a lányokat, asszonyokat. Komoly szervezőmunkát igényelt ennek megvalósítása. Vajon Ipolyságon (Šahy) hogyan birkóztak meg ezzel a feladattal, hogyan működnek az alapszervezetek? Erről beszélgettünk Bellus Júliával a városi bizottság elnökével.- Igaz, még új tisztségviselő va­gyok itt a városban, de a nőszö­vetség tevékenységébe évek óta bekapcsolódom - mondotta. A városban működő öt alap­szervezetben és a közigazgatási­lag hozzá csatolt gyerki (Hrkovce) és pereszlényi (Preselany) szer­vezetekben közel 500 tagot tarta­nak nyilván. Az egyes alapszerve­zetekben folyamatosan növekszik a taglétszám, hiszen, ha a nők látják, hogy a tevékenység vonzó, szívesen bekapcsolódnak.-A pedagógusok, óvónők és tanítónők szép számmal vannak a vezetőségekben, azt szeretnénk elérni, hogy valamennyien tagok­ká váljanak. A gyermekeken ke­resztül igen hatásos szervező­munkát végezhetünk. Hisz az óvó­nők naponta kapcsolatban vannak az anyukákkal, az iskolások pedig szívesen vállalják a mamák meg­hívását a rendezvényekre. Bellusné nemcsak ezért tartja fontosnak a pedagógusok munká­ját a nőszövetségben. Tudja, a szülőkön, elsősorban az édes­anyákon keresztül milyen nevelő­hatás érhető el, s ez a jövő nem­zedék szempontjából egyáltalán nem lebecsülendő. Az ateista ne­velés terén elért eredményei is azt igazolják, hogy mint pedagógus­nak, mint nőnek közel kell kerülnie a szülőkhöz, hogy útmutatását el­fogadják. Ilyen szellemben szólalt fel a nemrég megtartott járási kon­ferencián is.- Gyakran foglalkoztatnak a gyermekek iskolán kívüli nevelé­sének problémái. Az előző mun­kahelyemen bekapcsolódtam a polgári ügyek testületének tevé­kenységébe is. Tudom, a név­adók már a legtöbb helyen bevál­tak, de vajon nem túl hosszú idő telik el addig, míg a gyermek újra közvetlen résztvevője a polgári szertartásnak? A személyazonos­sági igazolványok átadása a kö­vetkező állomás. S közben a szik­ra- és a pioníravatás emlékeze­tessé tételéről gyakran megfeled­keznek. Ipolyságon a nószövetség tagjai már eddig is tevékenyen kivették részüket a polgári ügyek testületének munkájából, s az el­következendő időszakban velük együttműködve szeretnénk tovább lépni ezen a téren. Nő, anya, pedagógus. Ez a há­rom szerepkör tölti ki életét. Mind­három szempontból nézve mond­ja, mit szeretnének még jobban, vonzóbban végezni.-A béli (Bieľ) gyermekotthon­nal szeretnénk kapcsolatot tartani. Többféle elképzelésünk van, hogyan segíthetnénk ezeknek az apróságoknak, mivel szerezhet­nénk örömet nekik. De nemcsak a legkisebbek állnak közel hoz­zánk, hanem az idősebbek is. A jól működő nyugdíjasklubbal, mely­nek Darida Ernóné a vezetője, szintén szeretnénk közös akciókat szervezni. A lakótelepeken élő nők be­szervezése itt nem olyan gond, mint a nagyvárosokban. Az igaz, hogy nem kell az egyes akciókra házról házra járva, minden ajtón becsöngetve agitálni a nőket, de tennivaló azért akad. A környezet­szépítést mindannyiuk ügyének tartják, ebbe mindig sokan bekap­csolódnak.- Szerintem a gyermekgondo­zási szabadságon levő anyáknak kellene többet adnunk. A gyakorlat azt mutatja, hogy a munkáltatók szakszervezeti üzemi bizottságai nem szentelnek kellő figyelmet nekik. Pedig esténként bizonyára szívesen szabadulnának néha rö­vid időre a gyermekek mellől, hogy elbeszélgessenek, társaságban töltsenek el egy-két órát. Szeret­nénk bevonni ezeket a nőket is a szervezetbe, akár olyan formá­ban, hogy az otthon készített kézi­munkájukból kiállítást szervezünk. A helyiséghiány viszont éppen ebben az esetben okoz gondot. Ha a lakótelepeken volna megfele­lő hely, bizonyára szívesen men­nének egy-egy rendezvényre ott­honuk közelében. Ugyanúgy, mint a gimnázium tornatermébe, ahová már hosszabb ideje minden szer­dán rendszeresen tornászni jár­nak.- Rendezvényeinket többnyire szombaton, vasárnap tartjuk. Ilyenkor jönnek el a legtöbben. Bevált az a forma is, hogy a gyer­mekek műsorral lépnek fel, s így többen vesznek részt akcióinkon. A szabad idő hasznos eltöltését mindig szem előtt tartjuk. Ennek jegyében szervezzük munkánkat. Például az olvasómozgalom igen szépen fejlődik. A könyvtárban mindig szívesen látják a nőket, író-olvasó találkozót, irodalmi es­tet bármikor szervezhetünk ott. A földművesszövetkezettel is jó a kapcsolatuk, sok dolgozó nő tagja a szervezetnek. A Milex helyi üzemével is jól együttműködnek, már csak azért is, mert az üzem élén nő áll. A Pletával nehezebb összehangolni a tevékenységet, mivel ott műszakokra dolgoznak, és sokan járnak vidékről, de a helybeli dolgozók többségéhez már megtalálták az utat. Lelkesen beszélt, mit hogyan fognak szervezni, hogy minél több aktív nőt nyerjenek meg a szerve­zeti életnek. Ő maga nem otthon ülő típus. Megszokta, hogy szervez, emberek közé jár. Kommunista szüleinek példáját követi. Férje szintén pedagógus. Megérti, hogy Júlia asszonynak a tanítás után is vannak kötelességei. Hetente egyszer, immár 16 éve, a tanítók járási énekkarába jár Lévára (Le­vice) próbálni, s természetesen a fellépésekre. A nagyobbik lánya a Szovjetunióban tanul, Natália pedig megszokta, hogy gyakran van elfogaltsága. Rövidesen ő is megérti, hogy a gyermekekért és a nőkért párhuzamosan dolgozik, tevékenykedik az anyukája. DEÁK TERÉZ Nyitrán a Tekos vállalat javítómű­helyének dolgo­zói már többször kaptak dicséretet munkájukért. A ruhaneműket javító asszonyok tevékenységét Matyó Erzsébet irányítja. A felvé­telen Matyó Er­zsébet (balról) és Daniela Mésáro- šová ellenőrzik a javítás minő­ségét. ; Pavol Matis felvétele ra, hogy tavaly ezeknek a követel­ményeknek eleget tudtunk tenni. Bizonyítja ezt az is, hogy az állami minőségellenőrző intézet június­ban a tűlevelű fából készült, októ­berben pedig a lomblevelűekből előállított cellulózt az I. minőségi osztályba sorolta. Külföldi meg­rendelőink a minőséggel egyéb­ként is elégedettek, komolyabb reklamációt tavaly nem kaptunk. Még két dolgot szeretnék megem­líteni: a tavaly legyártott szulfátcel­lulóz 97,4 százaléka első osztályú volt, pedig a szerződésben ez az arány csupán 85 százalék. A má­sik: a tervteljesítés, amely decem­bertől kedvezően alakult. E fontos mutatók teljesítése a hiteltörlesz­tés záloga, és távlatokat nyit válla­latunk további műszaki fejleszté­séhez.- Liptó a turisták kedvenc láto­gatóhelye. Errefelé járva ezért kí­váncsi a ember; milyen a Vág vize; elviselhető-e a város levegője... Környezetvédelmi szempontból mit hozott ez a beruházás? Bellus Júlia

Next

/
Oldalképek
Tartalom