Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)

1984-04-29 / 102. szám, vasárnap

Ec# hét a nagyvilágban (Április 21. — április 28.) Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Szombat: Közleményt adtak ki a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának budapesti üléséről A húsvéti ünnepek alatt hatalmas békefelvonulásokat tartottak Nyugat-Európában Alois Indra csehszlovák parlamenti küldöttség élén a Szovjetunióba utazott, - Lezajlott Bejrútban a csapatszétválasztás Prágában megkezdődött a Varsói Szerződés katonai tanácsának ülése. - Konsztantyin Csernyenko Moszkvában fogadta az olasz külügyminisztert Az SZKP KB főtitkára vázolta a párt készülő új programját. - Összeült a Hágai Nemzetközi Bíróság Nicaragua panaszának megtárgyalására Sadli Bendzsedid algériai államfő befejezte magyarországi látogatását és Prágába érkezett. Mauno Koivisto finn elnök Moszkvában tárgyalt Konsztantyin Csernyenkóval. - Reagan Kinába érkezett Oscar Fischer, az NDK külügyminisztere befejezte ausztriai látogatását - Folytatódtak a kormányalakítási tárgyalások Libanonban Mitterrand francia elnök befejezte olaszországi látogatását Tárgyalások és menetek a békéért Világszerte rendkívül nagy visszhangot váltott ki a Varsói Szerződés országai külügyminisztereinek budapesti értekezletéről kiadott közlemény. A nyugat-európai rakétatelepítés megkezdése óta tartott ilyen szintű tanácskozás résztvevőinek állásfoglalásából egyértelműen kitűnik az a meggyőződés, hogy a nemzetközi helyzet jelenlegi veszélyes fejlődését nem tekintik visszafordíthatatlannak. A budapesti tanácskozás záródokumentuma nyomatékosan hangsúlyozza: a tárgyalások útjára való visszatérés egyetlen lehetőségét, egyetlen esélyét sem szabad elszalasztani. Országaink békeakaratának beszédes bizonyítéka, tanújele a közlemény ama megállapítása is, hogy a szocialista államközösség mindenkor kész az érdemi tárgyalásokra, az építő párbeszédre. Ugyanakkor figyelmeztetnek arra: jelentősen nő az emberiség létét fenyegető nukleáris háború veszélye, s ezért meg kell állítani az atomfegyverkezési verseny különösen veszélyes új szakaszát. Az érdemi tárgyalások elengedhetetlen feltételének tartják viszont, hogy kontinensünkön megszűnjön a nukleáris eszközök felhalmozása, a már telepített amerikai rakéták kivonása. Csak ez teremtheti meg az alapot a tárgyalások felújításához csak így érhetők el - az egyenlő biztonság elve alapján - megállapodások Európának a nukleáris fegyverektől való mentesítéséről. A budapesti közlemény újólag megerősíti a szocialista országok javaslatainak időszerűségét, amelyeknek lényege az, hogy nem céljuk a katonai fölény megszerzése, de azt sem engedik meg, hogy a másik fél katonai fölényre tegyen szert velük szemben. Az erőegyensúlyt a legalacsonyabb szinten akarják biztosítani. Hogy e javaslatok közül csak a legfontosabbakat említsük: a Varsói Szerződés tárgyalásokat, megállapodást ajánl a NATO-nak a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról, a békés kapcsolatok fenntartásáról, Európa vegyifegyver-mentesítéséröl, a katonai kiadások befagyasztásáról, a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról, a világűr militarizálásának megakadályozásáról. A békefelhívással egyenértékű közlemény közzétételével szinte egy időben került sor számos nyugat-európai országban a fegyverkezési verseny megfékezését, az általános leszerelést követelő nagyszabású menetekre és tüntetésekre. Világnézeti, pártállási különbségeket félretéve a húsvéti hétvégen hatalmas tömegek vonultak fel, gyűléseken és egyéb megmozdulásokon adtak hangot aggodalmuknak kontinensünk jövőjéért. Az NSZK-ban több százezer ember vett részt a hagyományos húsvéti békemenetekben. A tüntetők egyik fő követelése az volt, hogy ne telepítsenek új nukleáris rakétákat Európába. Mindenütt a békét éltették, általános leszerelést követeltek, és bírálták az Egyesült Államok fegyverkezési politikáját. Több megmozdulás volt amerikai katonai létesítmények körül, így például a mutlangeni amerikai katonai támaszpont előtt, ahova az első Pershing 2-es rakétákat telepítették. A spanyolországi Teleno városban és környékén több száz fős tömeg ahhoz a területhez vonult, amelyet a hadsereg a közelmúltban vett el a parasztoktól gyakorlótér céljára. Hollandiában az ország délnyugati részén levő woensdrechti katonai bázishoz vonultak a tüntetők. Tábláik jelszavai az amerikai rakétatelepítést ítélték el. Nagy-Britanniában a Greenham Common-i légi támaszpontnál több tüntetőt letartóztattak azok közül, akik a húsvéti ünnepeken is tiltakoztak az új amerikai rakéták elhelyezése ellen. Ez a néhány példa is a sok közül az emberiségnek a békébe vetett reményét, az emberek józan, egyre erősödő békeakaratát tanúsítja. A baráti kapcsolatok további fejlesztéséért Sadli Bendzsedid, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnöke, a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) pártja főtitkára e héten először a Magyar Népköztársaságban, majd pedig hazánkban tett hivatalos, baráti látogatást. A szívélyes és baráti légkör, amely mind a budapesti, mind a prágai legfelsőbb szintű tárgyalásokat mindvégig jellemezte, hűen tükrözte azt az őszinte és kölcsönös igényt, hogy a felek tovább fejlesszék, még sokrétűbbé és tartalmasabbá tegyék a népeiket, pártjaikat, országaikat összefűző kapcsolatokat. Egyöntetű volt a megállapítás: az együttműködés fejlesztése előtt tág lehetőségek vannak - ezek teljes mértékű kihasználása közös érdek. Aggodalmukat fejezték ki a nemzetközi feszültség növekedése miatt, s rámutattak, hogy sürgős, hatékony intézkedéseket kell foganatosítani az általános és teljes leszerelés megvalósítása érdekében. Ugyanakkor kifejezték reményüket, hogy az európai bizalom- és biztonságerösítö intézkedésekkel és leszereléssel foglalkozó stockholmi konferencia hozzájárul a párbeszéd újrafelvételéhez, egy újabb tárgyalási folyamat megkezdéséhez. Mind a budapesti, mind a prágai tárgyalásokon a kétoldalú kapcsolatok mellett napirenden szerepeltek a világpolitikai helyzet időszerű kérdései. Az egyes válságtérségek problémáinak átfogó rendszerére irányuló törekvések támogatása mellett mindegyik fél kiemelte, hogy a politikai légkör javításának fontos feltétele a népek szabadságának és szuverenitásának biztosítása, a be nem avatkozás, valamint az erőszak alkalmazásáról való lemondás. A közép-amerikai válság Olyan politikai megoldást kell keresni a közép-amerikai válság megoldása érdekében is, amely a jószomszédi kapcsolatok, az államok belügyeibe való be nem avatkozás elvén alapul, tiszteletben tartja a népek önrendelkezési jogát, beleértve azt, hogy szabadon választhassák meg saját politikai, gazdasági és társadalmi rendszerüket. Nicaragua példája szemléletesen tanúsítja, hogy az Egyesült Államok minden eszközzel igyekszik megakadályozni az ilyen rendezést. Ez ismét bebizonyosodott e héten a hágai nemzetközi bíróság ülésén, amelyet a Nicaragua által benyújtott panasz megvizsgálására hívtak össze. A hágai nemzetközi törvényszéket az ENSZ alapokmánya rendelkezése alapján létesítették 1945-ben. Tizenöt bíráját az ENSZ-közgyűlés és a Biztonsági Tanács jóváhagyásával nevezik ki kilenc évre. A bíróság államok közötti konfliktusokban dönt a nemzetközi jog alapján, mégpedig minden olyan kérdésben, amelyet az ENSZ vagy szervei, tagállamai eléje terjesztenek. A közép-amerikai ország nagykövete e fórumon bírálta az Egyesült Államokat, mert fegyverrel, felszerelésekkel és tanácsadókkal támogatja az ellenséges szervezeteket és csoportokat, s maga is hozzájárult a kikötők aknazár alá helyezéséhez. Nicaragua sürgősséget és felfüggesztő határozatot kért a nemzetközi bíróságtól, vagyis azt, hogy rendelje el a kifogásolt cselekmények azonnali megszüntetését. Washington azonban a nicaraguai kereset benyújtását követően nyomban közölte: nem tekinti illetékesnek a hágai bíróságot az ügyben, és nem tartja magát a határozataihoz. Ezt az álláspontot fejtette ki az ülésen az amerikai képviselő is. A Reagan-kormány közép-amerikai politikája nyílegyenesen a beavatkozáshoz vezet - figyelmeztetett rá Nicaragua képviselője a Contadora-csoport tanácskozásán. Rámutatott arra is, hogy a Fehér Ház nem hajlandó to-' vábbra sem válaszolni a tárgyalási kezdeményezésekre. Ebben a helyzetben még nagyobb szükség volna a Contadora-csoport sikeres közvetítésére. A békéltetést vállaló országok - Kolumbia, Mexikó, Panama és Venezuela -, valamint a közép-amerikai válságban közvetlenül érintett államok e napokban összeülő külügyminiszteri tanácskozásán kellene elfogadni a regionális békeszerződés tervezetét. Santiago központjában a rendőrség április 26-án vízágyúkkal és gumibotokkal zavarta szét a chilei újságírók tüntetését. (Telefoto - CSTK) Összeállította: PROTICS JOLÁN A lobogó ember Szántó László születésének 90. évfordulójára Szántó László akadémikusra, a neves elméleti szakemberre, az egykori kiváló pedagógusra, a tudományos élet fáradhatatlan szervezőjére, a mesteri tollú publicistára, a Szlovák Tudományos Akadémia vezető munkatársára, egyszersmind a Csehszlovák Tudományos Akadémia tagjára emlékezünk ma, kilencvenedik születésnapján. 1894. április 30-án született Uhrovecben - szellemi küzdelmekkel, nemes politikai szenvedéllyel tele életre. Elhivatottan oktatói-nevelői pályára készült, de annál magasabb szellemi szférákba jutott. Középiskolában a losonci (Lucenec) tanítóképző intézetbe járt, 1914-ben érettségizett, majd a képesítése megszerzése után a budapesti Tanárképző Főiskolán folytatta tanulmányait, amelyet az első világháború kitörése és a hadiesemények félbeszakítottak. 1915ben bevonultatták katonának, s az oroszországi hadszíntérre vezényelték. Ott nem sok idő múltán hadifogságba esett. Mint haladó szellemű, háborút ellenző értelmiségi maga is így akarta, s ez a meggyőződése az oroszországi forradalmi események idején arra ösztönözte, hogy a polgárháború és az intervenció napjaiban önként jelentkezzen a szovjethatalom védelmére toborzott nemzetközi brigádok soraiba. Ez az időszak érlelte őt is szocialista forradalmárrá: 1920•ban belépett az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Pártba. Szovjet-Oroszországból hazatérve az elsők közt lett tagja Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Hogy megélhetését biztosítsa, tanítói szolgálatba lépett. 1921-től 1934-ig Őadcában, utána pedig 1945-ig Galántán tanított, de nem érte be a „nemzet napszámosa" becsületes, mindamellett képességeihez mérten mégiscsak szerény státusával. Fiatalon bekapcsolódott nemcsak a politikai, hanem a tudományos életbe is. Már a húszas években ideológiai, politikai és filozófiai tanulmányok, cikkek sokaságát írta, amelyekkel jelentősen hozzájárult a marxista-leninista filozófia hazai térhódításához, elméleti problémáinak feldolgozásához. Együttműködött a dávistákkal és Peter Jilemnickyvel, ugyanakkor főmunkatársa volt a Pravda chudobynak, és sűrűn jelentek meg írásai a Rudé právo, a Tvorba, a Komunistické revue, a Síp és rnás kommunista vagy baloldali sajtó hasábjain. Különösen megélénkült publicisztikai tevékenysége a húszas évek végén, amikor cikkek sorozatával a gottwaldi pártvezetés bolsevik irányvonalának érvényesítéséért harcolt. A Csehszlovákia német fasiszta megszállása előtti években pedig a népfrontpolitika meggyőződéses híveként s a vérbeli kommunista publicista bátor szenvedélyességével lépett fel a hazai reakció minden válfaja ellen. A felszabadulás után nagy lendülettel vetette magát a politikai és a tudományos élet szervezésébe. 1945-ben mint az Iskolaügyi Megbízotti Hivatal vezető beosztású dolgozója igen hasznos tevékenységet fejtett ki a népi demokratikus oktatási rendszer megalapozásában. Amellett a Marxizmus-Leninizmus Könyvtárának szerkesztőjeként lelkesen munkálkodott a marxizmus-leninizmus klasszikus műveinek kiadásán. Múlhatatlan érdemeket szerzett a szlovákiai filozófusok aktivizálásával, tevékenységük marxista irányzatú ösztönzésével, kiváltképp az 1950-ben tartott első filozófuskonferencián, amivel nagymér. tékben hozzájárult a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének kiépüléséhez. 1945-től 1951 -ig a Pravda Könyvkiadó főszerkesztője és igazgatója, 1952-53-ban a Pravda Nyomdavállalat igazgatója volt. Az 1953—1959-es években a bratislavai Közgazdasági Főiskola tanáraként működött, majd 1959-től 1967ig a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének igazgatói tisztségét töltötte be. Tudományos kutatómunkája elsősorban a dialektikus és a történelmi materializmus, a marxista ismeretelmélet, a filozófia története, a természettudományok filozófiai szerepe, a dialektika és a metodológia kérdéseinek vizsgálatára irányult. Mindemellett a tudományos kommunizmus kérdéskörében a politikai gazdaságtan dialektikájával, etikával, pedagógiával és pszichológiával is foglalkozott. Úttörő jellegű tanulmányai, cikkei többek közt a Pravdában, az Új Szóban és a Filozofia című folyóiratban jelentek meg, amelyekben mintegy jellegzetességként általában az egyén és a társadalom kölcsönhatásából indult ki. Több jelentős tudományos munka szerzőjeként tartjuk számor). 1948-ban jelentek meg A személyiség szerepe a történelemben, valamint a Két/ világ gazdasaga című művei, 1962-ben Válogatott művei, 1963-ban a Mi kell nekünk, majd 1967-ben az Október és az én utam a marxizmushoz című, összegező jellegű alkotása. Szántó László akadémikus, a szlovákiai tudományos élet felszabadulás utáni úttörő személyisége 1954—1957 között az SZLKP KB tagja volt, nem említve a korábban és később betöltött más párt- vagy közéleti funkcióit. Értékes tudományos és politikai munkásságát 1954-ben A szocializmus építésében szerzett érdemekért kitüntetéssel, 1958-ban a Vörös Csillag Érdemrenddel, 1959-ben a Köztársasági Érdemrenddel, 1972-ben pedig a Szlovák Szocialista Köztársaság Államdíjával ismerte el párt- és állami vezetésünk. Nem tetszetős aktualizálás, amikor sajátságos vonásaként meggyőződéses internacionalistának minősítjük, hiszen az egész élete, munkássága, minden cselekedete tanúsítja. Pedagógusnak készült, működött is ebben a minőségben, magyar tanítási nyelvű iskolákban is s ugyanakkor a legteljesebb egyetértésben dolgozott szlovák munkatársaival, elvtársaival. Ezt a szellemet és legbelsőbb meggyőződést a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a bolsevikok példája oltotta belé kitörülhetetlenül. Immár nemzedékek sora emlékszik rá, a szárnyaló hitű/belül örökké izzó marxistára, filozófus professzorra, pártmunkásra, aki előadásain, cikkeiben egyaránt szuggesztíven s meggyőzően szólt a marxizmus-leninizmus igazságairól, és aki kézirataival gyakorta megfordult az Új Szó és más szlovákiai magyar nyelvű lapok szerkesztőségeiben is - nagy elméleti tudásából táplálkozó meggyőző erőt, magabiztosr ságot, optimizmust sugározva maga körül. MIKUS SÁNDOR ÚJSZO 1984. IV. 29.