Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-03 / 54. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Február 25-töl március 2-ig Szombat: Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára befejezte budapesti tárgyalásait és Bulgáriába utazott. Vasárnap: Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke Ammanban megkezdte tárgyalásait Husz- szein jordániai királlyal - A Baszkföldön tartott tartományi választásokon az ETA-val rokonszen­vező párt megőrizte befolyását, a szocialisták je­lentős mértékben előretörtek. Hétfő: Vidoje Zsarkovics, a jugoszláv államfői testület alelnöke megkezdte moszkvai tárgyalásait a szov­jet vezetőkkel - a Japán Szocialista Párt 48. kong­resszusa a párt új programjáról kezdett tanácsko­zást Tokióban Kedd: A New Hampshire amerikai szövetségi államban tartott előválasztást a demokraták szárnyán nagy meglepetésre Gary Hart colorádói szenátor nyerte Walter Mondale volt alelnököt jócskán megelőzve - A Contadora-államok külügyminiszterei Panama­városban befejezték kétnapos tanácskozásukat a közép-amerikai válság békés rendezéséről Szerda: Amin Gemajel libanoni elnök Damaszkuszba érke­zett és tárgyalásokat kezdett Hafez Asszad szíriai államfővel - Nyikolaj Tyihonov szovjet kormányfő Moszkvában megbeszélést folytatott William Ve- rityvel, az amerikai-szovjet kerekedelmi-gazdasági tanács társelnökével Csütörtök: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elvetette azt a fran­cia határozati javaslatot, amely szerint ENSZ-erő- ket küldtek volna Bejrutba Péntek: A BVT Elnöksége, valamint Indira Gandhi indiai kormányfő, az el nem kötelezettek mozgalmának elnöke nyilatkozatban szólította fel Irakot és Iránt, hogy tegyék meg a háború beszüntetéséhez szük­séges ' lépéseket Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára is fogadta Vidoje Zsarkovicsot, a JSZSZK államelnökségének alelnökét SZOVJETUNIÓ Választások előtt Rendkívül jelentős belpolitikai eseményre készül a Szovjetunió: a szavazók vasárnap járulnak az urnákhoz, hogy megválasszák a Legfelsőbb Tanács képviselőit. A választásokat megelőző időszak már hagyományosan a számadás, illetve a következő feladatok kije­lölésének ideje. Ezúttal azonban a választási gyűlések szónokai ta­lán méginkább kihangsúlyozták az elért eredmények jelentőségét és az új teendők fontosságát, mivel Jurij Andropov elhunytéval új ve­zetője lett az SZKP-nak. A párt központi bizottságának februári rendkívüli ülése azonban a folya­matosság jelszavát tűzte ki, a fo­lyamatosságét a külpolitikában, a védelemben, a gazdasági és szociális szférában. A februári pártplénumra sok­szor hivatkoztak az e héten tartott választási nagygyűléseken a párt politikai bizottságának tagjai: Gro­miko külügyminiszter, Usztyinov honvédelmi miniszter, Gorbacsov KB-titkár és Tyihonov kormányfő. Beszédeikből egyúttal kirajzoló­dott az SZKP és a szovjet állam programja az elkövetkező idő­szakra. A folyamatosságot emelte ki Andrej Gromiko minszki beszédé­ben, amikor kijelentette, hogy a Szovjetunió külpolitikáját nem befolyásolják konjunkturális té­nyezők. Határozottan leszögezte, hogy a Szovjetunió külpolitikai irányvonala változatlan, s legfőbb célja a béke, a biztonság megszi­lárdítása, a kölcsönösen előnyös, az egyenlőségen és bizalmon ala­puló nemzetközi kapcsolatok. A szovjet külügyminiszter beszé­dében reagált a két nagyhatalom viszonyának javítása mellett érve­lő washingtoni kijelentésekre. Ez­zel kapcsolatban utalt rá, hogy a Szovjetunió gyakorlati lépéseket vár az USA-tól, s azok alapján fogja megítélni, komolyak-e szán­dékai. Egyelőre azonban ennek semmilyen konkrét jele. Usztyinov marsall, érthetően, elsősorban az európai és a globá­lis katonai erőegyensúly szüksé­gességét, mint a béke fennmara­dásának biztosítékát emelte ki. Hangsúlyozta, hogy a nyugat-eu- rópai rakétatelepítés további ve­szélyt jelent a Szovjetunió és szö­vetségesei biztonságára nézve, s ezért természetes, hogy a Varsói Szerződés meghozta a szükséges válaszintézkedéseket. A nagy je­lentőségű szovjet kezdeménye­zések közül kiemelte azt az egyol­dalú kötelezettségvállalást, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. A NATO azonban még csak tárgyalni sem hajlandó erről, s ugyancsak elutasítja azt a javas­latot, hogy a két katonai tömb kössön megállapodást a katonai erő alkalmazásáról való lemon­dásról. A nyugati magatartás nem teszi lehetővé az érdemi tárgyalá­sokat a leszerelésről, s a Szovjet­unió pedig nem hajlandó tárgyalni csupán 3 tárgyalások kedvéért. Ilyen helyzetben a szovjet fegyve­res erők feladatait abban jelölte meg, hogy a rendelkezésükre álló valamennyi korszerű eszközzel megbízhatóan védelmezzék a szovjet nép békés munkáját. Az egész népgazdaság intenzi- fikálását illetően a döntő áttörés periódusaként jellemezték a szov­jet vezetők a következő időszakot. Nyikolaj Tyihonov és Mihail Gor­bacsov egyaránt arról beszélt, hogy az elmúlt években megkez­dett folyamatokat el kell mélyíteni, vagyis tovább kell tökéletesíteni az irányító apparátus vállalkozó- és kezdeményezőkészségét, nö­velni a munkafegyelmet, a szerve­zettséget, harcolni a negatív jelen­ségek ellen. A legfőbb cél a népgaz­daság hatékonyságának lényeges növelése, s olyan gazdasági po­tenciál létrehozása, amely lehető­vé teszi a nép életszínvonalának további töretlen emelkedését, az ország megbízható védelmét. Libanoni fejlemények A Libanonnal kapcsolatos múlt­heti események közül az amerikai tengerészgyalogosok Bejrútból történő kivonását, Gemajel elnök damaszkuszi tárgyalásait és a Biztonsági Tanácsnak az ENSZ- erök Libanonba küldéséről folyta­tott tanácskozását kell kiemelni. Vasárnap fejeződött be az amerikai egységek kivonása a li­banoni szárazföldről a 6. flotta ha­jóira. A libanoni hazafiak ezt politi­kai győzelmükként értékelték. Az amerikai csapatok szóvivője azon­ban azt hangoztatta, hogy csupán átcsoportosításról van szó, vagyis a libanoni vizeken maradó hadiha­jók „továbbra is teljesítik Wa­shingtonban meghatározott fel­adataikat“. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó Caspar Weinber­ger váratlan megjelenése Bejrút­ban, ill. az amerikai haditengeré­szeti egységeknél. Lapvélemé­nyek szerint az amerikai hadügy­miniszter azért jött a térségbe, hogy „felmérje a terepet“ az újabb katonai akciók előtt. Az sem hagy­ható figyelmen kívül, hogy Wein­berger éppen akkor érkezett, ami­kor Amin Gemajel libanoni elnök Damaszkuszban tárgyalt a szíriai államfővel a libanoni rendezést, a nemzeti egység helyreállítását célzó közös intézkedésekről, s nem utolsó sorban a libanoni-iz­raeli „békeszerződés“ felmondá­sáról. A Biztonsági Tanács elutasítot­ta azt a francia határozati javasla­tot, hogy ENSZ-eróket küldjenek Bejrútba. Szovjet vélemény sze­rint a „kéksisakosok“ megbízatá­sa nem volt megfelelően körülha­tárolva a javaslatban, s ily módon az ENSZ-erők nem akadályozhat­nák meg a nyugati - amerikai - beavatkozás folytatását. Összeállította: PAPUCSEK GERGELY Vasil Biľak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára vezetésé­vel a héten csehszlovák pártküldöttség tárgyalt Athénban a Görög KP képviselőivel. Vasil Biľakot fogadta And reasz Papandreu görög kormányfő (Telefoto-ČSTK) KIS __ NY ELVŐR Vissza idegen ít és? Volt olyan időszak nyelvünk fejlődésében, amikor némelyek tűzzel-vassal irtani szerették volna az idegen szavakat, s minden idegen szót magyarral akartak helyettesíteni. A józanabbul gon­dolkodók azonban látták, hogy az ilyen mérvű purizmus nem hasznára, hanem kárára lenne a nyelvnek, s felemelték szavukat a mindenáron tisztogatni akarók ellen. A harc tulajdonképpen még ma is tart, csak mérséklődött a formája. Ez nyilván annak köszönhető, hogy a nyelvművelés szakemberei megfontoltan kezelik ezt a kérdést; azon a véleményen vannak, hogy töreked­nünk kell az idegen szavaknak magyar elemekkel való helyettesí­tésére, de ne üldözzük azokat az idegen elemeket, melyeket nem tudunk teljes értékű magyar megfelelőkkel pótolni. Nem ebrudál- hatjuk ki például nyelvünkből a rádió szót, mert még ma sincs más helyette. A náció-1 ugyan alaposan kiszorította a nemzet, de nem teljesen, mert bizonyos helyeken még mindig alkalmasabbnak érezzük a náció-1. Mindezek ellenére csak helyeselhetjük, hogy például a sport szóhasználatban egyre több idegen elemet szorítanak ki magyarral. Ha a gól megmaradt is a labdarúgásban, hol van már a half, a bekk és a többi? Ez utóbbiak senkinek sem hiányoznak, hiszen itt van helyettük a fedezet, a hátvéd és más magyar szavak. Ha egy szóval nem tudjuk az idegent helyettesí­teni, akkor helyettesíthetjük többel, mint például a tribün eseté­ben: a sportban a lelátó szóval, a közéletben az emelvény, díszemelvény, szónoki emelvény elemekkel. Az oktatás szóhasználatából szintén kiszorult az idők folyamán több idegen szó, s jó magyar elemek kerültek a helyükbe. A fizika helyére annak idején - bár inkább csak a hivatalos szóhasználat­ban - a természettan került, a matematika az én iskolai bizonyít­ványomban mennyiségtan néven szerepelt, a kémia vegytan néven. A geometria mértan volt, az aritmetika számtan a diákok ajkán is. Igaz, hogy néha a mennyiségtan-1 is leegyszerűsítettük a számtan-ra, de azért tudtuk a köztük levő különbséget: a meny- nyiségtan összefoglaló neve a számtannak és a mértannak. A matematika szót értettük, de nem használtuk. A biológiával már volt egy kis probléma. A bizonyítványunkban természetrajz néven szerepelt ez a tantárgy, s ez meg is felelt nekünk, amíg a növénytan képezte az anyagát. Később azonban, amikor az embertannal foglalkoztunk, jobban szerettük ezt a tan­tárgyat biológiá-nak nevezni. A biológia ugyan élettan magyarul, de még a szakemberek is szívesebben használják az idegen megnevezést, nehogy a magyar név említésekor bárki is a fizioló­giára gondoljon. A biológia ugyanis az élő, szerves természettel s az életjelenségekkel foglalkozó tudományok összessége, a fizio­lógia pedig az életjelenségekkel, az életműködések mechaniz­musával foglalkozik. Vannak, akik a biológiát élettudomány-nak, a fiziológiát élettan-nak nevezik. Ne legyen félreértés, hagyjuk meg a természetrajzot, illetve az élettant biológiá-nak, s ne bántsuk a fiziológiá-t se, de az már elgondolkoztató, helyes-e, hogy más jó magyar tantárgynevek helyére visszatolakodott az idegen változat. Hiába kérdezem meg a csehszlovákiai magyar középiskolákban végzett fiatalokat, mi is a matematika magyar neve, nem tudják. A kétnyelvű bizonyít­ványban ugyanis ez a tantárgy szlovákul is, magyarul is matema­tika néven szerepel. De ne keressünk itt szlovák hatást, nem azért szorította ki a matematika a mennyiségtan-X, mert a szlovák nyelv a matematikád használja. Ugyanezzel a jelenséggel talál­kozunk a magyarországi oktatás szóhasználatában is. Sőt a vegytan is kiszorult nálunk is, ott is, a kémia miatt. Az ábrázoló mértan-ból is ábráizoló geometria lett. A természettan-bó\ kizáró­lagosan fizika. Hogy mi ennek az ellenkező folyamatnak: a visszaidegenítés- nek az oka, azt nehéz pontosan megmondani. Talán a tudomá­nyosság látszatának a kifejezésre juttatása. A kutatók, szakem­berek szeretik az idegen kifejezéseket: pontosabbaknak, félreért- hetetlenebbeknek tartják néha ezeket, mint a magyar változato­kat. Ez azonban nem lehet minden esetre érvényes szempont. Azt még elfogadhatónak tartjuk, ha a szakemberek vegyesen használják a magyar és az idegen szakszókat, hiszen kerülniük kell a szóismétléseket. De azt már nem tartjuk helyesnek, hogy az oktatásnak és az oktatásügynek a nyelvében meggyökeresedett és jól bevált szavak szoruljanak ki, s visszaadják helyüket idegen elődjüknek. Mert hová is vezetne ez? Ma még csak a vegytan szorul ki az iskolákból a kémia javára, holnap már esetleg a vegyipar is csak kémiai ipar lesz, s a vegytan, vegyipar szavunk ugyanúgy ismeretlenné válik, mint napjainkra a matematika miatt kiszorult mennyiségtan. ' JAKAB ISTVÁN Különös szavak A szóalkotásnak számos módja van anyanyelvűnkben. Az iskolában elég sokról tanultunk. De ki gondolna arra, hogy mondatból is alkothatunk szavakat, s hogy az elmúlt évtizedek, évszázadok során jó néhány igealakunk főnévvé, melléknévvé szelídült? Csak úgy találomra - ez a találomra is ilyenféle alak! - lássunk néhány példát! Amikor hirtelen nem tudjuk valaminek a nevét, gyakran így szólunk: Add ide azt a hogyishívjákot\ Ha csemeténk sokat lábatlankodik körülöttünk, ráförmedünk: Menj arrább, te kis mitug- rász! Esetleg meg is fenyegetjük, hogy lesz nemulass vagy haddelhadd. Persze inkább legyen a gyerek eleven, mint afféle teddide-teddoda legény vagy nebáncsvirág kislány. A virágról újabb kifejezések jutnak eszünkbe: nefelejcs, nenyúlj hozzám. És mennyire hangulatosak ezek a szavak! A francia eredetű randevú magyarításaként született légyott sokat sejtető választékosságá­val, a gyermekek társasjátékát vagy a szerelmesek duzzogását elénk vetítő haragszomrád kedves bizalmasságával, a csárdák hangulatos világát idéző, inkább tulajdonnévvé fejlődő Betekincs hívogató csalogató kedvességével tűnik ki. S külön érdekesség, hogy hasonló eredetű szavunk is van a vendégfogadók egy fajtájára. A kétes hírű mulatót s az egy évszázaddal ezelőtt még főleg pincekocsmát jelentő lebuj szó nem más, mint a lebújik ige felszólító alakja. Természetesen manapság is létrejöhetnek ilyen módon alko­tott kifejezések. Ilyen pl. a hozom-viszem szolgáltatás, amely a szolgáltatási vállalathoz fűződik. Óvakodjunk az efféle képződményektől? Szükségtelen. Szí­nességükkel legalább annyit használnak, mint amennyit szokat- lanságukkal árthatnak. MIZSER LAJOS ÚJ SZÓ 4 1984. III. 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom