Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-03 / 29. szám, péntek
y«3>11111,111,111111111 _J-----------KOMMENTÁLJUK L_ ............—....i ............................... ......—.........* A közép-csehországi kerületben fekvő Zruč riad Sázavou-i Sázavan vállalatnál jelentősen fellendült a feltaláló- és újítómozgalom. A legjobbak közé tartozik Václav Svoboda, Jaroslav Málek és Bohumila Maršounová, akiknek egyik legutóbbi újítási javaslata évi 300 000 korona megtakarítást jelent. A képen balról: Jan Kysela, Jaroslav Málek és Václav Svoboda minőség- ellenőrzés közben. (Petr Josek felvétele - ČTK) Felkészült előadók - színvonalas oktatás Néhány éve költözött az érsekújvári (Nové Zámky) járási párt- szervezet mellett működő Politikai Nevelés Háza jelenlegi helyére, a járási pártszervezettel közös épületbe, s akkor úgy tetszett, megoldódott égető problémájuk: a tágas, korszerű előadótermek legalábbis ezt látszottak igazolni. Nem sok idő telt el, s kiderült, hogy a tágasnak hitt termek szűknek bizonyultak s főleg kevésnek. Most ott tartanak, hogy kénytelenek házon kívül keresni a megoldást - albérlet formájában. Ideálisnak éppen nem mondható állapot ez, s mint ahogy Mikuláš Urban, a Politikai Nevelés Háza igazgatója möndja: arról szó sem lehet, hogy belátható időn belül a probléma megoldódik, hiszen bővítésre, hozzáépítésre nem gondolhatnak. Az idén a Marxizmus-Leniniz- mus Esti Egyetemének első évfolyamában 3, a másodikban 2, a harmadikban ugyancsak három osztályban folyik az oktatás - tehát összesen 8 csoport jár hetente az előadásokra, ehhez még vegyük hozzá az ifjú kommunisták iskoláját - amely kétéves ciklusban folyik, (kétfelé osztották a hallgatókat), s a többféle szemináriumi csoportot (melyek közül csak a gazdasági kérdésekkel foglalkozónak 201 tagja van), s igazat adhatunk Mikuláš Urbannak, hogy a helyszűke - s ez új épület esetében bizarrnak tűnik - valóban égető problémájuk.- Mintegy száz fiatal kommunista jár hozzánk a járásból- mondja az igazgató az előadásokat mindig délután tartjuk, hogy a lehető legkevesebbet mulasszák a munkahelyükön. - Látszólag tehát az a helyzet, hogy mégsem kevés a tanterem, hiszen délelőttönként üresen állnak... Bírálat érte a Politikai Nevelés Házát, mert az elmúlt évben a járás fiatal kommunistáinak húsz százaléka sem kapcsolódott be az- éppen a számukra szervezett- oktatásba. - Mivel járásunkban évente csaknem száz fiatalt veszünk fel a pártba, másutt is megszerveztük az ifjú kommunisták iskoláját. - Például Šuranyban és Párkányban helyben tartják az előadásokat, ennek köszönhetően pedig ebben az évben már a fiatal kommunisták 72,9 százaléka részt vesz az oktatásban.- Az érdeklődés valamennyi oktatási forma iránt nagy - folytatja Urban elvtárs. - Az esti egyetemre például évek óta nem tudunk mindenkit felvenni. Ha egy- egy pártalapszervezetből többen is jelentkeznek, úgy minden esetben konzultálunk az illetékes alapszervezettel, s javaslatukat hogy kit részesítsünk a felvételnél előnyben minden esetben figyelembe vesszük. Az esti egyetem hallgatói kivétel nélkül párttagok, de valamennyi oktatási formában többségben vannak. A nem párttagok száma - többnyire pártonkí- vüli tisztségviselők - elenyésző. A következő iskolai év feladatai közé tartozik a lektorcsoport kibővítése, illetve felfrissítése. Részben, mert szükség van új erőkre, részben mert azokon szeretnének segíteni, akik túl vannak terhelve.- Van olyan előadónk jegyezte meg Urban elvtárs -, akinek tizenkét funkcióját számoltuk össze. Kell-e bizonygatni, milyen káros jelenségről van szó? Oly sokszor hangoztatjuk a feladatok arányos megosztását, az azonos munka- vállalást, de úgy látszik, mindez egyelőre csak ábránd; lévén, hogy aki jól dolgozik, annak jutalma újabb feladat. De kissé hibáztatható mindkét féi. Az is, aki mindig ugyanazt a személyt bízza meg, s az, aki mindent magára vállal. Éppen ezen a - sajnos nem egye- ' di - jelenségen kívánnak segíteni a lektor csoport fentebb említett felfrissítésével. így tehermentesítik a túl sokat vállalókat, másrészt azokat a fiatalokat is bevonjak a munkába, akik elvégezték az esti egyetemet, de egyelőre semmilyen előadást nem vállaltak.- Szeretnénk elérni, hogy ne hívják mindenhová a mi előadóinkat, hiszen némelyikük évente nyolc előadást is tart. A nagyobb vállalatoknál sokan vannak, akik elvégezték a marxista egyetemet, s igyekszünk úgy irányítani őket, hogy a munkahelyükön ők szervezzék meg - saját lektoraik bevonásával - a politikai oktatást. - Ezt már Fva Mikleová mondja, aki tíz éve vezeti a Marxizmus-Leniniz- mus Esti Egyetemét. - Tíz évvel ezelőtt a problémát a káderképzés jelentette, de ma mintegy 190 tagú lektori testülettel dolgozunk, s a végzősök közül a legjobbakat- akik komoly felkészültséggel rendelkeznek, beválasztjuk a lektori testületbe. A Politikai Nevelés Háza dolgozói azonban nem zárkóznak el attól, hogy máshol is tartsanak előadást - főleg olyan esetekben, amikor nincs elegendő hozzáférhető alapanyag. A propagandisták, lektorok részére rendelkezésre áll a kézikönyvtár (ugyan a könyvállomány gyarapítására előirányzott évi ötezer korona nem sok, mégis nagy segítséget jelent). Az oktatás színvonalához- a kezdeti évekhez viszonyítva- az is hozzájárul, hogy ma már rendelkeznek szemléltető segédeszközökkel. A takarékosság mindenkire nézve kötelező. A hallgatók sokszor ötven kilométerről járnak hetente előadásokra, az útiköltség jelentős összeget tesz ki (a munkahelyi mulasztás értéke sem elhanyagolható). Próbáltak ezen úgy segíteni, hogy például az oktatók jártak Párkányba megtartani az előadásokat, de a személygépkocsi költségei ugyancsak magasak. A párkányi papírgyár jelenleg a saját autóbuszával hordja a hallgatókat előadásokra. Még ez a megoldás tűnik a legelőnyösebbnek. De a legeslegjobb szerintem az, ami egyelőre még csak terv. Mégpedig az, hogy a nagyobb helyeken körzetesítenék az oktatást, a hallgatóknak nem kellene utazniuk, s nem kellene utazniuk az előadóknak sem. A hallgatók is, az előadók is helybeliek lennének. E megoldás ellenzői esetleg azzal érvelhetnének, hogy az oktatás színvonala nem volna olyan magas, de Éva Mikleová ezt az érvelést azonnal kivédené. Éppen most folyik a pontos adatfeldolgozás. Az előzetes becslések szerint a járásban a párttagoknak mintegy 40 százaléka elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemét. A végzősök sokszor olyan felkészültségről tesznek bizonyságot a vizsgákon, mondja, hogy öröm őket hallgatni. S éppen itt vannak a tartalékok! KOPASZ CSILLA NEM ELÉGEDHETÜNK MEG A RÉSZEREDMÉNYEKKEL Alapigazság: családi és társadalmi szempontból egyaránt rendkívül kedvezőtlen szociális jelenség az alkoholizmus. A visszaszorítására hozott számtalan jogszabály, rendelkezés, gyakorlati intézkedés és a veszélyeire figyelmeztető ellenpropaganda is csak részeredményeket hozott. Ezt be kell ismernünk. A tény bizonyítására elég megemlítenünk, hogy nálunk évente egy főre számítva - beleértve a csecsemőket, a szeszes italt csak ritkán, alkalomszerűen, mértékkel fogyasztókat és az antialkoholistákat is - az alkoholfogyasztás értékszintje meghaladja a kétezer koronát. Még jóval többe kerülnek a társadalomnak ennek a következményei. Egyebek között az italozás okozta élősködés, a műszakmulasztás, a munkaerővándorlás, a családok széthullása és a különféle bűncselekmények, vétségek is. Arról már nem is beszélve, hogy az alkoholisták száma országosan nem tízezres, hanem százezres nagyságrendű, körükben növekszik a nők hányada és elég sok a fiatalkorú is. Az e szenvedélynek hódolók kezelési költségei is felette magasak - személyenként átlag ötvenötezer koronát követelnek. Az anyagiakon túl pedig felmérhetetlen az erkölcsi kár. Megoldhatatlan feladat előtt állunk tehát? A Szlovákiai Antialkoholista Testület ellenőrző jelentésének adatai és következtetései arról tanúskodnak, hogy az adott helyzetből, bármennyire is nehéz és huzamos ideje tapasztalható, van kiút. Velősen fogalmazva az, hogy ennek a jelenségnek az orvoslását ne tekintsük csupán az illetékes államhatalmi, közigazgatási, egészségügyi és bűnüldöző szervek feladatának, hanem össztársadalmi tennivalónak. Mégpedig olyannak, amelyben meghatározóvá kell válnia a megelőzésnek. S ebben a vonatkozásban a legnagyobb feladatok hárulnak a családra, az iskolára, de nem különben a társadalmi szervezetekre és a munkahelyekre is. Főleg az olyan közszellem, szemlélet hatásosabb kialakításában, amely nem lenne elnéző ennek a jelenségnek már a csíráival szemben. Az ilyenfajta elnézés ugyanis manapság még túlságosan gyakran tapasztalható. Kiváltképp akkor, ha a szeszes ital fogyasztása még nem ölt olyan méretet, amely az értelmes embert egyszerűen taszítja. A mondottak viszont távolról sem jelentik, jelenthetik azt, hogy a probléma folyamatos megoldása elsősorban nem intézményes feladat. Ez is kiolvasható az említett jelentésből. Nem kendőzi el ugyanis, hogy a nemzeti bizottságok ezen a területen kifejtett eddigi igyekezetük ellenére még távolról sem élnek minden lehetőségükkel. Tökéletesíteni kell az antialkoholista testületek munkáját és jobban kell hatni a lakosság jogi tudatára is. Eredmény, hogy a vendéglátó üzemekben már csak szórványosan fordul elő a gépkocsivezetők, a fiatalkorúak és az ittas emberek kiszolgálása szeszes itallal és a boltokban többnyire megtartják a rendelkezést, hogy munkanapokon délelőtt tízig tilos az ilyen italok eladása. Többre van azonban szükség. Nevezetesen arra is, hogy a központi tervező szervek és az illetékes tárcák az eddiginél következetesebben szabályozzák a szeszes italok gyártását, behozatalát és értékesítését. Jobban kell segítenünk, főképp anyagiakkal és kapacitással is azokat az egészségügyi intézményeinket, amelyeknek igen nehéz feladatuk az alkoholisták gyógyítása. A helyzet javulásához nyilván hozzájárulna, ha a kérdéssel foglalkozó tudományos munkahelyek elmélyültebben tárnák fel ennek a rendszerünktől idegen, káros jelenségnek az okait. Persze ez is csak amolyan írott malaszt maradna, ha ezt nem követnék az alkoholizmus és általában a túlzott szeszesital-fogyasztás gyökerei kiirtásának gyakorlati lépései. Nem valamiféle megvalósíthatatlan és értelmetlen modern aszkétizmus, hanem az egyén, a család és a társadalom jól felfogott érdekeinek védelme jegyében. GÁLY IVAN ORVOSI TANÁCSADÓ A civilizációs betegségek II. A magas A magas vérnyomás - a hipertónia - a civilizált lakosság gyakori betegsége, részben a megváltozott életkörülmények következménye. A hipertónia népbetegséggé vált és a civilizációs betegségek közé sorolják. A fejlett országok lakosságának 10-20 százaléka szenved ebben a betegségben. A betegség alattomossága abban is rejlik, hogy a magas vérnyomásban szenvedő betegek csaknem 50 százaléka nem is tudja, hogy hipertóniája van. Azok közül, akik tudják, mintegy 25 százalék nem kezelteti magát, vagy rossz kezelésben részesül, nélkülözve a szakorvosi ellátást. A hipertónia és a vele járó gondok, főleg a szív és az érrendszer, valamint a vese megbetegedései, az egészségügyi szerveket egy hosszú távú kardiovaszkuláris program kidolgozására késztették 1978-ban. Mi a hipertónia lényege? A szív összehúzódása által nyomás alá került vér a nagy erekbe préselódik. A nagy vérkör artériáiban folyamatosan mért vérnyomás jellemző hullámvonalat mutat. A szív összehúzódásakor éri el a legmagasabb, ellazulásakor pedig a legalacsonyabb értéket. Az elsőt szisztolés, a másikat di- asztolés nyomásnak nevezzük. Ezeket a vérnyomási értékeket vérnyomás vérnyomásmérővel mérhetjük. Hipertóniás betegnek nevezzük az olyan embert, akinek rendszeresen, nyugodt körülmények között is 160/90 fölött van a vérnyomása, tekintet nélkül arra, hogy a beteg hány éves. A vérnyomás változása a szisz- tole és diasztole alatt az erek falának ütemes kitágulását és összehúzódását okozza, ezt a folyamatot pulzusnak nevezzük. A hipertónia tüneteit tipikusak- nak nevezhetjük. Tarkó táji feszülő fájdalom, fülzúgás, szédülés, heves szívdobogás, fizikai megerőltetés után a szív táján jelentkező markoló érzés stb. A hipertóniát két nagy csoportba osztjuk: 1. Az elsődleges hipertónia -, amely önállóan, nem más betegségekkel társulva jelentkezik; 2. A másodlagos hipertónia - amely egyéb kórképek, pl. vesebetegségek, hormonális vagy fejlődési rendellenességek szövődményeként jelentkezik. Tudnivaló, hogy az elsődleges hipertóniában szenvedő betegek száma lényegesen több - 90-95 százalékot tesz ki. Hipertóniás krízisnek nevezzük azt az állapotot, amikor a vérnyomás tovább emelkedik, szubjektív nehézségek, objektív szervezeti változások kíséretében. Súlyos állapot állhat be, amely orvosi, többször kórházi kezelést is igényel. A betegség kezelése rendszeres szakorvosi ellenőrzéssel jár, mivel az elhanyagolt, nem kezelt, vagy rosszul kezelt magas vérnyomás utóhatásai, szövődményei nagyon súlyosak, sokszor gyógyíthatatlanok és tragédiával végződhetnek. Ilyen pl. a szívinfarktus, az érelmeszesedés, az agyvérzés stb. A másodlagos hipertónia kezelése nem okoz olyan nehézségeket, mint az elsődlegesé. Sokszor az alapbetegség (vese, hormonális zavarok) gyógyításával a magas vérnyomás is javul, némely esetben megszűnik. A hipertónia kezelése nagyon igényes. A kezelésnek rendszeresnek kell lennie, számítani kell azzal, hogy hosszan tartó és állandó orvosi ellenőrzést, szigorú önfegyelmet kíván. Tilos a dohányzás! A gyógyszeres kezelésen kívül módosítani kell a beteg életmódját, főleg a szellemi munkát végző, vezető beosztásban dolgozók esetében. Minimumra kell csökkenteni az ún. rizikófaktorok hatását, stresszhelyzeteket. Javítani kell a munka és életkörülményeken, sokat pihenni, rendszeresen aludni és több időt szentelni a testmozgásra. Iparkodjunk a túlsúlytól megszabadulni, megtartani az előírt diétát. Takarékoskodjunk a sóval, kerüljük a szénhidrátokban dús és zsíros ételeket és az alkoholt. Dr. RÉPÁSSY BÉLA DJ SZÓ 1984. "-K
