Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-25 / 48. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban / Február 18-tól 24-ig Szombat: a LEMP Központi Bizottságának ülésén megvi­tatták a beszámoló taggyűlések tanulságait és márciusra összehívták a párt országos értekezletét • Az SZKP KB három titkára, Ivan Kapitonov, Nyikolaj fcizskov és Mihail Zimjanyin választási nagygyűlésen vett részt Vasárnap: A francia fuvarozók útelzáró akciója megbénította az ország közúti forgalmát • Madridban nagysza­bású NATO-ellenes tüntetés zajlott le Hétfő: Az iowai próbaválasztással gyakorlatilag megkez­dődött az elnökválasztási kampány az Egyesült Államokban • A francia elnök Rómában Craxi kormányfővel a közöspiaci költségvetési viták elsi­mításáról tárgyalt. Kedd' Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök hiva­talos látogatásra Indiába érkezett • Nicaraguában Sandino nemzeti hős meggyilkolásának 50. évfor­dulóján bejelentették a választások időpontját • A Szovjetunió a genfi leszerelési konferencián közölte, hogy kész elvi hozzájárulását adni a nem­zeti ellenőrző szervek képviselőinek jelenlétéhez a vegyi fegyverek megsemmisítésénél Szerda: Rendkívül heves összecsapásokra került sor az iráni-iraki front középső szakaszán • Szíria négy­pontos tervet hozott nyilvánosságra a libanoni válság rendezésére Csütörtök: A csehszlovák kormányfő megkezdte burmai tár­gyalásait • Budapestre érkezett az ENSZ főtitkára Péntek: Párizsban francia-nyugatnémet csúcstalálkozó kezdődött Kölcsönösen előnyös kapcsolatok A jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben, amikor a Fehér Ház hibájából a két nagyhatalom kap­csolatai mélyponton vannak, külö­nösen fontos a kisebb országok párbeszéde, amely hasznos hoz­zájárulást jelenthet a béke megőr­zéséhez. A mostani időszakban Ľubomír Štrougal csehszlovák kormányfő e heti indiai látogatása jelentőségét tekintve éppen ennél­fogva túlnőtt a kétoldalú kapcsola­tok keretein. A csehszlovák miniszterelnök érkezése napján megjelent delhi lapok a sokéves múltra visszate­kintő hagyományosan jó kétoldalú kapcsolatokat elemző írásaikban is azt emelték ki, hogy az eszme­cseréken a csehszlovák-indiai együttműködés megszilárdításá­ról, főleg az eddig még ki nem használt lehetőségek feltárásáról lesz szó, de a párbeszéd egyúttal jó alkalom arra is, hogy mindkét részről újólag megerősítsék: a fe­szült helyzetben mindkét ország a béke megőrzését, az atomhábo­rús veszély elhárítását tartja a leg­fontosabb közös feladatnak. A delhi tárgyalások teljes mér­tékben igazolták ezt az elvárást. Indira Gandhi indiai kormányfő po- hárköszöntójében ezt így fogal­mazta meg: „Nemcsak azért szél­iünk síkra a béke mellett, mert az erőszakmentesség elvét hagyta ránk örökül Mahatma Gandhi, ha­nem azért, mert a béke céljaink- a korszerű technikára épülő népgazdaság és az önellátás- elérésének legalapetőbb feltéte­le, s erre kötelez bennünket Nehru üzenete is. Ezért a szabad India független, a békés egymás mellett élés elvére épülő politikát folytat. A baráti szocialista országok tá­mogatják fejlesztési programjaink megvalósítását. “ Csehszlovákia egyike ezeknek az országoknak. Indiában a csehszlovák ipar ter­mékei régóta nagy közkedveltség­nek, jó hírnévnek örvendenek. A tárgyalásokon éppen ezért a gazdasági együttműködés foko­zása szerepelt a középpontban. Megállapodás jött létre arról, hogy a jövőben tovább bővítik a gazda­sági kapcsolatok szálait és a túl­súlyban levő árucsere-forgalmi együttműködés bővítése mellett ezentúl néhány közös beruházás megvalósítására is sor kerül. A két ország az alapvető kér­désben egyetért: egyaránt azt vállják, hogy jelenleg a legfonto­sabb közös feladat a béke megőr­zése valamennyi földrészen, az atomháborús veszély elhárítása, hiszen ez a békés alkotó munka és a különböző társadalmi rend­szerű országok külcsönösen elő­nyös együttműködésének az alap- feltétele. Nicaragua Novemberben választások Managuában a hét elején a ni­caraguai függetlenség legendás hírű harcosa, Sandino meggyilko­lásának 50. évfordulójára emléke­ző nagygyűlésen bejelentették: 1984. november 4-én választáso­kat tartanak az országban, meg­választják az államfőt, az alelnö- köt, valamint a legfelsőbb törvény­hozó testületet. Eredetileg 1985-re tervezték a választások megtartását, s ezért néhol - többek között az USA-ban is - meglepetéssel fogadták, hogy a managuai vezetés előbbre hozta az időpontot. A mostani döntés azért jött sokak számára váratla­nul, mert alig egy hónapja az Egyesült Államok által támogatott, külföldről beszivárgó ellenforra­dalmi bandák felforgató akciói miatt a sandinista vezetés egyszer már leállította a választási előké­születeket, majd később ismét azok folytatása mellett döntött. Az idei választási időpont bejelentése A hét folyamán további amerikai tengerészgyalogosokat helyeztek át Bejrútból a libanoni partok közelében tartózkodó 6. flotta hadihajóira. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok szabad folyást enged a közel-keleti események alakulásának. Reagan elnök megerősítette, hogy Washington továbbra is beavatkozik a libanoni belügyekbe és bármikor ismét szárazföldre vezényelheti át a hajókra evakuált katonáit. Baloldali képünkön a nehézfegyverek átszállítása látható a földközi tengeri flotta egyik hajójára. A héten a négyhatalmi erők kötelékében Libanonban tartózkodó olasz kontingens mintegy 1300 katonáját is kivonták Bejrútból és mindössze 100 olasz katona marad ott. Rómának ez a lépése úgy értékelhető, hogy az olasz kormány belátta: a nyugati egységek nem békefenntartás céljából tartózkodtak Libanonban, ahogy azt Washington eredetileg hangoztatta, és fennállt annak a veszélye, hogy az USA Olaszországot is belerántja egy esetleges libanoni katonai konfliktusba. Jobboldali felvételünkön az olasz egységek elhagyják bejrúti állásaikat. (Telefoto: ČSTK) A héten katasztrofálissá vált a hely­zet a francia autópályákon és köz­utakon amiatt, hogy a fuvarozók munkáltatóik felhívása nyomán eltorlaszolták a legfontosabb közle­kedési csomópontokat. A héten a kormány a konfliktus megoldásá­ról tárgyalásokat kezdett a munkál­tatókkal, de azokat csak a jövő hé­ten folytatják. Az akció miatt a gaz­dasági életben komoly fennakadá­sok mutatkoznak és az ország kö­zépső részében a szállítmányok el­maradása miatt élelmiszerhiány mu­tatkozik. Felvételünkön a Bordeaux melletti autópálya eltorlaszolt útsza­kasza látható. (Telefoto - ČSTK) válasz azokra a fehérházi rágal­makra, hogy a forradalmi nicara­guai vezetés - amely nem válasz­tások útján, hanem a somozista rezsim megdöntésével öt évvel ezelőtt került hatalomra - fél a vá­lasztások megtartásától. E tekin­tetben Washingtonnal egy nótát fújtak a nicaraguai jobboldali pár­tok képviselői is. Ezek az erők a közelmúltban még a választáso­kat sürgették, most pedig a döntés közzététele után egycsapásra megváltozott álláspontjuk. Koráb­ban a választások mielőbbi kiírá­sát követelték, amelyben ők is in­dulhatnak, most viszont azzal fe­nyegetőznek, hogy távolmaradnak a választásoktól, ha a nicaraguai ideiglenes kormányzótanács nem korlátozza a forradalmi vívmányok védelmére alakult bizottságok te­vékenységét és nem szünteti meg épp a sorozatos ellenforradalmi akciók miatt bevezetett rendkívüli állapotot. Daniel Ortega, a kormányzóta­nács koordinátora e heti sajtóérte­kezletén világosan kijelentette: a jelenlegi politikai rendszer lehe­tővé teszi, hogy valamennyi párt induljon a választáson és csakis rajtuk múlik élnek-e a lehető­séggel. A jobboldali erők habozása ért­hető: tisztában vannak azzal, hogy nincs semmilyen tömegbázisuk, amelyre támaszkodhatnának és a siker reményében indulhatnának a választásokon. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET (KIS V NYELVŐR. „Öngyújtókő“, „szárított szilva“ és egyebek A fordítás ábécéjéhez tartozik - s mi is sokszor hangsúlyoztuk már itt -, hogy egy-egy nyelvnek minden szavát vagy kifejezését nem fordíthatjuk le szóelemek vagy szavak szerint egy másik nyelvre, hanem némelyik szónak vagy kifejezésnek a jelentésbeli megfelelőjét kell megkeresnünk, megtalálnunk. Olykor azonban nem könnyű fordítóink dolga, különösen amikor újabb keletkezésű vagy kissé szakmai jellegű szlovák kifejezéseket kell magyarra fordítaniuk. A magyar megfelelők felkutatása nem megy máról holnapra, s ilyenkor bizony megtör­ténik, hogy a szó szerinti fordítás kakukkfiókákat szül. Például a lesný park szlovák kifejezésnek ezzel a magyar megfelelőjével találkozhattunk már sajtónkban is, és találkozunk gyakran az élőbeszédben is: erdei park. Vagyis a szó szerinti kifejezéssel próbálták magyarul megnevezni azt az erdőt, amely közel van a városhoz, s a városlakóknak kiránduló- vagy sétahelyül szolgál, egyszóval egy kicsit a park szerepét is betölti. Csakhogy a magyarban ennek már van neve: parkerdő. Nincs ugyan nagy eltérés a két megnevezésben - a szlovák elsősorban parknak tartja a szóban forgó területet, amelynek erdő jellege van, a magyar fordítva: erdőnek, amely parkul szolgál -, mégis a parkerdő összetett szót kell használnunk, mert a magyarban ez a fogalom elfogadott megnevezése. ,, Vzorná pohraničná obec“ - olvashatjuk némelyik határ menti község helynévtábláján a helység neve alatt a kitüntető címet. A sajtóban ilyen magyar megfeielőivel találkozhattunk eddig a szlovák kifejezésnek: példás határközség, példás határ menti község. A magyar nyelvben is megvan ez a cím ilyen formában: példás határőrközség. Előfordul, hogy közgazdasági jellegű cikkben, riportban a mun­kafogyasztás szóval találkozunk. Először talán nem is tudjuk, mit értsünk ezen, mert az összetétel tagjai ezt az értelmezést sugallják: a munkának az elfogyasztása. Akinek van türeljne hozzá, a szövegösszefüggésből esetleg kihámozhatja, hogy arról a munkáról van szó, amelyre valamely termék létrehozásához szükség van. A szlovák ezzel a kifejezéssel nevezi meg: spotreba práce; ebből lett nálunk a munkafogyasztás. Csakhogy a magyar ezt a munkaráfordítás szóval jelöli. Például: ,,Ez a termék kis munkaráfordítással állítható elő.“ Néha azonban egyszerű, régen ismert dolgok, fogalmak nevét kell magyarra fordítanunk, s annyira a hatása alá kerülünk a szlovák kifejezésnek, hogy nem jut eszünkbe a régóta ismert magyar név. Több embertől hallottam a bacilushordozó szót, mert a szlovák bacilonosič-ot fordították gondolkodás nélkül magyarra. Eszünkbe sem jutott, hogy a magyar nyelvben ennek a bacilus­gazda a megfelelője. ,,öngyújtókó“ - olvastam egyik kéziratban a szót, s fennakad­tam rajta. Igen, ez a kamienok do zapalovača szlovák kifejezés tükörmása. Csakhogy a magyarban ezt a követ régóta így hívják: tűzkő. ,,Szárított szilva“ - olvasta az egyik szerkesztő a kollégájának a kéziratában. Hát ez meg mi lehet? - tűnődik el magában, majd megkérdezi a kollégát.- Hát ami a szlovákban a sušené slivky - válaszolja az.- Most már értem - mondja a szerkesztő. - Csakhogy annak a magyarban aszalt szilva ám a neve. Az ilyen fordítások bizony mosolyra s egyben bosszankodásra késztetik az embert. JAKAB ISTVÁN A „takaréklángon égő középszerűség“ „Nincs játék, nincs eredmény, nincs néző. A Petržalka, az Inter, a Slovan is valamiféle arcátlan, szürke masszát alkotnak, takarék­lángon égő középszerűség képviselői“-olvashattuk a sportriporter keserű kifakadását. Élvonalbeli labdarúgásunk eredményeit ismerve, tartalmával ma sem vitatkozhatunk, nyelvi megformálását annál inkább kifogásolhatjuk. A riport írója, hogy bíráló szavainak nagyobb nyomatékot adjon, a képszerűség eszközéhez folyamo­dott. Nem vitás, megállapítását ez nyomatékosítaná, ha a megfo­galmazással minden rendben lenne. Először is az „arcátlan szürke massza“ az, ami ellen az olvasó nyelvismerete tiltakozik. Nem nehéz ugyanis észrevenni, hogy az arcátlan szótévesztés. Az irodalmi vagy legalábbis erősen válasz­tékos „arcátlan“, „orcátlan“ jelentése: „kihívóan durva, szemte­len, pimasz viselkedésű". „Formátlan“, „arc nélküli“, jellegtelen“, „arctalan“ jelentését szótáraink nem ismerik, pedig riporterünk ilyen értelemben használja. A mondatban a „takaréklángon égő középszerűség“ is figyel­met érdemel. Első benyomásra találónak és nagyon kifejezőnek érezzük; ám ha alaposabban belegondolunk: a vele kifejezett kép mintha kissé elvont és talán zavaros is lenne. Nehéz magunk elé képzelni azt a „középszerüség“-et, amely „takaréklángon ég“. A „takréklángon ég“, „takaréklángon égő“, „takaréklángra csavart“ nyilván legújabb szólásaink egyike, hiszen a kemencét aligha lehetett annak idején takaréklángra csavarni. A gáztűzhely használata hívhatta életre. Maga a szólás semmiképpen sem kifogásolható, hiszen szemléletes, legújabb szólásaink közül a jobbak közé tartozik. A szóban forgó mondatban azonban a középszerűség-re vonatkoztatva nem szerencsés. Mit lehet tehát „takaréklángra állítani (fogni, csavarni)“? Nyil­ván azt, ami ég, lángol - legalább átvitt értelemben. Átvitt értelemben beszélhetünk „lángoló lelkesedésről, szenvedélyről, hazaszeretetről“ stb. Ha ezek valamelyike nem lobog kellően valakiben, rosszallóan mondhatjuk, hogy „takaréklángra van fogva“. A „középszerűség“ nem szokott égni, lángolni, még „takaréklángon“ sem. Mint a példa is mutatja, az átvitt jelentésű szókapcsolat használatának összhangban kell lennie eredeti jelentésével, különben az eredmény képtelenség vagy képzavar. Megőrizve lendületét és kifejezóerejét, a mondatot így fogal­mazhatjuk át: „A Petržalka, az Inter, a Slovan is valamiféle képlékeny (arc nélküli) szürke masszát alkotnak, játékosaik a középszerűség megtestesítői, lelkesedésük takaréklángon ég. “ MORVAY GÁBOR ÚJ SZÚ 4 1984. II. 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom