Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-25 / 48. szám, szombat

ÚJ szú 5 1984. II. 25. Sikereink forrása A dolgozó nép Februári Győzelmének 36. évfordulóját ünnepli az egész ország. Nem kerek évforduló ez, jelentőségét azonban hangsúlyozza, hogy az idén emlékezünk meg a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójáról, illetve jövőre hazánk felszabadításának ugyancsak 40. évfordulójáról. A 36 esztendővel ezelőtti februári események szerves folytatását, törvényszerű betetőzését jelentet­ték a Felkeléssel megindult, majd a felszabadulásunkkal kibonta­kozó folyamatnak. 1948 februárjában eldőlt, hogy a Szovjetunióval és a többi népi demokratikus állammal kiépített szövetség és barátság szilárd út­ján haladunk tovább. A Februári Győzelem így megszilárdította és kibontakoztatta Csehszlovákia in­ternacionalista kapcsolatait ezek­kel az országokkal. Szilárdan beil­leszkedtünk a szocialista orszá­gok kialakuló közösségébe, s győ­zelmünk így hozzájárult az anti- kommunizmus és a reformizmus egyik fő tézisének cáfolatához. Ezeknek az irányzatoknak a képvi­selői ugyanis szívesen hangsú­lyozták, hogy a szocialista forrada­lom és a szocializmus építése csak kevésbé fejlett országokban való­sítható meg. A Februári Győzelem egyértelműen bizonyítja a marxiz­mus-leninizmus alkotó érvényesí­tését és az események mindazon országok számára is a tanulságok forrását jelenthetik, amelyek jelen­leg a kapitalizmus ellen küzdenek és a szocializmusba való átmenet­re törekednek. Előtérben Szlovákia iparosítása 1948 februárja megmutatta, majd az 1968-1969-es esemé­nyek újból bizonyították, hogy a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal való barátság és együttműködés politikája szocia­lista társadalmunk alapvető állan­dó értékei közé tartozik. Teljes joggal állapíthatjuk meg, hogy a cseh munkásosztály és ennek képviselői a CSKP-ben Szlovákia gazdasági felvirágozta­tását kezdettől fogva a csehek és szlovákok közös fejlődése ügyé­nek tekintették. Nemcsak szlovák ügyről volt itt szó, hanem egyúttal a csehek saját ügyéről is, és en­nek elsőrendű politikai jelentősé­get tulajdonítottak a két testvér­nemzet szocialista együttélése szempontjából. A Februári Győze­lem maradéktalanul felszámolta azokat a gátló tényezőket, ame­lyek korábban e téren léteztek. A cseh munkásosztálynak és a CSKP-nak Szlovákia gazdasági fellendítésével kapcsolatos állás- foglalása így következetesen tük­röződött az állam gazdaságpoliti­kai intézkedéseiben. Ebben az időszakban, persze, még csak Szlovákia iparosításá­nak kezdeténél tartottunk, amely lényegében a hazai ipar háború utáni rekonstrukciójának bázisán valósult meg. Mindazonáltal a CSKP országos feladatnak te­kintette Szlovákia iparosítását, és értékelte, hogy Szlovákia földrajzi fekvése előnyös, illetve, hogy je­lentős szabad munkaerő és né­hány nyersanyag-erőforrás van ebben az országrészben. Pártunk - helyesen - mindezt az egész csehszlovák ipar hatékonyságnö­velési tényezőjének tekintette. Lényegesen megnövekedett Szlovákia iparosításának súlya a CSKP IX. kongresszusát köve­tően 1949 után a csehszlovák ipar első, a nehézipar fejlesztését és a mezőgazdaság kollektivizálását célzó szerkezeti átépítésével együtt ez a feladat vált a szocializ­mus építése fő irányvonalának egyik leglényegesebb teendőjévé. Szlovákia gazdasági fejleszté­sének közvetlen alapja volt tehát a szocialista iparosítás, amely az ipar szerkezetének megváltozta­tását, a szocialista nagyüzemi me­zőgazdaság létrehozását és Szlo­vákiának a cseh országrészek színvonalára való fejlesztését egyaránt magában foglalta. Hogy a törekvések mennyire eredmé­nyesek voltak, azt jól bizonyítják azok a sikerek, amelyeket 1948 februárja óta elértünk. Nemcsak mennyiségileg fejlő­dött Szlovákia ipara. A felszaba­dulás előtt a fogyasztási cikkeket gyártó ipar volt túlsúlyban, 1953- tól azonban már a termelőeszkö­zöket gyártó iparé lett az elsőség. A mezőgazdaságban: kevesebb dolgozó többet A szocialista iparosítás lehető­vé tette, hogy 1948 és 1983 között több mint 27-szeresére növeked­jék az ipari termelés. Szlovákia ipara már 1970-ben többet ter­melt, mint az egész Csehszlovák Köztársaság ipara 1951-ben, és 1983-ban csaknem ugyanannyit tett ki az SZSZK ipari termelése, mint az egész Csehszlovákiáé a hatvanas évek elején. 1983-ban Szlovákia adta a CSSZSZK egész ipari termelésének mintegy 30 százalékát. E részarány korábban ilyen volt: 1937 - 7,8 százalék; 1953 - 15,6 százalék. A termelés szocialista átépíté­sének köszönhetően Szlovákia mezőgazdasága is az iparhoz ha­sonló eredményeket ért el. A há­ború előtti években egy mezőgaz­dasági dolgozó mindössze három személy számára volt képes élel­miszert termelni. Megteremtettük mezőgazdaságunk anyagi-mű­szaki bázisát, és ez lehetővé teszi, hogy egy mezőgazdasági dolgozó 14 személy számára termeljen (a korábbinál lényegesen jobb minő­ségű) élelmiszert. Növeltük az élel­miszerekből való önellátás mérté­két, ennek megfelelően csökken­tettük az élelmiszerbehozatal de­vizaigényességét, így mezőgaz­daságunk a népgazdaságfejlesz­tés stabilitásának jelentős ténye­zőjévé vált. A Szlovákia gazdasági fejlesz­tésében elért összes eredmény annak köszönhető, hogy az utóbbi 36 esztendőben következetesen érvényesítettük a CSKP-nak Szlo­vákia kiemelt ütemű gazdasági fejlesztésére és a gazdasági és életszínvonalat illetően a cseh or­szágrészekkel való kiegyenlítődé­sére irányuló politikáját. A gyors iparosítást és a gazda­ság szocialista átépítését a mun­kásosztályt alkotók létszámának gyors növekedése kísérte. 1948- ban 1 millió 385 ezer, jelenleg pedig már csaknem 1 millió 768 ezer munkás van Szlovákiában. Az alkalmazottak szociális cso­portjába tartozók létszáma is ha­sonló gyorsasággal növekedett. Ez elsősorban a gazdasági és mű­szaki dolgozók létszámának növe­kedését jelentette. 1983-ban 560 ezer személy tartozott ebbe a ka­tegóriába, 4,3-szer több, mint 1948-ban. E szociális csoport összetétele jelentősen megválto­zott. Új, a munkásosztályhoz szer­vesen kötődő, érdekeivel azono­suló értelmiség alakult ki. Megte­remtettük hozzá a feltételeket, hogy a tehetséges munkások kö­zép- és főiskolai végzettséget szerezzenek. Szlovákiában a szocializmus építése során a munkásosztály a társadalmi célok meghatározá­sának és elérésének döntő ténye­zőjévé vált. A Februári Győzelem a külgaz­dasági kapcsolatok szocialista jel­legének kialakításában is megha­tározó szerepet játszott. A külgaz­dasági kapcsolatok szférája egé­szen 1948-ig a kapitalista magán- vállalkozás egyik területe volt. Győzelmünk itt is megnyitotta a szocialista fejlődéshez vezető utat. Tudatosítani kell, hogy a Február előtti időszakban nem volt a külkereskedelmi szerveze­teknek hatékonyan működő háló­zata. Színvonalas termékek Az SZSZK ipara ma, más KGST-tagországokkal együttmű­ködve olyan termékeket állít elő, amelyek jól bizonyítják dolgozóink fejlettségét. Terméklistánkon nagy teljesítményű tehergépkocsik, atomenergetikai berendezések, folyami-tengeri hajók, szerszám­gépek, színvonalas orvosi műsze­rek, üvegipari termékek stb. sze­repelnek. A Szlovákiában létrehozott nemzeti jövedelem 1983-ban 124,12 milliárd koronát tett ki, ami 26,9 százaléka az egész ország nemzeti jövedelmének. 1948-ban 19,2 százalék volt e részarány. A lakosság pénzbevétele 1983- ban 120,61 milliárd koronát tett ki Szlovákiában (az egész CSSZSZK lakossága pénzbevéte­lének 30,7 százalékát), ami egy lakosra átszámítva 23 690 koronát tesz ki. Tavaly Szlovákia népgaz­daságának szocialista szektorá­ban a dolgozók havi átlagbére (az efsz-tagokon kívül) 2747 korona volt (a CSSZK-ban 2810 korona). Ez 3,6-szerese az 1948-ban elért (764 korona) átlagbérnek. A szociális ellátásból származó lakossági pénzbevételek még gyorsabban növekedtek. Szlová­kiában 1948-ban csak 242 ezer személy számára folyósítottak já­radékot, amelynek teljes összege 840 millió korona volt. Tavaly már 1 092 000 járadékot folyósítottak, és a szociális ellátási kiadások (járadékok és táppénz) összege 23,5 milliárd korona volt. Az 1948 februárja óta eltelt időszak jellemző vonása az is, hogy erőteljesen módosult a fogyasztás. Jelentő­sen növekedett az élelmiszerfo­gyasztás, ésszerűbbé vált az elfo­gyasztott élelem összetétele, ja­vult a minősége. Az élelmiszerfogyasztás szín­vonalát illetően a világ élenjáró országai közé tartozunk. Az egy lakosra eső fogyasztást illetően a legfejlettebb államok között fog­lalunk helyet. Pozitívan kell érté­kelni azt is, hogy hatalmasat fejlő­dött a közétkeztetés. A vállalatok megkülönböztetett figyelmet fordí­tanak az üzemi éttermek fejleszté­sére. A tartós fogyasztási cikkekkel való ellátásban elértük a fejlett kapitalista országok színvonalát. Az ilyen termékek vásárlásának üteme még gyorsabban növek­szik, mint az élelmiszerfo­gyasztás. A lakáskultúra is fontos alkotó­eleme az életszínvonalnak. A la­kásépítést illetően elértük Európa gazdaságilag fejlett országainak színvonalát, mi több, e szempont­ból megelőztük Nagy-Britanniát és Belgiumot. Az SZSZK háztartásai­nak csaknem 40 százaléka I. kate­góriájú lakásban működik, és a családoknak csaknem a fele 3-4 szobás lakásban él. Az egyszobás és az egy szoba konyhás lakások részaránya körülbelül 19 szá­zalék. Jó eredményeket értünk el a gazdasági és társadalmi élet minden területén, és ezek most lehetővé teszik, hogy szilárd ala­pokon állva dolgozzuk ki az or­szág fejlesztésének távlati terveit, szociális és gazdasági fejleszté­sének prognózisait. LADISLAV RENDOŠ, ŠTEFAN PEVNÝ, az SZLKP KB előadói A Februári Győzelem és korunk Ez év februárjában harminchat éve lesz annak, hogy Csehszlová­kia Kommunista Pártja győztes csatát vívott a külföldi imperialista erők által támogatott hazai reakcióval. Ez a csata végérvé­nyesen döntött államunk és né­pünk szocialista jelenéről és jövő­jéről. Pártunk akkoriban Klement Gottwald vezetésével és az egye­sült munkásosztály legyőzhetetlen erejére támaszkodva, a szó szo­ros értelmében szétzúzta a tőkés Nyugattal szövetségben álló Mün­chen előtti rendszer megújításá­nak kísérletét. Ez a rendszer az 1938-1939-es években tőkés po­litikájával pusztulásunkkal fenye­getett és a fasiszta megszálláshoz vezetett. Csak a Szovjetunió hősi harca szabadította meg köztársa­ságunkat és népünket a hitleri rémuralomtól, ez vezetett nemzeti szabadságunk és állami függet­lenségünk megújulásához. A Februári Győzelem megnyi­totta munkásosztályunk útját a szocialista és a kommunista jövő felé. Az 1948 februárját követő fejlődés megváltoztatta nemcsak köztársaságunk arculatát, hanem nem csekély mértékben hozzájá­rult Európában a szocializmus és az imperializmus erőviszonyának a megváltoztatásához is, mégpe­dig a szocializmus, a béke, a de­mokrácia és a haladás javára. Csehszlovákia, amelynek a nyu­gati imperializmus a második vi­lágháború előtt szovjetellenes ter­veiben a gyalog szerepét szánta Európa politikai sakktábláján, a béke és a haladás szilárd, ren­díthetetlen bástyája lett. Ezen megtört és megtörik a jövőben is minden agresszív szovjetellenes cselszövés, amelynek éle egyben a mi legsajátabb érdekeink ellen is irányul. A Győzelmes Február végérvényesen keresztülhúzta a maradi, nép- és nemzetellenes számításokat. A népek és az emberiség törté­nete nagy eseményeinek jelentő­ségét és hatását végső soron a legtárgyilagosabb bíró, a törté­nelem határozza meg. E szigorú bíró előtt 1948 Februárja becsület­tel helytállt. A februári mű az eltelt harminchat évben olyan próbaté­teken ment át, amelyekkel egy­szerűen nem birkózhatott volna meg semmiféle fordulat, amely történelmileg nem létjogosult és nem élvezi a néptömegek egyér­telmű támogatását. Hazánkban előfordultak a valamiféle „ellen­február“ szervezésének kísérletei. Legutóbb például 1968-ban, ami­kor a föld alatt lapuló reakciós alvilág felszegte a fejét és kísérle­tet tett erre a nyugati imperializ­mus kiadós segítségével. Persze hasztalan, mert szemben találta magát a nép elemi ellenállásával, a néppel, amely nem feledkezett meg sem München és a megszál­lás tapasztalatairól, sem a dicső 1945-ös évről, amikor a Szovjet­unió felszabadított bennünket a hitleri járom alól. S így 1948 februárja rendíthetetlen gránitalap maradt, amelyre a szocializmus gigantikus müve épül. A nyugati propaganda mindmá­ig hajtogatja a megkopott közhe­lyet, hogy 1948 Februárja egysze­rűen „kommunista államcsíny“ volt. A tények azonban tárgyilago­san bizonyítják, hogy népi forra­dalom volt, amely mély gyökere­ket vert a dolgozó nép szívében és tudatában, amely megfelel régi vágyainak és eszményeinek, összhangban áll legújabb kori tör­ténetünkkel és ezért legyőzhe­tetlen. A Februári Győzelem az imperializmus erői és a vele szö­vetkezett csehszlovák reakció fö­lött különösképpen ma jelentős, amikor Európát és a világot az amerikai imperializmus atomhalál­lal fenyegeti. Ez az imperializmus közismerten világuralmi szándékai megvalósításának akadályát látja minden haladó mozgalomban, amely világszerte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után bon­takozott ki. Ez kifejezésre jut nap­jainkban - és főleg napjainkban - Reagan agresszív politikájában. A szocialista Csehszlovákia szál­ka a szemében. El akarná szakíta­ni a Szovjetuniótól, szándékában áll szocialista rendszerének fel­számolása és annak elérése, hogy Csehszlovákia, az NDK és Lengyelország olyan térséggé vál­tozzon, ahonnét atomrakétákkal veszélyeztethetné a Szovjetuniót. Ezzel magyarázható az említett három ország elleni gyűlölködő kampány, az embargó és a korlá­tozások politikája, nehézségeink kihasználása, hogy térdre kény- szentsen és engedékenyekké te­gyen bennünket. Csakhogy a világ 1948 óta alapjaiban megváltozott. Más, mint amilyen az imperializmus monopoluralma idején volt, amikor az imperializmus kénye kedvére bármikor gyakorolhatta az „ágyú- nasszád politikát“, vagyis az ön­kényes katonai beavatkozás politi­káját, amikor világszerte bárhol el­fojthatott minden, a nemzeti és a szociális szabadságért kibonta­kozott mozgalmat. Ma már létezik a Szovjetunió és a szocialista or­szágok világközössége s ez olyan hatalmas politikai valamint katonai erő, amelyen elkerülhetetlenül megtörik minden ilyen kísérlet. S létezik az el nem kötelezett népek és országok milliárdos nagyságrendű világmozgalma, amely szilárd gát minden imperia­lista agresszióval szemben. S vé­gül létezik az összes földrész va­lamennyi országa népének óriási békemozgalma. Ezeknek az em- bermilliárdoknak józan eszük azt parancsolja, hogy szegüljenek szembe a washingtoni Fehér Há­zat uraló fegyvergyáros eszelősök kaliforniai-texasi csoportjának ka­landorpolitikájával, védjék meg bolygónk békéjét, ne engedjék meg a civilizáció megsemmisíté­sét, amelyet itt számtalan nemze­dék teremtett az évezredek fo­lyamán. Az imperialista agresszió, amely alapja lett az amerikai kato­nai-ipari komplexumot képviselő kaliforniai-texasi politikusok politi­kájának, kifejezi azt a törekvést, hogy megőrizzék a tőke ural­mát. Uralni szeretnék a világot, amely törvényszerűen halad az emberiség természetes békevá­gya megvalósításának útján, hogy örülhessen munkája gyü­mölcseinek és azokat békés kö­rülmények között élvezhesse. A népek és az egész emberiség ellen irányul ez a gyalázatos impe­rialista törekvés és így kell nem­csak megítélnünk és elítélnünk, hanem egyidejűleg az egész em­beriség vállvetett igyekezetével el is fojtanunk. VILÉM NOVÝ Az 1948-as Februári Győzelem napján este is tízezrek tüntettek Prágában (Archív felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom