Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-24 / 47. szám, péntek
Eredményeink megerősítik az utunk helyességébevetett meggyőződésünket Alois Indra elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) szerényen megjegyezhetjük, hogy a csehszlovák forradalom hozzájárulást jelentett a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom számára, forradalmi elmélettel és gyakorlattal gazdagította a marxista-leninista tanítást. Hozzájárultunk a szocialista országok közösségének megerősítéséhez, a második világháború eredményeinek megszilárdításához, az európai és a világbéke feltételeinek megteremtéséhez. Tudatosítjuk, hogy győzelmünket a nemzetközi helyzet, főleg a második világháború után megváltozott erőviszonyok is feltételezték. Népünk szabad politikai döntését a Szovjetunióval kötött szövetségi szerződés szavatolta. Az imperializmus nem szemlélte közömbösen a csehszlovákiai fejleményeket. Legagresszívabb körei kénytelenek voltak lemondani a nyílt intervenció tervéről, mivel a Szovjetunióval való szövetségünk szavatolta határaink sérthetetlenségét. A Februári Győzelem minden évfordulója alkalom arra, hogy kiemeljük a csehszlovák nép bölcsességét. Mély hálával emlékezünk meg azon nemzedékek áldozatosságáról, amellyel kivívták a történelmi győzelmet. Hálával gondolunk vissza azokra, akik az első köztársaság nehéz időszakában és a nemzeti felszabadulásért folytatott küzdelemben a kommunista eszméket képviselték. Visz- szagondolunk a több százezer aktív kommunistára, a pártonkívüli- ekre és más politikai pártok tagjaira, akik februárban meggyőzően támogatták Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikáját. Mindig elismeréssel emlékezünk meg a népi milícia és a nemzetbiztonsági testület határozott fellépéséről. Sohasem felejtjük el Klement Gottwald nevét, aki eredményesen alkalmazta a forradalmi stratégiát és taktikát. A Győzelmes Februárt népünk, barátaink, de ellenfeleink is mindig Csehszlovákia fejlődése határkövének tekintik Tisztelt barátaim! Egy évvel ezelőtt a Februári Győzelem 35. évfordulója alkalmából Husák elvtárs részletesen elemezte azt az utat, amelyet az új társadalom építése során megtettünk. Ezen az úton akadályok is felmerültek. A munkásosztály és szövetségesei csak tanulták az irányítást, miközben az ellenség szüntelenül támadott. Nem kerültük el a hibákat, a tévedéseket. Ha azonban körülnézünk hazánkban, népünk büszkén kijelentheti, hogy érdemdús munkát végeztünk. Történelmi szempontból rövid idő alatt olyan nagyszabású feladatokat oldottunk meg, mint a szocialista iparosítást, a szövetkezeti mezőgazdasági nagyüzemi termelésre való áttérést, a kulturális forradalmat és a nemzetiségi kérdés lenini megoldását. A csehszlovák állampolgárok életszínvonala minden szempontból magas, a megteremtett javak igazságos elosztása megszilárdította a szociális biztonságot. A szociális és egészségügyi ellátás terén és a társadalmi fogyasztást illetően kevés ország hasonlítható hozzánk. Röviden: eredményeink megerősítik azt a meggőződésün- ket, hogy 36 évvel ezelőtt helyes irányba léptünk ki, a szocializmus élő valóság, Csehszlovákia jelene és jövője is. Azok a nemzedékek, amelyek ezt kivívták, azok az emberek, akik tudásukat, erejüket ennek szentelték, teljes értékű életet éltek, örök hála illeti őket. Nemcsak az elméletből, de a saját tapasztalatainkból is tudjuk, hogy a sikerek alapja Marx és Lenin tanításának szem előtt tartása és alkotó továbbfejlesztése. Sajnos, saját bőrünkön tapasztaltuk az ellenkezőjét is: ki kellett küszöbölnünk azokat a károkat, amelyeket a forradalmi tanítás elárulása okozott. A jobboldali erők leleplezték terveiket, amikor Februárt támadták, amikor a szocializmushoz vezető út kezdetét jelentő eseményeket „minden rossz alapvető okának“ minősítették. Amint Husák elvtárs is megfogalmazta, a Február iránti viszonyt mindig a népi hatalom, a szocialista építés, a Szovjetunióval való barátság és szövetség iránti viszony kritériumának tekintettük, s tekintjük a jövőben is. Áprilisban emlékezünk meg a Központi Bizottság azon ülésének 15. évfordulójáról, amelyen Gustáv Husák elvtársat választották a párt vezetőjévé. Ezzel a Központi Bizottság megteremtette a feltételt ahhoz, hogy a becsületes kommunisták és pártonkívü- liek támogatásával legyőzhessük a jobboldali erőket, felújítsuk a szocializmus alapvető értékeit, és a fejlett szocialista társadalmat építsük. Természetesen egyetértünk azzal a nézettel, hogy a történelmet a nép írja, de ismerjük a személyiség történelmi szerepének marxista értékelését is. Nálunk is bebizonyosodott, hogy a munkásosztály és a nép a döntő küzdelmekben olyan személyiségeket választ vezetőjévé, akik a legjobban kifejezik és érvényesítik alapvető érdekeit, a törhetetlen forradalmárokat, a hű hazafiakat és internacionalistákat. A történelmet nem tartjuk csupán az események megörökítésének, a történelem számunkra tankönyv, útmutatás a cselekedeteinkhez. Természetesen ennek nincsen semmi köze a gondolkodás nélküli utánzáshoz, a múltban alkalmazott eljárások mai érvényesítéséhez. Az élet nem áll meg, a belső és külső feltételek változnak, az új feladatok nem oldhatók meg régi módon. A kommunista párt és a szocialista társadalom számára idegen az egy helyben topogás, ez ártana forradalmi érdekeinknek, lelassítaná haladásunkat. így tehát, amikor pártunk és Központi Bizottságunk Február tanulságait támogatja, ennek alkotó továbbfejlesztéséről van szó. Az alkotó jelleg nem téveszthető össze a revizionizmussal, a rugalmasság nem azonos az opportunizmussal. Senki se vonja kétségbe azt, hogy szemünk fényeként őrizzük a szocialista forradalom lenini alapelveit, ezekről az alapelvekről nem mondunk le, nem áldozzuk fel őket az átmeneti olcsó sikerekért. Ezek az alapelvek számunkra törvényt jelentenek. A Központi Bizottság áprilisi ülésétől eltelt 15 év megerősítette, hogy ez a helyes, a szocializmus szempontjából hasznos álláspont. Klement Gottwald hangsúlyozta, hogy „a párt nélkül nem lenne Február, a párt nélkül nem lenne szocializmus“. A párt kongresszusai és a Központi Bizottság ülései szem előtt tartják ezt az elvet, állandó figyelmet szentelve a párt eszmei, politikai és szervezeti egységének és akcióképességének. A pártszervek és -szervezetek munkakedve, a pártpolitikának az érvényesítése dönt a pártpolitika hatékonyságáról, ez az alapvető feltétele annak, hogy az élet valamennyi területén sikereket arassunk. Mindenekelőtt a párt érdeme a jobboldali és szocialistaellenes erők blokkjának legyőzése és a fejlett szocializmus eredményes építése. Bebizonyosodott, hogy a szocialista társadalom olyan, amilyen a párt, a párt olyan, amilyen a vezetése. A kommunisták óriási hadsereget képviselnek, csaknem 1,7 millióan vannak. A mai feladatok megkövetelik, hogy mindig a dolgozó nép szervezett politikai élcsapata tagjaként cselekedjenek. A párttagság csak egy kiváltsággal jár: áldozatkészen küzdeniük kell a párt politikájának megvalósításáért, bátran, új módon kell megoldaniuk a gazdasági és egyéb feladatokat, a munkában, az öntudatos fegyelem, a törvényesség és az erkölcsi alapelvek megtartásában példát kell mutatniuk polgártársaiknak. A párt tagjainak és tagjelöltjeinek megvan minden okuk az egészséges öntudatosságra, arra, hogy büszkék legyenek elért eredményeinkre. A kommunistáknak mindenütt hallatniuk kell hangjukat, ahol a szocializmus és a béke érdekeiről van szó, mindenütt alkotóan kell viszonyulniuk a munkához. Csak így tartják fenn tekintélyüket, csak így lehetnek az emberiség elismert politikai vezérei. Február és a szocialista építés, valamint a politikai válság tapasztalatai arra ösztönöznek bennünket, hogy szüntelenül erősítsük a párt és a nép kapcsolatát. A nép uralmát az jellemzi, hogy a Ifegszé- lesebb rétegek aktívan részt vesznek a közélet és a termelés irányításában. A Nemzeti Front szervei, a társadalmi szervezetek, a politikai pártok, a képviseleti testületek a színhelyei a demokratikus aktivitásnak. A nemzeti bizottságoknak a CSKP KB 6. ülése határozatainak szellemében teljes mértékben vissza kellene térniük eredeti politikai küldetésükhöz. Sokkal jobban kellene betölteniük a néphatalom szervének feladatát, le kellene küzdeniük a bürokráciát, élő kapcsolatot kell kialakítaniuk az állampolgárokkal, nagyobb politikai nevelő hatást gyakorolva. Az emberi jogok érvényesítését nem azoktól fogjuk tanulni, akik megtűrik az embernek ember általi kizsákmányolását, akik hatalmukat az erőszakra alapozzák, akik, politikai vagy faji okok miatt erőszakkal lépnek fel a tüntetők ellen, akik durván elnyomják a békeharcosokat. A szocialista demokrácia nemcsak hirdeti az állampolgári jogokat, hanem meg is teremti a feltételeket érvényesítésükhöz. Társadalmunk azonban ugyanilyen következetesen megköveteli a kötelességek teljesítését az állampolgári és a munkafegyelem, a szocialista együttélés elveinek megtartását is. A forradalom akkor jogos, ha szem előtt tartja azt a lenini tanítást, miszerint mindaz demokratikus, ami a nép érdekeit szolgálja. Ebből arra a logikus következtetésre jutunk, hogy nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is a szocialista forradalom vívmányainak megvédése. A kommunista párt és a nép kapcsolata jelenti az alapot mai és jövőbeli feladataink megoldásához. Ez vonatkozik azon célokra is, amelyeket a CSKP XVI. kongresszusa tűzött ki. A tavalyi eredményekről a közelmúltban közzétett jelentések azt bizonyítják, hogy ismét közelebb kerültünk kitűzött céljainkhoz. Valamennyi ágazat dolgozóit köszönet illeti azért, hogy általában sok fontos mutatót illetően meggyorsult a fejlődés. Egyre szélesebb körökben értik meg az igényes feladatok szükségszerűségét. Bebizonyosodik, hogy többet és jobbat termelhetünk anélkül, hogy egyre több nyersanyagot, alapanyagot, energiát és beruházást követelnénk. Megállapíthatjuk, hogy népgazdaságunk alkalmazkodik a megváltozott feltételekhez, a növekvő igényesség nincs ellentétben a valósággal, megfelel követelményeinknek. Az önelégültség azonban rossz tanácsadó lenne. Társadalmunk szükségletei megkövetelik, hogy fejlesszük mindazt, ami pozitív, fokozzuk erőfeszítéseinket. Ez volt az értelme a Központi Bizottság két legutóbbi ülésének, ebben a szellemben készítjük elő a következő ülést, amely a gépiparral foglalkozik majd. Még sokat kell tennünk a hatékonyság növeléséért. Tovább kell tökéletesítenünk a tervezést és az irányítást, a kollektívák és az egyének kezdeményezését a döntő feladatokra kell irányítani, meg kell szilárdítanunk a terv-, a munka- és a technológiai fegyelmet, és támogatnunk kell a tudományos-műszaki fejlesztés eredményeinek bátrabb, széles körűbb gyakorlati alkalmazását. Teljesítenünk kell az idei terv valamennyi feladatát, megteremtve ezzel a feltételeket az egész 7. ötéves terv teljesítéséhez. A köztársaság gazdasági ereje és a dolgozók élete közvetlenül valamennyiünk munkájának eredményességétől függ. Bízunk abban, hogy dolgozóink a szocialista verseny fellendítésével köszöntik a nemzeti felszabadító harcunk tetőzésének és a szovjet hadsereg általi felszabadításának a 40. évfordulóját. Ezzel is tanúsítjuk, hogy méltók vagyunk azokhoz, akik életüket áldozták nemzeti szabadságunkért és állami függetlenségünkért. Elvtársak! Február megtisztította a légkört országunk külpolitikájában is. A reakció azon terve, hogy gyengítse szövetségünket a Szovjetunióval, kudarcot vallott. Egyértelműen a Szovjetunió oldalára álltunk, amely a legnehezebb időszakban is tanújelét adta népünk iránti barátságának. Szövetségünk azzal az országgal, amelynek katonái visszaadták szabadságunkat, bel- és külpolitikánk alapja lett. Csakis a világ első és legnagyobb szocialista országára támaszkodhattunk. A legtapasztaltabb forradalmi munkáspárttól, a szovjet kommunisták lenini pártjától tanultunk. A szovjet elvtársak önzetlensége révén felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokkal gazdagodtunk. A testvéri csehszlovák-szovjet együttműködés fokozatosan bővült. Az együttműködés egyre sokoldalúbbá vált, és országunk fejlődésének alapja lett. Az új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, amelyet 1970-ben Prágában írtak alá, megfelel kapcsolataink magasabb szintjének. A csehszlovák-szovjet szövetség szavatolja állami önállóságunkat, nemzeti szabadságunkat, biztosítja határaink sérthetetlenségét. Ennek a szövetségnek köszönhetjük, hogy már 39 éve békében élünk és dolgozunk. Ezért nemcsak szavakkal, hanem tettekkel, mindennapi munkánkkal is bizonyítjuk, hogy a Szovjetunió iránti viszony a szocialista hazafi- ság állandó kritériuma. Ugyanilyen alapelv számunkra a proletár internacionalizmus. Semmi sem kényszeríthet bennünket arra, hogy megváltoztassuk tartalmát, vagy más fogalommal helyettesítsük. Érdekeinket sértené, ha nem éreznénk felelősséget minden egyes szocialista ország sorsáért. Mint forradalmárok nem lehetünk közömbösek a tőkés országok munkásosztályának súlyos harcai iránt. Nem követelheti meg tőlünk senki, hogy ne legyünk szolidárisak a nemzeti felszabadító mozgalommal és a fejlődő országokkal. Nem lehetünk semlegesek az egyedülálló mértékben fellendülő békemozgalommal kapcsolatban. Szem előtt tartjuk Marx és Lenin tanítását, miszerint az imperializmus nemzetközi politikai, gazdasági és katonai összeesküvése ellen a leghatékonyabb fegyver a proletár internacionalizmus, a haladó és békeszerető erők szolidaritása. A mai feszült nemzetközi helyzetben különösen intenzíven tudatosítjuk a szocialista közösség országaival, mindenekelőtt a Szovjetunióval való szövetségünk hasznosságát. Tapasztalataink bizonyítják, hogy a Szovjetunió politikája mélyen humánus. A szovjet kezdeményezések és a szocialista országok egybehangolt fellépése - különösen a hetvenes években - sok jót hozott Európának. A helyzet rendkívül veszélyes kiéleződéséért mindenekelőtt az Egyesült Államok a felelős. Felelősség hárul azonban azokra a szövetségeseire is, akik alávetik magukat azon amerikai terveknek, hogy egyoldalú katonai fölényre tegyenek szert a Szovjetunió és a Varsói szerződés fölött. Egyes burzsoá politikusok és újságírók „csodálkoznak“, hogy Moszkva és szövetségesei nem vették észre Washington hangnemének megváltozását. Valóban, a hangnemnek jelentősége van, főleg amikor az elnökválasztások közelednek, és meg akarják nyugtatni az aggódó nyugat-európai közvéleményt. Amint a nemrég elhunyt Jurij Andropov elvtárs hangsúlyozta, a tettek a döntőek. Ezek sajnos nem arról tanúskodnak, hogy az amerikai politikában változások történtek volna. A megható békefrázisok és a meggyőző tények között mély szakadék van. Mit tanúsítanak a tények? Az Egyesült Államok kormánya háborús előkészületeket tesz, az új költségvetés a fegyverkezésre több mint 300 milliárd dollárt irányoz elő évente, az Egyesült Államok megtette az első lépéseket, hogy a világűrt is harctérré változtassa, és a világ 32 országában 1500 katonai támaszpontja és egyéb objektuma van, több mint félmillió amerikai katona hazáján kívül állomásozik, az Egyesült Államok nyíltan beavatkozik közép-amerikai, közel- és távol-keleti szuverén államok belügyeibe. Az émberiség nem felejti el, hogy a nagy és erős Amerika megtámadta a kis Grena- dát. Nyugat-Európában a közvélemény tiltakozása ellenére amerikai nukleáris rekétákat telepítettek. Mi a célja mindennek? Talán csak az a céljuk, hogy az amerikai adófizetők pénzéből növeljék a hadiipari monopóliumok nyereségét? Talán egy szép napon ócskavasba dobja az amerikai kormányzat ezeket a fegyvereket? Minél több és tökéletesebb fegyvere van, annál nagyobb a veszély, hogy a világot pusztulásba dönti. Washington negatívan válaszol a Szovjetunió számtalan békejavaslatára. Ilyen körülmények _ között fel kell figyelni az amerikai alelnök és külügyminiszter kijelentéseire, amelyek Európa háború utáni elrendezésének megváltoztatására vonatkoznak. Nem felejthetjük el, hogy a békebarát szerepében tetszelgő amerikai elnök a kommunizmus elleni „kereszteshadjárat“ szervezője. Azt állítják, hogy mi is a kapitalizmus elpusztításával fenyegetőzünk. Ez tévedés! Azt állítjuk, hogy a kapitalizmus törvényszerűen elhal, ölében az új társadalom csírái keletkeznek. Sohasem hirdettük azt, hogy a kapitalista rendszert katonai erővel semmisítjük meg, mindig a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének hívei voltunk. Washingtonban ma többen a párbeszédet szorgalmazzák, de mi a szovjet párt- és állami vezetéssel egyetértve azt válaszoljuk erre: párbeszédet akarunk, de csakis tárgyilagos párbeszédet, nem olyat, amely csak a közvélemény félrevezetését szolgálja. A közepes hatósugarú rakétákról csakis akkor tárgyalhatunk, ha a NATO visszatér a rakétatelepítés előtti helyzethez. Reménytelen kísérlet, hogy az erő pozíciójából folytassanak párbeszédet a Szovjetunióval és szövetségeseivel. Éppen ez a kísérlet, az a törekvés, hogy a NATO egyoldalú katonai erőfölényre tegyen szert, kényszerítette a Szovjetuniót, Csehszlovákiát és az NDK-t ellenintézkedésekre. Az az állítás, hogy az amerikai rakéták telepítésével csupán „a szovjet előnyt“ egyenlítik ki, nem meggyőző. Azok, akik ilyen érveket sorakoztatnak fel, nem állíthatják, hogy Nyugat-Eu- rópában eddig nem voltak nukleáris fegyverek! Az amerikaiak már 1948-ban Európába szállították az első atombombákat! És nem feledkezhetünk meg Nagy-Britannia és Franciaország nukleáris fegyvereiről sem. Ezek a fegyverek már évek óta a Szovjetunió és a Varsói Szerződés országai ellen irányulnak. így tehát nyilvánvaló, hogy ha ketten ugyanazt teszik, ez nem jelenti azt, hogy mindig ugyanarról van szó: a telepítés is különböző lehet. A hadászati-taktikai rakétakomplexumok fejlesztésére vonatkozó csehszlovák-szovjet szerződés teljes mértékben indokolt, kikényszerített védelmi intézkedés, amely fokozza biztonságunkat. A Szovjetunióval való szövetségünk a biztonságot jelenti számunkra. Nem csökkentjük éberségünket, nem becsüljük le a védelem szükségleteit, de továbbra is nyugodtan élünk és dolgozunk. Minden erőnket hazánk gazdasági és szociális fejlesztésére fordítjuk. Az elmúlt 36 év meggyőzően bizonyította, hogy a döntő pillana-. tokban mindig a barikád helyes oldalára álltunk. Népünk a társadalmi haladás, a humanizmus és a béke oldalán áll. Csehszlovákia Kommunista Pártja következetesen szem előtt tartva a lenini tanítást szavatolja, hogy nem térünk le a megkezdett útról, és hűek maradunk Február hagyatékához. ÚJ SZÓ 4 1984. II. 24.
